Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-31 / 177. szám, kedd

Kisebbségi kilátásainkról az SZNT alelnökével Várakozásainkkal ellentétben a választások után nem halkult el a szlovák nacionalisták kardcsörtetésé. Sőt, fokozódni látszik, miközben olyan törekvéseknek is tanúi lehetünk, amelyek a szlovák nacionalizmus pártok fölötti programjának megfogal­mazását, illetve a nacionalizmus központi irányításának megte­remtését tűzték ki célul. Hogyan látja az adott helyzetben esélyeinket A. Nagy László, a Szlovák Nemzeti Tanács magyar nemzetiségű alelnöke, s milyen lépéseket tett alig másfél hónap alatt a kisebbségek érdekében? - Az SZNT-nek a nemzetiségi kérdésekért felelős alelnökeként fel­vettem a kapcsolatot Ján Čarno­gurskýval, aki a szlovák kormány alelnökeként felel a nemzeti kisebb­ségek, az etnikumok és az emberi jogok kérdésköréért, s nemrég Jozef Mikloškóval is, aki a szövetségi kor­mány alelnökeként foglalkozik ezek-, kel a kérdésekkel. Mindkettejüket tájékoztattam arról, mivel kíván fog­lalkozni az SZNT újonnan létesített nemzetiségi bizottsága. • A csehszlovák államélet­ben szokatlan, hogy a szlovák parlament nemcsak a szlovák kormánnyal, de a szövetségi kormánnyal is kapcsolatot tart, együttműködik. - Nem látok ebben kifogásolha­tót. Tény, hogy a szövetségi kor­mány felé én kerestem a kapcsola­tok felvételének lehetőségét, de ab­ból indultam ki, hogy célszerűbb egyes kérdéseket még a törvények előkészítése során megvitatni, mint később, amikor már három parla­ment vitatja a törvénytervezetet. Ezért is kerestük a törvényhozás és végrehajtó szervek közötti együtt­működés lehetőségeit. Együttműkö­désünk elsősorban az információkra vonatkozna. Szükségesnek látom, hogy a szlovák parlament és a szo­•vetségi kormány között állandó le­gyen az információcsere a nemzeti kisebbségeket, etnikumokat és az emberi jogokat érintő kérdésekben, sőt szükséges a megbízható adat­bázis létrehozása is, hiszen a tör­vényhozásnak és a végrehajtásnak a létező helyzetből, reális ismeretek­ből kell kiindulnia. Együttműködünk a szövetségi kormány egyes szakbi­zottságainak létrehozásában is. Jo­zef Mikloško azzal a kéréssel fordult hozzánk, segítsünk megfelelő szak­embereket találni. így javaslatot te­hetünk a nemzeti kisebbségek hely­zetét ismerő szakemberekre, akik az elnökhelyettes apparátusában dol­gozhatnának, illetve az említett szakbizottságokban. E pillanatban lényeges probléma­ként jelentkezik, hogy nincs tisztáz­va a szövetségi és nemzeti kormány hatásköre a nemzeti kisebbségeket érintő ügyekben. Jozef Mikloško el­képzelése szerint az által a létreho­zott és irányított bizottság koordiná­ciós feladatokát töltene be, azaz kidolgoznák az egységes elveken nyugvó nemzetiségi politika stratégi­áját, kapcsolatot tartanának fenn a nemzetközi emberjogi szerveze­tekkel, s felhalmoznák, közvetítenék a külföldi megoldásokat, eredmé­nyeket. A tagköztársaságok kormá­nyai, azaz a szlovák kormány mellett működő nemzetiségi bizottság is, a gyakorlatban felmerülő kérdések megoldásában lennének illetékesek. 0 Ez általános emberjogi, nemzetiségi szempontból is korrekt elképzelés. Mind gyak­rabban találkozunk azonban olyan megfogalmazásokkal, amelyek szerint a szlovákiai kisebbségek emberi és állam­polgári jogaiban kizárólagos illetékesség illetné meg a szlo­vák szerveket, ami feltehető­leg páratlan lenne a szövetsé­gi államok gyakorlatában. Az alapvető emberi és állampol­gári jogokat mindenütt szövet­ségi szinten, szövetségi alkot­mánnyal szabályozzák. Kissé abszurd példával élve, az Egyesült Államok fajgyűlölő hagyományairól hírhedt Ala­bama állama nem szabályoz­hatja saját belátása szerint a kisebbségi négerek jogait. Jogainkról ma még szövetségi alkotmánytörvény rendelke­zik. Valóra válhat az az elkép­zelés, mely szerint a jövőben a szlovák alkotmány, illetve a szlovák parlament jelenleg éppen nem elenyésző számú nacionalista képviselői állapí­tanák meg, milyen jogok jár­nak nekünk? - Az alkotmányok előkészítése valójában még csak most kezdődik. Megalakult egy úgynevezett három­szor tizes bizottság, amelyben az ország mindhárom törvényhozó tes­tületéből - a Szövetségi Gyűlésből, a Cseh és Szlovák Nemzeti Tanács­ból - tíz-tíz képviselő vesz részt. Ez a bizottság fogalmazná meg a há­rom alkotmány filozófiáját, s ezen belül a nemzeti kisebbségek helyze­te szabályozásának alapelveit is. Valóban létezik egy olyan elképze­lés is, mely szerint a szlovák alkot­mány előkészítő bizottságon kívül létrejönne még egy albizottság, amely a kisebbségek jogait fogal­mazná meg, s ennek az albizottság­nak munkájában nemcsak a ki­sebbségek képviselői vennének részt, hanem szlovák és cseh nem­zetiségű szakemberek is. Egyelőre többet mondani nem tudok. • Említette, hogy tárgyalt Ján Čarnogurskýval. Miről és milyen eredménnyel? Szervezett műemlékpusztítás ÚJ szú 1990. VII., 31. A volt funkcionáriusok szerint szocialista társadalmunk példásan törődött műemlékeinkkel. De az igazság ennek az ellenkezője. Na­gyon sok történelmi emlékmű sem­misült meg, kastélyok, várak hever­nek romokban, eltűntek az értékes vidéki építmények, számtalan temp­lomot és kápolnát kifosztottak vagy leromboltak, eltűnt ezernyi kőszo­bor, a valamikori kolostorok kopárrá váltak. A hetvenes években olyan néze­teknek is hangot adtak, hogy orszá­gunkban túl sok műemlék van, fenn­tartásukra elég kiválasztani egy-egy mintapéldányt. S mindezt „ideológi­ailag" is megokolták. Néhány ember lelkesedése ezzel szemben tehetet­len volt. Hisz a likvidátor feladatát például Északnyugat-Csehország­ban nemzeti bizottsági építésügyi és kulturális osztályok, egyházügyi tit­károk, valamint járási és kerületi funkcionáriusok vállalták magukra. Az Észak-csehországi kerületben még nem is olyan régen a műemlék­védelmi jegyzékből 40 templom ne­vét húzták ki. Az utolsó húsz évben a pusztítás szervezetten és egysíkúan folyt. Már soha sem derül fény arra, hogy a hatalmas értékű kulturális és törté­nelmi műemlékek hány százaléka ment tönkre a háborús évek és a februári győzelem utáni zűrzavar­ban. A kastélyok elenyésző része hozzáférhető volt a látogatók szá­mára, s talán ez mentette meg őket a végső pusztulástól. Bár a történel­mileg kialakult gyűjtemények egysé­gét a szállítás, az áthelyezés vagy más manipuláció megbontotta. Ha­sonló sorsra jutott néhány egyházi intézmény gyűjteménye is. Megtette a magáét a vulgáris ateizmus és a vandalizmus is. A vasfüggönyön keresztül titok­ban megindult kulturális örökségünk - régiségek, értékes nyomtatvá­nyok, képek - kivitele. A kiárusítás nevetségesen alacsony áron folyt hazai funkcionáriusok irányításával. Már a „csereakciók" furcsa eseteit is ismerjük a hazai gyűjtemények tárházaiból, melyeket a szakem­berek előtt titokban tartottak. Ez a puszta, ma már ismert való­ság. , Az összefoglaló jelentést a Csehszlovák Műemlék Alap vesz­teségéről a művészettörténészek­nek kell majd kidolgozni. (ČSTK) - Egyelőre inkább csak a kölcsö­nös együttműködési szándékunkat tisztáztuk. Előrelépés, kezdeménye­zés egyetlen kérdésben született, mégpedig a nyelvtörvénnyel kap­csolatos előmunkálatokat illetően. 0 A nyelvtörvény, ponto­sabban a szlovák állami és hivatalos nyelvről szóló tör­vény elfogadását ma már nemcsak a Štúr Társaság, s más szlovák nacionalista szervezetek tartják a parla­ment elsőrendű feladatának, hanem a szlovák kormány is. A nacionalista pártok, mozgal­mak, egyesületek követelése egyértelmű, kizárólagosként akarják törvényesíteni a szlo­vák nyelvet, hogy magyarul legfeljebb lakásunk ajtaját ma­gunkra zárva beszélhessünk. Nem tudjuk, milyen álláspont­ra helyezkedett ezzel kapcso­latban az FMK-val koalícióra lépett NYEE, sőt a szlovák hi­vatalos szervek álláspontja sem teljesen világos. Mire szá­mít a nyelvtörvénnyel kapcso­latban? - Úgy vélem, a kormányprogram szövegéből kiderül, hogy a kormány legalábbis a nemzetközi egyezmé­nyek színvonalán kívánja biztosítani anyanyelvünk használatát, hogy a szlovák nyelvet nem kívánják kizá­rólagos hivatalos nyelvként elismer­ni, illetve a szlovákkal egyenrangú hivatalos nyelvként ismerné el a ma­gyart is, megfelelő módon szabá­lyozva a nyelvhasználat körét és körülményeit. Az NYEE ezzel kap­csolatban tényleg nem foglalt állást - legalábbis nem határozatban. Ugyanakkor az NYEE egyetlen kép­viselője sem foglalt állást az SZNT bizottságaiban vagy plénumában a szlovák nyelv kizárólagossága mellett. Sőt, például František Mik­loško, az SZNT elnöke, az NYEE tekintéllyel bíró képviselője a kizáró­lagosság ellen nyilatkozott. 0 Miként viszonyult a meg­beszélések során a kisebbsé­gekhez Jozef Mikloško, a szö­vetségi kormány alelnöke? - Meglepett az a rokonszenv, amelyet a kérdés iránt tanúsított. S a megközelítési módja is. Nem szakmai szempontból közelítette meg a nemzetiségek helyzetét, ha­nem az általános emberjogi normák­ból kiindulva. Megközelítésével azonban ugyanoda jutott el, mint azok, akik a kisebbségi lét tapaszta­lataiból indulnak ki. 0 Milyen esélyt lát arra, hogy ez a megközelítés, hoz­záállás elnyeri a parlamenti képviselők többségének tet­szését, arra, hogy azonosulni tudnak vele? - Hosszabb folyamat elé nézünk. A kormánykoalícióban részt vevő pártok, ha jól tudom, abban állapod­tak meg, hogy az alkotmány előké­szítéséhez legalább egy év szüksé­ges. Nem szabad elsietni. A koalíci­ós pártok eddigi megnyilatkozásai alapján bízom abban, hogy a nem­zetiségi kérdés rendezése nem ma­rad el az európai megoldásoktól, a nemzetközi egyezmények által előírt színvonaltól. FEKETE MARIAN , A bolygónkat érő kozmikus hatások I. Napfoltok éve Aki egy kicsit is érdeklődik a természettudományok iránt, bizonyára hallotta vagy olvasta, hogy 1990-ben egy ún. naptevékenységi maxi­mum kellős közepén vagyunk. Ez a csillagászok számára kétségtelenül érdekes időszak nemcsak a szakembereknek lehet fontos, hanem a hétköznapjainkat is befolyásolhatja. De vajon miképpen? A szeplős csillag Közismert, hogy a nappali égbol­ton fényesen ragyogó Nap nem más, mint egyike a Világegyetem nagyon is közönséges csillagainak, amely azonban a földi élet számára meghatározó jelentőségű. Ezt a füg­gőséget az emberek már ősidők óta tudatosítják. A földművelő népek a Napot istenként tisztelték, áldoztak neki, bő