Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-04 / 284. szám, kedd

LENINGRÁDBAN JEGYRENDSZER A Baltikum nem csatlakozik a szövetségi szerződéshez • Megalakult a Szojuz konzervatív képviselői mozgalom • Újabb áldozatok Felső-Karabachban (ČSTK) - Mihail Gorbacsov szombaton elnöki rendeletben nyilvánította érvénytelennek a tagköztársaságoknak azokat a határozatait, amelyek a szovjet hadsereg tevékenységéről szólnak. A dokumentum megállapítja, azok a törvények, amelyek támogatják a katonai szolgálat megtagadását és korlátozzák a szolgálat helyét, ellentétben állnak a Szovjetunió alkotmányával. Az államhatárok és a Szovjetunió területének védelme, a fegyveres erők irányítása az elnöki rendelet szerint kizárólag a kormány hatásköre. A leningrádiak szombattól csak jegyre vásárolhatják meg az élelmiszert. A decemberi fejadag: 1,5 kg hús, 0,5 kg vaj, 10 tojás, 0,5 kg liszt, 1 kg száraztészta. A jegyrendszert ebben a városban a 900 napig tartó náci blokád óta most először vezették be, s a lakosság a hála és a keserűség vegyes érzésével fogadja el a Németországból érkező segítséget. Szombaton ugyanis mintegy 240 tonna Németországból küldött élelmiszert raktak ki a leningrádi kikötőben. A szovjet városokban az utóbbi hónapokban jelentős mértékben romlott az élelmiszerellátás. Szakemberek szerint a legfőbb problémát a szállítás és az elosztás rossz megszervezése jelenti. Egyébként az Egyesült Államokból is útnak indították az első élelmiszer-szállítmányt, amelyet Moszkva egyik gyermekkórháza és két nevelőotthona kap meg. Vilniusban rendkívüli ülést tartott a három balti köztársaság parlamentje. Litvánia, Lettország és Észtország parlamentjeinek elnökei felszólalásukban hangsúlyozták: nem hajlandók csatlakozni az új szövetségi szerződéshez. A vita után a balti képviselők jóváhagyták a Szovjetunió népi képviselőinek 4. kongresszusához intézett felhívást. Ebben kategorikusan elutasítják azokat a próbálkozásokat, amelyekkel a balti köztársaságokat rá akarják venni a szövetségi szerződés aláírására. Ugyancsak határozottan elutasították a katonai jelenlétet a Baltikumban és a szovjet fegyveres erők beavatkozását a három köztársaság belügyeibe. A hét végén tartotta Moszkvában alakuló kongresszusát a Szojuz össz-szövetségi képviselői mozgalom. Az új szervezetnek magja a Legfelsőbb Tanács jelenlegi 468 tagú konzervatív képviselői csoportja. A most alakult szervezet az azonos nézeteket valló képviselőket egyesíti a tanácsok minden szintjén. A kongresszus megválasztotta a mozgalom legfelső szervét az Ideiglenes Egyeztető Tanácsot. A kongresszusi vitában a küldöttek élesen bírálták a jelenlegi vezetést, Gorbacsov elnökkel az élén. A jelenlegi válsághelyzet megoldására számtalan, túlnyomó részt ultimatív jellegű javaslatot tettek. Olyan röplapokat is terjesztettek a tanácskozás idején, amelyek követelték Gorbacsov lemondását az elnöki posztról. Felső-Karabach hanlari területén hétfőn örmény fegyveresek azerbajdzsáni rendőröket támadtak meg. A harcnak hét halálos áldozata volt, közülük négy rendőr, valamint négy sebesültje is. Két további rendőrnek nyoma veszett. PERZSA-ÖBÖL Lankadatlan diplomáciai aktivitás (ČSTK) - Szaddam Husszein iraki elnök az Antenne 2 francia televíziós társaságnak és a France Inter rádióállomásnak adott nyilatkozatában úgy vélekedett, a Perzsaöböl térségében egyelőre azonosak a háború és a béke esélyei. Felszólította az Egyesült Államokat, kötelezze magát, hogy március 25-ig nem támadja meg Irakot. Egyébként nem indokolta meg ennek az időpontnak á kitűzését. Csak annyit jegyzett meg, március végéig visszanyerheti szabadságát valamennyi külföldi túsz. James Baker amerikai külügyminiszter tévényilatkozatában azt mondta, ha Szaddam Husszein tiszteletben tartja a Biztonsági Tanács határozatait és kivonul Kuvaitból, cserében az Egyesült Államok nem indít támadást országa ellen. A tervezett amerikai-iraki párbeszéddel kapcsolatban azt mondta, nem egyezkedésről lesz szó. Ugyancsak elutasította, hogy az öböl-válságot összefüggésbe hozzák a palesztin kérdéssel. Hozzáfűzte viszont, hogy a Kuvaitból való iraki kivonulás után a térség egyéb ügyeit is meg lehet vitatni. Baker külügyminiszter tervezett iraki látogatását Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter úgy értékelte, mint az Irak ellenes koalíció egységének fenyegetését. Véleménye szerint ezek a tárgyalások más országokat is külön tárgyalásokra ösztönözhetnek. Ezenkívül - véleÚJSZÚ 3 1990. XII. 4. Arcára fagy a mosoly? Brigitte Muir ausztrál hegymászó hölgy úgy döntött, hogy 40 órát tölt egy fagyasztóládában. Azt szeretné, ha ő lenne az első nő, aki megmássza a világ földrészeinek hét legmagasabb hegycsúcsát. Az ő esetében tehát a befagyasztás egyenlő a felkészüléssel. Úgy tervezi, hogy decemberben vagy januárban az Antarktisz legmagasabb hegycsúcsát, a Mount Vilsont mássza meg - négy férfi, körtük a férje kíséretében. Mindehhez tegyük hozzá, hogy felkészülésének helyszíne Sydney egyik legnagyobb hal raktára. Erről rögvest az jutott az eszünkbe, a hölgynek nemcsak a teste lesz edzett, hanem az orra is... (č) kedett -, nagyon nehéz megjelölni a határt a vita és az egyezkedés között. Tarik Aziz iraki külügyminiszter vasárnap Bagdadban tárgyalt Jaszszer Arafattal, a PFSZ elnökével, „az arab szintéren bekövetkezett legújabb fejleményekről". Mint ismeretes, a PFSZ és Irak akkor közeledett egymáshoz, amikor Bagdad azt kezdte hirdetni, az öbölválságot a palesztin kérdéssel egyidőben kell megoldani. Daniel Ortega volt nicaraguai államfő vasárnap fejezte be immár második bagdadi útját. Az INA iraki hírügynökség idézte Ortega elutazása előtt tett nyilatkozatát, amely szerint a BT legutóbbi határozata , fekete folt az ENSZ történelmében", ellenkezik a világszervezet alapokmányával. Jordánia távolodni látszik Iraktól. Marvan Kaszim jordán külügyminiszter kuvaiti vezetőkkel tárgyalt, s a találkozón kijelentette: Kuvait iraki megszállása törvénytelen. Egyben felszólította Szaddam Husszeint csapatai kivonására. Ez a kijelentés azért érdekes, mert Jordánia eddig inkább Irak felé hajlott. Bagdadban tegnap bejelentették, az Egyesült Államok kiutasította az INA, a hivatalos hírügynökség tudósítóját. A bagdadi kormánylap szerint az INA tudósító volt az egyetlen iraki riporter az USA-ban. A lap főleg azért nehezményezi kiutasítását, mivel Irak több mint 1700 külföldi újságírónak, köztük több száz amerikainak adott módot arra, hogy tudósítsanak az öbölválságról. Az INA-nak egyébként van még egy tudósítója az ENSZ New York-i székhelyén. Kényszerhelyzetben (ČSTK) - Tadeusz Mazowiecki lengyel kormányfő a varsói egyetemen arra szólította fel híveit, hogy az elnökválasztás vasárnapi második fordulójában Lech Walesára szavazzanak. Kifejtette, ez nem jelenti azt, hogy egyetért Walesának a demokráciáról vallott nézeteivel és cselekedeteivel, de előállhatnak olyan helyzetek, amikor félre kell tenni az ellentéteket, és a nagyobbik veszélyt meg kell akadályozni. Kijelentette, Timinszki, Walesa riválisa azokat a régi erőket képviseli, amelyek ismét befolyással szeretnének lenni az ország életére. Jelena Bokarova, aki még emlékezik Leningrád háború alatti blokádjára, kezében a számára kiutalt élelmiszerjegyekkel. (ČSTK-AP telefoto) Bush Brazíliában (ČSTK) - George Bush tegnap egyhetes dél-amerikai körútjának első állomáshelyére, Brazíliába érkezett. Az amerikai elnök látogatását eredetileg szeptemberre tervezték, de az öbölbeli válság és a washingtoni költségvetési vita miatt el kellett azt halasztani. Az UPI hírügynökség kommentárja szerint Bush e körúttal akarja „megünnepelni a demokrácia és a szabadpiac újjászületését Latin-Amerikában". Négy olyan országba megy el, ahol csak az utóbbi években számolták fel a katonai diktatúrákat. Az egyik közülük Argentína, ahol tegnap rendkívüli állapotot hirdettek ki. Mubarak győzelme (ČSTK) - Egyiptomban csütörtökön tartották a parlamenti választásokat, s bár a végeredmény még nem ismeretes, szinte biztosra vehető, hogy a jelenleg is kormányzó Nemzeti Demokratikus Párt győz, amelynek élén Hoszni Mubarak államfő áll. A választásokat az ellenzéki pártok többsége bojkottálta, mondván, hogy azok nem voltak objektívak, s az eredményt is előre eldöntöttnek tartották. A rendőri jelentések szerint a rendőrség több ízben is összecsapott különböző jelöltek híveivel, s a szomorú mérleg négy halott, több tucat sebesült. Folytatódó zavargások (ČSTK) - Ismét súlyos vérengzések voltak a dél-afrikai Johannesburg feketék lakta elővárosaiban. A vasárnapra virradó éjszaka legalább 64 embert öltek meg. A statisztika szerint ezzel négy hónap alatt már több mint 950-re emelkedett a zavargások halálos áldozatainak száma. Az sem csillapította le a kedélyeket, hogy Nelson Mandela, az ANC alelnöke vasárnap éjszaka a Thokoza gettóba látogatott, ahol 16 embert vertek agyon. Ezekben az összecsapásokban az ANC hívei állnak szemben a Natal tartományból érkezett munkásokkal - e tartomány a zulukat tömörítő Inkatha konzervatív mozgalom fő bástyája. Hosszú vajúdás Szófiában fokozatosan enyhül az utóbbi napokban rendkívül megnövekedett feszültség, az élet visszatér a normális kerékvágásba. Ez persze csak annyiban igaz, hogy ismét a tárgyalóasztalnál csinálják a politikát és nem az utcán. Egyébként egyáltalán nem normális ez a kerékvágás, hiszen a háború óta ilyen rossz még nem volt a helyzet, az üzletekben jóformán semmi sincs, az alapvető élelmiszereket jegyre adják, s mint ilyenkor lenni szokott: virágzik a feketekereskedelem, a korrupció, növekszik a bűnözés. A nap huszonnégy órájából tizenkettőben kikapcsolják az áramot. Ez indokolta, hogy Zseljo Zselev államfő már októberben humanitárius segítséget kért, mondván: közeledik a tél, az emberek fázni és éhezni fognak. Ilyen körülmények között Bulgária nem engedheti meg magának azt, ami a júniusi választások óta tart - a kormányozhatatlanságot. A múlt hét végén az utca megbuktatta Andrej Lukanovot és kabinetjét. Július 6-án ugyancsak a tüntető tömeg kényszerítette lemondásra Petar Mladenov akkori államfőt. Tehát az első nagy tanulság, amelyet most minden politikai erőnek figyelembe kell vennie a zöldasztalnál: az utca erős. (Azt most ne részletezzük, hogy kik azok, akik fel tudják korbácsolni a szenvedélyeket.) Több megfigyelő nemrégiben még azt mondotta, „Lukanov az egyetlen politikai tőke, amellyel Bulgária rendelkezik". Hát most már ezzel sem. Kétségtelen, hogy Lukanov jelentős mértékben a körülmények áldozata is, nem kapott lehetőséget arra, hogy bizonyítsa: életképes-e a reformprogramja vagy sem. Június és december között a tüntetéseken és a politikai harcon kívül szinte semmi olyan nem történt, ami a normális életmenetet szolgálta volna. A parlament a piacgazdasághoz nélkülözhetetlen törvényeket nem tudott elfogadni. Csupán emlékeztetőül: júniusban voltak a választások. Mladenov július 6-án mondott le, az új államfőt háromhetes huzavona után választották meg. De a választások és az új kormány megalakulása között három hónap telt el! A győztes szocialista párt (a volt BKP) nem akart egypárti kormányt alakítani, az ellenzék pedig nem volt hajlandó részt venni a kabinetben. Lukanovot tehát belekényszerítették abba, hogy szocialista párti kormányt alakítson. Közben a kormányozhatatlanság, a zsibvásárra emlékeztető parlamentben a komoly törvényhozói munka hiánya megbosszulta magát: a gazdaság a teljes összeomlás határán van. Heteken keresztül elutasította az ellenzék a kormány programját csakúgy, mint a száznapos menetrendet. Lukanov taktikai hibát követett el, mert csak fenyegetőzött azzal, hogy lemond, ha az ellenzéknek legalább egy része nem fogja támogatni a parlamentben a programot. Az ellenzéki szövetség, az utca, s legutóbb már a szocialisták hátországának számító szakszervezetek is követelték a kormányfő távozását, de ő mégsem tette azt meg. Sőt, kikényszerített lemondása előtt pár nappal a parlament még bizalmat is szavazott neki. Talán ezért nem vette komolyan a múlt hétfőn kirobbant sztrájkot sem. A helyzet tarthatatlanná vált, a múlt csütörtökön a politikai konzultatív tanács tárgyalásain végül is megegyezés született arról, hogy létre kell hozni a békés átmenet nemzeti kormányát, a parlamenti pártok pedig olyan megállapodást írnak alá, amelynek szavatolnia kell a helyzet stabilizálását, az állampolgárok szabadságát, biztonságát, alapvető jogait. Hogy mindez megtörténhessen, Lukanovnak le kellett mondania. Lényegében igaza volt, amikor kijelentette: azért távozik, hogy elősegítse egy olyan kabinet megalakítását, amilyet kezdettől fogva ő is akart. Jelenleg egy semleges ügyvezető kormányra van szükség, amely a mostani átmeneti időszakban elvégzi a kormányzási tennivalókat. Mert kétségtelen, hogy új parlamenti választásokra is szükség lesz, hiszen a júniusban győztes BSZP kezéből kicsúszott a hatalom, s az akkori választási eredmények már nem tükrözik az erőviszonyokat. Az újabb vokscsatát még a nyár beköszönte előtt, legkésőbb májusban meg kell tartani. Már csak azért is, mert a jövő év márciusáig a legfontosabb gazdasági törvények mellett az új alkotmány is elkészülhet. Olyan átmeneti időszak következik, amelyben egy kemény megpróbáltatásokkal járó tél is lesz. Amit az ország tényleg csak akkor tud átvészelni, ha a politikai erők önmérsékletet tanúsítanak, garantálva az új kormány működéséhez az alapvető feltételeket. Mérsékelt ellenzéki körök a DESZ-en belül arra figyelmeztették saját soraikat és politikusaikat, hogy könnyű volt ellenzékinek lenni, s ne essenek a túlzott ígérgetések hibájába. Mert a lakosság fokozott várakozással néz a DESZ kormányzása elé, s nem biztos, hogy annak eleget lehet tenni a mostani körülmények között. Sok igazság van abban is, amit Lukanov mondott. A DESZ azt hozta fel az ő programja ellen, hogy „túl kemény és antiszociális", de ennél ésszerűbbet - a leköszönt miniszterelnök szerint - a DESZ sem tud ajánlani. Nagyon képlékeny még a helyzet. Igaz, abban minden politikai erő egyetért, hogy nemzeti kormányra van szükség, de abban már nem, hogy ennek a kormánynakerősnek kell lennie. Ráadásul az erős nemzeti kormányról is különböző elképzelések léteznek. A másik variáció szerint nem a kormánynak kell erősnek lennie, hanem az államfőnek és a parlamentnek. Most ezek azok a fő kérdések, amelyeket nagyon gyorsan tisztázni kell. Az idő sürget. MALINÁK ISTVÁN Románia Nemzeti ünnep feszült légkörben Feszült légkör, aránylag ideges hangulat és a volt „Nagy-Románia" újraélesztésének többé-kevésbé nyílt követelése jellemezte Románia új nemzeti ünnepének, december elsejének központi rendezvényeit, a gyulafehérvári parlamenti ülést és népgyűlést. A nemzeti ünnep megemlékezés az 1918. december 1-ji gyulafehérvári román nemzetgyűlésről, amely kimondta Erdély egyesülését az akkori Romániával. A Gyulafehérváron megtartott népgyűlést a kormányzó Nemzeti Megmentési Front szervezte. A több mint százezer résztvevő döntő hányadát is a front, valamint a szélsőséges Vatra Romaneasca hívei tették ki. A dísztribünön jelen voltak Románia vezető politikai és társadalmi személyiségei, élükön Ion Iliescu elnökkel és Petre Roman kormányfővel. Beszédében Iliescu nemzeti közmegegyezésre és együttműködésre hívta fel az ország politikai erőit. Kijelentette: Románia területét a második világháború kezdetekor megcsonkították, s az igazságtalanságokat a háború után csak részben tették jóvá. Meggyőződésünk, hogy a jövö az összes igazságtalanságot orvosolni fogja - hangsúlyozta az elnök, s ez félreérthetetlen célzás volt Románia és Besszarábia (a jelenlegi Moldova) egyesítésére. Nagy-Románia újraalakítását nyíltan követelte Radu Ceontea, a szélsőséges nacionalista Vatra Romaneasca elnöke. Gyulafehérváron egy másik ünnepi rendezvény keretében felolvasták a Moldovai Népfront felhívását a román parlamenthez és a világ más országainak parlamentjeihez. Ebben arra kérik őket, hogy segítsenek Moldova népének megszabadulni az orosz igától. Nem volt meglepő, hogy az ellenzék három legerősebb szervezetének szónokait - Corneliu Coposu, a Nemzeti Parasztpárt elnöke, Radu Cimpeanu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, Szőcs Géza, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtitkára - a Vatra által felizgatott tömeg egy része kifütyülte, lehurrogta, hangosan szidalmazta, s a kialakult hangzavarban beszédüket nem lehetett érteni. A Nemzeti Parasztpárt és néhány más ellenzéki szervezet élesen elítélte a nagygyűlésen történteket és hangsúlyozta, hogy ezekért a Nemzeti Megmentési Front és a Vatra Romaneasca viseli a felelősséget. Rámutattak arra, hogy a nemzeti ünnepet a front saját politikai céljaira használta ki. A rendezvények egyébként a forradalom utáni Romániában példátlan biztonsági intézkedések közepette zajlottak le. Erre az alkalomra Gyulafehérvárra vezényeltek több katonai és rendőri alakulatot. Paul Cheler tábornok, az erdélyi katonai egységek parancsnoka az Unirea című helyi lapnak adott nyilatkozatában azt is elmondta, hogy a katonaság visszaver minden provokációt, s a rend fenntartása érdekében kész tűzparancsot adni. Ez a kijelentés felháborodást váltott ki, az ellenzék követeli Paul Cheler leváltását. Bukarestben, Szebenben és több más városban a megemlékezéseket kormányellenes tüntetések követték. Mindez jelzi, hogy Romániában újabb zavargásokra lehet számítani. KOKES JÁNOS, Bukarest