Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 1. szám
Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllll is, eloltották a villanyt, de sokáig nem tudtak elaludni, sokat forgolódtak az ágyban. Csak Deli bég feküdt nyugodtan, néha kinyújtotta a kezét, a szájához emelte valamelyik üveget, és nagyot húzott belőle. Másnap is csöndben feküdt az ágyán, és nem volt vele semmi baj egészen addig, amíg ki nem ürült az utolsó borosüveg is. Akkor nyöszörögni kezdett, dadogva, akadozó nyelvvel inni kért. Kordován összerázta minden pénzét, elment a legközelebbi kocsmába, és bort hozott Deli bégnek, aki egy időre megint megnyugodott. Tudták azonban, hogy ez nem tart sokáig, s hogy tenniük kell valamit, összegyűltek a barakk végében, hogy megtárgyalják a dolgot. balás közben többször is elmesélte égnek, hogy egyszer végignézte egy >portnak az előadását, és ott nagyon itt neki a késdobáló művész. Sikerült itkoznia vele, a késdobáló művész Kordován kezeit, és azt mondta, hosszú, vékony ujjakkal belőle kitű- )áló lehetne. Deli bég néha dünnyö- nit, és továbbra is a mennyezetet ■dován nem volt benne biztos, hogy mit mesél neki. Este megjöttek a töb- jsott, tiszta ing volt rajtuk. Deli bég alt az ágyáról, és elindult, hogy végig- ;smákat. e a hónap vége felé, amikor négyen )tt ládán kártyáztak, a többiek pedig énekeltek, egy vézna kisfiú jött be- Pénzt kell szerezni - mondta Kordován. li meghaló történet Kordovánról, a kósdobáló művészről a, és azt mondta, menjenek, hozzák •ököt, mert megvakult. Abbahagyták »t és a kártyázást, szótlanul meredtek dsfiúra. Fogadott, mesélte a kisfiú, z liter borban, hogy félóráig nézni fog áz wattos villanyégőbe. A fogadást i, de most nem lát. A szembogara urcsa, mintha szétfolyt volna, és nem lát. Ül a kocsmában, és issza lit megnyert. kilencen elindultak a kisfiú után, aki 5ik végére vezette őket egy piszkos z. A kocsma tele volt emberekkel, jgyén-hátán szorongtak, és Deli béták. Senki sem beszélt, senki sem ien csend volt Deli bég kőfal. Egyelj ivott, és kitágult, foltos pupillával i nézett. Az asztalán tíz üveg bor állt. ín ment elöl, félrelökdöste a bá- embereket, megfogta Deli bég kariállította a székről. Deli bég nem beleegyezett, hogy hazavezessék a, csak ahhoz ragaszkodott, hogy rt tíz üveg bort is hozzák. A többiek izeszedték az üvegeket, és vala- visszatértek a barakkba. Deli béget , a borosüvegeket pedig az ágya ák, úgy, hogy ha kinyújtotta a kezét, lérhette őket. aste nem volt kedvük folytatni sem ist, sem az éneklést. Lefeküdtek ők Szabó Ottó illusztrációja- Minél előbb pénzt kell szerezni, és hazavinni Deli béget. A többiek széttárták a karjukat: nem volt pénzük, vagy csak nagyon kevés volt. És a fizetést csak nyolc-tíz nap múlva kapják. Valaki azt javasolta, hogy értesítsék az igazgatóságot, azok majd tesznek valamit.-Velünk dolgozott - mondta Kordován.- Jól dolgozott, nem volt vele soha semmi baj. Nekünk kell segíteni rajta. A többiek rosszkedvűen .rázták a fejüket. Igaz, hogy velük dolgozott, és hogy jól dolgozott, de tulajdonképpen sohasem volt velük. Nem is ismerik, még a nevét sem tudják, valójában nem is beszéltek vele sohasem.- Velünk dolgozott - hajtogatta Kordován.- Segítenünk kell rajta. Minél gyorsabban pénzt kell szerezni* Megint csak tehetetlenül széttárták a karjukat.- Van egy ötletem - mondta kétségbeesetten Kordován. - Valamikor mint késdobáló bűvészcsoporttal jártam az országot. Volt egy nagyszerű trükkünk, amire hihetetlenül bukott a közönség. Faládába bújtattunk két vállalkozó szellemű pasast a közönségből, és azok ketté- fűrészelték a faládát. Nagyon egyszerű trükkről van szó. A ládában két ember van. Az egyiknek a keze lóg ki, a másiknak a lába. A láda közepét megtöltjük állati belekkel, amit minden mészárosnál be lehet szerezni. A két vállalkozó szellemű pasas ezeket a beleket fűrészeli, miközben a ládába bújt emberek mozognak, mintha nyúznák őket. Egyszerű trükk, de a közönség megveszik érte. Mi is megcsinálhatnánk ezt itt a faluban. Sokan eljönnének megnézni, és fizetnének amennyit akarnánk, csak hogy lássák, amikor szétfúrészelnek egy embert. Mindjárt lenne pénzünk. A többiek legyintettek, elegük volt Kordovánból is, Deli bégből is. Valaki azt mondta: ha Kordován mindenáron segíteni akar a megvakult törökön, lépjen fel mint késdobáló művész, így is szerezhet pénzt. Aztán eloltották a villanyt, és lefeküdtek aludni. Kordován elment abba a kocsmába, ahol Deli bég félóráig nézett a kétszáz wattos villanyégőbe. Leült az egyik asztal mellé, elővette a kését, és azt mondta:- Fogadjunk egy liter bor árában, hogy öt méter távolságról eltalálok egy cigarettapapírt. Fogadtak vele. A kocsmaajtóra felrajzoltak krétával egy cigarettapapír nagyságú kis téglalapot, és kimérték az öt métert. Kordován vigyázzállásba merevedett, dobott, és nyert. Ismét fogadtak vele, és ő ismét nyert. Sokan voltak a kocsmában, és sokan fogadtak. Kordován pedig dobálta a kést, biztos kézzel dobott, egyetlenegyszer sem tévesztett célt. Reggel vonatra szállt Deli béggel. Keresztülutazták az egész országot, a görög határ közelében szálltak le a vonatról; szétszóródott kőházak álltak ott, a házakat rosszindulatú, tüskés bokrok vették körül. Deli bégnek négy apró gyereke volt, pálott szájú, beteges gyerekek, csodálkozva bámulták Kordovánt. Volt ott egy ősz szakállú, sovány öregember is, az sírt. Deli bég ott maradt a tüskés bokrokkal övezett házban, Kordován pedig ismét vonatra szállt. De a barakkba nem tért vissza. vásállapotban :)!na észre! Az csak ez hiányéi még az em- ' Kérdelek, ho- Dinah asz- Persze egy v tudsz nemet szti a kukucs- a szívélyes- néd meg, Isa- magatoknak, in bőven van / egész Betle- ennénk azok, Miért nem ad- y nyaláb szélem tűrne el id?l Csak én tuskó, hogy yok. falnak fordult. Kjolta; valami szót pazarolni- Idegeneket fogadni a házba! - füstölgött Dinah asszony igazságos haragjában. - Ki tudja, mifélék? Hogy egész éjszaka le se hunyhassam a szemem a rettegéstől! Neked persze mindegy. Másokért mindent megteszel, de értem semmit! Csak egyszer vetnél egyetlenegy pillantást agyongyötört, beteg feleségedre! Reggel meg majd takaríthatunk utánuk! Ha az az ember tényleg ács, akkor miért nem dolgozik sehol? És miért éppen nekem kell kínlódnom velük? Hallod, Isachar? Ám Isachar, arccal a falnak, úgy tett, mintha aludna.-Szűzanyám - sóhajtott Dinah asszony -, micsoda életem van! Én egész éjszaka ne aludjak a gondoktól, ö meg akár a mormota! Elvihetnék az egész házat, de ő csak durmol. .. Istenem, mennyi bajom van! Csönd volt, csak az öreg Isachar darabolta fel a csendet óvatos hor- kantásaival. Éjfélfelé fojtott asszonyt nyöszörgés ébresztette álmából. A teringet- tét, ijedezett, az istállóban van valami! Csak fel ne ébressze Dinaht... Akkor lenne még csak szöveg! És mozdulatlanul feküdt, mintha aludna. Egy idő után újabb nyöszörgés hallatszott. Uram, irgalmazz! Istenem, add, hogy Dinah ne ébredjen fel, imádkozott szorongva az öreg Isachar, ám máris érezte, hogy Dinah forgolódik mellette, felemelkedik és feszülten figyel. Most jön a haddel- hadd, mondta magában lesújtva Isachar, de szépen csendben maradt. Dinah asszony egy mukk nélkül felkelt, magára dobta a kendőjét, és kiment az udvarra. Meglehet, hogy kikergeti őket, gondolta gyámoltalanul Isachar. Nem fogom zavarni, csináljon, amit akar... Szokatlanul nyomasztó és hosszú idő után Dinah óvatosan lépkedve visszatért. Isacharnak álmosan úgy tűnt, hogy fa recseg-ropog, de úgy határozott, hogy meg se moccan. Talán fázik Dinah, gondolta, és tüzet rak. Ám Dinah csöndesen ismét kilo- pózott. Isachar félig kinyitotta a szemét, és a lobogó tűz fölött vízzel teli üstöt pillantott meg. Hát ez meg minek, mormolta csodálkozva, de rögvest elaludt megint. Csak akkor ébredt föl, mikor Dinah szapora léptekkel, kezében a gőzölgő üsttel kiszaladt az udvarra. Elámult Isachar, kikelt az ágyból, és magára vett valamit. Meg kell néznem, mi történik odakint, mondta energikusan, de az ajtóban összeütközött a feleségével. Mit rohangálsz, akarta kiabálni, de nem volt érkezése.- Mit ácsorogsz itt? - förmedt rá Dinah asszony, és újból az udvarra futott valami vásznakkal a karján. A küszöbről visszafordult: - Eredj az ágyba - kiáltotta szigorúan -, és... és ne lábatlankodj itt, hallod?! Az öreg Isachar kisomfordált az udvarra. Az istálló előtt tanácstalanul ácsorgó vállas férfit pillantott meg. Feléje indult.- Jól van, no - dünnyögte nyugtatgatva. - Kirakta a szűrödet, ugye? Tudod, József, ezek női dolgok... És hogy elterelje a szót a férfiak tehetetlenségéről, az égboltra mutatott:-Nézd csak, csillag! Láttál már valaha ilyen csillagot? ZAHEMSZKY LÁSZLÓ fordítása CTIBOR STÍTNICKY Szeptember végén A puszta felett, ha száll a szürkület, a csöndes égen vadludak húznak át. * Gágogásuktól a szívem megremeg: búcsúztatják a vénasszonyok nyarát. Susog a sás. Még nyár illata árad. Maradj még, nyár. A bokrokon rőt láng ég; tereld össze a nagy szarvú bikákat, a gulya, nézd, gondos pásztorra vár még. A napraforgóból sajtolj olajat, édes bogyó duzzadjon a borágon, adj jó esőket; ha majd a rügy fakad, legyen bőség a magyar Hortobágyon. A puszta felett vadludak húznak át. Elhagyják a tavat s a háztetőket, s én elnézem röptűk ék-alakzatát, amíg szemem követni képes őket. A várkisasszony románca Ballagva ért a várhoz s egy lantot pengetett. Bozontos fővel állt ott, akár az ódon Grálok, vagy mint a szellemek. S mivel farsangi bál állt aznap a várban épp, megrázta vén szakállát, s megcsókolt minden dámát, ki üde volt és szép. Aztán rávert a lantra, táncolt, dalolt, ivott: csillag gyúlt ki a dalra, mert szívből szólt a lantja, és ó szívből ivott. És hajnal lett a várban, s ő elhagyatva állt, egy halvány, sápadt lánnyal, ki megkötötte lágyan nyakán a cifra sált. „Te drága lány, te kedves, az ember mért marad egyedül, bús szerelmes, mikor a szürke, csendes, fásult hajnal hasad?" „Ez volt az első bálom, én csak egy lány vagyok; a Dunán ring egy álmom, oly édesen és fájón, mint a te bús dalod." „ Te kedves lány, te drága, a bánat mért gyötör, amikor lomha szárnya, a hajnalcsillag árnya sajgó szívemre tör?" „Liliom vagyok, rózsa, mely ki sem nyílott még; bűvös a férfi csókja, lovag, szívem azóta forró kezedtől ég." Leballagott a várból, a folyón szél szitált, s ö elszakadt a lánytól, mint túlvilági vándor, ki látta még a Grált, Árnyad vagyok a mából, te ódon köd-lovag; ma már arról a lányról s a haja illatáról hírt csak az álom ad. (Rácz Olivér fordításai) * Amikor 1978-ban megjelent Csillagsugárzás című műfordítás-gyűjteményem, a kötetből kimaradtak - nem a kiadó hibájából! - a kézirat 393-395. oldalai. A jelzett oldalak Ctibor $tit- nicky két kiemelkedően szép versének a fordítását tartalmazták. Azt hiszem, illő, hogy a szlovák költőnek, aki szlovák nyelvre fordította Az ember tragédiáját (és a magyar költészet klasz- szikusainak számos versét), költeményei most magyar nyelven is megjelenjenek. (A fordító megjegyzése.)
