Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-19 / 271. szám, hétfő

Beszélgetés PETER BERČÍK belügyminiszter-helyettessel AZ ÖNKORMÁNYZATHOZ IS PÉNZ KELL Megszűnnek a nemzeti bizottságok • Járási és körzeti hivatalok alakulnak • A területi átszervezéssel csak jövőre foglalkozik a kormány • Ki nevezi ki a hivatalvezetőket? • Mi lesz a nemzeti bizottságok dolgozói • val? • Aggodalmak az új rendszerrel kapcsolatban Szocialista film mozgóképes hazugságok A művészetek és a közönség viszonyát vitatva az utóbbi időben sokat beszélünk a népszerűségvesztésről. Kutatjuk, magyarázzuk az okait. Nagy János szobrászművész mondta a vele készített interjújában, hogy: ,,A közönség mindig azt követi, és azt tudja követni, ami érdekli őt". Ez pedig azt jelenti, hogy a közönséget nem kell lebecsülni, és igaztalanul elmarasztalni. Mindenekelőtt saját sorsa érdekli: a művészetben is saját maga. És itt van a kutya elásva. Ha a közönség nem kapja meg a jelenkor művészetétől azt, amit méltán elvár tőle, jelesen a követhető életmodel leket mutató kortársi üzenetet, miért ostorozzuk, hogy elfordul tőle. Visszafogottan fanyalogtunk, amiért mozijaink évekig az ürességtől kongtak, ha szovjet film szerepelt programjukon. Vetítésükre általában csak a fanatikusok, a szakemberek, olykor pedig a beterelt iskolások ültek be. Csak valamelyest s kevés kivétellel volt jobb a helyzet a hazai művészfilmek bemutatóin. A nézőben leküzdhetetlen ellenszenv alakult ki minfenféle olyan szocialista (realista) kulturális értékkel szemben, amelyet - művészi színvonalától függetlenül - ideológiai megfontolásból példaértékűnek állítottak elé és rá akartak kényszeríteni. Kezdettől fogva arra törekedett, törekszik, a művészet, így a filmművészet is, hogy adekvát módon ragadja s mutassa meg a történelmitársadalmi valóságot. Csakhogy az egyeduralkodó állampárt a tömegekre kényszerített s antagonizmust nem tűrő ideológiája szerint értelmezte a valóságot, nem volt hajlandó elfogadni olyannak, amilyen valójában volt, csak olyannak, amilyennek látni szerette volna. Nem engedte, hogy a filmművészet mást mutasson; ennek a dogmatikusan értelmezett valóságnak az ábrázolását, éltetését követelte meg tőle, az elfogadtatás médiumaként manipulálva a mozgóképet. * A rendezők vagy dokumentarista szemlélettel és eszközökkel, vagy fikció révén közelítették meg az ábrázolásra kiválasztott lényeget, a valóságot. (A kettő szintézisével születtek a dokumentum-játékfilmek.) A művészi dokumentumfilm publicisztikai jellegű: a kamera előtt lejátszódó valóságba való beavatkozás nélkül rögzített képes riport. A fikcióra épülő játékfilm ezzel szemben stilizált, egyénileg értelmezett képi világgal igyekszik megragadni az adekvát valóságot. Csakhogy, mely valóság lényegét tükrözhette a hazai szocialista műalkotás? Azt, amely a nézőnek nem kellett, mert tudta róla, hogy hamis eszmét követ. Minthogy a dokumentumfilm reális valójában ragadta meg, tükröztette a lényeget, nálunk az erős ideológiai szűrés miatt nem alakult ki az a dokumentarista irány, amely például Magyarországon a 70-es évektől kezdve egyre inkább hódított kitűnő opuszaival. Ha készült is dokumentumfilm ez idő tájt, dobozba került. Említsük Dušan Hanák Egy régi világ képei című alkotását. Sem történelmi visszautalásokkal, sem azzal, hogy a napi politikával, a közélet eseményeivel foglalkozna, az állampárt ellen közvetlenül nem politizáló film. Mi lehetett hát a bűne? Hogy mégsem teljesen apolitikus. Nem is lehet az egy olyan filmes szociográfia, amely a dokumentarizmusnak megfelelő reális valóságszemlélettel eleveníti meg a periférián mozgó, a szocializmus vívmányaitól távolra szakadt kisemberek, lecsúszott egzisztenciák érzelem- és gondolatvilágát. Vagyis hogy a Hanák által megmutatott szociális élettér más volt, nem olyan, mint amilyennek a párt szociális politikája szerint épülve és kibontakozva léteznie kellett volna, ám sose létezett. Ezzel magyarázhatjuk a film dobozba záratását. Természetesen a fikció is élhetett azokkal az eszközökkel és lehetőségekkel, amelyeket a dokumentarista film a valóságábrázolásban kivívott magának. így Magyarországon például a nemzeti önmegismeréshez, illetve a kor lényegi megismeréséhez a játékfilm is lojálisabb képet mutathatott. A honi - említsük ismét Hanákot - dokumentarista kísérlet vigasztalan sorsa a fikció lehetőségeit is sújtotta. Csaknem tíz évig volt dobozban Hanák munkáséletformákat bemutató, problémaérzékeny játékfilmje, az En szeretek, te szeretsz, mert ugyanaz a szociográfiai ihlet jellemzi, amely dokumentumfilmjét is. Különösen a szürrealista -szimbolista stílusjegyeket viselő fikciós filmek tűnhettek veszélyesnek, politikailag félreértelmezhetőnek. Idehaza például Juraj Jakubisko Viszontlátásra a pokolban, barátaim, Magyarországon Gazdag Gyu la Bástyasétány '77 című filmje került ezért dobozba. Allegorikus képsoraival, szatirikus epizódjaival mindkettő a kommunista egypártrendszer túlkapásait leplezi le. Mi maradt? Az ártalmatlan szórakoztatás. Azoknak a külföldi filmeknek a tartalmából ítélve, amelyek mozijainkban műsorra kerültek, valamint azokéból, amelyek honi filmgyárainkban láttak napvilágot, az derül ki - s ez volt a (film)művészet és a közönség viszonyára leginkább ártó tényező -, hogy a szocialista művészetpolitika nem tett különbséget a szórakoztatás és a művészi érték között. Ellenkezőleg, megpróbálta a szórakoztatást az értékkel azonosítani. Nem volt nehéz dolga. Minthogy a közönségnek nem kellett a hazugság, szórakozni viszont akart, megtöltötte a mozikat a kommersz film. Az értéktelen komédiák és vígjátékok uralma negatívan hatott e művészeti ág műfaji arculatára, az életre kíváncsi filmművészet műfaji gazdagodására. Az egyetemes filmművészet értékeit viszont csak szűk rétegnek, klubhálózatban vetítették. Honi filmművészetünk visszaesését, minőségét értékelve, most még ne az alkotók tehetségét vitassuk, hanem a lehetőségeiket. A tehetség, a rátermettség „működését" a legújabb produkciók, a most készülő művek alapján tudjuk majd megítélni, amidőn a művészi intuíció, leleményesség (ha pénzünk is lesz a filmgyártásra, talán) szabadon érvényesülhet. De ugyanúgy ezután tudjuk majd felmérni a nézői érdeklődés, illetve érdektelenség mértéké

t'

S TALLÓSI BÉLA Rólunk, nekünk, értünk Környezetvédelmi adattár Washingtonból • Miniszterhelyettes úr, a Szlovák Nemzeti Tanács legutóbbi ülésén törvényt fogadott el a helyi államigazgatásról, amelynek értelmében megszűnik a nemzeti bizottságok háromlépcsős rendszere. Milyen államigazgatási szervek veszik át hatáskörüket, hol intézhetjük januártól ügyes-bajos dolgainkat? - A nemzeti bizottságok reformja keretében eddig két fontos döntés született. Először, a községi szervezésről szóló törvény értelmében a városok és községek önkormányzati funkciót kaptak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az államigazgatás, néhány részterület kivételével, különvált az önkormányzatoktól. A két hete elfogadott törvény szerint pedig járási és körzeti hivatalok végzik majd az államigazgatást. Meg kell jegyezni, a körzeti hivatalokon kívül kirendeltségek is alakulnak, hogy a hivatalok és a polgárok közötti eddigi kapcsolat ne bomoljon meg. így például az összes anyakönyvi hivatal továbbra is ott működik ahol eddig, szükség szerint más hivatali teendőket is ellátva. Fokozatosan kialakulnak a szakosodott államigazgatási hivatalok, ilyen lesz az adó-, a munkaügyi és a társadalombiztosítási hivatal. Az oktatási tárca járási iskolaigazatóságokat létesít és a környezetvédelemmel kapcsolatos teendőket is külön hivatalok látják majd el. • Hol lesz a hivatalok székhelye, mi szerint állapítják meg területi hatáskörüket? - Az SZNT most tárgyal a Szlovákia területi felosztásáról szóló törvényről. Hangsúlyozni kell, hogy csak az 1970. évi törvény novellájáról,, a mai helyzet rögzítéséről van szó. Arra a következtetésre jutott a kormány, hogy az államigazgatás reformjával egyidőben nem lehet területi átszervezést végrehajtani. Jövőre visszatér a kérdéshez, az új államigazgatási rendszer működésével kapcsolatos tapasztalatok összegezése alapján mérlegeli majd, hogy módosítani kfell-e a járásokat. Az államigazgatás tehát a járások mai rendszerére épül, körzeti hivatalokat pedig ezek keretében létesítenek, hogy az emberek abban a városban esetleg községben intézhessék ügyeiket, amelynek vonzáskörzetében élnek. • Az új hivatalok január 1-jétől kezdenek dolgozni. Az átmeneti időszakban, vagyis a választásoktól az év végéig ki intézi a hivatalos teendőket? Mit tesznek azért, hogy a nemzeti bizottságok hatáskörének átruházása során ne bénuljon meg az államigazgatás? - A törvény szerint a mai nemzeti bizottságok titkárai vagy más megbízott vezetői felelősek azért, hogy apparátusuk dolgozzon a hivatalok megalakulásáig. Ebben az időszakban szerintem elkerülhetetlenek lesznek bizonyos bonyodalmak, de a mindennapi ügyintézést zavartalanul folytatni kell. Gondot okoz, de kizárólag szervezési szempontból, hogy az eredeti javaslattól eltérően a járási hivatalok vezetőinek kinevezésébe beleszólhatnak az újonnan megválasztott polgármesterek is. A kormánynak ezért meg kell várnia, amíg a polgármesterek leteszik az esküt, majd állást foglalnak a hivatalvezetők személyét illetően. • Ha már a hivatalvezetőknél tartunk, a törvénytervezet vitájában sokan kifogásolták kiválasztásuk és kinevezésük javasolt módját. A kormány a múlt héten foglalkozott a kérdéssel. Milyen döntés, született, ki és minek alapján nevezi ki a járási hivatalok vezetőit? - A kormány döntése a múlt héten a döntő politikai erők részvételével kerekasztalokat szerveztek a járásokban, amelyeken három, négy jelöltet választottak ki. Ők ezen a héten pszichológiai teszteken vesznek részt és megvizsgálják szaktudásukat is. A második rostán átjutott jelöltekkel személyesen elbeszélget a kormány erre a célra kinevezett bizottsága, majd a kormány ennek alapján dönt egy-egy jelölt mellett. Kinevezésükét azonban még a polgármesterek konferenciájának is meg kell erősítenie. Ezeket a konferenciákat előreláthatóan a választások utáni héten rendezzük meg a Városok és Községek Szlovákiai Egyesülésének részvételével. A konferenciákkal eredetileg nem számoltunk, ezeket a képviselők javaslatai alapján hívjük össze. • Ki nevezi ki a körzeti hivatalok vezetőit? -A járási hivatal vezetője, az előbb ismertetett módszernek a helyi viszonyok szerinti alkalmazásával. Ehhez a beosztáshoz jogi vagy más felsőfokú végzettség, a jogszabályok alapos ismerete szükséges. • Sokakat érintő probléma a nemzeti bizottságok dolgozói munkajogi kérdéseinek rendezése. A parlamentben is többen foglalkoztak ezzel és végül olyan döntés született, hogy valamennyiüknek felmondanak, és az új hivatalvezető kiválasztja közülük munkatársait. A Nemzeti Bizottságok és az Államigazgatás Dolgozóinak Szakszervezeti Szövetsége sztrájkkal és a választások bojkottjával fenyegetett, ha nem oldják meg elfogadhatóan a kérdést. Milyen a mai helyzet? - Mindenekelőtt nem felel meg a valóságnak, hogy első lépésként mindenki felmondást kap. Abból indulunk ki, hogy a nemzeti bizottságok dolgozóinak az év végéig el kell látniuk feladataikat. Nem lehet hivatalokat egyik napról a másikra megszüntetni és újakat létesíteni. Úgy látjuk, hogy a hatáskörük átruházása az év végéig nem oldható meg, ez valószínűleg január végéig eltart. A helyi viszonyoknak megfelelő ütemterveket kell kidolgozni. Nyilván elsőként az anyakönyvi hivatalok alakulnak meg, ezek átveszik az eddig ezen a területen dolgozó, bevált munkatársakat. Aztán fokozatosan megszűnnek a szakosztályok, ügymeneteiket átadják a hivataloknak. A hivatalvezetők ebben a folyamatban kiválasztják azokat, akikkel együtt akarnak dolgozni, és csak azoknak mondanak fel, akikkel nem számolnak. Igaz viszont, hogy az egyik hivatalból a másikba való átmenethez formálisan meg kell szüntetni az eddigi munkaviszonyt és újat kell kötni. A szakszervezeti szövetséggel állandó kapcsolatban állunk, a feszütségek megszűntek. Eddig sok félreértésre adott okot a tájékozatlanság. • Mi lesz a helyi nemzeti bizottságok dolgozóival? - Megválasztása után a község vagy a város polgármestere javaslatot terjeszt a képviselőtestület elé a községi vagy városi hivatal vezetőjének kinevezésére. Ezután az eddigi dolgozókból kiépítik az apparátust, de természetesen az új féladatokra való tekintettel új szakembereket is felvesznek. Megválnak' azoktól, akiknek munkaterületét más hivatalok veszik át illetve azoktól, akik nem felelnek meg a követelményeknek. Nekik felmondanak és a jnb illetékes bizottsága felülvizsgálja elhelyezkedésük lehetőségeit. • Az új rendszer még nem is működik, de már többen bírálják. Elsősorban azzal kapcsolatban merülnek fel aggodalmak, hogy nem erősödik-e a központi irányítás, nem gyakorol-e majd az államigazgatás nyomást az önkormányzatokra. A városok és községek egyesülésének is több fenntartása van. Hogyan vélekedik ön ezekről a kérdésekről? - A centralizmus problémája objektíven fennáll. Pénzügyi lehetőségeink behatároltságából kell kiindulnunk. Mivel nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy a községek és városok teljes autonómiát élvezzenek, állami támogatás nélkül birkózzanak meg az oktatásügy és a szociális ellátás irányításával, a mai helyzetben az illetékes tárcáknak kell finanszírozniuk ezeket a területeket. Ráadásul az egyes reszortok határozottan kiállnak az ágazati irányítás mellett. Vagy például a Pedagógusok Fóruma is élesen tiltakozott, amikor felvetettük, hogy az óvodák tartozzanak a községek hatáskörébe. így most a községek olyan helyzetbe kerültek, hogy nem befolyásolhatják az oktatási és szociális létesítményeket, de nem is lesz gondjuk üzemeltetésükkel. Viszont hatáskörükbe tartozik a komplex lakásépítés és a települések fejlesztése. Csökken jogkörük az ügyintézésben, de tág teret kapnak sajátos kérdéseik megoldásában. Gazdasági helyzetünk stabilizálása után bizonyára ismét felvetődik, hogy az egyes helyi létesítményeket irányítsák a községek. Az ágazati irányítást sokan a központi irányítás megerősítéseként értékelik, de a tárcák bizonyára gyorsan felmérik a helyzetet, keresik majd a lehetőségeket, hogy közösen vitassák meg a kérdéseket. Például az oktatásügy járási és körzeti iskolatanácsok létesítésével számol. Az egyesülés jogosan bírálta, hogy megoldatlan az önkormányzatok működésének anyagi fedezte. Fokozatosan tisztázódnak a kérdések, már nagyjából kialakult, mi képezi az önkormányzat anyagi forrásait. Míg augusztusban még az a nézet uralkodott, hogy csak a helyi illetékekből gazdálkodjanak majd, ma már valószínű, hogy megkapják a lakosok béradójának húsz százalékát, és ez már megalapozza életképességüket). Nem szabad azonban elfelejteni, hogy gazdasági helyzetünk rendkívül kedvezőtlen, ezért a városoknak és községeknek is szűkösebb körülmények között kell gazdálkodniuk. • Arról, hogy a hivataloknak közelebb kell kerülniük a lakosokhoz, hogy meg kell szüntetni a fölösleges bürokráciát már régóta beszélünk. Történtek is lépések, de a várt eredmény elmaradt. Véleménye szerint az államigazgatás új rendszere elérhetőbbé teszi ezeket a célokat? - Nagyon leegyszerűsítenénk a dolgokat, ha azt mondanánk, hogy a reform mindent megold. Azzal, hogy az alapfokú államigazgatás a körzetekbe kerül és az eddigi kerületek több hatásköre a járási hivatalokra száll át, az ügyintézés bizonyára hozzáférhetőbbé válik. Bizonyos ideig eltart, míg szakítani tudunk a múlt gyakorlatával, amikor mindent a tiltás, korlátozás szemszögéből közelítettünk meg. Azt is, ami nyilvánvaló volt, számtalan irattal, igazolással kellett bizonyítani. Az egész államigazgatási rendszert az adminisztráció és a polgárok iránti új viszony szempontjából is felül kell bírálni. Eddig nem használtuk ki a számítástechnikában rejlő óriási lehetőségeket sem. Olyan ügyek, amelyek miatt ma körbe kell járni a hivatalokat, a technika segítségével azonnal is elintézhetők. Hosszú folyamat, talán hat-nyolc év is kell ahhoz, Hogy utolérjük ezen a téren a fejlett országokat. CSIZMÁR ESZTER Grafikonok, táblázatok, diagramok sokasága, magyarázatok, indoklások... Egyszóval tények háromszázhatvan oldalon, jelképes felkiáltójelek hétköznapjainkról, környezetünkről. Akár tükörnek is nevezhetnénk a természeti források kutatásával foglalkozó világintézet, a washingtoni World Resources Institute legújabb kiadványát, az 1990/91-es évekre szóló World Resources című adatgyűjteményt. A kizárólag ténymegállapításra vállalkozó könyv az egyes kormányoktól és hírszerző, -közvetítő szervektől kapott adatok alapján bontja apró összetevőire 146 ország környezetét. Szól az éghajlat változásairól, a szennyező gázokról, az erdők helyenkénti rohamos pusztulásáról, kicsi szavannákról, az emberiséget veszélyeztető betegségekről, a helyes • táplálkozásról," az energiaforrásokról... és, persze, a politikai és a környezetvédelem kölcsönhatásairól. Rólunk, nekünk és értünk készült az alig fél évtizedes múltra visszatekintő könyv, amelyet a washingtoni ihtézet 1986-ban állított össze először. 1987-ben készült el a második évkönyv, a folytatás viszont már két évre, az 1988/89-es időszakra szólt. A közelmúltban pedig megjélent a szóban forgó negyedik kiadvány, amelyet Mohammed T. El-Ashry, az intézet elnökhelyettese mutatott be nemrég Budapesten. Az angol nyelven íródott könyv szép kivitelezésű, áttekinthető és rengeteg információt tartalmaz. Csupán az a szépséghibája, hogy a benne szereplő adatok - amelyek 1990/91-ben hivatottak alapul szolgálni - a legtöbb esetben 1986-87-ből valók. Ami pedig Csehszlovákiát illeti: fájlalom, de hazánk neve mellett legtöbbször semmilyen adat sem szerepel. -ked-