Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-29 / 229. szám, szombat

Pedagógustüntetés Csak negyven-ötven pedagógus lenne érdekelt a változásokban? Pozsony, 1990. szeptember 22-e, szombat. Az első esőcseppek valamivel fél tizenegy előtt koppantak az oktatási minisztérium épületét szegélyező poros járdán. A bejárat előtt ácsorgó pár tucatnyi ember mindenre fel lehetett készülve, csaknem mindannyiuknak volt esernyője. Ha a régi, kézi vezérlésű rendszer árnyékában élnénk még mindig, akár szándékosságot, emberi beavatkozást is gyaníthattak volna az eső kezdetének időpontja mögött. Nem tették. A totalitárius diktatúra a múlté, pontosabban félig-meddig a múlté, néhány képviselője ugyanis még ma is ott csücsül, ahová az „egypárt" ültette, kegyenceivel, talpnyalóival körülvéve tovább uralkodik. Ezért álldogált az oktatási minisztérium előtt az a negyven-ötven pedagógus is: így kívántak tiltakozni az Iáinak áldatlan helyzetét, kitérve a nómenklatúrális káderek beépülési kísérleteire is a NYEE és a Pedagógusfórum tagjainak soraiba, nem feledkezve meg saját igazgatójának különböző pozíciómentő intrikáiról sem, melyek egyértelműen az oktatás színvonalának csökkenését eredményezték az említett alapiskolában. Ľudovít Bebjak, a Pedagógusfórum nyitrai járási koordinációs bizottságának tagja a szervezetnek az oktatásügy szellemi megújhodását megcélzó eddigi tevékenysége folyamán tapasztalt nehézségeiről beszélt a jelenlevőknek, kiemelve, hogy a Pedagógusfórum fő feladatát a szó jó értelmében vett provokációkban látja, melyek a dolgok hamis, ám tetszetős nyugalmi állapotban való visszarendeződését hivatottak megakadályozni. Kint... ellen, hogy az ország számos iskoláját még mindig azok az igazgatók vezetik, akik a bukott rendszer kiszolgálói voltak. A tiltakozó gyűlés kezdete délelőtt 11-re volt meghirdetve, az első esőcseppek valamivel fél tizenegy előtt koppantak a minisztérium előtti poros járdán. Tizenegy után pár perccel már zuhogott. A gyűlést Ivan Mačura, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen nyitrai koordinációs bizottságának elnöke nyitotta meg: néhány mondatban ismertette a Nyitrai járás iskolaigazgatóinak nemrégiben lezajlott visszahívása körüli bonyodalmakat (ezzel lapunk augusztus 24-i, illetve szeptember 24-i számában már foglalkoztunk) szólt a pedagógusok bizalmát okkal elvesztő igazgatók magas pozíciójú támogatóiról, akiknek sikerült elérniük a visszahívásról szóló döntés érvénytelenítését... Joviális mosollyal az arcán ekkor jelent meg az épület kapujában Milan Hejný miniszterhelyettes, s invitálta beljebb az ázott, de töretlen kedélyű tüntetőket. A gyűlés a minisztérium előcsarnokában folytatódott. Nem tudják elképzelni, fejezte be, már odabent, felszólalását Ivan Mačura, hogy a járás igazgatói a jövő tanév elejéig a posztjukon maradhatnak. Kerületi szinten leállított kezdeményezésük folytatásához a minisztérium, a parlamenti képviselők és a kormány segítségét kérte, majd felhívta a figyelmet a pedagógusok szeptember 25-i háromperces sztrájkjára, mellyel a változások felgyorsítását akarták elérni. Nem tudom megérteni, hogy úgynevezett apolitizált oktatásügyünkben, melyből a szakértelem hiányzik a legjobban, hogyan ülhetnek vezető posztokon még mindig a kommunista párt volt ideológusai, nómenklatúrális káderei, mondta következő felszólalóként Beata Pakingerová, a nyitrai Fatranská utcai alapiskola tanítónője, a járásban megindult változások pgyik kezdeményezője. A Nyitrai járás iskoláinak igazgatói november 17-e előtt, de utána sem tettek semmit az oktatásügy helyzetének javításáért, az oly szükséges változások bevezetéséért, folytatta, majd tovább ecsetelte a járás iskoA trencséni Bezruč utcai alapiskola küldötte kérdésekkel kezdte: harmincnyolcért Nagy-Britannia már bocsánatot kért nemzeteinktől, mikor kérnek majd bocsánatot tőlünk az „elvtársak"? Milyen filozófia, milyen ideológia nevében akarnak ezek az emberek tovább dirigálni az ország pedagógusainak? Választ nem kapott, szavait viszont megtapsolták. kommunista funkionáriusok előidézte kálváriáját is. A tapolcsányi Pedagógusfórúm képviselője a szakszervezetek kritikájával indította beszédét - nagyrészt ugyanazok vezetik, akik eddig -, felolvasta az oktató-nevelő munka javítását megcélzó követeléseiket, majd rámutatott, hogy az oktatási minisztériumban is akad néhány személy, akiknek jelenléte a vezető posztokon aláássa a pedagógusok minisztériumba vetett bizalmát. Milan Hejný az oktatásügyet érintő számtalan problémáról és az ezeket megoldani próbáló minisztériumot szorító időről szólt bevezetésképpen, majd egységre szólította fel a pedagógusokat, a kommunisták pozíciómentő manővereire reagálva. A szakszervezetek tevékenységéről szólva, felhívta a figyelmet arra, milyen hévvel védelmezik azok a piros tagkönyvek birtokosait, konkrétan a minisztérium épületében is. A továbbiakban ismertette az oktatásügy átszervezésének a jövő év elején bevezetendő koncentrációját, mely a személyzeti politika terén kizárja a maffiák kialakulásának lehetőségét. Oktatásügyünk Hejný miniszterhelyettes által néhány szóban vázolt problémamentes jövőképét a tüntető pedagógusok tetszéssel, szimpátiával fogadták, Ivan Mačura a nyitraiak nevében azonban leszögezte: ők nem várják meg a jövő év elejét, tovább folytatják a már megkezdett küzdelmet az iskolák vezetésében gyökeret ereszteni látszó régi struktúrák ellen. A tiltakozó gyűlés negyed kettőkor ért véget, a tüntető pedagógusok csendesen beszélgetve hagyták el a minisztérium környékét. Bár fontos kérdésekről, a szervezők, a Pedagógusfórum nyitrai koordinációs bizottsága szerint az ország oktatásügyének egészét érintő problémákról volt szó, a gyűlésen csupán 40-50 pedagógus, a Nyitrai, Tapolcsányi és Trencséni járások képviselői vettek részt. (A zsolnaiak táviratban biztosították támogatásukról a tüntetés résztvevőit.) Pozsonyt csupán két nyugdíjas tanító és egy szülő képviselte. A helyzet tehát ... ás bent Martin Kručay, szintén a nyitrai Pedagógusfórum koordinációs bizottságának képviselője a januári ún. demokratikus igazgatóválasztások elhamarkodottságáról és mihamarábbi megismétlésüknek szükségességéről beszélt, szavait egyenesen Milan Hejnýhez intézve. Egy pozsonyi szülő alapiskolás lányának üldöztetéséről mesélt a tüntető pedagógusoknak, egy kommunista iskolaigazgatóról, aki - lévén a garázdák magas pártfunkcionáriusok gyermekei - nem tett semmit a kislány megvédéséért, s akire nem lehetett panaszt tenni sem, mivel az oktatási osztály vezetője a házastársa volt. Nem sajnálhatjuk a kommunistákat, mondta ki a szenitenciát, miután elmondta bátyja és unokahúga kíméletlen (Lőrincz János felvételei) a következő: egyes járásainkban vagy nem egyformán égető probléma a régi struktúrák jelenléte oktatásügyünk vezető posztjain, vagy a tiltakozásra szólító felhívás nem jutott el az ország összes pedagóguskollektívájához. (Ennek esélye meglehetősen nagy, tekintve, hogy a felhívás csupán két ízben, s mindkét esetben egy lap, a Verejnosť hasábjain látott napvilágot.) A gyűlés szervezői ezért kérik az érintett járások, iskolák pedagógusait, hogy csatlakozási szándékukat, észrevételeiket a következő címre postázzák: Učiteľské fórum, Leninova 6, 949 01 Nitra. A nyitrai Pedagógusfórum koordinációs bizottsága hajlandó minden érdeklődőnek átadni az igazgatók visszahívásának általuk kidolgozott tervét. KLUKA JÓZSEF Beszélgetés Szőcs Ferenccel, az MKDM alelnökével A Szövetségi Gyűlés múlt heti tanácskozásának végén nyílt alkalmam -„tollvégre" kapni Szócs Ferenc képviselőt, a parlament elnökségének tagját, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alelnökét, hogy eleget téve a hazai magyar közvélemény érdeklődésének, választ kapjunk a kérdésre: Mi újság az MKDM háza táján? Miért mondott le elnöki tisztségéről Janics Kálmán? -Az előzményekhez hozzátartozik az Új Szóban közzétett felhívás, illetve az arra választ adó Janicsinterjú, ami nézeteltérést váltott ki a független főtanácsos és az elnök között. Janics Kálmán a vita során lemondott, amit én elleneztem, mert úgy vélem, gazdag élettapasztalata, nemcsak múltbeli de mostani magatartása valamennyiünk számára példaértékű - mondotta Szőcs Ferenc. • Több olvasónk számára nem világos, milyen szerepet tölt be a független főtanácsos az MKDM vezető szerveiben... - Alapszabályzatunk nem tesz említést tanácsosokról, ilyen tisztséget nem kodifikál. Közgyűlésünk 1990. március 17-én azért választott három főtanácsost, hogy így bevonjuk mozgalmunk tevékenységébe azokat az értelmiségieket, akiknek a véleményét nagyra becsüljük, de más elfoglaltságuk miatt nem akartak mozgalmunkban tiszséget vállalni. A független főtanácsos megnevezés azt kívánta hangsúlyozni, hogy a tisztség viselője nem kötelezte el magát, nem tagja az MKDMnek, tehát nem tartozik semmilyen felelősséggel a tagságnak. Itt szeretném megjegyezni, hogy alapszabályzatunkból az sem következik, hogy a mozgalmunkat érintő elvi nyilatkozatokhoz szükséges lenne a főtanácsos aláírása. Erre nemigen található példa. Több más fontos kérdést, s köztük ezt is, meg kell vitatnunk legközelebbi közgyűlésünkön. Sajnálom, hogy ez a kérdés nem tisztázódott szeptember 15-i közgyűlésünkön, amelyen, sajnos, nem vehettem részt, mert egy nemzetközi tudományos kongresszuson voltam Stuttgartban. • Milyen feladatok állnak mozgalmuk előtt? - Nyíltan meg kell mondani, kevés idő jutott szervezeteink hálózatának kiépítésére, ami önállóságunk szilárdításának, vonzásköre kiszélesítésének alapvető feltétele. Mozgalmunknak, hála a tagság állhatatos magatartásának, megvan a szilárd helye nemzetiségünk politikai színterén, s ezt még szilárdabbá teheti az átgondolt szervezeti felépítés, s ennek viszont előfeltétele az operatív, felújított vezetés, amely itthon és külföldön egyaránt céljainkhoz méltó módon képviseli az egész MKDM-et. Ez nemqsak egy vagy két ember feladata. Ebbe a munkába be kell vonnunk vidéki szervezeteink aktív tagjait. Nem kell tartani attól, hogy ez elhomályosítja a mozgalom élén állók népszerűségét. Mi akkor leszünk erősek, ha képesek vagyunk minden tehetséges támogatónkat bekapcsolni az aktív mozgalmi tevékenységbe, ha a mozgalom irányítása nem néhány személyre korlátozódik. Tehetséges és rátermett -tagjaink előtt szabaddá kell tenni az utat a legmagasabb tisztségekhez is. • Tehát sok függ a vezetés rátermettségétől, politizáló képességétől. .. - Igen. Nagyon sok függ attól, hogy képes-e a vezetés a demokrácia elveit alkalmazni saját munkájában is. Veszélyesnek tartom az ún. személyi kultusz bármilyen formájának újraélesztését, mert ez a jelenség háttérbe szoríthatja a vezetőség többi tagjának önálló kezdeményezőkészségét. Véleményem szerint, ha például egy hozzáértő, céltudatos vezető önálló, versenyképes és tapasztalt embereket gyűjt maga köré, s véleményüket igényelve és tiszteletben tartva hozza meg döntéseit, az csak használhat egy szervezetnek, mozgalomnak. S ennek alapvető feltétele a nyíltság, a nyitottság. A diktatórikus módszerek ideje, szerencsére lejárt. Az emberek érzékenyek szabadságukra, s ma, a totalitarizmus bukása után nehezen tűrnék el, hogy manipulálják őket. Nemrég olvastam a Remény hasábjain Elzer Ferenc cikkében egy idézetet II. János Pál pápától, amelyet érdemes nekünk is felidézni: A pápa ezt mondja: A politikus tevékenységének „átlátszónak", tisztának kell lennie. A tisztaság, az átlátszóság megvédi a politikust attól, hogy tisztességtelen eszközöket vegyen igénybe céljai megvalósításában. Az ellenkezőre a történelem bőven nyújt tanulságos példát. A hazugság, a rágalom gyakori politikai, de kétes eszköz az ellenfél megsemmisítésére. Egy keresztény politikus ilyen eszközöket nem vehet igénybe. Ugyancsak erkölcstelen a közvagyonnak felhasználása személyek megnyerésére vagy pártok meghódítására". SOMOGYI MÁTYÁS „Egzisztenciós kérdés"? Újságíróink szívesen használnak idegen szavakat. Egyrészt talán azért, mert ezeknek az elemeknek az alkalmazásából az olvasó arra következtethet, hogy a szerző művelt ember; másrészt nyilván az a tény is ösztönzőleg hat rájuk, hogy a szlovák nyelvben nagyon sok a nemzetközi szó - különösen a latin eredetű elem -, s egy-egy szlovák nyelvű sajtóértekezlet vagy más információszerzés után kevesebb gondot okoz a cikk megírása, ha ezeket a szavakat nem kell magyar elemekre cserélni, vagyis lefordítani. Csakhogy az utóbbi évtizedekben úgyszólván hiányzott az iskolai oktatásból a latin nyelv, így ezeknek az idegen elemeknek egy része bizony nem olyan alakban vagy jelentésben szerepel a magyar szövegben, amilyenben kellene, sőt olykor olyan idegen szavakkal is találkozik a szlovákiai magyar olvasó, amelyeket a magyar nyelv egyáltalán nem vagy igen ritkán használ. S az idegen szavaknak a helytelen használata - azt hiszem, ezt senki sem vitatja - nem éppen a művelt ember színében tünteti fel a szerzőt az olvasó előtt. „Ez már valóban egzisztenciós kérdés" - olvastam az egyik lapban e megállapítást. Itt az egzisztenciós alak megalkotásával vetette el a sulykot a szerző. Úgy is mondhatnánk: túllőtt a célon. Megfigyelte, hogy az -io végű latin főneveket a szlovák nyelv -ia végűvé változtatja, s ezzel azokat saját deklinációs rendszeréhez formálja. A magyarban ellenben úgyszólván megmarad az eredeti végződés, csupán az o nyúlik meg benne, vagyis -ió lesz belőle. Tehát a latin rehabilitatio a szlovákban rehabilitácia, a magyarban rehabilitáció alakban honosodott meg. Ebből az is következik, hogy ha a szlovákban használatos -ia végződést -ió-ra változtatjuk, birtokába jutunk a magyaros alaknak. Ezt az úgynevezett receptet valóban alkalmazhatjuk az -io végű latin szavak esetében, de az existencia szlovák elemből nem lehet magyaros egzisztenció. Nem, mert ez a szó a latinban is existencia alakban létezik, akárcsak a szlovákban. Vannak ugyanis a latinban is -ia végű főnevek, s ezek a magyarba is ezzel a végződéssel kerültek át. A tendencia, evidencia, szentencia, konferencia, restancia stb. szavak sorába tartozik az egzisztencia is, csak már nem x-szel, hanem gz hangkapcsolattal ejtve, illetve betű kapcsolattal írva. Igy hát „egzisztenciós kérdés" szókapcsolat sem létezik nyelvünkben, hanem egzisztenciális kérdés van. Szívleljük meg a közmondást: Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul! Vagy előbb tanuljon meg! JAKAB ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1990. IX. 29. Kiváltságok és előjogok nélk&l