Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-31 / 204. szám, péntek

Ma a bősi vízlépcsőről tárgyal a szövetségi kormány Tetőfokon a türelmetlenség? Meglehetősen vegyes érzelmekkel hagytam el kedden délután a Szlovák Nemzeti Tanács épületét. Nem a képviselők határtalan idójátéka rontotta el hangulatomat, hanem az a kétórás tájékoztatás, melyet az SZNT tanácskozása idején egyik másik teremten voltam kénytelen végighallgatni. Bősről beszéltek, a vízlépcsőről, a nagyberuházás jelenlegi viszontagságairól. Arról, mit tesz pillanatnyilag a (cseh)szlovák fél, mire készül, hogyan próbálja Magyarországgal vagy nélküle üzemképessé tenni a majdhogynem kész létesítményt. Megtisztelt bennünket jelenlétével és szót kért a szlovák kormány valamennyi vízlépcső-ügyben érintett tagja, valamint néhány szakember. Ám feltűnően egybehangzó volt valamennyiük véleménye: legjobb lenne már minél hamarabb befejezni, mert addig csak kára van belőle az országnak. E megállapítások mögött türelmetlenséget véltem felfedezni. Tarthatatlan helyzet Vladimír Ondruš, miniszterelnökhelyettes: - Részletesen szeretnénk szólni a kormány elnökségének hétfői üléséről, amely a vízlépcső mai helyzetét mérlegelte. Mint ismeretes, a magyar fél - az államközi egyezményt megszegve - egyoldalúan állította le a nagyberuházáson való részvételét. Komoly ökológiai kifogásokat hozott fel, ám elfogadható érvekkel ezt nem tudta alátámasztani..-. A mai helyzet tovább már tarthatatlan, naponta 10 millió koronájába kerül az országnak. Ha nem lépünk, tovább növekszik a gazdasági és ökológiai kár. Próbáltunk tárgyalni a magyarokkal, de egy lépést se jutottunk előre. Mivel egyetlen próbálkozásunk sem talált visszhangra, így a megbeszélések máig szünetélnek. Legutóbb május végén találkozott a két kormánymegbízott, azóta semmi. (A külügyminiszterek keddi találkozója végre megtörte a néma csendet - a szerző megj.) Az adott helyzetben csak egy célunk lehet: olyan intézkedéseket kell találnunk, amelyek csökkentenék az üzemelés közbeni kockázatot, hogy befejezhessük a vízlépcsőt. Számos megoldási alternatíva kínálkozik. Ezekről kell tárgyalnunk magyar partnereinkkel, hogy kormánymegbízottunk novemberben a kabinet elé terjeszt-hesse a befejezés variáns megoldásainak javaslatát. Mindezt energikusabban, gyors megoldáskereséssel kell elérnünk... Szerintem illúzióban él, aki elhiszi, a természet eredeti állapotába is visszaállítható. Inkább a valósággal kell számolnunk. Az pedig nem más, mint az eddig elkészült vízlépcső figyelembe vétele. Ebből kiindulva kell kompromisszumot találnunk. Minél hamarabb, annál jobb lesz. Dominik Kocinger, kormánymegbízott: -Európa különböző országaiból érkezett ajánlat a csallóközi vízkészlet megmentésére. Pályázatot írunk ki a jelentkezők között, s kínálatukat majd februárban értékeljük ki. A kiválasztott tervezet megvalósítása ÚJ szú 5 1990. VIII. 31. Jaroslav Korán, Prága főpolgármestere a napokban nem mindennapi módon igyekezett távozásra bírni a főváros központjában gépkocsijukat az arra kijelölt helyeken kívül otthagyó járművezetőket. A tilosban parkoló gépkocsik szélvédőjére saját kézjegyével ellátott plakátokat ragasztott, amelyeken felhívta gazdájuk figyelmét, hogy négykerekűjüket rossz helyen állították le. A képen a főpolgármester tanácsadója, Gabriel Gössl társaságában látható a fővárosi nemzeti bizottság parkolójában tartott portyán. (Pavel Köhl felvétele - ČTK) ránk tartozik, nekünk csak külföldi segítségre van szükségünk. Magyarország ebbe a folyamatba szintén bekapcsolódhat. Jozef Belcák, gazdasági miniszter: - - Szélesebb összefüggéseiben közelítenék a témához. Közismert: Szlovákia gazdasága energiaigényes. Szükségleteink 25 százalékát máshonnan fedezzük. Ráadásul olyan helyzetbe kerültünk, amikor kétségbe vonják a Jaslovské Bohunice-i Atomerőmű V-1-es blokkjainak feltételezett élettartamát, amikor késik a mohi atomerőmű üzembehelyezése, amikor a szlovák szénbányászat az elsorvasztás küszöbére került. Még ennek következtében is emelkedik a Bősről várható energia ázsiója. Időközben azonban az energiafaló ágazatokban leépítési programok megvalósításába kell kezdenünk, s a fejlesztésnek a kevésbé energiaigényes termelésre kell irányulnia. Jozef Dubníček, építőipari és fejlesztési miniszter: - Szinte világméretekben is egyedülállóak a beruházás megtérülésére tett próbálkozások. Az építőipar kész bármelyik variáns elfogadására, akár rögtön munkához is láthatnánk. Ugyanúgy rövid időn belül befejeznénk. Építőanyagunk és -kapacitásunk is van rá. Végül is munkát tudnánk adni dolgozóinknak. Jó lenne minél hamarabb dönteni, számunkra a tegnap is megfelelt volna. Ivan Tirpák, a környezetvédelmi bizottság elnöke: - Bizottságunk különös helyzetbe került. Nem új beruházásról van szó, ezért csak a korábbi döntések következményeit követhetjük nyomon. Ám mi is a szélesebb összefüggésekből indulunk ki. Alapjában véve viszont a monitoring-mérések eredményeire építünk. Tevékenységünk elsősorban az ellenőrző munkában nyilvánul meg, erre külön csoportot hoztunk létre. A kormány elé került jelentéssel kapcsolatban megjegyeztük: a megelőzés szempontjából kitartunk amellett, hogy elég időnk maradjon a monitoring-mérések eredményeinek értékelésére. Ezért nem támogatjuk mindenáron a gyors lépéseket. Binder úr adatai Július Binder, a Hydroconsult tervezővállalat képviselője: -Számokkal illusztrálnám, hogy mit hozhat nekünk a bősi vízlépcső. Szlovákiának évente 3 milliárd schilling értékű villamosenergiát kell területére szállítania. Ez tíz millió tonna szén elégetésével egyenlő és hozzá jön még a hőeerömú sokféle káros hatása. Bős évente 2 milliárd kilowattóra villamosenergiát termelhetne, ez egymilliárd schillinget ér. Eddig a technológiával együtt 15,6 milliárd koronát költöttünk a vízlépcsőrendszerre, s Magyarország is legalább 20 milliárd forintot. Ha Nagymaros nélkül épülne fel a vízmű, akkor ez ötven év alatt 30 milliárd német márkájába kerülne az országnak. Ennyit kellene ugyanis fordítani a már kész, ám nem szükséges létesítményekre, mások hiányának pótlására. Másfél-két milliárd koronáért saját pótmegoldásunkkal fejezhetnénk be a vízlépcsőt. Ám emellett még további alternatívák megvalósítása sem kizárt. Ezek a vízmű eredeti szerződés szerinti megépítése; csak a bősi fokozat elkészítése; az egész építkezés felszámolása; a mostani építmények konzerválása; esetleg egy, máshol felépülő új vízmű fontolóra vétele. Ha végül is a csehszlovák pótmegoldás valósulna meg, akkor bármikor vissza lehet térni az eredeti Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer teljes megépítéséhez. Éz pedig javaslatunk lényeges előnye. Időközben a, miniszterek visszamentek az SZNT-ülésre, így Binder úr elengedhette magát az öndicséret mezején. Elképzelhetik, csak szépet és jót hallottunk a vízlépcsőrendszerről, amelyik annyira tökéletes, hogy hosszúperces ódákat lehet róla zengeni. Persze rajzasztali változatáról. Hogy aztán, akár torzként, miként viselkedik majd a természetben, arra még senkitől se kaptunk kielégítő választ. Túlfűtött magyarázatára Binder úr akkor tette fel a koronát, amikor bejelentette: „Ha végül is nem fejeznék be a vízlépcsőt, akkor a szlovák népet érné igazi sérelem." Kár, hogy nem tudja (vagy megfeledkezett volna róla?): kik élnek döntő többségben a vízmű körzetében? Mit kellett eddig, és mit kell majd ezentúl elviselniük, s a csallóközi föld alatti vízkészlet tönkretétele kinek az ivóvizét veszélyeztetné elsősorban? J. MÉSZÁROS KÁROLY U. i. Mai ülésén a szövetségi kormány a bősi vízlépcső időszerű kérdéseit is megvitatja. Milliós melléfogások Lehangoló tények a pozsonyi Slovnaft beindulásra váró hidrokrakkolójáról Nem sok érdekeset ígért a Csehszlovák Sajtóiroda jelentésének címe: Hogyan haladnak a hűtőberendezés javítási munkálatai a pozsonyi Slovnaft hidrokrakkolójában? Ennek ellenére az anyag eléggé lehangoló tényeket sorol fel az annyira várt beruházás hétköznapjairól, a melléfogások sorozatáról. Amikor már mindenki (ki tudja hányadszor?) az üzemegység beindulását várta, kiderült: nem megfelelően javították meg a léghűtő berendezés egyik részét. A munkát június közepén a déčíni Ferox rendelte meg a Pozsonyi Hegesztési Kutatóintézetnél. Azt a hűtőberendezést kellett rendbehozni, amelyet három évvel ezelőtt a francia BTT Nantes cég szállított, s amelyen májusban háromhetes próbaüzem után szivárgást észleltek. Műszaki ellenőrzéssel megállapították, hogy a 3240 varrat közül mintegy 600 hibás. Mintaelemzéssel rájöttek, a gyártó helytelen technológiát alkalmazott. Végül is arra a következtetésre jutottak: valatnennyi hegesztett csatlakozást ki kell javítani. Egyértelműen megállapítható, a Ferox dolgozói teljesen selejtes hűtőberendezést vásároltak. Megrendelésüket szavatossági időhöz kötötték, ám az - a hidrokrakkoló elhúzódó építése miatt - időközben lejárt, s így a hibás berendezést nem küldhették vissza a gyártónak, csak megjavítására lehetett vállalkozni. A javítási technológia kidolgozására a Ferox a hegesztési kutatóintézetet kérte fel. El is készült az eljárás, ám kivitelezése rendkívül bonyolultnak ígérkezett, ezért maga az intézet javasolta: ne a helyszínen végezzék el a javítást, hanem valamilyen műhelycsarnokban, ahol szétszednék, megtisztítanák, majd újra összehegesztenék a berendezést Időközben kipróbálták a szerelés közbeni javítást, ám nem sok eredménnyel. Műszaki szempontból a hűtő tervezője, a milánói Snamprogetti cég sem kifogásolta az eljárást. Ezalatt azonban a szerelés közbeni javításra érkezett megrendelés a szövetségi kormány megbízottjától, aki a Nuovo Pignone céggel lépett kapcsolatba. A kutatóintézet felelős dolgozója rögtön jelezte neki: a szóban forgó cégnek nem hitelesített a javítási eljárása, és hogy az intézetük által felkínált technológia biztonságosabb, gyorsabb és olcsóbb. Ennek alapján kínálta fel a déőíni Ferox a hűtőberendezés megjavítását. ötször alacsonyabb áron, mint az olasz cég és 1990 augusztus 21 -i határidővel. Ráadásul a hűtő egyik részét időközben már leszerelték és elszállították Déčínbe, hogy aztán újból - kijavítása nélkül - visszavegyék a Slovnaftba, 30 méteres magasságba emeljék, s ezen a helyén jóval bonyolultabb körülmények között folytassák a javítást. Ám a Nuovo Pignone cég választott technológiája nem hozta meg a várt eredményt. Újabb és újabb változatban próbálkoztak vele, de mindegyik sikertelenül végződött. Ugyanezt igazolta a hegesztési kutatóintézet varratelemző minőségpróbája. Mindezek ellenére augusztus 4-én elkezdték a léghűtő javítását, augusztus 22-re készültek el a berendezés első részével. Azonban a hidrosztatikus nyomáspróba során mintegy 120 varrat hibásnak bizonyult. Ebből pedig az következik, hogy mégiscsak műhelycsarnokban kell megjavítani a hűtőberendezést. Persze, ez azzal jár, hogy megint eltolódik az üzemegység beindításának időpontja. Ez a késés már ma is naponta millióiba kerül az országnak. Holott hetekkel ezelőtt készen állt a hegesztési kutatóintézet eljárása, amelynek alkalmazására most végül is rákényszerültek. Jó lenne, ha végre sikerülne megjavítani a hűtőberendezést, ha mihamarabb beindulna a hidrokrakkoló, s ha biztonságosan üzemelne. Mert a sok bizonytalanság után ez utóbbi szempont sem mellékes, hisz az új gyáregység Pozsony lakott területeiről sem esik messzire. Végül is az érintettek véleményéből állt össze a alábbi helyzetleírás. Csupán egy valakit nem sikerült megszólaltatnia a sajtóiroda munkatársának: a szövetségi kormánymegbízottat. Nem csodálhatjuk, hogy nincs nyilatkozókedvében. Átadták a fődíjat Harminckét hazai és hét külföldi vállalatnak ítélték oda az Éltető Föld nemzetközi mezőgazdasági kiállítás fődíját, az Arany Kalászt. A Csehszlovák Sajtóiroda jelentése szerint 138 csehszlovákiai és 13 külföldi termék közül választották ki a legjobbakat. Az értékelés során a zsűri mindenekelőtt azt vette figyelembe, hogy a termékek környezetkímélőek, társadalmi szempontból hasznosak és előállításukra nézve gazdaságosak legyenek, valamint elősegítsék a közélelmezés színvonalának emelését. Az előző évvel összehasonlítva idén jóval kevesebb kiállító versenyzett az Arany Kalászért, már csak azért is, mivel előre tudatták velük, hogy kevesebb fődíjat ítélnek oda. Ezen felül most már elismerő okleveleket sem osztottak. Egyébként a České Budéjovice-i mezőgazdasági kiállítást 240 ezren tekintették meg. (ČSTK) ^rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss^ ^ÉKÍTEM LSWÉIL./ Lehet, hogy többeket megbotránkoztatok, de szükségét érzem őszintén bevallani: semmi kivetnivalót nem látok a korrupcióban, a kölcsönös és nem éppen ingyenes szívességekben, a kéz kezet mos egyelőre jól bevált gyakorlatában. Álláspontom nyilvános kifejtését azért tartom fontosnak, mert még a látszatát is el akarom kerülni annak, hogy képmutató volnék; hogy miközben bort iszom, vizet prédikálok. Az utóbbi időkben ugyanis egyre gyakrabban honorálom az ilyen-olyan szolgáltatók megkülönböztetett figyelmességét némi készpénzzel; esetleg ennek ígéretével kérek szívességet. Az ok kézenfekvő: egyszerűen nincs más választásom! Ha külföldi utam előtt egy nappal elromlik a reflektor kapcsolója és a szakszervizben közlik velem, hogy e nélkülözhetetlen szerelvényből egyetlen árva darabjuk sincs, akkor megtehetem-e, hogy fölényesen visszautasítom a véletlenül éppen arra sündörgő szerelő ajánlatát, aki készséggel felajánlja: némi baksis fejében kéz alatt még ma megszerzi ami kell... Igaz, csaphatnék felháborodottan botrányt is, csak ez esetben másnap nem tudok elutazni. Folytassam a kesergést? Nos, ha végképp fölmondja a szolgálatot a tizenöt éves hűtőszekrényem, akkor megtehetem-e, hogy ne mozgassak meg minden követ ennek a sűrű hiánycikknek számító háztartási eszköznek a soron kívüli beszerzése érdekében? Megtenni megtehetem, csak ez esetben hónapokra egysíkúvá válik az étrendem, esetleg naponta többször vendéglőben kosztolhatok - ami nemcsak időrablóan kényelmetlen, hanem az új és egyre újabb árakon... hát, hogy is mondjam!... Ám hasonló a helyzet, ha csődöt mond az autóakkumulátor, ha nyáron akarok evezőt venni a fiamnak, ha elosztót keresek a villamossági cikkek szaküzletében; vagy ha mindezen megpróbáltatások miatt jócskán megtépett idegeimet - orvosi ajánlatra - C-vitaminnal próbálom jobb kondícióra serkenteni. A legkomolyabban állítom, kifejezetten hálás vagyok a sorsnak, hogy szépséges hazánkban jjem olyan rendkívül fejlett a társadalmi morál, amelyben szinte képtelenség megkülönböztetett előnyökhöz jutni. Mert hála a szent korrupciónak, az emberben legalább ott pislákol ama halovány remény, hogy így vagy úgy, de elintézi ügyesbajos dolgait. Csak azt kell kifürkészni, hogy hol és kinek a zsebébe kell csúsztatni egy bizonyos összeget. A baksisrendszer témájának ezt a szálát nem részletezem tovább^ mert soraimat valaki holmiféle feljelentésnek minősíthetné. Én viszont bevallottan védeni, nem pedig feljelenteni, azaz leleplezni akarom a korrupciót. Jelen helyzetben ugyanis életünknek nélkülözhetetlen részévé vált. Persze, erről lehet velem vitatkozni - elvégre demokrácia az már van! -, ám a lényegen ez vajmi keveset változtat. De legalább ennyire igaz az is, hogy lényegesen kevesebb embernek kellene korrumpálódnia, ha az egyszerű halandó bemenne a boltba és mindenből megvenné azt, ami a kedvére való. Tudom, ezzel az égvilágon semmi újat nem monötam. Mint ahogy az sem újdonság, hogy az áruhiány a hazai piacon - sajnos - folyamatos jelenség. Valamiféle alapvető gazdasági egyszeregy következménye, amely szerint azért nem növelhető az import, mert kevés az export; illetve azért kevés az export, mert hiányzik a hozzá szükséges import. Ez bizony olyan ördögi kör, amelyből kitörni csak a tág értelemben vett piaci egyensúly megteremtésével lehet. Azt meg a magamfajta, botcsinálta ökonómus is tudja, hogy ez csak össznépi áldozatok árán fog sikerülni. Egyelőre tudomásul kell például vennünk, hogy átmenetileg talán még a jelenlegi áruhiány is súlyosbodni fog; no és azt is, hogy legtöbbünk jövedelme aligha emelkedik majd' az áremelkedések arányában. Közben pedig vígan virágzik majd a korrupció, a baksisrendszer divatja! Mert akár csak rövidebb távon is nagyon utálnám, ha például működőképes reflektor nélkül kellene közlekednem. Ráadásul ezért még büntetést is kiróna rám a rendőr; természetesen: készpénzben! Ugyanis talán ő az egyetlen, akinek nem merem felajánlani, hogy mutyizzunk. Nem úgy a miniszter uraknak, akikkel viszont szívesen megosztanám a fizetésemet. Akkor ugyanis több pénzem maradna a baksisrendszer szilárdítására, és ritkábban jutna eszembe berzenkedni, akadékoskodó firkász módjára a közerkölcsöt (közerkölcsöt?!) rontani, a közhangulatot borzolni. Amíg az urak az ajánlatomon tűnődnek, maradok egy kis türelemmel és tisztelettel: