Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-20 / 247. szám, szombat

.India. Templomvitából kormányválság Jeruzsálemben zsidók és palesztinok ütik, ölik egymást a Templom-hegyaljai szent területért. Zsinagóga és mecset nem fér meg egymás mellett, mint ahogyan nem tud egymás mellett békességben élni zsidó és arab. Távol Izraeltől, az észak-indiai Ayodhyában is egy hasonló, immár hónapok óta húzódó templomvita robbantott ki újabb vallási konfliktust a hinduk és a mohamedánok között. Október vége közeledtével egyre inkább éleződik a feszültség, ugyanis 30-án kellene lerakni annak a hinduista templomnak az alapkövét, amelyet az egyik legrégibb indiai mecset helyén építenének fel. A hinduk követelik, hogy a mecsetet rombolják le vagy helyezzék át, mert épp ott áll, ahol a hindu vallás szerint Ráma isten született. Talán mondani sem kell, hogyan reagált erre a tervre az indiai muzulmánok mintegy 110 milliós tömege. Visvanath Pratap Szingh miniszterelnök kisebbségi kormányának a szeparatista törekvése, a gazdasági bajok, a „kasztháborúk" mellett most egy újabb, talán a legnehezebb problémával kell szembenéznie. Óriási a dilemma: ha megakadályozza a templom felépítését, akkor elveszíti a koalíciós partner, a hindu fundamentalista Bharatija Dzsanata Párt (BJP) támogatását, s ezzel gyakorlatilag a hatalmat is. Amennyiben viszont a hinduk követelésének tesz eleget, vagyis engedélyezi az építkezést, a BJP-vel hadilábon álló baloldali pártokat - melyek segítségére ugyancsak szüksége van a kormányzáshoz - és a muzulmánokat fordítja maga ellen. Szingh eddig ügyesen, óvatosan manőverezett, tudatosítva, elég egy szikra, s fellobban az izzó parázs az uttar pradeshi Ayodhyában, majd Pandzsábban, Kasmírban... További taktikázásra azonban nincs idő, a kormányfőnek a napokban döntenie kell, hiszen hamarosan lejár a hindu fundamentalisták által megszabott ultimátum. Megfigyelők bíznak benne, hogy Szingh megtalálja az ésszerű megoldást, amely kivezetheti a kormányt a mostani válságos helyzetből és megakadályozhatja az esetleges nyílt fegyveres konfliktust a hinduk és a muzulmánok között. U. G. Jövőre egymillió munkanélkülivel számolnak Romániában gyorsítják a gazdasági reformot Romániában gyorsítják a gazdasági reformot, a kormány véleménye szerint ez az egyetlen kiút a jelenlegi súlyos válságból. Egyebek közt erről adott részletes tájékoztatást Petre Roman kormányfő Bukarestben, a parlament két házának együttes ülésén. Az idei év folyamán nagymértékben csökkent a román gazdaság teljesítménye: a múlt évihez viszonyítva például az ipari termelés 27,7 százalékkal, a munkatermelékenység 22,8 százalékkal esett vissza. Ugyanakkor a bérek és a keresetek hasonló arányban növekedtek. A lakosság kezében levő pénz és a kereskedelem árualapja közti hatalmas különbség tovább mélyítette a piac problémáit, növelte a hiányt szinte minden területen. Ennek következtében mindenütt jelen van a korrupció, rengeteg a visszaélés, virágzik a feketepiac. A román gazdaság legneuralgikusabb pontjai jelenleg az irreális árak és a konkurencia hiánya. A kormány ezért november elsejétől kezdődően'fokozatosan felszabadítja az árakat. Az első időszakban áremelkedéssel kell számolni, amelynek igen kedvezőtlen hatása lehet főként a gyengébb szociális rétegekre. A kormány ezért úgy döntött, hogy 1992 elejéig a jelenlegi szinten tartja az energiahordozók, a tüzelőanyagok árait és a lakbéreket. Az alapvető élelmiszerek árnövekedését a kormány szabályozni fogja, illetve megállapítja a felső határokat, s ezek legalább egy évig érvényben lennének. Az árak felszabadításával egyidőben megkezdődik a bérrendszer reformja is. A jövőben meghatározzák a minimálbért és a rendes keresetek az árak emelkedéséhez viszonyított index szerint fognak növekedni. Konkrétumok erről sem hangzottak el. A lej devalválásáról az amerikai dollárhoz viszonyítva lapunkban már írtunk. Az intézkedés november elején lép életbe. Figyelmet keltett a kormányfő azon kijelentése, hogy jelenleg mintegy 120 000 a munkanélküliek száma és a jövő év folyamán ez a szám eléri az egymilliót. A parlamentnek ezért gyorsan meg kell tárgyalnia és el kell fogadnia a munkanélküli-segélyröl szóló törvényt. A mezőgazdaságról úgy vélekedett, hogy ez az ágazat már az idén is javuló eredményeket mutatott fel. Itt is el kell fogadni az Elfogadták az elnöki programot (Folytatás az 1. oldalról) nagy csapást mérnének a már úgy is megbénult szovjet gazdaságra. A Reuter hírügynökség szerint ezt Nyikolaj Trifonov nyizsnyevartovszki szakszervezeti vezető közölte. Mint ismeretes, Csehszlovákia a múlt héten a tyumeni kerület Magionnyeftyegaz vállalat képviselőivel írt alá szerződést arról, hogy a szovjet fél a csehszlovák termékekért cserébe az év végéig 500 ezer tonna kőolajat szállít hazánknak. Az örmény parlament a köztársaság területén érvénytelenítette azt az elnöki rendeletet, amely szerint az összes szövetségi államban november 7-én katonai díszszemlével emlékeznének meg az októberi forradalom 73. évfordulójáról. Dmitrij Jazov szovjet honvédelmi miniszter tegnap ismét kategorikusan elutasította azokat az állításokat, amelyek szefint a szovjet h^jsereg szeptemberben katonai pucscsot készített elő. Amerikai partnerével, Richard Cheneyvel közösen megtartott tegnapi sajtóértekezletén Jazov közölte, a híresztelések legfőbb célja az, hogy lejárassák a szovjet fegyveres erőket. „Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a Szovjetunió fegyveres erői a szovjet nép részét képezik, és sohasem fordulnak ellene" - hangsúlyozta Jazov. ' alapvető törvényeket, mint például a földtörvényt. A szövetkezetek és az állami gazdaságok a jövőben gazdasági társulásokká alakulnak át. A kormány a privatizációt fokozatosan, néhány év alatt akarja megvalósítani. Az elvek nem mindenben egyeznek a csehszlovákiaiakkal. Az első szakaszban, amely kb. három évig tartana, a román gazdaság mintegy ötven százalékát adnák magánkézbe. Elsősorban a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, könnyűiparban és a kereskedelemben valósítják ezt meg. Vitathatatlan, hogy összetett, nehéz folyamatról van szó. A kormány a Nemzetközi Valuta Alaptól és a Világbanktól fogja kérni a segítséget. Roman egyébkén árra kérte a parlamentet, hathónapos időszakra bővítse a kormány jogköreit, hogy gyorsabban és önállóbban dönthessen egyes operatív ügyekben. A reformfolyamat szerves része az apparátus funkcionáriusainak széles körű cseréje is. Már a parlamenti ülés előtt bejelentették, hogy a kormány hivatalnokai közül - államminiszteri titkárokról és ágazatvezetőkről van szó - sokat elbocsátanak. A kormány felkérte a prefektusokat is, hogy hasonló módon járjanak el és szabaduljanak meg mindenkitől, aki nem tudja valamilyen oknál fogva támogatni a gyors reformot. Eugen Dijmarescu, a reformokért felelős államtitkár már korábban elmondta a sajtónak, hogy a kormány meneszteni akarja a vállalatok vezetőinek, igazgatóinak mintegy hetven százalékát. KOKES JÁNOS, Bukarest Módosítják az osztrák államszerződést? (ČSTK) - Roland Dumas francia és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter csütörtökön Bécsben folytatott tárgyalásokat a két ország közötti együttműködési szerződésről. A dokumentumot Mihail Gorbacsov államfő október 28-29-i franciaországi látogatása során kellene aláírni. Az ötórás eszmecsere során a miniszterek megállapodtak Gorbacsov látogatásának programjában, valamint az új szerződés főbb cikkelyeiben és pontjaiban. Dumas kijelentette, országa „maximális jelentőséget" tulajdonít a szovjet elnök látogatásának. Sevardnadzét Bécsben fogadta osztrák partnere, Alois Mock is. A szovjet diplomácia vezetője a találkozón hangsúlyozta, Moszkva kész tárgyalásokat kezdeni Béccsel annak a szerződésnek a módosításáról, amelyet 1955-ben kötött Ausztriával a háborúban győztes négy nagyhatalom. Az államszerződés megváltoztatását az osztrák kormány szorgalmazta, mivel úgy véli, az egyesített Németország most „függetlenebb" mint Ausztria. Tényleg csak patriotizmus? A Magyar Nemzet interjúja a Szlovák Nemzeti Párt alelnökével A budapesti Magyar Nemzet tegnapi számában egy interjú jelent meg Jozef Horskýval, a Szlovák Nemzeti Párt alelnökével. A Patrióták vagyunk című terjedelmes írásban Horsky úr elképesztő dolgokat állít nagyon sajátos logikával érvelve. ÚJ SZÚ 1990, X. 16. Jozef Horský az SZNP-t így mutatja be: Pártunkat 1881-ben, az OsztrákMagyar Monarchia idején alapították, a nemzetiségi kiegyenlítődés jegyében. Azért volt erre szükség, mivel bár az 1848-as forradalom után minden nemzetnek voltak jogai, de minden területen erős magyarizálás volt érezhető. A Monarchia alatt a latin volt a hivatalos nyelv. A latin eltörlése után a magyar nyelv lett elfogadva, és a szlovák nemzetet úgy könyvelték el, hogy az a magyar nemzet része. Ilyen politikai légkörben alakult meg a Szlovák Nemzeti Párt, hogy nemzetének jogait kivívja, identitását megőrizze A továbbiakban az alelnök megállapítja, 1989 decemberében indult újra a párt tevékenysége, mint a nemzeti gondolat és a kereszténység elveit magáénak valló szervezeté. Horský úr szerint a párt fő célkitűzései: Szlovákia önállósodása, a szlovák állam szuverenitásának elérése, vagyis egy önálló állami intézmény létrehozása. Szlovákia ezek szerint önálló, független, szuverén állam, amely ..jószomszédikapcsolatok kialakítására törekedne Magyarországgal, Lengyelországgal és Csehországgal. Erre már azért is szükség van, mert a jelenlegi szlovák-magyar kapcsolatok nem természetesek." Jozef Horský véleménye az, hogy Magyarországon, akik nem Budapesten élnek, jól viszonyulnak Szlovákiához, de akik Budapesten laknak, azok elsősorban Nagy-Magyarországra gondolnak. „Információink vannak konkrétan Mečiar úrtól, hogy Dél-Szlovákia magyar lakta vidékein - e gondolat következtében -, már ki vannak jelölve azok az emberek, akik nemzeti alapon próbálják a magyarokat felbuzdítani, esetleg autonóm törekvésre, vagyis elszakadásra biztatni." Arra a kérdésre, hogy a Mečiar úrra való hivatkozás mellett van-e erre valamilyen bizonyítékuk, az SZNP alelnöke kijelentette: „Bizonyítékokat tudunk szolgáltatni arról, hogy a Charta 77 korábban amerikai forrásokból merítette p pénzt, amely Amerikában élő magyaroktól származik, konkrétan Soros Györgytől. Tehát nem vethetjük el annak a lehetőségét, hogy itt egy cseh és magyar együttműködésről van szó Szlovákia ellen, és mindennek az a célja, hogy Szlovákiát esetleg szétdarabolják Csehés Magyarország között." Mivel a riporter ezt nem tartotta bizonyítéknak, Horský úr azt mondotta, ez nem az ő hivatalos álláspontja, de az emberek ezektől a dolgoktól félnek. S felrótta, hogy a jelenlegi magyar pártok és szervezetek nem a szlovák kormánnyal ülnek le tárgyalni, de egyenest Csehországba mennek. Mindezek után a már említett sajátos logika jegyében azt fejtegette, igaz, hogy Szlovákia sorsa elsősorban cseh és szlovák belügy, „de cseh részről is olyan figyelmeztetések érkeznek, hogy amennyiben létrejön az önálló szlovák állam, úgy a magyarok elfoglalják Szlovákiát." Nacionalista-e a Szlovák Nemzeti Párt? Horský úr válasza: „Semmiképpen sem vagyunk nacionalista párt, de ha a nacionalizmus angol eredetijéhez nyúlunk vissza, akkor mindenképpen patriótáknak tartjuk magunkat." S az igazi logikai bukfenc csak ezután jön, mert a megismételt kérdésre, hogy mennyire tartja a párt a magyar fenyegetettséget reálisnak, így felelt: „Nem tartjuk annak, de nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a szlovák nemzet nagy része ettől fél." Természetesen szóba került a nyelvtörvény is, s Horský úr, ugyancsak természetesen, elvetette a kétnyelvűség bevezetésének lehetőségét azokon a területeken, ahol 10 százaléknál több nemzetiségi él. (kpr) íTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT^^ r;TTríľľ iľí Hl n;; Hn H ; í m nnm n H HTH n ; í mTm;TTTiTTTTTTITITl A MÉjr mar&öjéira | Jogállamot - törvénysértéssel? A Szlovák Nemzeti Tanács bizottsági üléseinek tanácskozását figyelve számos esetben tapasztalhattam az elmúlt hét folyamán, hogy nem a gazdaság tönkretétele volt a totalitárius rendszer fő bűne, hanem az a rombolás, ami a lelkekben, a gondolkodásmódban bekövetkezett. így előfordulhat, hogy a gazdaság már régesrég virágzóvá fejlődik, hogy iparunk visszanyeri régi hírnevét, földműveseink termékei ismét kivívják mindannyiunk elégedettségét, az emberi megnyilvánulásokban, kapcsolataink kulturálatlanságában, a humánum hiányában azonban talán még évtizedek múltán is visszavisszaköszönnek a normalizátorok módszerei, az egymással szembeni türelmetlenség, az irigység megnyilvánulásai. öröm volt hallgatni Peter Tatár VPN-tisztségviselő érvelését, amikor megindokolta az SZNT néhány bizottságában, hogy miért nem fogadható el a nacionalista pártok által előterjesztett nyelvtörvényjavaslat. Azzal érvelt, hogy valamennyi képviselő megesküdött: törvényhozói működésében az alkotmányt és a többi törvényt tiszteletben tartja. Ezután rámutatott arra, hogy a kisebbségek bárminemű hátrányos megkülönböztetése az alkotmány megsértését jelentené. Vajon talál-e erre az argumentációra ellenérvet a Szlovák Nemzeti Párt valamelyik vezérszónoka? Többen is feltettük ezt a kérdést az újságírópáholyban. De még mennyire hogy talált! Kapásból rávágta: „A 144/1968-as alkotmánytörvényt, amely a nemzetiségi jogokat meghatározza, még a pártállam idején fogadta el a parlament". - Igen, mondotta Ivan Brndiar, a Demokrata Párt képviselője, a nemzetiségi, etnikai és emberjogi bizottság elnöke. Csakhogy a 144es alkotmánytörvény a Prágai Tavasz szellemében fogalmazódott meg, és Európa-szerte színvonalasnak tekintik. -A Matica slovenská is ott volt a megfogalmazói között - érvelt Dobos László. - Tudom, mert magam is részt vettem a kidolgozásában. -A nemzetiek törvényjavaslatát az Alkotmánybíróság kapásból hatályon kívül helyezné - figyelmeztetett Peter Tatár. - Még nincs Alkotmánybíróság - replikázott a Szlovák Nemzeti Párt egyik képviselője. - De két hét múlva lesz... -Én a nemzetre esküdtem fel, csak azután az alkotmányra. A nemzet előbbre való az alkotmánynál. Egyébként is, kivonulunk az utcára. Mi jogállamot akarunk, de... Uraim, ez politikai kérdés. Mitagadás, bizony még a szlovák parlamentben sem ártana csiszolni egyes pártok berkeiben az érvelési kultúrát. Nemzeti uraimék még gyakorta összetévesztik a törvényalkotás színterét a piactérrel. Számukra csak az a fontos, hogy a „gondolat" dörgedelmesen hangozzék. Egyes képviselők furcsán értelmezik a demokráciát. Kolbásznak tekintik, és - szerintük - mindenki számára annál nagyobb lesz a demokrácia, minél nagyobbat mar le ebből a hentesáruból. (Elnézést kérek a más kategóriákban és árnyaltabban fogalmazó vájtfülübb politológusoktól a vaskos összehasonlításért, de a Szlovák Nemzeti Párt képviselőinek érveléséről csak ez jutott az eszembe. Na hrubé vreco - hrubá záplata.) Új védelmi miniszter Csak rövid életrajza alapján ítélkezem: tetszik nekem Ľuboš Dobrovský, az új védelmi miniszter. Tetszik, mert rangja: közkatona. De azért is megelégedéssel tölt el a kinevezése, hogy a normal izáció idején kazánfűtőként kereste a kenyerét; e szakma egykori képviselői közül számos kiváló államférfi került ki a múlt év novembere óta. Azzal, hogy nem hivatásos katona került a védelmi miniszter bársonyszékébe, néhány lépéssel közelebb kerültünk a világ civilizáltabb részéhez. Nálunk szinte senki sem tudja, hogy a nemrég még háborús uszítónak "minősített polgári demokratikus kormányok zömében a védelmi miniszteri tisztséget - az alkotmányos előírások értelmében - civil tölti be. Bízom Václav Havel elnök emberismeretében, és elhiszem, hogy a felmentett miniszter sokat tett azért, hogy békésen zajlott le a novemberi forradalom, örülök annak, hogy Vacek tábornok jellemes ember és jó hazafi. A politika klasszikusával szólva azonban a hadsereg túlságosan fontos intézmény ahhoz, semhogy irányítását tábornokra lehetne bízni. Kikkel kezdjék az átképzést? Lassan körvonalazódik a járási munkahivatalok jogköre. Szükség is lesz rájuk, mert derülátó becslések szerint legkevesebb 0,8 százalék lesz a munkanélkülieknek az összes foglalkoztatotthoz viszonyított részaránya, de előfordulhat, hogy a jövő évben már 320-350 ezer munkanélküliről kell gondoskodni. Az illetékes miniszterhelyettes a múlt héten megjegyezte: félő, hogy a pesszimista feltételezés áll majd közelebb a valósághoz. A munkahivatalok nemcsak a munkanélküliek nyilvántartásával és a segélyek folyósításával, illetve a munkát keresők közvetítésével törődnek. Egyik fő feladatuk az átképzés megszervezése lesz. Ha azt akarjuk, hogy a piacgazdaság beinduljon, hogy az átprofilozott vállalatok számára megfelelő létszámú mérnök és szakmunkás álljon rendelkezésre, akkor nyilvánvalóan tudni kell minden strukturális átalakításra váró üzemnek, hogy holnap, holnapután mit akar termelni, és hogy milyen szakemberekre lesz szüksége. Enélkül a munkanélkülivé váltak átképzése sem indulhat be. A gazdaság egyik legnagyobb gondja, hogy a vállalatok vezetőinek jelentős része nem tud vállalkozni. Leszoktatták róla. Hiszen a tervgazdaságra az volt jellemző, hogy felülről határozták meg, hol mit, mennyit és hogyan kell gyártani. A gazdasági vezetők most majd - noha úszni nem tudnak - bekerülnek a mélyvízbe, ami magyarul azt jelenti, hogy maguknak kell feltérképezniük, mire van igény a piacon, mit kellene gyártani. Amíg ezt nem tisztázzák, nehéz helyzetben lesznek a járási munkahivatalok, azok is, akik szeretnének új szakmát tanulni. Ugyanis szakma - csak úgy vaktában, találomra - nem választható, mert a tanfolyamok elvégzése után kiderülhet, hogy a munkanélküliek továbbra sem tudnak elhelyezkedni. Ezért az átképzést a vállalati vezetőknél kellene megkezdeni. Bátorságra, helyzetfelmérésre, vállalkozásra, a nyugati tapasztalatok átvételére kellene a vezető-átképző tanfolyamoknak a hallgatók figyelmét összpontosítaniuk. Amíg ez nem valósul meg, a „vak vezet világtalant" közmondás juthat csak az ember eszébe a nálunk folyó átképzésről. Az állam itt nem lehet szűkmarkú, de a merész célokat kitűző vállalatoknak is mélyen be keil nyúlniuk a zsebükbe, ha azt akarják, hogy ne húzódjék évekig, netán évtizedig a felzárkózás. A távolkeleti „kistigrisek", a gyorsan fejlődő országok példája azt mutatja, hogy a szakemberképzés a legjobban és leggyorsabban visszatérülő beruházások egyike. TÓTH MIHÁLY