Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-02 / 5. szám
N emcsak a termetével - tehetségével is kimagaslik a harminc év körüli cseh színészek közül. Érett, markáns egyéniség. Majakovszkij Gőzfürdőjében, a prágai Diskben, végzős főiskolásként úgy formálta meg „a legnagyobb elvtársat“, hogy minden egyes színre lépésekor a vakhit, a vonalasság, a töHideg a szeme, meleg a hangja, arcában a féken tartott szenvedély: életforma. Játszani úgy akar, ahogy Jack Nicholson játszott a Ragyogásban, Donald Sutherland A sáska napjában, Peter O’Toole a Caligulában, Mickey Rourke a 9 és fél hétben vagy Brandauer a Redl ezredes utolsó jelenetében. Különös erővel. Szuggesztíven. A TITKOK HÁZA „Színész az apám is, negyven éve játszik a Ceské Budéjovice-i színházban... nekem egész gyerekkoromban az volt a titkok háza. Elég, ha csak egyszer léped át a küszöbét, többé nem leszel igazán boldog, legfeljebb egy-egy pillanatra, mondogatta apám, és nem is vitt magával soha. Hiába kértük őt az öcsémmel, hogy legalább az öltözőjét mutassa meg, azt sem láthattuk. De este későn, amikor hazajött, mindig felébresztett bennünket. Elmesélte, mit játszott, milyen ruhája volt, anyám meg a szomszéd szobában a lovakhoz. Másodikban és harmadikban én lettem a legnagyobb lógós az osztályban. Orvos volt a nagyapám, találtam otthon egy csomó receptet, így nem volt gond az igazolás. Annyiszor nyomtam az ágyat, ahányszor csak akartam. Néha egész heteket töltöttem a pályán, sőt egyszer odáig fajult a dolog, hogy majdnem otthagytam az iskolát.“ A MORÓZUS SPARTACUS „A színművészeti magától jött. Vonzott a színház, közel akartam kerülni ahhoz, amitől apám éveken át távol tartott. Negyedéves voltam, amikor a Gőzfürdő sikere után a prágai Vinohrady Színházhoz kerültem. A Spartacust játszottam - iszonyú rossz kedvvel. Hiába kértem a rendezőt, hogy hallgasson meg, fütyült rám, és a többiek véleményével sem törődött. Mindent úgy kellett csinálnunk, ahogy ő akarta. Bukott is nagyot az előadás, de rajtam kívül azt hiszem, senki sem emésztette magát különösebben. Kollégáim többretlen elszántság élő szobra volt. Kapott is szerződési ajánlatot bőven. Karel Roden a Vinohrady Színházat válaszotta. Hogy rosszul döntött, az később derült ki. Másfél év alatt egyetlen darabban, egyetlen szerepében sem érezte jól magát. Fel is mondott, még évad közben. Igazán neki való feladatokkal a filmrendezők bízták meg. Doktor úr szerelmes. Bűnös kis férjem, Vagányok, Micsoda katona! - törekvő és törtető belgyógyászként vagy hódító ifjúként ugyanolyan hiteles alakítást nyújt, mint leleményes mérnökként vagy „zöldagyú“ századosként. A tévében először a Földiek náci egyenruhában feszítő cseh ficsúrja- ként remekelt, néhány héttel ezelőtt pedig a Második nekifutás „ugrásra kész“ szívtiprójaként. De mindez már a múltat jelenti Karel Roden számára. A jelen: Irena Pavlásková Szolgaidő című filmje és Peter Weiss Marat/Sade című darabja Ús- tí nad Labemben. Az előbbiben érzékeny, gyenge, határozatlan, ezért könnyen formálható, mindenre kapható férj egy megalkuvást nem ismerő, számító, karrierista nő kezében, az utóbbiban a hatalom szent igehirdetője, a Kikiáltó. dühöngött, hogy kiveri a szemünkből az álmot. A kezét fogtuk, úgy hallgattuk, de ha a kollégái közül jött valaki hozzánk, azonnal félrehúzódtam. Egyszerűen féltem a színészektől. Úgy éreztem, ezek valami furcsa, nem mindennapi életet élő emberek, akiket jobb elkerülni. El is jártam otthoról gyakran. Fociztam, búvárkodtam, korcsolyáztam, mindent tudni akartam. Nyolcadik emeleti lakásunkból egyszer arra figyeltem fel, hogy lovasok vágtatnak a folyóparton. Másnap, ugyanabban az időpontban ismét feltűntek, harmadnap már kinn, az ügetőpályán vártam rájuk. Szédültem az örömtől, amikor először szálltam nyeregbe a lóversenyeken, pedig nem is hiszem, hogy volt nálam boldogabb zsoké. Először úgy terveztem: mezőgazdaságiba megyek, hogy maradhassak a lovak mellett, aztán, mert jól rajzoltam, a kerámiai szak- középiskolában kötöttem ki. Ennél rosszabbul nem is dönthettem volna. Nem iparművészeket, hanem kézműveseket, mestereket képeztek belőlünk. Mosdótálakat, csempéket gyártottunk, vagy ültünk a szalag mellett és csomagoltunk. Alig vártam a hét végét, már rohantam is sége úgy járt a színházba, mint egy munkahelyre... ledararálták a szövegüket, meghajoltak, és rohantak tovább. Egyvalakire tudtam csak felnézni: Iva Janzurovára. Ö minden este úgy lépett színpadra, mintha az lett volna az utolsó előadása. Ústí nad Labemben „félszerződéses“ színész vagyok, aminek megvan az előnye is, hátránya is. Ami a legfontosabb: az ország legjobb színházainak egyike az ottani. A fizetésem ezerháromszáz korona, de szabad vagyok: ha hívnak egy filmbe, mehetek, elengednek. Ústí lehangoló, ködös-füstös város, de a Cinoherní stúdiót nagyon szeretem. Most Va- éek Beránek, Kassától Aéig és még tovább című zenés-szatirikus játékában kaptam egy jó szerepet. Abban a darabban, amely tavaly nem sok előadást érhetett meg, mert a kerületi nemzeti bizottság betiltotta. Már a próbák során rengeteg »tanácsot«, figyelmeztetést, felszólítást kaptunk, hogy mit hagyjunk ki a szövegből. Karrierizmus, bürokrácia, igazságtalanság - ezek nem aktuális kérdések mifelénk, állították ott fent. A nézők véleménye egészen más volt. Az úzini gázmüvek dolgozói írtak levelet a nemzeti bizottságra: ne döntse el helyettük senki, hogy mi az, amit láthatnak és (Miloá Schmiedberger felvétele) mi az, amit nem. Erre el is határoztuk, hogy a következő előadás után beszélgetésre hívjuk őket, de a következő előadásból már semmi sem lett. Fél évvel később Prágában különbizottságot hívtak össze, hogy kivizsgálják, miért nincs műsoron a darab, így kerülhetett sor a mostani felújításra.“ , MASSEBA „Milos Zábransky bemutatásra váró filmje, a Masseba nem mindennapi élmény számomra. Ennél izgalmasabb munkában nekem még nem volt részem soha. Kevés szöveg, sok metafora, a szereplők névtelenek, betonkatakombákban élnek, nem dolgoznak, világvége-hangulat- ban pusztítanak, lázadoznak, szeretkeznek. Az a fiú, akit én játszom, nem vérezi össze a kezét. Apró bűnei persze neki is vannak, de ő az egyetlen, aki ember marad az embertelenségben. Gyönyörű képsorral ér véget a történet: jön egy lány, akibe a fiú beleszeret, kiválnak a többiek közül, maguk mögött hagyják a bún, a mocsok barlangját, szép lassan kijutnak a fényre, és az égi vízesés alatt levetik rongyos, piszkos ruhájukat. Te leszel az egyetlen férfi a filmben, akinek lelke van - szólt a rendező, amikor először beszélt a szerepről -, de ne ijedj meg, tökéletes azért te sem leszel. Ennél megnyugtatóbbat nem is mondhatott volna. Nem hiszek a hibátlan emberekben, a színész számára pedig nincs is hálátlanabb szerep a pozitív hősnél. Ott nincs mit színezni, megfejteni, ott minden szó, minden gesztus egyértelmű.“ MINDENT MEGJEGYEZNI „Az életem? Nem akarok elfelejteni belőle semmit. Sőt. A legrosz- szabbat is meg akarom élni. Harminc sem vagyok még, és alig várom már, hogy tízzel több legyek. Negyvenévesen sokkal többet fogok majd tudni, és gazdagabb lesz az élményanyagom is. Volt egy komoly megfázásom nemrég, majd leszakadt a vesém, hát elmentem orvoshoz. Azt mondja: megröntgenez. Jó. De tesztet, amely nélkül nincs veseröntgen, nem csinált. Fogta az injekciós tűt, és belefecskendezte az érbe az első adag kontrasztanyagot. Pokoli rosszul lettem. Hányingerem volt, köhögési rohamot kaptam, fulladoztam. A nővér csak nyugtat, hogy ne féljen, nagyokat lélegezzen, nem fog meghalni. És beszúrják a másik adagot is. Akkor már teljesen kész voltam, folyt a könnyem a rosszulléttól. - Nem allergiás valamire? - kérdezi a nővér. - Az vagyok, nyögöm ki a plafont nézve, de hogy mire, az már nem jött ki a számon. Csak arra emlékszem, hogy orvosért kiáltott... és mielőtt elveszítettem volna az eszméletemet, hallottam, amint egy belső hang azt súgja: ezt jegyezd meg, ezt az állapotot. Hát ilyen ember a színész! Ha tudna, még a kifulladásából, a halálából is profitálna.“ SZABÓ G. LÁSZLÓ számok lenyügözóek: 50-60 000 festett celluloid lap elkészítése. Több mint ezer háttérrajz megfestése. Legalább háromesztendei megfeszített alkotómunka. Ennek nyomán 150-160 perces egész estés rajzjátékfilm. Ezúttal mégsem a számok fontosak, hanem a produkció, a magyar animáció történetének eddigi legnagyobb vállalkozása, Az ember tragédiája. Sokan lehetetlen próbálkozásnak, eszeveszett vállalkozásnak tartják. A Faustból szinte képtelenség rajzfilmet készíteni - mondják. És már a múlt század végi londoni, párizsi bemutatók sajtóvisszhangja elismeri: Az ember tragédiája egy második Faust. Hogyan lehetne ezt rajzfilmen megjeleníteni? Jankovics Marcell, Kossuth-díjas grafikus és animációs filmrendező nem ért egyet a lehetőség tagadóival.- Óriási erőpróba a Madách-dráma átültetése at animáció műfajára, de nem lehetetlen feladat - mondja. És a rendezőnek hinnünk kell. Sok-sok éves előtanulmányok után, 1983-ban elkészítette az animációs filmváltozat forgatókönyvét, majd megkezdte a rajzos forgatókönyv kidolgozását, és a közelmúltban hozzálátott a film elkészítéséhez.-Hároméves, 41 millió forintba kerülő munkáról van szó, mely legalább három egész estés rajzjátékfilm energiáját, munkáját igényli. Először is Madách művét jelentősen meg kellett rövidíteni. A nem • képszerű, tehát nehezen ábrázolható részleteket, azaz a filozófiai párbeszédek jelentős részét elhagytam. Egy részük azonban nélkülözhetetlen a mű megértéséhez, ezért ezeket képi nyelvre kellett átdolgoznom. Hosszas vajúdások, több éves próbálkozások, a műre vonatkozó szakirodalom megismerése után, sikerült 105 percre rövidítenem a párbeszédeket, amelyeket Turján György rendezésében Hegedűs D. Géza (Adám), Usztics Mátyás (Lucifer) és Moór Mariann (Éva) főszereplésével és sok más művész közreműködésével vettünk fel, és amely, megítélésem szerint, kitűnően sikerült. Ez az az alap, amelyre ráépítjük a filmet.- Jankovics Marcell kitűnő dramaturg, jelentős grafikai újító. Melyek Az ember tragédiájával kapcsolatos dramaturgiai, grafikai elképzelései? Az ember tragédiája Madách Imre drámája rajzfilmen- Az egész mű egy álom az én felfogásomban, amelyben, mint minden álomban, nem egyenes vonalvezetéssel, hanem párhuzamosan zajlanak az események, azaz egyszerre lehetséges minden - mondja a rendelő. - Ez a kiindulás. Ebben az álomban isten a világ, a teremtés elégedett ura; Lucifer az ellenkező erő, és az ember felőrlődik a két hatalom összecsapásai közepette. A színek változása a grafikai stílusok változásával jár. Az egyiptomi szín faliképszerű, a görög szín a vázák stílusának alkalmazásával jár és így tovább színről színre, egészen a barokk metszetekig. Óriási kollázsról van szó, mely az álomvilág természetes megjelenése. Ezt festi alá, vagy lendíti tovább a dialógusok sora, melyek java része belső monológgá alakult, sőt, vannak jelenetek, ahol Ádám és Lucifer önmagával vitatkozik. így sikerült elérnem, hogy nincs szükség a szájmozgás ábrázolására. A képi megoldásban a világ kultúrtörténete segít. Ősi legendák elemei, filozófiája alapján történnek majd az emberi és ördögi átváltozások. A római szín orgiájának résztvevői például halottak, akiket a szarkofágokra faragott arcok stílusában ábrázolok, csak a gladiátorok élnek, és az orgia közben állandóan repednek és omlanak a falak. De ez csak egy a sok-sok elképzelés közül. A londoni szín Madách számára, és számomra is, az egyik legfontosabb. Ez Madách korában kezdődik és napjainkba megy át. A lovas hintókból korai, majd későbbi autók lesznek, a gyertyákból villanylámpák, a ló- vasútból villamos, majd s metró és így tovább. Felfogásomban a Londont követő három szín három különböző jövő-alternatíva, melyben a sci-fi stílusban ábrázolt falanszter csak az egyik lehetséges megoldás. Az egész filmet Sáry László igényes zeneösszeállítása festi majd alá, melyben szinte a világ teljes zeneirodalmából szólalnak meg részletek, egy jelenethez pedig maga Sáry ír majd eredeti zenét. Az egész film az igényesség jegyében készül: olcsó megoldásoknak nincs helyük benne. Ez magyarázza a három évre tervezett elkészítési időt is. Csak viszonylag kis, grafikailag igen jól képzett csoport dolgozhat a produkcióban, mert nem a szokványos szabványfigurák megrajzolásáról,'ki- festéséről van szó. A feladat óriási. Nagy sikernek számítana, ha Az ember tragédiájának egész estés rajzfilmváltozata 1992 végére valóban elkészülne. Mindenesetre a határidő betartása nem múlik Jankovics Marcellen. Ó képes éjjel-nappal dolgozni egy filmen. A megszállottak, ihletettek és nagyon tehetségesek erejével... FENYVES GYÖRGY 14 1990. II. 2.
