Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-07 / 157. szám, szombat

Szombat, 1990. július 7. • Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 157. szám Szerkezeti változások az államigazgatásban Felszámolják és újjáalakítják a nemzetiségi kormánybizottságot • Újságíróknak nyilatkozott Vladimír Mečiar (ČSTK és munkatársunktól) - Pozsonyban tegnap megtartotta első ülését a Szlovák Köztársaság nemrég kínevezett új kormánya. A testület részletesen áttekintette a minisztériumokról és a többi központi államigazgatási szervről szóló SZNT-törvénviavaslatát. Indítványozta, hogy a tervezetbe vegyék bele a tanácskozáson elhangzott észrevételeket, s megvitatás céljából terjesszék törvényhozási tanácsa elé. Mai számunkban: MEGISMÉTELHETŐ-E AZ OLASZ PÉLDA? ... A korábbi módszerekhez képest ezzel a műszerrel szubjektivitástól mentes, az erdők egészségi állapotát tárgyilagosan jellemző adatokat lehet nyerni. (4. oldal) EGYENLŐ ESÉLYT MINDEN VÁLLALKOZÁSI FORMÁNAK ... szerintem nem lehet kizárólag a mezőgazdaságot hibáztatni azért, hogy drágán termel. Viszont a másik oldalon el kell ismerni, hogy a mezőgazdaságban szintén bőven akad tartalék. (5. oldal) A törvényjavaslat reagál a kormány június 29-én előterjesztett programnyilatkozatára. Gyakorlatilag teljesen új jogszabályról van szó, mivel a minisztériumok és a többi központi államigazgatási szerv létrehozásáról szóló 207/1968-as törvényt már hét alkalommal módosították. Az új törvénytervezet értelmében a következő minisztériumok működnének: Gazdasági Statégiai Minisztérium, Gazdasági Minisztérium, Pénzügyminisztérium, Munkaés Szociális Ügyi Minisztérium, Szlovák Környezetvédelmi Bizottság, Nemzetivagyori-kezelő és -privatizációs Minisztérium, Ipari Minisztérium, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Fejlesztési és Építőipari Minisztérium, Erdőgazdasági, Vízgazdálkodási és Faipari Minisztérium, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium, Oktatási, Ifjúsági és Sportminisztérium, Kulturális Minisztérium, Egészségügyi Minisztérium, Belügyminisztérium, Igazságügyi Minisztérium és Ellenőrzési Minisztérium. További központi államigazgatási szerv lenne a Szlovák Statisztikai Hivatal, a Szlovák Geodézia és Kartográfiai Hivatal, a Szlovák Geológiai Hivatal, a Szlovák Bányahivatal, a Szlovák Munkavédelmi Hivatal, a Szlovák Monopóliumellenes Hivatal és a Tudományos Címeket Odaítélő Szlovák Bizottság. A dokumentumjavaslat szabályozza az Ipari, a Fejlesztési és Építőipari, valamint a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium hatáskörét is. A kormány programnyilatkozatával összhangban ezek a tárcák a következő két évben fokozatosan megszűnnek, és beolvadnak a Gazdasági Minisztériumba. A faipar az Erdőgazdasági, Vízgazdálkodási és Faipari Minisztérium hatáskörében marad, a gyógyszeripar ideiglenesen az Ipari Minisztérium alá kerül, s e tárca megszűnése után a Gazdasági Minisztériumhoz fog tartozni. Az új központi tájékoztatáspolitikai államigazgatási szerv létrehozása csak a csehszlovák államszövetségről szóló 143/1968-as (Folytatás a 2. oldalon) Több mint ötven menekült van hazánk tiranai nagykövetségén Albániában dagad az elégedetlenség hulláma (ČSTK) - Hazánk tiranai nagykövetségén rendkívül súlyos a helyzet, a tegnap délutáni értesülések szerint már több mint 50 menekült tartózkodott az épületben. A képviseleti hivatal gyakorlati működése lehetetlenné vált, élelmiszer- és ivóvízhiány veszélye fenyeget, és higiéniai problémák is vannak. A jelentés ugyancsak hangsúlyozta: a csehszlovák állampolgárok jól vannak, semmilyen veszély nem fenyegeti őket. Az idén a szokásosnál korábban kasza alá érett a gabona, így - bár a helyi záporok késleltetik az aratókat - a dél-szlovákiai járásokban több helyütt láttunk az utóbbi napokban kombájnokat a földeken. A nagylégi Agrokombinátban, ahol az őszi árpát már kicsépelték, most a repcében sürgölődnek a kombájnok (fent), a Gombai Állami Gazdaságban pedig a 230 hektár borsó termését igyekeznek mielőbb fedél alá hordani. (Méry Qábor felvételei

) A Csehszlovák Sajtóiroda belgrádi tudósítója telefonon érdeklődött az albán fővárosban tartózkodó csehszlovák diplomatáktól, akik elmondták, hogy a legkatasztrófálisabb helyzet a nyugatnémet nagykövetségen van, ennek épülete csupán néhány tucat méterre van a csehszlovák külképviselettől. Tegnap reggel a csehszlovák és a nyugatnémet nagykövetség épülete előtt ismét tüntetők gyülekeztek, de a rendőrség keményen beavatkoMától: Filmfesztivál Karlovy Vary ban Egy filmfesztivál történetében is vannak kiugró évek. Gondoljunk csak Cannes 83-as esztendejére, amikor Bresson filmjét, A pénzt, Tarkovszkij Nosztalgiáját és Saura Carmenét díjazták, a 85-ös nyugatberlini „maratonra", amelyen Ettore Scola szavak nélküli remekműve, A bál pergett, vagy a 87-es velencei tapsorkánra, amellyel Louis Malle Viszontlátásra, fiúk című rendezését jutalmazta a közönség. Karlovy Varyban legutóbb huszonkét évvel ezelőtt ünnepelt a filmművészet. 1968-ban Jiŕí MenzeI maradandó értékű alkotása, a Szeszélyes nyár kapta a nagydíjat, s a vert mezőnyben olyan művek maradtak, mint Brooks Hidegvérrel című munkája és Michel Deville Benjaminja. Más idők, más igények voltak azok, állítják a fesztivál akkori vendégei, aztán fordult a kerék és új időszámítás kezdődött a gyógyforrásairól is világhírű nyugat-csehországi városban. A hatvannyolcas fesztivált egyszerűen törölték, semmisnek tekintették, a díjakat visszavonták, Menzelt, Formant és az akkor már világhírű cseh filmiskola többi jeles képviselőjét egyszerűen meg sem hívták az ezt követő seregszemlékre. A változás szele két évvel ezelőtt kezdett el fújdogálni a Thermál Szálló környékén. Megjelent Menzel, igaz, csak két-három napra, és bár a hazai televíziósok még mindig nem vehettek tudomást róla, a kül(Folytatás a 2. oldalon) zott, s gumibotokkal perceken belül „megtisztította" az utcát. Ennek sem volt sok foganatja, hiszen a tájékoztatás szerint nem sokkal később újra összeverődtek a tüntetők. Diplomatáink szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy az albán szervek nem hajlandók tárgyalni a menekültek problémáiról. Ftáadásul a nyugatnémet és a francia nagykövetség épületében több sebesültet is ápolnak. Az albán szervek gyakorlatilag várakozó álláspontra helyezkednek, lehet, hogy netán tanácstalanok is, hiszen most első ízben találták szembe magukat az elégedetlenség ekkora hullámával. A csehszlovák diplomaták hozzátartozóit, a nőket és a gyerekeket már evakuálták, ugyanezt szeretnék elérni más országok külképviseletei is, de az albán szervek a tegnap délutáni források szerint még nem engedték meg a polgári repülőgépeknek sem a leszállást. (Folytatás a 3. oldalon) A NATO-főtitkár Moszkvába utazik (ČSTK) - Gennagyij Geraszimov, a Szovjetunió külügyminisztériumának szóvivője tegnapi sajtóértekezletén bejelentette, hogy Manfred Wörner, a NATO főtitkára július 14-én a Szovjetunióba érkezik. Az Észak-atlanti Szövetség vezetőjét a szovjet kormány hívta meg hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Az elnök úr esküje Terrorista a szülészeten (ČSTK) - Pisztollyal és két kézigránáttal „látogatott" tegnap délelőtt egy 58 éves férfi a Pőstyéni Kórház és Rendelőintézet szülészeti osztályára. Előbb az osztályvezető főorvost, majd pedig a helybeli rendőrparancsnokot - ő élete kockáztatásával több mint hat órát töltött a terrorista társaságában - ejtette túszul. A támadó tettének indítékául azt hozta fel, hogy nem ért egyet a válóperében hozott bírósági ítélettel. A Közbiztonsági Szervek határozott fellépésének köszönhetően a tettest ártalmatlanná tették. A beavatkozás közben személyi sérülés nem történt. A terrortámadás körülményeit vizsgálják. Hű a Köztársasághoz, s az itt élő nemzetek és nemzetiségek sorsának jobbra fordításán fáradozik - ennyi számomra a köztársasági elnöki eskü lényege. De még ennek az egyéni tömörítésnek is van párlata, amely nemes erkölcsi tartást jelent: hűség és fáradozás. Ennek az eskünek ideológiák fölött álló egyetemessége van. Ez az egyetemesség megnyugtató és bizalmat, bizakodást erősítő. Számomra egy cseh-szlovák köztársasági elnök hűsége a hazájához olyan hazafiúi állapot, mint az embernek a légzés. Csakhát a történelem hány ilyennek látszó állapot közben rázott meg országokat, népeket, nemzeteket, akiknek elnökei elsőként rezignáltak, mert azok az eskük legtöbbször ideológiákhoz, politikai vonalakhoz meg az éppen uralmon lévő hatalomhoz kötötték a választottakat vagy kiválasztottakat? Most pedig Václav Havel egy olyan esküt mondott el, és írt alá, amelyet hazafiak milliói mondhatnának el, (s talán el is mondtak magukban, csendesen). Mindez tekinthető puszta formalitásnak; kötelező erejű erkölcsi vállalássá magából az Elnök életútjából, személyiségének hitelességéből, politikusi egyértelműségéből és - civilként - írói alkotásaiból konkretizálódik. Mert ne feledjük: a nyelvek szavai diktatúrákban és szabad társadalmakban ugyanazok. Politikák, hatalmi rendszerek változtatják az értelmezést! A szó ártatlan, mindig az ember a bűnös, aki visszaél a szavakkal. Miért ne bíznék hát Václav Havel esküjében? Miért ne töltene el bizakodással, reménykedéssel és erkölcsi meggyőződéssel mindaz, amit nemzeti kisebbségünkért, önmagunkra találásunkért tett? Hogy nem ölelte keblére új vezéreinket, új héroszainkat? Viszont eljött, figyelt, látott és beszélgetett. így manipulálni sem lentről, sem fentről, sem jobbról, sem középről, sem balról nem tudták. Nem komázik senkivel, de elvárja, hogy a szabadság erkölcsi normáit, a demokrácia játékszabályait a nemzeti kisebbségek is betartsák. Igen, így sokkal nehezebb a többséget meggyőzni a kisebbség jogainak garantálásáról. Ugyanakkor értelmét veszti a sérelmek emlegetésére alapozott, szüntelenül a múltat hánytorgató, érzelmi húrokat pengető politizálás. Nekünk, csehszlovákiai magyaroknak ennél sokkal súlyosabb érveket kínál maga Václav Havel. Az a módszer, amellyel az erőszakmentes ellenállásban kikezdte a mozdíthatatlannak látszott kommunista diktatúrát, mindenképpen célravezetőbb demokrata erkölcsiségre alapozódott, mint a nemzeti pártok és a kisebbségek itt-ott felhangzó sérplmi monológjai. Nekünk bízni kell abban az elnöki esküben, amely emberi jogainkon belül kisebbségi jogaink törvényesítését is igéri. Nem hiszem, hogy az árnyékbokszolás valamit is megold. Vigyázzunk, hogy a közelmúltban, a gyengéd forradalom előtt tetőzött állampolgári, szellemi ellehetetlenülésünket ne azokon kérjük számon, akik az európaiságért velünk együtt politizálnak a nacionalizmusra, az idegengyűlöletre alapozó pártokkal szemben. A demokrácia nem kölcsönös ajándékosztogatás, különösen nem az egy politikai és ideológiai totalitás által megnyomorított társadalomban. Miközben önmagunkat építjük újra, erkölcsiségünkkel másokat is újra építünk. Hogy mindez vitákkal, nézetek ütközésével jár együtt? Kétségtelenül így van. Hogy eközben mi, magyarok szétforgácsolódunk? A felületes ítélkezők véleménye szerint, mert azt azért végrevalahára észre kellene vennünk - nekünk, magyar választóknak -, hogy a kisebbségi mozgalmak törvényalkotói céljai azonosak, csak a politizálás útjai, módszerei különböznek. Mindannyiunknak fel kell ismerni, hogy az Elnök fáradozása hűségének a függvénye. Márpedig, aki a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság szuverenitását, a föderáció valódiságát, a nemzetek és a nemzetiségek együttélését, a szabadságjogok és a demokrácia teljességét tekinti hűsége és fáradozása értelmének, azzal aligha lehet érdekeket ütköztető vitánk. Akinek van, lelke rajta. Ezzel is azt bizonyíthatja, hogy izmosodik a demokrácia, s az egyik legelemibb szabadságjog - a szabad véleménynyilvánítás — is érvényesül. Türelmetlenségnek hangot lehet adni, de megoldunk-e vele valamit is? Miközben szabad választásokon megválasztott MKDM-es parlamenti képviselők Václav Havelt támogató, a televízióban is elhangzott felhívásának örülhettünk, eszünkbe jutott-e, hogy ez a türelem, a tolerancia megnyilvánulása volt. Hang abból a koalícióból, amely a jelek szerint fenntartott egységen belül is, már most kétféle módszerrel politizál a parlamentben. A parlamenti ellenzék konstruktív hangja szólalt meg. Kifejezésre kell juttatnunk, hogy a nemzeti kisebbségi sors nem ok a sértettségre, a gyanakvásra, a kicsinyességr

e, a bizalmatlanságra. Politikai ballépés, ha valaki közülünk, a kialakulatlan demokráciáról mintegy jósolgatva, nemzetközi fórumokon kijelenti, hogy ez a demokrácia „nemzeti demokrácia" lesz. Uram, Isten! Hiszen az effajta vélekedések tömény előítéletek, s ilyenek mérgezik az emberek és országok viszonyait. Nekünk bízni kell egymásban. Bízni Václav Havel köztársasági elnök esküjének érvényességében, hitelességében. Gyanakvásra ugyanis semmilyen kapcsolatot, viszonyt nem lehet építeni. Még az Elnök és népe viszonyát sem. Márpedig tagadná-e valaki, hogy mi magyarok ebben a hazában Václav Havel népe is vagyunk? DUSZA ISTVÁN