Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-11 / 160. szám, szerda

14. labdarúgó-világbajnokság Miért a döntő lett volna kivétel? Minden idők leggyengébb döntőjének tartja a világsajtó a Német Szövetségi Köztársaság - Argentína finálét. Van benne valami. De miért a döntő lett volna kivétel a Mondialén, hiszen az egész világbajnokságot csak úgy emlegetik, hogy 1962 óta nem volt ilyen alacsony színvonalú futballfesztivál. És bizony azóta láttunk néhány nem éppen szívderítő seregszemlét. Az idei azonban majdnem mindenkit elszomorított. Szurkolókat és szakembereket egyaránt. Két fő dolog miatt: bíráskodás és kivárásos játék. Ha szidták (és joggal!) a döntő játékvezetőjét, a mexikói Codesalt, akkor eszünkbe kellett, hogy jussanak a többiek: Fredriksson, Cardelliono, Kohl, Courtney, Vautrot és mások, beleértve a partjelzőket. Mindnyájan olyan baklövéseket csináltak, hogy azokért még a sörmeccseken is megkergették volna őket. Nem egy világbajnokságon! Ahol ugye nem italra ment a játék. Felmerül a kérdés: miért ez a zűrzavar a bírók között? Mi és ki keverte meg őket, hogy botrányt botrány után idéztek elő ítéleteikkel? Maradona maffiáról beszélt. Szerinte csak úgy tudták őket megállítani (elismeri, a németek jobbak voltak), hogy a nyakukra küldték Codesalt. De ki a maffia? Maradona nyíltan nem mondta ki, ám minden kétséget kizáróan a FlFÁ-ra gondolt. Hogy a nemzetközi szövetség „súgott" a bíróknak, azt a vak is láthatta és tapasztalhatta. Gondoljunk csak Itália esetére. A FIFA, amely a világbajnokság előtt többször is felmérést, ellenőrzést és fejtágítást rendezett a kiválasztott „sípmestereknek", tulajdonképpen csalásra, tehát sportszerűtlenségre uszította a játékvezetőket. A bírókat, a sportszerűség, a tiszta játék őrangyalait. Es ők eléggé otrombán, szégyentelenül csaltak is. Hol egyik, hol másik csapatnak. Ahogy a „felsőbb elv" megkívánta. A szabályok szigorú betartása leple alatt kényükkedvük szerint - persze nem összetévesztve a csapatokat - osztogatták a piros és sárga lapokat, a partjelzők pedig, mintha a megboldogult május elsejei felvonulásokon lettek volna: állandóan fenntartották a zászlójukat. Természetesen csak akkor, ha az a csapat támadott, amelyiknek nem volt „szabad". Egyszóval a játékvezetők szomorú fesztiválja (is) volt a Mondiale. Hogy a bírák mennyire elfogultak voltak egy-egy válogatottal szemben (vagy csak úgy fitogtatták atyaisteni jogkörükből eredő hatalmukat), azt a mexikói bizonyította a döntőn: nem látta, amikor Brehme lábát elhúzta az argentin kapus (előtte a lest sem látta!), elnézte, amikor a másik oldalon Matthäus finoman elakasztotta a tizenhatoson belül Calderont, de a hajrában már „tisztán látta" a Völler elleni szabálytalanságot. Erről bizonyára annyit fognak még vitatkozni, mint az 1966-os angol-nyugatnémet döntő harmadik, Hurst által lőtt góljáról. Elhiszszük, senkinek sem tetszett, miszerint az argentinok egész a döntőig jutottak „ellenfutballjukkal", ám a sportszerűid J SZÚ 1990. VII, 11. Aki szelet vet... Minden olasz lap nagy terjedelemben foglalkozik a vb-döntővel és az olasz közönség Maradona elleni tüntetésével. Az újabb „Maradona-eset", ahogy az a mini közvélemény kutatásból kitűnik, ismét két részre osztotta az olaszokat. Claudio Martelli, az olasz kormány alelnöke: „A publikum haragja egyetlen játékos ellen eltúlzott volt. A nézők viselkedésére minden bizonnyal kihatott, hogy Argentína tizenegyesrúgásokkal ütötte el Olaszországot a továbbjutástól." Luciano Moggi, az SSC Napoli vezérigazgatója: ,,A közönség viselkedése elfogadhatatlan és szégyenletes volt. Nem tudom, hogy a bíró, a döntőn mutatott játék, vagy a szurkolók viselkedése volt-e a legszomorúbb." Franco Carraro, Róma polgármestere: „Maradona a pályán nagy játékos, de azon kívül provokatör. Eljön Rómába és kineveti Rómát; Nápolyban megpróbálja felheccelni a szurkolókat az olasz csapat ellen. Aki szelet vet, vihart arat..." Lucca de Montezemolo, a Mondiale szervező bizottságának elnöke: „Az egész világbajnokság folyamán akkor éreztem magam a legkellemetlenebbül, amikor a nézők fütyültek egyes országok himnuszainak játszásakor, beleértve Argentínát. Ilyesmi megengedhetetlen. " Antonio Matarrese, az Olasz Labdarúgó Szövetség elnöke: „Megszoktuk Maradona különcködéseit; a gond azonban az, hogy mindent elnéznek neki." Italo Allodi, az SSC Napoli volt vezérigazgatója: ,,Maradona a labda művésze, és csak azért kifütyülni, mert valakinek nem rokonszenves, annyit jelent, mintha elítélnénk Picassót azért, mert kommunista. Argentínában sok olasz él, megsértettük történelmünk egy korszakát." ség értelmében nem kellett volna minden moccanásukat büntetni. És itt vagyunk a kivárásos labdarúgásnál, amely teljes fényében ragyogott a Mondialén. Ugyanis mit szólnak ehhez a vb színvonalát hivatalból mentegető, a játékot csak azért is dicsérő, csodaszépnek látó szakemberek? Mondhatnak bármit. Mindent láttunk. A Mondiale előtt sem nagyon akartunk hinni nekik, de annyi jót és szépet ígértek, hogy szinte akaratlanul megszédültünk az örömtől. Aztán a válogatottak nagy-nagy többsége nem azzal a céllal lépett pályára, hogy győzzön, hanem hogy elkerülje a vereséget (a híres-hírhedt Herrera szelleme?). És mit tettek ennek érdekében? Megszállták a középpályát, romboltak, igyekeztek szétverni a játékot, abban bízva, hogy „találnak" egy gólt; és ha ez nem sikerül, még mindig van remény: a tizenegyesrúgások! És ezzel a kegyetlenül szigorú hadrenddel és felfogással az edzők megölték a látványosságot, a csapatok nem tudták lekötni a nézők figyelmét. Érdektelen, eseménytelen, unalmas meccseket láttunk, amelyeket a futball semleges (?) főszereplői, a bírák színeztek piros és sárga lapokkal. Ha ezt a labdarúgó akarta csinálni, nem hagyták. Amint a csatár átlépte a felezővonalat, egyszerűen felrúgták. Rengeteg volt a szabálytalanság. A gyengébb csapat nem hagyta játszani a jobbikat. Egyszóval: fő a biztonság. Ha valamelyik együttes vezetést szerzett, még jobban ügyelt a „bekkelésre". A kivárásos futball egyértelmű térnyerése, sót már-már hivatalos tudomásvétele azt eredményezte, hogy izzadtságszagú munka lett a gyönyörű játék. Erre pedig nem vevő a néző. Az eredménycentrikus tétmérkőzések lassan kiölik a labdarúgásból a látványt, a fantáziát. Élvezhetetlenné teszik. Hogy azért volt izgalom a Mondialén? Igen, a sokat vitatott tizenegyespárbaj, amelyet szinte minden szakember a pokolba kíván. Ugyanis kevés köze van a játékhoz. Mert mégsem az utcaterek bajnoksága, hanem az angol-nyugatnémet meccs hosszabbítása után például a világbajnokság döntője volt a tét. Az ír válogatott „döntetlenes" menetelését látva szinte megborzongtunk, hogy valaki nyeretlenül is lehet világbajnok. Mert varinak tizenegyesrúgások! De ki tud ennél jobbat? Felgyorsult világunkban nincs idő megismételni a mérkőzéseket. El kell dönteni. Még irreális alapon is? (T. V.) Császári pompával fogadták Frankfurtban a világbajnok nyugatnémet labdarúgó-válogatottat. A városház erkélyén- balról jobbra: Littbarski, Brehme, a csapatkapitány Matthäus és egészen jobb oldalt Klinsmann. (ČSTK-felv.) Császári fogadtatás Passarella lesz Bilardo utóda Edzőkeringő A Mondialén szerepelt csapatok háza táján nagy a sürgés-forgás. Nemcsak a játékoskeretekben lesznek nagy változások, de az edzőposztokon is. Távoznak a leszerepelt csapatok mesterei, de nem maradnak helyükön a döntő résztvevőinek trénerei sem. Franz Beckenbauert volt játékostársa, a 96-szoros válogatott Berti Vogs váltja fel. A bűnbak brazil Lazaroni Firenzébe távozik. A hálátlan posztra több jelentkező is akadt. A volt válogatott kapuson Emerson Leaon kívül Roberto Falcao, valamint Carlos Perreiera neve is szóba került. Az utóbbi játékos az Egyesült Arab Emírségeket vezette az olaszországi vb-n. A jugoszláv Milutinovics, aki a Mondialén Costa Rica csapatával a kellemesebb meglepetések közé tartozott, a mexikói Pumas klubhoz szerződik. A holland Beenhakker a továbbiakban az Ajaxot vezeti, s helyében mindenki szívesen látná Johann Cruyffot, akit viszont szerződése még a Barcelonához köti. A szimpatikus angol Bobby Robsont a PSV Eindhoven szerződtette. Úgy hírlik, Linekeréket a továbbiakban az Aston Villa edzője, Graham Taylor vezeti. Az, hogy a szovjetek mestere Lobanovszkij és a koreai gárda edzője, Li Ho Taík lemondott, senkit sem lepett meg. Mint ismeretes, Jozef Vengloštól Milan Máčala vette át a váltóbotot. (č) A bátor bíró - Hogy kiállítottam két argentin játékost és tizenegyest ítéltem Argentína ellen ez a dél-amerikaiak hibája volt, nem pedig az enyém - mondotta hazatérése után Edgardo Codesal, a vb-döntő mexikói játékvezetője. - Pályafutásom során sosem hagyott el bátorságom, és boldog vagyok, hogy így történt a világbajnoki döntő során is. A megítélt büntetővel kapcsolatban a következőket mondta Codesal: „Az argentin játékos azon igyekezetében, hogy elérje a labdát, szabálytalanul akadályozta a nyugatnémet csatárt, aki elesett. Szerintem ez szándékos szabálytalanság volt, ezért ítéltem büntetőt." • Visszafogadták az angol labdarúgócsapatok az európai kupatornákra! Mint ismeretes, 1985-ben, az emlékezetes brüsszeli tragédia (39 halott) után tiltották ki kontinensünkről a szigetországiakat. Az UEFA tegnap háromórás vita után döntött az angolok javára. Tehát az idén láthatjuk a Manchester Unitedet (KEK) és az Aston Villát (UEFA Kupa). A bajnok Liverpoolnak még három esztendőt kell várnia. A nyugatnémet válogatott hazaérkezése, bevonulása Frankfurtba valóban császári díszmenet jellegét öltötte. Beckenbauer szövetségi kapitányt és csapatát nemzeti hősnek kijáró tisztelettel ünnepelte a Majna-parti nagyváros. A virágkoszorúkkal díszített gépkocsik végeláthatatlan embertömeg gyűrűjében hajtattak be Frankfurt központjába, a Römer térre. És amikor Beckenbauer, majd Matthäus csapatkapitány a városháza erkélyén magasba emelte a győzelmi trófeát, a hetvenezres, zászlóerdőt lobogtató tömeg elképesztő üdvrivalgásba tört ki. Amíg a józan többség minden intelem nélkül is megfelelő keretbe tudta ágyazni a drámai sporteseményt, addig egy igen hangos kisebbségnek sikerült a brutalitás és a gusztustalanság szuperlatívuszával „megajándékozni" az 1990-es labdarúgó-világbajnokságot. A keletnémet szurkolók is sajátjukként ünnepelték a nyugatnémet válogatott világbajnoki címét. Berlin örömmámorban úszott, a város petárda és autókürtök fülsiketítő zajától volt hangos, a Brandenburgi-kapunál és Nyugat-Berlin szívében igazi szilveszteri hangulat uralkodott. A város mindkét részében sok helyen órákra megbénult a forgalom, mert az utcákat ellepte a zászlókat lengető, győzelmi táncot lejtő tömeg. Berlin keleti felében nemcsak á futballrajongók ünnepeltek. A parlament épületével szemközti parkban már a döntő közben verekedést provokáltak a futballhuligánok, majd a mérkőzés után mintegy 400, álarcos fiatal birodalmi zászlókat lobogtatva és Hitlert éltető jelszavakat kiabálva az Alexanderplatzra masírozott és válogatás nélkül rátámadt a járókelőkre. A rendőrség csak késve avatkozott be, így fordulhatott elő, hogy a randalírozók több tucat kirakatot bezúztak, egy rendőrt súlyosan megsebesítettek. Végül 11 rendbontót őrizetbe vettek, xxx • Argentína válogatottja ugyan vereséget szenvedett a döntőben, de szurkolói ugyanolyan ünneplésben részesítették Buenos Airesben, mint 1986-ban, amikor világbajnok lett. Tizenöt órás repülőút után a küldöttség 20 kilométeres triumfális utat tett meg hat óra alatt a repülőtérről a város szivébe. A Casa Rosada palota erkélyén Carlos Menem, köztársasági elnök fogadta a labdarúgókat. A csapatot mintegy 50 000 ember éltette. - Bajnokok vagytok, köszönjük nektek, mindent megtettetek hazátokért, a játékvezető győzött le benneteket - kiáltották világgá a transzparensek. Ďiego Maradona, aki a vb záróünnepségén nem volt hajlandó kezet adni Joao Havelange elnöknek, hazatérése után sem titkolta csalódását: „Meg kell mondanom Dalmita lányomnak, hogy a labdarúgásban is létezik maffia. A tizenegyes, amellyel vereséget szenvedtünk, kitaláció volt. Utoljára játszottam az argentin csapatban, eljött az ideje, hogy átadjam helyemet a fiatal, tehetséges játékosoknak. Nápolyban még két évig szeretnék futballozni, aztán végleg haza megyek." Julio Grondona, az Argentin Labdarúgó Szövetség elnökét az olasz szurkolók bosszantották a legjobban: „Fütyültek a himnuszunk alatt és Maradona minden megmozdulása alkalmából. Mit vétettünk az olaszoknak azon kívül, hogy az elődöntőben legyőztük őket?" Az elnök egyúttal megerősítette, nem fogja Bilardo edzőt győzködni, hogy hosszabbítsa meg szerződését, amely decemberben lejár. Minden valószínűség szerint Daniel Passarella, az 1978-as világbajnok argentin válogatott csapatkapitánya, Menotti edző nagy barátja lesz Bilardo utóda. Menotti már bejelentette: az új szakvezetőnek Argentínát vissza kell állítania a támadó futballra, amellyel 12 esztendővel ezelőtt meghódította a világot. (sr) Sportfogadás A športka 27. játékhete I. húzásának nyereményei: I. díj: nincs nyertes, II. díj: 1 nyertes á 300 000 korona, III. díj: 75 nyertes á 22 767 korona, IV. díj: 5052 nyertes á 588 korona, V. díj: 105 226 nyertes á 47 korona. A II. húzás nyereményelosztása: I. díj: 9 nyertes á 203 288 korona, II. díj: 3 nyertes 203 288 korona, III. díj: 737 nyertes á 1989 korona, IV. díj: 17 149 nyertes á 142 korona, V. díj: 189 745 nyertes á 18 korona. A Sazka 27. játékhetének nyereményelosztása: I. dij: nincs nyertes, II. díj: 45 nyertes á 6237 korona, III. díj: 873 nyertes á 748 korona. Az 5 a 40-ből Olimpiai Sazka 27. játékhetének nyereményelosztása: I. díj: 2 nyertes á 128 882 korona, II. díj: 11 nyertes á 15 629 korona, III. díj: 174 nyertes á 2964 korona, IV. díj: 6551 nyertes á 118 korona. (ČSTK) Miniküldöttség utazik a spliti Eb-re? Atlétáink továbbra is gyengélkednek A gyaloglók viszik a prímet • Ki követi Kucej, Železný és Brenkusová példáját? • A jövő ígérete: Végh Hajnalka • Sedláková végképp kiégett? Bármilyen hihetetlenül is hangzik, válogatott atlétáink közül - ha leszámítjuk a maratoni futókat és gyaloglókat - az eddigi versenyek során mindössze hárman teljesítették a spliti Európa-bajnokság kiküldési szintjét. Mindjárt hozzá kell tennünk, versenylehetőségben nem volt hiány, sőt. A Grand Prix-viadalokon kívül több rangos nemzetközi találkozón is bizonyíthattak volna legjobbjaink. Sajnos nem így történt. Egy-két kivételtől eltekintve mindig úgy tűnt, hogy majd a legközelebbi versenyen születnek a jó, vagy legalábbis reménytkeltő eredmények. Mindeddig azonban hiába vártunk a „feltámadásra". Nem egészen két hét múlva, a prágai országos bajnokságon lesz már talán valóban az utolsó bizonyítási lehetőség. Ha ott sem szedik össze magukat legjobbjaink, akkor csak miniküldöttség utazik a kontinens-bajnokságra. Négy esztendeje a stuttgarti Eb-n 31 csehszlovák atléta rajtolt. Most a vezetőség, ismerve a sportág nyomorúságos helyzetét, csak 25 tagú csapattal számol. Úgy tűnik azonban, ez a szám sem reális, mert az eddigiek során mindössze 12-en teljesítették a kiírt szinteket, s ebből a számból ketten maratoni futók és heten gyaloglók, ráadásul az utóbbi számban országonként csak hat versenyzőt lehet nevezni; így egyikük nem rajtolhat. Az említett három atléta a gerelyhajító Železný, a gátfutó Kucej és magasugró Brenkusová. Exvilágcsúcstartó gerelyhajítónk rendkívül sérülékeny, é.s emiatt jóval kevesebb versenyen indul, mint vetélytársai. Az idei évadot is sérüléssel kezdte, de úgy tűnik, az NSZK-beli gyógykezelés jót tett neki, mert első nagy viadalán, Oslóban 86,02 méteres kiváló eredménnyel győzött. Igaz, hogy a világrekord azóta ismét közelebb került a 90 méterhez, de ha Železnýnek a Norvégiában elért dobáshoz hasonló eredményt sikerül Splitben elérnie, dobogóra kerülhet. Ján Kucej formája is biztató. 400 m gáton először Tokióban, majd a Pozsony Nagydíjon teljesítette a szigorú szintet, és a nemrég lezajlott ligaversenyen csak négy századdal maradt el tőle. Mindezek ellenére neki nincsenek érmes esélyei Jugoszláviában; már az is sikernek számítana, ha a döntőbe verekedné magát. / Jana Brenkusová néhány nappal ezelőtt egy „szakállas" országos csúcsot adott át a múltnak. Az atlétikai liga második fordulójában, Pozsonyban, tikkasztó hőségben 193 cm-t ugrott és 1 cm-el megjavította Mračnová 14 éve fennálló rekordját. Az egyébként gyatra színvonalú viadal további reményteljes eredményét a Slávia UK színeiben versenyző, és mindössze 17 esztendős dunaszerdahelyi Végh Hajnalka érte el, aki 184 cm-s ugrásával Brenkusová mögött a második helyen végzett. Úgy tűnik, a csehszlovák atlétika egykori nagy ígérete a fedettpályás vb-ezüstérmesünk, Sedláková képtelen kilábalni a hullámvölgyből. Amikor a szezon elején nem teljesítette a beharangozott két perc körüli időt 800 m-n, ezt sokan a mexikói edzőtáborozás rovására írták. „Még fáradt a magaslati levegőn tartott edzésektől" - mondogatták. A fiatal atlétanő eredményei azonban a továbbiakban is elmaradtak a várakozástól, és igen gyenge időkkel, általában a vert mezőnyben végzett. A szlovák bajnokságon például a 16 évvel idősebb Podkopájevával szemben maradt alul. Másnap kétségbeesett kísérletet tett az 1500 méteres távon, ám ez sem sikerült. A további vereséget a verseny feladásával előzte meg. Nem valószínű tehát, hogy a még nem is olyan régen Kratochvílová utódjának kikiáltott futónő bekerül a spliti keretbe. Erre elsősorban a tízpróbázó Zmélíknek (mindöszsze 11 pontja hiányzik a szint teljesítéséhez), továbbá a vágtázó Valiknak, a magasugró Ruffíninak és a hétpróbázó Podradckának van esélye. Minden további nevezés kellemes meglepetésnek számitana (Q v )