Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-20 / 272. szám, kedd

Üzenet a Független Magyar Kezdeményezésnek Kedves Barátaink! 1989. november 16-án Prágába indult az akkori magyar ellenzéki pártok néhány képviselője. Kapcsolatokat keresni, szövetségeseket. Aggodalommal és reménységgel szálltak vonatra, hátha átterjed Csehszlovákiába is a demokrácia futótüze. Ezek a barátaink közvetlenül tanúi lehettek a nagyszerű sorsfordító eseményeknek. Új időszámítás kezdődött ezzel a csehek, a szlovákok és a szlovákiai magyarok életében, befejeződött a Prágai Tavaszt követő politikai jégkorszak. Külön örömünkre szolgált Magyarországon, hogy a „bársonyos forradalomból'

1 számarányukat meghaladó mértékben vették ki részüket a szlovákiai magyarok. A Magyar Demokrata Fórum számára igen fontos a közép-európai együttműködés gondolata és gyakorlata - az európai normáknak megfelelően, beleértve a nemzeti kisebbségek kollektív jogait. Készek vagyunk ezért együttműködni a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság mindegyik demokratikus pártjával, abban a reményben, hogy ezzel a jószomszédi viszonyt is erősíteni tudjuk országaink között. Fontosnak tartjuk a kapcsolatokat a szlovákiai magyarság pártjaival, mozgalmaival is, többször kinyilvánított alapelveinknek megfelelően, miszerint: a nemzeti kisebbségnek magának kell megteremtenie politikai képviseletét, továbbá, hogy a magyarországi pártok ne vigyék a határon túlra egymásközti ellentéteiket. Tudjuk, hogy a demokrácia napról napra megvívott küzdelmet jelent, gyakran kemény vitákat, amihez néha több türelem és kitartás szükséges, mint a diktatúrával való szembenálláshoz. Ehhez kívánunk a Független Magyar Kezdeményezésnek sok erőt, lankadatlan energiát és töretlen jókedvet. Budapesten, 1990. november 16-án A Magyar Demokrata Fórum Országos Elnöksége Felhívás! Egy évvel a forradalom után elmondhatjuk, Csehszlovákia a szabad országok közé tartozik. A szabadság azonban nem csak lehetőséget, hanem felelősséget is jelent. Tevékenyen kell részt vennünk kisebbségi sorsunk alakításában, nem várhatjuk tétlenül az adományokat. Létezésünk egyik alapeleme az anyanyelvi oktatás. A Független Magyar Kezdeményezés ez év januárjában több évtizedes csend után a magyar szülőket arra hívta fel, hogy gyermekeiket adják magyar iskolába. Az anyanyelvi oktatás szerepe pótolhatatlan. Ünnepi közgyűlésünk résztvevői felhívják az FMK tagságát, képviselőit és képviselőjelöltjeit, a megújuló önkormányzatok demokratáit, a szabad sajtó képviselőit, a kisebbségi szervezeteket és valamennyi felelősen gondolkodó polgártársunkat, hogy a tolerancia és az önkéntesség elvének megtartásával ismét kezdjék el felvilágosító munkájukat, iskoláink és diákjaink száma csak akkor nő, ha elsősorban mi akarjuk. Lássunk már most hozzá az új iskolák és osztályok szervezéséhez mindenhol, ahol arra mód van. Éljünk jogainkkal! Az FMK ünnepi közgyűlése Dunaszerdahelyen, 1990. november 18-án Nem kívánatos? (ČSTK) - A Szakszervezeti Világszövetség Titkársága Václav Havel köztársasági elnöknél tiltakozott amiatt, hogy a csehszlovák kormány meg akarja szüntetni az SZVSZ prágai központját - jelentette tegnap az IAN szovjet sajtóügynökség. Ezt a felhívást a múlt pénteken hagyta jóvá a szövetség titkársága áz SZVSZ jelenlegi, Moszkvában folyó 12. kongresszusán. A hírügynökség jól értesült forrásokra hivatkozva bejelentette azt is, hogy a szövetség központjának új helyszínéről leghamarabb a jövő év elején fognak dönteni. Eddig a ciprusi főváros, Nicosia és Genf került szóba. RENDKÍVÜLI PÁRTKONGRESSZUSÉRT (ČSTK) - A Kommunisták Demokratikus Mozgalma vasárnap felhívást tett közzé, amelyben sürgeti, hogy a jövő év első felében hívják össze az SZKP rendkívüli kongreszszusát. Állásfoglalásuk szerint olyan új pártprogramot kellene elfogadni, amely a szovjet párt mély válságának leküzdését célozná, s dönteni kellene az alkotmány módosításáról is. Ez a mozgalom, az SZKP keretében alakult egyik új platform, az elmúlt hétvégén jött létre a párt demokratikus mozgalmainak országos konferenciáján. A tanácskozáson 250 küldött vett részt. Negatív csúcs (ČSTK) - Szomorú