Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-17 / 218. szám, hétfő

Hazánkba érkezett a brit kormányfő Margaret Thatcher kétnapos látogatásának programja Hatalmas tüntetés Moszkvában Rizskov önként nem mond le (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök meghívására tegnap kétnapos hi­vatalos látogatásra hazánkba érkezett Margaret Thatcher brit kormányfő a fér­jével. A több mint hét évtizedes csehszlo­vák-brit kapcsolatok történetében ez az első olyan eset, hogy a Downing street 10. lakóját Prágában üdvözölhették. A brit királyi légierő gépe délután fél hatkor szállt le az ünnepélyesen feldíszí­tett Ruzynéi repülőtéren. Jirí Dienstbier külügyiniszter ment fel a gép fedélzetére, hogy üdvözölje, majd pedig lekísérje a vendégeket. A miniszterelnök-asszonyt és Denis Thatchert Marián Čalfa, a szö­vetségi kormány elnöke üdvözölte. Jelen volt Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke, Karel Schwarzenberk el­nöki tanácsadó és sok más személyiség. A két ország himnuszának elhangzása után Thatcher asszony fogadta a dísz­egység parancsnokának jelentését, majd Marián Čalfa kíséretében ellépett a katonák sorfala előtt. Marián Čalfa be­mutatta a vendégnek az üdvözlésére megjelent politikusokat és tábornokokat. A repülőtéri fogadtatás után a vendégek ideiglenes szálláshelyükre, a brit nagykö­vet rezidenciájára hajtattak. Margaret Thatcher hivatalos program­ja ma kezdődik, a prágai várban tárgyalni fog Václav Havellel, de még ezt megelő­zően tárgyal Dagmar Burešovával, a Cseh Nemzeti Tanács elnökével, Petr Pitharttal, a cseh kormány elnökével s a püspöki palotában pedig František Tomášek bíborossal. Rövid sétát tesz Prágában, majd pedig lerója kegyeletét az Olšanyban eltemetett brit katonák em­léke előtt. Václav±lavel ebédet ad a ven­dégek tiszteletére, s ezt követően a szö­vetségi kormány elnökének részvételével megkezdődnek a csehszlovák-brit tár­gyalások, utána pedig közös sajtókonfe­rencia lesz. A kora esti órákban csehszlo­vák-brit kormányfői tárgyalásokra kerül sor, vagyis a miniszterelnök-asszony Ma­rián čalfával folytat eszmecserét, ezt ün­nepi vacsora követi a brit nagykövet­ségen. Kedden délelőtt Alexander Dubčekkel találkozik, majd pedig beszédet mond a Szövetségi Gyűlés képviselőihez. Vác­lav Havel kíséretében sétát tesz a Vencel téren, s Pozsonyba való elutazása előtt még részt vesz azon az akción, amelynek keretében az eddigi Antonín Zápotocký teret Winston Churchill térré keresztelik át. Pozsonyban a Szlovák Köztársaság vezetőivel találkozik, majd pedig tovább utazik Budapestre. (ČSTK) - Tegnap a nap folyamán több nyilatkozat is elhangzott Moszkvában az estére tervezett Rizskov elleni tüntetéssel kapcsolatban. Tegyük hozzá, e nyilatko­zatokban az aggodalom is helyet kapott: nehogy valami provokáció történjen, hi­szen a mostani szovjet helyzetben sem­mit sem lehet előre kiszámítani. Az előzményekről: a szombat esti szovjet tévéhírekben két egymásnak homlokegyenest ellentmondó vélemény hangzott el. Gavriil Popov, Moszkva fő­polgármestere kijelentette, nem szabad, hogy a vasárnap esti tüntetés - amelyre több tízezer embert várnak - Mihail Gor­bacsov államfő ellen irányuljon. Szerinte a tömegdemonstrációnak kifejezetten a Nyikolaj Rizskov vezette kormány le­mondását kell követelnie. Ugyanebben a hírműsorban szólalt meg Rizskov is, aki vehemensen védelmezte saját politikáját, s a legkisebb jelét sem adta annak, hogy hajlandó lenne önként, harc nélkül távozni a politikai színpadról: ,,A Legfelsőbb Ta­nács nevezte ki a kormányt, tehát ennek a szervnek kell róla véleményt nyilváníta­nia. Ha a parlament nem hisz a kormány­nak, akkor módja van a megfelelő intéz­kedésekre." Megfigyelők szerint még a glasznoszty időszakában, még a mostani Szovjetunió­ban is szokatlan dolognak számított, hogy a két nyilatkozatra egy műsor keretében kerülhetett sor. Lehet, hogy ez csupán Ma: szlovák-magyar tárgyalások Pozsonyban Eszmecsere az együttműködés lehetőségeiről A litván kormány elnöke Szlovákiában (ČSTK) - A hazánkban tartózkodó Ka­zimiera Prunskiene litván miniszterelnök tiszteletére pénteken este Václav Havel köztársasági elnök és Marián Čalfa, a szövetségi kormány elnöke vacsorát adott. Ezt megelőzően memorandumot írtak alá a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, valamint a Litván Köztársa­ság gazdasági és kereskedelmi kapcsola­tainak alapelveiről. A litván kormány elnöke szombaton Szlovákiába látogatott. A pozsonyi várban fogadta öt Alexander Dubček, a Szövet­ségi Gyűlés elnöke, majd František Mik­loáko, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke. Kazimiera Prunskiene Vladimír Mečiar­ral, a szlovák kormány elnökével is talál­kozott. A találkozó után Milan Kňažko, az SZK nemzetközi kapcsolatok ügyeivel megbízott minisztere elmondta, hogy a tanácskozások még nem értek véget, ez volt az első ilyen szintű találkozó. Az egyesült Európáról, az egyes köztársasá­gok iránti viszonyról és az együttműködés lehetőségeiről folytattak eszmecserét. Kazimiera Prunskiene szlovákiai láto­gatása során megtekintette a Vajnory Egységes Földműves-szövetkezetet, ahová Zászlós Gábor, a kormány alelnö­ke és Michal Džatko mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter kísérte el. A litván miniszterelnök az esti órákban befejezte látogatását és hazautazott. (Folytatás az 1. oldalról) hány részletet. Akkor álmomban sem jutott volna eszembe, a jelenlé­vők közül valaki ebből azt a követ­keztetést vonhatja le, hogy mi nem ismerjük el a határokat. Trianon a múltat jelenti, amely az első világ-, háború végéhez kötődik. Úgy vélem, rosszindulatú törekvésekről volt szó, még ha csupán szenzációhajhá­szásból is, hiszen egy világos állás­pontot magyaráztak ennyire elté­rően." A Magyarországon élő szlovák kisebbség helyzetével kapcsolatban annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a jogokat tiszteletben tartják, s mindenkinek erre a követ­keztetésre kellett jutnia, aki tanulmá­nyozta ezeket a jogokat. Kétségtele­nül vannak területek, amelyeken tovább lehetne javítani. A magyar miniszter hangsúlyozta, hogy a ma­gyarországi szlovákok szükségletei­vel kapcsolatban minden ösztönzést üdvözölnek, például a Szlovákiából érkezőket is. Úgyszintén örvende­tesnek tartanak minden segítséget, ami a magyarországi szlovákok cí­mére érkezik. Biztosítani kell szá­mukra az anyanyelven történő okta­tást. Ehhez Magyarországon kevés a pedagógus, s a képzésüket sem tudják szavatolni. E téren számíta­nak a szomszédok, a szlovákok se­gítségére - mondotta Jeszenszky Géza. A helyi szervezetek döntenek (Folytatás az 1. oldalról) formmal foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a kormány trencsénteplici és pöstyéni tanácskozása jelentós ha­ladást jelent. Azelőtt aggodalmak voltak az állam egységét illetően most felmerült, vajon a jogkörök át­ruházása a köztársaságokra, nem jelenti-e a gazdasági reform végét. Alapvető fontosságot tulajdonított az alkotmányokra vonatkozó megálla­podásnak. Megelégedéssel nyug­tázta, hogy a szövetségi kormány és a köztársasági kormányok gazdasá­gi miniszterei megegyeztek, és a jogkörök átruházása sem veszé­lyezteti a gazdasági reformot. Fedor Gál, az NYEE képviseleté­Értelmes választási szövetségeket! (Folytatás az 1. oldalról) ross Jenő pozsonyi magyar főkon­zul, vagy Zoller Mihály és Kovács László, az FMK képviseletében. A tavaszi koalíciós partner, az Együttélés részéről nem hívtak meg senkit. A mozgalom jelvényének - piros pajzson sárga kereszt, benne zöld kalász - elfogadása után, előbb a pozsonyiak panaszkodtak, hogy elhanyagolják őket, majd pedig a vá­lasztási együttműködések kérdésé­nek megvitatása során vált túlfűtötté .a hangulat. ,,A központ elszakadt a tömegektől" - állították többen is, és kifogásolták a vezetőség három tagjának tíz napja közzé tett felhívá­sát, amelyről - mondták - egy percig sem hitték, hogy azt Janics Kálmán is aláírta volna, bár neve az aláírók között szerepelt. „Ezzel nagyon be­sároztuk magunkat!" - jelentette ki Peller Mátyás ógyallai szóvivő, aki a korábbi koalíció megtartása mel­lett szavazott, s vele együtt, mások is. Végül is olyan megállapodás szü­letett, amely szerint nem ellenzik az együttműködést az Együttéléssel, sem az FMK-val, sem mással, ha az értelmes szövetségnek ígérkezik. Ugyanis a helyi közügyek irányítása a végső cél, egyedül vagy megoszt­va más pártokkal, illetve politikai mozgalmakkal. A hangulat akkor csillapult, ami­kor döntöttek arról, hogy szervezési kérdésekről az ősszel esedékes közgyűlésükön tanácskoznak majd. Úgy tűnik, erre megérett az idő, mert ha egy mozgalomnak van ügyvivői testülete, elnöksége, tiszteletbeli el­nöke, ügyvezető elnöke, alelnöke, főtitkára, független (?) főtanácsadó­ja, s lesz ügyvezető titkára, akkor vitakultúrára is szüksége lenne, hogy az ne fajuljon a plénum és a független főtanácsadó egyoldalú szóváltásává, amelyben mindig an­nak van igaza, aki az elnöki asztal­nál ül. Végső soron azonban a hely­hatósági választások sikere úgyis a helyszínen, az egyes helységek­ben dől el. Az idő rövidsége, a sürge­tő tennivalók és a nyomasztó politi­kai hangulat ellenére a résztvevők­ből ehhez nem hiányzik az elszánt­ság - mondták. Szükség lesz rá! - méj ­ben a szlovákiai politikai helyzetről számolt be. Többek között kijelen­tette, hogy a Trencsénteplicben elő­terjesztett javaslat az NYEE válasz­tási programjának konkretizálását jelentette. A továbbiakban a Fórum megvi­tatta az elkövetkező időszak politikai irányvonalát. A cseh-szlovák vi­szonyban a Polgári Fórum az elő­nyösség elvét fogja érvényesíteni, vagyis a jogkörök olyan megosztá­sát, amely meggyorsítja az államjogi és gazdasági reformot. A rádió és a televízió szövetségi adásának megőrzésével kell megakadályozni a két köztársaság között kialakuló információs blokádot. A Fórum a ra­dikális szerkezeti változásokon ala­puló gazdasági reformot támogatja, amelynek-forgatókönyve összhang­ban áll választási programjával. Az év végéig meg kell teremteni a felté­teleket a piacgazdaságra való átme­nethez, figyelembe véve a szociál­politikát is. A közeledő helyhatósági választásokkal kapcsolatban a Pol­gári Fórumnak ki kell dolgoznia a te­rületi átszervezés koncepcióját, tisz­táznia kell a községi vagyon kérdé­sét, valamint az adórendszert is. A választási kampány fő terhe a Fó­rum helyi szervezeteire nehezedik. A Fórum nem alakít központi koalí­ciókat, a helyi szervezetek dönte­nek, hogy kivel lépnek szövetségre. Titkos közvetlen választásokban Martin Paloušt, Vojtéch Sedláčeket, Dáša Havlovát és Petr Kučerát vá­lasztották meg a Polgári Fórum ve­zetőinek. . Utoljára a Líráról (?) (Munkatársunktól) - Huszonötöd­ször és alighanem utoljára rendez­ték meg az idén a pozsonyi Művelő­dési és Pihenőparkban, azaz újra eredeti színhelyén a negyed évszá­zados hagyományokkal rendelkező csehszlovák dalverseny döntőjét, a Pozsonyi Lírát. Az idei 150 nevezett dal közül 24 került be az elődöntőbe, majd onnan 12 - hat a közönségszavazatok, hat pedig a szakzsűri döntése alapján - a pozsonyi döntőbe. A verseny szombat esti kicsúcsosodása - a neves dzsesszénekes, Peter Lipa vezette zsűri értékelésének eredményeként - Bára Basíková és kísérőzenekara, a Precedens győ­zelmét hozta meg (a dal címe: Ta­jemství). A döntő közönsége által leginkább favorizált zenekar, a po­zsonyi A'Conto, színvonalas pro­dukciója ellenére (Eurococtail '90) sem került be az első három helye­zett közé. A műsor második felében, az eredményhirdetés után a Team együttes lépett színpadra. Koncert­jüket, ahogy a vendégükként fellépő londoni Kiki Dee előadását is, a kö­zönség nagy tetszéssel fogadta. (kajó) a televízió egyre nagyobb függetlenségé­nek tulajdonítható, de talán még valószí­nűbb, hogy a Rizskov-kormány sorsa kö­rüli, kiélezett kulisszák mögötti harcnak. Nem tudni mi az oka annak, hogy az oroszországi parlament, amelynek a ter­vek szerint szombaton kellett volna meg­szavaznia azt a határozatot, amely kinyil­vánítja a Rizskov-kormánnyal szembeni bizalmatlanságot, miért nem tette ezt meg? Lehet, azoknak van igazuk, akik szerint a kulisszák mögött már minden eldőlt? Lapzártáig nem kaptunk hírt arról, ho­gyan végződött a moszkvai tüntetés. Az esti gyorshírek szerint a szovjet főváros­ban a késő délutáni órákban kezdett gyü­lekezni a tömeg, s hozzávetőleg 20 ezer ember vonult a Gorkij parkon keresztül a Kreml felé, ahol a nagygyűlést tartották. Egy további jelentés szerint a moszkvai rádió hozzávetőleg 30 ezerre becsülte a tüntetők számát, külföldi megfigyelők véleménye az volt, hogy a 200 ezret is elérte. S a rendezők hiába mondták azt, hogy az államfő személyét nem fogják támadni, a tömegben Gorbacsov-ellenes jelszavak is elhangzottak. Az egyik' transzparens azt hirdette,,,Gorbacsov és Rizskov - nem hiszünk nektek!" A Reuter brit hírügynökség megállapítása: az 1917-es októberi forradalom óta ez volt a szovjet fővárosban a legnagyobb nem hivatalos tiltakozó akció. Az NSZK 3,3 milliárd márkával járul hozzá a perzsa-öbölbeli válság költségeihez (Folytatás az 1. oldalról) dániát és Törökországot, azon károk ellensúlyozására, amelyeket e há­rom ország az Irak elleni szankciók miatt szenvedett el. Tegyük hozzá, Baker kifejezetten azzal a céllal érkezett szombaton reggel a nyugatnémet fővárosba, hogy megállapodjon a hozzájárulás összegében. Az USA-val, Nagy-Bri­tanniával és más NATO-országok­kal ellentétben az NSZK ugyanis nem küldhet csapatokat az öbölbe, mert az ellentétes lenne a nyugatné­met alkotmánnyal. Épp ennek kap­csán jegyezte meg Kohl kancellár, reméli, hogy az össznémet választá­sok után, a jövő év elején módosít­ják az alkotmányt. Baker nyugatné­met kollégájával, Genscherrel is tárgyalt, s ezt követően közölték, hogy az említett pénzösszegen kívül az NSZK szállítási célokra 77 keres­kedelmi hajóját is Washington ren­delkezésére bocsátja. A Biztonsági Tanács a tegnapra virradó éjszaka újabb Irak elleni ha­tározatot fogadott el. A testület éle­sen bírálta Bagdadot, amiért iraki katonák hatoltak be Franciaország és más államok kuvaiti nagykövet­ségeire, s foglyokat is ejtettek. Ezt a határozatot is egyhangúlag hagy­ták jóvá. Francois Mitterrand fran­cia államfő még a BT-határozat elfo­gadása előtt bejelentette, hogy az iraki katonák akciójára - amelynek során négy francia állampolgárt is túszul ejtettek - válaszul 4000 kato­nát, 48 harckocsit és 30 harci repü­lőgépet küld a Perzsa-öböl térségé­be. Ezen kívül Irak párizsi nagykö­vetségének 11 alkalmazottját „nem­kívánatos személynek" minősítve kiutasították Franciaroszágból, to­vábbi más iraki állampolgárokkal (összesen 40 személyről van szó) egyetemben. Mitterrand bejelentésére szomba­ton válaszolt Abdar Razzak Hasimi, Irak párizsi nagykövete, azzal fenye­getőzve, hogy az iraki kormány ha­sonló diplomáciai lépésekkel adja meg a választ Franciaországnak. A diplomata szerint az iraki katonai attasé kiutasítása Párizsból igaz­ságtalan volt, mert a „kuvaiti francia nagykövetségen semmilyen inci­dens nem történt". Szaddam Husz­szein iraki elnök ugyancsak szom­baton tette azt a váratlan bejelen­tést, hogy mától engedélyezi az öreg és beteg francia állampolgároknak az Irakból való távozását. Állítólag az egykori algériai elnök, Ben Bella bírta rá erre Husszeint. A spanyol fővárosban szombaton ért véget a NATO katonai tanácsá­nak háromnapos ülése. A résztve­vők az öbölben kialakult helyzetet tekintették át. Vigleik Eide tábor­nok, a testület elnöke azt hangsú­lyozta, az atlanti szövetségnek első­rendű figyelmet kell fordítania erre a térségre, annak ellenére, hogy tevékenységi szféráján kívül esik. Ä tábornok hangsúlyozta, hogy a NATO-országoknak még több ka­tonát és fegyvert kell küldeniük az öbölben lévő nemzetközi kontin­gens erősítésére. Ezzel lényegében Colin Powell amerikai vezérkari fő­nök javaslatát támogatta. Ezen a ta­nácskozáson hangzott még el, hogy az USA továbbra is a politikai rende­zés híve ; Ennek ellenére a Hurriyet című török napilap arról számolt be, hogy Törökország légterében AWACS ra­darrendszerrel ellátott amerikai re­pülőgépek manővereznek, s innen kísérik figyelemmel Irak szárazföldi csapatainak és légierőinek a moz­gását. Katonai szempontból figye­lemre méltóak azok a hírek, amelyek szerint átcsoportosították a néhány héttel ezelőtt Szudánba telepített iraki repülőgépeket és rakétákat. Kairói források szerint Irak az egyip­" tomi határ közelébe irányítota eze­ket az egységeket. A szudáni veze­tés ezt szombaton tagadta, azt állít­va, hogy az országban nincsenek sem iraki bombázók, sem rakéták. Ugyancsak szombaton juttatták el Bagdadba azt a videokazettát, amely George Bush amerikai elnök iraki néphez intézett beszédét tartal­mazza. A több mint egy héttel ez­előtti megállapodás értelmében ezt az iraki televízió műsorára tűzik, mivel Washington kifogásolta, hogy Szaddam Husszeinnek többször is módja volt nézeteinek kifejtésére az amerikai televízióban, viszont Szí­riában az emberek egyáltalán nem ismerik az amerikai elnöknek a vál­sággal kapcsolatos álláspontját. A kazettát egyébként egy diplomáci­ai futár vitte Bagdadba, mert Irak washingtoni nagykövete azt nem volt hajlandó átvenni. Figyelemre méltó eredményekkel zárultak szombaton Giovanni de Mi­chelis olasz külügyminiszter tárgya­lásai Eduard Sevardnadzéval és Mihail Gorbacsovval. Áttekintették, a BT milyen új intézkedéseket hozhat Irak ellen - főleg a blokádnak a légtér­re való kiterjesztéséről, valamint a blokádot megsértő államok elleni intézkedésekről van szó. A kiadott közlemény szerint a Szovjetunió és Olaszország között csaknem teljes volt a nézetazonosság a válság megoldását illetően. Egyetértettek abban, minden politikai és diplomá­ciai lehetőséget ki kell használni, s el kell érni Irak maximális politikai és gazdasági elszigetelését. Megvitat­ták, milyen közös kezdeményezése­ket tehet a két ország, ezek közül az olasz külügyminiszter a Közel-Kelet­ről szóló ,,európai-szovjet-nyilatko­zatot" említette. Ezt szeptember 26-án fogadhatnák el, Sevardnadze akkor találkozik New Yorkban az Európai Közösségek országainak külügyminisztereivel, Moszkva tá­mogatja azt az olasz kezdeménye­zést, hogy október 7-8-án Velencé­ben rendezzenek európai-arab kon­ferenciát, amelyen Irak kivételével minden arab állam képviseltetné magát, s jelen lenne a PFSZ vezető­je, Jasszer Arafat is. Szó volt arról az olasz kezdemé­nyezésről is, hogy tartsanak nem­zetközi konferenciát a földközi-ten­geri és a közel-keleti térség bizton­ságáról és az együttműködésről. Giovanni de Michelis elmondta, egy helsinki típusú értekezletről lenne szó, amelyen kidolgoznák az együtt­működés és a biztonság alapelveit. Szerinte ez helyettesíthetné a nem­zetközi közel-keleti konferencia összehívására tett régebbi szovjet javaslatot. ,,A Szovjetunió azonnal hajlandó elismerni Izrael, amint annak kormá­nya megígéri, hogy részt vesz a Kö­zel-Kelettel foglalkozó nemzetközi konferencián" - Mihail Gorbacsov­nak ezt az álláspontját szintén az olasz külügyminiszter tolmácsolta a szombati sajtóértekezleten. Mint ismeretes, a szovjet államfő pénte­ken este fogadta Moszkvában az izraeli kormány két miniszterét. A nemzetközi sajtó idézte Göncz Árpád magyar államfőnek azt a kije­lentését, hogy Magyarország is csatlakozhatna az öbölben állomá­sozó nemzetközi erőkhöz. A magyar egységek az ENSZ zászlaja alatt tevékenykedhetnének, s főleg egészségügyi szolgálatot teljesíte­nének. Göncz Árpád mindezt New York-i sajtóértekezletén vetette fel. ÚJUÖ 2 1990. IX. 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom