Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)
1990-10-24 / 250. szám, szerda
/ / „JOG on VAN, AHOL JOGOT ALAKÍTÓ POLGÁROK VANNAK! 1 1 A koalíciós nyelvtörvényjavaslatról nyilatkozik Tóth Károly, a Független Magyar Kezdeményezés elnöke - Mečiar kormányelnök úr a héten több ízben is nyilatkozott a nyelvtörvény ügyében, és immár egyértelmű, hogy a kormány az ún. koalíciós nyelvtörvényjavaslatot támogatja a parlamentben. Az FMK elnöke hogyan vélekedik a javaslatról és a kormányzat szerepéről ebben a kérdésben? - Megítélésem szerint, az a nyelvtörvényjavaslat, amelyet másfél hete dr. Zászlós Gábor vezetésével a szakemberek kidolgoztak, alapeszméjében, filozófiájában az előzőekhez (tehát az előző négy koalíciós tervezethez vagy javaslathoz) 'hasonlatos, csak kidolgozottabb, jobban ügyel a részletekre és az előző javaslatok joghézagait megpróbálja korrigálni. Fontos változásokra került sor a törvénytervezet indoklásában. A merev nemzetszempontú indoklás helyett az állampolgár került előtérbe, hangsúlyt kaptak a nemzetközi alapokmányok és maga az alkotmány is. Mindezek nagyon pozitív vonások. Visszatérve Mečiar úrhoz, tévébeszédében megállapította, hogy Szlovákiában minden állampolgár államalkotó, amit ez idáig egyetlen politikus sem mert kijelenteni. Döntő jelentőségű megállapítás ez, hiszen új alkotmány kidolgozása előtt állunk. Ismeretes, hogy ez a megállapítás az FMK múlt évi Elvi Nyilatkozatának kulcsmondata volt. Akkor ennek, rajtunk kívül, senki sem tulajdonított különösebb jelentőséget, és azzal vádoltak bennünket, hogy mi csupán az egyéni jogok oldalán állunk. Holott, mi akkor az egyéni jogokból kiindulva fogalmaztuk újra a kollektív jogokat is. íme: ,,Leszögezzük, függetlenül nemzeti hovatartozásuktól, a Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaság állampolgárainak államalkotó szerepét. Csehszlovák állampolgárságától senki sem fosztható meg. A nemzeteket és nemzeti kisebbségeket kollektív jogok illetik meg. A nemzeti hovatartozás emberi jog. Ezért a kollektív jogok a nemzetek és nemzeti kisebbségek minden egyes tagját megilletik." E szerint a kollektív jogok nem csak a nemzeti kisebbségeket illetik meg, hanem az itt élő két nemzetet is. És ez döntő dolog. Aki csak a nemzeti kisebbségeknek követel kollektív jogokat, az: ad 1) nem gondolta végig kellő alapossággal, hogy mit jelent az egyén, az állampolgár államalkotó szerepe; ad 2) végső soron elfogadja az államalkotó nemzetet, mint olyat, hiszen automatikusnak veszi, hogy a nemzeti kollektív jogok őt létezésénél fogva megilletik. (Például a nemzeti kisebbséget is államalkotóként kívánja elismertetni, mintha nem lenne az.) Bizonyára sokan meglepődnek manapság, hogy egyesek „saját hazájukban" a szlovák nemzet jogait követelik. Pedig ez nem meglepő. Megfigyelhető, hogy az érvelésükben nem pusztán magyarellenesek, hanem a kormányzatot sem tekintik elég nemzetinek. Itt egy nagyon súlyos problémáról van szó, a polgári jogok és a „nemzeti (kollektív) jogok" ellentmondásáról. A szembenállást nem lesz könnyű feloldani, de van rá mód. A modern nemzet fogalma és tartalma ezt fejezi ki. Ha ma egy némettől megkérdezi valaki, hogy kinek érzi magát, akkor a többségük először európainak vallja magát, majd német állampolgárnak és csak azután németnek. Nálunk még más a helyzet. Visszatérve a kérdéshez. Ha ennek a nyelvtörvény-históriának lehet valami haszna, az éppen az, hogy e túlfűtött nemzeti-kollektivista szemlélet ellenében kibonthatóvá és érthetővé tehető a polgári, a citoyenszemlélet. Mečiar úr beszédének ilyen szempontból döntő jelentőséget tulajdonítok. Kellő időben szólalt meg, s tekintélyével egy pozitív akarat felerősítéséhez járult hozzá. -Említést tett a törvénytervezet filozófiájáról. Megtudhatnánk valamit erről bővebben? - A koalíciós tárgyalások és megegyezés azt célozta, hogy csupán a hivatalos érintkezés nyelvére csökkentsük le az ügyet, többihez az államnak ugyanis semmi köze! És úgy tenni ezt, hogy az ne legyen diszkriminatív. Ennek persze megvan a politikai vetülete is. Az ellenzéki párt a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó részeket nem tudja elfogadni. Látszólag ez a fő probléma. Pedig itt jóval többről van szó! Az SZNP tervezete sérti az alkotmányt - tehát az alkotmányos jogok megsértéséről, egy jogbizonytalansági állapot előidézéséről, és végsősoron a demokratikusan megválasztott parlamenti többség és a kormányzat megingatásáról van szó. Mindezt látni kell. És minden képviselőnek tudatosítania kell, milyen súlyos politikai következmények fakadhatnak október 25-i kézfelemeléséből. Minden képviselő arra esküdött, hogy az állampolgárok jogbiztonságát fogja szolgálni. A nyelvtörvény kapcsán egy fenyegető politikai válság feloldásáról van szó. A politikai mozgalmak és pártok vezetői számára véget ért a nehéz egyeztetések időszaka, a szó immár a képviselőké. Remélem, június elején jól választottunk. - Ma mindannyiunkat aggaszt, hogy mi lesz akkor, ha a parlament mégis az SZNP tervezetét fogadja el? - Az egyén szempontjából válaszolnék a kérdésre. A jogállamisághoz a „polgári engedetlenség" fogalma is hozzátartozik. Ha bárkit (akár törvényileg is) arra akarnak kényszeríteni, hogy az alkotmánynyal, a nemzetközi kötelezettségekkel vagy a legalapvetőbb emberi értékekkel ellentétesen cselekedjen, megengedett, sőt megkövetelt a polgári engedetlenség. Az ellenzéki tevékenység az elmúlt évtizedekben erre épült. Senki se kényszeríthető arra, hogy az alkotmány ellen cselekedjen, hiszen azonnal utána ezért kell őt felelősségre vonni. Ilyen törvényeket nem szabad betartani. Erre a helyzetre is érvényes programunk egyik mondata: ,,Jog ott van, ahol jogot alakító polgárok vannak!" Az alkotmányellenes törvény hatálytalanítása pedig a rövidesen felállítandó Alkotmánybíróság feladata lesz majd. NÉMETH SZILVIA Kóros betegség szimptómái Aggodalmak, gondolatok egy tévéműsor után ÚJ szú 1990. X. 24. Van úgy, hogy az embert kórokozók támadják meg, melynek a szervezet képtelen ellenállni és megbetegszik. Ilyenkor rendszerint orvoshoz szoktunk fordulni segítségért. A jó szakember általában felismeri a kórokozót és, hála a fejlett tudománynak, az esetek többségében tud segíteni a bajbajutotton. Ha a betegség fertőző jellegű, akkor az az első lépése, hogy a beteget izolálja az egészségesektől. Ez a gyakorlat meggátolja a fertőzés tömeges elterjedését, írásomnak azonban nem az a célja, hogy orvosi témákat boncolgasson - ezt szakemberekre bízom. De mit tegyen az ember, ha szervezetét nem élő baktériumok, hanem az elszabadult nacionalizmus féktelen pestise keríti hatalmába, mely indulatot, gyűlölködést valaki(k) kieresztették abból a bizonyos palackból és vigyorogva helyezik ujjukat a nyílás végére, saját érdekeik szerint szabályozva a kiáradó förmedvényt. Nagyon kevés ember tud immúnis lenni az ilyen fertőzés ellen. Azt veszi észre saját magán, hogy egy láthatatlan erő, a gyűlölet ereje löki, taszítja beláthatatlan irányba az irracionális gondolkodás és cselekvés tartományába. Egy idő után szinte már természetesnek veszi, hogy gyűlöl mindent és mindenkit, aki nem saját fajtájából való, aki más nyelven beszél. A gyanú, a bizalmatlanság légköre alakul ki egykori ismerősök, barátok sőt (konkrét eset) házastársak között is, akiket azelőtt az ilyen különbségek nem nagyon foglalkoztattak. E betegség kórokozói ezzel nagyon is tisztában vannak, amikor azt a palackot kinyitják. Azt is jól tudják, hogy ez ellen a kór ellen, ha létezik is orvosság, csak nagyon-nagyon lassan hat és évtizedeknek kell eltelniük, míg nyomtalanul elmúlik, ha elmúlik, az ember lelkében. Sajnos, társadalmunk nem izolálta időben ezeket a kártevőket, sőt káros tevékenységük még nyilvánosságot is kap. Egyre több ember kezdi dédelgetni, táplálni magában azt a gondolatot, hogy minden bajának, tehetetlenségének, műveletlenségének, primitívségének forrása a más nyelven beszélő, gondolkodó ember. Ezek a gondolatok keringtek, kavarogtak bennem az elmúlt péntek este, amikor a Szlovák Televízió Párbeszéd stúdió című műsorát néztem.. Az egész műsor nyomán az a benyomás alakult ki bennem, hogy mi, délszlovákiai magyarok, már nemcsak mint gyűlölt objektív valóság vagyunk számontartva, hanem egyszeriben szinte árucikké is váltunk a szlovákság egy része előtt, akikről, mint a piacon szokás, alkudozni lehet, milyen áron is keljen el. Mindnyájunk számára nyilvánvaló lehetett, hogy nagyon csekély értéket képviselünk ebben az országban, a piacon. Szomorú ez, ha figyelembe vesszük, hogy a kamerák előtt a szlovákság ismert reprezentánsai ültek. Személy szerint örültem, hogy a magyar politikai mozgalmak képviselői nem jelentek meg az aukción, nyilván okultak a nemrégiben lefolytatott hasonló jellegű ,,párbeszédből", ahol hiábavaló volt mindennemű józan érvelés. Mindezek ellenére, tisztelet a becsületes helytállásért De vissza a ,,piacra", kérem. Látszólag kétféle irányzat csapott össze, s alkudozott rólunk, nélkülünk. Láthattuk, hogy milyen kicsi is volt a véleménykülönbség a két fél között. Mégis indulatos megjegyzéseket váltott ki. A figyelmes szemlélő észrevehette, hogy Oľga Keltošová, az SZNT alelnöke - aki párhuzamot húzott a két törvényjavaslat között, nem minden alap nélkül - még e különbséget is meg tudta osztani. Láthattuk,a két fél között a különbség csupán annyi, hogy míg a Moric-féle nacionalista irányzat puszta létünket is megkérdőjelezi, addig a másik fél mégis igyekszik, illetve kénytelen figyelembe venni a külvilág, elsősorban Európa reagálását erre a totális nyelvi genocídiumra. Mindannyian egyetértettek például a helységnevek, utcák stb. kizárólagos szlovák megjelölésével. Ide jutottunk. Ki gondolta volna még tavaly novemberben!? Most már értem, miért nem számít sok szlovák állampolgárnak a gazdaság katasztrofális állapota, az üres üzletek, a növekvő infláció. A gyűlölet soha ki nem meríthető táplálékául szolgálunk számukra, amiből mindig jóllakhatnak mindaddig, amíg létezni fogunk ebben a régióban. Mert aki azt hiszi, hogy ez a vég, az nagyon téved. Ez csupán a kezdet. Tragikomikus volt ebben a szituációban, hogy mindezt úgy igyekeztek beállítani, hogy a javunkat akarják, holott annyi jogot sem biztosítanak számunkra, mint a két világháború közötti időszak nemzetiségi politikája, de még annyit sem, mint a kommunista diktatúra proletár internacionalizmusa. Nem tudom, vajon a szlovákiai magyarság el bírja-e viselni negyven év után ezt az újabb nacionalista erőszakot, vagy beletörődik a neki szánt járomba. Úgy érzem, nem Európa, hanem a Balkán felé menetelünk. BORBÉLY JÓZSEF Moszkvai javaslat Minden élelmiszert jegyre árusítsanak (ČSTK) - A moszkvai városi tanács hétfői' dokumentuma azzal számol, hogy a szovjet fővárosban teljes mértékben jegyre fogják árusítani az élelmiszert. A végső döntést a tanácsnak novemberben kell meghoznia, s az indoklás szerint azért van rá szükség, hogy a piacgazdaságra való átállás következményei ellen nyújtsanak szociális védelmet a dolgozóknak. Ha a fővárosban bevezetik a jegyrendszert, a városi tanács vezetése javasolni fogja az orosz parlamentnek, hogy ezt az egész Oroszországi Föderáció területére terjesszék ki. Moszkvában újabb termék iratkozott fel a hiánycikkek listájára a só. Hiába hangoztatják az illetékesek, hogy sóból van elég, Moszkva nem hisz az ígéreteknek, s az emberek nagy mennyiségben vásárolják fel a sót - a főváros napi fogyasztása 146 tonnáról 220 tonnára ugrott. Érvényesül tehát a népi bölcsesség, amely szerint a só többet ér az aranynál. A piacgazdaságra való átállás kormányprogramja, amelyet Gorbacsov beépített a saját elnöki programjába, a jövő évben azt fogja eredményezni, hogy megindulnak az áremelkedések, kiéleződnek a bérharcok, s elszabadul az inflációs spirál. A piacnak pedig még a nyoma sem lesz meg. A helyzetet az egyik radikális szovjet politikus, Gavriil Popov moszkvai polgármester láttatja ilyen borúlátóan a Moszkovszkije Novosztyi legújabb számában. Popov szerint a Szovjetunió olyan mély válságot él át, amelyből a jelenlegi vezetés képtelen kivezetni az országot. Szerinte nem a közelmúltban bevezetett elnöki rendszer jelenti az optimális megoldást, hanem egy olyan koalíciós rendszerre volna szükség, amelyben az államfő együttműködne a piacgazdaságra való átállást sürgető radikálisokkal. Az orosz parlament elnöksége hétfőn azt javasolta a képviselőknek, hogy november 27-re hívják össze az Oroszországi Föderáció népi képviselőinek rendkívüli kongresszusát. Döntés született egy olyan parlamenti bizottság létrehozásáról is, amely előkészíti ezt a kongresszust. Egyelőre nem indokolták meg bővebben, hogy miért van szükség a rendkívüli tanácskozás összehívására. A moszkvai Kreml Kongresszusi Palotájában tegnap nyílt meg a szovjet szakszervezetek 19. kongresszusa. A tanácskozáson 2500 küldött képviseli a 140 milliós szakszervezeti tagságot, s lényeges döntések várhatók a piacgazdaságra való átállás kapcsán a szakszervezeti mozgalomban esedékes reformok ügyében is. Valószínűleg új nevet kap a Szakszervezetek összszövetségi Központi Tanácsa is. A szakszervezeti fórumon részt vesz Mihail Gorbacsov államfő, Anatolij Lukjanov, a Legfelsőbb Tanács elnöke és Nyikolaj Rizskov kormányfő is. Tallinnban a köztársasági parlament hétfőn jóváhagyta az Észtország gazdasági határairól szóló törvényt. A jövő év januárjában lép életbe, s azzal a céllal hozták, hogy stabilizálják az észt belpiacot. A rendelkezések értelmében új vám- és ellenőrzési rendszert vezetnek be az észt-orosz, illetve az észt-lett határon. Megszállt területek A BT még nem döntött Libanoni politikus az Arab Liga élén (ČSTK) - New Yorkban hétfőn este ismét eredmények nélkül fejeződött be az ENSZ Biztonsági Tanácsának konzultációja a megszállt arab területeken kialakult helyzetről. David Hannay brit nagykövet, a BT elnöke a tanácskozás után tájékoztatta az újságírókat, hogy az országok álláspontja továbbra is megosztott. Arról folyik a vita, bocsássák-e szavazásra a határozattervezetet, vagy csupán a BT elnökének kevésbé kötelező érvényű nyilatkozatát adják ki. Mindkét dokumentumtervezet Izraelt bírálja amiatt, hogy nem hajlandó fogadni az ENSZ-főtitkár tényfeltáró misszióját. Izraelben tovább éleződött a feszültség, amikor tegnap reggel Haifa közelében egy "tehergépkocsi palesztin vezetője megtámadta az izraeli hadsereg két női tagját és komolyan megsebesítette őket. Az Arab Államok Ligájának minisztertanácsa hétfőn Tuniszban Asszad Asszad libanoni politikust nevezte ki a liga új főtitkárává. Ebben a tisztségben Sedli Klibit váltja fel, aki szeptember 3-án mondott le, miután bírálatok érték őt az öbölbeli válsággal kapcsolatos állásfoglalásáért. 0l a' váls á9 : Nyertesek és vesztesek (ČSTK) - Az OPEC-államok ra Szovjetunió és Nagy-Britannia dollármilliárdokkal lesznek gazdagabbak, ezzel szemben a kelet-európai, valamint a fejlődő országok túlnyomó többsége dollármilliárdokkal lesz szegényebb az augusztus óta tartó olajválság következtében - állapította meg hétfő esti beszédében Rafiuddin Ahmed, az ENSZ főtitkárának nemzetközi gazdasági és szociális ügyekkel foglalkozó helyettese Konkrét adatokkal érzékeltette, mennyit keresnek, illetve veszítenek az említett országok 1991-ben akkor, ha az olajár 30 dollár, s akkor, ha 40 dollár körül stabilizálódik. A barrelenkénti 30 dolláros ár mellett az OPEC tagországai (természetesen Irak és Kuvait nélkül) 88 milliárd, a második esetben pedig egészen 159 milliárd pluszbevételhez jutnának, s ebből csupán Szaúd-Arábiának 42,3 milliárd, illetve 69,1 milliárd jutna. A Szovjetuniónál ez az első esetben 11,5 milliárdos, a második esetben pedig 24,3 milliárdos bevételt jelentene. További példák: Nagy-Britannia hozzávetőleg 3, illetve 6,2 milliárdot, Norvégia pedig 4.9, illetve 10,4 milliárdot nyerne. Ezzel szemben a kelet-európai országok az első esetben 5,9 milliárd dollárral, a második esetben pedig 12,4 milliárd dollárral lennének szegényebbek. A fejlődő országoknak az olajválság 15-32 milliárd dolláros kárt okoz. A New York-i börzén egyetlen nap alatt rekordnagyságot ért el a kőolaj árának a csökkenése A hétfői zárás előtt 28,38 dol árba került egy barrel könnyűolaj, vagyis a csökkenés egyetlen nap alatt 5,41 dollár volt. Emlékezhetünk, jó egy héttel ezelőtt az olaj barrelenkénti ára még meghaladta a 40 dollárt. xxx A Szovjetunió már több külföldi olajtársaságtól, köztük az amerikai Continental Oil Company monopóliumtól is kapott előnyős ajánlatokat technológiák szállítására - mondotta a Trud napilapnak adott interjújában I. Morgyinov, a külgazdasági kapcsolatok minisztere. A perzsa-öbölbeli konfliktus miatt a külföldi cégek egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a szovjet olajipar iránt, s ez lehetővé tenné a szovjet olajkitermelés hatékonyságának a lényeges növelését, a Szovjetunió bejutását a világpiacokra. Rocard szerint MÉG KELL AZ ATOMERŐ (ČSTK) - A francia atomerő megőrzésének és a francia-brit nukleáris együttműködésnek a fontosságát hangsúlyozta Michel Rocard francia kormányfő hétfőn este a hadtudományi intézetben mondott beszédében. Rocard szerint a harmincötök november 19-én kezdődő párizsi csúcstalálkozója új fejezetet nyit az európai kapcsolatokban. Ugyanakkor azt húzta alá, a katonai szembenállás csökkenése ellenére kontinensünkön a védelemben a nukleáris fegyverek továbbra is megőrzik szerepüket, s kockázatos lenne, ha az európaiak ,,azt a nézetet tennék magukévá, hogy az atomfegyverek már szükségtelenné váltak". Rocard szerint a nyugat-európai országoknak a védelmi kérdésekben jobban együtt kellene működniük