rekordot vallhat magáénak az Aeroflot szovjet légitársaság, már ami a katasztrófák és az áldozatok számát illeti. Az Izvesztyija napilap külföldi forrásokra hivatkozva számolt be arról, hogy 1969 és 1988 között az Aeroflot gépeit 40 nagyobb baleset érte s ezek során 1258 ember vesztette életét. Az egymillió felszállásra számított balesetek arányát tekintve is az Aerofloté az elsőség: 18,62. A második helyen Tajvan (11,73), a harmadikon pedig Egyiptom (11,60) légitársasága áll. IRAK Husszein spekulációja aligha ér célt (ČSTK) - Szaddam Husszein iraki elnök szombaton ismertette tervét kb. 2000 külföldi állampolgár elengedésére. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy ehhez a béke légkörére van szükség. Az INA hírügynökség szerint a karácsonyi ünnepek után kezdődik meg az idegenek elengedése - a jóakarat jeleként - hármas csoportokban. Ha semmi nem jön közbe, a túszok utolsó csoportja 1991. március 25-én fogja elhagyni az országot. Szombaton egy újabb repülőgép szállított Bagdadból Londonba túszokat, 129 külföldi állampolgárt. többségükben nőket és gyerekeket. Az utasok első részét Kuvaitban vette fedélzetére a gép, másik részüket Bagdadban. Az eredeti tervek szerint több külföldinek kellett volna elutaznia az iraki fővárosból, de valószínűleg lekésték a gépet, mivel az a tervezettnél korábban volt kénytelen elindulni. Az AFP hírügynökség szerint kb. 3500 nyugati túsz van Irakban, s nem 2000, ahogy azt Bagdad állítja. Legtöbben a britek vannak, 1400-an és sok az amerikai is, kb. 1100 személy. James Baker, amerikai külügyminiszter vasárnap Párizsban szemmel láthatóan dühösen reagált Husszein szombaton bejelentett döntésére, amit cinikus manipulációnak nevezett ártatlan emberek életével. Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője a ..szokásos propagandának" nevezte az iraki javaslatot. Douglas Hurd brit külügyminiszter szerint az élő pajzsok politikája újabb demonstrálásának nevezte az indítványt és egyértelmű támogatásáról biztosította az amerikai katonai jelenlét fokozását az öbölben. A japán kormány képviselője tokiói sajtóértekezletén bejelentette, a túszelengedési terv semmit sem változtat a válsággal kapcsolatos tokiói politikán. Megerősítette, országa ragaszkodik ahhoz, hogy Irak tegyen eleget a Biztonsági Tanács határozatainak. Egyébként Irakban 230 japán állampolgárt tartanak túszként fogva. Bagdadba utazott Jean-Maria Le Pen, a francia jobboldal vezére. Pártja, a Nemzeti Front nyilatkozata szerint ,, francia és európai képviselők küldöttségének élén" a túszok kiszabadítására fog törekedni Irakban. A jobboldali képviselők hivatalos meghívást kaptak Bagdadtól, s Husszein kormányának tagjaival fognak tárgyalni. Az INA hírügynökség bagdadi közleménye szerint Irak további kétszázezer katonáját küldi Kuvaitba. BULGÁRIAI S

úlyos kormányválság van Bulgáriában. Szófia központjában a júniusi parlamenti választások óta nem voltak olyan nagyszabású tüntetések, mint most a hét végén. A tömegmegmozdulásokat természetesen az ellenzéki Demokratikus Erők Szövetsége szervezte, követelve a Lukanov-kormány lemondását, a szocialista párt (a volt BKP) kivonulását a politikai életből. A helyzet feszültségére jellemző: Zseljo Zselev, az ellenzéki vezetőből lett államfő szombati tévébeszédében annak az aggodalmának adott hangot, hogy a tiltakozások könnyen túlléphetik a civilizált formákat. Sajátos viszonyok vannak Bulgáriában, ez az egyetlen közép-keleteurópai ország, ahol az első szabad parlamenti választásokat a magát szocialistának átkeresztelt volt kommunista párt nyerte - a négyszáz tagú parlamentben 211 mandátuma van, a fő ellenzéki tömörülésnek, a DESZ-nek pedig csak 144. Parlamenti többségük ellenére a szocialisták kezdettől fogva hangsúlyozták, nem akarnak egyedül kormányozni, mert egyetlen politikai erő sem képes egyedül kivezetni az országot a válságból. Hetekig tartott a huzavona, a DESZ sorozatosan elutasította a szocialisták koalíciós ajánlatait. így Lukanov kormánya - s ez is unikum - csak három hónappal a választások után alakult meg. Kénytelen volt szocialista párti politikusokból s egy-két olyan független szakértőből összeállítani a kaDinetet, akik hajlandók voltak részt venni a kormányban. Lassan már egy hónapja annak, hogy Lukanov előterjesztette kormányának programját a parlamentben. Megvalósítását csak akkor hajlandó elkezdeni, ha a törvényhozás széleskörűen - tehát az ellenzék is - támogatni fogja. Erre viszont a DESZ nem hajlandó, sőt, egyre hevesebb kirohanásokat intéz ellene. Itt kell megjegyezni: az életszínvonal radikális csökkentésével, s az egyéb kemény intézkedésekkel is számoló programot a DESZ-szel megtartott kerekasztalnál is megvitatták és amerikai szakértők segítségével öntötték végleges formába. A DESZ elutasító álláspontjának szerintem nem elsősorban gazdasági-szakmai okai vannak, hanem politikaiak. Petar Beron, a DESZ jelenlegi elnöke két héttel ezelőtti javaslata szerint úgy akart koalíciós kormányt, hogy az összes vezető poszt az övék legyen. Vagyis: a parlamenti többség adja át vezető szerepét a parlamenti kisebbségnek. Ilyen koalícióba viszont a szocialisták nem mentek bele. Jól érezhető a DESZ taktikájának módosulása is. Korábban, népszerűségének (a választások utáni) ugrásszerű növekedését kihasználva parlamenti válságot akart kirobbantani, s ezáltal kikényszeríteni az új választásokat. Ez viszont teljes káoszt teremthetett volna az amúgy is zűrzavaros helyzetben. így most elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy parlamenti válság nélkül, a tömegnyomás segítségével ragadja magához a kormányrudat. Lukanov többször fenyegetőzött azzal, lemond, ha programja a parlamentben nem nyeri el a széles körű támogatást. De nem mondott le. Legutóbb a törvényhozás múlt heti utolsó, vagyis pénteki tanácskozásán fenyegetőzött ezzel. Mindhiába, mert olyan határozat született, hogy e héten csütörtökön folytatják a vitát. Az ok egészen nyilvánvaló: Lukanov, Zselev államfővel együtt, szerdáig Párizsban, az összeurópai csúcsértekezleten tartózkodik. Ez indokolja azt is, miért nem váltotta be Lukanov fenyegetőzéseit, s miért nem adta vissza miniszterelnöki megbízatását. Hiszen a bolgár küldöttség akkor nem vehetett volna részt a párizsi csúcson, ami nagy Permanens válság károkat okozott volna az ország nemzetközi érdekeinek és természetesen tekintélyének is. Nem lehet megjósolni, hogyan alakulnak a dolgok csütörtökön. Egy biztos, a tömegek nyomása egyre erőteljesebb, s a polgárháborús veszély is egyre reálisabbnak tűnik. Nem látok semmi esélyt arra, hogy a DESZ esetleg változtatna álláspontján és elfogadná a programot. Különösen akkor, amikor az ország független szakszervezeteinek szövetsége szintén az ellenzéket támogatja, mondván, hogy a volt kommunistáknak igenis át kell adniuk a hatalmat, különben országos sztrájkokat kezdenek. Ma egy hete a vezető gazdasági dolgozók is azt szögezték le állásfoglalásukban, ha a kormány december 10-ig nem változtat munkamódszerein, akkor általános sztrájkot hirdetnek. Csupán emlékeztetni szeretnék arra, kormányának megalakításakor Lukanov azt kérte az ország népétől és főleg az ellenzéktől, hogy hirdessenek 350 napos moratóriumot a sztrájkokra és tüntetésekre, s így adjanak lehetőséget a kormánynak a zavartalan munkára, a bizonyításra. Ez a kérése teljesen irreális volt. A kormány csökkentette igényeit, a múlt kedden ismertette száznapos programját a bolgár gazdaság további szétesésének megakadályozására és a radikális gazdasági reform új szakaszára történő áttérés feltételeinek megteremtésére. Ez a program a kormány tevékenységének szinte napokra lebontott menetrendje. M

ondani sem kell, hogy az ellenzék azonnal kétségbe vonta kivitelezhetőségét. A DESZ napilapja, a Demokracia azt írta, Lukanovék programjukban olyan jelenségeknek a felszámolását ígérik, amelyek éppen az előző Lukanovkormány rossz döntései, felelőtlensége miatt keletkeztek. Egy másik lap, a Zemedelszko Zname feltette a kérdést: most újabb száz napig akarják folytatni a bolgár néppel már 45 éve tartó kísérletezést? MALINAK ISTVÁN A FÖLDTULAJDON RENDEZÉSE MAGYARORSZÁGON Jelentős olasz hitel Moszkvának ÚJ szú 1990. XI. 2165. (dek) (ČSTK) - A tegnapi olasz napilapok bő terjedelemben foglalkoznak Gorbacsov vasárnapi római látogatásának eredményeivel, rámutatva, nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna, hogy á vasfüggöny ellenkező oldalán levő két ország olyan dokumentumot írjon alá, amelynek címében a barátság szó szerepel. Mint ismeretes, a szovjet államfő párizsi látogatása előtt állt meg az olasz fővárosban, s ebből az alkalomból három foptos okmányt írtak alá: a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződést, az 1990-1994-es évekre szóló pénzügyi megállapodást, valamint a környezetvédelmi együttműködésről szóló szerződést. Az első dokumentumra nincs példa a két ország kapcsolatainak történetében. Például olyan kitételt tartalmaz, ha a felek közül az egyiket támadás érné, akkor a másik a támadónak, tekintet nélkül arra, hogy milyen szövetséghez tartozik - nem nyújt sem katonai, sem más segítséget. Az okmány számol a különböző szintú kapcsolatok bővítésével, beleértve a katonai együttműködést is, s kimondja a forró drót létesítését a Kreml és a Chigi Palota között. A másik két okmányt a külügyminiszterek írták alá. Az 1990-1994es pénzügyi megállapodás összesen 7 billió líra (csaknem 7 milliárd dollár) értéket ölel fel. Olaszország még sohasem kötött ilyen nagy volumenű szerződést más állammal. A szovjet peresztrojka kritikus időszakában Róma jelentős hiteleket nyújt Moszkvának olasz technika, vegyipari termékek és fogyasztási cikkek vásárlására. A környezetvédelmi megállapodás közös tervek megvalósítását tűzi ki célul. (Budapesti munkatársunktól) Kiskunmajsán, a Magyar Demokrata Fórum rendezésében vasárnap öt parlamenti párt megbízott szakértői - a Fidesz kivételével - megállapodásra jutottak a földtulajdon rendezéséről. A szándéknyilatkozat heves viták után született meg. Ez a dokumentum megnyitja az utat ahhoz, hogy a Földmüvelésügyi Minisztérium előkészítse az Országgyűlés általi megvitatásra a törvénytervezetet. A szándéknyilatkozat az 1945-ös földosztás során kialakult tulajdonviszonyokat ismeri el kiinduló alapként. Következésképpen mind az öt párt képviselői egyetértenek abban, hogy az azóta eltelt időben súlyos jogsértés ért embereket, amikor törvényes tulajdonuktól a legkülönfélébb eszközökkel megfosztották őket, s ezt az igazságtalanságot jóvá kell tenni. Természetesen ez a szándéknyilatkozat nem törvény, s minden bizonnyal a beterjesztendő törvényjavaslat megvitatása során öt párt szándéknyilatkozata még éles vitákra lehet és kell is számítani, de jelzi a közeledés, a megoldás lehetséges módozatait. Az 1945-ös állapotokhoz viszonyított jogsérelmek orvoslására az öt párt szakértői kártérítést ajánlanak. Ezek szerint az 1956 előtti földtulajdon és egyéb vagyontárgyak elvételét és az ún. önkéntes földfelajánlásokat méltányossági alapon kárpótolnák. Ugyanakkor a helyi földalap függvényeként a helyi adottságok figyelembevételével elvileg ez a rendezés nem zárja ki a teljes kárpótlást sem. Ugyancsak kárpótlás illeti meg az 1967. évi IV. törvény alapján kényszermegváltott földek tulajdonosait, illetve azok örököseit is. A volt tulajdonosok hajdani tulajdonuk értékének megfelelően kárpótlási kötvényt kapnak, amellyel visszaválthatják földjeiket, illetve a visszaváltás során elsőbbséget élveznek. Megegyeztek a szándéknyilatkozat aláírói abban is, hogy a kárpótlási kötvény fedezetéhez a termelőszövetkezetek, valamint a vagyonnevesítés során a közös földből egyéni tulajdonhoz jutott új tulajdonosok is hozzájárulhassanak. Ezt a hozzájárulást az egyenes adó fizetésének módszerei szerint 12 évre felosztott részletben kellene fizetni, de erre három év haladékot kaphatnak. Azt is kimondották, hogy a kötvények földre történő átváltásánál előnyt élveznek azok, akik az adott községben vagy annak környékén laknak. A Kereszténydemokrata Párt külön nyilatkozatban szögezte le, hogy az állami birtokban lévő földeket és erdőket a helyi önkormányzatok tulajdonába kellene adni. Mint ismeretes, Magyarországon, a földtulajdon rendezéséről vallott különhöző nézetek annyira szemben álltak egymással, hogy Antall József miniszterelnök felkérésére a közelmúltban az alkotmánybíróság foglalt állást ebben az ügyben. Ez a szándéknyilatkozat nem mond ellent, V. P.