Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-12 / 265. szám, hétfő

Adria helyett PRÁGA és BALTIKUM Csak környezetbarát technológiát fogadhatunk el Ma már egyre többen tudatosítják, hogy a környezetvédelem több a tonnákban számított immissziós terhelés, vízszennyezés elleni műszaki eljárások alkalmazásánál, több a pernyeleválasztók, szennyvíztisztítók létesítésénél. Tudományos és műszaki kérdései mellett egyre határozottabb formát öltenek a környezetvédelem gazdasági, politikai és szociális vonatkozásai is. Ezeket azonban térségünk országai egymástól elszigetelten aligha tudják megoldani. A politikai változásokkal a történelmi esélyt megkaptuk, de a „hogyan tovább?"-ra nem olyan egyszerű választ találni. Most is fennáll a rossz útra tévedésnek a veszélye. Ezekről a kérdésekről beszélgettem el néhány napja Budapesten a Goldman-díjas Vargha Jánossal, az Ister környezetvédelmi intézet alapítójával és elnökével. • Vargha úr, hogyan látja ön az elmúlt évtizedek örökségét? Mennyiben hasonlóak azok a problémák, amelyekkel a volt szocialista tábor környezetvédőinek meg kell küzdeniük? -Különböző összefüggésekben már sokszor hangsúlyozták, hogy a térség államainak az elmúlt negyven évben nem volt lehetőségük önálló fejlődésre. Mindent egy központból vezényeltek: ideológiát, kultúrát, ipart, igy a környezet állapotát mindenütt ugyanazok, mondhatnánk az első ipari forradalom idejéből való erősen szennyező és energiafaló technológiák határozzák meg. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Kelet-Európa nagy része viszonylag kis országokból áll, s területükhöz képest a határvonalak viszonylag hosszúak. Ebből az is következik, hogy egy-egy ökológiailag összefüggő térség két vagy akár több országra is kiterjedhet. Ilyenek általában a szénmedencék, a folyók vízgyűjtői - például az Odera, a Duna mente. Nagy szükség lenne ezért egy megfelelő környezetvédelmi intézményrendszer kiépítésére. Ennek szervezeti felépítésével és egyéb vonatkozásaival egy lengyel környezetvédelmi klub és a Minnesota állam egyetemének Albert Humphry intézete foglalkozott. Mi, az Isternél, szlovák környezetvédő barátainkkal együtt azon fáradozunk, hogy ennek minél előbb határoktól független, regionális formája alakuljon ki. • A szocialista tábor felbomlott, nincs többé „pásztor", amely a csatlós országokat nyájként terelgesse. De vajon a függőség megszűnésével nem nőtt-e meg a veszélye annak, hogy a közös érdekek kívánta együttműködés elmarad és a térség országai egymás rovására próbálnak meg kilábalni a bajokból, folyamodnak Nyugaton hitelekért, gazdasági kedvezményekért? - Csakugyan, fennáll annak a veszélye, hogy nem alakul ki a valódi regionális együttműködés. A kormányok Moszkva helyett különböző nyugati központok, elsősorban Németország felé kacsingatnak. Bizonyos értelemben a különbség itt csak annyi lenne, hogy Keletről Nyugatra helyeződne át a központ. A Nyugattól persze nem várhatjuk el, hogy saját gazdasági érdekei ellenére cselekedjen, s így Kelet-Európa ismét kiszolgáltatottá válna. Azt hiszem, ma már az is egyre többnek nyilvánvaló, illúziók voltak azok az elképzelések, melyek szerint a Szovjetunióról történő leválásunk után a Nyugat - a Marshall-tervhez hasonló formában - teljes újjáépítésünket, felzárkózásunkat finanszírozni fogja. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem sietnek, még Németország keleti felében is nagyon lassú lesz az oly nagyon áhított folyamat. Azt is látni kell, hogy Nyugat-Európában az elmúlt negyven évben nemcsak gazdasági, tudományos és műszaki haladás történt, de a nemzeti, például a francia-német ellentéteket is felszámolták. Enélkül szó sem lehetett volna a fokozatosan politikai közösséggé váló Európai Gazdasági Közösségek kialakulásáról. Fel kell ismernünk, ha KeletEurópa egymással marakodó országok régiója lesz, akkor fejlettebb szomszédaink igyekeznek majd bennünket maguktól távol tartani, s így évtizedekre gazdasági és környezeti bajokkal küszködő térség maradunk. Véleményem szerint, ha országaink nem egymás rovására próbálnának meg fejlesztési tervezetekre pénzt kérni, akkor egyeztetett állásponttal, egységes magatartással sokkal komolyabb sikereket lehetne elérni a Nemzetközi Valuta Alappal, a Világbankkal folytatott tárgyalásokon. Az ilyen egységes álláspont a régió súlyát is növelné. • Néhány hónappal a kelet-európai változások előtt - az Adamec-kormány idején - Prágában már történt egy kísérlet a környezetvédelmi együttműködésre. Most pedig úgy tűnik, visszaléptünk... - Most is vannak kezdeményezések, de úgy látszik, az egyes prszágok nem tudnak együttműködni. Én legalábbis furcsának találom, hogy amikor magyar -csehszlovák-lengyel közeledés lenne időszerű, akkor a magyar külpolitika egy pentagonális együttműködéssel az Adria felé kíván nyitni. Úgy tudom - habár nincsenek pontos értesüléseim -, a három ország között lezajlott legutóbbi külügyminiszter-helyettesi szintű találkozó sem volt valami eredményes. Nyilvánvaló, vannak nézeteltérések, érdekellentétek, egy részük azonban mesterségesen élezett. • Mi lenne a kiút? Hogyan látják ezt egy ökológus? - Gazdasáqi téren a legfontosabb teendő a pénzrendszerek összhangolása lenne. Előre kellene lépni a vámok és az árukorlátozások tekintetében. Meg kellene teremteni a több országra kiterjedő magánvállalkozások lehetőségét. A legfontosabb viszont az lenne, hogy közösen meghatározzuk a környezetvédelmi alapelveket, az értékhierarchiát. Gazdaságilag ugyanis mindaddig nem jön rendbe ez a térség, míg a környezet állapota nem javul. Közben terjed a szegénység, nő a kiszolgáltatottság. Nálunk ugyanis hiányoznak azok a struktúrák, amelyek képesek lennének megvédeni az embereket, az élőlényeket a technológiák káros hatásától. Nyugaton lassú fejlődéssel kialakult egy olyan szociális rendszer, amely többé-kevésbé hatásos védelmet nyújt a piac érzéketlenségével szemben. Néhány éve pedig elkezdődött egy olyan ökológiai intézményrendszer kialakulása is, amely hasonló fejlődést mutat. Nálunk - mivel még egyik sincs meg - egyszerre kell ezeket elindítani. • Több neves környezetvédő, így például az ausztráliai John Seed szerint országaink dédelgethetnek olyan álmokat, miszerint utolérhetjük a nyugati életszínvonalat. Egyetért-e ezzel, ha igen, milyen veszélyeket lát az ilyen törekvésekben, s mi lehet a kiút? - Komolyan szembe kell néznünk azzal, hogy földünk bioszférája ma már túlterhelt. Kérdéses, van-e még erő, tűrőképesség a bolygónkat körülölelő vékony hártyában. Véleményem szerint is kétséges, hogy a kétszáz millió embernek otthont adó Kelet-Európa a nyugati világ fogyasztási szintjére emelhető. Felvetődik a kérdés: vajon bizonyos politikai és gazdasági körökben nincsenek-e olyan szándékok, amelyek saját fogyasztási szintjük megőrzése érdekében a térséget szűk, korlátozott, környezeti szempontból kiszolgáltatott állapotban kívánják tartani. Ezzel a veszéllyel is szembe kell tehát néznünk, mégpedig érzelemtől mentesen, majd meg kell vizsgálnunk, hogy mindez hogyan illeszkedik kultúránkhoz, érzelemvilágunkhoz. Ebből az is következik, hogy csak azokat a technológiákat fogadhatjuk el, amelyeket Nyugaton az ökológiai mozgalmak kényszerítettek ki, amelyek eleve környezetbarátok, energetikai szempontból igénytelenek, s az ember által ellenőrizhetők. Ehhez pedig együttműködésre van szükség. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor ez a régió egymással marakodó kis országok zsibvására lesz. Sajnos, a most helyüket kereső politikai pártok és mozgalmak ezt még nem igazán ismerték fel. POMICHAL RICHÁRD A jövőben is szükség lesz rájuk Idényzárás után az öntözésről ÚJ SZÚ 2109 1990. XI. 10. A mezőgazdasági üzemekben az idei aszályos időjárás következtében alaposan „felértékelődött" a mesterséges csapadékpótlás szerepe, amit fokoz, hogy az öntözőrendszerek kiépítése nem éppen olcsó mulatság. Mi ezúttal a felső-csallóközi Nagymagyaron működő Agropres mezőgazdasági vállalat öntözési részlegét kerestük fel, hogy az öntözési idény végén megtudjuk, milyen gondok nehezítik Szlovákia legnagyobb területen (44 403 hektáron) kiépített öntözőrendszerének üzemeltetését. Horváth József mérnök, a részleg vezetője elmondja, hogy a jelenleg már 800 millió korona állóeszközértéket képviselő öntözőrendszer az állam tulajdona, amely a Pozsonyi Állami Meliorációs Igazgatóság felügyeletében van, tehát az üzemeltetésével és karbantartásával járó anyagi kiadásokat az állam fedezi. így az Agropres az Állami Meliorációs Igazgatóság megbízásából a mezőgazdasági üzemekkel kötött szerződések alapján nyújtja az öntözőrendszer üzemeltetésével kapcsolatos szolgáltatásait. - Mit mutatnak az ereomenyek, megtérülnek az öntözés költségei? - Ha egy szóval akarnék válaszolni, akkor igen, főként ezeken a gyenge minőségű talajokon. De nézzük meg a kérdést közelebbről is. Tavaly 60 millió köbméter vizet szolgáltattunk az üzemeknek. Ennek egy hektárra vetített költsége 474 korona, amelynek több mint a fele a szivatytyúk működéséhez szükséges elfogyasztott elektromos energia költsége, a maradékot az üzemeltetésre és karbantartásra fordítjuk. Tehát ez az összeg jelenleg kedvező az üzemek számára, és ösztönzőleg hat az öntözési kedvre. Igaz, ehhez az Agropres is több költségszint-csökkentő tényezővel járul hozzá. Az öntözés hasznosságát jól tükrözi az öntözött és öntözetlen területek terméseredményeinek összehasonlítása is. így például az illésházi Csehszlovák-Mongol Barátság szövetkezetben búzából az öntözetlen területen 4 tonnát, az öntözött területen 5,8 tonnát, a Gombai Állami Gazdaságban pedig a nem öntözött területeken mindössze 2,7 tonnát, az öntözöttön pegig 5,2 tonnát értek el hektáronként. Az öntözési részleg egyébként 2500 hektár terület öntözését vállalta a szomszéd gazdaságokban, másik fontos szolgáltatásuk az öntözőszivattyúk nagyjavítása, amelyet szlovákiai méretben végeznek. A javítási határidő idényben azonnali, szezonon kívül három hónap. Az ezekhez szükséges alkatrészeket kooperációban gyártják a Sigmával. Folynak tárgyalások csehországi megrendelések elfogadására is. Legújabb szolgáltatásuk a csévélődobos öntözőberendezések műanyag tömlőinek ragasztással történő javítása, amelynek technológiáját a nyugatnémet Widos cégtől vásárolták meg. Alkalmazásával jelentős költségek takaríthatók meg, mivel az eltört tömlőt nem kell eldobni, a kívánt méret akár több darabból is összeállítható. - Most, hogy a földtulajdon privatizálása is megindul, vajon mit vár a jövőtől az öntözési részleg? - Hogy miként alakul az egész, azt előre nem tudhatjuk - mondja mintegy összefoglalóként Horváth József. - Azonban egy biztos: ezen a tájon öntözés nélkül sem kicsi, sem nagy gazdaság nem tud megélni. Tehát erre a két és fél évtizedes öntözési tapasztalatokkal rendelkező üzemegységre a létrejövő farmergazdaságoknak éppúgy szükségük lesz, mint a megmaradó szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak. Vagyis a forma változhat, de a tartalom marad, és ez lesz a döntő szempont az öntözési részleg munkájában. MÉRI ISTVÁN ^^^^^^^

^ a piacgazdaságról Külföldi tökerészvételű vállalatok létrehozása Több alkalommal is utaltunk már rá, hogy szép dolog a vállalkozás, de nagyon sok munkával és hoszszan tartó bonyolult ügyintézéssel jár. Minél inkább belebonyolódunk az engedélyekbe és kérvényekbe, annál inkább tapasztaljuk, hogy mindenki csak azt tudja, mit rontott el a másik. És, sajnos, még a törvények kiváló ismerete sem segít, mert minden illetékes szervnek megvannak a maga belső szabályai, amelyeket bizony általában csak a saját kárunkon tanulunk meg. De, fel a fejjel! Ha külföldi tőkerészvételű vállalatot kívánunk létrehozni, elengedhetetlen az ide vonatkozó 173/1988 Tk. és a 112/1990 Tk. számú törvény ismerete. Miután partnereinkkel megállapodtunk a vállakózás formájában, a betétek arányában és egyéb fontos kérdésben, megkezdhetjük az ügyintézést. Első lépésként a Szövetségi Pénzügyminisztériumban kell kérvényeznünk a vállalat létrehozásának engedélyezését. Az engedélyt ez a központi szerv adja, miután a majdani vállalat székhelye szerint illetékes pénzügyminisztérium kifejtette álláspontját. Tehát elvileg minden kérvényt Prágába kellene küldeni (méghozzá két példányban), de ha meg szeretnénk gyorsítani a folyamatot, inkább a területileg illetékes minisztériumnak címezzük azt. A köztársasági minisztérium véleményezi kérvényüket és elküldi Prágába. így az rövidebb úton jut célba. Mit tartalmazzon a kérvény? Mindent, amit a törvény előír, különben kiegészítés céljából „postafordultával" visszakapjuk. Tehát írjuk bele az alapítandó vállalat nevét, székhelyét, jogi formáját, a tevékenység tárgyát, a vállalkozásban résztvevők nevét, székhelyét (lakóhelyét, ha magánszemélyek az alapítók), eddigi tevékenységét, az alaptőke nagyságát, az egyes alapítók tökerészvételét (a betétek formáját, milyen valutában történik a befizetés), a tartalékalap összegét (minimális nagysága az alaptőke 10 százaléka s évente az adóval csökkentett nyereség 5 százalékát kell átutalni ebbe az alapba), a résztvevők jogait és kötelességeit, a vállalat szerveit, a vállalatba való belépés, illetve a tagság megszűnésének feltételeit, valamint a nyereség elosztásának, illetve a veszteség finanszírozásának módjait. A kérvényhez mellékletként csatolni kell az alapító szerződés tervezetét, és az alapszabályzat-tervezetet. Jó, ha elkészítjük a vállalkozás hozzávetőleges műszaki-gazdasági elemzését és ezt is elküldjük. Bár a törvény ezt nem írja elő, a gyakorlati tapasztalatok szerint ezzel a dokumentummal meggyorsíthatjuk az ügyintézést. Ugyanis a pénzügyminisztérium, arra is kíváncsi, miként gazdálkodik majd a leendő vállalat, s ha nem csatoljuk az elemzést, esetleg utólag kell ezt megtenni. A mellékletként elküldendő alapító szerződés tervezete az alapvető adatokon kívül minden olyan pontos körülményt tartalmazzon, amelyben a felek megegyeztek. A tervezet összeállításakor járjunk el körültekintően, hiszen olyan dokumentum javaslata ez, amely alapvetően meghatározza a résztvevők viselkedését. Az alapszabályzat kidolgozását szintén ne kapkodjuk el. Eligazítóul tanulmányozzuk át a részvénytársaságokról szóló törvény idevágó cikkelyeit. A műszaki-gazdasági elemzésben térjünk ki többek között arra, hogy várhatóan miként alakulnak a költségek és a bevételek, mire fordíljuk a nyereséget, milyen árakra számítunk stb. Miután elküldtük a mellékletekkel kiegészített kérvényt, az engedélyre legfeljebb hatvan napot kell várnunk. Ezt a maximális határidőt a törvény írja elő. A következő részben azonosítás! szám (IČO) megszerzéséről és a bankszámla megnyitásáról lesz szó. A Nógrádi Szó A gondolat, hogy a Losonci Járásnak egy önálló magyar nyelvű lapja legyen, már hónapokkal ezelőtt felvetődött. Sok, sok vita, megbeszélés és várakozás után az „álom" októberben vált valósággá. Legalábbis részben, mert a biztató kezdeményezések közül végül is több nem valósult meg. „A Nógrádi Szót heti - és tájlapként kívántuk indítani. Nem rajtunk múlott, hogy ehhez nem teremtődtek meg a feltételek. A nyomda (Besztercebányán - P. J.) nem vállalta a lap heti kinyomtatását (talán az új évtől), egyéb terveink egyik napról a másikra felborultak... a kiadók (eredetileg a Nagykürtösi és Losonci járás közös kiadásában jelent volna meg - P. J.) sem jutottak egyezségre. Mindazonáltal nem adtuk fel a reményt. Más nyomdákkal is tárgyalunk, keressük a megoldást. Amíg megszületik, kéthetente jelentkezünk a Losonci és Kürtösi járás standjain" olvasható az október 9-én megjelent első szám köszöntőjében. További bosszankodás helyett azonban inkább azt nézzük meg, mit is kínál olvasóinak a lap. Az Ipoly (a volt járási lap magyar melléklete) állandó rovataiból átvette az Emlékeink, a Főzőkanál. Dédanyáink receptkönyvéből, a Fejtörők, a Levelet hozott a posta rovatokat, valamint a már megszokottá vált címoldali verset. Új rovatként indul a Lelki levelesláda, valamint a Hit és élet. Lett a lapnak sportoldala, s a helyi műsorokon kívül közli a televízió programját is. Az első szám - a Nógrádi Szó olvasókhoz intézett tízparancsolata mellett - két írása is gazdasági témájú. Viharos napok zajlanak a galsai szövetkezetben, amely úgy tűnik, darabjaira esik szét. (Hiába volt idáig egységes...) A helyszíni beszámoló a rendkívüli taggyűlésre invitálja az olvasót. A Levelet hozott a posta szomorú levelet elemez. A levélíró hivatali, de egyúttal emberi közönyünket veszi célba. Egy tavaly elhunyt polgártársunk, más örökösei nem lévén, több mint 100 ezer korona értékű vagyonát az államra hagyta. Azzal, hogy temetését az illetékes hivatalok elvállalják. Eltemették, a saját maga által már előre elkészített sírba, a férje mellé. Azóta azonban nem akadt ember, aki a sírt betonlappal befedje... A hivatal álláspontja egyszerű... nincs jogszabályuk, melynek értelmében intézkedni tudnának. A második szám gazdasági írásában a füleki Béke Bútorgyárba visz. A számnak azonban nem ez, hanem a nyelv és a nyelvtörvény a központi témája. Összegyűjtött remények a címe annak az írásnak, amelyben Ardamica Ferenc az 55. születésnapját ünneplő Zs. Nagy Lajossal beszélget. Egy másik riportban a szerkesztő Zöld Ferencet, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatóját kérdezi abból az alkalomból, hogy az egyesület, jelentős értékű könyvtárat ajándékozott a Csemadok losonci alapszervezetének. Böszörményi István folytatja Emlékeinek sorozatát, közzétéve a most 400 éves losonci gimnázium történetének újabb fejezeteit. A város történelmébe nyúlik vissza dr. Jozef Drenko sorozata is, melyben Losonc zenei múltjával foglalkozik. Témáját a két (s még majd néhány) számban a cigány-roma muzsikusok alkotják. S végül néhány „szárazabb" adat. A lap kiadója a losonci Járási Nemzeti Bizottság, szerkesztősége közös a szlovák nyelvű járási lapéval (Novohradské noviny). Felelős szerkesztője Ardamica Ferenc. Megrendelhető - kedvezménnyel a postahivataloknál. PUNTIGÁN JÓZSEF