Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-21 / 273. szám, szerda

te lábbelit is árulni Ddrász a faluban, It. Nem megfelelő jnőrzése. Azt sem gy sokáig úgyszól­i létesült a köz­ág elöregedett. En­i jövője a falunak, ltokat meg kell az gyarázni, a közös íeg kell nyerni őket. éges, azt például carítás idején tanú­bizonyítja. Bizako­is, hogy a faluban tek a szlovákok és tt. )b jelölt közül vá­mberek - mondta égén. - Én bízom iN, a Nyilvánosság i jelöltje, a kálnai Üzem buszvezető­nyban született, de mosladányban la­^fontosabb felada­az útépítést, a víz ímető rendbehozá­épületbe költözte­elelő helyiség is), arítését, felújítását, konyha létesítését zban A gáz beve­azért is nagy szük­iz efsz gabonaszá­zi. Hogy mindezt egvalósítani? Erre ó István így vála­lőtt a saját mun­nbereink vannak, il az útépítéshez a kavicsot. Pénz­íekelőtt az adókból yelőre nem tudhat­í lesz a községnek. J, az Együttélés je­hnikus, a Kassai Nyelvű Szakkö­íttségizett, a járási n dolgozik tervező­Inöke a Csemadok íek. Érthető tehát, k tekinti a kultúra, déseit is. Az elmúlt luban éppen ezen íl figyelemreméltó Tormás gyermek­lely nevét az ismert in kapta, december esti Forum Szálló­:árgyalások folynak ni bemutatkozásról 'zepén pedig részt in megrendezendő ek találkozóján, ölvedi, zselizi és at is meghívtak. Az ovák iskolásokat, tív véleménye van séről. A helyi ven­zleten kívül szinte jlt - mondja. - Sür­jnne hentesüzletre, vatalozó befejezé­sk bevezetésére az ;ába, a szennyvíz ielyi élelmiszerbolt­oldani az üvegek yiintegy 15 méter lene rendbe hozni, zni a buszmegállót. :enleg nincs a falu­és és a szülők egy zza az 1-4. évfo­zását, hogy a gye­jen utazniuk Egy­szlovák és magyar ó. Akárki kerül is nem lesz könnyű ul az elmúlt évek-, az emberek. Ezért álasztási program­Együttélésével azo­m a polgármester, k nem érhetnek el törekedtünk arra ígből legyenek kép­tz igazi együttélést (fülöp) lakosú járási szék­négyen versenge­;teri tisztségért. El­céljaikat a város angban fogalmaz­yük személyes vá­íjában természet­isonlóság A külön­a feladatok rangso­hiszen egyszerre 'tlására aligha futja JDOŠ, 49 éves, árt jelöltje. Előző munkahelyéhez hasonlóan a Szlo­vák Nemzeti Múzeumban is mene­dzseri jellegű munkát végez. - A feladatok sorában első helyre a környezetvédelmet teszem, annak széles körű összefüggéseivel. A vá­ros légkörét szennyező üzemek . éves pénzbüntetéseinek arányos ré­szét a városnak kellene megkapnia. A pénzt környezetkímélő és egész­ségvédelmet szolgáló beruházások­ra fordítanánk. Áthelyeznénk a vá­rost átszelő főútvonalat, a helyi köz­lekedést trolibuszokkal oldanánk meg. Ä Termálvizet-hasznositó progra­mom is összefügg a fenntiekkel. A komplex szolgáltatásokat nyújtó fedett uszoda mellett zöldségter­mesztésre szakosodó üvegház­központot létesítünk. Ez a központ, akárcsak a körülötte kialakuló ma­gángazdaságok, a hulladékhőt hasznosítaná. Számos elképzelé­sem sorából még megemlítem a la­kásprogramot. A hiányzó lakások egy részét újszerű eljárással, a há­romemeletesnél nem magasabb la­kóházak egyenes tetőterén építe­nénk meg új sátortető alatt. Dr. JAN HARŠÁNY. 43 éves, független jelölt, osztályvezető a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nem­zeti Bizottságon. - A közigazgatásban eltöltött több évtizedes munkám során sok érté­kes tapasztalatot szereztem, amiket polgármesterként is hasznosítani tudnék. Terveim a lakossággal való eszmecserék során formálódtak. A helyi igények szerint folytatni kell a lakásépítkezést, melynek egyik feltétele a városi szennyvíztisztító megépítése. Nem kevésbé fontos a széntüzelésű hőszolgáltató köz­pontok átalakítása gáztüzelésűvé. A város több helyén, főleg a Sever nevű lakótelepen kevés a szolgálta­tó egység. A hiányt pótolni kell, és a jobb ellátás érdekében az egyéni vállalkozók bevonásával üzletköz­pontot is építünk. Természetesen a sokak által igényelt uszodára is szükség lenne. Mindezzel még min­dig nem teljes a sor, de a beruházá­sokra pénz keli, és kezdetben többre aligha futja. Néhány, nagyon időszerű problé­mát is meg kell oldanunk. Taksony különválásával Galánta temető és ravatalozó nélkül marad, mivel a vá­ros temetőjében már nincs szabad hely. Azonnali figyelmet igényel a háztartási hulladék. Az új lerakat a várostól távolabb épül és a szállí­tási költség lényeges szemponttá vált HORVÁTH ZOLTÁN mérnök, 33 éves, a diószegi cukorgyár termelési igazgatóhelyettese. A városban vá­lasztási koalícióra lépett NYEE, FMK, Együttélés, KDM, MKDM, Zöl­dek Pártja és a Roma PM közös jelöltje. - A hetes koalíció az ok, amiért vállaltam a jelöltséget. Ha az ember iránt ilyen széles körű a bizalom, ak­kor nem szabad nemet mondania. Véleményem szerint az előttünk álló években az új munkahelyek terem­tésénél nem lesz fontosabb feladat, hiszen a kis- és nagyprivatizáció által sokak munkahelye szűnik meg. Terveimet és elképzeléseimet első­sorban ez a tény formálja. Ha a kö­zeli termálfürdők segítségével turis­ta-központtá tesszük a várost, az idelátogatók étkeztetésébe és a szállásadásba bevonjuk a lakos­ságot, már sok munka nélkül mara­dón segítettünk. Új munkalehetősé­geket jelentenének a mezőgazdasá­gi termékek feldolgozására létesülő kisüzemek, akárcsak a vasútállo­máshoz közeli területen megépülő üzlet- és szolgáltató központ, amely 40-50 kisvállalkozónak adna helyet. A Sever nevű lakótelepen egy élel­miszerbolt van és semmi más. A vai­lalkozók számára ezt a területet is „szabaddá" tesszük, ha olyan szol­gáltatást nyújtanak, amire az ott élőknek szüksége van. Ha a meglévő üzemek, számos új kisüzem és sok kisvállalkozás által fellendítjük a város gazdasági életét, több pénzünk lesz az ugyancsak nagyon fontos és égető problémák megoldására, amelyek közül az első helyre a környezetvédelmet teszem. RUDOLF OREL mérnök, 52 éves, független jelölt. - Immár második évtizede a la­kossági szolgáltatásokért felelős vállalatban dolgozom, tehát isme­rem a város igényeit. Úgy érzem, hogy gyakorlati tapasztalataim meg­felelő alapot jelentenének a polgár­mesteri feladatok ellátásához. A jövővel kapcsolatos elképzelé­seimet illetően számtalan tervem van, amelyek megvalósítása az anyagi lehetőségektől függ. A lakás­építkezésre és a környezetvéde­lemre a pénzeszközöket minden­képpen elő kell teremteni. Legyen az a városi szennyvíztisztító vagy a la­kások és a kórház termálvízzel való fűtése. Támogatni fogok minden kezdeményezést, főleg a magánvál­lalkozókat, amelyek a lakossági szolgáltatások minőségi javulását segítik elő. Ez egyben nagyon sok új munkahelyet jelenthet. S mivel a közbiztonság a nyugodt élet lénye­ges feltétele, még e rövid áttekintés­ben is szólni kell megerősítéséről. (egri) ROZSNYÓ DÁVID LADISLAV. Jelölésemet a kommunista párt utcai szervezetei kezdeményezték. Megvallom, meg­lepett, hogy e magas posztra fiatal létemre engem jelölnek. Néhány na­pos gondolkodás után beleegyez­tem, mert közelinek érzem magam­hoz a szülővárosomat, érdekel a je­lene és jövője. Döntésemben nyil­ván az a tény is közrejátszott, hogy február óta a városi nemzeti bizott­ság alelnöke vagyok. Tisztában va­gyok azzal is, hogy a városszerve­zés munkája a helyhatósági válasz­tások után sokban fog különbözni a maitól, s a polgármester dolga nem lesz könnyű. S hogy miért a kommunista párt jelöltjeként indu­lok? Egyszerűen azért, mert ennek a pártnak vagyok a tagja, s ha egy­szer a tagság megbízott ezzel, er­kölcstelen lenne a megbízatást visz­szautasítanom. A választásra a „Szabad, emberi és boldog Rozsnyóért" program je­gyében készülünk, s a kölcsönös megértésen alapuló programunk magában foglalja a város szociális és gazdasági fejlesztését, a környe­zetvédelmi teendőket, a kultúra, a sport és a társadalmi élet többi ágazatának fellendítését. Ebből kiin­dulva igen fontos: - egy új szennyvíztisztító építése, továbbá a kórház, a nyugdíjasotthon és a művelődési otthon építésének befejezése, s nem utolsósorban a szeméttelep kérdésének megol­dása; - Rozsnyó idegenforgalmi hely is, ezért szinte halaszthatatlan az üzlet­hálózat és vendéglátó szolgálat bő­vítése; - igen időszerű feladat a közbiz­tonság, közrend javítása. MÁTYUS ISTVÁN. Rozsnyón születtem, itt éltek szüleim és nagy­szüleim is. Mindig büszke voltam e városra, történelmére, dolgos la­kosságára. BányásztelejDülés a mi­énk, ahol régen békésen együtt él­nek a szlovákok, magyarok, romák. Az Együttélés Politikai Mozgalom felkérésére mindenekelőtt azért vál­laltam a jelölésemet, mert szívü­gyemnek tartom Rozsnyó sorsát, annak alakítását. Tudom és vallom, hogy a közös dolgainkat csakis olyan légkörben lehet minél helytál­lóbban rendezni, amelyet a különbö­ző nemzetiségű és vallású emberek összefogása jellemez. Egy hatékonyan működő demok­ratikus önkormányzat kialakítása, s egy olyan városi hivatal kell, amely élvezi a városlakók bizalmát, szót ért velük, be tudja vonni az embereket a közös munkába, a közös dolgok rendezésébe, s a többség megelé­gedésére végzi feladatát. Mivel a városfejlesztésben a lemaradá­sunk olyan tetemes, hogy azt önerő­ből most képtelenek lennénk bepó­tolni, kérni kell az állam segítségét, s arra kell törekedni, hogy a segítsé­get viszonozni tudjuk majd. Éssze­rűen, hozzáértőén kell gazdálkodni a város vagyonával. A járási nemzeti bizottság dolgozója vagyok, jelenleg a népi ellenőrző bizottság munkatár­sa, így részben tudom, hogy a vá­rosfejlesztésben hol „szorított, hol szorít a cipő". ONDREŠÍK IMRICH. Néhány hó­nappal ezelőtt, amikor a Nyilvános­ság az Erőszak Ellen mozgalom képviselőjeként elvállaltam a város­ban az elnöki tisztséget, azt mond­tam, ha a lakosság úgy akarja majd, a helyhatósági választások után is hajlandó vagyok a város élén ma­radni, s tisztségemmel arányos mér­tékben vállalni a közös dolgaink ren­dezését, minél igazságosabban és hasznosabban cselekedni ezért a gazdag múltú, jelenleg húszezer lakosú településért. Igen fontosnak tartom a régen elkezdett városrendezési beruházá­sos akciók befejezését, valamint a szennyvíztisztító és szeméttelep felépítését. Ezen létesítmények nél­kül a város további bővítése elkép­zelhetetlen. Lassan halad a főtér felújítása is. Úgy gondolom, az otta­ni épületek vagyonjogi kérdéseinek tisztázása, rendezése után felgyor­sul a városmag komplex tatarozása, s hogy ahhoz a kisprivatizáció is nagyban hozzájárul majd. Termé­szetesen, az újabb városrészek, közterek és utcák arculatát sem sza­bad elhanyagolni. Azon is van mit szépíteni, változtatni. A jobb közfe­gyelem érdekében szükséges létre­hozni a városrendőrséget, s szigo­rúbban fellépni a rendzavarókkal, törvénysértőkkel szemben. Fontos az itt élő különböző nemzetiségű és hitvallású emberek békés együttélé­sének szavatolása is. Eddig ilyen téren nálunk nem voltak ellentétek, s remélem a jövőben sem lesznek. ZSELIZ A 8500 lakosú Zselíz 1960-ig já­rási székhely volt, s gyors ütemben fejlődött. Miután azonban Léva lett az összevont járás székhelye, Zseli­zen a fejlődés lelassult. Kivált az utóbbi években. Hogy milyen lesz a Garam-parti városka jövője, az nem kis mértékben a mostani hely­hatósági választások eredményeitől, illetve attól is függ, ki lesz a polgár­mestere. Három jelölt pályázik e fon­tos tisztségre DOBROVICKÝ LÁSZLÓ, a kom­munista párt jelöltje, 32 éve a nemzeti bizottságok alkalmazottja. Ez év márciusától a városi nemzeti bizottság elnöke, 1964-től pedig tit­kára volt. öt eszténdőn át a közeli Garamsallón a hnb-elnök tisztségét látta el. -Sokszor nem tudtam elérni, amit akartam - vallja a múltról. - A felsőbb szervek nem adták meg a kellő támogatást. Ha járási szék­hely maradtunk volna, sokkal többre jutunk. Követelózéseinket gyakran túlzott lokálpatriotizmusnak minősí­tették. Az emberekkel dolgozni nem könnyű. Mi is neveltünk, akár a taní­tók, de mi nem adhattunk osztályza­tot. Városunk ugyan fejlődött, de lényegesen többet érdemelt volna. Parlamenti képviselőink sem tudtak annyit kiharcolni számunkra, mint a magas tisztségekben levő képvi­selők. Amit lehetett, a felsőbb szer­vek megvontak tőlünk. Például azért hagytak jóvá háromszáznál keve­sebb lakosból álló lakótelepet a vá­ros számára, hogy ne kelljen hozzá járulékos építkezést is jóváhagyni­uk, mondjuk üzleteket. Remélem, a jövőben megoldjuk városunk víz­gondjait is. • De hiszen ezután még nehe­zebb lesz pénzhez jutni. - Kell találnunk megoldást. Pél­dául szponzorokat kell keresnünk az itteni hévízforrás kihasználására, épülhetne fürdő a városban. Az egyes vállalatoknak az eddiginél na­gyobb összeggel kellene hozzájárul­niuk a városfejlesztéshez. Remé­lem, lesznek olyan új törvények, me­lyek erre rákényszerítik őket. Az is anyagi előnyt jelenthet számunkra, hogy ezután jobban megválogathat­juk, kivel építtetünk. Vagyis azt bíz­zuk meg, aki olcsóbban és gyorsab­ban elvégzi a munkát. Az építkezé­sek elhúzódása növelte a költsége­ket. A földadó ittmaradása is komoly pénzforrást jelenthetne számunkra, hiszen városunk területén van Szlo­vákia egyik legnagyobb állami gaz­dasága, s földműves-szövetkeze­tünk is van. Az első egy-két év azon­ban igen nehéz lesz. En mégic derü­látó vagyok. MELCZER LÁSZLÓ mérnök, az Együttélés, az FMK, az MKDM és a KDH jelöltje. Huszonhárom éve az AGRIS számítástechnikai vállalat lé­vai számítóközpontjában dolgozik, főprogramozó. - Korábban hasonló tisztséget nem töltöttem be. Párttag sem vol­tam. Műszaki beállítottságú ember vagyok. A nagy szavakat nem sze­retem, a munka híve vagyok. Sokáig gondolkodtam, hogy elvállaljam-e a jelölést. Végül igent mondtam, mert a képviselőtestület és a lakos­ság támogatásával látok kiutat a vá­ros jelenlegi rossz helyzetéből. • Mi mindennel magyarázza ezt a jelenlegi rossz helyzetet? - Az előző irányítási rendszer na­gyon elavult. A tisztségviselők fent­ről várták az utasításokat. Ellenvéle­ményt nem tűrtek meg. Sőt, kivetet­ték maguk közül az eltérő nézetű egyéneket. A városban fokozatosan beállt a pangás. Elmaradtunk a fejlő­désben a hasonló városokhoz ké­pest. Például Aranyosmaróthoz vagy Párkányhoz viszonyítva. Veze­tőink nem harcoltak eléggé, mert „fent" jók akartak lenni. Az utóbbi években szinte semmi sem épült a városban. Ráadásul piszkos is. Bár a szívükhöz közel áll, mégsem érzik magukat itthon az emberek. Eluralkodott a fásultság. Ezen vál­toztatni szeretnék. Sok virágra, zöld területre van szükségünk, fákat kell ültetnünk. Fokozatosan ki kell építe­nünk a városközpontot - szövetke­zeti vagy állami építkezéssel. Nem értek egyet a bérkaszárnyák építé­sének tervével. Az ezekből álló lakó­telepet kínai negyedként emlegetik. Két-három emeletes házakra, em­bermértékű lakótelepekre van szük­ség; üzletekre, kulturális létesítmé­nyekre. Kimerülőben vannak kútja­ink. Ezért újakat kell furatnunk, illet­ve a távolsági ivóvízvezeték egy ágát el kellene Zselíz felé vezetni. • Mindehhez pénzre, sok pénzre lenne szükség. Ugyanakkor az álla­mi támogatás fokozatosan meg­szűnik. - Igen, csak a belső pénzforrá­sokra számíthatunk. Például a város irányítása alá kell vennünk az itteni üzemeket. Elérni, hogy önállósulja­nak a fióküzemként dolgozó vállala­tok, mondjuk a Szlovák Energetikai Gépgyár. Támogatnunk kell a kis­gazdákat, a farmergazdaságok lét­rehozását, a magánvállalkozókat. Ezek adói a városnak pénzforrást jelentenek majd. Dr. NAGY GÉZA jogász, állami alkalmazott, független jelölt. Másfél évtizedig képviselő, illetve tanácstag volt. - Szeretném megváltoztatni az emberi kapcsolatokat városunkban. Erre persze az egész országban szükség volna. Hiszen eldurvultak az emberek. Nálunk nemzetiségi problémák nem voltak, de most egyesek nem bánnák, ha lennének, s szándékosan élezik a helyzetet. Az ilyesmit azonban nem nyíltan végzik. Akadnak, akik névtelen leve­let írnak. Pedig, ha valaki valamit állít valakiről, azt nyíltan kell vállal­nia. Azzal sem értek egyet, ha valaki általában bírál. Például elitélik a kommunistákat, de nem konkré­tan. Én is párttag voltam, de kilép­tem. Nem is vagyok semmilyen párt­nak a tagja. A VPN elveit elismerem, de úgy látom, sokan csak azért tag­jai, mert ugyanúgy karriert szeretné­nek csinálni, mint korábban egyesek a kommunista pártban. Annak, hogy sajnos itt tartunk, az előző vezetők is okai. • Mire lenne sürgősen szüksége a városnak? - Sok mindenre. Például nincs bevezetve a gáz, hiányosak a szol­gáltatások. A hatvanas években még nyolc szabó volt nálunk, most meg már csak kettő van. Nincs cipé­szünk, órásunk. Nem árulnak nálunk autóalkatrészt, még a filléres dolgo­kért is negyven kilométert kell utaz­nunk Ipolyságra, a legközelebbi Mo­totechnába. Ausztriától kellene pél­dát vennünk, ahol még a kisfalukban is mindenféle üzlet található. Ez egyben munkalehetőség is az em­bereknek. Gondjaink vannak a ka­nalizációval. Az iskolákban kevés a tanterem. A következő négy évben ezt (hozzáépítéssel) mindenképpen meg kell oldanunk. További munka­lehetőségeket kell teremtenünk, el­sősorban a szolgáltatások bővítésé­vel. Szeretném, ha a városunkban nem lennének munkanélküliek. Ugyanakkor szerintem a nőknek elég lenne négy-hat órát dolgozniuk. Ha megfelelőnek bizonyul az a hé­vízforrás, melyre tavaly bukkantak városunkban, megválasztásom ese­tén szorgalmaznám egy gyógyszálló építését. Régi elképzelésem a te­herforgalom kizárása a város köz­pontjából, illetve egy út építése a vá­ros körül. Mint a labdarúgó szakosztály egykori vezetője Nagy Géza szívü­gyének tekinti a sportélet fellendíté­sét is. Külön öröm számára, hogy nemcsak a fiúk sportolnak, hanem a lányok is. -Tudom, hogy az elkövetkező években nem lesz könnyű, - mondta beszélgetésünk végén. - Én azon­ban alaptermészetemnél fogva de­rűlátó vagyok, és bízom benne, hogy kemény munkával elérhetőek céljaink. FÜLÖP IMRE ABARA A szlovák településnek számító Mészpesttel (Kucany) együtt hat­százötven lelket számláló - és több­ségben magyarok lakta - Abara Dél­Zemplén egyik etnikai határközsé­ge. Ugyanolyan, mint a „híd" másik oldalán Málca, azaz Malčice. A Tő­keterebesi járásnak a peremén fog­lal helyet, közvetlen északi szom­szédja már a Nagymihályi járásba tartozik. Etnikai határközség, s ebből ere­dően egyfajta bástya és kapu is. E „rangján" a becsületes helyi szántóvetők és „iparosok" is sokat emeltek munkájukkal, ám az utóbbi években mindez mégis kevésnek bizonyult a kisközségeket sorvasztó állampolitikával szemben. Hiába „tartotta magát" a földműves-szö­vetkezet, hiába próbáltak sarkukra állni a falujukhoz, szülőföldjükhöz ragaszkodó emberek, a község né­pességmegtartó ereje itt is gyengült, a lakosság száma az utóbbi tíz év­ben százzal csökkent, a helyi kisis­kolát 1979-ben - a helyi nemzeti bizottság tanácsának beleegyezése nélkül - megszüntették, és Vajánba „körzetesítették"... Az ósdi élelmi­szerbolt tovább öregedett, új viszont máig sem épült. Vízvezeték-hálózat ugyan van, de a helyi vízforrás nyá­ron nem győzi kielégíteni az igénye­ket... Az életkörülmények sok tekin­tetben elmaradnak a kívánt szinttől. Közel egy éve új elvek és új szabályok szerint formálódik a tár­sadalmi élet. - Tudja, nálunk fél évvel koráb­ban kezdődött a bársonyos forrada­lom, mint a fővárosban, és azt itt egyebek között a kisiskola hiánya ,,robbantotta ki" - újságolta Csűri Árpád, a helyi nemzeti bizottság fia­tal elnöke. - A rendszerváltás aztán úgy meggyorsította az ügy rendezé­sét, hogy szeptemberig megoldottuk a helyiséggondokat és visszaállítot­tuk a kisiskolát. Igaz, nem az eredeti iskolaépületben, mert nem akartuk kiköltöztetni a jól berendezett óvo­dát, hanem egy volt családi házban. Polgármesteri, illetve a helyiek szerint „bírói" posztra ketten pá­lyáznak. A jelenlegi elnököt, a har­mincegy éves Csűri Árpádot az MKDM-Együttélés jelöli, míg Hor­nyák Ferenc, a vajáni villanyerömü negyvenhat esztendős részlegveze­tője a NYEE képviseletében indul CSŰRI ÁRPÁD: Mindenekelőtt azért vállalnám az újabb megbíza­tást és az azzal járó nem kevés munkát, mert szeretem ezt a falut. Tudom, igen felelősségteljes e tiszt­ség. Azzal is tisztában vagyok, hogy a közszolgáltatásokban és más te­rületen is sok a lemaradásunk, s az életszínvonal emeléséhez szüksé­ges kisebb-nagyobb beruházásokra korántsem lesz olyan az állami hoz­zájárulás, mint eddig. Hiányzik egy megfelelő, korszerű üzletház; a helyi vízmű nyáron nem győzi a falu ellá­tását; a földgázt sem ártana beve­zetni ... Úgy érzem, több szempont­ból is megérné a Laborc holt ágának kitisztítása és halastóvá alakítása. Ráférne utcáinkra a fásítás, terep­rendezés ... Mindehhez pénz, s a la­kosság részéről sok önkéntes mun­kavállalás, kezdeményezés kell. HORNYÁK FERENC: A falu élet­színvonalának emelésére, lakos­ságmegtartó erejének erősítésére, továbbá az ökológiai, ellátási, vala­mint szolgáltatási gondok orvoslásá­ra kell fordítanunk a figyelmünket. Mindehhez nagyban hozzájárulhat a most induló kisprivatizáció, a ma­gánvállalkozók aktivizálódása, a ter­mőföld vagyonjogi rendezése. Az iskolát páldául már visszaállítottuk, de többet kell tennünk az emberek­ről való gondoskodásban, s lehetne javítani a kulturális tevékenységben is. Az abaraiakat bizonyára sikerül felrázni a múlt időszakban,.rájuk ra­gadt" tespedtségből, csak meg kell teremtenünk a feltételeket. A ma­gyarok és szlovákok együttélésé­ben nálunk eddig sem volt problé­ma, kijöttünk egymással. Abban sem látok rosszat, hogy négy politi­kai mozgalom állít képviselőjelölte­ket, mert valahol mindegyikünk poli­tikája, célkitűzése találkozik. Bízom abban, hogy Abarában úgy élünk majd, ahogy a 20. század végén élni kellene. GAZDAG JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom