Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-20 / 272. szám, kedd

Félfogadás - nyugtatókkal Idegfeszítő napok a közjegyzösége(ke)n Telekkönyv - mondjuk és írjuk, s közben aligha gondolunk arra, hogy az összetett szó második tagját idézőjelbe kellene tenni. Annak ugyanis, amelyben a közjegyzőségeken az ingatlanokra vonatkozó adatokat s azok tulajdonviszonyait tartják nyilván, formájára nézve semmi köze a könyvhöz. A lévai járás közjegyzőségen e „könyv" több mint százezer „iratgyűjtő", lapjain mintegy kétmillió volt és jelenlegi, elhunyt és élő tulajdonost tartanak nyilván. PORFEDTE OKIRATOK TÜRELMETLEN ÜGYFELEK A kartondobozokban tárolt, lakóhelyek szerint csoportosított iratgyűjtők (telekkönyv-betétek) öt, egyenként három-négyrészes szekrényt töltenek meg. Túlnyomó többségük a meglehetősen ódon szekrényekben éveken, évtizedeken át érintetlenül hevert és porosodott. A bennük nyilvántartott földek, szőlők, házak, boltok tényleges tulajdonosainak számára „értéktelen" dolgok voltak, az unokák, dédunokák vajmi keveset törődtek azzal, ami az ősöké volt. Zuzana Černáková telekkönyvvezető egész éven át mintegy másfél ezer kivonatot készített el, vagy félezerrel kevesebbet annál, amennyinek kiadását az idén egyetlen hónap alatt, októberben kérték. - Ebből már elképzelheti, hogy milyen állapotok közepette dolgozunk. Az emberek idegesek, türelmetlenek. Bizonylatot akarnak tulajdonukról, mi pedig egyszerűen nem győzzük a munkát. Jelenleg a földek esetében még csak azoknak a tulajdonviszonyoknak az identifikációján dolgozunk, amiket júniusban kértek. Ezért a tulajdonviszony azonosítása céljából az idén már csak a házakra, boltokra és a szőlőkre szóló folyamodványokat vesszük át. A földekkel kapcsolatos telekkönyvi kivonatokra új kérelmeket csak az eddig benyújtottak feldolgozása után, valószínűleg januártól fogadunk el. - Aminek a földtulajdonosok aligha örülnek... -Természetesen nem, s haragjuk rajtunk csattan. Kifogásolják, sőt egyesek felelősségre vonnak bennünket, ha ennyi a munkánk, miért nem dolgozunk éjszaka és a hétvégeken is. Nem értik meg, hogy olyan mennyiségű munkáról van szó, amit sok hónapon át napi huszonnégyórás műszakok alatt sem tudnánk elvégezni. Higgye el, nem túlzok, a félfogadási napokat ezzel kezdem - mutatja az idegnyugtató tablettákat tartalmazó fiolát, ami ott lapul íróasztalának fiókjában. HA VAN OKIRAT, „EGYSZERŰBB" íróasztalán, akárcsak kolléganőjének, Szatmáry Annának asztalán a telekkönyvi kivonatok elkészítéséhez szükséges iratgyűjtők halmazai tornyosulnak. Külön halmazban a földekre és külön tornyokba rakva a házakra, boltokra, szőlőkre vonatkozó telekkönyvi betétek^ - Az ingatlanokra és a szőlőkre szóló igények számával egyelőre győzzük az iramot, de ezek is veszélyesen sokasodnak. Aki eddig beadta kérelmét, az az idén megkapja a tulajdonviszonyt igazoló bizonylatot, noha egy-egy ügyfél kivonatának elkészítése esetenként nyolc-tíz órát is igénybe vesz. Egyik kérelmező három napra való munkát adott. Kérelme kapcsán nyolcvanhét betétet kellett átnéznem és feldolgoznom. Látom, rengeteg a munkájuk, mégis megkockáztatom a kérést. Telekkönyvi kivonatra van szükségem. „Meghoztam" a megfelelő okiratokat, kérem, készítse el. - Az okiratok segítségével ez egyszerű - fogadják el a „játékot". - A megfelelő bejegyzés mondjuk itt van, ezen a polcon - mutat Szatmáry Anna egy kartondobozra, miután kinyitja az egyik szekrény ajtaját. A találomra kiválasztott tulajdoni lap szerint egy vendéglő örököse vagyok. Évtizedeken át szaporán adták-vették, örökölték a tulajdonomat, amit a néhány száz bejegyzés bizonyít. A bejegyzések számát vendéglátóim vagy ötszázra becsülik, amelyekből az „én" örökösi agendámra legalább másfél száz bejegyzést kell átmásolniuk. Csodálkozásomat látván elmondják, nem ritka az ilyesmi, s még bonyolultabb a helyzet a földek esetében. A sok részegység szétírásakor vigyázni kell, hogy az egész mindig „kijöjjön". A változatosság kedvéért egyszer szlovák, máskor magyar vagy német szöveggel dolgoznak. Megsárgult lapokról és kézzel írott, helyenként jócskán megfakult adatok alapján készítik el a kivonatokat. - Nézze, milyen érdekes írás - tesznek elém eqy további okiratot. Elsős módjára szótagolom a cikornyás betűkkel írt szöveget, de vendéglátóim jóindulatú mosollyal megdicsérnek, kezdőhöz képest nagyon jó. Van írás, amif két évtizedes gyakorlattal a hátuk mögött sem tudnak kibetűzni. Ilyenkor egy református lelkész segít az olvasásban. - Ha ez egyszerű, akkor mi a bonyolult? - Például az, ha nincs semmiféle okirat. Elveszett, eldobált, mert ki hitte volna, hogy egyszer még szükség lesz rá. Ilyenkor átböngésszük a tulajdonosok névsorát, s ha abban sincs nyilvántartva az illető, akkor az idősek emlékezete segít. TÜRELEM ÉS MEGÉRTÉS - Ilyen helyzetben mi a megoldás? Új munkaerők felvétele? - A jövőre nézve igen, de a jelenlegi helyzetre nem Amíg ebbe a munkába beletanul valaki, addig egy egész év is eltelhet. Egyedüli megoldás a türelem és a kölcsönös megértés. Mindenekelőtt az illetékes állami szerveknek kellene felmérniük a helyzetet. Annak elvégzésére, amit négy évtizeden át elhanyagoltunk, nem szabad hathónapos és hasonló időtartamokat megszabni. Nagyobb megértéssel lehetnének a földműves-szövetkezetek elnökei is. Akik csak bérleti díjat kérnek, azoknál a tulajdonviszony igazolását ne kössék időponthoz. Szatmáry Anna szerint kolléganőjének szavait azért is megszívlelhetnék a mezőgazdasági üzemekben, mert a telekkönyvet legfeljebb 1964ig vezették. így az érdekelt a kivonatot többhónapos várakozás után is csak a nagyszülő nevére kapja meg, s esetleg ugyancsak időigényes hagyatéki tárgyalás, valamint geodé' ziai ügyintézés is vár rá. - A földműves-szövetkezetek az időpontok kijelölése helyett inkább segítségünkre lehetnének. Például megszervezhetnék a faluban, hogy minden földtulajdonos egyszerre adja be folyamodványát, és mi a szövetkezet egész területét szétírnánk. Kívülálló laikusként nem vitatom a szakember véleményét, de arról, hogy a földműves-szövetkezet illetékes vezetőinek ez utóbbi lenne a célja, nem vagyok meggyőződve. Attól tartok, hogy ott, ahol időpontokat határoznak meg, teljesen más a cél. Tévedésemet - kivételesen - örömmel venném. EGRI FERENC Beszélgetés PUKKAI LÁSZLÓVAL, az SZMPSZ elnökével AZ ISKOLA TANÁCSA BELESZÓLHAT Szlovákiának a jelen pillanatban öt minisztériumban is bejegyzett pedagógusszövetsége van, könnyen meglehet azonban, hogy holnap már eggyel több, illetve eggyel kevesebb lesz. Ez utóbbi a kevésbé valószínű, tekintve, hogy pedagógustársadalmunk legalább annyira megosztott, mint a társadalom egyéb rétegei, és egyelőre nemigen mondható el, hogy az említett pedagógusszövetségék közeljövőt illető célkitűzései látványos módon közelednének egymáshoz: az egyik tüntetéseket, sztrájkot szervez, a másiknak minden aktivitása abban merül ki, hogy a harmadikat támadja... A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége alapszabályzatának szelleméi hez igazodva - dolgozik. Előadáso(Méry Gábor felvétele) kat, szeminárumokat szervez, egyeztető tárgyalásokat folytat, igyekszik elfoglalni azt a helyet, ami súlyánál fogva (4200 tagja van) megilleti. A szövetség terveiről, a közelmúltban végzett tevékenységről Pukkai Lászlóval, az SZMPSZ elnökével beszélgettünk. - Elnök úr, az utóbbi néhány hétben mintha kevesebbet hallottunk volna a szövetségről, legalábbis a korábbi hónapokhoz viszonyítva ... - Erre mondhatnám azt is, hogy csendben dolgoztunk, nem vertük nagydobra minden lépésünket, a kép teljességéhez viszont az is hozzátartozik, hogy valóban csökkent valamelyest az aktivitásunk, főA _ itt következő gondolatok í\Z. kissé a kényszer szülöttei. A „jelen" ugyanis közbeszólt és megakadályozta annak a beszélgetésnek a megjelenését, melyet egy fontos politikai funkciót betöltő, frissen kinevezett szlovák értelmiségivel folytattam. Félreértés ne essék! Nem a régi cenzúra éledt fel, s nem is a szigorú szerkesztő szólt közbe. Beszélgető partnerem józan eszének cenzúrája kért;" halasszuk el a beszélgetést egy hónappal, mert akkor már sok mindent tisztábban fogunk látni, s akkorra a nacionalista erők jelenlegi támadásai is erejüket vesztik talán. Addig várjunk, ne szolgáltassunk nekik lehetőséget (félremagyarázott) hivatkozási alaphoz, kapaszkodókat demagóg érvrendszerükhöz, hisz úgyis csak addig létezhetnek, míg az ellenségképüket fenntarthatják. A beszélgetés megjelenését követően viszont könnyen az ellenségkép egyik fő alakjává válhatok. Ez pedig egyszerűen csak a pozícióm miatt is taktikátlanság lenne részünkről." Igazat adtam neki. Ilyen időket élünk! Most, amikor jó meleg szobámban gondolataimat írom, nem meszsze tőlem kb. -2 °C-ban, étlen fekszik 28 velem hasonló korú fiatalember. Sajnálom őket, de nem tehetek értük semmit. El sem fogadnák közeledésemet. Ellenségük vagyok, mert szerintük a szlovák nemzet ellenségévé vált a „koalíciós" javaslat mellett szavazó minden egyes képviselő (szlovák, magyar, ukrán). A történtek után felmerül a kérdés: Vajon ezek a fiatalok valamiért, vagy valami ellen éhségsztrájkolnak? Én azonban még tovább lépnék. Nemcsak, hogy sajnálom, de valahol meg is értem őket! Európában talán a legutolsó nemzettéválás (reméljük) utolsó jeleinek lehetünk tanúi. Fenntartás nélkül le merem írni ezt a gondolatot, hisz Anton Hrnko, a SZNP képviselője a parlamenti vitában azzal érvelt, hogy a szlovák nép nem vált a XIX. század során teljes érvényű nemzetté, s ezért kötelességünk, hogy most a XX. század végén azzá tegyük. Ezért értem az éhezőket, a sztrájkolókat, a téren hétről-hétre kiabálókat. tek egyet az október 25-i tüntetőkkel már levetkőzték a XIX. századi komplexusokat, és hisznek önmagukban, erejükben a XX. század végének megoldási elveiben. Mégis megértem és sajnálom az éhezőket. Azért is, mert nemzeti önbecsülésemet helyettem már kivívták mások. Olyan forradalmárok, mint Kossuth és Petőfi. A magyarság akkor még nem rendelkezett - a mai, modern értelemben vett - nemzeti önbecsüléssel. Fegyvert ragadott, és annak ellenére, hogy HÁT, ILYEN IDŐKET (TÚL)ÉLÜNK?! Az önbecsülés hiányában szenvedő ember általában agresszív. A környezetével szemben kívánja kivívni azt a tiszteletet, amelyet önmaga saját magával szemben kifejleszteni még nem tudott. Úgy gondolja, ha környezete majd meghajlik előtte, az azt fogja jelenteni, hogy végre elismerik, tisztelik, becsülik. Most, a XX. század végén ez az út, az agresszív magatartás- megoldás egy ember, csoport számára járhatatlanná vált. A helyét átvette a konfliktusok tárgyalással történő megoldása. Az igazi elismerés annak az embernek, azoknak a csoportoknak, nemzeteknek, népeknek jár, akik és amelyek nem félnek elismerni a kisebb, a kisebbség (adott esetben a többség) jogait. Ehhez azonban elsősorban önmagukban, erejükben kell hinniük. Az SZNT-nek a „koalíciós" törvény mellett szavazó képviselői, valamint a szlovákiai értelmiség nagy része, sőt mindazok, akik nem érteta túlerő miatt a forradalom elbukott, megszületett a nemzet nagy győzelme: a forradalomra, önfeláldozásra képes magyar nemzet fogalma. E nemzetté válásunkat ünnepeljük március 15-én. Mivel az elődeim kivívták helyettem nemzeti önbecsülésemet, hovatartozásomat, toleránsán, demokratikusan, azaz megértéssel tudom látni a téren ordítók és éhségsztrájkolók magatartását, nemzeti hovatartozásuk túlhangoztatását. Mivel értem őket, nem tudok igazán félni sem tőlük. Még tovább a fent említettek miatt akarok, tudok kapcsolatot tartani és szorosan együttműködni más nemzetbeli, hasonló nemzeti önbecsüléssel rendelkező demokratákkal, mert eleve nem akarjuk (nem is tudnánk) egymástól elvitatni nemzeti hovatartozásunkat. A kapcsolatunk lényege tehát az, hogy bár egy ponton alapvetően eltérőek vagyunk, de mivel embernek és demokratának is érezzük magunkat megtisztelő (és hasznos), ha együtt dolgozhatunk. A nyelvtörvény - tudjuk mindnyájan -, nem kielégítő számunkra, s nem kielégítő annak a 28-nak sem, akik éhségsztrájkolnak. Egy évvel ezelőtt talán együtt kiabáltunk a téren. A történtek alapján úgy tűnik, más és más célokkal. A szlovákiai társadalom a nyelvtörvény kapcsán élesen kettéoszlott. És így az oly sokak számára egyértelmű szlovák-magyar megosztottság helyett, valami egész másnak lehettünk tanúi, pedig, éppen a szlovák -magyar nyelv kölcsönös helyzete volt a tét. 1990. október 25-én éjszaka a toleráns demokrácia győzött az intoleráns totalitarizmus fölött. Vajon mi lenne akkor, ha a szlovákság is csak az egyetlen integráló erő: a nyelv alapján tömörült volna? Vajon hogyan viselkedne ez a „koalíció" a vitás kérdésekben? Másfél év múlva ismét parlamenti választások lesznek Szlovákiában. Ám addig, még sok törvényszerű és kellemetlen változás éri a lakosságot. Folyamatos áremelések, munkanélküliség, életszínvonal-csökkenés. Ilyen körülmények okozta indulatok között nemzetiségünknek a közeljövőben szinte csak egyetlen, csöppnyi célja lehet: Megőrizni jelenlegi státusukat az országban. A helyzet javulását igazán csak az előbb említett bajok megszűnésével remélhetjük, s hogy ehhez eljussunk nagy-nagy körültekintéssel kell politizálnia, viselkednie a szlovák és a magyar demokratának egyaránt, mert ha a következő választásokon csak két „nyelvi koalíció" indul, ki győz? Hát ilyen időket (túl)élünk?! BERÉNYI JÓZSEF ként az országban eluralkodó belpolitikai feszültségek hatására. Véleményem szerint ez bizonyos fokig bénítólag hatott a társadalmi szervezetek zömének a tevékenységére is. - Milyen mértékben vett részt a szövetség az iskolák államigazgatásáról, illetve önkormányzatáról rendelkező törvénytervezet kidolgozásában, amely jelen pillanatban a parlament előtt van? - A törvénytervezet kidolgozásában közvetlenül nem vettünk részt, mivel az oktatási minisztérium nagyon rövid idő alatt, időszűkében hozta létre. Jelen voltunk viszont mindkét tanácskozáson, melyeket a minisztérium ezzel kapcsolatban szervezett, és érdemben hozzá is szóltunk a témához, éspedig három dolgot követelve: először is, hogy a törvénytervezet szabja meg az iskolaigazgatók és a járási iskolaszékek igazgatóinak funkciós határidejét; másodszor: ne legyenek bővített jogkörű járási iskolaszékek; harmadszor: hozzanak létre egy országos módszertani központot, és ennek legyen magyar szekciója is. A magyar szekcióhoz egyébként a magyarok lakta járások iskolaszékeinek esetében is ragaszkodtunk. A három hazai magyar politikai mozgalom vezetőivel a Vinceházi erdőben folytatott szeptemberi egyeztető tárgyalásunk alapján bízom benne, hogy követeléseinket a törvénytervezet tárgyalásakor a parlamentben az említett mozgalmak képviselői támogatni fogják. - Egy kérdés erejéig még a törvénytervezetnél maradva: negyedik paragrafusának első bekezdése szerint az iskolák igazgatóját a járási iskolaszék igazgatója nevezi ki. A pedagógusok nem kis része ebben a direktív módszerek visszatérését látja. Önnek mi a véleménye erről? - Az említett paragrafus valóban kimondja, hogy a járás iskoláinak igazgatóit a járási iskolaszék igazgatója nevezi ki, ehhez azonban még hozzátartozik, hogy a kinevezés kétféle módon mehet végbe: direktíven, aminek nem nagy a valószínűsége, vagy pedig pályázat eredményeképpen. A tervezetnek az iskolák önkormányzatával foglalkozó paragrafusában azonkívül ott van az is, hogy az iskola tanácsa beleszólhat az igazgató kinevezésébe, minthogy az említett tanácsnak tanácsadó, illetve ellenőrző funkciója is van. Nem hiszem, hogy akad majd iskolaszékigazgató, aki az iskolák igazgatóinak kinevezésekor figyelmen kívül hagyja e tanácsok javaslatait, nézeteit. - Az első kérdésemben említett, a szövetséget az utóbbi hetekben övező relatív csendhez visszatérve: a közeljövőben többet hallunk majd a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségéről? - Biztos vagyok benne, hiszen mint említettem, a közelmúltban sem voltunk tétlenek: pedagóguskörökben minden bizonnyal nagy visszhangot kiváltó szemináriumot rendezünk, például november 16-án Losoncon és Rimaszombatban. Témája a Zsolnai-modell lesz, melyről csupa avatott szakember fog előadni. Aminek külön örülünk, az az, hogy a szemináriumon az előzetes megbeszélesek alapján ott lesz a legavatottabb szakember, maga Zsolnai úr is. Néhány hétre rá, december 7-én kerekasztal-beszélgetést szervezünk Dunaszerdahelyen oktatásügyünk időszerű kérdéseiről. A beszélgetésen ott lesz Milan Hejný oktatási miniszterhelyettes és Beke Katalin államtitkár is, Magyarországról, két nemzetiségi szakértő kíséretében, akiknek nevét egyelőre még nem tudom. A mi részünkről Fodor Zoltán minisztériumi főosztályvezető fog a nemzetiségi oktatásügy problémáiról beszámolni. A kerekasztalbeszélgetést nyilvános vita követi majd, melyre a tömegtájékoztató eszközök képviselőit is meghívjuk. Az idei évre tervezett rendezvények közül taián a Kodály-módszerrel foglalkozó szemináriumunkat említhetném még meg, mely december 14-15-én Galántán lesz, és amelyre szlovák pedagógusokat is meghívtunk. A kétnapos rendezvény programpontjai között szerepel Kodály galántai szobrának megkoszorúzása. KLUKA JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 1990. XI. 20.