Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-06 / 260. szám, kedd

További százezer amerikai az Öböl térségébe Változatlan iraki álláspont • Szíria gyarapítja a soknemzetiségű erők létszámát • Kivonják a vegyvédelmi berendezés nélküli harckocsikat (ČSTK) - Ideje, hogy a világ elfelejtse, létezett egy emirátus, amelyei Kuvaitnak hívtak. Márcsak égy Kuvait nevú iraki tartományról lehet beszélni és eszerint kell eljárni- ezekkel a szavakkal erősítet­te meg az iraki tájékoztatási miniszter vasárnapi sajtóértekezletén a bagdadi ál­láspont változatlanságát. Mint az iraki vezetés egyik tagja, nyomatékosan közöl­te, sosem vonulnak ki Kuvaitból. Némi pozitív változás észlelhető vi­szont Bagdad magatartásában, ami a kül­földi túszokat illeti: november 15-tól lehe­tővé teszi számukra a rendszeres levél­váltást hazájukkal. Ennyit sikerült egyelő­Fegyverbegyűjtés (ČSTK) - A moldovai parlament vasár­nap rendeletet hozott arról, hogy 24 órán belül fel kell oszlatni a köztársaság orosz és gagauz lakosságának fegyveres cso­portjait és be kell gyűjteni a fegyvereket. A döntést a hétvégi összecsapások után hozták meg, melyekben 10 ember életét vesztette. Döntés született a közúti blo­kád megszüntetéséről is. A parlamenti határozatot az motiválta, hogy megaka­dályozzák az oroszok és gagauzok lakta területek elszakadását a köztársaságtól. A köztársasági tanács egy békéltető bi­zottságot is létrehozott. Ez fog tárgyalni az orosz és a gagauz lakosság képvise­lőivel. Acsarkodó (ČSTK) - Gorbacsovot az a veszély fenyegeti, hogy hasonló sorsra jut, mint Salvador Allende, egykori chilei elnök, a Szovjetuniót pedig az, hogy polgárhá­ború robban ki. Ennek a véleményének adott hangot Vlagyimir Zsirinovszkij, a Liberális Demokrata Párt elnöke a No­vosztyi (IAN) hírügynökségnek adott nyi­latkozatában. ..Az ország jelenlegi hely­zete nagyon emlékeztet arra, amely 1917 novemberében alakult ki Oroszország­ban. Gorbacsov állandóan tétovázik, nem tudja, milyen utat válasszon. Hasonló sorsra juthat, mint Kerenszkij, vagy Allen­de" - jelentette ki Zsirinovszkij. Hozzá­fűzte, „ha az elnök a közeljövőben nem köt egyezséget a jobboldallal, akkor az országban polgárháború robbanhat ki". Zsirinovszkij szerint a mostani helyze­tért a „hatalomra törő új baloldali erők" a felelősek. Véleménye szerint hozzájuk tartozik az orosz parlament, a moszkvai tanács, Oroszország Demokratikus Pártja és a központi televízió. re elérnie a brit és az amerikai Vöröske­reszt delegációjának, amely most az élel­miszercsomagok küldésének lehetősége­iről tárgyal. Az öböl térségében tartózkodik körú­ton az amerikai külügyminiszter. Bahrein­ben biztosították öt arról, az USA öbölbeli szövetségesei nem fogják ellenezni, ha Washington úgy dönt, hadba lép Irak ellen. Egyébként kb. 9 ezer amerikai kato­na állomásozik Bahreinben, s ez az or­szág is küldött korlátozott számú katonai kontingenst Szaúd-Arábiába. Szíria is egyértelműen kifejezésre jut­tatta, támogatja a Szaúd-Arábiában elhe­lyezett soknemzetiségű erőket. Egy szaú­di teherhajó fedélzetén további 100 harc-, kocsit és 2500 katonát szállítottak Szaúd­Arábiába, a tervek szerint a szíriai kato­nák száma - a további erősítések után - el fogja érni a 20 ezer főt. Amerikai lapértesülések szerint a Pen­tagon úgy döntött, szolgálatra hív be to­vábbi 100 ezer tartalékost. Őket is a Per­zsa-öböl térségébe irányítják, így 360 ezerre emelkedik az ott állomásozó ame­rikai fegyveresek száma Az új erősítés várhatóan a jövő év elején érkezik meg a válságövezetbe. A Time hetilap legújabb