Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-14 / 267. szám, szerda

Ladislav Mňačko A dicsőséges Vit'azosiav vezetésével FUTURISTA LÁTOMÁSOK NAPJAINKBÓL ÚJ SZÚ 1990. XI. 14. "Ezerkilencszázkilencven no£Z vember 17-én a nemzet 15 százalékos többsége a 85 százalékos kisebbség spontánul hallgatólagos egyetértésével kikiáltotta a független szlovák államot. A parlament szlovák nemzeti párti képviselőinek frakciója még ugyanezen a napon megfosztotta mentelmi jogától mindazokat a parlamenti képviselőket, akik az államnyelvről szóló Matica törvényjavaslat ellen szavaztak, és militáns honmentők segítségével - miután ezek ostrom alá vették a törvényhozás épületét - az ülésteremből kiűzték az éppen ott tanácskozó, immár leváltott honatyákat. így fejeződött be az új totalitás rövid, szégyenteljes időszaka és megkezdődött az igazi, autentikus demokrácia korszaka, amely a hűségesek közül is a leghűségesebbekre támaszkodik. A nemzethű képviselők közben Žabokreki Vít'azoslávot a szlovák állam elnökévé választották. Az árulóktól megtisztított Szlovák Nemzeti Tanács parlamenti többsége által megbízott államfő elnöki rendeletekkel kezdett kormányozni. A teljhatalmat - amelyet egy emberként szavazott meg a parlament - a nemzet 15 százalékos elsöprő többsége nevében gyakorolta. A frissen megválasztott elnök a pillanat komolyságához és ünnepélyességéhez illően - haladéktalanul munkához látott. Mivel a Szlovák Nemzeti Tanácsot már hetekkel korábban törvénytelenné nyilvánította, most elegendő volt szentesíteni az új nemzethű parlament törvényességét. E törvényhozó szerv a legrátermettebb hazafiakból áll, mindannyian a demokráciáért vívott harcokban edződtek szilárddá. Hogy helyt adjon a nemzet hazafias óhajának, kibocsátotta az egyes számú dekrétumot, amelynek értelmében valamennyi magyarul beszélő állampolgárt bele kell terelni a Dunába. E célból azt is elrendelte, hogy a folyam medrét hosszabbítsák meg Királyhelmecig, hogy a kelet-szlovákiai magyarok is minden huzavona nélkül élhessenek e humánus döntés előnyeivel; mindkét félnek javára válik az etnikai, nemzetiségi és nyelvi viták és küzdelmek ily módon történő végleges eldöntése. A Szlovákiában élő csehekről sem feledkezik meg, és végül teljesíti a nemzet legjobbjainak régi álmát, amelyet imigyen fogalmaztak meg számtalanszor skandálva a jelmondatot: ,,Szlovákia legyen a szlovákoké, Palesztina pedig a zsidóké". Csak az volt a baj, hogy a kettes számú elnöki dekrétum, amely a „gazdagodjatok, szlovákok" címet viselte kedvezőtlen időpontban jelent meg. Ekkor már szánalmasan kevés zsidó volt Szlovákiában, és vagyonuk szinte már fabatkát sem ért, így nem tudták kielégíteni a meggazdagodás iránti vágyat. De vajon nem voltak-e Júdások a koalíciós törvényt megszavazó képviselők? Meg mindazok, akik velük egyetértettek? És vajon nem volt-e Júdás minden idők legvisszataszítóbb zsidója? A hármas számú elnöki dekrétum az autentikus zsidó fogalmát definiálta, de hatálya kiterjedt az összes Júdásra és minden áruló elemre. Meg nem nevezett gazdasági tanácsadóinak elmélyült a szakvéleményezéseire támaszkodva az elnök intézkedéseket rendelt el a mindaddig betegeskedő gazdaság talpraállítására. Az új állam prosperitását és az új fizetőeszköz konvertibilitását erőteljes exportpolitikával kívánta biztosítani a mezőgazdasági termelés feleslegeire támaszkodva. Az amerikai farmerek, akik addig uralták a búza-világpiacot, úgy megrémültek ettől a konkurenciától, hogy farmjaikat elhagyva nemcsak a búza- és kukoricatermeléssel hagytak fel, hanem már krumplit se ültettek. Hallatlanul megnövekedtek ezzel a szlovák