Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-21 / 222. szám, péntek

Péntek, 1990. szeptember 21. Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 222. szám Véget ért a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 6. együttes ülése Új bizottság vizsgálja a november tizenhetedikei eseményeket (Munkatársunktól) - A Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája 6. együttes ülése csütörtökön további törvényjavaslatok megvitatásával folytatta munkáját. Az ülés elején Jozef Stank, a Szövetségi Gyűlés elnökhelyettese tájékoztatta a képviselőket a parlament előtt álló feladatokról. Az év végéig még három, több napig tartó együttes ülés vár a képviselőkre. Az ülés elején beválasztották a Népi Kamara honvédelmi és biztonsági állandó bizottságába Varga Olivért, a Magyar Kerszténydemokrata Mozgalom képviselőjét, majd titkos szavazással Jozef Bakšayt, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselői klub elnökét a Szövetségi Gyűlés Elnökségébe. Megszűnt a Nemzeti Front Ezután Vladimír Mikule képviselő megindokolta a Nemzeti Frontról szóló előző alkotmánytörvény érvénytelenítésére vonatkozó alkotmánytörvény-javaslatot. Mint hangoztatta, az 1960. évi alkotmány ide vonatkozó cikkelye - megváltozott formában ugyan - még mindig hatályban van, jóllehet egyértelműen az előző politikai rendszer csökevényéről van szó, amelynek ma nincs helye az alkotmányban. A Nemzeti Front de facto megszűnt. Léte ugyanHusszein üzenete az amerikai néphez Bagdadi meghívót kapott Pérez de Cuellar (ČSTK) - Az iraki kormány bagdadi látogatásra hívta meg az ENSZ főtitkárát - közölte a világszervezet vezetőjének szóvivője. Francois Giuliani bejelentette, az ENSZ főtitkár Bagdad bizonyos rugalmasságának megnyilvánulásaként értékeli a meghívást. A látogatás időpontjáról egyelőre még nem született döntés. Palesztin források szerint palesztin delegáció utazott Moszkvába, s az a célja, hogy támogatást szerezzen a perzsa-öbölbeli amerikai katonai tervek megakadályozásához. Egyben szeretné a szovjet fél támogatását megnyerni egy olyan külügyminiszteri találkozóhoz, amelyen a jelenlegi válság megoldásáról tárgyalna a Szovjetunió külügyminisztere, valamint a nyugat-európai és az arab országok külügyminiszterei. Szallcfcjra került Szaddam Huszszein iraki elnök televíziós üzenete az amerikai néphez. Az INA iraki hírügynökség tegnap közölte, Bagdad kapcsolatba lépett Washingtonnal annak érdekében, hogy az amerikai televízió sugározza ezt az üzenetet. Lativ Dzsaszim iraki tájékoztatási miniszter, aki Ammanban tartózkodik látogatáson, közölte: ha Irakot katonai támadás éri, az a terve, hogy a Perzsa-öböl térségében megsemmisíti az összes olajmezőt. Másik stratégiai célja pedig Palesztina felszabadítása. Kuvait kérésére felvették az ENSZ-közgyűlés 45. ülésszakának napirendjére a Kuvait elleni iraki támadás kérdését. Az illetékes ENSZbizottság szavazás nélkül döntött er(Folytatás a 2. oldalon) is nem egyeztethető össze a pluralizmussal és a demokráciával. A politikai pártokról szóló törvény és a társulási törvény lehetővé teszi, hogy a politikai pártok és egyesületek szabadon, saját igényeik szerint társulhassanak. Ezért is indokolt, hogy az alkotmány 6. cikkelye érvényét vessze. Az alkotmánytörvény-módosító javaslatot támogatták a két kamara bizottsági előadói is. A vitában Josef Grebeníček kommunista képviselő a Cseh Nemzeti Front alkalmazottai munkaviszonyainak megszűnésével keletkezett problémákról szólt.

1 Josef Sokol képviselő arra mutatott rá, hogy az N F az ország szervezeteinek és egyesületeinek uniformizálását célozta. Demokráciában nincs helye az ilyen szervezetnek. Több felszólaló a Nemzeti Front vagyonának törvényes felszámolását sürgette. Stanislav Devátý (Folytatás a 2. oldalon) Újabb díj Václav Havelnek (ČSTK) - A demokráciát támogató amerikai Nemzeti Alapítvány ebben az évben Václav Havel, köztársasági elnöknek és Violeta Chamorro nicaraguai államfőnek ítélte oda a Demokrácia Díjat. Ezt Kari Gretchman, az alapítvány képviselője közölte Managuában. A díjakat 1991. április 16-án Washingtonban adják át a két államfőnek. Az amerikai fővárosban ebben az időben nemzetközi konferencia kezdődik a demokráciáért folytatott harcról, s ezen a tervek szerint kínai, szovjet, dél-afrikai, arab és latin-amerikai képviselők vesznek részt. Mai számunkban: Már most az érettségire... ... Végül lényegesen nagyobb mértékben kellene érdekeltté tenni a tanulót az érettségi eredményességében. (4. oldal) Félünk a darázsfészektől ... Komoly adósságaink vannak, sok a törleszteni valónk. A világ filmtermésének legjavából eddig nagyon-nagyon keveset láthattak a nézőink... (5. oldal) Lehet-e mélyebbre szüllyedni? ... Általában nem fűztek nagy reményeket a csehszlovák kupacsapatok szerepléséhez, de azért a közvélemény mégiscsak jobb eredményeket várt. Mert ugye az ellenfelek között volt luxemburgi és máltai együttes is, a Sparta hazai pályán játszott... (7. oldal) Jacques Delors ós Jlŕl Dienstbier a Czernin-palotában (Michal Krumplhanzl - ČSTK) Jacques Delors Prágában Ma Pozsonyba érkezik az Európai Közösségek legfelsőbb szintű vezetője (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök meghívására tegnap kétnapos hivatalos látogatásra Prágába érkezett Jacques Delors, az Európai Közösségek bizottságának elnöke. Személyében első ízben jár országunkban az Európai Közösségek legfelsőbb szintű vezetője. A vendéget a ruzynéi repülőtéren Jirí Dienstbier, a szövetségi kormány alelnöke, külügyminiszter fogadta. Jacques Delors a tervek szerint találkozik Dagmar Bureáovával, a Cseh Nemzeti Tanács elnökével, Petr Pitharttal, cseh kormányfővel, ellátogat a szövetségi kormányba, s megbeszéléseket folytat Václav Valeásal, a szövetségi kormány alelnökével. A vendéget tegnap este a prágai várban fogadta Václav Havel. A mai nap folyamán Delors az Európai Közösségek tagállamainak Prágában akkreditált nagyköveteivel találkozik, és megbeszéléseket folytat Marián Calfa szövetségi kormányfővel. A sajtótájékoztatót követően a szlovák fővárosba repül, ahol a szlovák köztársaság vezetőivel találkozik. A Czernin-palotában tegnap Jirí Dienstbier tanácskozott Jacques Delors-ral. Harmincperces megbeszélésük során áttekintették CsehSzlovákia és az Európai Közösségek közti együttműködés bővítésének lehetőségeit. Jirí Dienstbier nagyra értékelte azt a hozzáállást, melyet az Európai Közösségek, és (Folytatás a 2. oldalon) Eltársak, ez nem probléma! Amúgy, ha nem tudnátok, a problémák azért vannak, hogy legyőzzük őket. És mi legyőzzük, mindet. Eltársaim és eltársnőim, ha mi összefogunk ebben a faluban, képesek vagyunk hegyeket elgörgetni. De csak összefogással, eltársak. Közös ügy ez. Közös érdekünk. Megoldjuk. Mindent megoldunk. Portalanítcsuk az utat, elvezessük a szennyvizet, felépítcsük a kultúrházat, a ravatalozót, a vizet is bevezessük. A kutyákat beótcsuk, a tehenyeket eltereljük, se bőgés, se lepény többé az utcán. Viszont lesz neon fény, neon felirat. Már jövőre virágzó település lehet muskátlis illatú kis falunk! Meglássátok! Eltársak! Kiharcolunk mindent. A kuglipályát is. Népgyűléseken, ilyen-olyan helyi fórumokon imigyen és hasonlóképpen szónokoltak éveken, évtizedeken át falvaink és kisvárosaiok helyi nemzeti bizottságainak elnökei, titkárai, pártelnökei és más funkcionáriusai (tisztelet a kivételnek), miközben a ,,nézőtéren", ahogy múltak az esztendők, úgy fogyott a nép, később jószerivel már csak a szónokok családi köre, rokonai, uszályhordozói jelentek meg, vagyis azok, akik egzisztenciálisan függtek a helyi hatalom képviselőitől. Igen, a népet egyre kevésbé érdekelte a duma, fokozatosan elveszítette hitét, közönyössé vált a saját településének gondjai - tehát a közös gondok - iránt, felismervén, hogy vajmi kevés beleszólása van a hatalmasnak kikiáltott „fejlődés" menetébe. Az ígéretek ígéretek maradnak, csak a tervek szebbek egyre, a valóság meg rohad. Ha gyarapodott is valamelyest, valamivel a település, mi volt az ahhoz a tempóhoz képest, amellyel a vezetők gyarapodtak. Látták, hogyne látták volna ezt (is) az emberek. Csoda-e, ha aztán, hol előbb, hol utóbb, rácsapták az ajtót a közügyekre. Ezt nektek! Elvtársak! És megfordultak, befelé a privát szféra felé, azt építeni, abban lelni békét, nyugalmat, örömet, a „saját váramban", ahol még a család jövedelmét is növelhetem, mondjuk, kertészkedéssel. Gondolkodhattak, cselekedhettek így annál is inkább, mert a,munkahely és a lakás között legfeljebb egy megálló volt, a kocsa peremfalvakra, kistelepülésekre gondolva, amelyek fejlődésének megálljt parancsoltak ostoba fejek. Éljenek a központi falvak! A többivel meg majd csak lesz valami! Lett is, van is. Elnéptelenednek, pusztulófélben nagyon sok, új élet alig vagy egyáltalán nem érkezik már a házakban, annál gyakoribb vendég a halál. Ez a helyzet, illetve mindez is létező Megfelelő ember kerestetik ma, minthogy a legtöbb helyütt hiányoztak a más jellegű közösségi létesítmények, ahol találkozhattak, szórakozhattak, lazíthattak volna az emberek, kisebb-nagyobb társaságokban, akár különböző klubok tagjaiként. Ja, igen, akadt még évenként egy-két kulturális rendezvény, néhány megszállottnak köszönhetően, egy-két jeles nap, meg voltak futballmeccsek, amikor mégiscsak összejött a település apraja-nagyja, de aztán vége. Nemhogy a közös ügyek, gondok iránt nem érdeklődött a lakosság, felajánlva segítségét, még a közösségi életből is vajmi keveset élvezett. Nem véletlenül bukkant fel nálunk is annak idején az elidegenedés, a bezárkózó, csak magának élő, a közügyek iránt közömbös ember fogalma. Tudom, nem tagadom, hogy - a régi divatos kifejezéssel élve - megváltozott falvaink, kisvárosaink arculata. Meg. De mihez képest! A múlthoz. Hát persze. Hogy kinek, minek köszönhetően, és miként, hagyjuk. Hagyjuk a stílust, a rendet. Amióta az eszem tudom, a szocializmus mindig fel volt túrva, árkaiba, gödreibe sokan bele is zuhantak. Inkább az élet minőségéről és főként a közéleti magatartásról lenne itt szó, különösen azokra jelenség a tízezer lelket számláló városainktól az aprófalvakig terjedő skálán. A helyhatósági választások előtt. Nem véletlen hát, hogy már most keményen törik a fejüket a pártok, mozgalmak képviselői, akik felelősséget éreznek szülő- vagy lakhelyük sorsa iránt. Mi lesz? Hogy lesz? Kiket javasoljanak, kik lennének leg méltóbbak az önkormányzati képviselőtestületekbe, a polgármesteri székbe? Számos helyütt oly szegényes a választék! Könnyű azt mondani, hogy tiszta múltú, erkölcsi szempontból kifogástalan, szakmai szempontból felkészült, emberekkel bánni emberi módon tudó egyének kellenek. De hol találhatók ilyenek? És ha találhatók, vajon vállalják-e akár csak a képviselői tisztséget, olyan helyzetben, amikor a szocializmus - legerősebben helyi méretekben érzékelhető - erkölcsi, szellemi és tárgyi romjain kell emberhez méltó körülményeket teremteni, szemnek és léleknek egyaránt kedves otthonná formálni a települést. Amikor kezdeményezni, vállalni, cselekedni kell. Ugyanakkor megálljt parancsolni, de immáron nem a fejlődésnek, hanem a fejlődést, a demokratikus szerkezetek kialakulását és erősödését gátló tényezőknek, a régi rendszerben elhatalmasodott és várhatóan egy darabig még * továbbélő korrupciónak, a képmutató és diktatórikus politikai törekvéseknek, a sumákolásnak. Nehezíti a pártok, mozgalmak helyi csoportjainak dolgát, hogy a lakosok - legalábbis egyelőre - mintha még nem tudatosították volna a helyhatósági választások jelentőségét. A parlamenti választások idején kialakult eufórikus hangulat elmúlt, az emberek visszahúzódtak, figyelik ugyan a politikai történéseket, de mintha nem törődnének azzal, kik kerülnek majd a helyi parlamentbe. Sokan legyintenek, mindegy, az egyik úr megy, jön a másik, maradlminden a régiben, nekem úgy sem lesz jobb. Pedig történelmi az esély arra, hogy a helyzet a legkisebb településen is gyökeresen megváltozzon. Vagyis korántsem mindegy, hogy kik jutnak az önkormányzati szervekbe. Jó lenne, ha ezen elgondolkoznának azok is, akiknek ugyan nincsenek politikai ambícióik, és eddig nem is nágyon mutatták magukat, de eleven bennük a felelősségérzet közösségük iránt, és úgy érzik, tudnának cselekedni. Ha valamikor, akkor most igazán szükség van okos főkre, függetlenül attól, hogy melyik pártnak, mozgalomnak a képviselői vagy csendes támogatói. Különben valóban marad minden a régiben, vagy még rosszabbra fordulhatnak a dolgok, még több duma, még több ígéret zúdulhat ránk, csak éppen a megszólítás lesz más „eltársaim" helyett: hölgyeim és uraim; aztán egy napon arra kell rádöbbennünk, hogy oázis helyett sivataggá változott lakóhelyünk - és életünk. Akkor aligha vigasztalhatjuk majd magunkat azzal, hogy minden közösségnek olyan vezetői vannak, amilyeneket megérdemel. Pedig lehettek volna mások... BODNÁR GYULA