Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-01 / 178. szám, szerda

Gorbacsov szabadságon, Kulagin perli ót (ČSTK) - Mihail Gorbacsov elutazott nyári szabadságára, amelyet hagyományosan a Krímen tölt - közölte tegnap a TASZSZ hírügynökség. Mihail Gorbacsov általában 2-4 hétig van szabadságon, külföldi megfigyelők szerint azonban az idén nyilván rövidebb ideig lesz távol Moszkvából. Augusztus 10-én jár ugyanis le az az ultimátum, amelyet az államfő adott a kaukázusi és a közép-ázsiai fegyveres nacionalista csoportoknak a fegyverletételre. Augusztus közepén ezenkívül összeülnek a parlamenti bizottságok, hogy megvitassák a gazdasági reform programjának átdolgozott javaslatát. A program első verzióját a parlament júniusban visszautasította, s Nyikolaj Rizskov miniszterelnököt kötelezte az átdolgozásra. Oleg Kulagin, a KGB volt tábornoka a moszkvai városi bíróságon pert indított Mihail Gorbacsov államfő, Nyikolaj Rizskov miniszterelnök és Vlagyimir Kljucskov, a KGB elnöke ellen. így reagált a személyével szemben elrendelt szankciókra, melyeket törvényellenesnek tart. ' A KGB volt magas rangú tisztjét a közelmúltban a kormányszervek államtitkok elárulásával vádoltak, megfosztották vezérőrnagyi katonai rangjától, kitüntetéseitől és nyugdíjától. Erre azt követően került sor, hogy a sajtóban Kalugin keményen bírálta a KGB-t, amiért még mindig nem mondott le a régi munkamódszerekről. A KGB ezeket a kijelentéseket cáfolta. Moszkva kemény álláspontra helyezkedett a grúz ellenzék immár négy napja tartó vasúti blokádjával szemben. A központi közlekedési minisztérium bejelentette, ezentúl csak élelmiszereket szállítanak Grúziába. Azzal fenyegetőzött, hogy esetleg az élelmiszer-szállításokat is leál• lítják, ha nem szűnik meg a blokád. „Ez kemény lépés, de nincs más út" - mondta a televízióban Vlagyimir Ginyko, a közlekedési miniszter első helyettese. A központi napilapok is elítélték a grúz független szervezetek akcióját, amellyel többpárti szabad választások kiírását követelik. A Trud például azt írta, hogy azoknak, akik politikai furkósbotként használták fel a vasutat, 200 millió rubelt kellene fizetniük a tízezer vagon veszteglésével okozott károkért. A probléma aligha fog gyorsan megoldódni, ugyanis a köztársaság vezetése nem akar engedni az ellenzék nyomásának, s bejelentette, leghamarabb augusztus 17-én kerül csak a napirendre a parlamentben a választási törvény tervezete. Az ellenzék is makacsul ragaszkodik követeléséhez, hogy legkésőbb augusztus 7-én üljön össze a törvényhozás. Trinidad-Tobago A kormány megállapodott a lázadókkal (ČSTK) - Trinidad és Tobago kormányának szóvivője hétfőn este bejelentette, megállapodás született a több mint 30 túsz, köztük a miniszterelnök szabadon bocsátásáról, őket a muzulmán puccsisták tartják fogva a múlt hét vége óta. A Reuter szerint a megállapodás értelmében a televízió és a parlament épületében tartott személyeket minden feltétel nélkül elengedik, a lázadók pedig szabadon visszatérhetnek falvaikba. A lázadók szóvivője is megerősítette a megállapodás megkötését. Hozzáfűzte, a túszok elengedése fokozatosan fog történni, a felkelők pedig amnesztiát kapnak. Vezérük, Jaszin abu Bakr tagja lesz annak az ideiglenes kormánynak, amely azonnal megalakul Robinson miniszterelnök lemondása után, s 90 napon át fogja igazgatni a szigetországot, egészen a választások megtartásáig. Robinson, a mohamedán pucscsisták által fogva tartott trinidadi miniszterelnök keddre virradóra felszólította a szigetország fegyveres erőit, Joseph Theodor főparancsnokkal az élen, hogy teljesítsék a felkelőkkel hétfőn lezajlott tárgyalásokon született megállapodás feltételeit, s ily módon vessenek véget a konfliktusoknak. A karibi térség országai aggodalmukat fejezték ki a trinidadi fővárosban, Port of Spainban zajló események miatt. Néhány ország felajánlotta Trinidadnak a katonai segítséget. Patterson jamaicai miniszterelnök hétfőn kijelentette, hogy Barbadosból, amely Trinidad közelében fekszik, már elindult egy jamaicai zászlóalj a trinidadi fővárosba. A barbadosi hadsereg harci készültségben van. A legújabb hírek szerint Antigua és Barbuda kis karibi állam tíz katonát vezényelt Trinidadba. KEVESEBB TÁBORNOK A PENTAGONBAN Nehéz búcsút venni... (ČSTK) - Richard Cheney amerikai hadügyminiszter úgy döntött, hogy saját környezetében is hozzálát a „leszereléshez". A Pentagon vezetőjének személyes stábját alkotó 27 tábornok és tengernagy közül 13-nak meg kell válnia tisztségétől. Ezeket az állásokat vagy teljes mértékben felszámolják, vagy alacsonyabb rangú tiszteket, illetve polgári személyeket neveznek ki a funkciókba - közölték hétfőn a Pentagonban. Moszkvában él a „katyni hóhér" (ČSTK) - Aleksander Bentkowski lengyel igazságügyminiszter Alekszandr Szuharevnek, a Szovjetunió főügyészének címezte kérését, hogy hallgassák ki Pjotr Szoprunyenkót, az NKVD (titkosrendőrség) volt őrnagyát, aki jelenleg Moszkvában él, s aki 50 évvel ezelőtt aláírta az utasítást a lengyel tisztek kivégzésére a katyni erdőben. A lengyel miniszter kérte, hogy a kihallgatásra a lengyel ügyészség magas rangú képviselőjének jelenlétében kerüljön sor. A lengyel szervek ugyanis megállapították, hogy a megölt tisztek névsorai alatt éppen Szoprunyenko aláírása áll. ötven évi hallgatás után a szovjet hatóságok az idén ismerték el, hogy az NKVD felelős a lengyel tisztek 1939-ben történt lemészárlásáért a katyni erdőben. Az idén áprilisig az a hivatalos verzió volt érvényben, miszerint ezt a szörnyű bűntényt a náci megszállók hajtották végre. Nesze semmi... (ČSTK) - Kötelező ígéretek nélkül reagált George Bush amerikai elnök Ivars Godmanis lett kormányfő kérésére, hogy az Egyesült Államok műszaki segítséggel és beruházásokkal járuljon hozzá Lettország nagyobb függetlenségéhez a Szovjetuniótól. Steve Hart, az amerikai kormány szóvivőjének helyettese azt mondta, a hétfő esti találkozón Bush elnök Godmanisnak megerősítette, hogy elismeri a balti államok jogát a függetlenségre, de semmilyen ígéreteket sem tett. A találkozó utáni sajtóértekezletén Godmanis kijelentette, Bush „teljes komolysággal" megígérte neki, foglalkozni fognak azzal, hogyan támogassák a lett nép útját a függetlenség felé. A döntés az említett tisztek munkaszerződései lejártakor lép érvénybe. „Nem tarthatjuk legharcedzettebb és legtapasztaltabb embereinket a Pentagonban olyan helyeken, amelyeket polgári személyek vagy alacsonyabb rangú tisztek is betölthetnek" - jelentette ki Cheney. „Azokat a tábornokokat és tengernagyokat, akik maradnak, a parancsnoki posztokon kell kihasználni, a legfontosabb katonai döntéseket kell meghozniuk". A Pentagon vezetője már a múlt hónapban bejelentette, hogy összesen 78-cal csökkenti azoknak a főtiszteknek a számát, akik közvetlenül a hadügyminisztériumban dolgoznak, összesen 1073 ilyen tábornok és tengernagy van. Hogy mennyi lesz a megtakarítás, azt még nem számították ki. Az információk szerint egy egycsillagos amerikai tábornok évente 69 ezer dollárt keres, a különböző pótlékok nélkül. A négycsillagos tábornokok jövedelme eléri a 83 ezer dollárt. Tízszeres áron Búcsú a KGST-től A Magyar Államvasutak felmondta a KGST-országok vasúti egyezményét. A féléves felmondási idő lejárta után várhatóan 1991. január 1-től például a Budapestről Pozsonyba tartó utasnak tízszer többet kell fizetnie, mint eddig. A MÁV ezen lépése egyúttal a nagyban kereskedő lengyel turisták alól is kihúzza a vonatokat, mert nem éri majd meg nekik munkaruhákkal, olcsó gyermekholmikkal, cipőkkel megpakolva évente többször is átutazniuk Szlovákiát. Für Lajos honvédelmi miniszter napiparancsában visszavette a Magyar Honvédség aktív állományába Bokor Imre nyugdíjaztatott ezredest, aki a Kiskirályok mundérban című könyvével az emlékezetes Czinegebotrány kirobbantója volt. -vpgMagyarország Érvénytelen igenek ÚJ szú 1990. ym. 1. A közvélemény-kutatók nyertek a vasárnapi magyarországi népszavazáson. Jól becsülték meg, hogy a választópolgárok a közvetlen, nép általi elnökválasztásra fognak voksolni. Az ország pedig elvesztett jó negyedmilliárd forintot és egy illúziót, miszerint a rendszerváltoztatás részkérdései a felhőtlen nyári kánikulában is érdeklik az állampolgárokat. Voltaképpen a szocialisták tévedtek, hiszen a parlamenten kívüli pártok a közvetlen elnökválasztást támogatták: a legszervezettebb erőként jellemezhető, nevét Munkáspártra egyszerűsítő MSZMP, a Néppárt, sőt még a Nemzeti Kisgazdapárt is. Mivel a szabaddemokraták sem indítottak plakátháborút a népszavazás bojkottálására, a sokszínű egységfront sikerrel kecsegtetett. Nos, ez érvénytelen formában be is jött... Kérdés, mit jelent a vasárnapi eredmény(telenség) a szeptember végi önkormányzati választások szempontjából? A tartózkodás megakadályozza az új helyhatóságok felállását? Ilyen következtetést azért nem lehet levonni. Elsősorban a kisebb településeken már jó három éve tapasztalható, hogy szeretnének szakítani a korábbi közigazgatási -formákkal. Ennek példái voltak más, a községek önállóvá válásáról döntő helyi népszavazások, amelyek mind érvényesek voltak és 90 százalékban az addig több községet irányító közös tanácsok felbomlásával jártak. Most a hatpárti egyeztető tárgyalásokon jóváhagyták az önkormányzati törvényjavaslat főbb irányelveit. Például zöld utat adnak a javaslatban a tízezer lakosnál kisebb lélekszámú településeknek, hogy a polgármestereiket maguk válasszák meg. Vagyis az önkormányzati törvény várhatóan tartalmazza a kistelepülések és a kisvárosok minden régi kérését, tehát a választópolgárok szívesen elmennek majd szavazni. Most a legtöbb választó nem értette, miért olyan fontos a köztársasági elnök közvetlen megválasztása, a politikusabb érdeklődésűek pedig a magyar elnök „gyengének" minősíthető alkotmányos jogosítványait ismerve a népszavazásnak nem tulajdonítottak jelentőséget. Egy igazi konszenzust azért hozott a sikertelen referendum. A hétfő esti tévéhíradóban megszólaltatott frakcióvezetők a népszavazási törvény szükségszerű szigorításáról beszéltek, hogy ilyenre csak valódi sorskérdésekben kerüljön sor. így például a referendum kötelező kiírásához szükséges támogató aláírások számát a mostani százezerről félmillióra emelnék és korlátoznák az,, autogrammok'' gyűjtésének idejét. A mai szabályozás szerint ugyanis akár évtizedeken át is gyűjtögethetik az aláírásokat. Ha az időkorlátozást hangsúlyozó dr. Tölgyessy Péter nevéhez - az SZDSZ frakcióvezetőjéhez - fűződő véleményt magukévá teszik a képviselők, a szakszervezetek nem fognak neki örülni. Az egykori államszakszervezetek utószövetsége ugyanis népszavazáson szeretné megerősíteni" a szakszervezeti jogokat. Ha az aláírásgyűjtő akciójuk továbbra is ilyen „sikeres" lesz, tíz év múlva talán összegyűlik a félmillió hitelesített aláírás... V. PAIS GÁBOR AFGÁN RENDEZÉS N

em titok, hogy Eduard Sevardnadze szovjet és James Baker amerikai külügyminiszter holnapi irkutszki tárgyalásainak egyik legfontosabb témája az afgán rendezés lesz. Gyakran egymásnak ellentmondó jelentéseket kaptunk erről a témáról az utóbbi napokban. A múlt hét elején az ABC tévétársaság röppentette fel a hírt, hogy a két nagyhatalom elvben megállapodott a rendezés fő kérdéseiben, s ezeket a két külügyminiszter Irkutszkban szentesíti is. Viszont két nappal később Baker tagadta, hogy ennyire közel kerültek volna az álláspontok. Az amerikai külügyminiszter biztosan tudja, hogy mit miért mond, ezért nem lenne ildomos jóslatokba bocsátkozni arról, hogy lesz-e megállapodás vagy sem. De tény: az afganisztáni helyzet már nagyon megérett arra, hogy a két nagyhatalom egy újabb lépésre szánja el magát. E helyzet rövid forgatókönyvéhez tartozik: a Szovjetunió a genfi megállapodásokkal összhangban tavaly februárban, az utolsó katonát is kivonta Afganisztánból. Ekkor főleg Nyugaton volt általános az a vélemény, hogy a Nadzsibullah-rezsim heteken belül kártyavárként omlik össze. Ezt vallotta az USA, s erre számítottak a mudzsahidek különböző frakciói is. De nem így történt. A Genfben rögzített elveknek - amúgy is rendre megsértették őket - volt egy alapvető gyengeségük. Nem kötelezték Washingtont, hogy állítsa le a mudzsahideknek nyújtott támogatást, Moszkvát pedig arra, hogy szüntesse be a kabuli kormánynak nyújtott katonai segítséget. Ezért folytatódhatott a vérontás. Nyilvánvaló: mindkét oldalon bíztak a katonai sikerben. Presztízsveszteség volt az USA és a mudzsahidek számára, hogy a nagyhangú nyilatkozatokkal ellentétben nem tudták legyűrni a kormánycsapatokat. Persze ez annak tudható be, hogy a szovjet csapatok nagy mennyiségű korszerű haditechnikát hagytak hátra, s naponta érkeztek a kabuli repülőtérre a nagy szovjet szállítógépek. Mindezt a másik oldalon az USA ellensúlyozta. Úgy a szovjet kivonulás óta eltelt másfél esztendő egyedüli kézzelfogható „eredménye" az, hogy a további rendkívül súlyos emberi és anyagi áldozatokat kellett elszenvednie az országnak. Katonailag valamilyen állóháború, patthelyzet alakult ki. O-7ületett ugyan több javaslat O^ is, de az említett okok miatt nem vezettek eredményre. Főleg Nadzsibullah szorgalmazta a nemzeti megbékélés kormányának a megalakítását, felajánlva a mudzsahideknek a kormányban való részvételt. Az egymás között is torzsalkodó lázadók azonban egy dologban egyetértettek, s következetesen ragaszkodtak is hozzá: Nadzsibullah és pártja, az ANDP nem kaphat helyet az új vezetésben. Ez a követelés éppen a hadihelyzet miatt volt irreális, túlzott, hiszen nem lehetett elvárni az ANDP-től, hogy önként kivonuljon a hatalomból, kitéve tagjait a mudzsahidek esetleges bosszújának. Újabb fejezet kezdődött a május végi - június eleji szovjet-amerikai csúcstalálkozó körüli napokban. Nadzsibullah Málta előtt üzenetet intézett Bushhoz és Gorbacsovhoz, szorgalmazta a politikai rendezést. Mondván: Afganisztán nem lesz kommunista ország, bevezetik a többpártrendszert, szabad választásokat tartanak, az erők megosztják egymás között a hatalmat. Június végén aztán megtartották a párt kongresszusát. Ezen az ANDP-ből a Haza Pártja lett. Csakhogy elnökévé ismét Nadzsibullahot választották. Ezért az ellenzék nem hitt az egészben, mondván, hogy csupán a régi köpönyegen fordítottak egyet a kommunisták, hiába ígérte Nadzsibullah a hatalmi monopólium feladását, a szakítást az egyetlen ideológiával. Nadzsibullah korábban az afgán nép megmentőinek nevezte a szovjet katonákat, s ezért hiába jelentette ki a kongresszuson, hogy „a szovjet csapatok invázióját a történelemnek kell elbírálnia, de az már most is bizonyos, hogy a bevonulás nem szolgálta Afganisztán érdekeit" - a mudzsahidek nem hittek és nem hisznek neki, bár amit mondott, abban sok az igazság. Megoldás előtt? Amint az utóbbi hetekben kiszivárgott, nem sokkal a máltai csúcs után Moszkva új ajánlattal fordult Washingtonhoz. A tervet az afgán probléma ismert szakértője, az a Julij Voroncov dolgozta ki, aki korábban egyidejűleg volt első külügyminiszter-helyettes és kabuli nagykövet. Megfigyelők úgy vélték, hogy az új szovjet javaslat közel áll az amerikai elképzeléshez, illetve azt veszi alapul. Mint már szó volt róla, a fő ütközőpont Nadzsibullah személye. Az USA az államfő nélkül, a mudzsahidek irányítása alatt megszervezett választásokat akart Afganisztánban. Moszkva egyetértett a választásokkal, de úgy, hogy Nadzsibullahék irányításával tartsák azokat. Voroncov kompromisszuma a következő: Nadzsibullah megtartaná elnöki posztját a választások idejére, de hatalma csupán jelképes lenne. Mert a tényleges erőközpontokat, mint a hadsereg, a hírszerzés és a tömegtájékoztatás, a kormány és a mudzsahidek képviselőiből álló választási bizottság ellenőrizné. Mindezt a múlt héten a megbékélés érdekében Nadzsibullah is elfogadta. Ésszerűnek tűnik ez a kompromisszumos javaslat, tekintve, hogy katonai úton nem tudnák megingatni Nadzsibullah pozícióit, még a februári, a Tanai védelmi miniszter vezetésével elkövetett puccskísérlet után sem. Nyitott kérdés az, hogyan lehetne rábírni a széthúzó ellenzéket, hogy egységesen elfogadja a kompromisszumot, hiszen vezetőinek legutóbbi nyilatkozatai szerint semmilyen formában nem kívánnak a jövőben együttműködni Nadzsibullahhal. Ha Baker és Sevardnadze aláírná a megállapodást arról, hogy kölcsönösen beszüntetik a szembenálló afgán felek támogatását, hamarosan ki lehetne hirdetni a tűzszünetet és megkezdeni a tárgyalásokat az új afgán kormány megalakításáról - vélik a szakírók. De van egy újabb figyelemre méltó fejleménye az ügynek. Nadzsibullah vasárnap - nagyon figyeljünk a kabuli rádió fogalmazására - rövid látogatásra és egyúttal gyógykezelésre utazott a Szovjetunióba. M

otoszkál az ördög az emberben, mert a rövid látogatás még hagyján, de a gyógykezelés is rövid? Ha nem: egy államfő éppen sorsdöntő tárgyalások idején hagyja ott az ennyire zűrzavaros országot? Ha a brezsnyevi külpolitikai irányvonal lenne érvényes, az ember feltenné magában a kérdést, netán új állandó lakóhelyet keres magának Nadzsibullah? A glasznoszty korszakában viszont nem illik rosszmájúskodni - igaz ezt megtiltani sem lehet. Mert ha nem adnak átfogó és alapos tájékoztatást az ügyről, mindenki olyan következtetéseket vonhat le, amilyet csak akar. MALINÁK ISTVÁN Vita a kommunisták szerepéről (ČSTK) - Pretoria közelében, titkos helyen kezdődött meg hétfőn a Dél-afrikai Köztársaság kormányának kétnapos ülése. A napirend is titkos, de nyilvánvalóan Frederik Willem de Klerk államfő kisebbségi fehér kormányának stratégiáját vitatják meg az Afrikai Nemzeti Kongreszszussal (ANC) folytatandó tárgyalások második fordulója előtt. Az augusztus 6-án kezdődő tanácskozásnak kellene felszámolnia azokat az akadályokat, amelyek még az apartheid felszámolásáról és a választójoggal nem rendelkező néger többség diszkriminálásáról folytatandó megbeszélések útjában állnak. Megfigyelők szerint a kormány nyilván megvitatja Nelson Mandelának, az ANC vezetőjének elutasító válaszát de Klerk azon követelésére, hogy az augusztusi tárgyalásokon ne legyen az ANC küldöttségének a tagja Joe Slovo, a Dél-afrikai Kommunista Párt főtitkára. Ugyancsak hétfőn kezdte meg tanácskozását az ANC nemzeti végrehajtó bizottsága, s nyilván ugyanezekről a témákról. A Slovo körüli vitákat az indította el, hogy a titkosrendőrség azt állította, a dél-afrikai kommunisták fegyveres puccsra készülnek. Slovo a titkosrendőrség hazugságának minősítette ezt a vádat.