exportlehetőségek, a szó szoros értelmében ostromoltak bennünket terményeinkért. Az elnök a szlovák ipar hátrányos helyzetét is forradalmi módon oldotta meg. Elrendelte, hogy végterméket gyártsanak az egész iparban. Igy a ráfizetéses Kelet-szlovákiai Vasmű egyedülálló lehetőséget kapott: termelési programjába beiktatták az acélfokosgyártást, hogy legyen mivel beverni a csehek fejét. Mivel az egész világot sanyargatja manapság a kőolajválság, az elnök a Pozsonyi Gépkocsigyár termelési programját is eredeti módon oldotta meg: elrendelte, hogy e szintén ráfizetéses vállalat riksákat gyártson, amelynek a Távol-Keleten oly nagy piaca van. Mint tudjuk, működésükhöz nem kell benzin. Hasonló forradalmi ötletekkel és tettekkel egyből finalizálódott az egész ipar; a fokosexport azért figyelemre méltó, mert számos nemzet nyögi világszerte mások elnyomását, és a Pozsonyi Autógyárban készült riksák is kétségkívül világszenzációt váltanak ki. \T ilvánvaló, hogy e szédiile1 \y tes előretörés elképzelhetetlen lenne szilárd valuta nélkül. Ezt viszont külföldi hazafiak állították lábra. Az Ausztráliában élő honfitársak például az állam aranytartaléka kialakításához nem kevesebb mint egy kilogramm arannyal járul hozzá, így szavatolva az új fizetőeszköz n em esfém -fedezetét, a szlovák származású kanadai milliomosok pedig már régebben megígérték, hogy a szlovák állam önállósulása esetén hallatlanul magas összeget, 3 millió dollárt adományoznak. Mihelyt azonban megtudták, hogy Vít'azoslávot választották elnökké, ezt az óriási summát öt millióra növelték. v Noha az elnök felhatalmazást kapott arra, hogy szuverén módon maga döntse el, mi a demokratikus és mi nem, mindenre nem futotta az idejéből. Ezért új kormányt nevezett ki, és olyan érdemes személyiségeket vont be az államirányításba, mint Mikuš úr, a világhírű történész, aki a külügyminisztérium vezetésére kapott megbízást. A miniszterelnök kinevezésekor a második világháború alatti szlovák állam hagyományait igyekeztek tovább fejleszteni, így Durica professzort, a világhírű tudóst bízták meg kormányalakítással. Šťastný úr, a világszerte ismert jégkorongozó gazdag baráti kapcsolatoknak örvend az amerikai és kanadai milliárdosok körében, így ö ülhetett a gazdasági miniszteri bársonyszékbe. Nyilvánvaló, hogy a hálás és szerencsés nemzetnek tetteiben is lépést kell tartania az új vezető garnitúra dinamikus aktivitásával. Ennek jegyében az összes köztéren lerombolják a totalitarista rezsim apparátcsikjainak, ezen kívül a visszataszító csehszlovakistáknak és más árulóknak összes szobrát. Mivel azonban a szobrok a nemzet kulturáltságának a jelképei, az így nyert bronzot beolvasztják, és az utolsó grammig egyedül elképzelhető módon használják fel: elkészítik belőle győzedelmes Vit'azosiav szobrait. E művészi feladatot majd az ismert szlovák szobrász kapja, akinek hivatalos megbízása így szól: új, valóban nemzeti jelleget kell kölcsönözni az ősi köztereknek. Végre megvalósul az évszázados gondolat, és a Vrátna völgy legszebb pontján felállíthatják Jánošík harminc méteres szobrát. Természetes, hogy ez hű mása lesz győzedelmes Vit'azosiav markáns alakjának, akiről jól tudja a világ, hogy benne testesülnek meg a legnemesebb Jánošík-hagyományok. így az elnöki dekrétumok hatására majd egycsapásra gyökeresen megváltozik a nemzet szellemi, anyagi és erkölcsi élete. Külföldön határtalan lelkesedéssel fogadják a független, szuverén és szabad állam kikiáltását, és leplezetlenül kinyilvánítják: igen, egyedülálló hozzájárulás ez az új és demokratikus Európa integrációjához. Lepeň, a nagy francia patrióta az elsők között gratulál, annál is inkább, mert kiderült, hogy ő is szlovák kivándorlók leszármazottja. Bush, az USA elnöke szintén leszögezte üdvözlő táviratában, hogy az ő ereiben is csörgedezik szlovák vér, az öreganyja Salgótarjánból tántorgott ki az óceán túlsó partjára. A magyar kormány nagy ovációval fogadta a szlovák állam kikiáltását; pozitív tettként könyvelte el, amely hozzájárul a nemzetek közeledéséhez. A lengyelek lelkesedése még ennél is nagyobb volt, és Varsóban úgy döntöttek, hogy Szlovákia javára lemondanak a szlovák kisebbség lakta határ menti tájegység egy részéről, hogy ezzel is hozzájáruljanak a szomszédi viszony szívélyesebbé tételéhez, a nemzetek közeledéséhez. „Nem lesznek itt nemzetiségi torzsalkodások, a szomszédi kapcsolatokat rontó cívódások" - olvasható északi szomszédaink nyila t koza tában. T Tégre tudomást szerzett rólunk V a világ. Világszerte számtalan kiadásban megjelenik a „Slovák is beautiful" című kötet, amely hazafias versek gyűjteménye, és eredetileg az USA-ban jelent meg. Az immár minden világnyelven olvasható műalkotás bestsellerré, sőt, első számú longsellerré vált. A filmvilágban is mindent elsöprő győzelmet aratott a zsenális Vit'azosiav életéről, életművéről és győzelméről készített filmtrilógia. Vit'azosiav beszédeit és cikkeit is kiadták, a világ minden részén sorbanállnak érte mindazok, akik meg akarják tanulni a demokrácia mibenlétét. Egy washingtoni könyvesbolt előtt lovasrendőröket kellett igénybe venni a rend helyreállítására, így még rpaga az amerikai elnök is csak üggyel-bajjal tudott hozzájutni e politológiai alapműhöz. A zseniális államférfi vezetésével a világ egyik központjává vált Szlovákia. Turisták milliói érkeznek Pozsonyba, városainkba és falvainkba, hogy megcsodálják e tejjel-mézzel folyó Kánaánt, a helységek tisztaságát, a boltokban a példás kiszolgálást, illetve megízleljék a szlovák konyha ínyencségeit. Különös népszerűségre tett szert az olvasztott szalonnában úszó brindzáshaluska, az ínyencek ennek kedvéért még a legsötétebb Afrikából sem restek elzarándokolni a Tátra-alji országba. A Nobel-díj bizottság mindjárt három területen is javasolta, hogy Vit'azosiav legyen a jövő évi kitüntetett. Ót jelölték a Nobel-békedíjra, az irodalmi Nobel-díjra, de a nemzeti nyelv fejlesztéséért és ápolásáért újonnan létesített Nobel-díjra is. y /

gy gyarapszik világszerte hazánk dicsősége. Ha a csehek nem lennének oly hitszegőek, ha nem irigyelnék annyira sikereinket, Vit'azosiav a földkerekség legtöbbre tartott államférfije lehetne. Bizony, a csehek! Nem tudnak megbékélni a csehszlovakizmus bukásával, a szlovák nemzet zsengébb, ifjabb ágának, szlovákcseheknek deklarálták magukat, miközben Svätopluk birodalmára és a Nagy-Morva Birodalomra hivatkoznak, és a történelmi igazsággal teljesen szakítva azt állítják, hogy Prága volt a NagyMorva Birodalom fővárosa. Ez a gálád történelemhamisítás világszerte nagy zűrzavart váltott ki, mert a beruházni vágyó milliomosok és a turisták a csehek által terjesztett híresztelések miatt úgy gondolják, hogy Szlovákia a Kis- és Fehér-Kárpátoktól nyugatra terül el j és hogy\ az említett hegységektől keletre fekvő területeket csehek lakják. Már csak ilyen az emberi természet; szívesebben hisznek a legendákban és a kitalációkban, és hajlamosak a tények kétségbe vonására. Sikerült végül is a világot becsapni, és miután Pozsonyt átkeresztelték Prágára, Prágát pedig Pozsonyra, a dollármilliók és a turisták milliói a meghamisított területre, a csehek által NagySzlovákiává nyilvánított térségbe kezdtek áramlani. De mi mást várhattunk el a fanatikus csehszlovákistáktól? Hiszen még csak észre sem vették, hogy Bush időközben Bušovskýra, változtatta át a nevét, és nálunk teendő első látogatásakor állítólag politikai menedékjogot akar kérni Szlovákiában. (Megjelent a Národná obrodában) Megnyílnak a titokzatos tömegsírok A JUGOSZLÁVIAI MAGYAROK EL AKARJÁK TEMETNI ÁLDOZATAIKAT Nincs ellentmondás a két cím tartalmában. Egyszerre feltámadás és végtisztesség az, ami az áldozatokkal történik az élők lelkében. A vajdasági magyarok évtizedekig lefojtott megrázkódtatásai törnek fel katartikus erővel. Hiteles történelmi képet szorgalmaznak arról a mindeddig tabunak számító vérengzésről, amelyet a háború végén a vajdasági magyarokkal szemben elszabadult indulatok szültek. Az újvidéki Magyar Szó a publicisztika eszköztárában rejlő lehetőségeket igyekezett megragadni. A napilap hasábjain Matuska Márton, Negyvenöt nap negyvennégyben címmel október 13ától teszi közzé történelmi tényfeltárásának és oknyomozásának eredményeit. A szerző dokumentumokkal illusztrálva megszólaltatja a még élő tanúkat és az életben maradt áldozatokat. A sorozat összefoglaló ismerteté

se hihetően a szlovákiai magyarok érdeklődésére is számot tarthat. A jugoszláviai magyar olvasó természetesen tudja, hogy a vajdasági magyarságot ért kegyetlenkedések mögött a vérkölcsön szörnyűsége munkál. De miért ismét az ártatlanokkal szemben, és miért kellett erről hallgatni? - vívódott magában. Hisz a horthysta katonai és csendőri alakulatok által 1942-ben elkövetett újvidéki és zsablyai vérengzések már a korabeli magyar politikai közvéleményt sem hagyták érintetlenül. Bajcsy Zsilinszky Endre memorandumot intézett Horthy Miklós kormányzóhoz, mely szerb fordításban is több példányban közkézen forgott. Igaz, a módszeres tömeggyilkosságok fő bűnöseit a vezérkari főnök bírósága a maga látszatperével nem volt képes elítélni. A háború után a jugoszláv népbíróság vonta felelősségre Feketehalmy Czeydner Ferenc tábornokot és Grassy József ezredest azért a pogromért, mely ártatlan gyermekek, nők, aggastyánok, szerbek, zsidók és magyarok ezreit tüntette el a Duna jegébe vágott lékekben, partizánellenes megtorlás ürügyén. A hatvanas évek elején Újvidéki razzia címmel tudományos feldolgozás készült arról a bácskai különleges, ún. tisztogatási akcióról, melynek nyomán csekély számú partizán felkutatására indulva, néhány nap alatt „több ezerre bukkantak". Az őszinte magyarországi lelkiismeretvizsgálat nemsokáig váratott magára. Cseres Tibor Hideg napok című regényének megjelenése és a belőle készült nagyhatású Kovács András film tanúskodott erről. Karinthy Ferenc is elevenbe vágva érintette - tévéfilmre is vitt - írásaiban a témát. Jugoszláv részről azonban nem jelentkezett a folytatással való szembenézés. Ekkor írta meg, afféle kiegészítésként Cseres Tibor a Bezdáni ember című elbeszélését. Ebben egy, szinte valóságosnak hitt vajdasági személy kéri számon földieinek áldozattá nyilvánítását, minthogy „névtelen gyilkosok maradtak névtelen győztesekként". Sejtett számonkérés, de nem várt bosszúállás Nyugtalanító, aggodalommal teli érzésekkel kísérték utolsó útjára 1944 októberének végén a bácskai Temerinben a 16 éves korában tüdővészben elhunyt Kalmár Piroskát. A temetési menet előtt néhány szekér haladt, A menetben hirtelen suttogás támadt. A földön többen vércsíkokra lettek figyelmesek, ameJyek az előttük cammogó szekérről hullottak. így indul a sorozat. A szerző a bevezetéshez kapcsolva érzékelteti az egyszerű vajdasági magyarokra szakadt iszonyatot. Biztos, hogy sokan akadtak, akiknek eszébe jutott az az 1942-es januári nap, amikor a Temerinből Goszpogyinca felé haladó csendőrök odaszóltak az újsori házak előtt lebzselő szegényekhez. - Gyertek Csurogra, ráncba szedjük a vadrácokat. Akadt, aki ment, mint ahogy akadt 1941-ben, aki felszólítás nélkül, sőt a hatóság tilalma ellenére is elment Szőregre, hogy az onnan elűzött szerbek házaiból kocsiszámra szajrézza az elhagyott holmit: gabonát, szerszámot, jószágot. Féláron vesztegették azután Temerinben. Volt, aki előre tudta - a jó érzésű emberek mind tudták -, hogy ennek még lesz folytatása, de hogy ilyen gyorsan és ilyen nagy kamattal kapják vissza a rosszat!" Jeltelen sírhelyek Péterréven az ötvenes évek első felében - a szerző szerint feltehetően 1954-ben - beszakadt a Tisza part a kompkikötő alatt. Este, a hazafelé tartó földműveseket rémületbe ejtette a látvány: a szakadás mentén támadt falból lábszárcsontok, koponyák álltak ki. Reggelre az árulkodó szakadásnak nyoma sem maradt. Szabadkán úgy tűnt, talán még ma is figyelik, hogy ki keresi a Zentai úti temető déli sarkánál azt a bebokrosodott, nehezen megközelíthető L alakú területet, ahol a helyiek emlékezete és gyanúja szerint tömegsírok találhatók. A terep nyitott oldalán ma gyár van. Annak portása kérdezett rá arra, hogy mit keresünk itt - árulja el a szerző. Leírja, hogy „ezen a területen húzódik három jól kivehető süppedés, amely mind nyári szárazságban, mind tavaszi zöldüléskor, vagy téli fagyok idején elkülönül a környezettől, vagy mert - zöldebb, vagy mert szárazabb, vagy csak mert be van horpadva... Alaposabb szemlélődéskor még egy negyedik sáv is kivehető". Szivácon a két temető között van egy másfél dűlő hosszú szántó. Benőtte a gyom és a gaz. A helybéliek úgy tudják, hogy itt van egy többször tíz méter hosszú, M alakban megásptt sírhely, amelybe a háború végén belelövöldözték a félig agyonvert sziváci magyarokat. Tudni vélnek még egy sintértelepről is, ahol van vagy volt egy nagy kút, s azt is teledobálták tetemekkel. Bajmokon, úgy tűnik, talán a képzelet is szárnyra kapott az elmúlt évtizedek folyamán, minden bizonynyal nem alaptalanul. A helybeliek ma is borzongással mesélik, hogy 1945 tavaszán a vasúti átjáróhoz közeli kövesút mellett szántás idején egy gazda lovai nem akartak rámenni a földre. Úgy hiszik, azért, mert azon a helyen temették el a kivégzett helybeli magyarokat. E földdarab sokáig parlagon hevert. Csupán néhány évvel ezelőtt törték fel. Van visszaemlékező, aki úgy tudja, hogy a lelövöldözött embereket három sírban temették el, mindegyik végébe egy-egy akácfát ültettek. Egy közülük még ma is megvan a falu és a tanya között. A bajmoki tömegsír ezek szerint mégsem jeltelen. Nem nyilvánították őket holtt

á A tömegsírok áldozatait nincs, aki hivatalosan tudomásul venné. Egy visszaemlékezés szerint 1948 tavaszán olyan nem várt esemény történt, amely fellebbenthette volna a fátylat a titokká nyilvánított kegyetlenkedésekről. A szabadkai bíróság tisztségviselője, Vukovics István, aki később Vajdaság Legfelsőbb Bíróságának elnökeként vonult nyugdíjba, meghirdette, hogy holttá lehet nyilvánítani azokat, akiknek a háború végén nyomuk veszett. Állítólag a hozzátartozók tömege szállta meg a bíróság épületét és tömeghisztéria tört ki. Az eljárás meg sem indulhatott. S az emberek nem is mertek ilyesmivel előállni: „Mi még mindig nagyon félünk. A mi halottainkat nem nyilvánították holttá, nem volt rá szükség, mert örökségünk nem volt, a vagyonunkat elvették" - mondják egy sziváci családban. S szinte elképesztő családi tragédiákat ismer meg az olvasó: sok asszony hajlandó lett volna később megvenni a férje házát, de nem engedték meg". KISS JÓZSEF