Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-13 / 215. szám, csütörtök

Egyéni gazdálkodóknak is: BIZTOSÍTÁS = BIZTONSÁG Amitől a szövetkezeti tagság a leginkább rettegett, egyelőre nincs tömeges földvisszaigénylés, de azért az érvényes jogszabályok értelmében a mezőgazdaságban is kezdetét vette a privatizálás. Szinte minden községben akad egy-két vállalkozó, aki a saját vagy ősei földjén önállóan szeretne gazdálkodni, kisegítő gazdaságot, netán családi farmot tervez létesíteni. Néhányan már az idén ősszel, de legkésőbb jövő tavasszal a sajátjukon akarnak vetni, mások - a mezőgazdaság aszálykárokkal és értékesítési nehézségekkel súlyosbított gondjai láttán - még mérlegelik, érdemes-e vállalni a kockázatot. Nem a véletlen műve tehát, hogy egyre többeket foglalkoztat a kérdés, egyáltalán milyenek a kezdésújrakezdés feltételei? A tájékozódást segítendő, Csiba Sándor mérnöktől, a Szlovák Állami Biztosító dunaszerdahelyi fiókjának igazgatójától ezúttal az egyéni gazdálkodók és mezőgazdasági vállalkozók biztonságát növelő biztosítási lehetőségek felől érdeklődtünk. - A biztosítási lehetőségeket szabályozó, szigorú előírások adta lehetőségek keretén belül, igyekeztünk felkészülni arra, hogy a legmesszebbmenőkig kielégíthessük a magánvállalkozók és egyéni gazdálkodók igényeit - hangsúlyozta Csiba mérnök. - A termésbiztosítás út alapelvein még dolgoznak a megbízott szakemberek, de annyi már bizonyosra vehető, hogy a rendkívül sokat bírált, kötelező termésbiztosítás végleg megszűnik. A jövőben szerződéses alapon belátásuk szerint köthetnek termésbiztosítást mindazok a gazdálkodók, akik szeretnék biztonságban érezni magukat. - Gondolom, főleg az elemi csapásoktól... - Igen, a korai és a kései fagyok, a jégeső, a tűz, az ár- és belvíz, valamint az aszály tetemes kárt okoz a mezőgazdaságban. Elképzelni is rossz, milyen anyagi helyzetbe kerülnének a mezőgazdasági vállalatok az idei aszály miatt, ha nem biztosították volna a termést. - Furcsa, hogy következetesen termésről, termésbiztosításról beszélünk, amikor a biztosítás tulajdonképpen a többéves átlag alapján tervezett bevételre szól. - Nos, igen, de ennek a gyakorlatnak az új alapelvek hatályba lépése véget vet. Nem lesz központilag megszabott határérték, minden vállalat és egyéni gazdálkodó olyan hektárhozamot biztosíthat, amilyet betervez. - Valamilyen határnak csak kell lennie? -Magától értetődő, hogy nem megálmodott, hanem az adott feltételek között reálisan elérhető tervezett hozamokról van szó. Nem várhatja tőlünk senki, hogy 90 tonnás hektárhozamot biztosítsunk cukorrépából, amikor a körzetben évekévtizedek óta legfeljebb 35-40 tonna volt az átlaghozam. - A leendő gazdák többsége feltehetően állattenyésztéssel is fog foglalkozni. Számukra milyenek a biztosítási lehetőségek? - Ahogy a múltban, ezután is biztosíthatják az állatállományt a tenyésztők és szerződéses hizlalást folytatók, illetve magángazdálkodók, farmtulajdonosok vagy bérlők. Természetesen biztosíthatók az épületek, legyen szó családi házról, istállóról, magtárról, gépszínről, nyúltelepről vagy egyéb gazdas^pi létesítményről. Biztosíthatók a gépek, a berendezési tárgyak, továbbá a raktárkészlet, a bekészített műtrágya, vegyszer, vetőmag, takarmány stb. - Nem csupán a gazdálkodót érheti kár, akaratlanul maga is kárt okozhat valakinek. - Ilyen esetekben megállapodás alapján átvállaljuk a felelősséget. És nem csupán a gazdálkodók, de valamennyi magánvállalkozó esetében. Például kárt okozhat a termelő a szél által elsodort permetlével, a számítógépek javítására szakosodott vállalkozó egy óvatlan mozdulattal vagy elejtett alkatrésszel. - Hasonló, mégis más kérdés a rizikóbiztosítás. - Belátható időn belül ilyen szakosított biztosítási vállalkozások is kialakulnak. Ennek lényege, hogy bizonyos részesedés fejében átvállalják a vállalkozót ért kárt, amit azután maguk megtérítettnek az, okozóval. Az ilyen vállalkozások létrejöttének előnye, hogy a károsult vállalkozó azonnal megkapja a pénzét, s tovább folytathatja tevékenységét attól függetlenül, hogy a helyette színre lépő biztosítási társaság meddig fog pereskedni a kárt okozó vállalattal vagy magánvállalkozóval. -Mi a helyzet a másodlagos, vagyis a kárból eredő károk esetében? Például arra gondolok, hogy a fagyasztóláda meghibásodása esetén a javítási költséget megtéríti a biztosító, de a kiolvadt és tönkrement zöldség, gyümölcs, hús árát nem. - Ezen az alapálláson valóban változtatni kell, hisz újabban már nem csupán a háztartásokat, de az egyéni vállalkozókat is sújtja az egykor helytelenül megfogalmazott alapelv érvényesítése. Egyelőre nem tudjuk, ilyen vonatkozásban miként módosítják az előírásokat. - Sokan érdeklödnek, mi lesz azokkal, akik helyett eddig a munkaadójuk fizette a dolgozók egységes biztosítását? -Aki magánvállalkozásba kezd, belátása szerint fenntarthatja ezt a biztosítási formát. Nincs szükség új kötvényre, csak fizetni kell a biztosítási díjat. - A biztosító szempontjából mindegy, hogy a vállalkozó a saját földjén, a saját épületeiben gazdálkodik, vagy netán béreli azokat? - A feltételek mindenkire egyformán vonatkoznak. Nem azt kérdezzük a partnereinktől, hogy kinek a földjén termelnek, hanem hogy mit és mennyit akarnak termelni, illetve milyen hozamszintet akarnak biztosítani, s ennek eléréséhez milyen feltételekkel rendelkeznek. Itt kell elmondani, hogy az új alapelvek értelmében minden bizonnyal a speciális növényekre "(virág, gomba stb.) is lehet majd biztosítást kötni. - Végezetül: rebesgetik, hogy talán szakosított mezőgazdasági biztosító létesül. - Nagy a valószínűsége, de ahogy mondják, legkorábban 1992ben várható a megalakulása. Feltehetően a Szlovák Mezőgazdasági Bank intézményeként fog működni. KÁDEK GÁBOR Tavaly és az idei év elsó felében a martini Túróci Gépgyárból csaknem 600 kiváló szakképzettségű termelési szakember távozott a fegyvergyártás volumenének számottevő csökkentése miatt, ami szociális bizonytalanságot keltett. Az új, pótlólagos termelési program pedig nehezen indul be. Képünkön a Hanomag rakodógépek szerelése látható - ez is már az új termelési programok következménye (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Lopjunk egy biciklit! Szlovákiában az év hat hónapjában ugrásszerűen megnőtt a bűncselekmények száma. Mondanom sem kell, hogy a szabálysértések száma is növekvő tendenciát mutat. Oda jutottunk, hogy az esetek hallatán fásultan reagálunk. - Ellopták a biciklidet? Ugyan kérem. A jobb oldali szomszédomhoz két hete, a baloldalihoz tegnapelőtt törtek be. Én már szabadságra sem merek menni. A fiatalkorú Z. Lacira ismerősöm hívta fel a figyelmemet. Azonkívül, hogy kétszer ellopta biciklijét, rajtakapta őt pincebetöresen is. - Kisfiam! - mondta neki. Kénytelen leszek visszalopni tőled a saját járgányomat. A szemem előtt nőttél fel, ne kényszeríts hát, hogy feljelentselek a rendőrségen. - Minek neked annyi bicikli? - kérdezem én is Lacit. - Nincs nekem egy sem - mosolyog vissza a kamaszfiú, s mielőtt megcáfolnám, hozzáteszi: - Elpasszolom őket. Azt a kék Libertát, amit Ipolyságon kötöttem el szétszedtem, a komáromi Weekendet eladtam. A darabjaira szedettet,,összeházasítom", aztán az is mehet. - Hova, Laci? - fészkelődöm az információk hallatán. - Mit tudom én! A jól sikerülteket meg az újakat átcsempészik a határon, vagy még itthon továbbadják. De az igazi a külföld. Ha én viszem át, megadják érte a 10-15 ezer forintot. Még rendelnek is... - Vannak menő kerékpárok? - kérdezem, s aggódva gondolok fiam verseny Favoritjára. Nem alaptalanul. - Tudja, olyan kevés a márkás, jó versenybicikli az üzletekben, hogy a kliensek mindent megadnak érte. - A rendőrségen már nyilvántartanak... - Á, csak szabálysértésért. - Hogyan kerülnek ki az országból a biciklik? -Na, ilyet is csak egy nő kérdezhet. Ügy, hogy felül rá az illető, és átkerekez a másik oldalra. A vámosok az autósokkal vannak elfoglalva. Z. Láci még kisfiú a bandában. Néha hülyének is mondják a többiek, amiért lelkiismereti (?!) okokból nem lop gyerekbiciklit. - Én megmondtam a haveroknak, hogy szemét dolog ellopni egy 10-12 éves srác bringáját. Ilyen korban kezdtem én is. Szülinapomra kaptam egy BMX-et, amit éjjelre a lépcsőházban hagytam. - Az én fiaimtól is loptak már ezt-azt. - Rohadjon le a mancsuk! - mondja tömören Laci. Érdekes kettősség alakul ki az emberben, ha egy bünözópalántával beszélget. Sajnálja, dühös is rá. De vajon miért alakulhattak ki a „biciklis" bandák? A pár száz koronás haszonért? Nem. Az alvilágban is érvényes a kereslet-kínálat törvénye. Ha szégyenszemre üres a bicikliüzlet, ha pult alól árulják a kétkerekűt, ne csodálkozzunk, hogy kerékpárunkat a pincéből, az utcáról eltolják, a léocsôházból is ellopják. Es hiába kiáltunk rendőrért. SZITÁS GABRIELLA I

gen, mert az emberek csak az anyagi javakat hajszolják, a pénz rabjai, fusiznak, feketéznek, fóliáznak, közben teljesen mellékes számukra a művészet; megelégszenek a papucskultúrával - dohogott-dühöngött imigyen éveken, évtizedeken át népművelő, a kultúrfelelős, szervezőtitkár, csemadokos. Valljuk be, mi, újságírók is gyakran ágáltunk az egyre szélesebb körben, egészségtelen jelenségekben megnyilvánuló pénzközpontú szemlélet ellen, a kultúra nevében, hogy az ember ne csak az asztal és az ágy kínálta örömökkel éljen, hanem ismerje meg a különféle lelki-szellemi táplálékok ízeit, zamatát is, így lesz teljesebb élete. Morogtunk, pedig hát... Mik voltak azok a pénz körüli állapotok ahhoz a helyzethez képest, mely most látszik körvonalazódni mind erőteljesebben. Ma a pénzre függeszti tekintetét mindenki. Akarjuk, nem akarjuk, kénytelenek vagyunk ezt tenni. Pontosabban: pénzforrások után nézni. Felderítőutakra indulnak minisztériumok, vállalatok, üzemek, szerkesztőségek, mindenféle intézmények, szövetkezetek, és keresi a pénzszerzés jobb lehetőségeit, formáit az állampolgár, másodállást, pluszmunkákat vállal, mérnökök, tanárok, hivatalnokok, •népművelők hagyják el tömegesen munkahelyeiket és mennek át maszekba, a több pénz reményében, és akkor még hol vannak a munkanélküliek, akiknek a zöme aligha segélyből akar élni. A kényszerhelyzet ismeretében teljesen érthető, hogy főrendezőnk immáron a pénz, illetve a pénzhiány (nem pedig az ideológia, hál' istennek), természetszerűleg átrendeződik életünk, napi tevékenységrendszerünk, átrendeződés zajlik az egyes társadalmi rétegeken belül. És ezt nem lehet, továbbra sem, figyelmen kívül hagyni. A pénzorientált szemlélet egyik várható következménye egyebek között, hogy az eddiginél is kevesebb lesz a szabadidőnk, még kevesebb jut a családi együttlétre, a gyerekekre, legalábbis egyelőre, az átmenet időszakában, amíg mi is nem élhetünk egy nyugat-európai átlagpolgár színvonalán. (Esterházy Péter stílusában folytatva:) Na de akkor mostan hogyan lesz itten a kultúrával is, a művelődéssel, a kulturális felszárnyalással, vagy mi? Zuhanyozás után kinek lesz ideje, kedve megmártózni a művészet mélytengerében, itten? Szóba jöhet-e még egyála lelkesedés vagy az önkifejezés vágya hajtotta is őket. Az ismert okoknál fogva, már az elmúlt évad szegényebb volt, annyi érték azonban mindenképpen született, hogy a folytonosság nem szakadt meg, sőt egyik-másik seregszemlénk újdonságokkal is szolgált. De mit hoz az új idény? Amikor még változófélben minden körülöttünk; a régi struktúrák, előírások, szabályok, törvények már nem érvényesek, az újak még nem, vagy mostanában vannak éppen születőben, vagy olyanok, hogy csak átmeneti időre szólnak; amikor De mi lesz a kultúrával? Amikor a pénz kezd beszélni talán valami kultúra? Vagy csak a pocsolyái, melyek melegében úgy el tudunk ringatózni, szenderedni, hogy na? De bizakodjunk: sohasem volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna... Ahol egy fillér sem Elérkezvén szeptember, megkezdődött az új amatőr művészeti évad. Vajon mit hoz? A kérdés ezúttal talán fontosabb, mint bármikor korábban, amikor volt olyan-amilyen anyagi háttér, amikor biztos vagy alig változó - bár ellenőrzött - síneken futottak az események, amikor az emberek, ha nehezen is, sokszor családi konfliktusok árán, de áldoztak idejükből és tehetségükből nemzeti kisebbségünk kultúrájának oltárán, mégha elsősorban politikai feladatokra, a helyhatósági választásokra, a demokrácia építésére kell összpontosítanunk figyelmünket, nehogy megint elbaltázzunk valamit, vagy hogy a demokrácia nevében nehogy átverjenek bennünket fondorlatos erők; amikor a kultúrára, azon belül az amatőr művészeti tevékenységre már a maradék maradékjából is alig jut valami az államkasszából, s jószerivel az üzemekhez, szövetkezetekhez sem lehet fordulni anyagi segítségért, elég a maguk baja. Igy folytathatnánk a sort, melynek különkülön mindegyik eleme, a helyzet alakulásától függően, meghatározza, befolyásolja majd közvetve-közvetlenül az idei amatőr művészeti évad termésének mennyiségét és minőségét. Mindenekelőtt azonban természetesen az ember, az értékek teremtője, aki alapvetően új helyzetbe került, aki előtt megnyíltak az utak olyan cselekvési lehetőségekhez, munkaformákhoz, például a magánvállalkozáshoz, melyek kihasználásával, illetve amelyekben jövedelemhez jut, magyarán pénzt kereshet. Lakodalmas rock, avagy Kodály Zoltán? A Csallóköztől a Bodrogközig terjedő tájainkon vajon mennek-e majd esténként anynyian próbára az idén', színdarabot játszani, • zenélni, táncolni, énekelni, irodalmi estet készíteni, dolgozni száz órán át? Ingyen, merthogy a művészeti értékek önkéntes, nem hivatásos teremtőinek nem jár egy fillér sem, jutalmuk áz együttlét, a közös cselekvés melengető érzése, valamint a taps. Különben ezért (is) csinátják, csinálták eddig. Vajon mi lesz ezután? Hányan maradnak? A nemzeti kultúránk, anyanyelvünk ápolásába vetett hitnél, a közösségszolgálat, az önkifejezés kényszerítő erejénél nem lesz-e erősebb az árak emelkedésével párhuzamosan növekvő anyagi gondok szorítása, továbbá az anyagi felemelkedés igénye, az utazási vágy, melynek megvalósításához szintén szabad már az út - csak pénz kell hozzá? Pénz, amely, ugye, nem a művelődési házban, próbákkal töltött órákon teremthető elő. Mi lesz hát nemzeti kisebbségünk egyik megtartó ágával, amatőr művészeti mozgalmunkkal? Vagy ne kongassak kérdéseimmel vészharangot? Hisz működhetnek amatőr művészeink, művészegyütteseink félhivatásos alakulatként, magánvállalkozásban, uram bocsá', maszek csoportként is. Csak az a kérdés, mivel mennek majd a piacra. Lakodalmas rbckkal, avagy Kodály Zoltánnal? Nem mindegy. Persze, számukra sem, az elsőből meg lehet élni, a másikból... (bodnár) ÚJ SZÚ 4 1990. IX. 13.