Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-15 / 217. szám, szombat

Robotember támadása a jövőből FILMJEGYZET KEDÉLY(ÁLLAPOT) A riporter szándéka: hangulatjelentés. A.z anyaggyűjtés módja: villáminterjúk. Helyszín: a pozsonyi és a főváros környéki üzemek. Időpont: 1990. szeptember 13-14. 1 T. István idestova harminc éve dolgozik a Slovnaftban. Pozsonyban, az Autóbusz-pályaudvaron beszélgetünk. Nós, két gyermeke van. - Tagja valamelyik pártnak? - Nem. És nem is voltam tagja korábban sem a kommunista pártnak. Őszintén megmondom, én nem vagyok politizáló tipus. Persze, ez nem jelenti azt, hogy közömbös vagyok a dolgok iránt. Rendszeresen olvasok újságot, hallgatom a rádiót, nézem a tévét, tél óta már a hazai adókat is. Igyekszem tájékozódni, mégsem tudok igazán eligazodni. Nem tudom, kinek higgyek. Sokszor mást mond a prágai és másképpen beszól a pozsonyi híradó. Azt sem értem, mi bántja annyira a szlovákok önérzetét: hol a csehekkel, hol a magyarokkal, hol pedig mind a kettővel szembefordulnak... Én csak egyre nagyobb összevisszaságot látok. Ott állunk mi is a Slovnaftban a nagy bizonytalanságban. Úgy hírlik: sohasem tudni, érkezik-e másnap, vagy a jövó héten elegendő kőolaj az oroszoktól. Ráadásul ott lóg a fejünk fölött a munkanélküliség. Nem tudom mi lesz itt! Az egyik nap acsarkodás, a másik nap létbizonytalanság éri az embert Kisember itt a magyar; nincs beleszólásunk se a politikába, se a gazdaságba, azt kell elviselnünk, ami van. - Hová utazik most? - Falun lakom, fél öt előtt érek csak haza. Ott vár a kert, a szőlő. 2 J. Géza szakmunkás, 34 éve ingázik Pozsony és Dunaszerdahely között. Három gyermeke van és két unokája. - Mikor kel7 - Hajnali négykor. Novembertől áprilisig pedig sötét van, amikorra hazaérek. - Legalább van ideje olvasni. Milyen újságokat torgat? - Általában a felnőtteknek szánt hazai magyar lapokat forgatom, de azért a szlovák újságokba is belebelekukkantok Régebben inkább csak a sport érdekelt, de amióta megélénkült a politika, azóta igyekszem lépést tártani az eseményekkel. Az ember csak szeretné tudni, hogyan alakul a sorsa. Útközben megbeszéljük, mi történt már megint, és találgatjuk, mi sul ki belőle. A gyárban is súrún vitatkozgatunk. Ami a legrosszabb, hogy egyre keservesebb a megélhetés. Az árak elindultak fölfelé, a korona értéke meg lefelé, a fizetések viszont megmaradtak a régiek. Nemigen értem ezt. Olvasom a miniszter urak javaslatát, hogy dolgozzunk többet, dolgozzunk jobban Én kérem, sokadmagammal, eddig sem lazsáltam, mégis ide jutottunk - Lát valami kiutat? - Nem tudom, mi sül majd ki ebből a lelenlegi helyzetből. Csupán azt tudom mondani: jócskán túl vagyok már az ötvenen, és az én korosztályomnak nagyon kijutott. Becsülettel végiggürcoltem az életemet és alig tudtam ötről hatra jutni. Ráadásul most meg még azért is megszólnak a pozsonyi üzletekben, ha bevásárlás közben magyarul szólok a feleségemhez.. Én már csak abban reménykedem, hogy mire a kisunokáim felnőnek, addigra több lesz a világ 3 Alena Z. Kereken harminc éve dolgozik járművezetőként a tóvárosi tömegközlekedésben. Huszonöt éve van férjnél, a nagyobbik fia már nós, a kisebbik most lesz katona. Szövetkezeti lakásuk és tizenkét éves Ladájuk van. - Mennyi fizetése van? - Attól függ. hány órát dolgozom egy hónapban. Általában 3500-4000 korona körül keresek. A férjem hivatalnok, neki kisebb a jövedelme. Újabban minden pénzünket feléljük, alig tudunk elcsípni valamit, hogy segítsük a nagyobb gyereket az építkezésben. Ugy hírlik: az árak, a lakbér most már csak fölfelé fog menni, úgyhogy nem tudom hogy jövünk majd ki a pénzből. ' - Milyen újságot olvas? - Ami a kezemügyébe kerül, de igyekszem a rádióból, a televízióból is tájékozódni. Tavaly ilyenkor eszembe sem jutott, hogy ennyit fogunk politizálni - On tagja valamelyik pártnak vagy mozgalomnak? - Most már nem. Korábban tagja voltam a kommunista pártnak, de még januárban visszaadtam a tagkönyvemet. Nemcsak ón egyedül, többen cselekedtünk így egyszerre. Úgy érzem, helyesen tettem. - Miért? - Nézze, sohasem voltam meggyőződéses párttag, de november előtt nem volt bátorságom hozzá, hogy visszaadjam a pártkönyvet. De miért engem faggat, tízezrek voltunk ilyenek... * • H. Tiborné elárusítónő és a Galántai járás egyik községéből utazik föl naponta Pozsonyba. 1977ben ment férjhez. Nagyobbik lánya nyolcadikos, a kisebbik harmadikos. Saját házban laknak, az anyósa is velük él. - Mikor kel fel? - Ha délelőttös vagyok, akkor fél ötkor. - Mennyi a fizetése? - Ez függ a mindenkori forgalomtól, de általában úgy két és fél körül viszek haza A férjem valamivel többet hoz. Az anyós is hozzájárul a családi költségvetéshez, de igy is borzasztóan kell ügyeskednem, hogy öten meg tudjunk élni. A vasárnapi ebédhez csak a hús kerül egy kisebb vagyonba! Rengeteg pénz elmegy ennivalóra, de a többi költség is iszonyú drága Szerintem, a fizetésekhez mérten, Csehszlovákiában van a legernbertelenebb adórendszer. - Ariérjének van valami mellékállása? - Több műszakban dolgozik, igy nemigen tud vállalni semmit. - Honnan, miből tájékozódik arról. hogy mi történik idehaza, vagy szerte a világban? - Járatjuk az Új Szót. nézzük a televiziót. De sem otthon, sem itt a boltban nemigen tudunk eligazodni az események sűrűjében. Annyi párt meg minden van; attól félek, mindegyik csak magának akarja kikaparni a gesztenyét; az egyszerű halandónak nemigen jut mindebből semmi Ráadásul itt van ez a nemzetiségi huzavona is! Nagyon kilátástalannak látom a helyzetet - Tagja valamelyik pártnak? - Nem Magam sem tudom, de talán már a szakszervezetnek sem 5 Karol G. építészmérnök; 29 éve, hogy megszáradt diplomáján a tinta. -Politizál? - Egyelőre tagja maradtam a kommunista pártnak Már csak azért is. mert a jelenlegi helyzetet mérlegelve egy pillanatig sem vitatom, hogy kell a reform, és nem vitatom azt sem, hogy a november után alakult pártok és mozgalmak zöme jószándékú. De az az érzésem, hogy sokkal többet foglalkoznak a meddő politizálással, mint kellene, és mindez a gazdaság rovására megy Azt még megértem ós elfogadom, hogy a gazdasági vezetésbe semmiféle párt se szóljon bele: de azzal már nem értek egyet, hogy ebben a gazdasági helyzetben csak egymás túllicitálása legyen a legfőbb cél. - Miként érzi: megmarad a CSKP tagjának? - Gondolom, fölösleges az efféle kérdések feszegetése. Ehelyett csakis a szakértelemre kellene összpontosítani, különben csöbörből vödörbe pottyanunk!.. Majd az idő megmutatja, kilépek-e, vagy párttag maradok. 6 N. Kálmán szakmunkás. Huszonhat éves, amikor leszerelt, ahhoz a vállalathoz tért vissza, ahol kitanult. Egy éve nősült, szülei városszéli házának egyik szobáját lakják. - Van már gyerek? - Még nincs! És a mai körülmények között nem is tudom... - Mennyit keres? - Tisztán kétezervalahányat. A feleségem nagyjából másfélezret. - Mennyit tudnak mindebből félretenni? - Nagyon keveset. Drága az élet. Amióta összeházasodtunk, lényegében semmi komolyabb dolgot nem tudtunk venni. - Tagja volt a kommunista pártnak. vagy a SZISZ-nek? - A SZISZ-nek. Még a szakmunkásképzőben ránkparancsoltak, hogy lépjünk be. - Milyen újságot olvas? - Lényegében semmilyet, mert rengeteg bennük a politika. Arról meg az a véleményem, hogy egyre többen vannak, akik csak összeviszsza fecsegnek. - Azért csak van véleménye a november után kialakult helyzetről? - Akkor, a tél elején, izgattak a dolgok. Mára viszont már beleúntam abba, hogy az emberek zömét csak az érdekli: nem vagyok-e véletlenül magyar nemzetiségű?! Mert ha igen, akkor csakis rossz fát tehetek a tűzre... - Eszerint ha nem is érdekli, de érinti a napi politika - Érinteni érinUEzért dühit, hogy egyre több a tanácskozás, a kongresszus, ós minden közhivatalból lassacskán három lesz. Rágondolni is rossz, mennyi pénzbe kerülhet ez. Persze, a mi zsebünkből! Ha ezt a pénzt odaadnák a nyugdijasoknak, a harminc év alatti fiataloknak, vagy akár mindenkinek, fizetésjavitás formájában - máris másként festene a kép. De így?... Csak üléseznek. és az egészből nem sül ki semmi Vagy csak annyi, hogy az országban egyelőre mindenki egyre rosszabbul él Megmondaná, mikor lesz önálló lakásom ?... - Nem is Iái semmiféle kiutat? - Akkor lenne itt iavulás. ha minden vezető posztra olyan ember kerülne. aki ért is ahhoz, amit csinál; és nemcsak azért ülhetett be a székbe, mert ilyen-olyan pártnak vagy mozgalomnak a tagja, ráadásul még a jövedelme is többszörösen meghaladja az egyszerű halandóét' Sohasem magát a műfajt kell pokolra vetni, mert bármely fílmtipusnak megvannak a maga remekei, értékei, s megvan a maga közönsége. Csak az egyes alkotásokat lehet kárhoztatni, amennyiben valóban rosszak, a múfaj ázsióját rontó fércmüvek. Amennyiben a nézó intellektuális képességét, vizuális műveltségét lebecsülve, a legegyszerűbb logika szennt azonosítható összefüggéstelen banalitásokkal és trükkök képtelen társításaival ámítanak Lehet az krimi, western, akció-, horror-, vagy katasztrófafilm, csak akkor képviselnek értéket, ha a nézó felfedezi bennük saját drámáját. Különösen azokat a bornírt álláspontból, magatartásból fakadó túlkapásait, amelyeket a körülmények, a véletlen ellene fordíthatnak. Csak akkor lesz több mint a puszta szórakoztatás médiuma, ha a nézó elbizonytalanodik a látottaktól. Ha a film valósága a fantasztikumba is képes beépíteni azokat a mindennapjainkban létező motívumokat, amelyek kétkedővé teszik öt saját véleményével, ismereteivel és meggyőződésével szemben. Ha a tragikum, a katasztrófa olyan valószerű, a mindennapokhoz kötódó eseménysorozatnak a következménye, amelyet a néző el tud képzelni önmagával kapcsolatban is. A halálosztó című amerikai produkció megfelelő arányban, hatásosan mixeli a krimi, a horror-, az akció- és a tudományos fantasztikus filmek téma- és látványvilágának elemeit. Hibátlan képi szerkesztése, bombasztikus fordulatokkal operáló látványvilága, emocionálisan ható akciósorozatai révén igazi csemegéje lett e műfaj ínyenceinek. Nem a kockákon látható, elementáris brutalitásukban megmutatott borzalmak riasztanak - azokról úgyis tudjuk, hogy nem megtörtént események, hanem annak a veszélynek a valószerűsége, amelyre a film tendenciózusan figyelmeztet. Annak a tragikumnak az eshetősége, amely akkor következhet be, ha az ember elveszti uralmát a robotok, a számítógépes vezérlésű modern műszerek felett, amikor a gép az ember fölé nő. E műfajban láthattunk már olyan alkotásokat mozijainkban is, amelyek a színvonalas filmipar, különösen a hollywoodi technikai professzionalizmus értékes termékei De A halálosztó a legtöbbjüktől genetikailag különbözik. Értékelni is más kritériumok alapján kell James Cameron rendező ugyanúgy a vágykielégítés esztétikumának konvenciói szerint dolgozik, mint bárki más, aki az elborzasztás, a félelemkeltés hatásmechanizmusára épít. Ám e mozidarab realizmusát nem a külső valósággal konfrontálva kell minősíteni. Közege a fantasztikum, ezért az akciók, az epizódok koherenciáját a fantasztikum határozza meg. A haláloszló realizmusát tehát az alapján kell minősítenünk, hogy a fikció potenciális valóságként mennyire hihető, meggyőző Ilyen felfogásban a film a műfaj esztétikai funkcióját betöltő monstre alkotás Sajnos, nem teljesen hibátlan Ott van logikátlanság a produkcióban, ahol Cameron az objektív valóság motívumait megpróbálta beépíteni a fantasztikumba Az elképzelhető, hogy a gépember, az erőszak apostola számítógépes vezérléssel a /ővőból megérkezzék a földre Abban azonban már hibádzik a logika, hogy a hús-vér ember, akinek cselekedetét nem gépek vezértik, a jövőből ugyanúgy érkezik a földre Van némi logikátlanság abban a magyarázatban is. amely a kundukihelyzetet indokol/a Ez azonban azért nem rontja az éh-ezhetóséget. mert a látható valóság nem ez. hanem a gép és az ember közötti harc Nemcsak a knmm felnőtt, hanem a kevésbé tapasztalt nézőnek is szemet szúr. hogy a gépember elől menekülők, amikor már-már elvesztik minden erejüket, a végzetes csapás előtti utolsó pillanatban mindig új erőre kapnak, és felveszik a harcot. Ez esetben sem zavaró a képtelenség, hiszen az eseménynek ilyetén alakítása a műfa/ hatásmechanizmusának egyik mozgató rugója. De arra a jelenetre sem foghatjuk rá, hogy funkciótlan digresszió. amelyben a távvezérlésű robotember tévedésből az üldözött barátnőjét lövi le Azt az igényt elégíti ki a rendező, hogy a celluloidszalagról töményen szeretjük látni a borzalmakat; növeli a hatást, a feszültséget A szerkesztésben az egyik nagyon is tudatosan alkalmazott módszer a tévedésből elkövetett öldöklés, gyilkolás közbeiktatása, mélyítendő a helyzet komolyságát, valamint a nézőben a részvétet, illetve az ellenérzést Eme leginkább vitatható momentumok mégsem zavaróak, minthogy a filmben csak olyan mértékű a logikátlanság. a képtelenség, amennyit a múfaj mint a feszültség tokozására használható filmes eszközi még megenged és elvisel Kinek ne tűnne fel például, hogy az áldozatait üldöző halálosztó időnként lemarad, hogy azok, a legnagyobb veszélyben Is aránylag nyugodt körülmények között ismerkedhessenek De azt is tudjuk valamennyien, hogy az ellentétes hangulatú és érzelmi töltésű képek egymás mellé vágása a hatáskeltésnek a feszültség és a lazítás kontrasztjára építő eszköze. A lazítás - az erőszakból a gyengédségbe hirtelen átcsapó kockák - megnemesítik a történetet A lazításnak van egy másik eszköze is, a humor. Ám ezt ebben a filmtipusban kevésbé alkalmazzák a rendezők, mert oldja a helyzetek komolyságát. csökkenti a beszély tokát Cameron egyetlen esetben mégis elhelyez egy groteszk képet A nukleáris háború menekültjei az óvóhelyen egy tévékészülék kibelezett dobozában gyújtottak tüzet, hogy melegedjenek. E képi banalitás oldja a feszültséget, hogy a következő kockák borzalmai még intenzivebben hassanak. A hazai mozikban vetített filmek talán egyike sem ábrázolta ilyen mérvű nyersességgel az erőszakot A veszély, ilyen feszíteti erővel még egyetlen produkcióban sem rémisztett ennyire Ám ez a filmmútaj azt is felismerte, és James Cameron rendező igazodik ehhez, hogy a siker egyik titka, ha nem taglózza le teljesen a nézőt, ha nem fosztia meg őt a túlélés, a győzelem lehetőségének illúziójától. S ez az amenkai film ezt meghagyja Még akkor is. ha úgy érezzük, a gépek újra támad(hat)nak Ha értettük is. nemcsak néztük a filmet, van már fegyverünk: a kételkedés A figurák kiválasztása is-e műfaj szerkesztési torvényeinek megfelelően - 'az ellentétre épül A gépi erejű halálosztót a robusztus Arnold Schwarzenegger alakít/a rezdüléstelen mimikával, fájdalmatlan közönnyel A vele hadakozó, a gép logikáiál fejlett kombinatív készséggel követni tudó. nagy fizikai és lelki erejű figurát Michael Bíehm kelti életre (tallósl) Időpont: 1990. szeptember 13-14 Helyszín: a pozsonyi és a főváros környéki üzemek Az anyaggyűjtés módja: villáminterjúk. A riporter szándéka: hangulatjelentés. MIKLÓSI PÉTER Arnold Schwarzenegger, a halálosztó - Jelenet a filmből