Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-10 / 264. szám, szombat

A

ligha gondolták volna a Kanyapta mentén élők, hogy eljön majd az az idő is, amikor arrafelé a „kútásónak" olyan tekintélye lesz, mint mondjuk az orvosnak. Nos, elérkezett ez is, de úgy, hogy közben nem az egészségügyi szakemberek rangja degradálódott, ellenkezőleg, a vízfeltárók társadalmi szerepe nőtt, éspedig a környezetszennyezéssel önmaga ellen cselekvő civilizáció következtében. Ugyanis az iparosítás, a műtrágyázás, valamint a mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerezés miatt a felszíni és talajvizek és a csupán 10-15 méter mély kutak beszennyeződtek, egészségtelenné, fogyasztásra alkalmatlanná vált a víz. A legalapvetőbb folyadék így kincs lett a Kanyapta mentén is, a „kincskeresők" pedig a legkeresettebb szakemberek táborába kerültek. A FÖLD MÉLYÉN MÉG VAN IVÓVÍZ Mihalik László mérnökkel, a zsolnai Földtani' és Vízkutató Műszaki Intézet (IGHP) kassai üzemének geológusával, valamint Major György mérnökkel, az üzem részlegvezetőjével teljesen véletlenül abban az időben jártam „vízügyben" az említett vidéken, amikor Szepsiben a Bódva folyó medrében egy cseppnyi víz sem volt, Komárócon és az ivóvízvezeték nélküli többi faluban pedig alaposan megcsappant a kutak vízkészlete. - Cégünk egyik fúrócsoportja már másfél esztendeje itt dolgozik. A Kelet-szlovákiai Vízgazdálkodó és Csatornázó Vállalat megbízásából vízfeltárást végzünk, ugyanis Kassa folyamatos vízellátásához kellenek az újabb források. Eredetileg három mélyfúrásra kaptunk megrendelést, majd később újabbakra - vezetett be e témakörbe Major György. Hozzátette azt is, hogy ebben a térségben eddig ilyen jellegű vízkutatás nem volt, csupán geológiai feltárások folytak, ásványok után kutattak a geológusok. Mihalik László szerint ők a geológiai feltárások eredményeiből arra következtettek, hogy a 300-400 méter mélyen húzódó pliocén eredetű rétegben sok édesvíz lehet. - S valóban sok van? -Sőt,a vártnál vastagabb a homok- illetve kavicsréteg, és több a víz is. Megvallom, nem számítottunk ilyen nagy mennyiségre, így nem a legmegfelelőbb fúrási technológiát'választottuk. Ezzel magyarázható, hogy a jelenlegi kutak másodpercenkénti vízhozama tíz literen aluli. Ennyit nem érdemes bevezetni Kassára. Persze, a jelenlegi fúrási tapasztalatokból és az itteni eredményekből kiindulva más technológiával nem lenne, illetve szükség esetén nem lesz nehéz nagyobb vízhozamú kutakat fúrni. - A jelenlegi kutak arra sem alkalmasak, hogy legalább a Kanyapta menti községeket ellássák ivóvízzel? - Arra megfelelnének, hiszen az ásványi összetételük jó, tiszták, a hőmérsékletükkel sincs baj, nem lépik túl a közegészségügyi norma „KINCSKERESÉS" A KANYAPTA MENTÉN (IS) szerinti felső határt. Az alsólánci fúrás vizének hőmérsékletével sincs baj, nem lépik túl a közegészségügyi norma szerinti felső határt. Az alsólánci fúrás vizének hőmérséklete 11,8 fok, a buzitai és restei víz 16-17 fokos, s a szesztai, valamint a komáróci kutak sem melegebbek. A MÉLYKUTAK NEM OKOZNAK APADÁST Komáróc határában Péter Endre helyi lakos gyanakvóan szögezte a szakembereknek a kérdést: - Uraim, lehetséges, hogy községünk ásott kútjaiban azért apad a víz, mert a mélyfúrás csak egy hajításnyira van azoktól? Major György megnyugtatta az aggódót. - Nincs összefüggésben a kettő. Tudniillik a mélyfúrásból felfelé tör, nyomul a víz. Ugyanakkor a fúrás technológiája is kizárja ezt a vélt lehetőséget. Amikor ötven méterre lefúrunk, elvégezzük az előírt óvintézkedést. A sima béléscső és a kőA két „kincskereső" mérnök, MIHALIK LÁSZLÓ (balról) és MAJOR GYÖRGY (A szerző felvételei) zetfal közé betont nyomunk, s a betongyűrű ilyen szempontból megfelelően szigetel, megakadályozza a felszíni-, illetve talajvizek és mélyvizek keveredését. Egyébként az is biztos, hogy a felső vizek nem jutnak át az itteni vastag agyagrétegen, s nem szennyezik a mélyen található ivóvízkészletet. - Az agyagrétegben keletkezett töréseken sem találnak maguknak utat? - A talajrétegekben lévő törésvonalak mentén sem - adta meg a választ Mihalik László -, ugyanis a belső nyomás következtében a víz törvényszerűen a kisebb nyomás irányába igyekszik, tehát felfelé. VEZETÉKHÁLÓZAT IS KELLENE A Kanyapta mentén tehát van „kincs", s már néhány olyan kút is, amelyekből, ha Kassára' egyelőre nem is, de az ottani községekbe mindenképpen érdemes lenne bevezetni a vizet. Érdemes? Kötelező lenne, mert a jelenlegi kutak vize egészségtelen. A kérdés most csupán az: Miből?! S ez egyformán foglalkoztatja az alsólánciakat, a buzitaiakat, a komáróciakat, resteieket és szesztaiakat. Az ottani helyi nemzeti bizottságok sokat tanácskoztak ez ügyben, próbálkoztak valami okos megoldást találni, de... S jelenleg úgy tűnik, állami támogatás nélkül az új önkormányzati testületek sem igen birkóznak meg majd vele belátható időn belül. Nekik is nehéz ügy lesz az ivóvízügy, mert hiába készültek el a megfelelő kutak, ha pénzforrásukból a vízműre, a vezetékhálózatra nem nagyon jut majd... Mindenesetre a józan ész azt diktálja: meg kell oldani e kérdést! GAZDAG JÓZSEF Kis nyelvőr Hajadon fiatalember? Az olvasó néha nem akar hinni a szemének, olyan szavakkal találkozik lapjainkban. Hogy pontosak legyünk, valójában nem is magukkal a szavakkal van baj, hanem a használatukkal. A szerzők fittyet hánynak még a jól ismert szavak jelentésének vagy jelentéseinek is, és olyan értelemben szövik őket mondataikba, hogy még a szóhasználati hibákhoz hozzáedződött olvasót is megdöbbentik. Hogy ez a megállapításunk nem túlzás, nézzük a következő apróhirdetés szövegét: „... gyermektelen, önhibáján kívül elvált nő házasság céljából megismerkedne komoly, intelligens, hajadon fiatalemberrel. .." Nem hiszem, hogy a hirdetés feladójának teljesült a vágya, mert fiatalemberben találhatott ugyan komolyat, intelligensei, de hajadont aligha. Ilyet - mai szóhasználatunkat tekintve - csak nőben lehet találni, márpedig két nő - legalábbis egyelőre - nem szokott a mi tájainkon házasságot kötni. Azt pedig nem tartjuk valószínűnek, hogy a hirdető hölgy a hajadon szót régebbi, ma ritkán előforduló jelentésben használta volna, s fedetlen fejű fiatalemberre gondolt. Mert férfira csak ebben a konkrét jelentésben illenék rá a hajadon jelző, de ilyesféle házassági feltételeket nemigen szoktak újságban közölni. Mai nyelvünkben a hajadon - akár jelzőként áll melléknévi értékben, akár önálló főnévként - a leánysorban levő, tehát még férjhez nem ment nőre vonatkozhat, illetve azt jelölheti korától függetlenül. Rendszerint ilyen jelzős szerkezetekben találkozunk vele: hajadon leány, hajadon húg, hajadon nővér; vagy főnévként efféle mondatokban: Egy hajadon lépett a szobába; Hajadont vett feleségül; stb. A hajadon fiatalember kifejezés egy házassági hirdetésben bizony mosolyt fakasztó. Ritkán ugyan, de előfordul az is, hogy az olvasó egy teljes cikken végigrágja magát, mégsem tudja kideríteni, valójában miről is szól. (gy jártam egyik lapunk „Elég egyszer szoptatni" című cikkével. Kíváncsi voltam, melyik élőlénynek a kicsinyei elégednek meg napi egyetlen szoptatással, de nem sikerült kiderítenem. Egy biztos: nem az ember gyerekéről van szó. Arra azonban még a szóhasználatból sem lehet következtetni, melyik állatfaj kicsinyeiről. Nem, mert szerepel a cikkben az ellés, a fészekvizsgálat az alom szó (ez utóbbi a .kicsinyek összessége' értelemben), s a világra jött kis élőlényeket a fióka szóval nevezi meg többször is a szerző. Márpedig a legtöbb ember, ha a fióka szót hallja, elsősorban madarakra gondol, s csak másodsorban a kisebb emlősökre. Itt ugyebár a madárfiókákról nem lehet szó, mert azok nem szopnak. Igen ám, de az ellés, fészekvizsgálat, alom szavak többféle emlősállattal kapcsolatban is előfordulhatnak, tehát lehet szó kutyáról, macskáról, nyúlról vagy egyéb olyan háziállatról, amelynek a tenyésztése divatossá vált a gyermekek, fiatalok között, de a fióka szó sem a kutya, sem a macska kölykeire nem illik rá. Ez a szó tehát ez esetben nem elégséges jelölője a fogalomnak, sőt egy kicsit zavaró is a madarakkal kapcsolatos gyakoribb használata miatt. De ha a szerző csak egyszer elárulta volna, milyen állatfaj kis utódairól van szó, már nem zavart volna a fióka sem. Bár lehet, hogy el is árulta, csak a szerkesztő nem ügyelt a cikk esetleges rövidítésekor arra, hogy erről az olvasó is tudomást szerezzen. JAKAB ISTVÁN Érdekvédelem, szaktanácsadás, vállalkozás Alakulóban a Szlovák Mezőgazdasági Kamara Megalakítása után e három tevékenységi területet öleli majd fel a Szlovák Mezőgazdasági Kamara, amelynek létrehozásáról még szeptemberben, a mezőgazdasági érdekvédelmi szövetségek, politikai pártok és mozgalmak képviselőinek tanácskozásán esett szó. Az agrárreformmal kapcsolatos kérdések várható hatásainak és ezek ellensúlyozására tehető választólépések megvitatása során akkor még csak körvonalakban vetődött fel egy olyan érdekvédelmi, vállalkozói és tanácsadó szerv megalapítása, amely a termelőket és az érdekvédelmi szövetségeket egy közös szervezetbe köti KÖZELEBB A TÖRTÉNELEMHEZ Új folyóirattal bővült, szinte észrevétlenül a szlovákiai lapkínálat. Ám a Historická revue címmel megjelent történelmi ismeretterjesztő havilap első számáról még az érdeklődők is csak egymástól szereznek tudomást. Pedig a standokon minden bizonnyal figyelmet keltene eredetien tetszetős külsejével, a színes borítólapot díszítő értékes történelmi festmények és címerek reprodukcióival. Maga a megjelenés valójában régóta létező társadalmi igényt elégít ki. Az elmúlt húsz év folyamán nem véletlenül futott rendre zátonyra minden ilyen irányú kísérlet. Félő volt, hogy a tudományos szaklapokból a még oly korlátok között felvetett problémák is átszivárognak egy olyan lapba, amely eljut a szélesebb olvasóközönséghez. Gazdag az induló számban szereplő írások palettája. Az időkeret gyakorlatilag az őskortól napjainkig terjed. Ezen belül figyelmet kap a Dunáig terjeszkedő Római Birodalom, a kereszténység szlovákiai felvétele, Bethlen Gábor szlovákiai hadjárata, a jakobinusok haladó nemzetfelfogása, Vajanský és Masaryk viszonya, Milan Rastislav Štefánik asztronómiai tevékenysége, Trockij meggyilkolása és a koncepciós perek csehszlovákiai fejlődéstörténete. A cikkek tematikája a szlovákiai vasúttörténetet és tudománytörténeti vonatkozásokat is felölel. Belefér a népszerű íróval, Vojtech Zamarovskýva\ készült beszélgetés is. A szerkesztők élnek - feltehetően a modern európai történelmiismeretterjesztő lapokból merítve az ösztönzést - történelmi érdekességek hír- és közleményszerű felhasználásával. Két írás határozottan túllépi a történelem nemzeti látószögét. Elena Várossová Ľudovít Štúr nemzeti ideológiát teremtő tevékenységét elmélyült eszmetörténeti vizsgálódásra támaszkodva összegezi.,,Megértette\ hogy a nemzet magatartásában meghatározó a választási lehetőség: nagy nemzet, de a kis, művelt vagy kevésbé fejlett, reakciós kormányzattal rendelkező, s nem különben az objektív haladáshoz igazodó nemzetek is bármelyik korban veszélyesek lehetnek, ha hódító, nem demokratikus ideológiát vallanak, s elegendő lehetőségük adódik annak politikai valóra váltására". Ľubomír Lipták Szlovákiának Csehszlovákián belüli, két háború közötti helyzetével szemben a politikai liberalizmusból adódó követelményrendszert igyekszik alkalmazni. Nem az államhatalomban, nem a politikai pártokban, hanem az egyén i-közösségi önszerveződésben látja azt a mozgatóerőt, mely megteremtette a harmincas évek végére a szlovák autonómia előfeltételeit. Ezekre szerinte csak később telepedett rá a fasiszta indíttatású szeparatizmus. Hangsúlyozza, hogy az autonómia tényleges alapjait a közhasznú munkát végző emberek igyekezeté teremtette meg, nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül. Nem közömbös a kérdés: miként illeszkedhet be a lap szemléletébe - az említett beköszöntő a nézetek pluralizmusát vallja - a nemzetiségi közegben fogant látásmód és problémakezelés. Akárcsak olyan elemi szinten is, mint a történelmi személyiségek nevének használata. Ismeretes, hogy ez vita tárgya volt az elmúlt években a csehszlovák-magyar történészi vegyes bizottság ülésein. S e kérdésben nem sikerült érdemleges megállapodásra jutni. A szlovák történészek ragaszkodnak a történelmi nevek szlovák írásmódjához: így például Rákóczi számukra Rakoci. Annak idején kijelentették, hogy ezt nem tartják kötelezőnek a szlovákiai magyar kiadványokban és sajtótermékekben. De mit jelent ez majd a lap hasábjain? Hisz e nevek használata nemzeti azonosságtudatot juttat kifejezésre. S töltésénél fogva annak hiányára is utalhat. A lap egyébként a szlovákiai magyar szerzők számára önkéntelenül is együttműködési lehetőséget kínál. Ugyanis mindjárt az első számban vitát indított a történelemoktatás gyökeres szemléleti-módszertani átalakításáról. S ennek kiváltképp fontos nemzetiségi vonatkozásai vannak. így nem mindegy, hogy az érvelés túllépheti-e a nemzetiségi kereteket. Reméljük, a lehetőséggel majd élnek azok, akik erre a leghivatottabbak, a Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesztőségének munkatársai. A folyóiratot ugyanis a Szlovák Köztársaság Oktatási, Ifjúsági és Sportügyi Minisztériuma adja ki, az említett kiadó gondozásában. S maga a szerkesztőség, amelyet dr. František Višváder docens vezet, a kiadó épületében székel K|

S

S jó

zse

f össze, s amely intézményes alapon szolgálja tagjai érdekvédelmét, száll síkra jogaiért és érvényesíti a megalapozott követeléseket. Az elképzeléseket előkészítő bizottság foglalta össze, s ezekről Pavol Horanský mérnöktől, az előkészítő bizottság titkárától kaptunk rövid tájékoztatást. Elmondta, a megalakítandó kamara a földművelők és az élelmiszertermelők gazdasági érdekeinek védelmét tartja elsőrendű feladatának. Egyúttal partnere kíván lenni a végrehajtó és törvényhozó szerveknek, tehát a kormánynak és a parlamentnek is. Résztvesz az állam agrárpolitikájának kialakításában és megvalósításában. Tagjai számára bank- és biztosítási ügyekben pénzügyi és kereskedelmi szolgáltatásokat nyújt. Ezenkívül olyan konzultációs és ' tanácsadói hálózatot kíván létrehozni, amely ár-, adó-, vám-, hitel és egyéb kérdésekben szakmailag megalapozott válaszokat ad az érdeklődőknek. A kamara nemzeti alapon szerveződik. Az előkészítő bizottság Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeri Kamara, illetve Agrárélelmiszer Kamara nevet javasolja az önkéntes társulásnak, amelynek tevékenységében mindazok részvételével számol, akik a mezőgazdaságban vállalkozói tevékenységet folytatnak. A kamara várhatóan a jövő év elejétől kezdi meg tevékenységét, miután a törvényhozó testületek megtárgyalták és jóváhagyták a gazdasági kamarákról szóló törvény tervezetét. (A parlamentben remélhetőleg az év végéig napirendre kerül). A törvény elfogadása után kerülhet sor a kamara alapszabályának és a többi jogszabály megalkotására. Az előkészítő bizottság jelenleg legfontosabb feladatának a kamara-törvényjavasjattal kapcsolatos elképzelések kidolgozását és indoklását tartja. Egyidejűleg el kell kezdeni az alapok lerakását, a kamara végrehajtó szerveinek létrehozását. Az előkészítő bizottság helyi, regionális agrárkamarák létrehozását szorgalmazza, amelyeket egy adott területen a földművelők és élelmiszertermelők önkéntes társulásaként az érdekek koordinálására és védelmére hoznának létre. (tszl) ÚJ SZÚ 4 1990. XI. 10. A vízállást egy ideig rendszeresen, na ponta többször is mérik Egy új lap margójára