Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-23 / 197. szám, csütörtök

Castro magányos harca FOLYTATÓDIK A DÁTUMHÁBORÚ Váratlan fordulat: Kohl elfogadta a szociáldemokraták javaslatát (ČSTK) - A német egyesítéssel kapcsolatos, hetek óta tartó dátumháború kedden új fejezetéhez érkezett, amely tovább élezte a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták közötti ellentéteket. A keletnémet parlamenti pártok ugyanis egyetértésre jutottak abban, hogy az NDK október 14-én fog csatlakozni az NSZK-hoz, de erről öt nappal korábban, vagyis október 9-én kell majd döntenie a berlini Népi Kamarának. A megállapodás után azonban az SPD vezetősége bírálta saját parlementi frakciójának vezetőjét, Richard Schrödert, mondván, nem volt felhatalmazása arra, hogy elfogadja ezt a terminust. Schroder ezért le is mondott. Nem sokkal ezt követően pedig Hans-Jochen Vogel, a nyugatnémet SPD elnöke ismét kijelentette, pártja ragaszkodik (ČSTK) - George Bush amerikai elnök hétfőn, a Csehszlovákia elleni invázió 22. évfordulójának előestéjén újabb törvényt írt alá, amely további lépést jelent ahhoz, hogy Csehszlovákia megkapja a legnagyobb kereskedelmi kedvezményeket. Az 1990-es évre szóló kereskedelmi és vámtörvény jóváhagyásakor az elnök elmondta, megnyílt az út a Csehszlovákiával és a Szovjetunióval kötendő történelmi jelentőségű kereskedelmi szerződések ratifikálása felé. A kereskedelmi szerződés, amelyet az USA eddig nem ratifikált, elengedhetetlenül szükséges a legnagyobb kedvezmények megadásához. A törvény kivonja Csehszlovákiát a Jackson-Vanik törvénykiegészítés hatálya alól. (ČSTK) - Frederik de Klerk délafrikai államfő kedden több fekete csoport vezetőivel tárgyalt a Johannesburg elővárosaiban hetek óta dúló véres harcok beszüntetéséről. A rendőri jelentések szerint kilenc nap alatt 444 ember vesztette életét és 1450 személy sebesült meg. Desmond Tutu Nobel-békedíjas érsek, ismert polgárjogi harcos emiatt szakította meg kanadai útját és tért vissza Dél-Afrikába. „Elviselhetetlen ez a mészárlás" - mondotta. Az államfő, s több polgárjogi vezető is nem egy alkalommal szólítottak már fel a megbékélésre - eredménytelenül. Az összecsapások a zuluk és a kosza törzsbeliek között folynak. A zulukat a Buthelezi vezette Inkatahhoz, hogy az egyesülés jóval korábban, vagyis szeptember 15-én történjen meg. (Elég szűkös ez a határidő, hiszen három nappal korábban, szeptember 12-én tartják a négy plusz kettő fórum keretében valószínűleg utolsó tárgyalási fordulójukat a hat érintett ország külügyminiszterei, s ezen hagyják jóvá az egyesítés külső feltételeit rögzítő okmányt.) Az október 14-i dátum tehát iSmét veszélybe került, mivel jóváhagyásához kétharmados parlamenti többségre van szükség, enynyire pedig Lothar de Maiziere kormányfő nem számíthat, mivel az SPD otthagyta a kormánykoalíciót és ellenzékbe vonult. így a 400 tagú keletnémet parlamentben a CDU csak 192 szavazatra számíthat. Tegnap délután váratlan fordulat történt ez ügyben, bonni kormányA Kongresszusnak most 60 napja van arra, hogy jóváhagyja a kereskedelmi megállapodást, valamint a kedvezmények megadásához szükséges dokumentumokat. Charles Vanik egykori szenátor - egyébként cseh származású -, az említett törvénykiegészítés társszerzője, a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának nyilatkozva azt mondta, hogy teljes mértékben egyetért Bush döntésével. „Végeredményben én vetettem fel elsőként, hogy Csehszlovákiának oda kell ítélni a legnagyobb kedvezmények elvét. Nézetem szerint az elnök mostani döntését támogatni fogják, s a Kongreszszus két-három héten belül talán igent is mond rá. ha tömöríti, míg a kószák többsége az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak (ANC) a híve. A dél-afrikai nyilvánosság sürgeti a két szemben álló mozgalom vezetőinek, Nelson Mandelának és Buthelezinek a találkozóját, erre azonban eddig nem került sor. Nelson Mandela felesége, Winnie lett az ANC szociális ügyekkel foglalkozó hivatalának a vezetője. Az ő feladata lesz többek között lakásról és élelmiszerről gondoskodni több mint 20 ezer menekült számára, akik a dél-afrikai kormány és az ANC közötti nemrégiben született megállapodás értelmében még az idén megkezdhetik hazatérésüket. források jelentették, hogy Helmut Kohl nyugatnémet kancellár megváltoztatta eddigi álláspontját, támogatja azt, hogy az egyesülés már szeptemberben megtörténjen. A Reuter által idézett források közölték, hogy erre az NDK katasztrofális gazdasági helyzete kényszerítette rá a kancellárt, aki így lényegében elfogadta a szociáldemokraták érvelését. ... Több ezer kelet-berlini közalkalmazott lépett kedden rövid figyelmeztető sztrájkba. A tűzoltók, a közlekedési vállalatok alkalmazottai és az egészségügyi dolgozók béremelést követeltek. A sztrájk főleg a városi közlekedésben okozott gondokat. . . , A Hamburger Abendblatt lap értesülése szerint a Szovjetunió több milliárd márkás segélyre tart igényt annak fejében, hogy kivonja csapatait a jelenlegi NDK területéről. Ez állítólag abból a gazdasági szerződés-tervezetből tűnik ki, amelyet a múlt héten nyújtottak át Moszkvában Genscher külügyminiszternek. A szovjet csapatoknak 1994-ig kellene távozniuk, s kivonásukért Bonnak 2,5 milliárd márkát kellene fizetnie. Ebből 1,5 milliárdot Moszkva kamatmentes hitelként szeretne megkapni, a többit pedig közvetlen gazdasági segélyként. Ebből szeretne a Szovjetunió évente hozzávetőleg 10 ezer lakást felépíteni. Alkotmánymódosítás Libanonban (ČSTK) - A libanoni parlament keddi ülésén lényegesen módosította az alkotmányt, s ezáltal a muzulmánok nagyobb részt kapnak az ország irányításában. A 99 tagú parlamentnek jelenleg már csak 70 képviselője él, közülük 51-en vettek részt az ülésen, s az 1943-as, a hatalom elosztásáról rendelkező charta módosítása mellett 48-an szavaztak. Az alkotmánymódosítás értelmében 108-ra emelik a képviselői mandátumok számát, ezek felét a keresztények, felét a muzulmán politikusok kapják. A parlamenti helyek elosztása eddig 4:5 arányú volt a muzulmánok rovására. Az elnök jogköre pedig a jövőben az egész kormányra kiterjed. Eddig hagyományosan a keresztények domináltak Libanon politikai életében - az államfő is maronita keresztény volt, bára muzulmán lakosság van többségben. Eddig szunnita muzulmán volt mindig a miniszterelnök és síita a parlament ejnöke. A képviselők - a tavalyi taifi megállapodásokból kiindulva - követelték, hogy két éven belül vonják ki az országból a 40 ezer szíriai katonát, valamint döntöttek arról, hogy fél éven belül fel kell oszlatni az összes fegyveres milíciát. Kiprovokált menekültválságról és Kuba-ellenes nemzetközi összeesküvésről beszélnek Havanna felsőbb köreiben. A csehszlovák diplomaták a bújtogatók, a spanyolok a zavartkeltők, az amerikai politikusok pedig a propagandamunka főszervezői, akik mindennek tetejébe most zsarolással próbálják rávenni az utoisó régi barátot arra, hogy fordítson hátat Havannának. A vádaskodások, a tények castrói tálalása, az elhúzódó, nemzetközi viszállyá nőtt menekültügy a következménye annak a magányos harcnak, amelyet a kubai Jider maximo" folytat a szocializmus megvédéséért. Vajon mi az a jó ebben a rezsimben, amit a népnek élete árán is meg kellene védenie? Talán a 30 éve tartó jegyrendszer, a feketepiac, a „világbajnoki cím" a sorbanállásért vagy a tartalom nélküli forradalmiság? Nem, nem erről van szó. Általános az a vélemény, hogy Fidel Castro személyes okok miatt makacskodik, nem nyit a világ felé s utasítja el a kelet-európai mintát. A demokrácia és a szabadkereskedelem felé tett egyetlen lépés ugyan átugorná őt - a lider feleslegessé válna. Akkor talán a „Szocializmus vagy halál" jelszó úgy is értelmezhető: ,,

Castro vagy halál"? Feltételezhető - és nyilatkozataiból is egyértelműen erre lehet következtetni hogy a legfelsőbb vezető inkább a halál karjaiba fut magával rántva az egész országot, semmint feladja elveit. Ezeket pedig, úgy tűnik, nem is annyira a szocializmus határozza meg, hanem a hatalom utáni vágy. Castro 30 éve áll az ország élén, túlságosan hozzászokott a vezérszerephez, s nehéz elképzelni róla, hogy alárendeli személyes érdekeit a gazdaság szükségleteinek, a nép akaratának. Persze hivatalosan a kubaiak teljes mértékben azonosulnak vezetőjük politikájával; vannak ugyan „lázadozó bűnözők, csavargók és elmebetegek, ezek a társadalomellenes elemek azonban jelentéktelenek". Ha valóban ilyen a helyzet, akkor (ČSTK) - Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök Moszkvában kedden találkozott annak a munkacsoportnak a tagjaival, amelyet Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin védnökségével hoztak létre, s a piacgazdaságra való áttérés koncepcióját dolgozza ki. A szovjet lapok nagyon szűkszavú híre szerint a találkozón heves vita folyt az átállás programjához való két teljesen ellentétes hozzáállás körül. Ezek az ellentétek késztették Mihail Gorbacsovot arra, hogy kedden megszakítsa szabadságát és a Krímből visszatérjen Moszkvába. Személyesen akarja ugyanis felügyelni a csoport munkáját. HírügyFidel Castro miért játszik szembekötősdit népével? Betiltja a „provokáló" külföldi újságokat, zavartatja a TV-Martí-t, kiutasítja az országból a számára kellemetlen újságírókat, hazarendeli a diákokat Kelet-Európából. De az onnan érkező szeleket, akárhogy is akarná, nem tudja megállítani. Bizonyítékul szolgálnak azok, akik megmászták a külképviseletek falait vagy akár az emberjogi mozgalom és a még igencsak szétszórt ellenzék képviselői, akik bíróság elé kerültek, mert egyértelműen kifejtették óhajukat, hogy Havanna vegyen példát a kelet-európai államoktól. Castro egyoldalúan, radikálisan reagál minden olyan hazai és külföldi felhívásra, nyilatkozatra (emlékezzünk csak a Václav Havel levelére tett megjegyzéseire), amely elmarasztalja a jelenlegi rövidlátó kubai politikát. A szabad útválasztás jogát természetesen senki sem vonja kétségbe, az már viszont más kérdés, hogy ki választ. Az öregedő pártideológus egy olyan „kiigazított" útra terelte népét, amelyen támogatók nélkül (Moszkvából is egyre inkább tünedezik a hajlandóság arra, hogy Kuba mecénása legyen) elhagyatottan menetelhet a semmi felé. Ma már nem elég a szocializmus vívmányaira hivatkozni. Nem helytállóak érvei a kelet-európaitól eltérő történelmi vonásokról, a specifikus latin-amerikai feltételekről sem. Hiszen a nyugati félteke országaiban is sorra dőltek meg a gazdaságot, társadalmat romboló jobboldali és baloldali diktatúrák, Latin-Amerika felismerte a lépésváltás szükségeségét. Csak Castro makacskodik, rabja lett a saját maga alkotta forradalmi történelemnek. Lehet, hogy valóban igaz, amit a Neue Züricher Zeitung tudósítója írt: „El loco"-nak (őrült) hívják az ország vezetőjét a Havanna Egyetem lázadozó diákjai. Elképzelhető, hiszen csak egy „loco" szigeteli el országát a külvilágtól, vezeti zsákutcába, netán a halálba saját népét. URBÁN GABRIELLA nökségek jelentették, hogy Gorbacsov a háromhetes oroszországi körúton tartózkodó Jelcint is kérte, térjen vissza Moszkvába és közösen vitassák meg ezeket a problémákat. Jelcin azonban elutasította ezt, mivel egyszer már megszakította útját, hogy találkozzon a szakértőkkel. Hasonlóan szűkszavú tájékoztatást kapott a sajtó a szovjet és a lett vezetés keddi első konzultációjáról' is. Eszerint a Kremlben megtartott találkozón „mindkét fél kifejtette vé-' leményét a Szovjetunió és a Lettország közti kölcsönös viszony alapvető elveivel összefüggő kérdések széles köréről". A lett küldöttségvezető sajtóértekezletén ezt annyival egészítette ki, hogy sikerült megtenni az első jelentős lépést a valódi párbeszéd megkezdése felé. A litván parlament kedden késő este jóváhagyta annak a hivatalos küldöttségnek az összetételét, amely a szovjet vezetéssel fog tárgyalni Litvánia függetlenségének helyreállításáról. A nyolctagú csoport vezetője, Vytautas Landsbergis, a parlament elnöke, s tagja a küldöttségnek Kazimiera Prunskiene kormányfő is. A képviselők úgy döntöttek, szükség esetén bóví- 4 tik a létszámot. Vilniusz azzal is számol, hogy a tárgyalásokon Moszkvával megfigyelőként részt vesznek a függetlenségre törekvő másik két balti köztársaság, Lettország és Észtország képviselői is. Az Izvesztyija című szovjet kormánylap tegnap ismertette a moldcván parlament elnökségének döntését, amely szerint alkotmányellenes és jogi szempontból teljesen megalapozatlan az öt dél-moldáviai járás népi képviselőinek döntése a Gagauz Köztársaság kikiáltásáról. A parlament politikai avanturizmusnak minősítette a gagauz képviselők kongresszusát, dokumentumait pedig a jogi és történelmi analfabetizmus megnyilvánulásának nevezte, A/em, nem vagyunk mindig jólneveltek, /V illedelmesek, de azért úgy általában igyekszünk. Néha lökdösődünk, törtetünk, valakinek a lábára taposunk - s bűnbánóan azt mondjuk: pardon, elnézést, nem akartam, nem volt szándékos... Mentegetőzünk, mert tudatosítjuk vétkünket. De mit kell mondani annak, akinek nem a lábára, hanem a lelkébe tapostak, akinek az egész életét rúgták fel? Hogyan kell elnézést kérni attól, akit a hazájából rúgtak ki? Hiszen ez a pici szó, pardon, néha olyan nehezen hagyja el a szánkat, néha nem is olyan könnyű elismerni, hogy hibáztunk. S mit tegyen egy államfő, ha végre felismeri: országa nagyot vétkezett állampolgárainak milliói ellen, s még azután is, hogy ezeket a bűnöket elítélték, ezreket, százakat ért sérelem. Sőt, ő sem makulátlan... Kényes helyzet. Ez lehet magyarázat, ha felemás döntést hoz, de mentés aligha. Egy hete már, hogy Mihail Gorbacsov hatályon kívül helyezte a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1966 és 1988 között hozott határozatait, melyekkel összesen 175 személyt fosztottak meg állampolgárságától, utasítottak ki az országból. 175 tragédia - és ugyanennyi súlyos veszteség az ország számára, hiszen értelmiségének színe-javáról is szó volt, jónéhány világhírű emberről. De nemcsak róluk, hanem családtagjaikról, barátaikról - köztudott, hogy a szovjet ,, forradalmi igazságszolgáltatás" heted íziglen büntet. Egy hete már, hogy erről beszélnek az emberek a Szovéve áll az ország élén!), másrészt nem mondta ki: én is... Mire gondolok? 1985 márciusában került az állampárt élére. Érthető, hogy voltak fontosabb megoldandó problémák is. Tény, hogy már az áprilisi KB-ülésen előterjesztette az átalakítási programot. De a meghirdetett glasznoszty alapján igazán el lehetett volna várni tőle, hogy legalább az ún. belső disszidensek ügyében tegyen valamit! Nem mentség az sem, hogy akkor még nem volt a parlament elnöke, hiszen köztudott: a Szovjetunióban a legfontosabb állami döntéseket mindig a párt kezdeményezte, s ez a helyzet meghatározó módon máig fennáll. Még Szaharov akadémikus is nagyon későn, csak 1986-ban jutott az eszébe: ekkor szereltek be a tudós gorkiji lakásába nagy sietve és minden magyarázat nélkül egy telefont. A magyarázatra, szerencsére, már nem várt sokáig: Gorbacsov felhívta őt, minden egyéb rendelet nélkül visszainvitálta Moszkvába, üresen álló lakásába, s az akadémiára is visszatérhetett. A kevésbé nagy nevek közül alig valakinek a sorsában állt be ilyen gyorsan a javulás. Nem indok, hogy a Szovjetunióban is kevés a telefonvonal... Gorbacsov 1988 őszén, Gromiko nyugdíjba vonulása után lett államfő. Arról nincsenek pontos adatok, hogy ezután hozott-e még a Legfelsőbb Tanács Elnöksége az állampolgárságtól megfosztó határozatot, de hogy abban az évben még igen, az biztos. S ez nem vet jó fényt az elnökre, aki most végül mert nagyvonalúi?) lenni. L

ehet persze vitatkozni azon, megtehette-e volna az elnök ugyanezt a lépést már korábban is, vagy csak most, hogy a kongreszszuson látványosan megszilárdította pozícióját. Viszont nem fér kétség ahhoz, hogy Szolzsenyicinnek és a többi érintettnek joga van úgy reagálni, ahogy reagáltak, teljesen megalapozottan várták volna el, hogy az államfő bocsánatot kérjen tőlük elődei nevében, megsemmisítse a velük szemben felhozott alaptalan, pimasz vádakat. S ne egyszerűen kiadjon egy ukázt és utasítsa a külügyminisztériumot, hogy intézkedjen. Már elnézést, pardon, de egy Szolzsenyicinnel, egy Akszjonowal, egy Korcsnojjal nem lehet így bánni. Még Gorbacsovnak, a Szovjetunió tekintélyes és elismert elnökének sem. GÖRFÖL ZSUZSA Újabb lépés a legnagyobb kereskedelmi kedvezményekhez Dél-Afrika Erőfeszítések a törzsi viszály befejezésére Szovjetunió Vita a piacgazdaság bevezetésének programjáról Pardon jetunióban és határain túl. Beszélnek róla, boncolgatják - mert nem értik. S joggal. Már utaltam rá, felemás ez az ukáz. Meg befejezetlen és ködös. Mintha az elnök azt mondta volna: ennyi. Pedig ez csak az első lépés, amely semmit sem ér, ha nem lesz második meg harmadik... Vitathatatlan, elődeihez viszonyítva Gorbacsov most fontos, komoly döntést hozott, de egyrészt későn (már hatodik