Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-07 / 183. szám, kedd

Építkezünk... Egyik napról a másikra nem épül fel a palota Tízórai szünet van. A kőművesek fáradtan eszik a kolbászos lecsót, s áhítattal nézik a sarokban álló sörösládákat. Reggel öttől vakolják az emeletes családi házat. Egyre melegebb van, szakad róluk a verejték, irigylik azokat, akik kerékpáron, strandtáskákkal felpakolva a termálfürdőbe igyekeznek. - Inkább úszómester lennék, mint kőműves - jegyzi meg egyikük, s óriási kortyokkal issza a sört. - Én meg inkább vizisieló - válaszolja a fiatalasszony, aki egy halom tányérral lép be a földszinten levő félig kész konyhába. - Otthon tésztát esznek, itt húst, és sört, pálinkát isznak - huppan le egy sámlira B. Márta. - Egy éve építkezünk, azóta szombatonként annyit főzök, sütök, mintha lakodalmat ülnénk. - Szóval ti is építkezni szeretnétek? - teszi föl mintegy magának a kérdést a huszonéves fiatalaszszony. - Vagy a pénzetekkel nem tudtok mit kezdeni, vagy elment a józan eszetek. Különben mind a kettőre szükségetek lesz, ha majd belevágtok - neveti el magát. Aki már túl van a nehezén, az tájékozott a pénzügyekben, kiismeri magát a bürokráciában, egyszóval otthonos a témában. - Tehát először is szabadságot veszel ki. Legalább két hetet. Elintézed a formaságokat, megszerzed az engedélyt, a telekkönyvi kivonatot, megkötöd a biztosítást, felveszed a kölcsönt. Közben persze nyomtatványokat töltesz ki, szervezed az építőcsapatot, kalkulálsz éjjel-nappal. Ha a fizetésed lehetővé teszi, felvehetsz maximum 250 ezer koronás kölcsönt 2,7 százalékos kamattal, amihez, ha szerencséd van, még vagy'183 ezer korona állami támogatást is kaphatsz. Ez utóbbiból mi 70 ezret „vesztettünk", mivel a férjem már elmúlt 35 éves. Ha sorházat építesz, akkor némi kedvezményben és 20 ezer korona állami támogatásban részesülsz. Csakhogy ebben az esetben örülhetsz, ha két és fél, három áras telket kapsz. A legizgalmasabb az építőanyag beszerzése. Ha meg is rendelted már hónapokkal a munkálatok megkezdése előtt a téglát, a kavicsot, a homokot, ez még nem jelent semmit. Hol az egyik, hol a másik anyag hiánycikk, s ezért aztán útrakelhetsz borítékkal, fiaskóval... - El akarsz rémíteni? -Isten ments! Majd meglátod, milyen boldogság, amikor begördül az udvarba a teherautó, s hozza az építőanyagot! Megtanulsz például olyan apróságoknak örülni, hogy sikerült szerezni fehér kádat, halványzöld csempét, WC-kagylót, mosdót. Különben ne legyenek luxusigényeik a hazai építkezőknek. A nyugati katalógusokban látható lakberendezési tárgyakról csak álmodni lehet, meg kell elégednünk a szocialista valósággal. Nálunk még mindig tervgazdálkodás folyik, s az embernek néha az az érzése, hogy az már szinte antihumánus. xxx - Nem az a legnagyobb baj, hogy itt-ott nem kapható építőanyag. A munkaerő drágulását én sokkal elkeserítőbbnek tartom. Jár hozzánk például négy „szaki", akik napi 700 koronát kérnek, plusz a teljes ellátást. B. Kláráék épülő háza már beköltözhető állapotban van. Esténként mégis kulcsra zárják és visszamennek a város másik végén levő kilencemeletes tömbházba. - A kölcsön elfogyott. A szüléinktől már restellek elfogadni pénzt, hiszen a ház felét ók építették. Ráadásul az édesanyám főzött a munkásokra, mivel én hol az egyik, hol a másik gyerekkel voltam betegszabadságon. Mai lakásunk egy öt helyiségből álló nyúlketrec. Négyen alig férünk el, s a felvonó is csak hébe-hóba működik. Alattunk is, felettünk is roma családok élnek, szinte minden nap duhajkodnak. Fejünkre rázzák a szőnyeget, s ma egy koszos rongyot találtam a gyerekszoba ablakában, fennakadt a szárítókötélen. Hogy mégse menekülünk? Gyűjtök a konyha- és a gyermekszoba bútorra. Szőnyegek, függönyök sincsenek. A nyarat még kibírjuk, el-el járunk szüleink kertes házába, de ősszel már beköltözünk. Addigra összespórolunk még egy keveset. xxx Újdonsült ismerősöm, Kovács Károlyné, a dunaszerdahelyi takarékpénztárban dolgozik, idestova 26 éve. A pénzszolgáltatások osztályát irányítja, s felügyelete alatt sok százmillió korona vándorolt kölcsön formájában egyik folyószámláról a másikra. - Véleményem szerint a ma létező kölcsönök és állami támogatások felvételével, kihasználásával minden különösebb megerőltetés nélkül tető alá lehet hozni egy családi házat. Az igaz, hogy a pénz vásárlóereje csökkent, de az infláció az építkezőket valamelyest megkímélte. Arra gondolok, hogy a kölcsönök kamata nem változott. A törlesztés egyik másik építkezőnek gondot okoz. Harminc évig a kölcsönt havi 5-600 koronával törlesztik, s bizony egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy ez az összeg meghaladja az erejüket. Sokan elválnak, s ilyenkor jönnek a bonyodalmak, hogy ki törlessze a tartozást. Nem kis feladat több százezer koronát visszafizetni, így az épülő vagy már felépült ház leggyakrabban gazdát cserél. Kovács Károlyné eltöpreng, aztán mégiscsak kimondja azt, amit végül is mindannyian sejtünk. - Az építkezők jobbára a 25-40 évesek közül kerülnek ki. Minél fiaíalabbak, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a lekötöttség megboszszulja magát. Ez a generáció egyik napról a másikra szeretne palotát építeni, s közben jól élni. Mindez álom. Soha nem volt így, és nem is lesz. Sem nálunk, sem pedig nyugaton. A mai fiatalokból hiányzik a türelem és kitartás. xxx Marad számomra a tömblakás kontra családi ház dilemmája. Érvek mellette, ellene. A napok pedig gyorsan telnek. Maholnap belépünk abba a korba, amikor már az ember jobban félti a kényelmét, semhogy feladja azt. A huszonévesek vállalkozó kedvére és világot megváltó elképzeléseire lenne szükségünk ahhoz, hogy belevágjunk. SZITÁS GABRIELLA Magán-autóiskola 2500 koronáért Az egykori Hovédelmi Szövetség utódjának, a Műszaki Sportok és Tevékenységek Szlovákiai Egyesületének autóiskoláiban évente mintegy hatvanezren szereznek járművezetői engedélyt. De a jelentkezőknek több mint másfél évet kell várniuk, mire bejuthatnak a tanfolyamokra. Az áldatlan helyzet javítását - az ide vonatkozó törvény jóváhagyásával - május óta magánvállalkozók is elősegíthetik. Ók azonban egyelőre óvatosak. A Pozsonyi Városi Közlekedés-rendészetnél mind ez ideig csupán hat állampolgár jelentette be, hogy magán autóiskolát szeretne nyitni. Vladimír Haškának, Jozef Matejovičnak és Andrej Nováknak már sikerült kikerülnie a bürokrácia útvesztőiből, ós megindítani a vállalkozást. Andrej Novák a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának nyilatkozva egyebek között elmondta, hogy augusztus elsején már a második tanfolyam kezdődött el maximum 35ös létszámmal. Három személygépkocsi áll rendelkezésükre, két Skoda 120-as és egy Favorit. A résztvevő gyakorlati képzése kezdetben az Inter stadionja előtti parkolóban zajlik. Andrej Novák elmondta, hogy a nagy érdeklődés miatt már a jövő év első negyedére is betelt a létszám. Bízik abban, hogy a magán-autóiskolák hálózatának bővülésével lényegesen lerövidül a várakozási idő. Egyébként a jelenlegi felkészítési díj 2500 korona. (ČSTK) Mellékvágányon?! KÉSZÜL A KÖNYVVITEL REFORMJA Nem Lenin volt az első A 2499 méter magas Rysy csúcshoz nemrég még csaknem kizárólag Vlagyimir Iljics Lenin neve, valamint az évenként megrendezett nemzetközi ifjúsági túra fűződött. Idén azonban egy régebbi eredményről is illő megemlékezni. Az ótátrafüredi Eduard Blásy 150 évvel ezelőtt, 1840 nyarának derekán mászta meg először a csúcsot. Erre a múlt évszázad végéig márvány emléktábla emlékeztetett. A magashegységi turizmus történetébe további jeles személyiségek neve is bekerült. 91 évvel ezelőtt lengyelországi látogatása alkalmával Marie Curie-Sklodowska is vállalkozott arra, hogy férje Pierre Curie kíséretében megmássza a csaknem két és fél kilométer magas csúcsot. (ČSTK) Kroner, a tejesember avagy a „megmentett" előadás Anatevkában, a cári Oroszország eldugott kis falujában, a sárga chagalli Hold alatt él egy szegény tejesember, feleségével és kiházasítandó öt lányával. Sorsukat megszabja a hagyomány, a vallási rituálé tiszteletben tartása a zsidó élet ősidőktől szent hitvilága. Cejtelnek, a legidősebb lánynak már kérője van, Hódel egy ifjú forradalmárt szeret, Chava, a tejesember harmadik lánya orosz fiúba szerelmes. És ekkor jön a rendelet: három napon belül minden zsidónak el kell hagynia házát, s faluját, mert így parancsolja a cár. Tevje, a tejesember, történtete Sólem Aléchem novellája nyomán, Sheldon Harníck verseivel és Jerry Bock zenéjével 1964-ben, New Yorkban elevenedett meg először, a Brodway musicalszínpadán. Pár évvel később már az egész világon játszották a darabot; Pozsonyban 1968 decemberében, az Új Színpadon mutatták be Jozef Kroner főszereplésével. A Hegedűs a háztetőn két éven át minden este óriási siker volt, 1970. január 27-én mégis lekerült a színpadról. „Hivatalos jelentések" szerint az Izraellel nyíltan harcban álló országok kérésére történt ez, valójában azonban Moszkva döntött a darab sorsáról. Az előadás - egy 1987-ig őrzött tévéfelvételnek köszönhetően - a közeli hetekben mégis feléled. Tevje, a jószívű, csacskán bölcselkedő, ám váltig tisztességes tejesember a képernyőn éli majd újra küzdelmes életét. Jozef Kroner emlékezetében így él az egykori előadás: ,,Nem tudok máshogy beszélni a darabról, csak elfogultan és megilletődve, mert a Hegedűs a háztetőn főszerepe életem egyik legizgalmasabb színészi munkája marad. Mint az Oscar-díjas Üzlet a korzón kisvárosi asztalosa vagy a Ki vagy a mennyekben című új bolgár film magányos hegedűkészítő mestere. Először a Broadwayn láttam a művet, nem sokkal a bemutató után. Már kezemben yolt a belépőjegy és még mindig azt hittem, hogy egyszerűen csak szórakozni megyek. Hogy kapok egy jó kis történetet néhány kellemes dallal és valami fantasztikus koreográfiával, aztán szép lassan el is felejtem majd az egészet. Tudja, hogy jöttem ki a színházból? Teljesen felkavarva. Sírás, nevetés, bohóckodás, tragédia - minden van ebben a darabban. A zenés színház fogalma nekem addig csak operettet jelentett, a musical ismeretlen műfaj volt számomra. Ismeretlen olyan értelemben, hogy musicalt mi még nem játszottunk akkoriban. A darab szövegkönyvét persze azonnal megvettem, és attól fogva már csak arra vágytam, hogy én is életre kelthessem Tevjét. Természetesen más a vágy és más a konkrét munka. Én a Hegedűs a háztetőn előtt legfeljebb csak a fürdőszobában énekeltem, kotta nem nagyon volt a kezemben, és táncolnom sem kellett addig a színpadon. A musical prózának, zenének, táncnak egységes egésze és mi úgy dolgoztunk, olyan lelkesen és akkora intenzitással, mint korábban soha. Napközben az Új Színpadon próbáltam, esténként, a Nemzeti Színház tagjaként a legváltozatosabb drámai szerepekben léptem fel. Rendezővel, korrepetitorral és koreográfussal szinte egyszerre dolgoztam és mindennap kora délTomáš Bat'a tudta a módját. A jól dolgozókat a szó szoros értelmében megjutalmazta, a hanyagokat viszont megbüntette. S tette mindezt úgy, hogy vállalata belső könyvelésében ennek nyoma maradjon. Tomáš Bat'a nagyon komolyan vette a könyvvitelt. Az utána következő generációk az államosított vállalatoknál, szervezetekben már annál kevésbé. Ez pedig nagy hiba volt, s egyelőre sorra követjük el a hibákat még ma is. Könyvelés prémiumért A pénzügyminisztériumi szakemberek csak legyintenek, ha az elmúlt negyven év könyvviteléről esik szó. Formális volt az egész - mondják -, s egyetlen célt követett: olyan eredményeket kimutatni, hogy az illetékes vezetők megkapják az olykor hatalmas összegű prémiumot. A dolgozóknak, a vezetők prémiumát előteremtőknek meg jobb esetben is csak morzsák jutottak (pedig ha jól meggondolom, mindvégig ők voltak az uralkodó osztály.) Szóval a lényeg: a könyvvitel a gazdasági gyakorlatban nem kapta meg a neki kijáró szerepet. Jóformán az ,,egyéb" kategóriába került, s csak a könyvelök tudnák megmondani, hányszor kellett főnöki parancsra szinte hamisítaniuk az adatokat. Bármennyire hihetetlen, ezt az elmúlt negyven év alatt játszva meg lehetett tenni. S ha netán a könyvelési ,.előrejelzésben" kedvezőtlen eredmények szerepeltek, gyorssegély formájában jött a dotáció, vagy pedig tervmódosítást kértek az illetékesek. De a végeredmény, a vezetők jutalma soha nem maradhatott el. Mára ugyan lényegesen megváltozott a társadalmi-gazdasági környezet, s a piacgazdaság kiépítésével összefüggő változásokról sok szó esik, de a könyvvitel még mindig ,,Londoni vendégszereplésre hívtak bennünket... nem mehettünk. " (Méry Gábor felvétele) előttől késő délutánig. Annyi erőt, szorgalmat, szakmai alázatot és kitartást, mint ez a darab, egyetlen színpadi mű sem követelt tőlem, és ma már azt is elmondhatom: óriási merészség volt a részemről, hogy elvállaltam a szerepet, hiszen ennél igényesebb feladatot én, a prózai színész, nem is kaphattam volna. Itt minden dalnak úgy kellett megszólalnia, hogy a néző lelke azon nyomban összeszoruljon, táncolnom pedig olyan szinten kellett, mintha az Uj Színpad tánckarának a tagja lettem volna. A siker, nagy örömünkre, egyetlen egyszer sem maradt el a darab végén, s ha nem tiltják be az előadást, szerintem még ma is műsoron lenne. A tévések 1970ben vették fel a Hegedűst, és én rettentően boldog vagyok, hogy megmentették a munkánkat. 1987-ben ugyan "ismeretlen okokból« letörölték a szalagot a televízióban, de akkor már videokazettán volt az előadás, így ezt a felvételt láthatják majd a nézők. És én úgy hiszem: őket is mélyen felkavarja majd a darab." SZABÓ G. LÁSZLÓ mellékvágányon vesztegel. Beszélünk az árak liberalizálásáról, a gazdálkodó szervezetek kizárólagos nyereségorientáltságáról, a nemsokára ránk köszöntő új adórendszerről, de mindezek alapjáról, a könyvvitelről megfeledkezünk. Pedig azt is meg kell reformálni! Méghozzá a lehető legrövidebb időn belül. Még akkor is, ha néha fáj az igazság, mármint az, hogy - remélhetőleg végetért a manipulációk időszaka és a vállalatoknak egy igazi könyvvitel valós adatai alapján szembe kell nézniük önmagukkal. Nyereségükkel vagy csődbejutásukkal. Ne csapjuk be önmagunkat Az egyszerű, érthető és minden szervezet, vállalkozó számára kötelező könyvelési szabályokra nagy szükség van. Először is azért, hogy mindenki tudja, -gazdaságilag-anyagilag hányadán áll, tehát kivel szállhat versenybe. S ha azt mondom, remélhetőleg nem lesz többet manipulálás, akkor elsősorban arra gondolok: minden kívánt, ám valótlan adattal önmagunkat csapjuk be. S még mindig jobb valós eredményeinket látva önszántunkból a háttérbe húzódni, mint megbélyegezve kívülrekedni. Ha viszont az adóbevallásra gondolok, már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy nem lesz manipuláció. Mert valljuk be, kemény munkával megszerzett fillérjeinket nem szívesen csorgatjuk át az államkasszába. Pedig meg kell majd tennünk. S hogy mennyi pénztől kell ilyen módon megszabadulnunk, azt is a könyvvitelből tudjuk meg. Az adózás és az eredmények felmérése szempontjából a könyvvitel szerepe helyettes íthetetlen. S ez nemcsak a vállalatok, szervezetek esetében van így, hanem a magánvállalkozásban is. Ez utóbbi területen azonban a könyvelés még jóformán ismeretlen dolog. Szabályait, fortélyait azonban mielőbb meg kell tanulni. Egyelőre ugyan erre nincs sok lehetőség még az iskolában sem. De szeptember 18-án valószínűleg megoldódik a kérdés, s eltűnnek a könyvvitellel kapcsolatos fehér foltok. Ezen a napon lesz ugyanis Pozsonyban a Kultúra és Pihenés Parkjában a könyvelők és számlaellenörök szlovákiai szövetségének alakuló kongresszusa. A szövetség komoly feladatot vállalt magára. Méghozzá azt, hogy miután a pénzügyminisztérium szakemberei kidolgozták az új könyvviteli szabályokat, a könyvelőket ezeknek megfelelően megtanítják könyvelni. S nemcsak a tagokat, hanem bárkit, aki erre igényt tart. Oktatás és ellenőrzés Már a szövetség nevéből nyilvánvaló, hogy létrehozói nemcsak a piacgazdaságnak megfelelő könyvelés oktatására gondoltak, hanem a tévedések, az esetleges hamisítások kiküszöbölésére, illetve megelőzésére is. Majd a számellenőrök lesznek azok, akik felügyelnek a szervezetek, magánvállalkozók könyvvitelére. Működésükhöz szigorú szakmai vizsgát kell eredményesen letenniük, s ezenkívül már csak az objektivitás a követelmény. Mivel a számlaellenőrök sem tévedhetetlenek, a magánvállalkozók, szervezetek okosan teszik, ha időről időre mással ellenőriztetnek. Egyébként a számlaellenőrök névsorát az alakuló kongresszus után állítják össze. A szövetségi tagságot, a könyvviteli szabályokat és egyéb kérdéseket illetően az SZK Pénz-, Ár és Párügyi Minisztériumában lehet érdeklődni levélben vagy telefonon. ÚJ SZÚ 4 KOVÁCS EDIT 1990. VIII. 7.