Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-07 / 261. szám, szerda

Bush örül a látogatásnak (ČSTK) - George Bush örül, hogy Csehszlovákiába látogat. Ezt hétfőn jelentette ki az ameri­kai elnök a texasi Houstonban. Bush elmondta: ,,Kelet-Európá­ba végre visszatért a demokrá^ cia. Én és Barbara örülünk, hogy néhány nap múlva már Cseh­szlovákiában leszünk. Az utóbbi 45 év hideg és sötét éjszakája után lehullott a vasfüggöny, s ez reményt keltett, megerősítette a kelet-európai népek optimiz­musát..." Az Egyesült Államok elnöke azért utazott Texasba, amelyet szűkebb hazájának tekint, hogy a választásokon támogassa a republikánus jelölteket és rájuk szavazzon. Möldova A békéltető bizottság Tiraszpolban A Dnyeszter-parti önkéntesek az azonos nevű fotyón átvezető hídon épített barikádjukat védik_ (Telefoto ČSTK/AP) Algéria Ben Bella az elnökválasztásról (ČSTK) - Idő előtti elnökválasztá­sok kiírását szorgalmazta hétfőn Ahmed ben Bella volt algériai el­nök. Ö maga azonban nem akar indulni a választásokon, bár „nyil­vánvaló, hogy győzne". - mondotta ben Bella, hazatérése utáni első te­levíziós nyilatkozatában. Az 1965-ben puccsal megbukta­tott ben Bella azonban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy egy átme­neti időre, maximálisan egy évig el­vállalná az elnöki tisztséget, persze, ha erre felkérik öt. Algériában a |övő .év elején kellene megtartani az első választásokat, amelyekben már több politikai párt is részt vehet. (ČSTK) - A kelet-moldáviai Du­bosszári városban hétfőn több tucat nő éhségsztrájkot kezdett, követelik a múlt heti véres összecsapások kirobbantóinak megbüntetését. Vé­leményük szerint a tragédiáért első­sorban Mircea Druk köztársasági kormányfőt és Ion Costasa belügy­minisztert terheli a felelősség. A moldovai önkéntesek és a Dnyeszter parti munkásegységek közötti pénteki összetűzésekben hat személy vesztette életét és mintegy 30-an megsebesültek - állítják a szovjet hírközlő eszközök. Az összecsapásokat többek között az a döntés váltotta ki, hogy előre kell hozni a parlamenti választásokat a Dnyeszter-parti Köztársaságban, amelyet a moldovai vezetés nem ismer el. Romlott a szovjet-litván viszony Politikai válság Észtországban (ČSTK) - A szovjet és a litván küldöttség októberi moszkvai talál­kozója óta a két fél közötti viszony „romlani kezdett" - jelentette ki Ka­zimiera Prunskiene litván kor­mányfő hétfői vilniusi sajtóértekezle­tén. Egyben reményét fejezte ki, hogy a közeljövőben sikerül megol­dani a legfőbb problémákat. Elmondta továbbá, november 11­én a balti köztársaságok kormányfői találkoznak a szovjet vezetés képvi­selőivel. Véleménye szerint a követ­kező szovjet-litván tárgyalásokat felváltva kellene megtartani Moszk­vában és Vilniusban, esetleg más városokban. A miniszterelnök-asz­szony továbbá szorgalmazta, hogy már november második felében pri­vatizálják a litván gazdaságot. Az észt parlament tegnap már második napja fontolgatta, bizalmat szavazzon-e Edgar Savisaar mi­niszterelnök kormányának. A hétfői ülésen csupán két képviselő támo­gatta Savisaar leváltását. Ezzel párhuzamosan ülésezett a parlament külügyi bizottsága, amely Arnold Rüjtel ügyével foglal­kozott. A parlament elnökét azzal vádolták, hogy a CIA ügynöke volt. Rüjtel ezt elutasította. A parlament és a Savisaar vezet­te kormány között már néhány hete kemény harc folyik a hatalomért, s ez az oka annak, hogy Észtország mély politikai válságba került. Közben Tiraszpolba, a Dnyesz­ter-parti Köztársaság központjába érkezett a moldovai parlament által vasárnap létrehozott békéltető bi­zottság. Pjotr Lucsinszkij, a testü­let elnöke, a Moldovai KP KB első titkára kijelentette, a bizottság egy sor konstruktív javaslatot terjeszt elő. Osztrák parlament Alakuló ülés konfliktussal (ČSTK) - Hétfőn, pontosan egy hónappal az októberi parlamenti vá­lasztások után Ausztria legfelsőbb törvényhozó testülete megtartotta alakuló ülését. A választási eredmé­nyek alapján a szocialista pártnak 80, a néppártnak 60, a szabadság pártnak pedig 33 mandátuma van a parlamentben. A zöldek 10 helyet mondhatnak a magukénak. A képvi­selők egyötöde nő. Rögtön az alakuló ülésen konflik­tusra került sor. A zöldek támadták a konzervatívok jelöltjét a parlament második elnökének tisztségére. Ro­bert Lichal eddigi védelmi minisz­ternek azt vetik a szemére, hogy belekeveredett a Svájcból vásárolt fegyverek körüli botrányba. A zöldek tiltakozásul kivonultak a teremből és bojkottálták az elnökség megválasz­tását. Köztük volt Christine Heindl, aki egyhónapos fiával érkezett a ta­nácskozásra, s az ülés során szop­tatott. Nem hallgatta meg Rudolf Pöder elnök felszólítását sem, hogy hagyja el a termet. A képviselők végül is Heinz Fi­schert, a szocialista párt egyik ve­zető képviselőjét választották meg a parlament új elnökévé. KUBA leteket és családokat, hogy havi 10 százalékkal csökkentsék az áramfogyasztást, s eme intézkedés betartására a nyár utóján létrehozott népi tanácsok „komisszárjai" felü­gyelnek. Aki túllépi a fogyasztható limitet, annál akár egy hónapra is szüneteltethetik az áramszolgálta­tást, magyarán, a házaló ellenőrök sötétséggel büntetik a tékozlókat. A népszerűtlen takarékossági intéz­kedések legfőbb szószólója termé­szetesen a sajtó volt, amely lázas kampányban gyakorolt nyomást az emberekre. Most már nem teheti. Komikus, de maguk a propaganda­eszközök is a takarékossági rend­szer áldozatául estek. Október ele­jétől az olvasók már csak a csökken­tett oldalszámú Granmából a kom­munista párt lapjából értesülhetnek a további meglepő jótanácsokról és a példa nélküli utasításokról. Fidel Castro, a „maximo líder", hogy megóvja országát a teljes összeroppanástól, kénytelen volt gazdasági szükségállapotot beve­zetni. Ismeretes, hogy a kelet-euró­pai országokban történt változások után szép sorjában elmaradtak a szigetország gazdaságát a víz felszínén tartó segélycsomagok. Ku­ba eddigi leghűbb partnere, Moszk­va sem tudja már s az egyre gyak­rabban felmerülő nyílt viták, vádasko­dások miatti kölcsönös bizalmatlan­ság, a fokozatos eltávolodás után valószínűleg nem is akarja - tovább vállalni a mecénás szerepét. Ez a két tényező, majd pedig a perzsa­öbölbeli válság, a belőle eredő olaj­sokk - Kuba számára a sorsdöntő csapások véletlenszerű egybeesése kényszerítette Castrot a lépésvál­tásra. Takarékosság minden terüle­ten - ez a meghirdetett program. Ma már lényegében csak a turizmus fejlesztésére fordítanak nagyobb összegeket Kubában. Kibővítették azoknak a termékek­nek a listáját, amelyeket csak jegyre lehet megvásárolni. A jegyzéken szerepel csaknem az összes alap­vető élelmiszer, a használati, koz­metikai és iparcikkek nagy része (takaró, lepedő, zsilett, szög, szap­pan, bútor, vasaló, tévé...). Ismét megjelentek a városokban a lovas­fogatok, amelyek a benzinhiány miatt félreállított teher- és hulladék­szállító kocsikat helyettesitik. És mi­vel a tömegközle­kedést is maximá­lisan korlátozták - a rnagángépko­csikról, taxikról már nem is be­szélve -, a havannai vezetés kény­telen volt valamilyen pótmegoldásról gondoskodni. Kínától több százezer kerékpárt vásárolt. Egyrészt az energiahiány miatt, másrészt pedig a meghirdetett önel­látási program keretében üzemeket, vállalatokat állítanak le, a városban munka nélkül maradt embereket vi­dékre küldik mezőgazdasági mun­kákra. Ott valóban minden kézre szükség lesz, a jövőben ugyanis a mezőgazdaság lesz a húzóágazat. Ez akár a szó szoros értelmében is felfogható, hiszen a traktorokat, szerszámgépeket rég leállították, most igavonó állatokkal művelik a földet. És újra működnek a rég­múltat idéző szélmalmok. Idillikus kép? Lehetne, ha éppenséggel nem a kubai vidék „alternatív" áramszol­gáltatóiról lenne szó. E hír hallatára akarva akarat­lanul is eszembe jutott Don Quijote harca a szélmal­mokkal. Mint La Mancha lovagja, Fidel Castro is rabja lett saját maga alkotta világának. Magányos, elke­seredett harcot folytat a kubai forra­dalmi történelem, a Sierra Maestra emlékének megvédéséért, a szocia­lizmus és önmaga túléléséért. Az egykori legendás hírű felkelőből lett öregedő pártideológus harminc éve szónokol népének a jobb jövőről. Hát hol ez a jövő? Nagyon távol, a makacs castrói politika határain túl URBAN GABRIELLA MODROW LEMONDÁSRA KÉSZÜL (ČSTK) - Hans Modrow, a volt NDK egykori kormányfője, a De­mokratikús Szocializmus Pártjának tiszteletbeli elnöke fontolgatja, hogy lemond tisztségéről. A Neues De­utschland című napilap tegnapi köz­ti J SZÚ 1990. XI. 8. D íszszemlék, ellentüntetések, gyászszertartások az önkény áldozatainak emlékére - mindez ma várható a Szovjetunió nagyvárosai­ban. Egyszerre és egymás után, de főleg az évtizedek során megszokott nagy össznépi ünneplés helyett. Mert már Októbert illetően sem egy­séges az ország, vannak köztársa­ságok, amelyekben ezt a napot tö­rölték az ünnepek sorából." S egyre többen vannak, akik - történészek, politikusok, egyszerű emberek - egyenesen megkérdőjelezik, nem­csak a „nagy"jelzőt, hanem magát az eseményt, mint okot az ünnep­lésre. Már csak az egyre gyengülő, befolyásából mind többet veszítő kommunista párt hangoztatja fennen hűségét Október eszméihez - me­lyekből alig valósult meg valami, s még az sem működik. Jön a tél, és fogynak az illúziók, hogy a komoly bajokat sikerül leg­alább úgy-ahogy megoldani A szovjet emberek tudják: nagyon sokan fognak fázni és éhezni. Talán most fognak csak igazán azonosulni az örményországi földrengés káro­sultjaival, akik Ígéreteken kívül alig kaptak valamit, s már a harmadik telet fogják sátrakban tölteni. Egy­egy nagyvárosban a katonai dísz­szemle 1 millió rubelbe fog kerülni. Nem lehet tehát azon csodálkozni, hogy még azok is, akik egyébként azonosulnak Októberrel, felteszik maguknak a kérdést: nem volna en­Akkor ünnep? nek a pénznek jobb helye másutt? Aligha fogadható el érvként az az ellenvetés, hogy a múltban sem volt felesleges pénze az országnak, mégis megtartották az ünnepsége­ket. Ez így igaz, de ki mert volna ellenvéleménnyel élni Gorbacsov előtt? Hiszen még most is szentség­törésnek számít a radikális politiku­sok állásfoglalása, hogy értelme­sebben is fel lehet használni ezeket a hatalmas összegeket, s ünneplés helyett a télre kellene alaposabban felkészülni, dolgozni kellene, nem November 7-i utópia: díszszemle kenyér-, tej- és hússzállítók­kal (A Novoje Vremja karikatúrája) pedig zászlót lobogtatva masírozni és éltetni a vezetőket. Kell-é enged­ni a katonáknak, akik kicsorbult te­kintélyüket akarják helyrehozni ez­zel az erődemonstrációval? Gorbacsov engedett. Engedett a parádézni kívánó katonáknak, a magukat ünnepeltetni imádó ap­parátcsikoknak, a megcsontosodott konzervatívoknak, akik még mindig kiskorúnak hiszik a népet, akik bíz­nak abban, hogy megelégszik a cir­kusszal is, ha már kenyeret nem kap - legfeijebb sorbanállás után és jegyre. Engedett azoknak, akik hiú ábrándokban ringatják magukat, hogy ezzel az ünnepléssel demonst­rálni lehet: van itt egység. Pedig nincs. Az ország széthullóban, a gazdaság romokban, az utca nem hisz az ország vezetőinek, s nem bízik már abban a pártban, amely 73 év alatt ide juttatta az országot. N ovember 7-e van. Ünnep? Moldáviában oroszok, gaga­uzok, moldovánok harcolnak egy-" mással, a Kaukázuson túl azérik és örmények, a tatárokat nem akarják visszafogadni a Krímbe, pogromok­tól félve ezrével menekülnek a zsi­dók az országból, sztrájkok, tünteté­sek vannak Ukrajnában, a Baltikum­ban bármely pillanatban vulkánként törhetnek a felszínre az elfojtott in­dulatok. elveszítheti türelmét a helyi lakosság vagy éppen a szovjet had­sereg... November 7-e van. Akkor ünnep? GÖRFOL ZSUZSA lése szerint Modrow kijelentette: „nem teljesiti teljes mértékben a párt elvárásait", már ami a tiszte­letbeli elnöki teendőket illeti, s ezért „levonja a szükséges következteté­seket". A párton belül kialakult jelenlegi helyzetet válságosnak nevezte, s hozzáfűzte, a párt ezt maga okoz­ta. Egyben elutasította a DSZP fel­oszlatására vagy politikai tevékeny­ségének korlátozására irányuló kö­veteléseket. Pakisztán Navaz Sarif a kormányfő (ČSTK) - A pakisztáni parlament­ben tegnap szavazattöbbséggel Na­vaz Sarifot, az Iszlám Demokratikus Szövetség (IDA) vezetőjét választot­ták meg a jövendőbeli iszlamabadi kormány elnökévé. Néhány órával később Ghulam Iszák Khán államfő ünnepélyesen beiktatta öt tisztsé­gébe. A parlamenti szavazás során tilta­kozását fejezte ki Benazir Bhutto egykori miniszterelnök-asszony és a Pakisztáni Néppárt (PPP) további parlamenti képviselői. Miután nem tettek eleget követelésüknek, hogy az új kormányfőt titkos szavazással válasszák meg, kivonultak a tanács­kozóteremből Néhány perccel ké­sőbb azonban visszahívták őket és beleegyeztek a nyilvános szavazás­ba. A PPP jelöltje - egy eddig isme­retlen politikus - csak 39 szavazatot kapott. GAZDASÁGI SZÜKSÉGÁLLAPOT K ubából manapság furcsább­nál furcsább hírek érkez­nek; megmosolyogtatók, s mégis elszomorítóak. Gondoljunk csak bele: a 21. század küszöbén Kubában tilos a légkondicionáló, a hűtőszekrény használata, sőt a Juventud Rebelde című ifjúsági napilap szerint a háztartásokban a vasaló is nélkülözhető, csakúgy, mint a televízió. A kubai hallgasson rádiót, az kevesebbet fogyaszt. Igaz, tévét eddig is csak a legjobbak a legjobbak közül - a szocialista munkabrigádok győztesei nézhet­tek, mert elsősorban ők kaptak vá­sárlási utalványt. Kormányrendelet utasítja a közű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom