Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)
1990-10-19 / 246. szám, péntek
Felszólalás az ENSZ-ben Csehszlovákia leszerelési politikájáról Gyorsabb lesz a szovjet csapatok kivonásának 2. szakasza (ČSTK) - A demokratikus országok olyan közösségének kollektív igyekezetével lehet csak a hidegháború következményeit helyrehozni, amely közösség szavatolja a béke védelmének nem militáns szellemű megközelítését - szögezte le az ENSZ-közgyűlés 45. ülésszakán, a politikai és biztonsági bizottságban Zdenko Pírek, hazánk külügyminiszterhelyettese. A perzsa-öbölbeli helyzet alakulása ismét emlékeztet bennünket arra, hogy a leszerelés immár az országok magatartásának kategorikus imperatívuszává vált. A csehszlovák külpolitika az új nemzetközi rend kialakítására helyezi a hangsúlyt, s ennek lényege az, hogy a katonai tömbök szerepét az összeurópai struktúrák vegyék át. A diplomata aláhúzta: alapvető fontosságot tulajdonítunk a hagyományos leszerelésnek, s aktív erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy ezen a területen haladás történjen. Ami a globális kérdéseket illeti, a legsürgetőbbnek a vegyi fegyverek betiltását kimondó szerződést, továbbá a nukleáris leszerelés felgyorsítását tartjuk, valamint azt, hogy a tető alá kerüljön a nukleáris kísérletek általános betiltását kimondó megállapodás. xxx A Szovjetunióban most állítják össze annak a kormánydelegációnak a névsorát, amely Csehszlovákiában ágazatközi megállapodásokat írhat alá a szovjet csapatok által hátrahagyott kaszárnyák, lakóházak és más objektumok hasznosításáról - mondotta a Krasznaja Zvezda napilapnak adott interjújában Eduard Vorobjov vezérezredes, a középső hadseregcsoport parancsnoka, a csapatkivonás irányítását végző szovjet kormánymegbízott. Közölte, a szovjet fél eddig 72 objektumot adott át, amelyek a jegyzőkönyvek szerint „jó állapotban vannak". Nagy irántuk az érdeklődés, egy cég állítólag olyan ajánlatot tett a szovjet félnek, hogy a milovicei kaszárnyáért cserébe hasonló értékben lakásokat épít a Szovjetunióban. Vorobjov azt állította, a szovjet csapatok kivonása Csehszlovákiából az ütemtervnek megfelelően történik. Október elsejéig a katonák több mint fele tért haza, s kivonták a harci járművek és páncélozott szállítók 58 százalékát is. CsehszloVietnami-amerikai tárgyalások (ČSTK) - Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter szerdán Washingtonba érkezett, ahol tárgyalásokat kezdett a vietnami háborúban eltűnt amerikaiakról. Három héttel ezelőtt a vietnami miniszter New Yorkban tárgyalt amerkai partnerével, James Bakerrel, aki megígérte, lehetővé teszi számára a washingtoni látogatást, azzal, hogy érvényteleníti azt a rendeletet, amely szerint a vietnami diplomatáknak tilos volt átlépniük a New York körüli 40 kilométeres körzetet. vákiában már nincs egyetlen szovjet harckocsizó-kötelék sem. A szovjet tábornok végezetül arra mutatott rá, hogy a szovjet csapatkivonás második szakaszát valószínűleg a tervezettnél gyorsabban hajtják végre. Ezt azzal magyarázta, sikerült megállapodni Lengyelországgal abban, hogy a hazatérő csapatok Lengyelországon keresztül távozhassanak, xxx Törökország nem fogja hátráltatni a hagyományos leszerelési megállapodás megkötését a Kelet és a Nyugat között, de még a szerződés aláírása előtt meg szeretné oldani a török, illetve a szovjet deszantalakulatok közti egyensúlynak a problémáját. Ezt szerdán jelentette be a török külügyminisztérium szóvivője. Törökország ugyanis attól fél, a Washington és Moszkva