Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-25 / 251. szám, csütörtök

Az ENSZ napja (ČSTK) - Tegnap volt az ENSZ napja - a világszervezet megalakulásának 45. évfordu­lójára emlékeztünk. Ebből az alkalomból mondott beszédet Javier Pérez de Cuellar főtit­kár, hangsúlyozva: az idei év­forduló légkörét az határozza meg, hogy a világszervezet fennállása óta a legsikeresebb 12 hónapot tudhatja maga mö­gött. Bonyolult, ugyanakkor si­keres rendezési erőfeszítések történtek Namíbiában és Kö­zép-Amerikában, s a haladás több más nemzetközi problé­ma megoldásában igazolja, hogy az ENSZ kulcsfontossá­gú szerepet játszik a nemzet­közi életben. Tanúi lehettünk a hidegháború végérvényes befejezésének, a békefolya­mat felélénkülésének. - Azonban sosem enged­hetjük meg magunknak - foly­tatta a főtitkár -, hogy nyugod­tan üljünk a babérjainkon. Még tartanak a békét veszélyeztető, régebbi konfliktusok, Irak Ku­vait elleni inváziója pedig újabb kemény próba elé állítja a vi­lágszervezetet. Más óriási fel­adatok is várnak még ránk: igaz, hogy a vasfüggöny eltűnt, de a szegénység függönye még mindig - két részre osztja a nemzetközi közösséget. Az emberi jogok megsértése is tö­meges jelenséggé vált egyes helyeken - szögezte le. A Szovjetunió nem lép be a NATO-ba Rizskov: a kormány kössön megállapodást a szakszervezetekkel (ČSTK) - Jurij Gremitszkih szovjet külügyi szóvivő keddi sajtó­értekezletén közölte, a Szovjetunió nem fog belépni a NATO-ba. Ezzel reagált az EFE spanyol hírügynök­ség jelentésére, mely szerint Viktor Gajduk, a szovjet államfő állítólagos tanácsadója és akadémikus azt mondta, a belépésre valószínűleg jövő év őszén kerül sor. Gremitszkih hangsúlyozta, ez kizárólag Gajduk magánvéleménye, aki egyébként sem nem akadémikus, sem nem elnöki tanácsadó, hanem a tudomá­nyos akadémia egyik intézetének munkatársa. Nyikolaj Rizskov szovjet kor­mányfő tegnap délelőtt a szakszer­vezetek kongresszusán mondott be­szédében támogatta azt a javasla­tot, hogy átfogó megállapodást kös­sön a kormány a szakszervezetek­kel. Ez a dokumentum magában foglalná a közös tevékenységet a szociális programok megvalósítá­sa során. Beszéde további részében Rizskov rendkívülinek nevezte az ország jelenlegi gazdasági helyzetét és figyelmeztetett rá, hogy az idén kb. 30 milliárd rubellel lesz alacso­nyabb a nemzeti jövedelem. A szo­ciális orientáltságú piacgazdálko­dásban jelölte meg az egyetlen kive­Pakisztán Megkezdődtek a parlamenti választások (ČSTK) - Szigorú biztonsági intézke­dések között kezdődtek meg Pakisztán­ban a parlamenti választások. A110 millió lakosból hozzávetőleg 50 millióra tehető a szavazásra jogosultak száma - az isz­lám törvénykezés szerint nők nem járul­hatnak az urnákhoz. Több mint ezer jelölt közül kell kiválasztani a parlament 217 tagját. A zavargások megelőzése érdeké­ben elrendelték a fegyverviselési tilalmat, az országban élő 3 millió afgán menekült­nek pedig október 28-ig nem szabad elhagyniuk a táboraikat. Akkor érnek ugyanis véget négy tartományban a helyi parlamentekbe történő választások. Mint ismeretes, Gulam Iszák Hán ál­lamfő korrupció és a hatalommal való visszaélés vádjával augusztus elején me­nesztette Benazir Bhuttot és kormányát A választások előestéjén mondott beszé­dében az államfő ismét védelmezte ezt a lépést, azt állítva, hogy a nemzet érde­kében tette. Sok megfigyelőnek viszont az a véleménye, hogy a hadsereg állt a kormány visszahívása mögött, hiszen Benazir kényelmetlenné vált a tábornokok számára. Ezért nem megalapozatlan az az állítás sem, hogy a választások a Be­nazir Bhuttoról való népszavazással egyenlőek. A legtöbb jelöltet a Benazir vezette Pakisztáni Néppárt (PPP) állította, vala­mint legnagyobb riválisa, a kilenc konzer­vatív és vallási pártot tömörítő Iszlám Demokratikus Szövetség (IDA), amelynek vezetője Navaz Sarif. A választási harc e két politikai erőnek, illetve személyiség­nek a harca. Kormányválság Indiában (ČSTK) - Visvanath Ppatap Szingh indiai kormányfő új választásokat akar kiírni, mert a vallási viták miatt kisebbségi koalíciós kormánya elvesztette a funda­mentalista hinduista párt, a BJP támoga­tását. Szingh kedden tárgyalt Ramaszva­mi Venkataraman államfővel, majd pedig bejelentette: összehívja a parlament rendkívüli ülését, s felveti a kormánnyal szembeni bizalmi kérdést. Jól értesült források szerint a kormányfő arra számít, hogy a szavazáskor veszíteni fog. De még abban az esetben is az új választá­sok mellett dönt, ha netán bizalmat sza­vaznak a kabinetjének. Az új parlamenti választásokra leghamarabb december végén kerülhet sor. A BJP még kedden közölte, nem tá­mogatja Szingh kormányát, mert letartóz­tatták e párt elnökét, Krisan Advanít, az Ayodhya városban építendő hinduista templom miatt kirobbant hindu-muzul- ' mán konfliktussal összefüggésben. Ezt a templomot ugyanis azon a helyen akar­nák felépíteni, ahol jelenleg egy muzul­mán mecset áll. Ebben a helyzetben a figyelem ismét a legnagyobb pártra, az Indiai Nemzeti Kongresszusra (I) irányul. Ez felszólította a kormányt a lemondásra, s a párt veze­tője, Radzsiv Gandhi kijelentette: pártja hajlandó minden olyan kormánnyal együttműködni, amelyben Szingh és a BJP nem vesz részt. A hindu fundamentalisták Advani letar­tóztatása miatt tegnapra általános sztráj­kot hirdettek. Delhiben bezártak az üzle­tek, az iskolák, szünetelt a közlekedés. zető utat ebből á válságos hely­zetből. A Szovjetunióban szaporodnak a gondok az októberi forradalom közelgő 73. évfordulójával kapcso­latban. A szovjet parlament kedden úgy döntött, Moszkvában ünnepi ülést tartanak, de Gorbacsov elnök már a hónap elején külön rendelet­ben adott utasítást, hogy minden szövetségi köztársaság fővárosá­ban tartsanak díszszemlét. Több köztársaság azonban elutasította ezt az ukázt és november 7-ét töröl­te az állami ünnepek közül. Moszk­vában is különös helyzet alakult ki, az idén lesz az első eset, hogy nem a városi tanács szervezi a hivatalos ünnepségeket. Gavriil Popov, a fő­város radikális polgármestere ugyanis kijelentette, ellenzi a dísz­szemléket, amelyek tönkreteszik az útburkolatot, szennyezik a levegőt és pazarolják a benzint. Jazov mar­sall, védelmi miniszter azonban nem hajlandó lemondani a díszszemléről és ragaszkodik ahhoz, hogy leg­alább a laktanyákban tartsanak szemléket. A grúz „árnyékparlamentben" a nemzeti kongresszusban a 200 mandátum közül 71-et a Nemzeti Függetlenség Pártja és koalíciós partnere, a Nemzeti Szövetség sze­rezte meg. A testület első ülése pénteken kezdődik. A Mari Autonóm Köztársaság, amely a Volga középső folyásán fekszik, kedd óta a Marijel nevet viseli. A névváltoztatást és a köztár­saság szuverenitásáról szóló nyilat­kozatot - amely kimondja, hogy Ma­rijel az Oroszországi Föderáció ré­sze - az autonóm köztársaság leg­felsőbb tanácsa hagyta jóvá. Damaszkusz Párizst bírálja A milíciák feladják bejrúti állásaikat (ČSTK) - Szíria tegnap bírálta a fran­cia kormányt, hogy engedett saját ellen­zékének és libanoni pozíciói megtartása érdekében támogatta a megbuktatott Mi­chel Aun keresztény tábornokot. A Tislin című hivatalos szíriai napilap szerint az Aun támogatására indított francia kam­pány nem követett humanitárius célokat, ahogy azt hivatalosan deklarálták. A lap kétségbe vonta a francia külpolitika meg­bízhatóságát és felszólította Párizst, hogy a jövőben „saját belpolitikai problémáit ne Libanonban oldja meg". A Tislin árulónak nevezte Aun tábor­nokot, aki elpusztította Libanon nagy ré­szét és harcokba sodorta az országot. Aun jelenleg Franciaország bejrúti nagy­követségén tartózkodik és arra vár, hogy menedékjogot kapjon Franciaországban. Az egymással rivalizáló libanoni mu­zulmán milíciák - az Irán-párti Hezbollah és a síita Amal mozgalom - még a meg­határozott időpont előtt elhagyták állásai­kat Bejrút déli elővárosaiban, s a területe­ket átadták a libanoni hadseregnek, illetve a szíriai egységeknek. A hírt bejrúti biz­tonsági források közölték tegnap. Göncz Árpád válaszlevele egy kassai polgárnak A nemzetiségek jó közérzete a többségi nemzet érdeke is Néhány nappal ezelőtt Katarína Alattyánová kassai lakos levelet írt Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökének. Levelében aggodal­mát fejezte ki a magyar-szlovák viszony éleződése és a nemzeti kisebbségek helyzete miatt. Göncz Árpád válaszát Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi főkonzulja tegnap adta át Kassán a levél írójá­nak. Alábbiakban ezt a válaszlevelet közöljük. TISZTELT ASSZONYOM! Mindenekelőtt szeretném megköszönni önnek, hogy bizalommal, őszin­tén tájékoztatott engem az önöket foglalkoztató problémákról és kifejtette közösségük álláspontját az országainkban élő nemzeti kisebbségek helyze­tét illetően. Országainkban emberemlékezet óta együtt élnek több nemzet képviselői. A különböző népekhez tartozók kapcsolataiban a másik tisztelete, hagyomá­nyainak és kulturális értékeinek elfogadása, egyszóval a másság tolerálása volt alapvetően jellemző. A magyar-szlovák viszony éleződése, megromlása szinte minden esetben külső erők müve, nyomásának következménye vagy kísérő jelensége volt. Szilárd meggyőződésem, hogy az országainkban zajló átalakulási folya­matok, demokratikus jellegüknél fogva, történelmi esélyt jelentenek szá­munkra kapcsolataink pozitív elemeinek elmélyítésére, a vitás kérdések jószándékú, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásán alapuló megközelíté­sére, tárgyalásos úton történő megoldására. A népeink által már igencsak megszolgált demokráciát és jogállamiságot csak a társadalmainkban élő egyének és közösségek emberi jogainak, demokratikus szabadságjogainak, illetve a kisebbségi sorban élőkről szólva, egyéni és kollektív nemzetiségi jogainak biztosítása, tiszteletben tartása mellett érhetjük el. Végre be kell látnunk - s itt szembe kell néznünk az országunkban történt igen súlyos mulasztásokkal is -, hogy az a politikai irányvonal, mely türelmetlen a nemzeti kisebbségekkel szemben, s másodrangú állampolgá­rokként kezeli őket, vagy éppenséggel kegyként osztogatja a nemzetiségi sorban élők számára az alapvető jogokat, halálra van ítélve, mert természete idegen az egyetemes és általánosan elfogadott normáktól, az európaiság értékrendjétől. A nemzetiségek boldogulása, jó közérzete, következésképpen országaink többségi nemzetének is alapvető érdekében áll, stabilitását, biztonságát erősíti. Véleményem szerint, ennek eszköze a kisebbségek többletjogainak biztosítása, nem a meglévő lehetőségek korlátozása, nem jogok elvétele, hanem jogásznyelven szólva, a pozitív diszkrimináció kell, hogy legyen. Kérem, hogy a fentiek szellemében ítéljék meg a szlovákiai magyarság törekvéseit identitásának megőrzésére, olyan körülmények megteremtésére, melyek között egyénenként, családonként és nemzeti kisebbségként is teljes értékű életet élhet. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a Magyar Köztársaság kormánya, és bizton állítom, hogy egész népe, a nemzetiségi konfliktusok megoldását a fentemlített gondolatok szem előtt tartása mellett, az összeurópai folyama­tok szerves részeként, a 10 helsinki alapelvre épülve - tehát a jelenlegi határok sérthetetlenségének tiszteletben tartása mellett - tartja elképzelhe­tőnek és megnyugtatónak. Ezeket az elveket valljuk a hazánkban élő kisebbségek kérdésének vizsgálatakor is. Igyekszünk megteremteni számukra a kisebbségi lét opti­mális feltételeit, s ebben igényeljük az anyaországok hivatalos szerveinek, állampolgárainak, állampolgári csoportjainak - így az önök - tevékeny közreműködését. Szeretnénk, ha e területen minél szorosabb partneri kapcsolat alakulhatna ki a két anyanemzet, a kormányok, az illetékes állami szervek, az érdekelt pártok és társadalmi szervezetek között, s így a két nemzeti kisebbség igazán betölthetné a híd szerepét népeink és országaink között. A fenti gondolatok jegyében alakítottuk ki a közelmúltban a nemzeti­ségi jogok, illetve az azok biztosítását szolgálni hivatott államközi együttmű­ködés alapelveinek chartáját, s kezdeményeztük egy ilyen dokumentum aláírását mindazon szomszédos országokkal, melyek az egységes Európa létrehozásában látják fejlődésük egyetlen perspektíváját. Bár a nemzetiségi problémákat - a többi európai országhoz hasonlóan - Magyarországon sem tekinthetjük véglegesen, vagy akár megnyugtatóan megoldottnak, mégis figyelmükbe ajánlom a nálunk zajló folyamatot, a magyarországi nemzetiségekkel, így a szlovákok szervezeteivel a közös gondolkodást, melynek része a nemzetiségi törvény előkészítése, a nemzeti­ségi képviselet törvényi szabályozása az önkormányzatokban stb. Célunk az, hogy ezek a lépések a községek és városok lakosságának, tehát az érintett embereknek és községeknek ügyévé tegyék és saját jogkörébe utalják életkörülményeik szabályozását, egyebek között olyan alapvető területeken, mint az anyanyelvi oktatás és kulturális-, művészeti élet, vallási tevékenység; jogszabályalkotás és közigazgatás, vagy a kapcsolattartás anyaországuk szerveivel és szervezeteivel, valamint harmadik országok azonos nemzetiségű közösségeivel. Kérem önöket, hogy politikai érzékenységükkel és emberi tartásukkal dolgozzanak, tevékenykedjenek együtt velünk - mindenki a maga területén - egy minden kisebbség számára hazát jelentő társadalom kialakításán. Budapest, 1990. október 10. Üdvözlettel: Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke ÚJ SZÚ 19S0. X. 25. Lengyelországban az elnökválasztási kampány mellett a sajtóban leggyakrabban szereplő téma az Európába való visszatérés esélyeinek a latolgatása. Ha röviden, címszavakban kellene jellemeznem a hírmagyarázatok, az elemzések alaphangját, ak­kor a pesszimizmust és a sértődöttséget kellene elsősorban kiemelnem. Főleg azt hangsúlyozzák, hogy Lengyelországot a voit szövetségesek magára hagyták, s úgy érzik, a lengyeleknek egyedül kell az Európába visszavezető úton végigmenni, ráadásul ez számukra talán hosszabb lesz, mint Csehszlová­kia vagy Magyarország számára. Ha őszintén belegondolunk, a lengyel sértődött­ségnek van némi alapja. Megsértődtek az osztrá­kokra, amiért Bécs intézkedéseket hozott a lengyel bevásárlóturizmus, a feketézők ellen. Németország egyesítése után egy másik jó piacot is elvesztettek a lengyelek: az NDK-t. A bonni kormány most azt fontolgatja, hogy esetleg még az idén eltörli a len­gyelek számára a vízumkényszert. Persze, nem ez sérti a lengyeleket, hanem az, hogy a német sajtó, főleg a volt keletnémet sajtó ezzel nem ért egyet, az egykori NDK rossz tapasztalataira hivatkozva. És végül úgy érzik a lengyelek, hogy Csehszlovákia is megsértette őket, többszörösen. Még mindig nem állítottuk helyre a kishatárforgalmat, erről a szerző­dést mint ismeretes, a volt csehszlovák rezsim a nyolcvanas évek elején egyoldalúan felmondta. Varsóban azt róják fel, hogy a csehszlovák sajtó Lengyel külpolitika Útkeresés valóságos kampányt indított a lengyel turisiaK eiien. Amikor Vladimír Mečiar szlovák kormányfő nemrégi­ben Varsóban tárgyalt, a központi lengyel lapok akkor is a Csehszlovákiában megjelent cikkek bírá­latával voltak elfoglalva. Pedig éppen akkor nyilatko­zott úgy Jirí Dienstbier külügyminiszter egy varsói lapnak, hogy reméli, november 1-tői megnyílik a két ország közti kishatárforgalom. Külügyminiszterünk leszögezte: elítéljük a régi párt- és állami vezetés egyoldalú lépését. De jelenleg éppen az okozza a legtöbb gondot, hogy a politikai és a gazdasági érdekek nem mindig találkoznak. Mindkét ország vezetése azonos célokat követ, integrálódni kívá­nunk Európába, viszont különbség van a gazdasági reformok ütemében, a lengyelek hamarabb kezdték a piacgazdaságra való átállást, mint mi. Nem egy lengel kommentár adott hangot annak a véleménynek, amely szerint Prága akadályozta meg, hogy Lengyelország a Pentagonálé-csoport teljes jogú tagja lehessen. Markéta Fialková, hazánk varsói nagykövete a Zycie Warszawvnak adott inter­jújában visszautasította ezt az állítást, hangsúlyoz­va: a Pentagonálé konkrét ügyekben, például a köz­lekedésben, a környezetvédelemben nagyon is nyi­tott a Lengyelországgal való együttműködés előtt. Egy más példa: a múlt héten csehszlovák-lengyel -magyar külügyminiszter-helyettesi konzultációk voltak. A fő téma a három ország együttműködése és a problémák tisztázása. E célból, valamint egy közös deklaráció kidolgozása érdekében egy kon­zultatív bizottságot is felállítottak. Ezt a találkozót a Gazeta Wyborcza a kelleténél pesszimistábban értékelte, mondván, egyáltalán nem járt sikerrel, csak az érdekek különbözőségét igazolta. A lengyel lapnak ezt a megállapítását sem a csehszlovák, sem a magyar fél nem tartotta reálisnak. Úgy érzik tehát a lengyelek, hogy valamilyen bűvös körbe kerültek, mindenütt falba ütköznek. Ezen a helyzeten akarnak a varsói külpolitika­csinálók változtatni, például az új keleti politikájuk­kal. E politikának nyitóeseménye lett volna Skubiszewski külügyminiszter múlt heti szovjetunió­beli látogatása. Nemcsak Gorbacsovval és vendég­látójával. Eduard Sevardnadzeval tárgyalt, hanem - lényegében a központi szovjet vezetés megkerü­lésével - három köztársasággal is. Ukrajnában, Be­lorussziában és az Orosz Föderáció képviselőivel folytatott tárgyalásokon is az önálló, kétoldalú kap­csűlSÍCK bővítése volt a vezető téma. Varsó egyben azt is deklarálni akaítS, h9gy elismeri e köztársasá­gok szuverenitását. Csakhogy nem úgy történt, ahogyan Skubiszewski elképzelte, egyik köztársaság sem készült fel annak a lengyel javas­latnak az elfogadására, hogy a nemzeti kisebbségek számára vezessék be a kettős állampolgárságot. Tehát a keleti politika lényege, hogy Varsó párhuza­mosan akarja fejleszteni kapcsolatait a Szovjetunió­val is, és külön-külön a köztársaságokkal is. Sokan azt mondják, ha már nem sikerült a Penta­gonáléhoz csatlakozni, akkor Lengyelországnak in­kább az északi államok felé kellene orientálódnia. A pesszimistábbak úgy látják, hogy ez csak bizo­nyos területeken valósítható meg, mert a politikai és főleg a gazdasági különbségek miatt inkább csak arra van esély, hogy Varsó valamilyen összekötő kapocs legyen Észak-Közép- és Dél-Európa között. Nem zárult még le a lengyel külpolitikában az útkeresés időszaka. A leghamarabb csak a jövő év tavaszán sorra kerülő parlamenti választások után kristályosodik majd ki az irányvonal. Csak azt köve­tően válhat ugyanis Varsó az Európa Tanács tagjá­vá, ami eddig azért nem történt meg, mert még nem voltak Lengyelországban igazán szabad parlamenti választások. J MALINÁK ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom