Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-21 / 195. szám, kedd

Ráfáztunk a nyárra A Pozsony-Komárom főút mentén az elmúlt években számos kem­ping létesült. Az üzemeltetők tudták, az átutazók nem igénylik a luxust, megelégednek a szolid áron nyújtott szolid ellátással. A keleti tranzitturiz­mus mindenki legnagyobb megelégedésére nyereséget hozott. Az idei - a politikai változások következtében - sokban eltér az előző nyaraktól. Például abban, hogy sorra nyíltak a magánfalatozók, büfék, éttermek, fagylaltozók, lángos- és palacsintasütők, de abban is, hogy ürességtől konganak a kempingek. Ha nincs tábla... Az „alig találta-lak" kempingnek nevezhetnénk el az őrsújfalusit, mert gondban voltunk, míg megtaláltuk. A főútról, a sok háztól nem látszik az elkerített térség, s a kemping létére a vándort útmenti jelzés sem figyel­mezteti. Köles Józsefnek, a kemping vezetőjének a feje nem a hőségtől főtt, inkább a tengernyi gondttól. - Jelenleg öten sátoroznak nálunk, valamint egy autóbusznyi hazai tu­rista, akik a nap folyamán a környék fürdóit látogatják. Az idén a külföldi­ek, lengyelek, románok, bolgárok csak elvétve térnek be hozzánk. Ez a kemping és az itt található étterem' évekig a keletnémeteké volt. Most hogy ledőlt a berlini fal, nem kell már nyugatnémet rokonaikkal Magyaror­szágon találkozniuk, mert mindenki tudja, úticéljuk ez volt. Megszűnt tehát a német invázió és nincs, akik helyükbe lépnének. - Mit tudnak nyújtani a vándornak? - kérdeztük, hiszen a kiégett füvön, a megsárgult lombú fákon kívül mást nem láttunk. - Ételt, italt, alvási lehetőséget, tisz­tességes színvonalon. De ennél töb­bet nem. Száz méterre innen folyik ugyan a Duna, de egyrészt hideg, másrészt piszkos, tehát fürdési le­hetőség helyben nincs. Azt ugyan mondanom sem kell, hogy jól jönne ide egy medence, de ez csak az én álmom. Nincs sportolási, szórakozá­si lehetőség, sót az étteremben Véletlen találkozás? nincs társasjáték, de még tévé sem. Itt nem lehet venni újságot, s aki netán úgy gondolja, majd a faluban vesz, az téved. Korlátozott mennyi­ségben érkeznek a lapok, a hazai­aknak. - A kempinget a Jednota fo­gyasztási szövetkezet üzemelteti, s habár megígérték, kapok felszere­lést, például röplabdahálót, hiszen a betonoszlopok már állnak, de tévét is, ez idáig minden maradt a régiben. Pedig meg kell élnünk vala­hogy, és nem mindegy hogyan! - közölte keserűen a vezető. El­mondta, nagy erőbedobással igye­keznek vendégeket szerezni. Szinte a csodával határos módon júliusban csak 40 ezer korona hiányzott havi tervük teljesítéséhez (380 ezer koro­na) s augusztusban is, hála a Cse­madok nyári táborának, egy hét alatt összejött az előirányzott havi bevé­tel fele. - Vonzóvá kell tenni az MEGNYÍLT HATÁROK - ÜRES KEMPINGEK • ENNI, INNI ÉS AZUTÁN? • HARC A TURISTÁÉRT? ittlétet a hazaiak számára, akik most, hogy számos országgal meg­szűnt a vízumkényszer, inkább a vi­lágot akarják látni, mégha kevés devizával is. Ám ha ez a fajta utazási láz lelohad, abba a kempingbe men­nek, ahol jobban felkészülnek foga­dásukra, s pénzükért többet nyúj­tanak. ... én ha van Az aranyosi kempinget nem lehe­tett nem észrevenni. Az út menti szabványtáblák, de a házilag ké­szültek is a bejáratig vezettek el. A Komáromi Járási Utfelügyelőség Örsújfalu előtt balesetveszély miatt leszereltette a figyelemfelhívó táblá­kat, ám ezeket meghagyta. Vajon miért? A Járási Idegenforgalmi Hivatal kempingjében Imrich Senesivezető­től megtudtuk; hogy míg tavaly au­gusztus 1-ig 3096 külföldi, az idén csak valamivel több mint ezer szállt meg náluk. A hazai turisták száma a tavalyi 1856-ről 700-ra csökkent. A bevétel is ennek megfelelően ala­kult, tavaly augusztus 1 -ig 380 ezer koronát, az idén valamivel több mint 200 ezret tett ki. Az 1983-ban léte­sült kemping jobb napokat is megélt, hiszen az elmúlt esztendőkben, fő­leg hétvégeken, hosszú sorokban vártak bebocsátásra nemcsak azok, akik az Okai-házakban vagy sátrak­ban akarták eltölteni az éjszakát, hanem azok is, akik lakókocsikkal érkeztek. - A tavalyi szezonban több mint 750 ezer korona bevételünk volt, 2.10 ezer korona nyereséggel zártuk az évet. Bevételünk az idén az 1984-es év szintjén lesz (200 ezer korona) s ennek is örülhetünk. A keletnémet turizmus leállását ta­lán mi érezzük legjobban, hiszen vendégeink 75 százalékát ók tették ki. Jelenleg román és bolgár turisták szállnak meg nálunk. Nem tudjuk mi lesz. . Ahol nem (annyira) érzik... Vajon ugyanezt érzik azok, akik nem szállással, hanem csak étellel, itallal várják a vendégeket? - kér­deztük Horváth Zsuzsannától, a nagymegyeri Morva-ház felszol­gálójától. - Heggel hattól este tízig fogadjuk a vendégeket, szünnap nélkül. Nem csupán megfelelő étel­A kép bal oldalán idős betegek társaságában látható Zdenék Dufek a nymburki kórházban teljesíti az alternatív katonai szolgálatot. (Jaroslav Hejzlar felvétele - ČTK) Siránkozással nem juthatunk Beszélgetés HAAS TIBOR mérnökkel, a Rimaszombati Jnb elnökével • Május közepétől nem volt elnö­ke a Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottságnak. Háromszor kellett összejönni, új képviselőket kooptálni ahhoz, hogy a plenáris ülés végül augusztus 2-án önt válassza meg a gyakran problematikus jelzővel il­letett járás élére. Milyen érzésekkel látott munkához? - Meggyőződésem, hogy most siránkozással, sem melldöngetéssel nem juthatunk előre. A politikai és gazdasági élet eseményei olyan gyorsan peregnek, hogy aki időben akar mindenre reagálni, annak fo­lyamatosan és szívósan kell dolgoz­nia. Nekünk nemcsak azt kell be­hoznunk, amit három hónap alatt lekéstünk, hanem a közeljövő nagy horderejű feladataira is gyorsan fel kell készülnünk - itt elsősorban a helyhatósági választások meg­szervezésére és lebonyolítására, valamint a közelgő népszámlálásra gondolok. • ön a politikai pártok és moz­galmak járási társulásának is elnö­ke. A kerekasztal tárgyalásoknál az Együttélés politikai mozgalom képvi­selőivel is több ízben találkozott.' Véleményem szerint a jnb eddigi rekonstrukciójában az Együttélés még mindig nem kapta meg az öt megillető helyet. Mi erről a véle­ménye? - Kimondottan örültem, mikor a kerekasztal-beszélgetéseken az Együttélés képviselői is megjelen­tek. Azóta is jól megértjük egymást és igyekszünk megértésben, konst­ruktív módon politizálni és persze cselekedni is. Ami a mozgalom kép­viseletét illeti, itt a nemzeti bizottság szerveiben, ez eddig valóban nem tükrözte kellőképpen a választások eredményeit. A legutóbbi plénum­ülésen azonban már 24 képviselőjü­ket kooptáltuk és természetesen számolunk velük a jnb tanácsának átépítésénél is. • Teendő viszont bőven akad a választásokon kívül is. Melyeket tartja a legfontosabbaknak? - Hamarosan két, gondosan elő­készített, a hiányosságokat feltáró és a legfontosabb teendőket tartal­mazó elemzést terjesztjük a szlovák kormány elé. Az egyik a járás ipari, gazdasági és szociális helyzetének javítását szorgalmazza, a másik pe­dig az északi részek kedvezőtlen ökológiai helyzetén próbál segíteni. • Sokat beszélünk és írunk nap­jainkban a privatizálásról. Mi a hely­zet a járásban ezen a téren, és mit vár a jövőtől? - Véleményem szerint a járás le­hetőségei nincsenek kellőképpen ki­használva. Közép-Szlovákia legna­gyobb járása vagyunk, természeti és ásványi kincsekkel rendelkezünk. Engem talán leginkább az bosszant, hogy az ásványvizek kihasználatla­nul patakzanak a folyókba. Egykori gyógyfürdőink, például Várgede és Levárt, évek óta nem működnek, sőt időközben az épületek is tönkre­mentek. A helyenként festőien szép gömöri táj turistaparadicsommá vál­hatna, csakhogy mindehhez tőkére és vállalkozókedvre lenne szükség. Ha sikerül elérnünk, hogy úgy a ma­gánvállalkozók, mint az állami szer­vezetek megkapják az ígért adóked­vezményt, a külföldi töke szabadon áramolhat be, a mezőgazdaság, a termékek értékesítése, illetve fel­dolgozása is hatékonnyá válik, ak­kor ebben a régióban is megkezdőd­het a felemelkedés. • Úgy tudom, ön a falvak önálló­sulását is támogatja. Az önkormány­zatok megteremtése hol szerepel abban a bizonyos fontossági sor­rendben? - Vége a totalitárius rendszernek. Senki sem akarhat többé másokról az ô megkérdezésük nélkül dönteni. Én minden ilyen kezdeményezést támogatni fogok. Az első munka­napjaim többek között azzal is teltek, hogy a helyi szervek megüresedett tisztségeibe, illetve a szétválások után újonnan keletkező nemzeti bi­zottságokba megfelelő embereket kerestünk. POLGÁRI LÁSZLÓ SZEMBENÉZÉS-. ÚJ SZÚ 5 1990. VIII. 21. Nem kell kiírni németül az árakat (Méry Gábor felvételei) A üzenet jó alkalom arra, hogy néhány dolgot, néhány eredményt számbavegyek. Történt ugyanis, hogy egyik glosszámban a pedagógiai főiskola magyar tagozatára felveendő tanárok bérének fedezésé­re létrehozott Simonyi-alapítvány kapcsán, ismét „meg­sértettem" néhány parlamenti képviselő önérzetét. Ak­kor is leszögeztem, hogy meg kellene tanulni nekünk •- szlovákiai magyaroknak - a parlamenti demokrácia játékszabályait. Most megtoldom: ... és nem kellene Megüzenték? gyorsan elsajátítani egyes „nemzeti orientációjú" szlo­vák pártok zsarolási és hisztériakeltési gyakorlatát. Meg aztán a pénzünkre is szükség lehet az állami költségve­tésből már valóban nem finanszírozható, kisebbségi kultúránk létéhez viszont nffldilözhetetlen dolgok támo­gatására. A napokban megüzente hát az egyik képviselő: ne taglaljuk tovább a nyitrai béralap ügyét, ugyanis az oktatási kormányzat jóváhagyta azt a csekélyke öt­hatszáz ezret. Bizony mondom, fellélegeztem, de nyom­ban nyugtalan is lettem. Ha ezt a tiszteletreméltó képvi­selő meg tudta üzenni, miért átallott tollat ragadni, hogy tájékoztassa a már amúgy is eléggé felajzott csehszlová­kiai magyar közvéleményt? Egyáltalán a képviselőink miért nyilvánulnak meg olyan ritkán a sajtónkban? Ha megszólalnak, miért csak a pártoskodás szelleme uralja mondanivalójukat? Ki kellene építeni egy oda-vissza zavartalanul műkö­dő információs vonalat, amely kiteljesíthetné a képvise­lők és a napilapunkban is kötelességszerűen végzett parlamenti tudósítói munka kapcsolatát. Ügy tetszik a következő hetekben nagy szükség lehet erre a közvet­len kapcsolatra, hiszen a parlamenti vitákról a jól tájéko­zottak nem az újságírók, hanem a képviselők lesznek. Olykor arra is szükség lesz, hogy a politikai barométer állását ők olvassák le. Az sem mellékes dolog, ha a kormányzásban részt vevő egy politikai mozgalmunk és koalícióban konstruk­tív ellenzékként fellépő két mozgalmunk időnként össze­gezné a nemzeti kisebbségek jogállását érintő parlamenti vitákat, eredményeket. Leltárszerűen közreadnánk mindazt, amit sikerült elérniük. Mondjuk ilyen for­mában: A gyengéd forradalom óta önállósult a kassai Thália Színpad, vagyis két színházunk van. Lehet interpellálni azért, hogy legalább a legszegényebb szlovák és cseh színházak szintjére emeljék a költségvetési támogatásu­kat. Előteremtődött a pénz a nyitrai magyar nyelvű tanárképzés kiszélesítésére. Ráadásul ez a főiskola a na­pokban nyilvános pályázatokat hirdetett az újonnan létesített tanári helyek betöltésére. Szép képviselői fel­adat lenne az újonnan alakult lapok megtartása mellett a veszélyhelyzetbe került régiek megsegítése... L ehet, hogy mindez már folyik a háttérben, a kulisz­szák mögött, a minisztériumi kabinetekben. Ugyanakkor a nemzeti kisebbségünk egyre inkább elbi­zonytalanodik az igaztalan támadások nyomán. Kétség­telen, hogy a személyes találkozás, lenne az igazi, de addig is a kapcsolatteremtés megfelelő formája lehet a sajtó. így elkerülhető lenne a közvetítőkön keresztül történő üzenetküldés. Vagy tán megüzenték, hogy megüzenjem? DUSZA ISTVÁN választékkal, hanem olcsóbb üdítők­kel is felkészültünk a szezonra. Nem mondhatjuk, hogy nincs munkánk, de érezzük, kevesebb a turista, főleg a keletnémet. Vendégkörünk tulaj­donképpen kialakult, a városban dolgozókból, az itt élőkből és a für­dőbe látogatókból áll. Kínálatunk igényeik kielégítését szolgálja, lista­vezető a pacalpörkölt, de ízlik a gu­lyás és a bableves, van sült kolbász és hurka, sült csirke és rántott sajt, palacsinta és somlói galuska, min­den elfogadható áron, A drágulás ugyan érződik a forgalmon, de bősé­ges választékkal, szép, rendezett környezettel ez idáig még ide tudtuk csalogatni a vendégeket. Az önki­szolgáló falatozó újdonsága, hogy délután 16 órától záróráig a kedves vendéget az asztalnál szolgáljuk ki. ... és ahol igen Tovább haladva, az alistáli Kuko­rica-csárdában álltunk meg, ahol az étterem kongott az ürességtől. Az étlapon feltüntetett árak láttán (mi még emlékszünk a nyitáskor kínált olcsó ételekre), nem is csodálkoz­tunk ezen, ám a pincér elmagyaráz­ta, azok, akik eddig ellátogattak a csárdába, az ármódosítás után is bejárnak hozzájuk. A turisták elma­radása viszont kétségbeejtő. A csárda mögötti kempingben ez idáig szinte kizárólag a keletné­metek szálltak meg. Kosár Ivette vezetőnő elmondta, a júniustól szeptemberig üzemelő sátorkem­ping három évvel ezelőtt fogadta az első turistákat, s az olcsó szállást örömmel fogadta mindenki. Sporto­lási lehetőség ugyan nálunk sincs, de este a vendég megnézheti - szí­nesben - a tévé műsorát. - A keleti turizmus leállt, s az idén a hazaiak is inkább külföldre mennek. Persze ha létezni akarunk, és mi akarunk, töb­bet kell nyújtanunk az átutazónak, mint ez idáig. Nekünk szerencsénk van, bejegyeztek a nemzetközi kem­pingkatalógusba, talán ez meghoz­za a vendégeket. Tudjuk, hogy szá­mos figyelemfelhívó akcióra is szük­ség lesz. * • * Manapság már néhány ma­gánkemping is működik. Ha ez a vállalkozási forma beindul (és miért ne indulna be?), nagy kon­kurenciát jelent majd a már meg­lévő kempingeknek. Ugyanis a turistának már nem elég az összkomfortos sátor vagy lakás, a finom étel, ital. Miután szállás­helyére ér, helyben sportolni, szórakozni akar, mert ezt látta, láthatta Európában. Az idén az említett kempingekben még nem teheti. Viszont lehet, sót biztos, hogy jövőre, a hazai magánkem­pingekben már igen. S ha adott a választási lehetőség, vajon ho­vá megy? Az idegenforgalom mindenütt a világon nyereséget hoz az országnak, a vállalkozó­nak egyaránt. És nálunk?! PÉTERFI SZONYA

Next

/
Oldalképek
Tartalom