Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-16 / 269. szám, péntek

A polgári értékrendre építve Beszélgetés Tóth Károllyal, a Független Magyar Kezdeményezés elnökével ÚJ SZÚ 1990. XI. 16. - Egy esztendővel ezelőtt alakult meg a Független Magyar Kezdeményezés. Egészen pontosan, 1989. november 18-án, születésnap alkalmából összehívott csehszlovákiai magyar értelmiségi találkozót követő éjszakai órákban, vágsellyei otthonodban. Minthogy a mozgalom megalakulásának a körülményei eddig alig vagy egyáltalán nem ismertek szélesebb körben, megkérlek, idézd fel, hogyan és milyen céllal jött létre az FMK. - A közvetlen indítékot egy cikk adta, mely a Literárny týždenník szeptemberi számában jelent meg. Együtt írtuk Sándor Eleonórával, mintegy válaszként magyarországi szlovákok Panoráma-reflexiójára. Ezután olyan nacionalista írások tűntek fel a lapban, melyek már akkor elóvetítették a mostani őszi helyzetet. Miközben az L. T.-ben folyt elienünk a kampány, teljesen titokban megkerestek bennünket a szlovák ellenzéki körök képviselői, például Ivan Čarnogurský, Ján akkor még börtönben volt, egy külön találkozóra eljött Miroslav Kusý, Ján Lángoš, Oleg Pastier, Milan Simečka, a ruszin Ján Bicko, hogy politikai párbeszédet kezdjenek velünk egy lehetséges demokratikus kibontakozási folyamatról. - Ennyire érezték vagy tudták már ók, hogy a rezsim napjai meg vannak számlálva? - A levegőben volt. Csak az volt a kérdés, ki legyen a vezér, Dubček-e vagy Havel. Azaz, két irányzat jött szóba, a reformszocialista és a chartásoké. Mindez kihívást jelentett számunkra is. így jött létre a már általad említett találkozó, amelyre, egyik barátunk születésnapját kihasználva, meghívtuk a csehszlovákiai magyar szellemi élet képviselőit, húszegynéhány embert, különböző memorandumok szerzőit, illetve aláíróit, köztük a jogvédő bizottság néhány tagját. - November 18-at jelzett a naptár, nyilvánvaló, illegális szervezetként jött létre az FMK. - Ez egyértelmű. Megfogalmaztuk elvi nyilatkozatunkat, meghatároztuk szervezeti struktúránkat, a Charta mintájára építve. Elvi nyilatkozatunk a Kusýékkal folytatandó párbeszéd alapját alkotta. Elhatároztuk, hogy létrehozunk szakértői testületeket, például az iskolaügyi, szociológiai, vallásügyi kérdések vizsgálatára, csoportot egy szamizdatlap kiadására (így született meg a Szabad Kapacitás). -Mondhatom-e, hogy figyelmetek és tervezett tevékenységetek az országos kérdések mellett nemzeti kisebbségünk helyzetének a megváltoztatására irányult? - Mi azt fogalmaztuk meg, ami a nemzetiségre vonatkozott. Ami az emberi jogok és a kollektív nemzetiségi jogok kapcsolatából adódott kisebbségünk számára. Ennek mindjárt hasznát is láttuk volna, eljuttatva álláspontunkat Kusýékhoz, akiket bevontak egy illegális alkotmánytervezet előkészítésébe. - Térjünk még vissza a szóban forgó éjszakára. - Éjfélkor befutott Molnár Imre, azzal, hogy Prágában meghalt négy diák. Hajnali ötre elkészült a nyilatkozat, melyben tiltakoztunk a brutális rendőri eijárás ellen. Látva, hogy új helyzet jött létre, mindjárt vasárnap elhatároztuk, egészen más eszközöket és formákat kell alkalmaznunk, mindenekelőtt ki kell lépnünk az illegalitásból. Délután megalakult a Polgári Fórum, este már hívtuk is Prágát, és egy nyilatkozatban.első szervezett mozgalomként csatlakoztunk hozzájuk. Azokban az órákban Pozsonyban létrejött a VPN (Verejnosť proti násiliu - Nyilvánosság az Erőszak Ellen - a szerző megj.), kedden a Koordinációs Bizottsága, melynek alapítói között mi szintén ott voltunk. -A mából visszanézve, elszántságotok, bátorságotok, erkölcsi tartásotok mellett mennyire voltatok felkészült emberek, mondjak egy nagy szót, a harcra, akkor, amikor még tulajdonképpen semmi sem dőlt el? Bár politizáltatok korábban is, illegális formákban, mégsem voltatok tanult, ha úgy tetszik, hivatásos politikusok. - Az akkori helyzetből adódik a válasz. Mi úgy gondolkodtunk: ha ón nem teszem, akkor lehet, hogy senki sem teszi meg, amit pedig meg kell tenni. A hallgatás olyan mulasztások sorozatát vonta volna maga után, melyeknek súlyos politikai következményei lehettek volna kisebbségünkre nézve. Én utólag sajnálom, hogy nyolcvankettőben nem írtam alá a Chartát, és sajnálják mások is. Nagy politikai tőkével indulhattunk volna. Ezzel szemben súlyos következményeit éreztük november 17-e után. - Például? - Nem tartozunk az ellenzék első garnitúrájába. - Vajon nem az játszott-e ebben közre, hogy magyarok vagytok? - Nem. Nézd, Duray számára, aki szorosan együttműködött a cseh és szlovák ellenzékkel, mindjárt egyenes út vezetett Prágába miniszteri posztra. Más kérdés mi lett a vége. Helyzetünket némileg erősítette, hogy a kisebbségi közegből mi voltunk az egyetlen politikai mozgalom, melynek az első garnitúrával volt kapcsolata, mind Pozsonyban, mind Prágában. De ez a tényen nem sokat változtat, ilyen szempontból sokat mulasztottunk a nyolcvanas években. Prikler László felvétele - Elgondolkoztatok szavaid, ugyanakkor mély felelősségérzetről, a kisebbségünk ügyei iránti elkötelezettségről árulkodnak. Melyről egyébként, mint bizonyára te is tapasztaltad számtalanszor, ha szóba került az FMK, egészen más vélemény alakult ki a honi magyarok zömében. Miért nem beszéltetek erről és más dolgainkról hasonlóképpen, és legalább ilyen hangsúlyosan? - Nem törődtünk ezzel. Azokban a napokban, hetekben nem jutott időnk, energiánk arra, hogy teátrális mozdulatokkal fejezzük ki politikánk lényegét, ez nem is érdekelt bennünket különösebben. Tudtuk, hogy vannak lépések, melyeket meg kell lépnünk, de az üzenetüket már nem vagy csupán hiányosan továbbítottuk kifelé. Következményeit éreztük és érezzük. A múltkor például megdöbbenve olvastam az Új Szóban Duba Gyula kijelentését, miszerint a novemberi fordulatnak nincs filozófiai és szellemi háttere, míg hatvannyolcnak hatalmas háttere volt ilyen szempontból. Ez így nem igaz. A polgári értékrendnél nagyobb filozófiai háttér nem kell, évszázadok óta létező, bevált, kipróbált filozófia, mely működik a gyakorlatban, ki sem kell találni, csak átvenni. A gond az. hogy propagálásának fontosságát a chartások sem érezték, illetve nekik sem volt idejük, hogy prezentálják a tömegeknek. Hiánya vissza is üt' Az emberek nem tudják, mit miért kell csinálniuk. - Nemcsak a csehek, nemcsak mi vagyunk így ezzel, hanem a szlovákság nagy része is. Riasztó a tájékozatlanság. - Most egyfajta idővákuumban élünk, és ez kedvez olyan folyamatoknak, melyek jó táptalajt nyújtanak ellenkező előjelűideológiák megszületéséhez. Bizonyos csoportok nem gyakorlati szinten, hanem jelszavakban próbálnak megfogalmazni bizonyos dolgokat. De ha megengeded, kitérnék valamire. Olyan fontos tény sem kapott kellő hangsúlyt, hogy az FMK megszületésével negyvenöt év után alakult meg az első magyar párt Csehszlovákiában, és utat nyitott más magyar pártok megalapításához. - Ezt hogy érted? Szerintem az FMK nélkül is létrejöttek volna magyar pártok. - Igaz, de ha mi nem politikai mozgalomként alakulunk meg mindjárt az elején, akkor nem olyan hamar, és nem olyan formában születnek meg a magyar mozgalmak. Mi természetesen korántsem hittük, hogy az egyetlen magyar mozgalom leszünk. Mi csak azt akartuk, hogy olyan ne jöjjön létre, amely a november 17-e utáni vákuumban a csehszlovákiai magyarság egyedüli reprezentánsának kiáltja ki magát. Mert nemzeti alapon ugyan nem, de politikai alapon tagadása lett volna ez a politikai pluralizmusnak. Akkor mi egy tagolt kisebbségi társadalmat képzeltünk el, mely megszervezi kultúráját, sajtóját, érdekvédelmét. Hogy ez mennyire későn kezdődött annak most fogjuk érezni a következményeit. Mindent nem lehet a páriamentben elintézni, sőt nem is szabad. Például, egy év alatt sem voltunk képesek megteremteni a gazdasági alapokat ahhoz, hogy egy új nemzetiségi sajtóstruktúra épülhessen ki. Elsírhatjuk magunkat, hogy nincs állami támogatás, hogy ez vagy az diszkrimináció velünk szemben az állam részéről. Nem. Ez a jövőben így fog működni. Túlpolitizáltuk önmagunkat. És ebben egyaránt ludas az FMK, az Együttélés, az MKDM. - Tény, gyakran voltatok egymással elfoglalva, finoman szólva. - De ugyanannyira ludas a befogadó közeg is, felszínesen értelmezett politikai vitákat, összeütközéseket. A sajtó sem kivétel. A konfliktusok között tartalmi dolgok húzódtak meg. Nehogy egy új - akár nemzetiségi - monopólium létrejöttével lefékeződjön az egyéni aktivitás, illetve a belső önszerveződés. Nehogy újratermelje önmagát egy befelé forduló nemzetiségi társadalom, hanem éppen ellenkezőleg, legyen képes végre nyitottá válni. Ezt sokan úgy fordították le, hogy mi nemzetiségellenesek vagyunk, elárultuk a kisebbséget. - Mert amit most mondtál, az sem jutott el kellő nyomatékkal és közérthető formában a nyilvánossághoz. Ugyanakkor politikai, de nem mindig politikus módszereitek sokakat elriasztottak az FMK-tól. - Laikusok voltunk, rengeteg hibát elkövettünk. Persze, nem tudom, mennyire hiba az, hogy erkölcsileg nem tudtunk azonosulni egy politikai próféta vagy tekintélyelvre épülő szereppel. A parlamenti választások után levontuk a következtetéseket. Sajnos, belementünk olyan huzavona játékba, melyben már nem tudtuk pozitívan kifejezni mozgalmunk céljait, politikánk tartalmát. Hol ezzel, hol azzal álltunk szemben. Ez főként a Csemadok és az Együttélés volt. Többé nem csináljuk. Politikai stratégiánk azonban arra irányult, hogy minden erőnkkel támogassuk a nemzeti szempontból elfogulatlan szlovák politikai erőket, és megpróbáljuk mögéjük állítani a csehszlovákiai magyarságot. Szerettük volna elérni ezáltal is, hogy ellensúlyozható legyen az elejétől kezdve létező nacionalista vonal, hogy sikerüljön még az előtt elfogadni az alapvető polgári törvényeket, mielőtt egy nacionalista nyomás megakadályozná vagy befolyásolná a folyamatot, ahogy a nyelvtörvény esetében történt. Különben e kérdésben konszenzus van kialakulóban köztünk, az Együttélés és az MKDM között. Ennyi közeledés valóban van. Mi tudva, hogy vannak politikai döntések, melyek nem hetekre szólnak, hanem mondjuk, csak két év múlva hoznak eredményt, nyugodt politikai erő vagyunk, jóllehet egy csomó aggasztó dolog van, a nyelvtörvény kapcsán, az illetékességi hatáskörök kapcsán, melyek bennünket sem hagynak nyugton. De a demokráciát - ahogy valaki mondta - nem szabad fehér lovon érkező hercegként elképzelni, aki jön és egy csókkal megold mindent. A demokrácia folyamat, mely lehetőséget teremt konszenzusok, össztársadalmi konszenzusok kialakítására is. Hogy miként alakulnak a doigok a jövőben? Erkölcsi felelősség kérdése. Megteszi-e valaki azt a lépést, melyet meg kell tenni, vagy mást tesz helyette. BODNÁR GYULA Megnyílnak || a titokzatos tömegsírok A JUGOSZLÁVIAI MAGYAROK EL AKARJÁK TEMETNI ÁLDOZATAIKAT A bűntelen emberekkel szembeni tömeges bosszú szedte áldozatait, s a bosszúállók mintha maguk sem merték volna vállalni tetteiket. A Szivác melletti tanyán az éjszakai csendbe hasított bele a szivettépő segélykérés és átkozódás: Magyarok! Hunn vatták? Segítsetek! A módszerek A tettesek igyekeztek eltüntetni az árulkodó nyomokat. Olyasmivel nem nagyon törődtek, hogy a kivégzés helyén később az emberek megtalálták hozzátartozójuk valami holmiját. Mint Bajmokon, ahol nemcsak sapka, sál, papucs volt elhagyva, de láttak agyvelőt is. Az embereket összeszedő fegyveresek szándékaik felől nem mindig hagytak kétséget. Adorjánban így emlékszik Bábinszky Mihály arra az apára, aki visszaszólt utánaszaladó kisfiának: ,,Menjél csak vissza kisfiam, majd mindjárt jövök én is. Amikor megfordult, nyomban szájon lőtték. Ott a saját házuk előtt". Szinte kivételszámba megy a bezdán\ eset, ahol a futballpályára csődítették az embereket azzal, hogy majd tájékoztatják őket a front átvonulása miatt szükséges intézkedésekről. A géppuskák árnyékában gyülekező emberek sejtelmeinek tragikomédiáját őrizte meg az emlékezet, amikor a kisgyerek Kontra Istvánhoz így szólt öreganyja: „Jaj kisfiam, itt baj lesz, ha lőnek, bújj a szoknyám alá." Sok helyütt az adatközlők szerint megkínozták az áldozatokat. A sziváci Mérő Jenőnek, az állatorvos fiának az ujjait levagdosták. A bajnoki Herceg Jánosnak kinyomták a szemét. A nagyfényiek közül jónéhányat vasdoronggal vertek agyon. Nemcsak férfiakat sújtott a megtorlás. A többször idézett szabadkai Szabó Regina elmondta, hogy akkor tűnt el a Sós boltos két lánya, akik ott álltak Horthy István mellett, amikor Szabadkára látogatott. A Magyar Katolikus Ifjúság elnöknőjét Bajmokon kínzója a karjára csavart hajánál fogva rángatta és verte a földhöz, miközben azt kérdezte tőle: Hiszel egy istenben? S ő válaszolt: Hiszek! Hiszel Magyarország feltámadásában? Gyermekekről is szó esik. Sebők Regina mondta el: „Én később az árvaházban sok olyan gyermeket gondoztam, akiknek apját, anyját ott a háza mellett vezették a kivégző helyre. Sokaknak elvitték a nagyobb testvéreit is". A korábban már idézett isterbáci leírás szerint a tettesek módszereihez tartozott a megalakuló helyi szervek félrevezető felhasználása is. ,,A valóságban ezeket egyelőre eszközül használták fel a lakosság minél simább összefogására, és megrendszabályozására". A bezdáníak viszont úgy tudják: Juszt János, a községháza újdonsült népbizottsági alelnöke térden állva fohászkodott a parancsnokhoz, hogy kegyelmezzen meg a község lakosairfak. Sorsok és... Az emberekből kiszakadt emlékképek nem egy hihetetlennek tűnő esetről számolnak be, arról tanúskodva, hogy a tragédia végzetszerűsége mennyi képtelenséggel, a sors milyen kifürkészhetetlenségeivel járt együtt. Szó esik a szabadkai Gavrik Józsefről, aki mint városi mentő 1941 -ben elföldelte a kivégzett kommunistákat. Véreskezű hóhér vádjával hurcolták el 1944 őszén. Már a sírgödör széléről vitték el hirtelen, hogy tanúškodjon Mayer Ottnriár ellenálló kivégzésének rekonstruálásánál. S onnan hazaengedték. A sziváci Csanádi Imrét egy szerb asszony - akinek férjét 1941-ben kivégezték a magyarok - kimentette a halálra ítéltek közül. Jelentkezett a Petőfi-brigádba, s ott elesett. Ugyanakkor Bajmokon a garázdálkodók között ott volt Fazekas Imre törökbecsei fiatalember, aki otthon önként jelentkezett partizánnak. Beosztották a ki végzők közé. Magatartások A szolidaritásnak és a kölcsönös leszámolásnak egyaránt számos megnyilatkozására utalnak az emlékezők. A szerző idézi egy korabeli résztvevő vallomását, hogy: „Mi mindig a szerbek között laktunk, nem emlékszem, hogy köztünk valamilyen gyűlölködés lett volna". Felfigyeltető, hogy épp olyan szerbek mentettek ki magyar ismerősöket, a halál torkából, akiknek hozzátartozójukat 1941-ben magyar katonák és csendőrök lőttek agyon. Hihetetlen de a csantavéri úton a tankcsapda széléről úgy menekült meg az egyik falubeli, hogy egy oizonyos Kolár, a kivégzők egyike elvágta kezén a kötelet. De voltak olyanok, akik életmentő tettükből igyekeztek tőkét kovácsolni később, zsaroláshoz folyamodva. Különös rejtély veszi körül annak az Hja Basta nevű belügyis tisztnek a sorsát, aki 1945-ben Kanizsán exhumáló bizottságot neveztetett ki. Tavasszal ugyanis a kutyák kikaparták azokat a futóárkokat, amelyekben ősszel hevenyészve elföldelték a meggyilkoltakat. Mintegy hatvan tetemet ástak ki, s valamennyit azonosították. A listát elküldték az említett tisztnek Zenfára, aki nem sokkal ezután pisztolyával főbelőtte magát. Külön szükségét érzi a szerző, hogy rámutasson a segítő szándék korlátaira. Utal olyan, Bácskában egyedülálló esetekre, amikor 1941-ben a magyarok kezességet vállaltak ártatlan szerb földieikért, egész halálra szánt embercsoportokat mentettek meg, mint a nagyfényi Kis Antal. 1944-ben figyelmeztették őt, hogy hagyja el mindenét, és meneküljön a faluból. Túlélte az öldöklést, de ahogy Matuska Márton írja, „soha senkinek nem mesélte még el, hogy így menekült meg akkor, amikor a nagyfényi magyarok tömegét kellett volna valakinek mentenie. Van már elég vértanú Az orosz katonákról is szó esik a sorozatban. Elmarasztalóan, bizonyos feltételezésekre hagyatkozva, csak egyetlen alkalommal. A horgosi plébánia krónikájában szerepel, hogy a front átvonulása idején kirabolták a templomot és az apácazárdát, de a feljegyzésből nem derül ki, vajon ezek szovjetek vagy jugoszláv partizánok voltak-e. A bácskai gazdák persze kerülték az orosz katonákat. Attól tartottak, amit Kajtár Károly már utólagos kedélyességgel jegyzett meg: „Ha oroszok, akkor elviszik a lovakat". Sebők Regina viszont így emlékezik: „Jóban voltunk a házban elszállásolt oroszokkal, és ez volt a szerencsénk. Amikor. az uramért jött a Tumbász, hogy majd elviszi, az orosz közbelépett, megfogta és kivágta az utcára". Szivácon Bárányi Piroska nagybátyját egy orosz tiszt vette ki a többiek közül a magtárban. Felcsigázza a kíváncsiságot, amit az életben maradók a bezdáni futballpályán tapasztaltak: „Ebben a percben szinte csoda történt. Magasrangú tisztek érkeztek (állítólag oroszok) lóháton a helyszínre. A közelállók nem sokat hallottak a jelenetből, de annyit megfigyelhettek, hogy leállították az eredeti tervet azzal: van már elég vértanú, hagyják ezeket futni": MATUSKA MÁRTON sorozata még .nem zárult le. A tények még sok helyütt ismétlődve, tovább sorjáznak. Minden egyes mozzanat a lelkekben hoz felszabadulást. Maguk a szörnyűségek ismerősnek tűnnek - a fasizmus elvetemültségét bemutató könyvekből és filmekből. De e rémtetteket épp egy olyan fegyveres erő követte el, melyet a fasiszta rémuralom felszámolására irányuló elszántság hívott életre. Ezért nem lehet a bácskai eseményeket meg nem történtnek tekinteni. „Járjunk azzal a bűntudattal, hogy mi rosszabbak vagyunk minden népnél, mert nekünk legfeljebb vétkeseink vannak? Áldozataink még ha voltak is, elhallgatták őket. S viseljük a kollektív bűnösség elviselhetetlen terheit?" - teszi fel a sorozat elé írt kommentárjában a lélekbe markoló kérdést a szerző. S kimondja a lélek háborgásának elcsitítására képes egyedüli emberi elégtételt: „Temessük el, számoljuk meg, írjuk be őket a halotti anyakönyvbe tisztességgel, s mondjuk meg róluk, hogy ők is áldozatok. S amikor mindez megtörténik majd, akkor ne azt hirdessük, hogy most ismét rajtunk lesz a sor, hogy mindezt visszafizetjük kamatostul, mint szokás, hanem mondjuk, hogy ennek most vége". KISS JÓZSEF