Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-19 / 220. szám, szerda

Ahol nem szabad takarékoskodni Nyolc hónap alatt mintegy 6 millió koronányi tűzkár • Az ötven méternél magasabb épületekről megfeledkeztek? • A polgári szolgálatosok segítségével is számolnak A szerencsés tizenhárom Munkájuk sokrétű, bár leginkább csak tűzoltás közben tudjuk őket elképzelni.* Pedig a természeti katasztrófa, árvíz vagy felhőszakadás esetében, de a közúti balesetek áldozatainak és sérültjeinek kiszabadításához is riadóztatják őket. Mindig elsőként veszik fel a küzdelmet az elemekkel, bár társadalmi és anyagi megbecsülésük ezzel nincs arányban. - Tűzoltónak születni kell, olyan hivatás ez, amelyet csak szívvellélekkel, megfontoltan és kellő bátorsággal, felelősségérzettel lehet és szabad csinálni - mondja Ján Zsűrik alezredes, a szlovák főváros tűzoltótestületének parancsnoka. - Tűzoltóink szakközépiskolában vagy szakmunkásképző intézetben tanulnak. Akik más úton kerülnek hozzánk, azok hathetes tanfolyamon vesznek részt. Nálunk a képzés folyamatos. Nincs nagyobb létszámhiányunk. Megfelelő az érdeklődés szakmánk iránt, de ha azt vesszük figyelembe, hogy a nyugati országokban ezer lakosra jut egy tűzoltó, akkor nálunk kétszáz fő hiányzik. Az alezredes pályázat útján került ebbe a beosztásba. A helyzetet jól ismeri, hiszen évekig volt a Bratislava-vidéki járás tűzrendészeti felügyelőségének vezetője. -A műszaki felszereltségünk - bár nem világszínvonalú - megfelel. Gond viszont, hogy csak 50 méteres magasságig érnek el hidraulikus létráink, így a magasabb épületek esetében, több száz ilyen van a fővárosban, a tűzoltás, de az emberek mentése is problematikus lenne. Az utóbbi időben létrehoztunk egy légi tűzoltórajt, amelynek tagjai a Belügyminisztérium helikopterein kapnak kiképzést. Jó volna, ha saját helikopterünk lenne. A hadseregtől kaphatnánk is, csak az üzemeltetéshez nincsenek meg az anyagi és műszaki feltételeink pedig az erdőtüzek és általában a nagyobb tűzesetek lokalizálásában nélkülözhetetlenek. A pozsonyi tűzoltóknak két saját laktanyájuk van, kettőt pedig bérelnek. A tűzoltás szempontjából az volna a jó, ha az esetleges tűzeset és a laktanya közötti utat tíz perc alatt megtehetnék. A jelenlegi elhelyezésük azonban ezt nem teszi lehetővé. A dúbravkai lakótelepen több éve épül már a korszerű tűzoltólaktanya, de leghamarabb jövőre készül el. Ligetfaluban és Pozsonypüspökin is szükség lenne ilyen létesítményekre. -Az idei költségvetésünket ismerjük, azt azonban nem tudjuk, hogy jövőre mire és honnan lesz pénzünk, milyen gazdag lesz a városi önkormányzat. Azt tervezzük, hogy januártól hatvan fiatal nálunk tölthetné le a polgári szolgálatot. Szállást tudunk adni, az étkeztetésüket pedig megoldjuk. Ha ez sikerül, nagy segítség lesz ez a számunkra. A parancsnok beosztottjai munkáját a tűzszerészekhez hasonlítja. Egyiküknek sem szabad tévednie, mert az életébe kerülhetne. Ma már mindenütt rengeteg a vegyi anyag, tűz esetén, oltás közben egészségre káros gázok keletkezhetnek, ami fokozza a tűzoltók munkájának veszélyességét. - Az idén nyolc hónap alatt a tűz városunkban mintegy hatmillió korona kárt okozott, három ember életét oltotta ki. Az utóbbi hónapban öt közúti baleset sérültjeit és áldozatait szabadítottuk ki. Szomorú, elrettentő látványok ezek a karambolok, de tűzoltóink leküzdik magukban a félelmet, felülkerekedik bennük a segíteni akarás. A tűzoltók nyári öltözékének minősége, a védőöltözet hiánya is gondot okoz, pedig soha sem lehet tudni, hogy mikor kell szembenéznünk a sugárveszéllyel. Bíznak abban, hogy a szigorúbb anyagi feltételek között nem a tűzoltókon fognak takarékoskodni, mert ez előbbutóbb megbosszulhatja magát. Érthetetlen, miért nem vásároltak az eddiginél magasabb tűzoltólétrákat, amikor külföldön, igaz, devizáért, de kaphatók. - Városunkban és környékén vagy húsz önkéntes tűzoltó egyesület és számos üzemi tűzoltótestület tevékenykedik. Eddig jól együtt tudtunk működni, anyagiakkal, műszaki felszereltséggel is segíteni tudtuk őket, de az önkormányzat létrejöttével lehetőségeink beszűkülnek. Több üzemben a költségek csökkentésére hivatkozva meg akarják szüntetni a hivatalos tűzoltótestületeket, amivel semmiképpen sem érthetünk egyet. Két szirénázó tűzoltókocsi hagyja el a városi parancsnokságot. - Újabb tüzeset - jegyzi meg a parancsnok. - Az előírás szerint a riasztás után egy perccel kell elhagyni a laktanyát, de a mieink ezt az időt fél percre, negyven másodpercre lerövidítették, hogy mielőbb a helyszínre érhessenek. (németh) CSÖKKENT AZ ADÓSSÁGÁLLOMÁNY A valutaüzérek pedig jól élnek Legutóbb Jozef Tošovský, a Csehszlovák Állami Bank elnöke és Jaromír Záhradník, a CSÁB alelnöke tájékoztatta a sajtó képviselőit a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság első félévi pénzügyi és kereskedelmi mérlegéről, és a jövőbeli kilátásokról. A konvertibilis valutában fizetendő bruttó adósság valamivel csökkent, 7,9 milliárd dollárról 7,1 milliárdra. Ami a kereskedelmi mérleget illeti, a kivitel sajnos nem javult, a tavalyi szinten mozog. A behozatal viszont eléggé megnövekedett, úgyhogy az elkövetkező hónapokban le kell fékezni. Könnyű megindokolni, miért emelkedett: a vállalatok a koroná devalválódására számítanak, ami részükre azt jelenti, hogy a jövőben drágábban fognak importálni, miután a dollár többe kerül majd. A nem konvertibilis elszámolású kereskedelemben idén először negatív szaldó jött létre. Az elmúlt években tulajdonképpen erre törekedtünk. Ezzel szemben az aktívumok nőttek. Év végén a mérlegállományt konvertibilis valutára számítják át. Kérdés, hogy milyen árfolyamon, és hogy ez Csehszlovákia számára előnyös lesz-e. A kereskedelmi mérlegre e területen jellemző a kivitel és a behozatal dinamikájának csökkenése. Ez annak tudható be, hogy a volt KGST-országok komoly gazdasági nehézségekkel küzdenek, beleértve Jugoszláviát is, csökkent az érdeklődés termékeink, főleg a beruházási javak iránt, és ezek az országok sem tudnak nekünk megfelelő mennyiségű olyan terméket felajánlani, amelyet igényelünk. A deficit az NDK, Lengyelország, Jugoszlávia és Kína viszonylatában keletkezett. A Szovjetunióval szemben 2,2 milliárd korona az aktívumunk. Ez az év végével, esetleg felhasználható lesz kőolaj vásárlására, amelyet már kemény valutáért fogunk keleti szomszédunktól is beszerezni. Várható, hogy az igényesebb piaci feltételek között nehezebb lesz az export olyan országokba is, ahol a múltban termékeink eladásával nem volt komolyabb gond. A jelenlevők kérdéseivel kapcsolatban szó esett - és ez egészen természetes - a gazdasági reform átfogó tervéről is. Mint Tošovský úr mondotta, mielőtt a sajtóértekezletre jött, órákon keresztül állt a parlamentben a képviselők ezzel kapcsolatos kérdéseinek kereszttüzében. Őszintén reméli, hogy a parlamenti bizottságok a kormány javasolta tervet elfogadják. Az Állami Bank elnöke még beszélt a korona kettős - legális és feketepiaci - árfolyamának okairól. A kérdés szorosan összefügg egyrészt a hazai piac rossz ellátottságával - bizonyos cikkek hiányoznak, és csak valutáért szerezhetők be, amelyet a feketepiacon kell megvásárolni másrészt pedig egyes árucikkek teljesen irracionális árával. Az utóbbi főleg az elektronikára vonatkozik. Olcsóbb megvenni a valutát az üzérektöl és külföldön beszerezni a kívánt cikket, például videót, mint itthon koronáért. További ok, hogy kevés a valuta, amellyel a kiutazó turistákat ellátják, kénytelenek tehát hozzávásárolni. A becslések szerint csak Prágában 30 ezer valutaüzér működik. Minél előbb olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyekkel véget lehet vetni a nemkívánatos állapotnak. A pénzügyi mérlegtől, adósságállományunk alakulásától függ, mennyit tudunk a belpiac jobb ellátására és a turisták valutaellátmányának növelésére fordítani. Hatékonyabb eszközöket a feketepiac és az üzérkedés megszüntetésére nemigen találunk. KIS ÉVA ÚJ SZÚ 5 1990. IX. 19. M

indenki oda megy, ahová akar. Például, lakni. Tanyára, a szomszéd faluba, messzi városba, alföldre, a hegyekbe, a hegyeken vagy akár az Óperencián túlra. Oda, ahová a szíve húzza, vágyai lökik, feladatai szólítják, ahová ilyen vagy olyan helyzet kényszeríti. Ahol, hite szerint, boldogabban élhet. Mehet, mindenki. Ha másként gondolkodnék, a szabad költözködés jogát kérdőjelezném meg. Akkor is, ha, mondjuk, lépcsőházunkban új szomszéd tűnne fel egy japán személyében, és én ilyesféle szavakkal fogadnám:,,Mit keres itt, Szamuráj úr? Ki hívta magát ide? Jobb lesz, ha szedi a sátorfáját, és visszamegy oda, ahonnan jött! Azt a csapott hátú szemét! Bámulja a napkeltét, ne itt rontsa a levegőt". így még akkor sem beszélhetnék, beszélnék, ha netán észrevenném, hogy szemet vetett a feleségemre, vagy valamilyen mikroelektronikus mütyürrel sárkányeregető verseny felvételeit csempészné televíziónk képernyőjére a falakon át, amikor éppen A Guldenburgok örökségét nézi a család. Persze, megmondhatom neki a magamét, de nem azért, mert japán, mert a szomszédba költözött, mert idegen földi. Hanem, mert úgy viselkedik, ahogy. TeBeszélnek a temetők hát a jellemével, tulajdonságaival, viselkedésével lenne bajom, nem pedig a származásával, világnézetével, szemének formájával, meg azzal, hogy honnan jött. Éppen ezért nem értem, éppen ezért borít ki duplán, ha valakik azt feszegetik, már-már bűnként hányják a szememre, hogy kerülök én ide. Ahol születtem. Ahol maradtam. Meg hogy mit keresek még mindig itt? Miért nem megyek -át? Csak. De ne intézzem el ily lezserül, hisz előttem a kesztyű. Mások vágták arcomba, nem én kezdterrl. Nekem eszembe se jutott volna sanda szándékkal kutatni életek eredetét, ki hogy került oda - és mikor -, ahol éppen lakik, dolgozik, ahol családot alapított, és gyermekeivel játszik, más nyelven ejtve a szavakat, ahol eszik, szeretkezik, szórakozik, ahol halottait temeti, röviden, ahol él. Felemelve a kesztyűt, itt csak annyit mondanék most: menjünk ki a ,,déli" temetőkbe. A temetőkbe, melyeket nem lehet megerőszakolni, legfeljebb meggyalázni. Menjünk ki együtt, járjunk a sírok között és olvassuk, mi a fejfákon, régi faragott köveken, márványlapokon írva vagyon. Nem kell hozzájuk sok idő, rövid szövegek, tiszta és hiteles tanúk, múlt időkbe vetítő évszámokkal. Őket nem írták át, az Úr és a kegyelet vigyázott rájuk. No, megyünk? BODNÁR GYULA Mondja valaki, hogy a tizenhármas szerencsétlen szám! A kamocsaiak számára biztosan nem az. Tizenhárom kisgyerek - elsősök és másodikosok - topogott ugyanis a tanév első napján türelmetlenül és kíváncsian az iskolaudvaron, egyikük-másikuk virágot szorongatott a kezében, és sehogy sem értették, hogy miért a felnőttek - akik talán háromszor annyian is voltak, mint ők - a főszereplők. Miért olyan megilletődöttek az anyukák, az ismerősök meg a vendégek, Lukács Tibor, a nemzeti bizottság titkára, Kovács Eszter és Danczi János, az egykori tanítók, Lukács Lajosné, a napközis nevelő. Sehogy sem értették, miért sírta "el magát Lukács Tiborné, a tanító néni, amikor arról beszélt, hogy ő fogja tanítani és nagyon-nagyon szeretni őket. Fura helyzet volt. A felnőttek jobban örültek, mint a gyerekek. A mocorgó kicsinyek természetesnek vették, hogy a mesebeli kicsi szék vadonatúj, hogy a terülj-terülj padocskámon tolltartó, ceruza, mesekönyv meg ábécéskönyv várja őket (bár Jutka kissé csalódott, otthon már van ilyen könyve), meg hogy nemcsak adnak, kapnak is virágot. A világ legtermészetesebb dolgának vették azt is, hogy lesz tornatermük (nem az ő gondjuk, hogy a hiányos felszerelés kiegészüljön), meg hogy az ebédet is helyben kapják majd. Bár a kosztnak való beszerzése több gonddal jár, mint városon. Itt, falun (!) nehezebb hozzájutni a tejhez, a húshoz, még a zöldséghez is. Ha viszont mindenért a városba kell futni, akkor a buszjegy vagy a benzin ára is drágítja az ebédet. A megoldás az volna, mindta a titkár, meg a földműves-szövetkezetből Lukács Kálmán, ha nyithatnának zöldségesboltot (régen volt) meg tejcsarnokot. A hentesüzlet gyér választékát is bővíthetné a szövetkezet. Nyolc év után ismét tanítanak Kamocsán. Az Érsekújvári járásban még három faluban állították vissza az iskolát: Barton, Fürön és Szőgyénben. Ezt dr. Hybs György, a járási oktatási osztály vezetője, és Nagy János tanfelügyelő mondták. A kisiskolák „rehabilitálása" folytatódik, a tervek szerint Kőhídgyarmaton, Kisújfalun és Andódon is nyílnak iskolák. - Óriási hiba volt a kisiskolák megszüntetése - véli Hybs György -, az épületek közben tönkrementek, a helyrehozásuk annyiba'kerül, mintha újat építenénk - néha még többe is. A család - mert a gyereket elsősorban a szülő neveli - szerepe igen kicsi akkor, amikor a gyerek korán reggel utazni kényszerül, és este van, mire hazaér. Kovács Eszter, aki nyolcvanháromban ment nyugdíjba, és 37 évi tanítóskodásából harmincat Kamocsán töltött, bizakodó: - Itt az iskola jövőjét egyféleképpen lehet biztosítani, mégpedig a színvonallal. Ha a szülők látni fogják, hogy az megvan, ide íratják be a gyereküket. Néhány szülő az utolsó pillanatban gondolta meg, és vélte úgy: jobb lesz a gyereknek városi iskolában. A nyugdíjas tanítónő elérzékenyül emlékezés közben. Nem dicsekvésképpen mondja, a tények önmagukért beszélnek: nagyon sokan érettségiztek a faluból, és húszan szereztek diplomát. A múltban 10-12 elsős volt és akadtplyan év, hogy 12 érettségiző. A kisiskolák újraindítása a városi iskolák gondjait is enyhíti - legalábbis valamelyest csökken a zsúfoltság. Mert a harminckilences osztálylétszámmal nem lehet tanítani - vagy legalábbis nehezen, hogy a fenyegető rémet, a kétműszakos tanítást ne is említsük... Jövőre tíz elsős lesz Kamocsán és harmadik osztály is nyílik. Az is lehet, hogy negyedik is. A szülőktől függ, hogyan döntenek. Annakalapján, amit a kamocsai szülőkről mondott Eszti tanító néni - itt a szülők mindig együttműködtek a pedagógussal, nem fordult elő, hogy ne jöttek volna el a szülői értekezletre - nem kétséges, mi lesz az eredmény. Kamocsán van újra iskola és van végre víz is. A tanítás megkezdését ugyanis feltételhez kötötték - csak akkor engedélyezik, ha a gyerekek kifogástalan vizet ihatnak. Bent az épületben már folyik a bősi víz, és fokozatosan a házakba is bevezetik. Hát ezért (is) örültek annyira a falubeliek a tanévkezdésnek. K. Cs. (Méry Gábor felvétele)