számában titkos pentagoni becsléseket idézett, eszerint kb. 1 millió katonára lenne szük­ség az Irak elleni hatékony háborúhoz. A nagy háborús készülődés közepette melléfogások is történtek: a Newsweek hetilap vasárnap közölte, olyan M1 típusú összesen 750 harckocsit is az öböl térsé­gébe irányítottak, melyek nincsenek fel­szerelve vegyvédelmi berendezésekkel. Ezeket most kivonják onnan, és új, kor­szerű típusokkal helyettesítik. Az új harc­kocsik a hónap végéig érkeznek meg Szaúd-Arábiába. Gorbacsov Németországba látogat (ČSTK) - Mihail Gorbacsov szov­jet államfő november 9-én, a berlini fal megnyitásának első évfordulóján háromnapos látogatásra érkezik Né­metországba. A Welt am Sonntag című napilap tegnap közölte, Gorba­csov találkozik Helmut Kohl kancel­lárral és fogadja öt Richard von Weizsäcker elnök. Kohllal Bonnban és a kancellár oggersheimi házában fog tárgyalni. Csökkenő tagállomány (ČSTK) - A Glasznoszty, a szovjet kormányzó párt központi bizottságának hetilapja a legutóbbi számában megkon­gatta a vészharangot: rohamosan csök­ken a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagsága. Az idén kb. másfél milliónyian léptek ki a pártból, míg mindössze 80 ezren kaptak új tagsági igazolványt. A 280 millió lakosú országban kb. 17,7 millió kommunista van. Különösen nyug­talanító a pártvezetés számára, hogy a távozók között nagyon sok a munkás, pedig a párt saját állításai szerint mindig az ő érdekeiket képviselte. A hetilap sze­rint a júliusi XXVIII. pártkongresszus után növekedett meg nagyon érezhetően a ki­lépések száma. Ekkor hagyta el a párt sorait többek között Borisz Jelcin is. Ismét csendes az Egyetem tér (ČSTK) - A román belügyminisztérium elitalakulatai vasárnap éjszaka feloszlat­ták a Bukarest központjában, az Egyetem téren összegyűlt kormányellenes tüntető­ket. A közbelépés idején már csak né­hány száz ember tartózkodott a téren. Letartóztatásokról nem érkezett jelentés. A belügyminisztérium nyilatkozatában a nem engedélyezett tüntetéseket anar­chista megnyilvánulásnak nevezte, amelynek az a célja, hogy lejárassák Romániát a hazai és a nemzetközi közvé­lemény előtt. Izrael hajthatatlan Véres összetűzések a Gázai övezetben (ČSTK) - Izrael vasárnap elutasí­totta a megszállt területeken élő pa­lesztinok védelmének biztosításáról szóló nemzetközi konferencia meg­rendezésére tett javaslatot. A kül­ügyminisztérium nyilatkozata szerint Javier Pérez de Cuellar ENSZ­főtitkár indítványa „veszélyes". A vi­lágszervezet vezetője az otkóber 8-i jeruzsálemi mészárlásról szóló be­számolójában terjesztette elő ezt a javaslatot. 1987 decembere, vagyis a pa­lesztin népi felkelés kirobbanása óta vasárnap volt az egyik legvéresebb összetűzés, melynek során mintegy 180 palesztin sebesült meg. A Gázai övezetben 100 embert lőfegyverek­kel sebesítettek meg az izraeli kato­nák, akiket a palesztin tüntetők ellen vetettek be. Az összecsapásokban két izraeli katona is megsebesült. A Gázai övezet, ahol mintegy 180 ezer ember él, már harmadik napja ún. „zárt övezet", ahova az újság­íróknak tilos a belépés. A Magyar Köztársaság kormányának nyilatkozata Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló Európa tanácsi konvenció elfogadásának 40. évfordulója alkalmából Negyven éve egy szebb, jobb, szabadabb és emberibb jövő ígére­tétől vezérelve Európa nyugati felén aláírtak egy konvenciót - az Európa Tanácsnak az emberi jogok és alap­vető szabadságjogok védelméről szóló konvencióját -, mely a társa­dalmi kapcsolatok legösszetettebb és legérzékenyebb területét, hivatott az eddigieknél konkrétabb, átfogóbb és a kornak jobban megfelelő rend­szerbe foglalni. Negyven év után a térségünkben lezajlott demokratikus változások esélyt nyújtanak immár Kelet- és Közép-Európa népeinek is, hogy a múlt hibás gyakorlatával és eszme­rendszerével szakítva, nemzeti ha­gyományaikra építve, a nyugati par­lamenti demokráciák tapasztalatait és eredményeit felhasználva kiala­kítsák új, a klasszikus európai érték­rendbe illeszkedő emberi jogi arcu­latukat. A Magyar Köztársaság Ország­gyűlése és kormánya az Európa Tanácsba való felvétel küszöbén, s hivatalosan is csatlakozva annak vonatkozó konvenciójához, kinyilvá­nítja, hogy az emberi jogok teljeskö­rű, feltétlen biztosítását és maradék­talan tiszteletben tartását a civilizált gondolkodás és magatartás elen­gedhetetlen feltételének tartja. A de­mokratikus magyar Országgyűlés eddig elfogadott törvényei, valamint alkotmányunk fajsúlyos bizonyítékai azon szándékunknak, hogy hangoz­tatott alap- és irányelveinket mie­lőbb átültetjük a gyakorlatba, s hogy jogrendszerünket az európai érté­kekre és normákra építve és azokba illeszkedően alakítjuk át. Térségünk legégetőbb, eddig el­fojtott és elhallgatott, s a vélemény­és szólásszabadság kiteljesedése révén felszínre került problémája az országaink területén élő nemzeti, et­nikai, vallási és egyéb kisebbségek jogainak teljes körű biztosítása. Az egységes és közös Európához való csatlakozás csak a nemzeti és ki­sebbségi ellentétek következetes és átfogó megoldásának útján lehet­séges. A Magyar Köztársaság kormánya hangsúlyozza: a kisebbség csak ak­kor lehet egyenjogú és egyenrangú a többséggel, ha közösségként elis­merten élhet, tanulhat, dolgozhat, művelődhet, ha a többséget megille­tő jogokon kívül identitásának és közösségi létének megőrzését és fejlesztését szolgáló sajátos jogokat élvezhet, amivel semlegesítheti a ki­sebbségi létéből adódó hátrányokat. A magyar kormány kizárólagosan e fenti elveket tartja alkalmazható­nak a Magyar Köztársaság területén élő kisebbségek esetében, melyekre mint az ország társadalmi, szellemi, kulturális életének gazdagítóira, s nem mint a többség jogainak és mozgásterének csorbítóira tekint. A kormány arra törekszik, hogy a szomszédos államokkal - a fenti elveket alapul véve - jobb együttmű­ködés alakuljon ki a nemzeti kisebb­ségek kérdéskörében is. Az itt élő nemzeti kisebbségeknek önazonos­ságuk, közösségi létük megőrzésé­hez szükségük van az anyaorszá­gok támogatására, s Magyarország is felelősséget érez minden magyar nemzetiségű személyért, éljen az ország határain innen vagy túl. A Magyar Köztársaság kormánya a nemzeti kisebbségek kérdésének megnyugtató és átfogó rendezése érdekében aktívan részt kíván venni egy egyetemes kisebbségi charta kidolgozásában. Addig is, , míg e charta létrejön, felhívjuk a szom­szédos országokat, hogy kétoldalú alapon dolgozzunk ki megállapodást a tárgyban. A Magyar Köztársaság kormánya - élve az évforduló kínálta lehető­séggel - felhívja a közép- és kelet­európai térség többi országát: közös erőfeszítéssel gyorsítsák meg az Európa Tanács már meglévő kon­vencióihoz történő csatlakozásuk menetét, az egységes európai hu­manitárius térség építését. Kezde­ményezi, hogy mintegy megelőle­gezve amúgy is vállalandó kötele­zettségeiket, egymás közti kapcso­lataikban és belső gyakorlatukban ezen intézményrendszerek - külö­nösen az Európa Tanácsnak az em­beri jogok és alapvető szabadságjo­gok védelméről szóló konvenciója - legyenek mérv- és irányadók. A Magyar Köztársaság kormánya tisztelettel felkéri az Európa Tanács tagállamait, hogy a közös értékek és érdekek szellemében konstruktív és hatékony módon segítsék elő a kö­zép- és kelet-európai kisebbségi • problémák kezelését. A magyar kormány kifejezi remé­nyét, hogy a fent említett célok s el­gondolások térségünk, egész Euró­pa megértésével, szimpátiájával és támogatásával találkoznak. ÚJ SZÚ 1990. XI. 8. M indig is a magas szintű, jól működő demokrácia, a politi­kai kultúra bizonyítéka volt, hogy például az erős elnöki rendszerű országokban az államfő nagyobb megrázkódtatások, válságok, kicsi­nyes személyes támadások nélkül tudott politikai házasságban élni el­lenfeleivel. Az amerikaiaknak nem okozott eddig gondot, hogy Bush republikánus, a Kongresszus két há­zában - a képviselőházban és a szenátusban is - pedig a demok­raták vannak többségben. A nép­szerűségi mutatók korábban egyér­telműen igazolták, hogy Bush tiszte­lőinek száma jóval nagyobb a re­publikánusok szavazótáboránál, vagyis a demokraták is elégedettek voltak az elnökkel. Ez a kép az utóbbi hetekben nem a politikai kul­túra csökkenése miatt változott, ha­nem az amerikai gazdaság rákfené­je, az elődöktől örökölt hatalmas költségvetési deficit miatt. Ez az az ok, amiért az elnök nem tudta telje­síteni azon ígéretét, aminek a meg­választását is nagymértékben kö­szönhette, vagyis, hogy nem fogja emelni az adókat. Időközben törvényhozási válasz­tásokat tartanak ma az Egyesült Államokban. Újra kell választani a 435 tagú képviselőházat, és a 100 tagú szenátus egyharmadát (34 szenátort). A demokraták és republi­kánusok aránya a mai napig a kö­vetkező volt: a képviselőházban 258:176, a szenátusban pedig 55:45. A döntéshozatalban mégis azért volt meg az egyensúly, mert az elnök bármikor élhet vétójogával, így a tárgyalt probléma visszakerül a honatyák elé, de a törvényhozás az elnöki vétót csak kétharmados többséggel tudja érvényteleníteni, ilyen többségük pedig a demokra­táknak nem volt. Most az a nagy kérdés, a nemré­giben lezárult, nagy belpolitikai meg­rázkódtatásokat is okozó, s lényegé­nem volt költségvetés. Még az a ve­szély is fennállt, hogy megbénul a kormányhivatalokban a munka, hi­szen nem volt pénz. Végül is csak jókora késéssel, október 27-re ké­szült el a büdzsé, a képviselőház 21 órán át tartó ülése után. E cso­mag szerint öt év alatt 492 milliárd dollárral (az új pénzügyi évben pedig 41,4 milliárddal) kell csökkenteni Búsuló Bush...? ben a republikánusok vereségét je­lentő költségvetési háború után mó­dosul-e ez a feláílás? Megfigyelők jósolnak némi demokrata előretörést, de nem nagyarányút. Főleg a republi­kánusok kerültek időzavarba, mert már régen a választási kampánnyal kellett volna (normális körülmények között) foglalkozniuk a magukat újra­választatni kívánó honatyáknak, de nem tehették, mert még nem volt meg az új pénzügyi évre szóló költ­ségvetés. Nagyon kevés idő maradt tehát a kampányra, csak jó egy hét, amelybe az utóbbi napokban be­szállt Bush elnök is. Rengeteg kor­tesbeszédet tartott, s az a faramuci helyzet állt elő, hogy szembekerült saját pártjának jelöltjeivel, akik bírál­ták a költségvetést. Az is megtör- 1 tént, hogy egy képviselő nem ment el arra a kampánygyűlésre, amelyen Bush őérte mondott beszédet, csak a feleségét küldte oda. Minden év október elsején kezdő­dik az új, jelen esetben az 1991-es pénzügyi év, csakhogy ekkor még a költségvetési deficitet. A módszer: a jövedelmi és fogyasztási adók emelése és a kiadások lefaragása. E kettő miatt lényegében minden amerikait kedvezőtlenül érint, a leg­jobban talán a legnagyobb csopor­tot, a középrétegeket. Persze, vita­tott az is, hogy ki számít tehetősnek, vagyis sokan irreálisnak tartják a százezer dolláros jövedelemha­tárt. Mert egy kisvárosban gazdag­nak számíthat, aki évente ennyit keres, de például New Yorkban a magas megélhetési költségek miatt csak a közép középtáján he­lyezkedik el az illető. Más dolog az, hogy mi, a kelet-európai pénztár­cánkkal nem tudjuk szívből sajnálni az ilyen „szegényeket". Visszatérve a lényeghez: a tehe­tősek adóplafonját 28-ról 31 száza­lékra emelték, a legszegényebbek adókedvezményben részesülnek, de a luxuscikkek mellett megemel­ték a benzin az alkohol és a cigaret­ta adóját is, s ráadásul csökkentik a népjóléti kiadásokat. A szociális kiadásokat és juttatásokat öt év alatt 119 milliárd dollárral faragják le, en­nek a felét (!) az egészségügy szen­vedi meg, még az idősek ingyenes kezelését szolgáló Medicare progra­mot is megkurtítják. A katonai kiadá­sokat öt esztendő alatt 67 milliárddal csökkentik - ezt a közvélemény nem ellenzi. De az már a farmerek zse­bére megy, hogy ugyanennyi idő alatt 13 milliárddal lesz alacsonyabb az agrártámogatás, és 8 milliárddal fa­ragják le a közalkalmazottak nyug­díjtámogatását. Ezért vádolják csalárdsággal az elnököt azok, akik még jól emlékez­nek Bush választási ígéreteire, és az adóemelést elvből ellenző republi­kánus párthívek is. Dan Quayle alel­nök azzal vette-védelembe főnökét, hogy ez volt a lehető legjobb alter­natíva, amit Bush ebben a törvény­hozásban elérhetett. De tény, hogy az elnök az öthónaposra nyúlt bü­dzsévitában eléggé ingadozott, en­nek következtében 75-ről 47 száza­lékra esett vissza népszerűségi mu­tatója. Tény az is, a költségvetés ügyét már nem lehetett tovább húz­ni, az öböl-válság miatt is jelezni kellett a világnak, hogy az USA túlju­tott a belső válságon. Csak súlyos­bítja a helyzetet, hogy egyes köz­gazdászok már nemcsak mint lehe­tőségről beszélnek a gazdasági re­cesszióról, hanem azt állítják, el is érte az Egyesült Államokat. Növek­szik a csődbe jutott vállalatok, s így a munkanélküliek száma is. Vannak optimistábbak, akik sze­rint csak egyszerűen összejöttek a dolgok. Az elnök csak fél szemmel tudott figyelni a két legfontosabb problémára, a gazdaságra és az öbölre. Mások azt mondják, Irakkal kapcsolatos politikáját tekintve Bush éppúgy ingadozik, mint a költségve­tési vitában. Egyszer túl kemény, néhány óra múlva megint békülé­keny. Igen, az öböl-válság elhúzó­dása sem használ Bushnak. Közvet­lenül Kuvait lerohanása után az amerikaiak többsége a kemény fel­lépés, az erődemonstráció híve volt. Ma már az emberek többsége ódz­kodik a háborútól, az amerikaiak féltik fiaikat, hiszen a három hónap alatt bebizonyosodott: az öbölben nagyon sok forog kockán. Nemcsak egyszerűen egy második Vietnamtól tartanak. Itt a háború különös veszé­lyeket hordozna, hiszen az iraki el­nök lépései kiszámíthatatlanok, csakúgy, mint Izrael tettei -, márpe­dig Szaddam Husszein kilátásba he­lyezte, hogy katonai akció esetén Izraelt is megtámadja (beveti a vegyi fegyvert?). B úsulni fog-e Bush a mai vá­lasztások után? Sokak sze­rint, akik már a jövőbe tekintenek, az 1992-es elnökválasztásokat mosi veszítette el, bár eddig úgy tűnt, hogy sima meneteléssel teszi meg odáig az utat. De lehet, azoknak van igazuk, akik szerint két év alatt még minden gyökeresen változhat, elég lenne az öböl-válság sikeres lezá­rása, és Bush ismét népszerűsége csúcsán lehetne. Ki tudja, tényleg minden lehetsé­ges. . MALINÁK ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom