Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)
1990-10-22 / 248. szám, hétfő
A hasonló nem ugyanaz Társfelelősséget a vízlépcsőér t nem vállalunk Az interjú első részét szombati számunkban közöltük. • Alkalmanként tanúja voltam annak, hogy az erőmű eredeti tervek szerinti megvalósításában érdekelt gazdasági és politikai körök a sokat emlegetett független szakértőkből felállítandó nemzetközi bizottság munkájának eredményességét, hasznosíthatóságát eleve megkérdőjelezik. Az ökológusok szerint segíthet-e, s miben egy ilyen csoport? - Bizonyára ismert, hogy Josef Vavroušek és magyar kollégája Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter Dublinben hivatalukból adódóan egy nemzetközi szakbizottság felállítását kérték. Ez azonban nem azonos a két ország kormányának hivatalos kérelmével. Ennek ellenére az Európai Közösségek, az ENSZ Környezetvédelmi Programra igyekszem menteni amit még lehet. • Beszélgetésünkből kitűnik, hogy ön többekkel együtt nem Képvisel szélsőséges álláspontot. Önöket ennek ellenére egy kalap alá veszik a zöldekkel, akik az erőmű lerombolását, az eredeti állapotok visszaállítását követelik. Vajon miért? - Azt hiszem ez egy nagyon kényelmes módja annak, hogy kétségbe vonják szakmai fenntartásainkat. Tulajdonképpen egy célt követnek, azt, hogy az erőművet az eredeti tervek szerint fejezhessék be. A radikális követelésekről csak annyit, hogy ezeket ha nem is szakmai, de pszihológiai szempontból figyelembe kell venni, mivel a nyilvánosság egy részének véleményét képviselik. • Doktor úr, ön a szlovák korújszá 1990. X. 22. (Gyökeres György felvétele) jának képviselői valamint a Természetvédelmi Világalapítvány, a WWF részéről ajánlatot kaptunk. Véleményem szerint egy független bizottság eredményei bizonyára hozzájárulnának a két ország közti vita megoldásához, ha mindkét fél elkötelezné magát, hogy azokat tekintetbe veszi. Szakmailag pedig elsősorban szoftverrel, a már meglévő adatok értékelésével és értelmezésével segíthetnek. • A nemzetközi bizottság helyett, azonban újabb hazai bizottságokat hoznak létre. - A Josef Vavroušek szövetségi miniszter áital előterjesztett, a beruházás további sorsát felvető hét változat megítélésére hat bizottságot állítottak fel. Ezt a kormány kezdeményezte. A szakemberek részvétele ezekben a bizottságokban úgy mint tavasszal, most is félig-meddig önkéntes alapon történik. Felajánlották az ökológiai bizottság elnöki tisztjét, én azonban elutasítottam. Az a véleményem ugyanis, hogy olyan bizottságokba kényszerítenek bennünket, amelyekben már csak keveset lehet tenni. A tervezők jól ismerik álláspontunkat, jelen voltak szakvéleményünk kidolgozásánál, tudják miben kötöttünk kompromiszszumot. Most olyan helyzetbe kívánnak hozni bennünket, melyben a tervezetért társfelelősséget vállalnánk. Ez szép gondolat, csak éppen két évtizeddel korábban kellett volna felvetni, nem most, mikor már kész tények előtt állunk. Ma már nem a tervezetet kell megvitatni, hanem a folyam vízhozamának elosztását, az üzemeltetés módját és ütemtérvét. A bizottságok tevékenységét szkeptikusan Ítélem meg, a hét alternatívát ugyan megtárgyalják - ezt parancsba kapták - közben azonban az ökológiai érdekeket elfogadhatatlannak tartják, mivel az ellentmond az energetikai elképzeléseknek. Jó bizonyíték az elmondottakra, hogy a szövetségi kormány számára előkészített határozati javaslat többek között a kővetkezőket tartalmazza: ,.... a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer problémájának megoldásában minél előbb olyan változatot kell találni és megvalósítani, amely maximalizálja a rendszer pozitív és minimalizálja annak negatív hatásait" Ez agyrém! Ilyen lehetőség nincs! Vagy bevallom nyíltan, hogy az energetika érdekében nem törődök a negatív következményekkel, vagy pedig ennek ellenkezőjét teszem és az áramtermelés rovásámányfő bősi látogatását követően a Roľnícke noviny szeptember 3-i számában nyíltan megnevezte: kik azok, akik a bősi vízlépcső eredeti tervek szerinti megvalósításában érdekeltek. Miért éppen ezt a napilapot választotta? - A cikket eredetileg a Verejnosťnak szántam, mert megbízható, elfogulatlan lapnak tartom. Igaz írásom hosszúra sikeredett, ha azonban fontos, akkor ilyen terjedelmes anyagokat is közölnek. Először a lap szerkesztője kereken elutasított, mondván nincs miről polemizálni, a szakértők egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy az erőművet az eredeti tervek szerint kell befejezni és üzemeltetni. Dr. Peter Tatár képviselő megkérdezte, kik azok a szakemberek. A szerkesztő Peter Danišovič, Július Binder és másokat nevezett még, akik hovatartozása egyértelmű. Később úgy döntöttek, hogy a cikket mégis megjelenteti, de rövidítve. A csaknem egyharmadára zsugorított írásból a kritikus részek és az éles szavak kimaradtak. Kollégáim elolvasva azt megkérdezték, mit akartam ezzel mondani. Azt feleltem ez egy torzó, s azzal pedig semmit. Korrekciót kértem, választ azonban mindmáig nem kaptam. Ilyen módszerekkel korábban csak a Pravdánál találkoztam. A Roľnícke noviny eredetileg interjút kért tőlem, mivel azonban éppen külföldre készültem, kérésüknek nem tehettem eleget, így a már kész írást ajánlottam fel nekik. Az ingerült reakció természetesen nem maradt el, de nem az állításaimra reagáltak, nem mondták, hogy nincs igazam vagy, hogy valamit elferdítettem, hanem egészen más érveket soroltak fel. • Végül hadd kérdezzem meg: mi a véleménye a jelenlegi helyzetről, s nem fél-e attól, hogy mivel ellenvéleménye van - ennek gyakran hangot is ad - idegen érdekek „kiszolgálójának" fogják bélyegezni? - Elszomorítónak tartom, hogy a tervezők és a beruházók látszólag úgy tesznek, hajlandók az ökológiai érdekeket konstruktívan kezelni, másrészt azonban olyan levelek íródnak a szövetségi kormányhoz, a Szlovák Nemzeti Tanácshoz, amelyek befeketítik Vavroušek urat. Azzal vádolják őt, hogy a magyarokkal folytatott tárgyalásokon nem fogja kellőképpen képviselni nemzeti érdekeinket. Úgy viselkednek mintha az összes alternatívát mérlegelnék, de azt hiszem eldöntötték, hogy csak az ő elképzeléseik valósulhatnak meg. Ami a kérdés másik részét illeti, ilyen váddal ugyan eddig még nem találkoztam, de elképzelhető, hogy a jövőben többünket érhet hasonló rágalom. Ez elsősorban a magyarok által az osztrák cégeknek fizetendő kártérítéssel, azzal kapcsolatban történhet meg azért, mert azt valjuk a nagymarosi elképzelés hibás volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Csehszlovákiának hozzá kellene járulnia az osztrák követelések kielégítéséhez. Ha nekünk lennének az alvállalkozókkal problémáink, akkor azt nem a magyaroknak, hanem nekünk kellene megoldanunk. Vállalom viszont Vavroušek úr nézetét, melyet ellene fordítanak: Magyarországgal előzetes feltételek nélkül kell tárgyalni. Ha nem vagyunk képesek elgondolkozni azon, mi volt a helyes, mi nem, akkor a bizalmatlanság mindig megmarad és nem mozdulunk el a holtpontról. Az egyedüli megoldás tehát csak az lehet,' ha előzetes feltételek nélkül tárgyalunk. p0M|CHAL r1chAr d Nem parcellázást, reformot akarnak A mezőgazdaság gerincét a szövetkezetek fogják alkotni Nemrég tudósításban számoltunk be arról, hogy a kinevezését követő száznapos türelmi idő elteltével Michal Džatko szlovák mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter - közvetlen munkatársai közreműködésével - újságírók előtt adott számot a tárca utóbbi hónapokban végzett munkájáról. Ott és akkor érthető okoknál fogva a legfontosabb kérdésköröket is csak futólag érinthettük, pedig tudjuk, már nem csupán a mezőgazdasági dolgozók, de az egyéni gazdálkodáshoz készülők, sőt a boltok egyre szegényedő árukínálata fölött bosszankodó fogyasztók is lesik-várják az információkat: enyhül-e végre a mezőgazdaságban uralkodó, feszültség és létbizonytalanság, kínál-e biztos alapot a jövőkép kialakításához a készülő agrárreform? Merthogy egyre nyilvánvalóbbá válik, a földműveseknek igencsak fogytán már a türelmük, az ágazat jövőjével kapcsolatos konkrét kérdésekre konkrét válaszokat kérnek. S ahogy a földműveseknek a szövetségi és a szlovák kormány tagjaival való találkozóján többektől hallottuk, ezeket a válaszokat, no meg a kíméletesebb bánásmódot a mezőgazdasági dolgozók készek akár figyelmeztető vagy általános sztrájk meghirdetésével is kicsikarni. Talán a fentiek miatt is helyénvaló visszatérni az említett sajtótájékoztatón elhangzott, sokakat érdeklő és érintő információk részletesebb ismertetéséhez. Nincs ŕ «> szövetkezetellenes alapállás Földműveseinket mostanában talán leginkább az a kérdés foglalkoztatja, milyen sors vár a szövetkezetekre és állami gazdaságokra, nem húzzák-e ki a lábuk alól a talajt az egykori tulajdonosok, akik zömmel rég hátat fordítottak a mezőgazdaságnak, de most kapva-kapnak a fentről szorgalmazott privatizálás kínálta lehetőségen. A miniszter elismerte, valóban sürgetik a folyamatot, de ez nem azt jelenti, hogy a központ szövetkezetellenes álláspontra helyezkedett. A demokrácia megköveteli, hogy valamennyi tulajdon- és vállalkozási forma számára egyenlő jogokat és esélyeket teremtsünk. A tulajdonjog rendezését szorgalmazzák, nem a szövetkezetek felparcellázását. A tulajdonosnak magának kell eldöntenie, mihez kezd a földjével. Ha jónak látja, maradjon vele a szövetkezetben, de a szövetkezeti gazdálkodást tulajdonosi alapokra kell helyezni, mégpedig helyi kezdeményezéssel, tagsági döntéssel. Volt idö, hogy a mezőgazdaság Négysz&tikőzt a piacgazdaságról A rovatot vezeti: Kovács Edit Vállalkozási tudnivalók 3 Előző írásainkban az egyes vállalkozási, társulási formákkal foglalkoztunk, és rámutattunk a vállalkozással kapcsolatos ügyintézés egyes, néha megoldhatatlannak látszó problémáira. Nyilván nem kell külön hangsúlyozni, hogy az előkészítés és megvalósítás folyamatában á már korábban említett dolgokon kívül külön figyelmet kell fordítani a pénzügyi kérdésekre, a költségvetésre. Erre nemcsak anyagi lehetőségeink reális felmérése "céljából van szükség, hanem azért is, hogy lássuk, milyen gazdasági eredményekre számíthatunk. A költségvetés összeállításakor elsősorban a költségekre és hozamokra, a beruházási és forgóalapokra, illetve azok anyagi fedezésének forrásaira kell összpontosítani. Mivel minden vállalkozás egyedi eset, nehéz, sőt lehetetlen általános útmutatót adni az elemzés elkészítéséhez. Ami azonban szinte minden esetben lényeges és egyforma: az egyes költségtételeket külön-külön is meg kell vizsgálni, és arra kell törekedni, hogy a kiadások a lehető legkisebbek legyenek. Az anyagi ráfordítások esetében nem szabad megfeledkezni a nyersanyag- és energiafogyasztásról, a segédanyagokra fordított költségekről, a bérekről, a betegbiztosítás költségeiről, a béradóról, az állóeszközleírásokról, a rezsiköltségekről, a különböző állandó és változó kiadásokról, a nyereségadóról, a hitelek kamatairól és még sok egyéb tételről. Nagyon lényeges, hogy a vállalkozó kiszámítsa, mennyi terméket (szolgáltatást) kell előállítania (nyújtania) ahhoz, hogy gazdálkodása nullszaldós legyen. Nullszaldóról abban az esetben beszélünk, amikor a bevételek fedezik a kiadásokat, tehát nyereség nem képződött. Egyébként várható bevételeinkről úgy kaphatunk képet, hogy évi termelésünket beszorozzuk a termék (szolgáltatás) egységnyi árával. Természetesen ez a tétel csak akkor érvényes, ha termékeink, szolgáltatásaink vevőre találnak. Utaltunk már arra, hogy ahány vállalkozás, annyi fajta költségvetés. Épp ezért jó, ha kiadásainkat, bevételeinket illetően szakemberrel konzultálunk. Vállalkozási tudnivalókkal foglalkozó cikksorozatunk befejező részében még néhány fontos dologra szeretnénk felhívni az olvasók - vállalkozók figyelmét. Jó ha tudjuk: a gazdasági törvénykönyv alapján lehetőségünk van arra, hogy vállalkozóként egyidejűleg más vállalkozásban, társulásban is részt vegyünk. A legalacsonyabb korhatár mindkét esetben 18 év. A vállalkozóknak mindig komoly gondot okoz az ún. ,,IČO" vagyis az azonosítási szám megszerzése. Ez ügyben az illetékes statisztikai hivatalhoz kell fordulni. Ami pedig a vállalkozással kapcsolatos változásokat illeti: minden vállalkozó köteles a cégbejegyzés után történt változásokat bejelenteni. Ha ezt nem teszi meg, az SZNT 130/1990-es számú rendelete alapján akár tízezer korona bírságot is fizethet. Előfordulhat, hogy a vállalkozó cégbejegyzési javaslatát elutasítják. Ez esetben fellebbezni lehet, sőt a vállalkozó a kerületi bíróságon • kérheti ügye felülvizsgálását. Meglehetősen sok a félreértés a külkereskedelmi jogot illetően. Például abban az esetben, ha a-vállalkozó importtermékeket árusít és az importot saját maga bonyolítja le, nem elég csak a külkereskedelmi tevékenység bejegyzése, hanem meg kell-szereznie a külkereskedelmi jogot is. Ha a termékeket külkereskedelmi joggal felruházott szervezettől vagy egyéntől vásárolja meg, neki magának nem kell kérnie a külkereskedelmi jog odaítélését. jövőjét illetően másról sem hallottunk, csak a családi farmokról. Gyorsan kiderült, ehhez nemcsak az anyagi és műszaki feltételek hiányoznak, de a vállalkozók is. Ahogy Cyprián Juráň miniszterhelyettestől hallottuk, az eddigi 8571 földvisszaigénylő közül csupán 13 százalék kér 15 hektárnál nagyobb területet. A tulajdonosok többsége - mintegy 60 százalékuk - legfeljebb egy hektárt szeretne visszakapni háztájinak, a többiért részesedést vagy bérleti dijat kér. Tehát a szövetkezeteket erről a z oldalról sem fenyegeti veszély, bár valószínűleg kevés gazdaságnak lesz pénze bérleti díjra. Az esetleg felkínált földek megvételére pedig még kevésbé. Egy falu, egy szövetkezet? Ha tehát megmarad, milyen lesz, illetve legyen a jövő szövetkezete? A kérdésre válaszolva Ladislav Klinko miniszterhelyettes sietett aláhúzni, hogy véleménye szerint mezőgazdaságunk gerincét továbbra is a gazdálkodás szövetkezeti formája fogja jelenteni. Részben azért, mert negyven év alatt bizonyított, másrészt azért, mert az állami, majd egyéni részvénytársaságokon át a mai állami gazdaságoknak is el kell jutniuk a szövetkezeti gazdálkodáshoz. Más lapra tartozik, hogy a jövő szövetkezeteinek vajmi kevés közük lesz a maiakhoz. A már ismert alapelveken túl Klinko úr kifejtette: mindenütt mérlegelni kell, mekkora is legyen a szövetkezet. Véleménye szerint az egy falu, egy szövetkezet elvet kellene érvényesíteni, de mindenütt a tagokra tartozik annak eldöntése, fenntartják-e az egyesített gazdaságot vagy sem. A miniszterhelyettes úgy látja, a mezőgazdaságban is alkalmazkodni kellene a helyi önkormányzatok felújításával kapcsolatos törekvésekhez. Azt tartaná ideálisnak, ha egy-egy településen egy szövetkezet működne, amely maga köré tömörítené az egyéni gazdálkodókat, családi farmokat és magánvállalkozókat, illetve vállalkozói csoportosulásokat, s úgymond a szövetkezetek szövetkezetévé válna. Vagyis, hogy a szövetkezeten belül ne szakosított részlegek, hanem önállóan gazdálkodó ,.kisszövetkezetek" működjenek. Többen felvetették, lesz-e pénzük a dolgozóknak, hogy a részvénytársasági formát öltő állami gazdaságokban részvényesként jelentkezhessenek? A minisztérium képviselői elmagyarázták: ehhez tulajdonképpen nem kell indulótőke, hisz a gazdaság vagyonát - pontosabban annak egy részét - fogják alkalmazotti részvények formájában felosztani a ledolgozott évek alapján, így akarják a vagyont azok tulajdonába adni, akik azt a munkájukkal többletérték gyanánt létrehozták. Van esély a túlélésre? Ilyen megvilágításban ugyan már nem olyan aggasztó a mezőgazdasági vállalatok és a földművesek jövője. Ellenben továbbra is kérdéses, képesek-e a szövetkezetek és állami gazdaságok elbukdácsolni a megújulásig? Van-e reményük az áremelések, aszálykárok és egyéb külső hatások által kiváltott, igencsak feszült gazdasági helyzet túlélésére? Michal Džatko miniszter elismerte, valóban sok vállalatot fenyeget mérleghiányos évzárás, fizetésképtelenség, de remélhetőleg elejét tudják venni a katasztrófának. A vágóállatok alacsonyabb áron való értékesítéséből származó károk ellensúlyozására 170 millió koronát szabadítottak fel a költségvetésből, a hiányzó szemesek pótlására pedig 700 ezer tonna gabonát kértek a kormánytól a tartalékalapból, meg persze devizát a kukoricabehozatalra. Tárgyalásokat folytattak a biztosítóval, hogy fizessen nagyobb előleget a felmért károkra, maga a minisztérium pedig keresi a lehetőséget, hogy miként - és főleg miből - tudná a biztosító által önrészesedés címén visszatartott 20 százaléknak legalább egy részét megtéríteni a szorult helyzetben levő gazdaságoknak. KADEK GÁBOR