Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-11 / 239. szám, csütörtök

AGRÁRGONDOK ­MAGYARORSZÁGON IS Helytelen gazdasági döntéseket szülhet a létbizonytalanság Nem csupán egyes üzemek, az egész mezőgazdaság jövője szem­pontjából figyelmeztető az a tény, hogy tulajdonképpen valamennyi kelet-európai országban a nálunk tapasztalhatókhoz hasonló gondok­kal küszködik az ágazat. Meglehető­sen kritikus a helyzet Magyarorszá­gon, ahol az egzisztenciális problé­mák ellenére sokan legszívesebben azonnal hozzálátnának a parcellá­záshoz, az 1947-es tulajdonviszo­nyok visszaállításához. Nem látják, vagy nem akarják tudatosítani, hogy a termelőket sújtó aszálykár, mely­nek értékét egyesek 35-40, mások 50 milliárd forintra becsülik, önma­gában is megkérdőjelezi az ágazat túlélési esélyeit. Ugyanis a Magyar Köztársaságban a termésbiztosítás az aszálykárokra nem vonatkozik, a kormány pedig a sürgető kérések ellenére nem nagyon igyekszik a ful­dokló ágazat hóna alá nyúlni. Nemrég a magyarországi Kisal­föld című politikai napilapban olvas­tam, hogy egyedül Győr-Sopron­Moson megye 65 termelőszövetke­zetében több mint egymilliárd forint hozamkiesés várható, s 21 termelő­szövetkezet előreláthatóan 121 mil­lió forint mérleghiánnyal zárja az évet. Csupán ebben a körzetben 74 ezer tonna kalászos gabonát „vitt el" az aszály, és az ősz sem ígére­tesebb. Többek számára csak az jelentene túlélési esélyt, ha a nép­gazdaság valamilyen formában megtérítené a tartós szárazság által okozott kár egy részét. Például úgy, hogy a termelők a kiesett hozamér­tékre is megkapnák az árkiegészí­tést, s gyorsan cél- és bankhitelt kapnának, mégpedig a kamatrefe­rencia állami átvállalásával. Mivel a kormány egyelőre nem nyilatko­zott, hogy tud-e és akar-e segíteni a bajba jutott termelőknek, kérdé­ses, hány üzem képes önerőből kilá­balni a kátyúból. Egy-két éve talán még segített volna az üzemközi együttműködés, de ma már a tehe­tősebb szövetkezetek nem segítik szalmaszál után kapkodó társaikat, mert nem látnak megfelelő garanciát arra, hogy valaha is visszakapják a pénzüket. TÚLÉLNI, DE HOGYAN? Hasonló a helyzet Fejér megyé­ben, ahol szintén több mezőgazda­sági üzem sodródik a fizetésképte­lenség felé. A szorult helyzetben levő gazdaságok egyike a soponyai Rákóczi MgTsz, ahol a múlt hét elején jártunk. Szalay Tibor alelnök keserűen mondta, hogy minimum 20 millió forint aszálykárra számítanak. Gazdasági kényszerből igyekeznek visszafogni a költségeket. Elsősor­ban gépek és pótalkatrészek vásár­lására költenek kevesebbet, de pél­dául műtrágyából is minimalizált adagokat használnak, és a jövő évi munkához szükséges vegyszerek beszerzését is kénytelenek egyre későbbre halasztani. Sajnos, a jövő­re való felkészülés kockáztatása sem oldja meg a pénzügyi gondjai­kat. Egyre nyilvánvalóbbá válik szá­mukra, hogy ha nem kapnak köz­ponti támogatást, akkor a tervezett 5 millió forint nyereség helyett mint­egy 8 millió forint veszteséggel zár­ják az évet. Pauker Kálmán, a háromezer hektáron gazdálkodó szövetkezet elnöke nagy gondban van: 135 aktív és 125 nyugdíjas szövetkezeti tag várja, mikor hirdet végre túlélési programot a nemrég megválasztott fiatal szakember. Ö pedig nem talál biztos fogódzót, amire jövőt lehetne alapozni. - Az év eleji választásokon köz­megegyezéssel úgy döntöttünk, vál­lalkozó tagsággal vállalkozó szövet­kezetet építünk magunknak. De ho­gyan lehet itt vállalkozni, amikor szóban biztatnak, a gyakorlatban meg szikladarabokkal szórja meg előttünk az utat a központ. En úgy látom, nem csupán nálunk, de az egész agrárszférában teljes a létbi­zonytalanság. 2000-ről már van jö­vőképünk, de hogy 1991-ben mi lesz velünk, azt nem tudjuk! Nem a privatizációtól félünk, hisz eddig mindössze négy volt tulajdonos kért vissza összesen 18 hektár földet. Bizonytalanságérzetünk a gazdasá­gi feltételekből, az ágazat magára utaltságából fakad. No meg abból, hogy a termelői tehertételek egyre nagyobbak, a felvásárlási árák vi­szont ezt korántsem tükrözik. Re­mény volna a túlélésre az igazi piac­gazdaság, csakhogý ennek kialaku­lására még várni kell. Ugyanúgy, mint az új szövetkezeti törvényre. Ha hatályba lép, szövetkezetünk kft­ként szeretne tovább működni. Per­sze, előbb túl kell élni a válságot,\le erre a saját erőnk aligha lesz eléjg. CSAK A HÁTRÁNYOKAT ÉRZIK Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kimondottan agrárjellegű vidék. Az országos 22 százalékkal szemben itt a munkaképes lakosság 35 szá­zaléka dolgozik a mezőgazdaság­ban, és az összlakosságnak mint­egy 90 százaléka kötődik valamilyen formában a vidékhez. Az átlagosnál mostohább termőhelyi adottságok között gazdálkodó 8 állami gazda­ságnak és 120 termelőszövetkezet­nek nagy gondot okoz, hogy nemrég 30 százalékkal csökkentették a ked­vezőtlen feltételek között termelő üzemeknek nyújtott támogatást. Kétszeres teher, hogy a támogatást éppen most vonták meg, amikor a Nyírséget talán minden körzetnél jobban sújtotta az aszály. Gál Fe­renc, a Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetsége megyei bi­zottságának titkára nagyon valószí­nűnek tartja, hogy a váratlan külső hatások következtében náluk az ag­rárágazat nyereségszintje a korábbi 2-3 százalékot sem fogja elérni, ami már amúgy is csak fele volt az országos átlagnak. Ez pedig a jelen és a jövő szempontjából egyaránt beláthatatlan következményekkel járhat. Mészáros János, a haladó mun­kaszervezési és javadalmazási módszereiről országszerte ismert ^állósemjéni Új Élet MgTSZ elnöke nem alaptermészetéből eredően rossz kedvű. Azért bosszankodik, mert lassan fillérekért sem tudják eladni a gyapjút, nincs vevő a pe­csenyebárányokra, és a határ sem váltja valóra reményeiket. Szeren­csére többféle melléküzemági ter­meléssel is foglalkoznak - tegyük hozzá, kényszerből de újabban innen is vékonyabban csordogál a nyereség. - Leikés hívei, sőt úttörői voltunk a lépésváltásnak, de elkeserítő, hogy egyelőre csupán a hátrányait érezzük az óhajtott társadalmi-gaz­dasági megújulásnak - mondta ker­telés nélkül. - Úgy érzem, különféle praktikákkal sikerült tökéletesen alá­ásni Magyarországon az ágazat te­kintélyét, teljes létbizonytalanságba taszítani a mezőgazdaságot. Ennek minden bizonnyal az egész népgaz­daság kárát fogja látni. Sokan tudni vélik, hogy a magyar kormány mérlegeli a mezőgazda­ságnak nyújtott támogatás rendsze­rének átértékelését. Lehet, hogy er­re valóban sor kerül, csakhogy vetni, jövőt alapozni már most kell. Többen mondogatják: félő, hogy a létbizony­talanságban helytelen gazdasági döntések születnek. Az aggodal­maskodók igaza mellett szól, hogy például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében máris csaknem teljesen leállították a beruházásokat, sokan csökkentik a műtrágyázást és kény­szertakarékosságból olcsóbb, tehát természetesen rosszabb minőségű magot vetnek. Ez is jelzi, nem lehet hasznára sem az ágazatnak, sem a magyar népgazdaságnak, ha a mezőgazdaság gondjait továbbra is a tárca belügyeként kezelik. KÁDEK GÁBOR TÖREDEZIK VAGY SZILÁRDUL? Beszélgetés Bugár Bélával, az MKDM ügyvezető elnökével politikai törekvéseiről és a mozgalom legidőszerűbb gondjairól -Ha egy héten belül a Nap után az Uj Szóban is interjú jelenik meg önnel, akkor az a gyanú is felmerülhet, hogy valakik esetleg népszerűséget akarnak szerezni a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom fiatal ügyvezető elnökének, aki a mozgalomalapító Janics Kálmán helyébe lépett. Ezért kérdezem: gondolt-e valaha arra, hogy képviselő, majd ügyvezető elnök és igy interjú­alany is lesz? - November 1 l-e előtt nyilván ke­vesen hitték, hogy ekkorát fordulhat velünk a világ! Önmagamról pedig csak az igazat mondhatom: eleinte mind Somorján, mind a munkahe­lyemen a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomban és az FMK-ban igyekeztem aktívan politizálni; ta­vasz óta viszont már a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalomban tevékenykedtem, ahol elnökségi taggá is megválasztottak. így kerül­hettem jelenlegi tisztségembe is. - Milyen személyes ambíci­ókkal látja el a parlamenti kép­viselőség és a mozgalomirá­nyítás kettős feladatkörét? - Meggyőződésem, hogy túl­hangsúlyozott személyes ambíciók helyett mindezt inkább szívvel kell csinálni! És hogy a választók bizal­mát kiérdemlő képviselő, illetve jó politikus vagyok-e, azt csakis az idő mutathatja majd meg. - Sokan nem értik, miért kellett pár héttel a helyhatósá­gi választások előtt meneszte­ni tisztségéből a hazai ma­gyarság körében köztisztelet­nek örvendő Janics Kálmánt? Nem lett volna helyénvalóbb az MKDM novemberre terve­zett közgyűléséig várni az el­nökcserével? - Mi nem menesztettük Janics Kálmánt. Sót! Ősszel sem szeret­nénk őt nyugdíjaztatni. Az elnökség döntésében pusztán az játszott köz­re, hogy mozgalmunk tiszteletbeli elnöke már életének hetvenkilence­dik évében jár, ezért a napi ügyeket levettük a válláról. Természetesen, a lényeges elvi kérdésekben to­vábbra is szorosan együttműkö­dünk. - Bugár Bélában viszont többen is azt a 32 esztendős fiatalembert látják, akit köny­nyen manipulálhat az el­nökség... - Egyesek talán így vélekednek, ám ha 45 éves lennék, akkor sem lehetne egyszemélyes hatalmam. Mozgalmunkban az első naptól kezdve a jó értelemben értendő kol­lektív döntéseket szorgalmazzuk. Ebből pedig már világos, hogy mani­pulálható sem vagyok! - Hetek múltán, a kedélyek lecsíllapodtával, talán itt lenne az ideje színt vallani arról, hogy augusztus legvégén, szeptember elején miként is volt az ama ominózus komáro­mi felhívással és az arra vála­szoló ellennyilatkozattal? - A szóban forgó felhívásban, amit az Együttélés komáromi járási vezetősége írt alá, olyasmi állt, hogy a közelgő helyhatósági választások előtt a két mozgalom alapszerveze­tei az MKDM elnökségének döntése ellenére járási szinten koalícióra lép­nek. Hangsúlyozni szeretném, hogy mi nem a koalícióalakítást nehez­ményeztük, hanem azt a feltevést, hogy ezt az MKDM elnökségének akarata ellenére kell megtenni. El­lenkezőleg, elnökségünk már au­gusztus 10-én és éppen Komárom­ban arra az álláspontra jutott, hogy ahol a helyi viszonyok megkívánják, ott az MKDM alapszervezetei igenis, kössenek koalíciót; de ezekről a kér­désekről csak a Szóvivői Testület szeptember 15-ei pozsonyi értekez­letén akartunk érdemben tárgyalni. Úgy érzem, mindennek tudatában, joggal tartottuk méltánytalannak az Új Szóban közölt cikkecskét. - A válasznyilatkozat aláírói Janics Kálmán, Rajczy Lászó és Püspöki Nagy Péter voltak. Janics Kálmán viszont két-há­rom nappal később vissza­vonta az aláírását... - Most már kár firtatni a dolgokat. Én is csak annyit tudok elmondani, amennyit az egyik, illetve a másik féltől hallottam. Eszerint az ellennyi­latkozatot Rajczy László és Püspöki Nagy Péter szövegezték meg, s amikor elkészültek vele, körbetele­fonálták elnökségünk néhány tagját, így azon az estén Janics Kálmánt is felhívták, aki - állítólag - beleegye­zett. - ügyvezető elnökként utó­lag minek ad igazat: az állítóla­gos beleegyezésnek, avagy a lapunkban is közölt szemé­lyes cáfolatnak? - Mindenkinek magánügye, hogy változtat-e a véleményén, és ha igen, akkor miért és minő körülmé­nyek között. Ámbár ezt most már valóban kár piszkálgatni. -Nem tudom, hogy kár-e; de tény: az országjáró és sok ember véleményét ismerő ri­porternek az a benyomása, hogy az MKDM vezetősége nem képes minden esetben kézben tartani a mozgalmon belüli áramlatokat. Egyszer mintha utasítgatásokkal akar­ná mederben tartani az ügye­ket, más dolgok viszont rétes­tésztaszerüen is elnyúlnak. Példaként itt van rögtön a leg­égetőbb gondok egyike: a márciusban alakult MKDM mindmáig nem nyitott saját központi irodát. - Mozgalmunk novemberben esedékes közgyűlésén - amelyre alapszervezeteink szóvivőit fogjuk meghívni -, természetesen számot adunk majd az elmúlt fél esztendő tevékenységéről. Beleértve a hibá­kat is. A saját irodát követelő vitával kapcsolatosan csak annyit: két-há­rom hét múlva megnyitjuk az MKDM fővárosi titkárságát. -Az eddigi „címtelenség" rengeteg bajt okozhatott a na­pi munkában... - Az elnökségi tagok zöme a saját lakásán hivataloskodott; őszintén szólva nem egyszerű így a munka. - Az MKDM miért nem köl­tözött be a pozsonyi Žabot ut­cán, az egykori kerületi párté­pület 89, 90 és 91-es számú, összesen 55 négyzetméter fe­lületű helységeibe, amelyeket a Fővárosi Nemzeti Bizottság illetékes ügyosztálya még ta­vasszal, április 26-án kiutalt önöknek? - Mert erről a döntésről a mai napig nincs a kezünkben névreszó­ló, hivatalos értesítés. - Pedig a Szóvivői Testület szeptember 15-ei ülésén köz­kézen forgott az erre vonatko­zó hivatalos irat. Igaz, az el­nökségi asztalnak az innenső, tehát a tagság felőli oldalán... - Erre csak azt felelhetem: egyi­künk sem kapta kézhez a szóban forgó iratot, ezért nehéz esetleges mulasztásról beszélni, netán felelős­ségre vonást emlegetni. Én inkább azt hangsúlyoznám, hogy a közeljö­vőben most már valóban lesz saját központi irodánk. -A kívülállónak néha úgy tűnik, mintha a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom kissé féltékeny lenne az Együttélésre, amellyel a júniu­si parlamenti választások előtt közös koalícióban indult, összmunka helyett mintha in­kább a súrlódási felületeket keresné... - Ezt így aligha merném állítani. Szerintem arról van szó, hogy mind­két mozgalomnak önálló programja és saját profilja van. És központilag is együttműködünk, hiszen Prágá­ban is, Pozsonyban is közös képvi­selői klubunk van. Ebből logikusan adódik, hogy szükség esetén össze­fogunk. Példa erre a nyelvtörvény körüli vita, amelyben közösen támo­gatjuk az október 8-án ugyancsak közösen benyújtott törvényjavasla­tunkat. Nemigen szeretném, ha együttműködésünk mércéje látvá­nyos összeborulásaink gyakorisága lenne. Ám ha kell, igenis, együttmű­ködünk! - Az MKDM jelenleg milyen tömegbázisra támaszkodhat? - Bejegyzett tagságunk száma 35 ezer fő, természetesen, a támogató­ink sokkal többen vannak. - Eszerint népszerű mozga­lom az MKDM? - Remélem, hogy igen.. - Az MKDM belső helyzeté­ről társalogva, talán érdemes még visszatérni a Szóvivői Testület szeptemberben tar­tott ülésére. Ott nem volt jelen az alelnök: dr. Szőcs Ferenc, akinek aláírásai rendre hiá­nyoznak a mozgalom vezető­sége által kiadott dokumentu­mokon. Sőt! A fontos nyilatko­zatokat kézjegyükkel ellátni hivatottak „triumvirátusában" sem szerepel. Miként értendő ez? - Semmiképpen egyvalaki félre­állításának szándékaként, és ezt - szerintem - ő sem érzi így. Pusz­tán arról van szó, hogy a tudomá­nyos munkássága sűrűn szólítja őt szolgálatilag külföldre, így a külön­böző szintű és rangú összejövetele­inken sem lehet rendszeresen jelen. - Ne haragudjon, ha most hosszabb felsorolásba kez­dek! Jelenleg az MKDM-nek szóvivői testülete, elnöksége, tiszteletbeli elnöke, ügyvezető elnöke, alelnöke, főtitkára, független főtanácsadója van, s talán már csak egy ügyveze­tő főtitkár hiányzik... Nem sok ez egy kissé? - Hát ügyvezető főtitkárunk való­ban nincs még!... De komolyra for­dítva a szót: ezt a „felállást" a mun­ka gyakorlati menete alakította ki; a hivatalban lévő elnökség pedig még március derekán kapott bizal­mat. Mindez ellen egyébként a tag­ság sem apellált még. - Ügyvezető elnökként ön miként tapasztalja: népszerű, feladata magaslatán álló sze­mély a főtitkár? A jövő hónap­ban esedékes közgyűlés után esetleg másvalakit szeretne látni ebben a tisztségben? - Ez két kérdés, sorrendben így is felelek rájuk. Aki ismeri Rajczy Lász­lót, nyi'ván tudja, hogy sokat áldo­zott es rengeteget dolgozott mozgal­munk létrejötte óta. Eközben adód­hattak hibák, mulasztások, félreérté­sek is a munkájában, ez csak termé­szetes. Ennek ellenére sokan és sok helyütt becsülik őt. És hogy a közel­gő tisztújítás után ki milyen poszton maradhat, arról a tagság fog dön­teni. - Bugár úr, lenne még egy izgalmas kérdésem: mozgal­muk alapszabályában benne szerepel-e, és ha igen, akkor minek a független főtanácsa­dó, ha az aláírása nélkül vi­szont nincs lényeges nyilat­kozat? -Tömör és velős választ adok: ezt a kérdést nagyon rövid időn belül tisztázni fogjuk, mert valóban sok félreértést okoz. -Az MKDM egyik fontos célkitűzése a komáromi szék­helyű magyar püspökség lét­rehozása. Kellőképpen végig­gondolt követelés ez? Nem nyit ez egy újabb támadási felületet az itt élő magyarság ellen? - Bízom benne, hogy nem! Sze­rintünk ugyanis ez a püspökség csak emelné a csehszlovákiai ma­gyarság keresztény erkölcsét, a hit­élet tekintélyét. Ilyen értelemben tá­jékoztattuk szándékainkról II. János Pál pápát is, és a szlovák kormány­főnek, Vladimír Mečiarnak szintén hamarosan át akarjuk nyújtani a lé­tesítendő püspökséggel kapcsolatos dokumentációnkat. - Végül egy személes vonat­kozásúkérdés: azelőtt is temp­lomjáró volt? - Természetesen. Huszonkét éves koromig még ministráltam is. Hívő keresztény vagyok, a hitem szerint cselekszem. MIKLÓSI PÉTER ÚJ SZÚ 4 1990. X. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom