Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-28 / 175. szám, szombat

Castro egyedül is felépíti a szocializmust... (Folytatás az 1. oldalról) a zenénket, pedig a lambada ritmu­sára akár meg is táncoltathatnánk a Fehér Ház lakóit." Háromórás beszédének nagyob­bik részében a havannai nagykövet­ségre menekült kubai állampolgárok ügyével foglalkozott, részletekbe menően felsorolva az eseményeket. Azt mondta, minden a csehszlovák nagykövetségen kezdődött. Július 9-én öt kubai állampolgár lépett a kö­vetség területére, akik egy petíció­ban üldözöttnek nyilvánították ma­gukat, s garanciákat követeltek arra, hogy Csehszlovákiába utazhassa­nak, mintha a nagykövetség utazási iroda lenne, A továbbiakban azt állí­totta, a csehszlovák ügyvivő csupán azt követően tájékoztatta a külügymi­nisztériumot, hogy a nemzet­közi sajtó már mindenről tudott. Az Helyreigazítás - Budapestről (ČSTK) - Tegnapi számunkban mi is közöltük a Csehszlovák Sajtói­roda jelentését, amelyben az MTI tájékoztatására hivatkozva beszá­molt arról, hogy Antall József ma­gyar kormányfő a külügyminiszté­rium által szervezett értekezleten ki­jelentette: Magyarország még az idén kilép a VSZ katonai szervezeté­ből. Csütörtökön este, már lapzár­tánk után érkezett a helyreigazítás. Az MTI bejelentette: Magyarország nem 1990-ben, hanem 1991-ben lép ki a katonai szervezetből. A tájékoz­tatás szerint Antall József szavait műszaki hiba következtében magya­rázták félre. Merénylet az államtitkár ellen (ČSTK) - Tegnap reggel bombe­merényletet hajtottak végre Hans Neusel, a nyugatnémet belügymi­nisztérium államtitkára ellen. Az inci­densre reggel nyolc óra előtt került sor a Köln/Bonn repülőtér és a Bonn közti autópályán, amikor Neusel munkába tartott. A rendőrség közlé­se szerint az államtitkár csak köny­nyebb sérüléseket szenvedett. Nin­csenek rá még bizonyítékok, de fel­tételezhető, hogy a támadást a Vö­rös Hadsereg Frakció (RAF) hajtotta végre. egész ügyet olyan amerikai összees­küvésnek nevezte, amelyet a cseh­szlovák ügyvivő segítségével készítettek elő. Castro szerint a csehszlovák diplomata „meghívta a kubai állampolgárokat, hogy ma­radjanak a nagykövetségen, sörrel és virslivel vendégelte meg őket ahelyett, hogy még a külföldi hír­ügynökségek előtt tájékoztatta vol­na a kubai külügyminisztériumot". A továbbiakban részletesen fog­lalkozott a Kuba és Spanyolország közötti konfliktussal. Megerősítette, hogy a spanyol nagykövetségen je­lenleg 18 állampolgár tartózkodik, s ismét élesen elítélte Ordonez spa­nyol külügyminiszter nyilatkozatát, mint a gyarmati diktátumhoz való visszatérésre tett kísérletet. Elismer­te, a madridi kormány felfüggesztet-­te a Kubának nyújtott 2,5 millió dollá­ros segély folyósítását, hozzáfűzve: ilyen körülmények között Kubának nem is kell a segítség.Végezetül azt mondta, hogy a legális emigráció útjába nem gördít akadályt, s java­solta, hogy Havanna és az Európai Közösségek hozzon létre egy olyan közös szervet, amely az emigrációt irányítaná. Viszont a nagykövetsé­geken keresztül egyetlen ember sem fogja elhagyni Kubát - szögez­te le. Bush és Gorbacsov az UNICEF-konferenciára készül (ČSTK) - ENSZ-beli diplomá­ciai források közölték, a világ­szervezet szeptemberre terve­zett konferenciáján a fejlődő or­szágok gyermekeinek problé­máiról várhatóan 50-70 államfő, illetve más magasrangú vezető vesz részt. Az idézett források szerint feltételezik, hogy köztük lesz George Bush és Mihail Gorbacsov is. Latin-Amerikából már 12 államfő jelezte részvéte­lét, köztük Carlos Salinas mexi­kói elnök, aki kezdettől fogva vehemensen támogatta az ezzel a témával foglalkozó csúcstalál­kozó megrendezését. Ott lesz a csúcson Fernando Collor de Mello brazíliai és Violeta Cha­moro nicaraguai elnök. A csúcstalálkozót az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) szer­vezi. Azokkal az intézkedésekkel fog foglalkozni, amelyek meg­menthetik a fejlődő országokban az éhségtől és betegségektől szenvedő 150 millió gyermeket. Becslések szerint az éhezés és a betegségek miatt bolygónkon évente 40 ezer öt évnél fiatalabb gyermek hal meg. Magas szintű tárgyalások lesznek a csehszlovák energiapolitikáról (Folytatás az 1. oldalról) akit a hivatalba lépése óta eltelt négyéves időszakban a nemzetközi színtéren elszigeteltek. Maga Kurt Waldheim is beszélt csütörtökön este az osztrák televízi­óban, szavait nyilvánvalóan a Ha­vel-beszédre adott válasznak szán­ta, amikor kijelentette, hogy sosem írta át életrajzát és semmit sem titkolt el a múltjáról. ,,Nemzetközi bizottságok nem egyszer bebizonyí­tották, hogy én személyesen nem követtem el háborús bűnöket. Véle­ményem szerint a kollektív bűnös­ség elvét nem lehet elfogadni" - mondotta Waldheim. Havel salzburgi látogatása alatt a csehszlovák atomerőművek elleni tiltakozó akciókra is sor került. Köz­társaságunk elnöke e kérdésről Kurt Waldheimmel és Franz Vranitzky kancellárral is tárgyalt Salzburgban. Havel felszólította Ausztriát, hogy vegyen részt a csehszlovák atome­rőművek biztonságának ellenőrzé­sében. Az APA hírügynökség tájé­koztatása szerint Vranitzky sajtóér­tekezletén kijelentette: az a tény, hogy a Jaslovské Bohunice-i atom­erőmű őszre tervezett ellenőrzését előrehozták, bizonyítja, hogy Cseh­szlovákia is gondot csinál magának az ügyből. Most fel kell térképezni a nukleáris energia alternatíváit. A kancellár ezzel kapcsolatban azt a közös gázvezetéket említette, amelyen keresztül a földgázt Norvé­giából Közép-Európába lehetne szállítani. Vranitzky bejelentette továbbá, hogy a jövő hétfőn a csehszlovák szövetségi környezetvédelmi bizott­ság egy magas rangú képviselője Bécsbe érkezik. S ugyancsak a jövő héten folytat majd tárgyalásokat Ma­rián Čalfa szövetségi kormányfővel a csehszlovák energiapolitikáról. •jm i 33$ I' áh ? ffl ' # fi . p? á| , $ i- át* i f j!?*? ť II I II II IH || fm }| lj | flflffi iml Ul lliilllllll l mffif mmČf urf l íl Hl í !. i < ll Hl ( ll l ffl il il li ll ll FELESLEG - DIPLOMÁSOKBÓL? Szlovákiában az idén csaknem 40 ezer -fiatal fejezte be közép- és főiskolai tanulmányait. Valamennyi érvényesülni vágyik. Szabad munkahely azonban ke­vés van számukra. Családok ezreiben teszik fel mostanában a kérdést: mi a te­endő? Ezt vizsgálta a minap a szlovák kormány is, és különböző intézkedéseket hozott országosan, illetve javasolt a válla­latoknak az új diplomások elhelyezésére. Úgy kíván hatni, hogy a vállalatok lehető­leg csökkentsék a nyugdíjasok foglalkoz­tatását. Talán az is hozzájárul a megol­dáshoz - véli a kormány -, hogy az egészségre káros munkahelyeken 55 év­re csökkentik a nyugdíjkorhatárt. Azok javára is intézkedéseket foganatosítanak, akik még így sem tudnak elhelyezkedni; valószínűleg bevezetik az állástalan dip­lomások segélyezését. Azzal bizonyára mindenki egyetért, hogy egy fiatal tanár, mérnök, technikus, szociológus, vagy agronómus ismeretei­nek parlagon hagyása nemcsak egyéni veszteség, hanem a társadalom számára is érvágás. Pénzben kifejezhetetlen kárt okoz, ha egy fiatal és ambiciózus szak­embert csak ímmel-ámmal foglalkoztat­nak, képességeihez méltatlan feladatok­kal bíznak meg. A sajtóban közölt kormányintézkedé­sek nyomán kétségkívül enyhül majd a gond. Az ilyen intézkedés azonban csak kényszermegoldás, amely nem alkalmas a kihívás méltó megválaszolására. Az elhelyezkedni nem tudó fiatalokat nem úgy kellene felkarolni, hogy mondvacsi­nált munkahelyeket ajánlanak fel nekik. Ennél sokkal előremutatóbb lenne, ha intézményesen megoldanák elhelyezésü­ket az ország legkorszerűbb és legpers­pektivikusabb vállalatainál, a legjobb eredményeket elérő társadalomtudomá­nyi munkahelyeken, a legjobb iskolákon. Be lehetne vezetni azokat a munkakörö­ket, amelyek évtizedekkel ezelőtt már beváltak, amelyeket azonban később megszüntettek (gyakornok, a mezőgaz­daságban az asszisztens stb.). A fiatal szakemberek így nem válnának reményt­vesztetté, nem éreznék, hogy feleslege­sen tanultak. Japánban állítólag akkor növelik meg az oktatásra fordított kiadásokat, akkor növelik az egyetemekre felvettek számát, amikor úgy érzik, lanyhult a gazdasági növekedés. Érdemes lenne e filozófiát alaposabban is tanulmányoznunk. Mert törvényszerű, hogy a jelenlegi kis mértékű növekedést - ha sikerül ráállnunk a piac­gazdaság útjára - fellendülés, váltja fel. Nem lenne kellemes, ha csak akkor döb­bennénk rá, hogy szakemberhiány miatt csak félgőzzel tudunk haladni, A KÖZSÉGI ÖNIGAZGATÁS ANYAGI ALAPJA A nemzeti bizottságokat rövidesen községi hivatalokra „keresztelik" át. Hogy csak puszta névváltoztatásról lesz-e szó, vagy az önigazgatás tényleges meg­honosításáról, az elsősorban múlik, milyen anyagi bázis teremtésére nyílik alkalmuk a helyi szerveknek. Az lenne az ideális megoldás, ha valamennyi község és város maga lenne képes a fej­lesztési és a működési kiadások minél nagyobb hányadának a fedezésére. Ez azonban a jelenlegi gazdasági helyzetben úgyszólván megvalósíthatatlan. Az anya­gi kérdések megoldása így még várat magára. Viszont a hét folyamán az SZK kormánya már jóváhagyta a novemberi helyhatósági választásokról szóló tör­vényjavaslatot, amely rövidesen a Szlo­vák Nemzeti Tanács elé kerül. A törvény­hozásban valószínűleg hosszú vitának nézhetnek elébe, mert a törvényjavaslat többségi választási rendszer bevezetését helyezi kilátásba. Ez néhány politikai párt számára fölöttébb előnytelen, hiszen a „nyertes mindent visz" elv érvényesül. Viszont enyhíti a törvényjavaslat „ke­ménységét", hogy - bizonyos számú ál­lampolgár javaslatára, ajánlására - egyé­ni jelöltek is indulhatnak. Helyi viszonylat­ban, ahol mindenki ismer mindenkit, ez rendkívül fontos. ÚJ LAKÁSPOLITIKAI KONCEPCIÓ A Hospodárske noviny-ban figyelemre méltó tanulmány jelent meg az új lakás­politikai koncepció tervezetéről. Az alap­tényeket, amelyek miatt szükséges a kon­cepció módosítása, mindannyian ismer­jük: drágán építünk és rossz minőségben, így a lakásállomány javítása és karban­tartása is milliárdokba kerül évente. Fon­tos körülmény, hogy a továbbiakban nem részesítik előnyben a paneltechnológiát, amelyet eddig „progresszívnek" minősí­tettek. A dotációk rendszerét felszámol­ják, illetve csak csökkentett mértékben érvényesítik. Az építkezőket ehelyett elő­nyös bankhitelekkel teszik érdekeltté, de más gazdasági szabályzókat is bevezet­nek a lakásépítési kedv megteremtésére. A kivitelező szervezeteket rugalmasabbá fejlesztik, ami azt jelenti, hogy az óriásvál­lalatokból több kisebb építőipari szerve­zetet létesítenek. • . TÓTH MIHÁLY Az eltérő nézetek nem akadályozhatják a dialógust A Népszabadság interjúja RUDOLF CHMEL csehszlovák nagykövettel ÚJ SZÚ 1990. VII., 31. A Népszabadság tegnapi számában jelent meg az interjú dr. Rudolf Chmellel, hazánk új budapesti nagykövetével. Az ötvenegy esztendős szlovák tudós sok­szor járt Budapesten: a szlovák és a ma­gyar irodalom kapcsolatait kutatva, illetve, mint a Csehszlovák írószövetség titkára, aki történeti kutatásainak tapasztalatait a gyakorlati közvetítésben is kamatoztatni óhajtotta. Az interjút teljes terjedelmében közöljük: • ön nem volt gyakorló diplomata, viszont aktívan közreműködött a cseh-szlovák-magyar kapcsolatok alakításában. A továbbiakban - im­már hivatalos megbízottként - miként képzeli el munkáját? - Valóban nem vagyok karrierdiplomata, jóllehet korábbi munkám során nemegyszer úgy adódott, hogy diplomata módon kellett fellépnem. Vannak elképzeléseim arról például, hogy a csehszlovák -magyar, avagy gyakrabban a szlovák-magyar kö­zegben dolgozni, mint ön is tudja, nem azt jelenti, hogy rózsalugasban süttetem a hasamat a nappal. Most úgy látszik, hogy az irodalmár szabadabb státusát átcseréltem a diplomata látszatra, de talán nem csupán látszatra kevésbé szabadabb funkció­jára, ám nem érzek túlságosan nagy változást magamban. Hiszen a gyakorlatban az irodalmi és a tudományos életben idáig szintén azzal kísérletez­tem, ha nem is volt ez mindig népszerű, hogy a cseh, a szlovák és a magyar írók, irodalomtörténé­szek, történészek, értelmiségiek együttműködésé­nek legoptimálisabb formáit megtaláljam. Az a tény pedig, hogy mind nálunk, mind Ma­gyarországon új politika bontakozik ki, ezen az új posztomon bizakodással tölt el. Amikor magyar barátaimmal találkoztam, mindenkor nyíltan, tárgy­szerűen s kritikusan szóltam, aminek a következmé­nye kölcsönös tisztelet lett, respektáltuk az eltérő álláspontokat, a másként gondolkodást, előnyben részesítettük az én/eket és a nézeteket, s nem a demagógiát, vagy az emóciókat engedtük szabad­jára. Az eltérő nézetek nem lehetnek akadályai az elgondolkoztató, kulturált dialógusnak, nem korlá­tozhatják a közös igazsághoz vezető erőfeszítése­ket - a politikai ügyekben ugyanúgy, mint a történe­lem, vagy mondjuk a 'környezetvédelem problémái­ban. Ez az én credóm új funkciómban változatlan maradt. Csak akkor beszélhetünk sikeres kooperá­cióról, ha kölcsönösen tekintettel leszünk a különbö­zőségekre, a specifikus történelmi determinációkra, s csupán ez az út vezethet el bennünket abba a bizonyos Európába. Csehszlovákia és Magyaror­szág egyaránt útban van Európa felé, de a mostani eufória ne tévesszen meg bennünket, nagyon ko­moly együttműködésre lesz még szükségünk. Örömmel dolgozom ezért, de tudom, hogy nemcsak az én jó szándékomtól függ a dolgok alakulása. 0 Pályafutását irodalomtörténészként kezd­te, és néhány jeles müvet tett közzé szlovákul és magyarul népeink kulturális kapcsolatairól. Szeretnénk remélni, hogy ezt a munkásságát nem szakítja meg. Milyen tervei vannak ebben a vonatkozásban? - Illúziók nélkül még egy olyan szkeptikus ember sem tud élni, amilyennek magamat tartom. De új állásom elfogadásakor egy magánillúziót ápolgatok magamban. Nemrég fejeztem be az eddigi munkás­ságomat összegező opust, a szlovák irodalmi kritika ' történetét, s most úgy érzem, kötelességem lenne tevékenységem másik területén, a hungarológia ügyeiben szerzett tapasztalataimat összegezni. Ezért bontakozott ki az a tervem, és ez talán nem illúzió, hogy írok egy szubjektív könyvet Magyaror­szágról, kultúrájáról, történelméről, irodalmáról, poli­tikájáról. Olyan esszé lenne ez, amely betekintést engedne a szlovák és a cseh értelmiség számára ennek a nemzetnek, ennek az államnak az életébe, amely ugyancsak fontos számunkra, hiszen annyi jót és rosszat éltünk meg együtt, s közösen viseljük ezt a bonyolult, neuralgikus közép-európai sorsot. • Csehszlovákiában jelentós számú magyar él, a Magyar Köztársaságban pedig a szlovák nemzetiség nemzeti identitása megőrzése érde­kében komoly erőfeszítéseket tesz. A nemzetisé­gi kérdés, természetésen, az általános emberi jogok problémakörébe tartozik. Hogyan látja ön ezt a problémát? -Tömören szólva: az előző rendszer, noha szüntelenül a proletár internacionalizmus frázisát hangoztatta, a nemzeti és a nemzetiségi kérdések területén rengeteg feladatot hagyományozott reánk. Nálunk az első helyen a megoldatlan cseh-szlovák viszony áll. Ezzel együtt a köztársaság szlovák részében ott van az asztalon a szlovák-magyar problematika, úgy magában Szlovákia (ez a magyar nemzetiség ügye), mint az államközi kapcsolatok­ban. A kritikus helyzet okai leginkább a múltban rejlenek, hiszen mindannyian ebben a történelemtől beteg Közép-Európában élünk. Ä monarchia fel­bomlása, Trianon, a müncheni szerződés, a bécsi döntések, a lakosságcsere vagy kitelepítés, meg sok minden más után, amelyet minden nyelv más és más nevekkel látott el. És bizony Európa nemegy­szer teljesen eltérő szempontok szerint, de koránt­sem mindig megértéssel viseltetik irányunkban. Zbigniew Brzezinski például a nemzetiségi kérdés miatt egyenesen a határviszályok feléledését felté­telezi, s az ilyesfajta vélemény nem a legszebb színben tüntet fel bennünket a világ előtt. Visszatérve azonban kérdésére, meg kell je­gyeznem, hogy ezek elsősorban a belpolitikára tartoznak, s csak másodsorban külpolitikai ügyek. Azt is meg kell mondani, hogy két megközelítési mód létezik. A szlovák kormány, például, a szlová­kiai magyar nemzetiség kérdését a szlovák és a szö­vetségi kormány ügyének tartja, a magyar kormány viszont elsődleges feladatának tartja a Csehszlová­kiában élő magyar kisebbségről való gondoskodást. Ugyanakkor kormányunk az egyetemes emberi jo­gok és az európai normák alapján kíván minden nemzetiséget illető kérdésben dönteni. A problémá­nak nem csupán politikai, hanem történelmi aspek­tusai is vannak. A monarchia felbomlása után, a Csehszlovák Köztársaságban a magyar nemzeti- _ ség egy nagyjából-egészében jól működő polgári demokrácia közegében, a második világháború utá­ni minden keserves tapasztalat ellenére megőrizhet­te nemzeti identitását. A szlovák nemzetiség viszont a horthysta Magyarországon élt, egy jobboldali de­mokráciaellenes rezsimben, amely nem értette, s nem is akarta érteni a nemzetiségi kérdést, (gy azután hét évtized alatt a szlovák nemzetiség torzó­vá redukálódott, amely emberfölötti erőfeszítésekkel próbálja megvalósítani egy valóban nemzeti kisebb­ségi lét attribútumait. Magától értetődik, hogy a nemzetiségi kérdésben - éppen az eltérő történel­mi körülmények és a jelen realitások okán - nem lehet reciprocitásról beszélni. A történelem, amely korántsem csupán a győzelmek országútja volt, nem változtatható meg. Ugyanakkor ezekről a kér­désekről nyugodtan és demokratikus módon kell tárgyalni - a tények alapján mellőzve minden dema­gógiát. Otthon is, nemzetközi tárgyalásokon szintén. Különben ebből a már említett európai eufóriánkból könnyen következhet egy újabb katzenjammer. 0 Köztudomású, hogy a csehszlovák-ma­gyar kapcsolatok egyik legkényesebb problémá­ja a bős-nagymarosi vízerőmű sorsa. Milyen megoldási lehetőségekről adhat tájékoztatást? - Ez például olyan probléma, amelyben a már említett jó szándék önmagában nem sokat jelent. Gazdasági kapcsolatainkban a múlt év közepétől ez az egyik neuralgikus pont, amelynek feloldása nem­csak a környezetvédőktől, a közgazdászoktól függ, hanem leginkább a politikusoktól, s ha nem leszünk okosak, kapcsolataink emiatt deformálódhatnak. A cseh-szlovák fél álláspontját a szövetségi kor­mány elnökének februári levele tartalmazza, ame­lyet a magyar miniszterelnökhöz intézett, illetve ugyanezt rögzítette a szövetségi kormány áprilisi határozata. Ezek szerint a csehszlovák fél folytatja az építkezést. Eddig 14 milliárd koronát ruházott be, és a munkálatok annyira előrehaladtak, hogy a csehszlovák oldalon gyakorlatilag nincs mit leállí­tani, s növekednek azok a kiadások, amelyeket a kész objektumoknak a karbantartására kell fordí­tanunk, mert különben a következmények a magyar oldalon érződnek majd. A csehszlovák fél a bősi lépcsőt jövőre működtetni kezdi, minden szükséges környezetvédelmi intézkedés meghozatalával együtt. Mindez nem zárja ki, hogy nemzetközi szak­értők bevonásával, ahogyan erről például Dublin­ban szó esett, minden mostani és jövőbeli környe­zetvédelmi problémát megvizsgáljanak, mérlegeljék az előnyöket és hátrányokat, s leginkább olyan döntéseket kellene hozni, amelyek kielégítik mind­két felet és biztosítanák az egészséges környezetet mindenki számára. A környezetvédelmi felelősség a társadalom előtt ugyanolyan számunkra, mint partnereink számára. E. FEHÉR PÁL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom