Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-15 / 294. szám, szombat

FÜRDŐPIR DUNASZERDAHELYEN? Az évtized üzlete készül Dunaszerdahelyen, de lehet, hogy botrány lesz belőle, vettük hírül nemrégiben a kósza hírt, mely szerint a város egyik büszkeségét, a termálfürdőt potom áron, 100 ezer koronáért eladták. Egyesek úgy vélik, az ügy hátterében vagy inkább középpontjában egy nyugati üzletember áll, akit a közvélemény csak úgy emleget, „a kanadai". O és társa, Sidó Péter,a dunaszerdahelyi kórház rehabilitációs osztályának dolgozója lennének azok, akik állítólag megfogták az isten lábát. A dolog azonban nem olyan egyszerű. Sidó Péter maga hívta fel szerkesztőségünket, hogy a sajtó útján szeretné a helyére tenni a dolgokat, elmondani a lényeget a fürdő állítólagos eladása, valójában bérbevétele körüli mendemondákról. ÚJ SZÚ 1990. XII. 19. Bizonyos értelemben - amint VARGA PÉTER ÁDÁM KIHASZNÁLATLAN LEHETŐSÉGEK Az utóbbi időben Dunaszerdahelyen a termálfürdő körül kialakult vitában $ hatvan fokos víznél jóval magasabb hőfokon izzottak fel a kedélyek. A történet az év elején kezdődött. Sidó Péter akkor még másodállásban masszörként dolgozott a városi termálfürdőben. Itt ismerkedett meg egy nyugati üzletemberrel, bizonyos široký úrral, a már említett „kanadaival". Ez a jól szituált, kettős állampolgárságú (csehszlovák, kanadai) üzletember kora tavaszi látogatása során felkereste a városi fürdőt is, s úgy vélte, kihasználatlan lehetőségek rejlenek benne. Rögtön felajánlotta, hogy az egészet, úgy ahogy van, megveszi. A város akkori vezetése azonban egyértelműen kizárta az eladás lehetőségét. Egy nyugati üzletembert viszont nem olyan fából faragtak, hogy az első akadály előtt meghátráljon. Ha nem lehet megvásárolni, bérbe veszi. A bérleti szerződés körvonalai az ősz folyamán kristályosodtak ki. Sidó Péter a kanadaival kötött megállapodás alapján kérte a fürdő bérbevételét azzal, hogy az engedélyezés után ö és a kanadai üzletember a termálfürdő működtetésére ós fejlesztésére korlátolt felelősségű társaságot hoz létre. A bérbeadásról szóló szerződés Sidó Péter és Dunaszerdahely Városi Tanácsa között Kábeltévé Amerikából? Két hónappal ezelőtt azzal az ígérettel távoztak tőlünk a szlovák származású amerikai vállalkozók, hogy rövidesen konkrét elképzelésekkel térnek vissza. Pozsonyban sajtóértekezleten volt alkalmunk találkozni Art Barronnal, a Time Warner Corporation elnökével, aki sžlovákiai vállalkozási szándékáról számolt be. Értesüléseink szerint társasága világelső az iparszerű információszolgáltatásban. Vállalkozik a folyóiratés könyvkiadásban, önálló lemezgyártó társaságai vannak (csak 1989ben 459 millió kompaktlemezt állítottak elő), bekapcsolódik a filmgyártásba és a televíziózásba. Szlovákiába elsősorban a kábeltévé meghonosításának gondolata hozta. Eddigi tárgyalásai nagyon kecsegtetőek, üzleti lehetőséget lát bennük. Pénzigényes beruházásról lévén szó, tőkével is beszállnának, de előtte szakvéleményezést végeznének. Elsősorban a helyi önigazgatási szervekkel keresnek kapcsolatot, velük szeretnének együttműködni, közös vállalatok létrehozni. Vagyonvásárlás nincs szándékukban. Mikor az egyik kérdésből Barron úr arról értesült, hogy más amerikai cég már hasonló szándékkal szervezkedik Szlovákiában, azt válaszolta: nem félnek a konkurenciától, mert valamennyi városba úgy se tudnának üzletet kötni. Reméli, mindenhol azt az ajánlatot választják, amely szakvéleményezést és tőkét kínál. Szerinte egyáltalán nem az á fontos, hogy ki érkezett elsőként, hanem az, hogy ki marad meg a végén. Elárulta: hosszútávon egy vidámpark felépítésén töpreng. Pozsony földrajzi fekvése erre nagyon megfelel, látogatói a környező országokból is verbuválódhatnának, s maga a létesítmény Európában jól konkurálna a franciaországi Disneylandnak. Hogy mi valósul meg Barron úr elképzeléseiből, arra igazán kíváncsiak vagyunk. Mert jártak már nálunk külföldi vállalkozók, akiket egykori hazánkfiai hoztak magukkal, de üzlet máig nincs belőle. Ha emlékezetem nem csal, azokat szintén Stanley von Velicky hívta hozzánk. Ö most is az elnökségi asztal mögött ült. J. MÉSZÁROS KÁROLY létrejött, ezt a tanács szavazás útján közvetlenül a helyhatósági választások előtt, november 22-én jóváhagyta, a tanács elnöke kézjegyével hitelesítette. Pár héttel a jóváhagyás után kiderült, nincs minden rendben a szerződés körül. A FÜRDŐT NEM ADTÁK EL, CSAK... - Először is hangsúlyozni szeretném, hogy szó sincs a fürdő megvételéről. A bérleti szerződésben a fürdő működtetésére és fejlesztésére vállalkozott külföldi tőkerészesedésű társaságunk. A bérleti szerződés 99 évre szól, ennek fejében az első tíz évben évente 100 ezer korona bérleti díjat fizetnénk a városnak. A tizenegyedik év után a százezer korona felett még évi tiszta nyereségünk nyolc százaléka vándorolna a város kasszájába. A bérleti szerződésbe határidős fejlesztési elképzeléseinket is belefoglaltuk. írásban köteleztük magunkat, hogy 1993 végéig, tehát záros határidőn belül felépítünk egy 50-20 méteres fedett uszodát, teljesen kicseréljük a fürdő tönkrement csőhálózatát és olyan víztisztító állomást szerelünk fel, amely a víz minőségét tekintve megfelel a legszigorúbb nyugati követelményeknek. Hangsúlyozom, ezeket a feladatokat határidőre vállaltuk, ha nem teljesítenénk őket, a másik fél elállhat a szerződéstől. A szerződés értelmében a bérlet lejárta után a fürdő összes létesítménye visszakerülne a város tulajdonába. Az előzetes számítások szerint mintegy 90 millió korona összeget emésztene fel ez a beruházás, ugyanis távlati terveink között szerepel szálloda, autókemping, üzletközpont és egyéb járulékos létesítmények felépítése, ami tovább lendítené a város idegenforgalmát. Ez pedig újabb bevételi forrásokat jelentene - ismertette a szerződés alapvető pontjait Sidó Péter, majd keserűen folytatta: > - A jóváhagyott és aláírt bérleti szerződést azonban valakik megpróbálják semmisnek nyilvánítani. Úgy hírlik, egyeseknek kevés a bérleti díj összege, viszont ha évekre lebontva hozzáadjuk a 90 milliót, akkor ez az összeg valójában csaknem évi egymilliót tesz ki. A termálfürdő eddig a már megszűnt Járási Idegenforgalmi Igazgatóság fennhatósága alatt évente átlagosan 800 ezer korona körüli ráfizetést „produkált". Az okkeresés a szerződés megváltoztatása céljából tovább folyik. Jelenleg ott tartunk, hogy a polgármester úr bekérette a szerződést, azzal az indoklással, hogy annak egyes pontjait újra át kell vizsgálni. A másik indok, hogy a bérleti szerződés megkötésének idején a fürdő nem volt a város tulajdonában, nevetséges. (A szerződést november 22-én hagyták jóvá, a fürdő november 30-án került' vissza. a megszűnt Járási Idegenforgalmi Társaságtól a város fennhatósága alá - a szerk. meg.) Utánjártunk, az állami tulajdonban levő fürdő kezelője a város volt, az idegenforgalmi igazgatóság tulajdonában - ecsetelte a szerződés körüli hercehurcát a bérlő, Sidó Péter. MIÉRT ELŐSZERZŐDÉS A BÉRLETI SZERZŐDÉS? A szerződés érvénybe lépésének határideje 1991. január 3. rohamosan közeleg, betartása azonban bizonytalan. Mit szól mindehhez a másik fél? Ollós Árpád, a város frissen megválasztott polgármestere röviden és tárgyilagosan tájékoztat az ügyről. Ő is hangsúlyozta, hogy a fürdőt nem adták el. Felsorolja a szerződés Sidó Péter által is ismertetett főbb pontjait, s véleménye szerint ez valóban kedvező ajánlat a város számára. Akkor mégis, miért próbálnak visszakozni? - A szerződést mi előszerződésnek tekintjük, s erre jogtanácsosaink is rámutattak, a szerződés egyes pontjai jogilag hézagosak. A végleges szerződést csak a pontosítása után hagyhatjuk jóvá. A gazdasági feltételek elemzésére független szakértői bizottságot kértünk fel - hangsúlyozta. Vajon milyen érdekek állnak az ügy hátterében? Kinek az érdeke a szerződés megváltoztatása? A polgármester úr szerint jelenleg még nincs konkurense Sidóéknak. A fürdő bérbe vétele iránt ezidáig nem érdeklődött más, hacsak a kábeltelevíziós társaság mintájára egy másik „tiszta" hazai vállalkozói csoport nem jelenti be igényét. Viszont aligha kínálhatnának kedvezőbb feltételeket. Az ügy kapcsán rjem esett szó a fürdő személyzetéről, akiket a bérleti szerződés alapjában véve létükben érint. Ebben az esetben teljes mértékben érvényesült a rólunk, de nélkülünk elv alkalmazása, ezidáig semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak a létesítmény bérbeadásáról. Barát Béla, a fürdő vezetője keserűen jegyezte meg, a város vezetői nem játszottak tiszta lapokkal, különben nyilvános pályázatot hirdettek volna, mindenki számára egyenlő feltételekkel. - Fenntartónk, a Járási Idegenforgalmi Igazgatóság november 30án megszűnt, velünk azonban még senki sem tudatta, mi lesz a sorsunk. Csak szóbeszéd útján értesültünk a bérbeadásról, miközben Sidó úrék már olyan névjegykártyákat osztogattak, amelyen az állt: ők a fürdő tulajdonosai. És a szerződésben állítólag szó sincs az itt dolgozókról. Ha például az utcára kerülünk, ki fizeti meg a törvény szerint járó lelépési összeget? A fenntartónk megszűnt, a város pedig idő előtt lemondott rólunk - panaszkodott a fürdő vezetője. Nem célunk szájbarágó tanulságok levonása az ügy kapcsán. Csak remélni lehet, hogy a fürdő dolgozói a bérleti szerződés miatt nem kerülnek az utcára. A privatizáció során mindenesetre számtalan ehhez hasonló eset fordulhat elő, ezért a szerződések megkötésekor jóval nagyobb körültekintéssel, szakértelemmel kell eljárni. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ Nagy érdeklődés közepette tárgyalta meg csütörtökön az SZNT szociálpolitikai és egészségügyi bizottsága az egészségügy szerkezetének, irányításának és finanszírozásának reformjáról szóló dokumentumot. A tanácskozáson Alojz Rakús egészségügyi miniszteren kívül jelen voltak a minisztérium osztályvezetői, az orvosi kamarák és a gyógyszerészek képviselői, egyéb egészségügyi intézmények vezetői, valamint Kalina úr, cseh egészségügyi miniszterhelyettes és a CSNT egészségügyi bizottságának vezetői. Már a vendégek nagy száma is jelezte, milyen fontos kérdés szerepelt a napirenden. A kormány által novemberben jóváhagyott dokumentum a lakosság kedvezőtlen egészségi állapotából, az egészségügy számtalan, mindenki által ismert gondjából, a piacgazdaság bevezetéséből és nem utolsósorban a helyi államigazgatás átszervezéséből kiindulva új módon szabályozza az egészségügy, a betegek, az államigazgatás és a községek viszonyát. Első lépésként megszűnnek a kerületi egészségügyi intézetek. Átmenetileg megszilárdul a központi irányítás, a minisztérium közvetlen hatáskörébe kerülnek az egészségügyi intézmények, de amint megerősödnek a helyi önkormányzatok az irányítást a községek és városok veszik át. Közben a kórházak, közegészségügyi állomások, majd a rendelőintézetek és a gyógyszertárak, valamint . más intézmények is fokozatosan önálló jogi alannyá válnak, ami természetesen azt is jelenti, hogy vezetők jogköre és felelőssége rendkívüli módon megnő. A finanszírozás kérdése átmenetileg úgy rendeződik, hogy a pénzt nyolc regionális igazgatósága révén közvetlenül a minisztérium osztja el. A cél a lakosság egészségi állapotának javítása, amelynek érdekében fel kell számolni az egészségügyben az állami monopóliumot, lehetővé tenni, hogy a polgárok maguk válasszák meg kezelőorvosukat, es azt, hogy melyik egészségügyi létesítményt veszik igénybe. Ugyanakkor javítani kell az egészségügyi dolgozók helyzetét, és növelni felelősségérzetüket is. A finanszírozásban olyan módszereket akarnak bevezetni, hogy az egyes létesítmények gazdaságosan dolgozzanak, és ne függjenek csak egy bevételi forrástól. Míg egyelőre minden kiadást az állami költségvetésből fedeznek, később a minisztérium által gondozott nemzeti egészségügyi alapot nemcsak az adóból befolyt összeg képezi majd, hanem a környezetszennyezésért kirótt bírságok, a szeszes italok és a dohányáru eladásából származó bevétel egy része stb. Az egészségügyi biztosítás létrehozása után pedig az egészségügyi szolgáltatások többségét a biztosító fizeti majd. Tehát az eddigi táppénzen és nyugdíjon kívül biztosító téríti meg a polgárnak az állam által szavatolt mértékben az orvosi ellátás költségeit. Számolnak a privatizálással; először a gyógyszertárak és a fogorvosi rendelők kerülhetnének magánkézbe, de az erre vonatkozó rendelkezések még nem születtek meg. Rendkívül bonyolult átszervezésről van szó, az egyes elképzeléseket menet közben is módosítják majd. A bizottsági ülésen elhangzott felszólalások jelzik: egészségügyünk bajai mielőbbi orvoslásra szorulnak. A reform keretében alapjában meg kell változtatni az ellátás eddigi rendszerét, de amint az illetékesek hangsúlyozták, továbbra is szavatolni kell, hogy minden polgár számára ingyenesek legyenek az egészségügyi szolgáltatások. Nem lesz ez könnyű feladat, hiszen amint azt a bizottság szerdai ülésén megtárgyalt 1991. évi költségvetési javaslat mutatja, a tárca több mint 5 milliárd koronával kevesebbet kap, mint amennyire szüksége lenne, s a beruházásokra szánt összeg szintén 5 milliárddal lesz alacsonyabb a tervezettnél. -rKis nyelvőr Egyéni és kollektív tanfolyamokat indított gyerekek, diákok és felnőttek számára a nemrég megalakult kassai magánnyelviskola, amelyet Anna Bakošová vezet. Az érdeklődők angolul, németül, franciául és spanyolul tanulhatnak. A közeljövőben japán és latin tanfolyamot kívánnak indítani. A kaliforniai indián, Jerry Boisclair (felvételünkön) és felesége az angol tanfolyamot vezeti haladók számára. 1 (Svätopluk Písecký felv. - ČSTK) HigyjUnk vagy higgyünk? - Ejnye, ejnye, de sokan nem ismerik a helyesírást még a tollforgatók között sem - dohog útitársam az újságot olvasva. Majd bizonyításul elém tárja a lapot: ' - Légy szíves, nézz ,ide: képes egy újságíró ezt az igealakot két g-vel és ipszilonnal leírni. Odapillantok a cikkre, s látom, hogy a hisz ige felszólító módú alakjáról van szó. így szerepel a lapban: higgyen, vagyis valóban két g-vel + y-nal, más szavakkal kifejezve: hússzú gy-vel. - No és hogyan kellene ezt szerinted írni? - nézek kötekedve háborgó útitársamra. Értetlenül bámul rám: mi ütött belém. Majd tréfának, ugratásnak veszi megjegyzésemet, s elneveti magát: - Pontosan úgy, ahogy te is írnád: gy + y-veI, vagyis: higyjed. Elvégre felszólító módú alakról van szó, s abban benne kell lennie a -j módjelnek: Hagy-j-on, fagy-j-on, fogy-j-on stb. Vagy soroljam tovább a példákat? - Kár volna - felelem még mindig tréfálkozó hangon -, mert ezek nem példák. Legalábbis a higgyen nem tartozik egy csoportba a hagyjon, fagyjon, fogyjon alakokkal. Ezt egyébként már az alapiskolában is tanítják - teszem hozzá egy kipsit szúrósabban. - S ami meg engem illet, én pontosam úgy írom ezt az alakot, mint az újságíró írta - jelentem ki határozottan. " Bizonyára nem az én útitársam az egyetlen személy, aki ebben a hitben él, nézzük meg ezért a kérdést részletesebben is! A kiejtésben valóban nincs különbség a higgyen, hagyjon, fagyjon, fogyjon hosszú gy-s alakok között, ezért gondolják sokan, hogy az írásmódjuk is hasonló. De vajon a szedjen1 nem hasonlóképpen hosszú gy-vel ejtjük-e, s lám, mégsem írja le senki gy+jkapcsolattal, mert tudatosítja, hogy az ige alapalakjában nem gy, hanem d van: szed; s ez olvad össze a -j módjellel a kiejtésben hosszú gy-vé. Ha viszont megvizsgáljuk az előbbi igéket, azt állapíthatjuk meg, hogy a hagy, fagy, fogy úgynevezett szótári tövében, alapalakjában gy van, a higgyen alaknak azonban a hisz a töve. A hagy, fagy, fogy az egyalakú igetövekhez tartozik: minden toldalék ehhez a gy-s tőhöz járul: hagyok, fagyott, fogynak stb., tehát ehhez járul a felszólító mód -j jele s utána az igerag s: hagy-j-on (kiejtve: haggyon). A hisz azonban a többaiakú igetövek közé sorolható: a toldalékok egy kis része az sz-es tőalakhoz járul (hisz-ek), néhány a v-s tőalakhoz (hivés), a legtöbbet azonban a rövid magánhangzós hi- tő veszi fel: hi-tt, hi-nne, hi-nni, hi-tel stb. Ez a hi- tövecske veszi fel a felszólító mód jelét is, amely ebben a tőtípusban nem -j, hanem szabályosan gy. Például a szintén ide tartozó tesz, vesz, lesz, visz, eszik, iszik igék felszólító módú alakjai: tegyen, vegyen, legyen, vigyen, egyen, igyon, csak éppen a hisz ige esetében vált a módjel hosszúvá: higgyen. Sok idő telt el, amíg rendezték a hisz igének a helyesírási problémáját. írták a felszólító módú alakokat sokféleképpen, még d+gy-veI is: hidgyen. Sokan, mint ma is teszik - a hagy igéhez igazodtak, s gy+j kapcsolatot láttak a hosszú gy-s ejtésben: higyjen. A múlt században irányadó munkákban - helyesírási szabályzatban is - csak egy gy-t találunk a felszólító módú alakban: higyen, vagyis a tegyen, legyen stb. analógiát követték. De a hosszú ejtés hatott az írásra is, és a 20. században már a szabályzatok a hosszú gy-s írásmódot kívánták meg. Csak az a baj, hogy a szabályokat nem ismeri mindenki; szívesebben igazodnak vélt analógiákhoz. Pedig már a 20. század végén járďnk. S a nyelvtörvények általában nemcsak leírják a hisz ige felszólító alakjainak helyesírási módját, hanem még arra is rámutatnak, miért kell megkülönböztetni a hisz é s a hagy ige felszólító módú alakjainak írásmódját. S ebben a helyesírási kérdésben talán az a legérdekesebb - s egyben legszomorúbb - tény, hogy a hisz felszólító módú alakjait helytelenül (gy+j-veI) írók még el is marasztalják a helyesen, hosszú gy-vel írókat. JAKAB ISTVÁN Új gyógymód AZ EGÉSZSÉGÜGY