termésért fohászkodtak hozzá. Az azonban csak mostaná­ban kezd kiderülni, hogy a Föld és a Nap kapcsolata olyan területekre is kiterjed, amelyekről eddig sejtel­münk sem volt. Sokáig élt a hit az emberekben, hogy a Nap, az életet adó erő nem más, mint a tiszta tűz, az égi tökéle­tesség legcsodálatosabb kifejezője. De már viszonylag korán beszámol­nak egyes feljegyzések olyan ese­tekről, amikor a Napon szabad szemmel is látható foltok jelentek meg. Erről Thóofrasztosz (Kr. e. 372-287), Arisztotelész egyik tanít­ványa is említést tesz. A régi kínai csillagászati feljegyzésekben - amelyeket hosszú évszázadokon át pontosan vezettek - számos alka­lommal említenek ilyen furcsa „re­pülő madarakat". Az 1322-ben ki­adott Nagy Kínai Enciklopédia 301 és 1205 között 45 szabad szemmel észlelt napfoltot említ. Európában először 807 márciu­sában említik a jelenséget, s 1607-ig további hat alkalommal jegyezték fel. Az 1607-es megfigyelést a hí­res csillagász, J. Kepler is közli, de - éppen a Nap tökéletességébe ve­tett hit miatt - a Merkúr bolygó napkorong előtti átvonulásának vélte. Később, amikor a távcsöves megfigyelések kezdtek teret hódíta­ni, egyre több és több adat gyűlt össze, s a csillagászok törvénysze­rűségeket kerestek a napfoltok meg­jelenésében. Az első következteté­sek egyike a Nap tengely körüli forgásával volt kapcsolatban. Az is kiderült, hogy a Nap nem merev testként forog, hanem az egyenlítői részei gyorsabban, az egyenlítőjétől távolabb esők pedig lényegesen las­sabban fordulnak körbe. A másik fontos megfigyelés az, hogy a napfoltok általában párosá­val vagy nagyobb csoportokban for­dulnak elő, és főieg a Nap egyenlítő­je körüli mintegy 30-35 fokos sáv­ban helyezkednek el. Számukban igen szembeötlő, kö­zel 11 éves ciklus mutatkozik. R. Wolf (1816-1893) svájci csillagász felfedezte, hogy a földmágneses há­borgások előfordulása ezzel szoros összefüggést mutat. Ez volt az első olyan megállapítás, amely szerint a naptevékenység kapcsolatban áll valamennyi földi jelenséggel. Ettől kezdve a kutatók egyre több és több ilyen összefüggést találtak. Prágai pillanatok Japán turistacso­porttal találkoztam a Vencel téren. Voltak vagy húszan, a nők nyakában fényképe­zőgép, a féďiakéban filmfelvevő. Kattogtat­ták masináikat a ha­zai forradalom szín­helyén, ahol most is gyertyák, virágok százai. Gyönyörű a Vencel tér, hangulata, ro­mantikája van. S eh­hez az idilli képhez ordítóan torz, kínosan valódi jelenség társul. A sorakozás. A dro­gériák, az élelmi­szerüzletek, a cuk­rászdák előtt. A bel­földiek türelmesen vá­rakoztak, a japánok meg kíváncsiskodtak. Bekukucskáltak a ki­rakaton keresztül, szóba szerettek volna elegyedni embertár­saikkal, mosolyogtak jobbra, mosolyogtak balra. Végül lefényké­pezték a sorbanál­lókat. A belvárosi zöld­ségüzletekben kap­ható volt nyolc fajta déli gyümölcs, öt fajta behozott termék és három fajta dél-szlo­vákiai zöldség. Szé­pek, frissek, hol a hézag? Huszonkét éves periódus A napfoltok mibenlétének talán legfontosabb momentumát a Mount Wilson Observatory alapítója, G. E. Hale fedezte fel 1908-ban. Kimutat­ta, hogy a napfoltokban erős mág­neses tér van, és hogy tulajdonkép­pen ez okozza azt, hogy a környeze­tükhöz képest sötétek. A mágneses tér hatására ugyanis az energiát felszínre szállító folyamat hatékony­sága csökken, ezért a napfolt kör­nyezeténél mintegy 1500 Kelvin­fokkal hidegebb. További vizsgálatai során kiderült, hogy szinte minden napfoltcsoportban előfordul északi és déli irányú mágnesezettségű zó­na. Ez az oka annak, hogy általában párosával keletkeznek. Az egyik a déli, a másik az északi pólus. Később rájöttek, hogy az általában bonyolult szerkezetű mágneses tér nemcsak a napfoltok, hanem más, hozzájuk kapcsolódó igen fontos napjelenségek létrehozásáért is fe­lelős. Ezért újabban már nem folt­csoportokról, hanem ún. aktív terü­letről és a korábbi napfolttevékeny­ség helyett csak egyszerűen napte­vékenységről beszélünk. A foltok mágneses teréről az is kiderült, hogyha például az egyik ciklus alatt a csoportokban a forgás­irányba eső, ún. vezető foltok polari­tása az északi félgömbön déli, akkor a déli félgömbön északi. A követke­ző periódusban viszont éppen fordí­tott a helyzet. Mágneses értelemben tehát a naptevékenységi ciklus peri­ódusa nem 11, hanem 22 éves. Mint látni fogjuk, a földi hatások szem­pontjából sokszor ez a fontosabb. Már említettük, hogy a naptevé­kenység jelentős mértékben hat az élővilágra. Ezt közhiedelem azono­sítja a napfoltokkal, de ha nem azok hatnak, akkor mi? A foltok keletkezése csak egy része a naptevékenységnek, bár a legtöbb ide tartozó folyamat az aktív zónákhoz közel eső területe­ken zajlik le. Gázhidak és napkitörések A jó felbontású, elsősorban a csil­lag peremét ábrázoló képeken a sö­tét napfoltokon kívül kis területű, főként az aktív zónákhoz kapcsoló­dó világosabb részek is láthatók. Ezek az ún. napfáklyák, amelyek közül sok a csillag légkörének ma­gasabban fekvő részeibe is be­nyúlik. A foltcsoportok a maguk bonyolult mágneses terével a napfelszín kö­zelében befolyásolhatják a gázok mozgását. Például úgy, hogy egy­egy gázcsomót a felszín közvetlen közeléből eltávolítanak. Ebből jön­nek létre a közismerten szép gázhi­dak, vagy protuberanciák. Sokan összekeverik e gázhidak egy fajtá­ját, a robbanó protuberanciákat a napkitörésekkel. A napkitörések (flerek) - bár kap­csolatban állhatnak protuberanciák­kal - teljesen más jellegű folyama­tok. Fizikájuk ma még korántsem tisztázott. Annyit azonban biztosan tudunk, hogy kialakulásukban fan­tasztikus nagy energiák játszanak szerepet, és éppen emiatt vannak olyan jelentős hatással a Földre, az élővilágra. A jelenséget először - 1859. szeptember 1-jén - R. C. Carrington és R. Hodgson figyelte meg. A Nap felszínén látható, két fényes folt néhány perc múlva majd­nem teljesen elhalványodott. Mint­egy fél napjára mágneses vihar és erős sarki fény volt látható. Az általuk megfigyelt esemény egy elég ritka jelenség, az ún. feher fler volt, amely nem más, mint egy különösen nagy energiakibocsátású és fehér fényben is látható napki­törés. A fler tehát tulajdonképpen erős fényesedés a csillag légkörében. Ez önmagában nem volna érdekes szá­munkra, viszont egy sor olyan jelen­ség kapcsolódik hozzá, amelynek közvetlen földi hatása is van. (A Céh alapján) A külső városrész­ben, a néhai Fučík metróállomás utód­ján, a Holešovskén volt tizenhatért nyam­vadt paprika, pukka­dásig érett, tizennégy koronás paradicsom és dió nagyságú zöld barack, tizenhatért. És persze, ott is sorban álltak. Az itt lakók vagy nem isme­rik a friss zöldséget, vagy pedig megrög­zött vegetáriánusok. - Egyik sem ­mondta ismerősöm. - Kiárusítás folyik. Ol­csónak találják, ennyi az egész. Ilyen is van? (szitás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom