Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-01 / 178. szám, szerda

Szerda, 1990. augusztus 1 Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 178. szám Sevardnadze Irkutszkban (ČSTK) - Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter tegnap Irkutszkba érkezett. Ebben a szibériai városban kezdi meg ma a tárgyalásait amerikai kollégájával, James Bakerrel. Moszkvában tagadták, hogy csupán a regionális konfliktusról - így Afganisztánról és Kambodzsáról - lesz majd szó. A legnagyobb figyelmet állítólag az újabb szovjet-amerikai csúcstalálkozó előkészítésének, valamint a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentését rögzítő szerződés kidolgozásának fogják szentelni. Az elnöki hivatal elhelyezéséről (ČSTK) - Vladimír Mečiar, a Szlovák Köztársaság kormányának elnöke tegnap Pozsonyban fogadta Karel Schwarzenberget, a köztársasági elnök hivatalának vezetőjét és Milan Šimečkát, a köztársasági elnök tanácsadó testületének elnökét. Jelen volt Ján Čarnogurský az SZK kormányának első alelnöke is. Újságíróknak Karel Schwarzenberg elmondta, hogy a látogatásnak egyrészt udvariassági jellege volt, másrészt a köztársasági elnöki hivatalnak az SZK fővá'rosában való elhelyezését érintette. A CSSZSZK elnöke, mint a csehek és szlovákok államának legfelsőbb vezetője, tisztségéből adódó feladatainak egy részét itt fogja végezni. Velence Megnyílt az ötök csúcsértekezlete A csehszlovák küldöttséget Marián Čalfa vezeti (ČSTK) - Marián Čalfa szövetségi kormányfő tegnap kétnapos látogatásra Velencébe utazott. Útjára elkísérte ót Jirí Dienstbier, a kormány alelnöke, külügyminiszter és Ladislav Snopko szlovák kulturális miniszter. Küldöttségünk Velencében részt vesz az úgynevezett Pentagonálé, vagyis Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország csúcsértekezletén. Az ötök mostani értekezletének fő célja az 1990-1992-es évekre szóló együttműködés fő irányelveinek rögzítése a közlekedésben, a környezetvédelemben, a távközlésben, továbbá a tudományos, technikai és kulturális együttműködésben, valamint az idegenforgalom terén. A Csehszlovák Sajtóiroda tegnap délutáni tájékoztatása szerint várható, hogy a résztvevők a helsinki Záróokmány aláírásának 15. évfordulója alkalmából egy üzenetet tesznek közzé, Jirí Dienstbier pedig beszédében elemezni fogja a Varsói Szerződés keretében végbement változásokat. A tegnapi nap folyamán több kétoldalú találkozóra és a külügyminiszterek értekezletére is sor került. Marián Čalfa például Franz Vranitzky osztrák kancellárral tárgyalt, az olasz ipari körök képviselőivel A szokottnál korábban learattak A Nagykürtösi járás déli részén néhány mezőgazdasági üzemben már július utolsó előtti hetében befejezték az aratást. A gabona szokásosnál korábbi betakarítása nemcsak a kedvező időjárásnak, hanem a jó munkaszervezésnek is köszönhető. Az ipolybalogi földműves-szövetkezetben már július 23-án leálltak a cséplőgépek. Búzát 1 100 hektárról, tavaszi árpát 380, őszi árpát 180, borsót pedig 38 hektárról takarítottak be. A kőkeszi szövetkezetben ottjártunkkor épp az aratás befejezése előtt álltak. Molnár Lászlót, a szövetkezet elnökét az aratók között találtuk. - Már csak alig néhány hektárnyi területen áll az őszi búza, amit az idén több mint 600 hektáron termesztettünk - újságolta. - A kalászosok vágását július 5-én kilenc saját kombájnunkkal kezdtük meg. Mára a búzán kívül 150 hektár tavaszi és 50 hektár őszi árpát, valamint az 50 hektár borsót is betakarítottuk. Nyugodt, szép aratásunk volt, s ez nem csak az időjárás érdeme. Az emberek hozzáállása is példás volt. Ezt bizonyítja, hogy a saját aratási rekordunkat is megdöntöttük. Egy nap alatt 80 hektárról sikerült learatnunk a tavaszi árpát. A kombájnosok külön jutalmat is kaptak érte. • Hogyan haladnak az aratással összefüggő munkák? -Az előző években sok problémánk volt a szalma betakarításával. Vízum nélkül utazhatunk Svájcba (ČSTK) - Augusztus 15-étől - három hónapot meg nem haladó időre - vízum nélkül utazhatunk Svájcba. A két ország közötti vízumkényszer eltörléséről szóló csehszlovák-svájci kormánymegállapodás életbe lépését megelőző jegyzékváltásra tegnap került sor a Külügyminisztériumban. A megállapodás kizárólag a turistautakra vonatkozik, a svájci munkavállalás esetében továbbra is fennáll a vízumkényszer. A csehszlovák állampolgárok ugyancsak vízum nélkül utazhatnak Liechtensteinbe. Az idén ezt a gondot a Hesston nevű nagyteljesítményű présgép levette a vállunkról. Devizáért vásároltuk, de megérte a befektetést, mert ezzel a géppel valóban folyamatosan és gyorsan halad a szalma bálázása. Ugyanez a véleményük a gép kezelőinek, Gemer Józsefnek és Bojtos Józsefnek. ' • Milyenek a terméshozamok? - Végleges adataink még nincsenek, de annyi már bizonyos, hogy az átlagos hektárhozamok elérik a tavalyi szintet. * * * Annak ellenére, hogy a Nagykürtösi járásban az idén a szokásosnál korábban befejezték az aratást, a tervezett mintegy 18 ezer tonna gabona állami alapokba való beadását aligha fogják tudni teljesíteni a járás mezőgazdasági üzemei. BODZSÁR GYULA Mai számunkban: Megoldás előtt? ... Nadzsibullah korábban az afgán nép megmentőinek nevezte a szovjet katonákat, s ezért hiába jelentette ki a kongresszuson, hogy ,,a szovjet csapatok invázióját a történelemnek kell elbírálnia, de az már most is bizonyos, hogy a bevonulás nem szolgálta Afganisztán érdekeit" - a mudzsahidek nem hittek és nem hisznek neki, bár amit mondott, abban sok az igazság... (3. oldal) Ki hamisítja a tényeket és a történelmet? ... Csak azokat a jogokat kérik és követelik, immár a parlament színterén is, ami jogszerűen megilleti őket, amelyre végső soron a békeszerződések és más nemzetközi dokumentumok is kötelezik a többségi nemzetet... (4. oldal) Félmegoldás ... Aki nagyobb vállalkozásra gondol, annak gombacsírát tudnak kínálni, mellyel otthon maga is beolthatja a fertőtlenített termesztöközeget. (5. oldal) pedig az energetikai nyeresanyagok - főleg a földgáz - importálásának lehetőségeit tekintette át. Delegációnk tegnap Velence jelentős műemlékeivel ismerkedett, egyebek között megtekintette a Dózse-palotában kiállított Tiziano-műveket. Szörnyű mészárlások Libériában (ČSTK) - Tovább dúlnak a heves harcok Libéria fővárosában. A körülzárt Samuel Doe államfőhöz hű egységek hétfőn Monrovia egyik külvárosában, két kilométerrel vetették vissza a felkelők egységeit. Paynesvilie külvárosban egy fontos út ellenőrzéséért folytak a harcok. Javier Pérez de Cuellar ENSZfőtitkár „borzalommal és megrökönyödéssel" reagált arra a hírre, hogy Monroviában egy templomban lemészároltak több száz polgári személyt, többségükben nőket és gyermekeket. Az ENSZ szóvivője szerint a világszervezet főtitkára megismételte sürgető felhívását a polgári lakosság védelmére. Ugyancsak a lakosság védelmére szólított fel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága. A libériai polgárháború miatt már 375 ezer ember menekült el. 240 ezer libériai Guineában, 110 ezer Elefántcsontparton és 20 ezer Sierra Leonéban talált menedéket. A menekülőkön gyakran csak néhány rongy van, és borzalmasak beszámolóik az utakat szegélyező, már oszladozó hullákról. Már hatszázra emelkedett a monroviai Szent Péter-templomban lezajlott hétfői tömegmészárlás áldozatainak száma. Samuel Doe katonái - a kevés szemtanú szerint - nem (Folytatás a 2. oldalon) ÜLÉST TARTOTT A SZLOVÁK KORMÁNY Döntöttek a döntésről Ki legyen az autógyár partnere? • Ismét a Nemzetközi Valuta Alap tagjai leszünk • A kormány nem avatkozik be az árpolitikába (Munkatársunktól és ČSTK) - Vajon mi lesz a pozsonyi autógyár sorsa? Ez a kérdés régóta foglalkoztatja a közvéleményt. Úgy tűnik, á válasz ha nem is egészében, de legalább részben megszületett a szlovák kormány tegnapi ülésén. A kabinet tagjai arról döntöttek, hogy szeptember végéig döntenek: a General Motors vagy a Volkswagen ajánlatát fogadják el. A feladat, mármint a két jelentkező közül kiválasztani a legmegfelelőbbet, bizony nagyon nehéz - mondta Jozef Kučerák, a kormány alelnöke az ülés után megtartott sajtótájékoztatón - és nem kizárt, hogy a döntés kisebb-nagyobb áldozatokkal jár. Remélhetőleg azonban nem kell majd olyan árat fizetnünk, mint Magyarországnak a Forddal kötött szerződésért. A kormányülés másik fő kérdése hazánk tagságának felújítása a nemzetközi Valuta Alapban, illetve egyéb nemzetközi pénzügyi és gazdasági szervezetekbe való belépése. A szerződések megkötésével tulajdonképpen a nemzetközi pénzügyi műveletek aktív részeseivé válunk. A kormány az eredeti elképzelések szerint a Valuta Alapba való belépésünkkor fizetendő betét összegét 640 és 820 millió dollár között tartotta valósnak. Az alap szakemberei azonban korántsem (Folytatás a 2. oldalon) Küzdelem a tűzzel (ČSTK) - Tegnapra sem sikerült eloltani azt a nagy kiterjedésű tüzet, amely a Chomutov-Vejprty vasútvonal mentén mintegy 15 kilométer hosszúságban pusztít, Málkov és Domina községek között. A tűzzel több mint 30 tűzoltóegység küzd a Chomutovi járásból, Mostból, Prágából, Kralupy nad Vltavouból, Mélníkből és Ústí nad Labemból. A tűz megfékezésében segítenek a chomutovi, mosti és a louny-i műszaki szolgáltatások, valamint különböző vállalatok dolgozói. A Chomutovi és Vejprty közti vasútvonalon továbbra is szünetel a forgalom. Az utasszállítást autóbuszokkal biztosítják. Csábít a valuta, de... A hirdetőújságokban egyre gyakrabban olvashatunk ilyen ajánlatokat: „Szeretne nagyobb megerőltetés nélkül valutához jutni és otthon dolgozni?. Hívja fel a... telefonszámot." Hasonló hirdetések azután is megjelennek, hogy nemrég a sajtó közölte^ ilyen tevékenységgel bűncselekmény követhető el. Tulajdonképpen miről is van szó? Dr. František Prochotský, a Szlovák Állami Biztosító vezérigazgatóságának munkatársa az alábbi magyarázattal szolgált: „Külföldi biztosítótársaságok nevében idegen és hazai állampolgárok egyaránt illegális tevékenységet fejtenek ki Csehszlovákia területén: hazai személyeket szeretnének megnyerni, hogy biztosítási ügynökökként dolgozzanak, és külföldi társaságok nevében biztosítási, főleg életbiztosítási szerződéseket kössenek csehszlovák állampolgárokkal. Az évi biztosítási díj 3 ezer vagy ennél is több schilling, illetve ennek megfelelő - a hivatalosnál magasabb árfolyamon (Folytatás a 2. oldalon) Tollforgatás - kisebbségben A cseh és a szlovák sajtórendszerben működő tollforgatókhoz viszonyítva meglehetősen bonyolult helyzetben van a kisebbségi magyar újságíró, lévén, hogy egyetlen napilapunk van, amelyben - joggal - az összes politikai irányzat hallatni kívánja véleményét, saját javára befolyásolni az olvasót. . Aki e szakmában csak valamennyire is ad magára, úgyszólván naponta olyan helyzetbe kerül, hogy tükörbe kelI néznie, ellenőrizve, nem hagyta-e magát manipulálni valamelyik irányzat által, nem vétett-e az újságírói tisztesség ellen, tárgyilagos és elég bátor maradt-e, nem esett-e bele a vicinalitás hibájába, vagy éppen nem történt-e meg vele, hogy látszat-nagy világisággal leplezi: nincs mersze konkrét véleményt nyilvánítani a kisebbségi létfeltételekből eredő mucsaiság konkrét megnyilvánulásairól. Talán az utolsóként említett probléma okozza a legtöbb fejtörést. Konkrétan arról van szó, bogy közösségünkben gyakran a „kicsi, de a miénk" szemlélet érvényesül. Ennek az a legmarkánsabb megnyilvánulása, hogy az emberek döntő többsége ma még érzelmi alapon politizál, és rokonszenvének kinyilvánítása során teljesen figyelmen kívül hagyja a rációt. Tájainkon egyelőre még nem honosodott meg az érdekek alapján való politizálás, amiben kétségkívül közrejátszik néhány szlovák sajtótermék úgyszólván mindennapos nacionalista megnyilvánulása is. Mert teljesen nyilvánvaló, hogy a Zmena, illetve a Slovenský národ (a Szlovák Nemzeti Párt lapja) politikai magatartása egyértelműen gerjeszti a cseh-szlovákiai magyarok körében az érzelmi alapo% kon való politizálás igényét. A valóságban még éppen csak megkezdődött a gazdaság, a szociális szféra átalakulásának a folyamata, és ez legalább oly mértékben ösztönzi a nemzeti-nemzetiségi alapon való politizálást, mint az említett jelenségek. A múlt év végén mindannyian egyetértettünk abban, hogy meg kell dönteni a több mint 40 esztendeig hatalmon levő, az egyéni emberi törekvéseket teljesen semmibe vevő rendszert, amely zsákutcának bizonyult. Elkövettük azt a hibát, hogy miközben a primitív kollektivizmus felszámolásáért és az egyén, a személyiség kibontakoztatása felkarolásáéň kezdtünk vállvetve harcolni, a kisebbségi politizálásban a nyájszellem uralkodott el. Egyes politikusok - noha a kommunistákhoz viszonyítva a politikai színskála ellentétes oldalán helyezkednek el - olyan vehemenciával agitáltak az egység mellett, hogy az bármelyik hithű moszkovitának is dicséretére vált volna. Megnyilvánulásaikban tréfát és lazítást nem ismerők voltak, hallatlan agitációs szorgalomról tettek tanúbizonyságot, és mondjuk ki nyíltan, ez nem volt minden eredmény nélküli. A legközelebbi években e politikai felállásban kapcsolódunk be képviselőink révén az országos politikába, és lesz időnk két esztendő alatt elgondolkodni azon is, mennyire eredményes a nemzetiségi alapon való politizálás. Talán még soha ekkora szüksége nem volt a csehszlovákiai magyarságnak egy független napilapra és a független újságírókra, akiijj a politikai színskála valamennyi, tisztességes törekvéseket tükröző árnyalatát képviselik. Hogyan képzelem el egyetlen hazai magyar napilap léte mellett a politikai sokszínűségen alapuló újságírói függetlenséget? Úgy, hogy valamennyi tollforgató - nemcsak hivatásos újságíró - szabadon megfogalmazhatja véleményét, és annak a lap helyet is ad. Ugy, hogy egyetlen párt, vagy mozgalom vezetői sem tekintik halálos bűnnek, vagy legalább sértődésre feljogosító oknak, ha valaki az adott párt vezetőinek felfogásával ellentétes véleménynek ad hangot. Az ilyen megnyilvánulások során az is kiderül, hogy melyik párt milyen intellektuális potenciállal rendelkezik, és ennek alapján az olvasók is számos következtetést vonhatnak le. A szellemi erő összemérése kiválóan hozzájárulhat ahhoz is, hogy egyre inkább megszűnjék az érzelmi lilapon való politizálás. Mert az észérv is másként hat, meg az érzelmi „érv" is. Sokszor azt a benyomást keltjük, hogy - a szlovák nacionalista sajtómegnyilvánulások megválaszolása során - önmagunkat akarjuk meggyőzni arról, mennyire nincs igazuk a szlovák nacionalista kútmérgezőknek. Más lenne a helyzet, ha a tisztességes szlovák szerkesztőségekkel kapcsolatot teremtve időnként szlovák nyelven is megjelentetnénk egy-egy színvonalas vitacikket. Már nem egyszer tapasztaltam, hogy még az erős megfogalmazásokat tartalmazó írások közlése elől sem zárkóznak el. Ezernyi teendője van ma a magát függetlennek minősítő újságírónak, és egyik sem könnyű, különösen ha kisebbségi magyar az illető. A karakánkodókra könnyen ráütik a „nacionalista" bélyeget, de a „becsehelt" jelzőt sem nehéz kiprovokálni. Minősítgetések helyett az lenne a legcélszerűbb, ha egyszerűen megelégednénk az „önzetlen" jelzővel. TÓTH MIHÁLY r *