Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-30 / 203. szám, csütörtök

Zselev utasított, a rendőrség tétlenkedett (ČSTK) - Szófiában csak tegnap hozták nyilvánosságra Zseljo Zselev államfő szóvivőjének nyilatkozatát, amely megállapítja: Zselev a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka, amikor felgyújtották a Bolgár Szocialista.Párt (a volt BKP) székházát, három órán belül kétszer is utasította a belügyminisztérium szerveit, hogy fegyverek alkalmazása nélkül tegyenek meg minden törvényes intézkedést a zavargások megfékezésére. Ezeket a rendeleteket azonban nem vették figyelembe, ráadásul vissza is hívták a korábban kivezényelt különleges egységeket. Az arra vonatkozó parancsot sem teljesítették, hogy a székház előtti téren szereljenek fel hangszórókat, s ily módon közvetlen kapcsolatot teremtsenek a tömeggel. Nem említi viszont a szóvivői nyilatkozat, hogy mindebből milyen következtetéseket vont le az államfő akkor, amikor hétfőn reggel Sztojanov tábornokkal, megbízott belügyminiszterrel tárgyalt, aki az utasításokat kapta Zselevtöl. Szófiában most élesen bírálják, hogy a milícia és a tűzoltóság is tétlen volt a zavargások alatt. A rendőrök azzal magyarázzák a helyzetet, hogy számbelileg jóval kevesebben voltak mint a tüntetők. Szovjet-orosz csúcstalálkozó Kijárási tilalom Örményországban (ČSTK) - Mihail Gorbacsov szovjet államfő tegnap délelőtt a Kremlben találkozott Borisz Jelcinnel, az oroszországi parlament elnökével. A TASZSZ hírügynökség csak annyit közölt, hogy a háromórás megbeszélést az ország helyzetét érintő kérdések széles körének szentelték. Délután a szovjet-orosz csúcstalálkozó folytatódott, de erről sem kaptunk részletes tájékoztatást. Jerevánban tegnap hajnalban lelőtték Viktor Ajvanzjant, a köztársasági parlament képviselőjét. Ezt hivatalosan is bejelentette Levon Ter-Petroszjan, a parlament elnöke a testület tegnapi ülésén. A képviselőt az örmény Néppárt, a köztársaság egyik legnagyobb nem hivatalos fegyveres testületének székháza előtt lőtték le, kísérőjével együtt. Ter-Petroszjan bejelentése után a parlament egyhangúlag döntött a kijárási tilalom bevezetéséről. Ez este tíz órától reggel hatig lesz érvényben. Ugyanakkor a képviselők illegális szervezetnek minősítették az örmény Népi Hadsereget és határozatot hoztak fegyverei beszolgáltatásáról. Két távolmaradás mellett a parlament 170 tagja szavazott a határozatra, senki sem volt ellene: Az RMDSZ higgadtságra szólította fel a romániai magyarokat Megemlékezések a második bécsi döntésről (Munkatársunk telexjelentése) - Romániában tegnap széles körben emlékeztek meg a második bécsi döntés 50. évfordulójáról. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nyilatkozatot adott ki, amely hangsúlyozza: az akkori döntés önkényes volt, Erdély lakosságának megkérdezése nélkül került rá sor. Mint ismeretes, e döntés alapján Erdély északi része ismét visszakerült Magyarországhoz. A második világháború után ez a terület pedig újra Románia része lett. Az RMDSZ dokumentuma a továbbiakban azt húzza alá, a romániai magyarság megérti és átérzi azokat a sérelmeket, amelyek akkor a románságot érték, viszont a múlt tapasztalataiból okulni kell. A mai Európában nincs helye a népek akaratát semmibe vevő, erőszakos határrevíziónak, sem a nemzeti ellenségeskedésnek. A közös Európa eszméjével nem egyeztethető össze a nemzeti érdekek semmibe vétele, a nemzeti kizárólagosság, a nemzeti érzések manipulálása. Ilyen körülmények között a romániai magyarság aggodalommal állapítja meg, hogy bizonyos körök és szervezetek a bécsi diktátum 50. évfordulóját arra akarják kihasználnC hogy ellenségeskedést szítsanak az országban élő románok és magyarok között, illetve Románia és Magyarország között, s ezzel hátráltassák az ország belső demokratizálását csakúgy, mint a két ország közeledését és együttműködését. „Aggodalommal állapítjuk meg, hogy az évforduló kapcsán egyesek a gyűlölködés szellemét propagálják, a múltbeli - egészen más történelmi kontextusban bekövetkezett - eseményeket úgy igyekeznek beállítani, hogy azok ma indokul szolgálhassanak a nemzeti érzelmek felkorbácsolásához, a megfélemlítéshez, a számonkéréshez, netán akár a bosszúhoz is. Hamis, gyalázatosan rosszhiszemű hírek terjesztésével azt a látszatot próbálják kelteni, hogy Erdélyben általános feszültség és békétlenség uralkodik, hogy az ott élő román lakosság élete veszélyben forog és az erdélyi magyarság Magyarországgal összejátszva a román állam érdekei ellen tör." Az RMDSZ dokumentuma ezután három pontban foglalta össze azt, amit ezzel kapcsolatban a közvélemény tudomására kívánt hozni: 1. Ez a diverzió egyenes folytatása a Ceausescu-rendszer politikájának, amely sok éven át minden eszközzel igyekezett megakadályozni a nemzeti kisebbségek jogos igényeinek érvényesítését és ennek érdekében rágalmakat szórt mindazokra, akik a magyar és más kisebbségek jogaiért szót emeltek Romániában és külföldön. E rágalmak szerves Románia állami integritását veszélyeztetik. 2. A mai viszonyok között a diverziónak kettős célja van. Az első a nemzeti kisebbségek, főként a magyarság megfélemlítése, a második a közvélemény figyelmének elterelése az ország valódi súlyos problémáiról. Tekintettel a hónapok óta tapasztalható feszültségekre, ez a diverzió nagy veszélyt rejt magában: olyan etnikumközi válság kirobbanásával fenyeget, amely Romániát katasztrofális helyzetbe sodorhatja. A közvéleménynek tisztában kell lennie azzal, hogy ezt a veszélyt tudatosan idézik elő azok az erők, amelyek lényegében a hatalom erőszakos gyakorlásának a hívei, és véget akarnak vetni a demokratikus intézmények működésének. 3. Az elmúlt hónapok során a kormány több ízben is elmulasztotta kötelességének teljesítését, nem védte meg a közrendet, nern hárította el bizonyos felforgató, az ország helyzetét destabilizáló erők akcióit, beleértve azokat is, amelyek a nemzetiségi konfliktusokat robbantották ki. Ezért a kormányra nagy felelősség hárul, ha nem méri fel helyesen a valós helyzetet és nem teljesíti kötelességeit. A dokumentum végezetül felszólította a romániai magyar lakosságot, hogy higgadtan fogadja a mostani megemlékezéseket és ne válaszoljon a provokációkra. Felkérte a románokat is, ne tévesszék össze a szomorú évfordulóra való emlékezést a magyarellenességgel. A román parlament az évforduló alkalmából ülést tartott tegnap Bukarestben, az ország számos városában pedig román nagygyűléseket tartottak. . KOKES JÁNOS, Bukarest H Helybe jön a Nyugat ÚJ szú 1990. VIII. 30. Az NDK-ból áttelepült németek gondolatvilágának és viselkedésének kutatása a nyugatnémet szociológia önállósuló új ágazata. Hogyan viselkednek az új, számukra szokatlan körülmények között? Hogyan alkalmazkodnak hozzájuk, hogyan tagolódnak be új környezetükbe? Ezek a kérdések nem csupán érdekesek, hanem aktuálisak is, hiszen a német egyesülés folyamatában az NDK 16 millió lakosa lakhelyváltoztatás nélkül, helyben maradva kerül új társadalmi környezetbe. Nem ők vándorolnak ki egy másik világba, hanem ez a másik világ vándorol be az NDK-ba. Volker Ronge wuppertali egyetemi tanár összehasonlította a két nagy áttelepülési hullámot, az 1984est és az 1989-est. Nem csupán a mértékben nagy a különbség - 1984-ben 40 ezren távoztak Nyugatra, 1989-ben 344-ezren. A nyolcvannégyeseknek az akkori rendelkezések szerint átlagban két évet kellett várni a kitelepülésre, ezalatt nagy nyomás is nehezedett rájuk, ami erősítette akaratukat és öntudatukat. Ezzel szemben a nyolcvankilencesek a hirtelen magyar nyitás következtében egyik napról a másikra, jórészt felkészületlenül kerültek át a határ egyik oldaláról a másikra; nem volt idejük nyugodtan foglalkozni az ott rájuk váró problémákkal. A 84-es áttelepülők a munkaképes korú lakosság elitjéből verbuválódtak: a lakáspiacon enyhült, a munkaerőpiacon feszült volt a helyzet: de ők mentek munka után, nem várták meg, amíg a munka keresi meg őket. A számszerűség kilencszer nagyobb 1989-es áttelepülő-hullám nem• elitjellegú volt, hanem az NDKás átlagnak felelt meg. Kedvezett nekik a munkaerő-piaci konjunktúra, de annál feszültebb volt a helyzet a lakáspiacon, ami alaposan megnehezítette beilleszkedésüket a társadalomba. Teljesítményre orientált beállításuk és tapasztalataik alapján érthető idegenkedésük mindenféle szervezettől, főleg a szakszervezettől nem könnyíti meg befogadásukat az üzem társadalmába. Erre a magánéletbe és a családba való viszszavonulással válaszolnak - annál is inkább, mert míg az NDK-ban a munkatársi és a baráti kör majdhogynem azonos, addig Nyugat-Németországban a munka, a lakás és a szabadidő világa független egymástól. E nehézségek ellenére az átteleA jereváni kijárási tilalom hírét a TASZSZ hírügynökség is megerősítette, s szerinte az egész köztársaságban bevezették a rendkívüli állapotot. Ajvanzjan képviselő haláláról a TASZSZ nem tett említést. Viszont részletesen beszámolt arról, hogy az örmény fővárosban kora reggel az egyik negyedben lövöldözésre került sor, majd az összecsapások később átterjedtek a városközpontra. Az Örmény Népi Hadsereg tagjai állítólag támadást intéztek az örmény Nemzeti Mozgalom fegyveres erőinek főhadiszállása ellen, a harc kb. fél órán át tartott. A lett kormány úgy döntött, helyreállítja a köztársaság 1940 közepéig érvényes határait az Oroszországi Föderációval, Belorusziával, Észtországgal és Litvániával. Emellett határozott arról, október 1-től kezdődően összesen 10 vámhivatal fog működni az oroszországi és a belorusz határon. Kambodzsai válság Esély a rendezésre (ČSTK) - Átfogó kambodzsai rendezési tervet fogadott el kedden az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy menynyire javul a nagyhatalmak együttműködése az ENSZ talaján. A mostani keretmegállapodás az öt BT-tagállam képviselői január óta tartott hat ülésének az eredménye, amely véget vethet a kambodzsai polgárháborúnak. Már amennyiben a feltételekbe beleegyeznek a szemben álló kambodzsai felek is. A terv fő pontjai a következők: a szabad kambodzsai választásokig tartó átmeneti időszakban az ENSZ ellenőrzése alá vonnák az öt kulcsfontosságú minisztériumot (hadügy, külügy, pénzügy, közbiztonság és tájékoztatás), továbbá az ENSZ felügyelete mellett tűzszünet lépne életbe, lefegyvereznék a szemben álló fegyveres szervezeteket, megszerveznék a választásokat, s biztosítanák, hogy valamennyi vietnami katona elhagyja az ország területét. A rendezés kulcsfontosságú eleme a legfelsőbb nemzeti tanács felállítása, amely a szemben álló felek (a Hun Sen vezette kormány, a Khieu Samphan vezette vörös khmerek, a Son Sann, valamint a Norodom Szihanuk vezette frakció) képviselőiből állna. Az ENSZ rendezési terve nem rögzíti pontosan a tanács összetételét, megfigyelők szerint ez esetleg alapot adhat a további viszályokra. A dokumentum elfogadása egyben azt is jelenti, hogy Kína is lényegesen módosított álláspontján. Peking eddig egyoldalúan a vörös khmereket támogatta. Mindebben felfedezhető az a szándék, hogy Peking javítani kívánja nemzetközi tekintélyét, amely csorbát szenvedett a tavalyi diákmegmozdulások brutális elfojtása miatt. Li Peng kormányfő a kínai parlament irányító testületének ülésén kijelentette: Peking hajlandó a kapcsolatok normalizálásáról tárgyalni Vietnammal azt követően, hogy igazságos és ésszerű politikai rendezés születik a kambodzsai kérdésben. Azt állította: Hanoitól és a jelenlegi kambodzsai kormánytól függ, hogy milyen gyorsan születik meg a rendezés. pültek több, mint nyolcvan százaléka nem is gondol arra, hogy visszatérjen az NDK-ba. Ebben az is szerepet játszik, hogy a szocializmus úgynevezett vívmányai közül - a nyugat- és a keletnémetországi viszonyokat összehasonlítva - szinte csak a munkahely NDK-beli biztonságát honorálják egyöntetűen (a közvélemény-kutatás még ez év tavaszán volt). Nyugatnémet viszonylatban nem csupán a magas műszaki és munkaszervezési színvonalat részesítik előnyben, hanem a szigorú minőségi követelményeiket, a kedvező továbbképzési lehetőségeket, a munkatársakról való gondoskodást, az üzemi szociális járandóságokat és a rokonszenves üzemi klímát éppen úgy, mint az ellátást, a szabadidős lehetőségeket, a környezet védelmét, a lakásviszonyokat, az orvosi ellátást, a kulturális életet és a nyugdíjbiztosítást is. A magas életszínvonalért nem csak az áttelepültek hajlandók nagy teljesítményt nyújtani, hanem az NDK-ban maradt kollégáik is. Az ott működő nyugatnémet szakszervezeti funkcionáriusok panaszkodnak, hogy a dolgozókat csak a magas életszínvonal érdekli és értetlenek például azzal szemben, hogy a nyugatnémet szakszervezetek az úgynevezett új társadalmi mozgalmakkal való együttműködést erőltetik. TRUGLY ÖDÖN, Berlin Az Együttélés Politikai Mozgalom nyelvtörvényjavaslatánakalapelvei Az Együttélés Politikai Mozgalom Központi Ügyvivői Testülete 1990. augusztus 17-én és 25-én megtárgyalta a hivatalos nyelvhasználat körül kialakult helyzetet. A szlovák nyelv hivatalos használata kapcsán mesterségesen felkorbácsolt hangulatban több, a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatát korlátozó vagy azt teljes mértékben diszkrimináló nyelvtörvényjavaslat látott napvilágot. Ezek a nyelvi kizárólagosságra, a nyelvi nacionalizmusra építenek, így nem az emberi és kisebbségi jogok megtartásán alapuló demokratikus jogállam irányába mutatnak. Alapvető jogok megtagadásával feszültséget teremtenek, ahelyett, hogy e jogokat respektáló törvényekkel tiszta jogi helyzetet és ezáltal kölcsönös jogbiztonságot és toleranciát teremtenének. E diszkrimináción alapuló nyelvtörvényjavaslatok ellentétben vannak továbbá a hatályos nemzetiségi alkotmánytörvénnyel és a nemzetközi egyezségokmányokkal. Véleményünk szerint az új nyelvtörvény semmiképpen sem nyújthat kevesebbet a nemzeti kisebbségeknek, mint amennyit az első Csehszlovák Köztársaság hasonló jellegű törvényei és kormányrendeletei nyújtottak ezen a téren, s kell hogy összhangban legyenek a művelt európai országok pozitív példáival (Finnország, Svájc, Belgium, Dél-Tirol stb.). Mozgalmunk programjából kiindulva, ebben a szellemben tartjuk fontosnak a nyelvi diszkrimináció minden fajtájának kiiktatását, s ennek érdekében. hozzuk nyilvánosságra azokat az alapelveket, amelyeknek, véleményünk szerint, érvényesülniük kell a hivatalos nyelvhasználatról kidolgozandó, idővel elfogadásra kerülő törvénytervezetben. ELSŐ ALAPELV E törvénytervezet célja legyen a Csehszlovákiában élö nemzetinyelvi kisebbségek hivatalos nyelvhasználati jogának biztosítása és szabályozása az egyes kisebbségek által lakott területeken. Ennek a szabályozásnak tekintettel kell lennie az adott kisebbség riemzetinyelvi fejlettségének fokára, továbbá összhangban kell lennie a CSSZSZK kormánya által is elfogadott nemzetközi egyezségokmányokkal. MÁSODIK ALAPELV Minden polgár alapvető emberi joga, hogy szabadon megvallhassa anyanyelvét. Bizonyos anyanyelvi közösséghez való tartozás senki számára nem jelenthet sem előnyt, sem hátrányt. A nyelvi közösségekhez való tartozás szabad megvallása az egyén kizárólagos és elvitathatatlan emberi joga. Anyanyelvének használata a magán- vagy hivatalos érintkezésben senki számára sem lehet hátrányos kihatással. HARMADIK ALAPELV Azon közigazgatási egységek és területek hivatalaiban, hatóságainál és szerveinéi (községek, városok és városkerületek, politikai-közigazgatási járások és kerületek, esetleg a jövőben létrehozandó más új területi egységek), amelyekben az utolsó népszámláláskor az egyes nemzeti-nyelvi kisebbségekhez tartozó lakosság aránya elérte a 10 százalékot, vagy a legalsóbb önkormányzati egységeknél 1000 föt a) a polgárnak joga van minden közigazgatási és jogi aktusnál saját anyanyelvét használni szóban és írásban, legyen az bármilyen hivatalos jellegű érintkezés az állami és közigazgatási hatósággal és hivatalokkal, bíróságokkal, intézményekkel, valamint a különböző fokú önkormányzati szervekkel stb.; b) a nemzeti-nyelvi kisebbség nyelvén beérkezett írásos beadványokra a választ a hivataloknak a beadvány nyelvén is mindenkor ki kell adni; az ügyintézés ezáltal semmilyen késedelmet nem szenvedhet. NEGYEDIK ALAPELV A vádemelésről szóló határozatot, a vádiratot és a bírósági ítéletet a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek - amennyiben azok nemzeti-nyelvi hovatartozásáról az illetékes szervnek pozitív tudomása van - anyanyelvükön is mindenkor kézbesíteni kell. ÖTÖDIK ALAPELV A köztársaság polgárainak saját anyanyelven benyújtott írásos beadványait valamennyi államhatalmi, közigazgatási, igazságszolgáltatási és közbiztonsági szerv és hatóság köteles elfogadni, illetve azzal érdemben foglalkozni, azonos nyelvű választ azonban csak a harmadik alapelv feltételeinek fennállása esetében köteles adni. HATODIK ALAPELV A harmadik alapelv rendelkezései a helyi önkormányzati és képviseleti szervekre és hivatalokra is vonatkoznak, úgyszintén a politikai pártokra és mozgalmakra, a társadalmi és kulturális szervezetekre, az egyházakra, valamint a gazdasági és egyéb társulásokra, vállalkozásokra stb., amennyiben azok tagjainak legalább 10 százaléka valamely nemzeti nyelvi kisebbséghez tartozik. Ilyen esetekben a nemzeti nyelvi kisebbség nyelve is tárgyalási és ügyviteli nyelvnek számít. HETEDIK ALAPELV A harmadik alapelv első bekezdésében lefektetett feltételek fennállása esetén érvényesíteni kell a két-, esetleg többnyelvűség elvét a hivatalos közlönyök, felhívások és közlemények kibocsátásakor, valamint a hivatalos nyomtatványok megszövegezésében. Hasonlóképpen az állami és közigazgatási hivatalok, szervek, hatóságok és intézmények, valamint a bíróságok megjelölésekor is érvényesülnie kell a nemzeti nyelvi kisebbségek nyelvének. Ugyanez vonatkozik a városok és városkerületek, községek és községrészek, utcák és terek megjelölésére, továbbá a figyelmeztető és eligazító táblák és jelek szövegére, valamint a szolgáltatások terén alkalmazásra kerülő feliratokra. A nemzeti nyelvi kisebbség tagjainak anyakönyvezése a szülők kérése alapján az újszülött nevének anyanyelvi formáján történik. Biztosítani kell továbbá a családnevek torzítatlan formában való hivatalos használatát. NYOLCADIK ALAPELV A törvények, valamint az egyéb törvényerejű rendeletek és hivatalos intézkedések a nemzeti kisebbségek nyelvén is közzé tétetnek. Ez vonatkozik a központi hivatalok által kibocsátott nyomtatványokra is, mint például az adóbevallások, iparengedélyek, népszámlálási ívek, választási lapok, nyugdíj kérelmek és végzések stb. Szilárd meggyőződésünk, hogy až itt rögzített alapelvek méltányolása nagymértékben megszilárdítja országunk nemzeti kisebbségeinek állampolgári és társadalmi tudatát, s ezáltal fontos tényezőjévé válik a nemzeti megbékélés folyamatának.