Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-09 / 6. szám
Vasárnap 1990. február 11. A NAP kel - Kelet-Sziovákia: 06.53, nyugszik 16.54 Kö- zép-Szlovákia: 07.00, nyugszik: 17.01 Nyugat- Szlovákia: 07.06, nyugszik 17.07 órakor A HOLD kel - Keiet-Szlová- kia: 19.40, nyugszik 07.23 Közép-Szlovákia: 19.11, nyugszik 07.30 Nyugat- Szlovákia: 19.17, nyugszik 07.36 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük BERTOLD, MARIETTA - DEZIDER nevű kedves olvasóinkat • 1840-ben született ABAFI Lajos magyar irodalomtörténész, könyvkiadó, bibliográfus (+ 1909). A VASÁRNAP következő számának tartalmából A KREML ÍTÉLŐSZÉKE ELŐTT Részlet Zdének Miynár: A prágai tavasz és ősz c. könyvéből, I. rész LÉPTÉKVÁLTÁST FALUN IS Török Elemér riportja ÖSZTÖNZŐ ÚJ GAZDÁLKODÁST! Egri Ferenc riportja EGY FEDÉL ALATT - LÉVÁN IS Deák Teréz Írása TANÁCSADÓ - IDŐJÁRÁS- ÉRZÉKENYEKNEK Péterfi Szonya riportja „SZENT E HELY, KICSINY VILÁGOM EZ...“ Csáky Károly írása Madách Imre második otthonáról SZAKÍTÁSOK Részlet Grendel Lajos azonos című regényéből „ÚGY ÉREZZÜK: TARTOZUNK A KASSAI KÖZÖNSÉGNEK“ Petrécs Annival és Boráros Imrével beszélget Szaszák György ^Uvele^^^^^^Vélemény^ Rossz, mégis eladó Ezzel a címmel jelent meg január 19-én a Vasárnap 3. számában Molnár Anna (Vágfarkasd) írása a Tuzex komáromi üzletében vásárolt Sanyo videókészülék reklamálásával kapcsolatban. A 4800 tuzexkoronáért vásárolt készülék tíz napon belül meghibásodott. Visszavitték. Az elárusítónő nagyon kedves volt velük, csak a tőnöknő engedélye kellett a cseréhez, aki viszont a pénzt akarta visszaadni. Végül kicserélték a készüléket, de az új is rossz volt. „Amikor visszavittük, az elárusítónő meg sem várva, hogy mi mondjuk meg, mi a baja a készüléknek, azt kérdezte: becsípte a szalagot?... Hogy adhatnak el olyan készüléket, amelyről eleve tudják, hogy rossz, hiszen amit kicseréltettünk, az is ott van azóta is az üzletben. Amelyet pedig most vittünk haza, arról már tudták, hogy hibás.“ - panaszolta Molnár Anna. Mária Labaiovától, az üzletvezetőtől a minap kaptunk választ, melyből megtudtuk, hogy az első készüléket azért reklamálták, mert törölte és gyűrte a szalagot. Annak ellenére, hogy ottjártukkor az üzlet áruátvétel miatt zárva volt, kicserélték a készüléket egy azonos gyártmányúra. Kilenc nap után Molnárék a már kicserélt árucikket is visszahozták. A reklamáció oka megegyezett az első készülékével, visszaadták az árát, mert az adott időben az üzletben más gyártmányú készülék nem volt. „Mindkét készüléket saját szalagjainkkal újrapróbáltuk szakember jelenlétében - írja az üzletvezető. A próbák alatt semmilyen hibát nem észleltünk, ezzel bebizonyosodott a Tuzex dolgozóinak feltételezése, miszerint a hiba nem a készülékben, hanem a rossz minőségű, elhasznált szalagban volt. Alapos átvizsgálás után mindkét videót eladtuk. A szóban forgó árura két hónap eltelte után sem érkezett panasz.“ Befejezésül az üzletvezető hangsúlyozta, hogy amióta üzletükben árusítják a világhírű Sanyo cég termékeit, még nem érkezett rájuk reklamáció. -tgáLehetöséget a fejlődéshez Pat kisközség a Komáromi járásban. Termálfürdőjéről ismert. Sokan keresik fel hazánkból és határainkon túlról, örülök, hogy szépen fejlődik a fürdő, s remélem egyszer megszűnik a kirívó különbség a fürdő és a község között. Ahhoz, hogy az elképzelés megvalósuljon, a hnb és az illetékes járási szervek nagyobb felelősségtudata és nem utolsósorban akarata szükséges. 1985-ben egy helytelen döntés alapján megfosztották a fiatalokat a munka utáni egyetlen szórakozási lehetőségtől, mivel a helyi futballpályát bérbe adták a járási idegenforgalmi hivatalnak sátortábor céljára. Úgy gondolták, nincs kihasználva, de senki sem kérdezte a község lakosságának véleményét. Annak idején ezzel kapcsolatban levélben fordultam a jnb elnökéhez, s azt a választ kaptam, hogy a sátortábor létesítése csak ideiglenes. Nem tudom, akkor tíz méterre, a Senicai utcában a családi házak elé miért húztak két méter magas, hatvan méter hosszú betonfalat. Ideiglenesen? A hnb tanácsa arra nem gondolt, hogy ezzel az intézkedéssel megzavarta az utca lakóinak nyugalmát, hogy a 400-500 sátorozó gépkocsijaival mennyire szeny- nyezi naponta az utca levegőjét, mivel a fürdő nem egészen három kilométerre van. Az utca lakói szeretnének nyugodtabb körülmények között élni. A tábor büféje környékén az éjszakába nyúló szórakozások során nemegyszer elszabadul a vandalizmus, s a nem kívánatos mámorból sajnos a helybeli fiatalok is kiveszik részüket. Gyakran sor kerül tettlegességre, sót a kistermelők kertjének megdézsmálására is. A vendéglátó-ipari üzem mindent megtesz annak érdekében, hogy a vendégeket ne csak a természet és a gyógyvíz vonzza, a kulturált szórakozást és pihenést is megfelelő színvonalon biztosítsa. Ezzel a járási idegenforgalmi hivatal adós marad. A fürdő területén sok szép nyaraló van, de jó lenne, ha egy posta és egy kisebb áruház is helyet kapna. Ahhoz, hogy ezeket a nyaralókat ne csak az év három hónapjában használják ki, szükséges lenne egy fedett medence is. S az illetékesek áttanulmányozhatnák a község és a fürdő fejlesztésének lehetőségeit, mivel a falufejlesztés és -szépítés terén sok még a teendő. Például a sátortábort helyezzék vissza a fürdő mellé, így a fiatalok visszakapják a futballpályát, a régi főutca üres telkeit építsék be családi házakkal, a köztereket parkosítsák, a kis kápolnát és környékét hozzák rendbe. Az efsz, mióta egyesült a szomszédos Izsai Efsz-szel, nem támogatja olyan mértékben a falufejlesztést. Szerintem jó lenne, ha a szövetkezeti tagok mérlegelnék a különválás lehetőségét. Az iskolával is gondjaink vannak. A központosítás miatrgyermekeink korán kelnek, busszal utaznak, pedig a kéttanter- mes iskola ma is jó állapotban van, s gyermekeink érdekében fontolóra kellene venni a visszaállítását. A falu lakosságának több munkalehetőséget kellene biztosítani helyben. Szerintem minden kisközségnek, településnek meg kell adni az önálló fejlődéshez szükséges feltételeket. Skrivanek Géza Elhúzom a nótátokat... (Krascsenits Géza felvétele) Tisztelt Olvasóink! nak mindez egészen ismeretlen, új. Fejlécünk megváltoztatásakor beígért tartalmi sokszínűség, változatosság még nem nagyon látszik a lapon, de már megindult a munkatársak szélesebb hálózatának bevonása és a megszokott tartalom fokozatos átalakítása. Természetesen ez nem »megy egyik napról a másikra, azonban már a legutóbbi számainkban is több olyan írás jelent meg, amelyek kedvező visszhangot keltettek olvasóink körében. Elsősorban az 1968-as események történelmi hátterének sokoldalú megvilágítására gondolok, amely fehér folt múltunkban. A középiskolás és főiskolás tankönyvek húsz évig sulykolták a fiatalok tudatába, a tájékoztatási eszközök (köztük az Új Szó is) szünet nélkül az úgynevezett konszolidációt támogatták. Aki megpróbálta nevén nevezni a tényeket, úgy járt, mint sokezred magammal én is, elűztek munkahelyemről, és két évtizedig lehetetlenné tették az újságírói munkát. Most, hogy az Új Szó mai kollektívájának határozott állásfoglalása alapján valósággá vált a teljes rehabilitáció, és újra a lap munkatársa lehetek, elsődleges kötelességemnek tartom, hogy olvasótáborunkkal megismertessük a történelmi tényeket. Tudjuk, ezek az önvallomások, publicisztikai feldolgozások, leleplezések csupán részleteket tárnak fel, és pártatlan történészekre vár az egész korszak alapos tanulmányozása, a tilalmaktól, kényszerű szempontoktól mentes történelemkönyv megírása. Persze ehhez idő kell. Ezért úgy gondoljuk, hogy a Vasárnap jó szolgálatot tesz ezen eléggé terjedelmes történelmi cikkek közlésével. Nagyon sok olvasónkIgyekszünk ezeket a történelmi értékeléseket a legkülönbözőbb forrásokból összeválogatni, feldolgozni. Nem szorítkozunk csupán az 1968-as eseményekre, hanem próbáljuk megvilágítani a személyi kultusz, a posztsztálinista múlt demokráciaellenes jellegét. Sztálintól kezdve Gottwaldig, a Slánsky-pertól a szövetséges hadseregek bevonulásáig, az 1968-ban bekövetkezett ,, tisztogatáson “ át a társadalmi mozgalmak győzelméig, a pluralista társadalom megteremtéséig. Jól tudjuk, hogy történelmünk fehér foltjai nemcsak a központokban léteznek, hanem az ország minden táján, a községekben, az állami intézményekben, a kultúrában, a tudományban és máshol. A Vasárnap megkísérli ezeket a fehér foltokat fokozatosan feltérképezni. Szeretnénk, ha olvasóink segítenének ebben, és megírnák, miben lehetünk segítségükre. Megpróbálunk a felvetett kérdésekre választ szerezni olyan szakemberektől, akik formálódó demokráciánk hívei, akik erkölcsi magatartása biztosíték arra, hogy hamisítások nélkül tárják fel a múltat. A történelmet gyakran meghamisították és hamisítják ma is a világ minden táján. Azt szokták mondani, hogy a történelmet a győztesek írják. Bízunk benne, hogy a demokrácia európai győzelme lehetővé teszi minden népnek a történelmi igazság feltárását és tanulságainak okos hasznosítását. Ezekkel a gondolatokkal ajánlom tisztelt Olvasóink figyelmébe a Vasárnap történelmi írásait. Szűcs Béla t J Megkérdeztük Q Bohus István mérnököt, az SZSZK Egészség- és Szociális Ügyi Minisztériuma családvédelmi főosztályvezetőjét:- Alkalmaznak-e szerzetes nővéreket a szociális intézetekben?- Szerzetes nővéreket eddig is alkalmaztunk - 1988-ban például 25 szlovákiai intézetben 126 nővér dolgozott. A rendek azonban 1968 után nem vehettek fel apácanövendékeket, az addig foglalkoztatottakat pedig lassan visszahívták saját intézeteikbe. Néhányan kivetkőztek, de tovább végezték addigi munkájukat. Idővel a szociális otthonokban munkaerőhiány lépett fel, s ezért számos szakképzetlen vagy csak gyorstanfolyamot végzett ápolót kellett és kell foglalkoztatnunk. Köztudott, hogy ezekben a létesítményekben rendkívül igényes a munka, ezért az apácák hiánya már csak azért is sajnálatos, mivel ők mindig nagyon becsületesen és magas erkölcsi színvonalon végzik dolgukat. Az apácák alkalmazása eddig a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozott. Az intézetnek kérnie kellett a kormány egyházügyi titkárságának az adott nemzeti bizottságokra kihelyezett munkatársának jóváhagyását. Az egyházügyi titkárságot néhány hete megszüntették, s így már semmi akadálya, hogy az intézet közvetlenül, kölcsönös megegyezés alapján szabályos munkaszerződést kössön szerzetes nővérekkel. Gondolom, elsősorban azok a szociális otthonok élnek a leghamarabb ezzel a mindenképpen előnyös lehetőséggel, amelyek bentlakást és a vallás gyakorlásához szükséges feltételeket biztosítani tudják. Persze, ha a nővéreknek a bejárás is megfelel, ebben is megállapodhat a két fél. Ez csakis rajtuk múlik. Ugyanakkor az apácákra is ugyanazok a munkajogi rendelkezések vonatkoznak, mint a többi alkalmazottra. Mivel a rendek újra vehetnek fel soraikba novíciákat, feltételezhető, hogy a jövőben mind több szerzetes nővért foglalkoztatnak majd intézeteink. Segítségükkel lényegesen javulna az otthonok lakóiról való gondoskodás színvonala, hiszen tapasztalataink alapján ezt az emberséget, türelmet, megértést, testet-lelket próbára tevő hivatást csak ők tudják igazán kifogástalanul végezni. (póda) 1990. II. 9. tiBUjgSBfl