közötti összhang miatt ezeket az alakulatokat kivonják a csökkentésre kerülő erők kategóriájából, s ezáltal Törökországnak szovjet fölénnyel kellene szembenéznie. Tegyük hozzá: Törökország a NATO egyetlen olyan tagállama, amely közvetlenül határos a Szovjetunióval, ezenkívül Bulgáriával, Görögországgal, Iránnal, Irakkal és Szíriával is. A török deszantalakulatok létszáma 125 ezer fő, ebből 50 ezer tartalékos. Nyugati források szerint a Szovjetunió 570 ezer deszantossal rendelkezik, s minden egyéég a KGB irányítása alatt áll. Szomorú statisztika (ČSTK) - A Szovjetunióban az év első kilenc hónapjában 732 személy vesztette életét a nemzetiségi konfliktusok során, háromszor annyi, mint a múlt év hasonló időszakában. Ezt Nyikolaj Gyemidov szovjet belügyminiszter-helyettes közölte tegnapi moszkvai sajtókonferenciáján. A legtöbb áldozatot a kirgiziai Osban történt júniusi tragikus események követelték, valamint az Örményország és Azerbajdzsán közötti fegyveres konfliktusok, beleértve az összecsapásokat Hegyi Karabahban is. Borisz Borukajev tábornok, a belügyi csapatok vezérkarának parancsnoka elmondta: jelenleg 24 ezer belügyi katona vesz részt a nemzetiségi fegyveres konfliktusok felszámolásában. A legtöbben, mintegy 10 ezren, az örményazerbajdzsán határon állomásoznak, további 5500 katona tartózkodik Hegyi Karabahban és 2500 Örményországban. Borukajev egyben közölte, hogy az elmúlt két évben a fegyveres konfliktusok során a belügyi csapatok 21 tagja vesztette életét és 76-an megsebesültek. MÁRA HALASZTOTTÁK AZ ÁLLAMFŐI BESZEDET Zűrzavaros helyzet a belgrádi parlamentben (ČSTK) - Belgrádban szerdán drámaian kezdődött a jugoszláv parlament háromnapos ülése. A képviselők még a tanácskozás napirendjében sem tudtak megállapodni. Eredetileg beszédet kellett volna mondania Boriszav Jovicsnak, a jugoszláv államelnökség elnökének erre azonban nem került sor, mivel a horvát képviselők az ülés kezdetén követelték, hogy a parlament két kamarája előbb erősítse meg az államelnökség új tagjának, a horvát Sztipe Meszicsnek a mandátumát. A napirend szerint azonban a két kamara csak pénteken tart együttes ülést. Mint ismeretes, a horvát képviselők azzal fenyegetőztek, kivonulnak a teremből, ha nem teljesítik követeléseiket. Néhány órás vita után végül is sikerült elkerülni a legrosszabbat - a jugoszláv parlament feloszlatását. Elfogadták a horvát küldöttség javaslatát, miszerint Jovics felszólalását a két kamara pénteki együttes ülésére halasztják, s előtte erősítik meg a horvát képviselő mandátumát. Belgrádban a helyzet teljesen áttekinthetetlen. Jovics ugyan kijelentette, az ország vezetősége tiszteletben fogja tartani a parlament bárminemű döntését, de már most nyilvánvaló, hogy a törvényhozásban különbözőek a hozzáállások a belpolitikai helyzet megoldásához. Sokan bíztak a jugoszláv államéiSZOVJET GAZ D AS AG I REFORM Ismertették a négyszakaszos elnöki programot (ČSTK) - Mára várható Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió elnökének felszólalása a Legfelsőbb Tanácsban, s fontos bejelentést kíván intézni az országhoz a gazdasági program ügyében. A hírek szerint egyelőre nincs szó a Rizskov-kormány lemondatásáról. Az Izvesztyija című napilap tegnap közzétette a szovjet gazdaság stabilizálásának és a piaci mechanizmusra való átállításának végleges programját. Ez a dokumentum a. kormányprogram és a Satalin—Javlinszkij tervezetére épülő 500 napos program elegyítéséből keletkezett. Az elnöki program abból indul ki, hogy a stabilizáció és a piacgazdaságra való áttérés másfél-két évet vesz igénybe. Számol vele, hogy az átállítást négy szakaszban lehetne megvalósítani, miközben az egyes köztársaságok figyelembe vennék a helyi lehetőségeket. Az el$ő szakaszban a pénzügyre, a költségvetés hiányának csökkentésére, s a fogyasztói piacon kialakult helyzet normalizálására összpontosulna a figyelem. A második szakaszban fokozatosan át kellene térni a piaci árakra, miközben megőriznék az árutermékek egyharmadának - beleértve a fűtő- és nyersanyagokat is - stabil állami árait. A harmadik szakaszban a piacot kell stabilizálni, a legfőbb hangsúlyt pedig a bérreformra és az árak további liberalizálására kell helyezni. A negyedik szakaszban a legnagyobb jelentőséget a piaci konkurencia megteremtésének és a rubel belső konvertibilitása biztosításának tulajdonítják. Az összes szovjet és külföldi cégnek lehetősége nyílik arra, hogy a piaci árfolyam szerint adjon el, illetve vásároljon valutát. Külön programot dolgoznak ki az idős és beteg emberek, valamint a többgyermekes családok számára. Bevezetik a munkanélküli segélyt. Grigorij Javlinszkij orosz miniszterelnök-helyettes, az ún. 500 napos program társszerzője szerdán felmentését kérte tisztségéből. Az orosz parlament kamarájának együttes ülésén azzal indokolta kérését, hogy a jelenlegi feltételek mellett, amikor gyakorlatilag már megkezdődött a kormányprogram megvalósítása, a radikális tervezet végrehajtása lényegében irreálissá vált. Hozzáfűzte, bár az orosz parlament jóváhagyta ezt a programot, egy köztársaságban nem lehet megvalósítani. Az ukrán fővárosban, Kijevben sztrájkoló diákok, akik többek között követelték a köztársasági vezetés lemondását, szerdán úgy döntöttek, hogy megszakítják tiltakozó akciójukat. Erre azután került sor, hogy a parlament teljesítette követeléseiket. Ami Vitalij Mászol köztársasági kormányfő lemondását illeti, a parlament foglalkozik az üggyel. Ugyancsak szerdán a képviselők jóváhagyták a kötelező katonai szolgálatról szóló törvényt. A határozattal összhangban az ukránok a jövőben csupán önkéntes döntés alapján teljesíthetnek szolgálatot a köztársaság területén kívül. A képviselők a továbbiakban úgy döntöttek, hogy az új ukrán alkotmány elfogadása előtt korai lenne aláírni a szövetségi szerződést. A jelenlegi parlament iránti bizalomról az 1991-ben megtartandó népszavazás dönt. Az eredmények alapján esetleg új parlamenti választásokat írnak ki. ÚJ SZÚ 1990, X. 16. A budapesti köztemető 301-es parcelláját a magyar nemzeti kegyelet ápolta. A hősöknek, mártíroknak, csalódottaknak, félrevezetetteknek, megdicsőülteknek kijáró valódi és jelképes főhajtás. Azok nyugszanak ott - jelképesen és csontmaradványaik valóságossága által is, ki tudja hányan - akik elpusztultak 1956 viharos őszén, amikor a szovjet tankok sárbataposták reményeinket, majd a szégyenteljes művet folytató bérbíróságok bőkezűen mérték a halálos ítéleteket. A 301-es parcellában kitüntetett, önmagukon túllépő, régi hitüket érvényesre felcserélő mártírhősök nyugszanak végre. Magyar héroszok, magyar naivak és magyar zsenik. Egykori kommunisták, centristák, jobb- és baloldaliak, akik a történelem első esélyt ígérő nagy pillanatában megértették, döntő lépésre van szükség. Nagy Imre, a déldunántúli parasztcsaládból származott miniszterelnök az első: annyi csalódás után ő jutott el először a nemzet előbbrevalóságának felismeréséhez. A 301-es parcella mindenki által mártírnak tartott mártírja ő. Szomorú magyar történelmi sors: a nemzeti koszenzus csak az utólagos mártíromság elismerésében manifesztálódik. Mondhatnak róla bármit: Nagy Imre profeszszor, a bolsevik pártfegyelem által többszörösen rendreutasítva megalázott magyar politikus volt az első, aki felrúgta a kelet-európai illemkódexet és bejelentette: Magyarország kilép a Varsói Szerződésből, a szovjet gyarmatbirodalmat legalizáló vasabroncsok fojtó öleléséből. Honvédelmi minisztere, Maiéter Pál - ugyancsak örökös lakója a temető 301-es parcellájának - klasszikus ármány jegyében lett balsorsa áldozata: tárgyalni ment a nagyhatalmakhoz, de lefogták, szabadon sem engedték mindaddig, míg lelkét át nem adta annak, akitől vétetett. Aztán ott voltak a független magyar miniszterelnök legközelebbi munkatársai: politikai és jogi irgalmat velük szemben sem gyakorolt az önkény. Nem is számítottak rá: Kelet-Európának ez a fele közismerten kegyetlen, kegyelem nem jár - nem járt - annak, aki eltért az amúgy szeszélyesen vibráló bolsevik iránytű rezdüléseitől. A magyar október hősei és mártírjai A miniszterelnök, a honvédelmi miniszter, a forradalom sajtófőnöke, a népfelkelés vezértérfiaira vigyázó rendőrtiszt ott nyugszik a 301esben, a szülők, családtagok, szeretők, barátok által könnyekkel szenthellyé avatott végsőnek szánt nyughelyen. A parcellában hosszú évekig tilos volt az ünneplés. Gumibotok, karhatalmi akarat végrehajtói szabályozták a gyász zsugorított méltóságát, így miniszterelnökünk emlékezőhelyet előbb kapott Párizsban, mint Budapesten. A kocka tavaly fordult, amikor a földből kikeltek a kopjafák. A parcella már végleg befogadta halottait és mindazokat, akiknek a helye ott - itt -. van. Őket emléktáblák, kopjafák örökítik feledhetetlenné. Mi, magyarok megszoktuk az összebékülést. Ezernyolcszáznegyvennyolcas-negyvenkilences forradalmunk és szabadságharcunk nemzeti hősei és ellenfelei békésen nyugszanak egymás mellett a főváros reprezentatív temetőjének egyazon dűlőjében. Az ő haragjukat, egymásnak feszülő dühüket már békévé oldotta az emlékezés, az utókor toleranciája. 1956 ügyében - úgy látszik - még nem jött el ennek az ideje. Hiszen az akkori vérbefojtók és zsákmányolók jórésze még ma is él, a letaroltak hozzátartozóinak sorsa pedig még nem sok okot ad a megbékélésre. A parcella f ej fáit - több százról van szó - magyarországi és nem magyarországi magyar művészek faragták. A hivatalos Magyarország még nem mondta meg, pontosan hány fejfának is lenne ott helye, a 301-es és a többi parcellán. Nehéz lesz a pontos számadás, hiszen ott a helyük azoknak az orosz katonáknak is, akik - átlátva az intervenció igazságtalanságát - átálltak az igaz ügy oldalára. Ott érte őket a halálos lövés, vagy a fogságbaesés után az „áruló" vöröskatonáknak kijáró tarkónlövés. A „szuezi válság" vagy „szuezi háború" gyorsan elvonta a figyelmet Budapest, Miskolc, Szeged forrongásáról. Jónéhány nyugati rádió ugyan továbbra is ontotta a segélyígéreteket és szaporította a helytállást hirdető igéket, az érdemi segítség elmaradt, még a politikai-erkölcsi támogatást is nélkülözniük kellett. A Lajta környékén akkor is kitűnően működő határzár még a Svájcból érkező önkénteseket is visszakényszerítette, pedig a fellelkesült fiatalok csak - az ottani szokások szerint - otthontartott kézifegyvereiket pakolták az úticsomagba. nökség tekintélyében, a vezetés azonban soha nem volt annyira megosztott, mint most. Szlovénia képviselője ki akar lépni a kollektív vezetésből, a horvátoknak pedig jelenleg nincs is képviselőjük. A korábbit, Sztipe Suvart, akit még az előző kommunista rezsim nevezett ki, a köztársaság jelenlegi vezetése nem ismeri el és mint ismeretes, új jelöltjének mandátumát a parlament csak pénteken hagyja jóvá. Sem Szlovénia, sem Horvátország nem ért egyet a jugoszláv államelnökség véleményével, miszerint az egyedüli lehetséges megoldás a föderatív elrendezés. Annak ellenére, hogy a szövetségi parlament úgy döntött, Boriszav Jovics csak pénteken szólal fel, a szerb televízió és a sajtó már szerdán közzétette beszédének szövegét. Jovics szerint a JSZSZK elnöksége az ország föderatív elrendezését javasolja, s ajánlja a parlamentnek, hogy az indítványt hagyja jóvá. Azt követően, hogy a köztársasági szkupstinák véleményt mondanak a javaslatról, a szövetségi parlament indítványozná az új alkotmány kidolgozását. Az államelnökség nem zárja ki a „játékból" a horvát és a szlovén vezetőség által kidolgozott alternatívát a konföderációs elrendezésről. Amennyiben egyes köztársaságok e változat mellett szavaznának, a végső döntést országos referendum előzné meg. Jovics figyelmeztet arra, az ,.elnökség nem fogja tolerálni hogy egyoldalú döntésekkel és antidemokratikus módszerekkel megsértsék az alkotmányos jogrendet". Egyértelmű, hogy a szlovénekre és a horvátokra gondolt, akik függetlenségük megerősítése érdekében elfogadtak ilyen intézkedéseket. Boriszav Jovics beszédének közlésével a szerb vezetés minden bizonnyal ellensúlyozni kívánja a parlamenti ülésen elszenvedett vereséget, azt, hogy a képviselők szerdán eleget tettek a horvátok követelésének. A mártírok, amikor éltek, hittek abban, amit orosz földön emigránssorban szívtak magukba. Főiskolát, katonaiskolát orosz alma materben végeztek, de mint annyi más társukat, a döntő pillanatban nemzetük mellé kényszerítette ítélőképességük, sorsvállalásuk. KRAJCZÁR IMRE, Budapest MAGYAR ÖNKORMÁNYZATOK Kisebbségi gyorsmérleg A budapesti Népszava szerdai számában egy gyorsmérleget készített arról, hogyan szerepeltek a kisebbséginemzetiségi jelöltek az önkormányzati választásokon. Wolfart János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke elmondta: Az egyénileg induló 25 polgármesterjelöltből öten futottak be, két horvát és egy-egy német, román és görög nemzetiségű. A kislistán 503an indultak, s végül 172 független nemzetiségű jelölt járt sikerrel, és negyvenen, akik kisebbségi szervezet színében indultak. Az egyéni választókerületben a 253 jelölt közül három, két szlovák és egy cigány független jelölt, valamint négy kisebbségi szervezet képviselője került a helyi önkormányzatba, míg a független listán összesen hatan, négy német, egy-egy cigány és horvát szerezte meg a szükséges szavazatokat. Ezekből a számokból messzemenő következtetéseket nem szabad levonni. Sok kisebbségi jelölt a pártok listáján indult, gondolván, hogy így nagyobb az esélye. Sok helyen pedig egymást ütötték ki az azonos kisebbségek jelöltjei. Ugyanakkor több befutó nem vállalta kisebbségi mivoltát, mondván, egy adott nemzetiségi településen mindenki tudja róla, hogy milyen származású. Másik oldalról pedig lehet, hogy a lakosok úgy döntöttek, a helyi magyar jelölt megfelelően fogja képviselni őket, avagy valaki, aki nevében nemzetiségi, ez önmagában még nem jelent garanciát arra, hogy igazán képviselni is fogja érdekeiket. Ezen túlmenően a számokból az is kiolvasható, hogy a kisebbségi jelölteket érintő, pozitív diszkrimináció ellenére még mindig a múltban gyökerező és mindmáig ható óvatosság jellemezte a nemzetiségi-kisebbségi választókat.