Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-06 / 156. szám, péntek

Közelebb kerülni az igazsághoz Leköszönése előtt nyilatkozott lapunknak VLADIMÍR LEXA, szlovák exminiszterelnök-helyettes A Szlovák Köztársaságban alakult nemzeti egyetértés kormányának fennállása idején több égető problémával kellett foglalkoznia. Egyes kérdéseket megoldott, mások azonban továbbra is nyitottak. Közéjük tartozik a bösi vízlépcső befejezésének és üzemeltetésének ügye, valamint a csallóközi ivóvízkészletek védelme. Ezekről a kérdésekről megbízatásának utolsó napjaiban Vladimír Lexával, a Szlovák Köztársaság első alelnökével beszélgettem. Lexa úr annak ellenére nyilatkozott lapunknak, hogy tudta, a kormány alelnökének tisztjét a jövőben nem ó fogja betölteni. Mint mondotta azért tette, hogy Dél-Szlovákia lakossága megismerje véleményét. • Tisztelt alelnök úr, egyes hírek szerint a Majna-Rajna-Duna csatorna megvalósításában érdekelt körök felhívták a Duna menti államok kormányait, hogy a folyam teljes hosszában biztosítsák a szükséges 3,5 méteres hajózási mélységet. Bizonyos értelemben ez azoknak a műszakiaknak és politikusoknak a támogatását jelenti, akik a vízlépcső befejezése és működtetése mellett kardoskodnak. Egyes elképzelések szerint, ha nem érik el a kívánt mélységet, akkor ezt a készülő vízi utat a mélyjáratú hajók nem vehetik igénybe, s így a jövőben a tranzit kamionforgalom hazánkban is erősen megnövekszik. Ez pedig negatívan hatna környezetünkre. Feltételezhető így, hogy ezek a körülmények befolyásolják majd az új kormányt és siettetik a vízi erőművel kapcsolatos döntését... - Mivel a nemzeti egyetértés kormánya már befejezte tevékenységét, csak a saját véleményemet tolmácsolhatom. Tekintet nélkül az említett felhívásra, nyíltan mondhatom, köztársaságunknak nincs más lehetősége csak az, hogy a vízlépcső befejezése mellett döntsön. Ausztriában, a Német Szövetségi Köztársaságban s más Duna menti államokban is működnek már vízi erőművek. Egy jelentős dologra szeretném felhívni a figyelmet: az építkezésbe már nagyon sok pénzt öltünk. Ezért az a véleményem - s mivel pontosan senki sem tudja, hogy milyen környezeti hatása lesz •-, hogy be kell fejezni és próbaüzembe kell állítani. Hatását illetően mindenesetre bizonytalan vagyok, de üzemeltetése nélkül annak jellegéről sosem győződhetünk meg. • Ugy értsem ezt, hogy erre elméletileg következtetni, a hatást modellezni nem lehet? - Véleményem szerint pontosan nem. • Mit tart döntő érvnek a beruházás befejezése mellett? - Leginkább az energiatermelést. Szlovákia villamos energiából csak mintegy 80 százalékban önellátó. A szükséges 20 százalékot a Cseh Köztársaságból fedezzük. Abban az esetben pedig, ha Szlovákia önellátásra törekszik, és ha mérlegeljük, hogy eddig mennyi pénzt ruháztunk be, csak egyetlen lehetőséget látok - a befejezést. A Szlovák Köztársaság évi nemzeti jövedelme mintegy 205 milliárd korona. Ismeretem szerint erre a beruházásra eddig 15 milliárdot költöttünk. Az egész építkezésre - beleértve a környezetvédelmi létesítményeket is - összesen 16-18 milliárd koronát szántak. Ez pedig az évi nemzeti jövedelem 8-9 százaléka. Mivel nagyon jelentős hányadról van szó, úgy vélem, az új kormány gyorsan fog dönteni - a beruházás befejezését választja. • Május végén a bősi vízlépcső területére ellátogattak a Szövetségi Gyűlés képviselői. Kíséretükben volt Dominik Kocinger mérnök, a Szlovák Köztársaság erdő-, vízgazdálkodási és faipari miniszterének helyettese is. Egyebek mellett közölte, hogy a vízszennyeződés veszélyeinek megállapítására, a kísérleti modell elkészítésére független, külföldi szakértőkből álló bizottságot kérnek fel... - Minden ismeretre szükségünk van. Ez közelebb visz bennünket az igazsághoz, a reális értékeléshez, ezért az a véleményem, hogy egy ilyen bizottság munkája üdvözlendő. Lehetőségem volt a milánói Aquaholding cég szakembereivel elbeszélgetni, akik e téren nagy tapasztalatokkal rendelkeznek. Ok végezték el a Pó folyó mentének vizsgálatát is. De mindent ők sem tudhatríák. Hogy működtethető-e a vízlépcső vagy sem, azt egyetlen nemzetközi szakértői bizottság sem jelenti ki. Annyit mond csupán, vannak bizonyos kockázatok, s hogyan lehetne azokat csökkenteni. Ennek ellenére az a véleményem, hogy nagyon értékes lenne, ha ezt a vizsgálatot elvégeznék. O Januárban két kormánybizottságot hoztak létre, amelyeknek az üzemeltetés ökológiai és hidrológiai hatásait kellett megvizsgálni. Egy harmadik, az építkezés gazdaságosságát vizsgáló csoportnak is dolgoznia kellett volna, de az tevékenységét csak nemrégiben kezdte. Munkájáról tudomásom szerint a közvéleményt még nem tájékoztatták. Úgy látszik, annak ellenére, hogy a hidrológiai és az ökológiai bizottság állásfoglalását elutasítónak tekinthetjük, az új kormány mégis az üzemeltetés mellett dönt. Van-e tehát értelme a közgazdasági komisszió munkájának? - Ezekkel a kérdésekkel közelebbről nem foglalkoztam. Mindez az SZK Erdő-, Vízgazdálkodási és Faipari Minisztériuma, valamint a Szövetségi Tüzelőanyag- és Energiagazdálkodási Minisztérium hatáskörébe tartozott. Most egy átmeneti időszakban vagyunk - a régi kormány lemondott, az új pedig csak most lépett hivatalba - s ez bizonyos döccenőket jelent. Amennyiben azonban ezt a bizottságot létrehozták, dolgoznia kell. Tisztában kellene lennünk a lehetséges változatokkal, mikor, hol, mire számíthatunk. • A képviselők említett bősi látogatása alkalmával Elek Péter mérnök a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és vízügyi osztályának vezetője, Dominik Kocinger miniszterhelyettes jelenlétében kijelentette: a csallóközi ivóvízkincs biztonságos védelmére - a szennyvíztisztítók létesítését is beleértve - 20 milliárd koronára lenne szükség. Kocinger úr akkor erre nem reagált. Tehát a vízvédelem többe kerülne, mint maga az egész beruházás... - Nem vagyok vízgazdász és erről az összegről még nem hallottam. Egyet azonban mondhatok: környezetvédelemre akkor kell pénzeszközöket fordítani, ha azt a helyzet megköveteli. Ha a Csallóköz másodpercenként 15 köbméteres vízhozamot biztosító készleteiről van szó, akkor semmilyen védelmi intézkedés nem lehet drága. Kérdéses viszont, hogy 20 milliárdra vagy kisebb összegre van-e szükség. Ezt nehezen ítélhetem meg. Nem tudom hogyan, kik és mi módon számították ki ezt az összeget. • A Csallóköz lakóit és mindazokat, akik a helyi vízkészletek értékét kellóképpen megbecsülik, még egy dolog nyugtalanítja - ez pedig a Barátság Kőolajvezeték. - A kőolajvezeték megléte a Csallóköz területén nagy kockázatot jelent. Jó, hogy erről beszélnek és írnak. Ezt a problémát ugyanis minél előbb fel kell számolni. A Szlovák Köztársaság előző kormánya szövetségi szinten mindent megtett, hogy az áthelyezés szükségét megindokolja és azt elérje. A kőolajvezeték ugyanis már nagyon régi és élettartama rövid időn belül lejár. Sikerült olyan határozatot elfogadtatnunk, ( melynek értelmében a munkálatok csakhamar elkezdődnek. Ezekre mintegy 500 milliót szánnak. A kőolajvezeték nem a szlovákiai szervek, hanem a Cseh Köztársaság Ipari Minisztériumának és a Benzinol állami vállalatnak a hatáskörébe tartozik. Az áthelyezéssel egyidóben egy párhuzamosan futó másik cső lefektetésével megoldják az Adria kőolajvezeték csatlakozását is. Felhívnám a figyelmet arra, hogy ebben a kérdésben - mielőbbi rendezése érdekében - minden felvilágosításra szükség van, s a nyilvánosság tiltakozása is üdvözlendő. POMICHAL RICHÁRD ÚJ FÜGGETLEN LAP A középréteghez szólnak Napjainkban szinte gomba módra szaporodnak az új lapok. A választék bővülésének az olvasó csak örülhet. Annál inkább, mert az újabb és újabb újságok, folyóiratok megjelenése a már meglevők színvonalának növelését is szükségessé teszi. Az új lapok között akadnak, melyeket magánvállalkozók adnak ki. Ezek egyike a Pozsonyban most megjelent PLUS 7 DNÍ (Plusz 7 Nap) című, egyelőre havonta kétszer kapható független lap, mellyel négy vállalkozó lepte meg az olvasókat. Egyikükkel, Jozef Dukes mérnökkel villáminterjút készítettünk. hogy mi valóban a legégetőbb társadalmi kérdésekkel kívánunk foglalkozni. Nyilván sokakat érdekel majd a magánvállalkozással foglalkozó rendszeres rovatunk. Ez már az első számban is megtalálható. Ugyancsak széles olvasótáborra számíthat a felnőtt emberek szexuális kérdéseire válaszoló rovat. Rendszeresen lesznek különböző versenyek olvasóink számára. Az első számban ÚJ SZÚ 6 1990. VII. 5. • Hogyan jellemezné lapjukat? - Ez az egyetlen olyan magánlap, mely fontos gazdasági és társadalmi kérdésekkel foglalkozik. Nem kívánunk kizárólag ellenzéki lap lenni, nem képviselünk semmilyen pártot, de ez nem jelenti azt, hogy távol akarunk állni a politikától. Semmiképpen sem támogatunk szélsőséges megnyilvánulásokat - a nemzetiségi kérdésekben sem. • Kinek írnak? - Mindenekelőtt a középrétegeknek, azoknak, akik helyzetüknél fogva és művelődési színvonalukat tekintve tartoznak e rétegbe. Vagyis olyanoknak, akik a gyakorlatból ismerik a mindennapi gondokat, ugyanakkor elvárják a színvonalas írásokat. Falusiaknak és városiaknak, férfiaknak és nőknek, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Ez jól látszik első számunk írásaiból, melynek a központi témája: hôva • • • ^^m NEZÁVISLÝ | li g™ ^M MAGAZIN W PLUS7DNI ČÍSLO 1 5 KČS fektessék be az emberek a megtakarított pénzüket. Nem a milliomosokra gondolunk, hanem azoknak akarunk tanácsokat adni, akiknek 10-20, esetleg 100 ežer koronájuk van. Azért e kérdést elemezzük mindjárt az első számban, mert inflációra és szabad árképzésre lehet számítani. Minden egyes számunknak lesz egy időszerű központi mondanivalója, melyet még néhány írás egészíti ki. A legközelebbinek például a várható munkanélküliség és ennek velejárója, a prostitúció lesz a fő mondanivalója. Ebből is látszik, például egy világhírű olasz kozmetikai cég ajánlotta fel termékeit a nyerteseknek, akiket sorsolással állapítunk meg. Természetesen hirdetések is helyet kapnak a Plusban. • Milyen gyakran jelenik meg a lap és mennyibe kerül? - Egyelőre kéthetenként, de szeptembertől hetilap leszünk. Ára 5 korona. A példányszám 50 ezer. • Hol kapható az újság? - A Postai Hírlapterjesztő Vállalat terjeszti, de rikkancsok is árusítják. (fülöp) (Borzi László felvétele) Megint a termelők nadrágszíján húznak Talán a mezőgazdászok felelősek a sztrájkkészültségért? Az előző évekkel ellentétben nem az aratás, hanem a mezőgazdászok által kilátásba helyezett sztrájk tartotta lázban az elmúlt hétvégén az országot. A június 28-tól július 2-ig tartó készültségre az adott okot, hogy a leköszönő szövetségi kormány döntése értelmében július 9-től csökkentik egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási árát. Az árcsökkentés elsősorban az állattenyésztési termékeket érinti, s következtében mintegy 8 milliárd korona bevételtől estek volna el a termelők. Cyril Moravčík mérnököt, a Földműves-szövetkezeti Szövetségi Szlovákiai Bizottságának elnökét arról kérdeztük, miért kényszerültek a mezőgazdászok ilyen szélsőséges módon védelmezni az érdekeiket? - A kormány egyoldalú döntésére kénytelenek voltunk reagálni. Annak ellenére, hogy a május 15-dike óta érvényben levő, a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény kimondja, az ágazatot érintő kérdésekben ki kell kérni a mindenkori érdekképviseleti szerv, adott esetben a szövetségünk véleményét, a kormány bennünket még csak nem is tájékoztatott a készülő intézkedésről. Pedig kétségtelen, hogy újból a mezőgazdasági termelők nadrágszíját próbálták szorosabbra húzni. Ha nem tiltakoztunk volna, sok üzem kritikus helyzetbe kerül. Szövetségünk nyílt levélben tiltakozott az újabb tehertétel ellen. Mivel a kormány nem reagált, más módszerhez kellett folyamodnunk. Június 20-án szövetségünk cseh-morva és szlovákiai bizottsága együttes ülésen vitatta meg a kialakult helyzetet. A probléma szóba került az indulatoktól sem mentes járási konferenciákon is, ahol sokan konkrét és kemény lépéseket követeltek. A felszólalásokból világossá vált, ha az elvonások ügyében nem történik változás, a mezőgazdászok bojkottálni fogják a termelést. Járási bizottságaink elnökeinek és titkárainak június 27-i tanácskozásán megalakult a sztrájkbizottság, amely június 28tól sztrájkkészültséget hirdetett. -A helyzet komolyságára való tekintettel, az érdekelt felek kerekasztal-beszélgetésen vitatták meg a problémát. Végre megszületett a megállapodás. -A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elismerte a követelések jogosságát és áthidaló megállapodás született. Ennek értelmében a termelők árpótlék formájában kapják meg az árváltozással elvont milliárdokat, ha a mezőgazdászok megszüntetik a sztrájkkészültséget. - A kerekasztal-megbeszélésen megkérdőjelezték a Földművesszövetkezeti Szövetség szószólói illetékességét ebben az ügyben. Mi erről a véleménye? - Konkrétan a mezőgazdasági miniszter tette fel a kérdést, milyen jogon képviseljük a mezőgazdasági dolgozók egészének érdekeit. Az a vád is elhangzott, hogy a tervezett sztrájk a régi funkcionáriusok hatalomátmentési kísérlete. A végén még a mezőgazdászokat teszik felelőssé a helyzetért. Nézze, mi az árcsökkentés kapcsán többször is kifejeztük az álláspontunkat, de nem figyelt ránk senki. A sztrájkkészültség pedig nem a magánakciónk volt, hanem a szövetség szerveinek tanácskozásain született döntések, határozatok következetes végrehajtása. Mint érdekképviseleti szervnek, ez a kötelességünk. A sztrájkbizottság a július 2-i nyilatkozatában, amelyben megszüntették a készültséget, egyértelműen kimondta, továbbra is a Földműves-szövetkezeti Szövetséget tekinti a szövetkezetek érdekképviseleti szervének az agrárreformról folytatandó tárgyalásokon. - A kerekasztal-beszélgetésen megegyezés született, hogy július 6-án folytatják a nézetek egyeztetését. Milyen elképzelésekkel ülnek asztalhoz a szövetség képviselői? - Mivel a sztrájkkészültséget kiváltó közvetlen problémák már megoldódtak, a pénteki tárgyaláson a mezőgazdaság és az élelmiszeripar tervezett reformjának további kérdéseivel akarunk foglalkozni. A megvalósítás tervezett módjához fogunk hozzászólni. Ezen kívül a felvásárlási árak csökkentésével elvont Összeg visszaszármaztatásának konkrét formáját is tisztázni akarjuk. Az a célunk, hogy a termelőknek ne kelljen külön-külön kérniük, hanem automatikusan és azonnal megkapják a beígért árpótlékot. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