Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-27 / 174. szám, péntek

Két per tartja izgalomban Moszkvát Hamarosan közzéteszik a Jelcin-féle gazdasági programot * A nyugdíjas választhat a téli lábbeli és a kenyér között (ČSTK) - Borisz Jelcin, az Oroszországi Föderáció parlamentjének elnöke felkérte a köztársaság lakóit, segítsenek felszámolni az élelmiszer-ellátás terén kialakult kritikus helyzetet és járuljanak hozzá az aratás sikeres befejezéséhez. „Nem kérem önöket a gabonáért vívott harcra, mivel ilyen jelszavakból volt már itt elég. A földműveseknek nagyobb szabadságot és önállóságot kell adni a döntéshozatalban és sokoldalú segítséget" - írta Jelcin a Szovjetszkaja Rosszija tegnapi számában. Egyben bejelentette, megszüntetnek minden megszorítást és tilalmat, melyek megkötötték a földművesek kezét. Mostantól kezdve a szerződésekben lekötött mennyiségen fölül megtermelt minden árut szabadon, szerződéses áron eladhatnak a köztársaság területén bárkinek - az államnak, vállalatoknak, szövetkezeteknek vagy egyénnek. Jelcin bejelentette, ez az intézkedés az új kormányprogram része, melynek célja a köztársaság kivezetése a gazdasági válságból. Csak feledékenység? (ČSTK) - Már negyven nap telt el a kelet-kazahsztáni erős földrengés óta, melynek következtében több mint 50 ezer ember vált hajléktalanná, ennek ellenére még mindig nincs hol lakniuk. Az érintett kb. 200 falu közül Rozskovo van a legroszszabb helyzetben, itt volt ugyanis a földrengés epicentruma melynek erőssége elérte a Richter-skála szerinti nyolc fokot. A helyi és az össz-szövetségi hatóságok, melyek kezdetben minden segítséget megígértek, lassan megfeledkeztek a katasztrófa áldozatairól, bár a hidegnapok itt már szeptember elején beköszöntenek. A Pravda napilap tegnap csodálkozásának adott hangot amiatt, hogy az emberek egyszerűen nem hagyták el az érintett területet. A pásztorok továbbra is őrzik nyájaikat, a földművesek takarmányt készítenek be télre. Az ígért segítség nem jött meg, így a helyiek a romba dőlt házak maradványaiból próbálnak maguknak új hajlékot építeni a tél beköszönte előtt. Bejelentette, hogy ezt a programot a napokban közzéteszik. * Új méreteket kezd ölteni az SZKP vezetése és a párton belüli Demokratikus Platform közti vita. A moszkvai városi pártbizottság irodája ugyanis Vjacseszlav Sosztakovszkijt, a platform egyik vezetőjét felmentette a moszkvai pártföiskola rektorának tisztségéből, s az érintett most bírósághoz fordult. Azzal érvel ugyanis, hogy a főiskola előadói titkos szavazással választották meg őt ebbe a tisztségbe, s csak nekik van joguk visszahívni őt. Elutasította a moszkvai városi pártbizottság első titkárának, Jurij Prokofjevnek azt a vádját is, hogy belülről próbálja szétverni az SZKP-t. Sosztakovszkij leszögezte, nem lépett ki a pártból, csak azt jelentette ki, hogy fel kell készülni a szakadásra és új pártot kell létrehozni. Amíg ez nem történik meg, megőrzi párttagságát. Egy másik peres ügy is izgalomban tartja Moszkvát: az Izvesztyija napilap tegnap közölte, a Szovjetunió katonai főügyészségének nincsenek olyan bizonyítékai, melyek alapján az államtitok megsértéséért vádat emelhetne Oleg Kalugin, a KGB volt tábornoka ellen. Márpedig néhány nappal ezelőtt a Szovjetunió főügyészsége ezzel vádolta meg az extábornokot és indított ellene büntető eljárást. Ha a vád bebizonyosodna, nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel lehetne sújtani Kalugint. A katonai főügyészség, amelyet az előzetes vizsgálattal bíztak meg, most közölte, a vád mellett semmilyen bizonyítékok sem szólnak, s így Kalugin folytathatja választási kampányát, részt vehet a Szovjetunió népi képviselőinek választásán. Ellentmondó reagálásokat váltott ki a szovjet kormány új intézkedése, melynek értelmében augusztus 1 -vei megnyílik a konvertibilis valutáért árusító üzletek hálózata. A szakemberek természetesen tudatában vannak annak, hogy el kell vonni a vállalatok tulajdonában lévő kb. negyedmilliárd devizarubel egy részét, s valamit abból a kb. 200 millióból is, amellyel a lakosság rendelkezik. Az egyszerű fogyasztók viszont egyáltalán nem örülnek ennek, bár számítani lehet arra, hogy a közeljövőben megnyílnak a határok, a szovjet állampolgárok is munkát vállalhatnak külföldön, s akkor már nemcsak azok jutnak konvertibilis valutához, akiknek rokonaik vannak külföldön. A kormányt is éppen ezek a kilátások késztették arra, hogy intézkedéseket tegyen annak megakadályozására, hogy az árnyékgazdaság tegye rá a kezét a konvertibilis valutára. Az intézkedés a rubel gyengeségét is bizonyítja. Hogy becserélhető legyen egy értékesebb pénznemre, valutabörzék fognak nyílni, melyeken az árfolyamot a kínálat és a kereslet fogja meghatározni. A közelmúltban már rendeztek egy aukciót, amelyen egy dollár 30-^40 rubelbe került. Ezzel kapcsolatban írta a Komszomolszkaja Pravda: „Ha egy nyugdíjas meleg lábbelit akar magának venni télre (s mivel ilyet normális üzletben nem kap), az év végére megveheti azt. Természetesen addig meg kell lennie kenyér és tej nélkül". Csökkentések a brit hadseregben (ČSTK) - Tom King brit védelmi miniszter szerdán a parlamentben bejelentette: a brit hadsereg létszámát az elkövetkező öt évben 57 ezerrel csökkentik. Ez reális válasz az Európában végbemenő mély változásokra. King szerint a 18 százalékos csökkentés feltétele a szovjet hagyományos haderőnek, támadóképességének a korlátozása. A brit kormány Németországban két hadosztályt szándékozik állomásoztatni a jelenlegi négy helyett, s megszüntetnek két ottani légitámaszpontot is. A hadihajók számának korlátozását szintén tervezik. A kisebb hadsereget viszont rugalmasabbá és mozgékonyabbá kell tenni. A magyar kormány kompenzációs csomagterve Antall József a külpolitikai irányvonalról (ČSTK) - A magyar parlament szerdán hagyta jóvá a legutóbbi áremelések kompenzálását célzó csomagtervet. A szakemberek véleménye szerint az áremelés már meghaladta a tervezett szintet, és elérheti a 30 százalékot is. Ezért augusztus elsejével 300 forinttal emelik a 4700 forintnál alacsonyabb nyugdíjakat, és az egyéb szociális juttatásokat. London nem mond le az önálló, elrettentő brit atomerőről. Továbbra is állomásoztat csapatokat külföldön: Németországban, a Falklandszigeteken, Cipruson és Belize ál-. lamban. Hongkongban viszont csak 1997-ig lesznek brit katonák. Új párttörvény Jugoszláviában Szerdán a jugoszláv parlament jóváhagyta az egész szövetségi köztársaság területén működő politikai pártokról és csoportosulásokról szóló törvényt. Az új törvény - 45 év után - jogilag lehetővé teszi a politikai pluralizmus gyakorlását és a demokratikus választásokat. Ezidáig csupán néhány tagköztársaság alkotmánya biztosította a többpártrendszer működésének lehetőségét. Az egész ország területén működő pártok tagságának létszáma az új törvény értelmében legkevesebb száz fő lehet. Tiltja a törvény a politikai pártok anyagi támogatását a külföld részéről. ALGÉRIA J

únius közepén egyértelművé vált: Algéria népe mélységesen elégedetlen. Az 1988 októberi „éhséglázadáskor" első ízben felszínre tört tömeges elégedetlenség markánsan kifejezésre jutott a június 12-én megtartott helyhatósági választások eredményeiben: az Iszlám Front egyértelmű győzelmet aratott a hosszú éveken át egyeduralkodó Nemzeti Felszabadítási Fronttal (FLN) szemben. S bár igaz, hogy egyfajta iszlám reneszánsz tanúi lehetünk a muzulmán világban az iráni forradalom győzelme óta, Algériában ha nem is többről, de kicsit másról van szó. Tény, hogy a központi hatalom, a parlament, a kormány még mindig az FLN kezében van, s két évig még valószínűleg marad is, bár - ahogy az várható volt - választási győzelme után az Iszlám Front nyomban követelni kezdte a parlamenti választások és az elnökválasztás előrehozását. Az FLN ezt a követelést egyelőre határozottan elveti, s teheti is, hiszen az iszlám fundamentalistákkal szemben élvezi a Maghreb-országok, mindenekelőtt pedig a két szomszéd, Tunézia és Marokkó támogatását. Az iszlám ellenzéket viszont Szaúd-Arábia és újabban Irán is támogatja - de ők messze vannak. Közel van viszont Líbia, ám úgy tűnik, Moamer Kadhafi, akitől az iszlám fanatizmus sosem állt távol, ezúttal mintha példásan visszafogná magát. És szólni kell természetesen a volt anyaországról is, amely majd' három évtized múltán is éberen figyeli egykori gyarmata sorsának alakulását. Kétségtelen, Párizs számára még mindig elfogadhatóbb, partner az FLN, a függetlenségi háború győztese, mint az iszlám fundamentalisták. Már csak azért is, mert a Franciaországba bevándorlók között egyre több a muzulmán, Párizsnak egyre több gondja van velük, s egy iszlám előretörés Észak-Afrikában csak szaporítaná ezeket a problémákat. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy az algériaiaknak komoly okaik vannak az elégedetlenségre. Az FLN megszilárdította az ország függetlenségét, megteremtette az egyik legliberálisabb (ha úgy tetszik: legvilágibb) társadalmi rendet az arabiszlám világban, nemzetközi tekintélyt szerzett az országnak, de nagyon rossz gazdaságpolitikát folytatott. Az olaj világpiaci árának csökkenése meghiúsította a valóban kiválónak induló szociálpolitika végrehajtását, s mára mindennapos lett a nyomor és a munkanélküliség, főleg a fiatalok körében. Ők pedig különösen éles szemmel látják, mennyire elharapózott a hatalom felső régióiban a korrupció, a visszaélés. Az 1988 őszi éhséglázadás után az FLN ugyan észbe kapott, nyomban politikai reformokat hirdetett, melyek közül a legfontosabb a többpártrendszer bevezetése, de gazdasági téren, sajnos, nem történtek lényeges változások. Ennek köszönhette sikerét Abasszi Magadani professzor Iszlám Frontja, amely képes volt maga köré gyűjteni az elégedetlenkedő fiatalokat is egy „iszlám igazságosság" meghirdetésével. Algériában tehát kettős hatalom van, s várható a már eddig is heves politikai harc további éleződése. Ami még hagyján, sokkal veszélyesebb, hogy egyesek szerint az FLN uralta hadsereg egyszer esetleg „elveszti türelmét". Magadani viszont nyugodt, mint mondja, a hadseregben is Vészterhes választás sok a „hithű muzulmán". Bizonyára, csakhogy más a hit, s más a katonai szolgálat fegyelme. Ebben a vészterhes helyzetben az algériaiak talán kapnak egy váratlan segítséget: Ahmed ben Bell, a független ország első elnöke, akinek hatalmát katonai puccs döntötte meg, aki Huari Bumedien személyes foglya volt majd emigrálni kényszerült, most bejelentette, hogy szeptemberben visszatér hazájába. Az Algériai Demokrácia Mozgalmának (MDA) elnöke, a ma már 73 éves politikus, aki életében Nelson Mandelánál is több időt töltött börtönben és házi őrizetben, most felajánlotta szolgálatait hazájának. Úgy véli, képes lesz áthidalni a vallásosak és á világiak között húzódó mély szakadékot. Szerinte a gazdasági problémák, mindenekelőtt az élelmiszerhiány oka az ország demográfiai helyzete: a 25 milliós lakosság 75 százaléka huszonhét évnél fiatalabb. Nem tudni, hogyan akarja Ben Bella megoldani ezt a problémát. Aligha számíthat arra, hogy a fundamentalisták belemennek egy születésszabályozási programba. Egy ilyen tervvel nyomban elveszítené minden bizalmukat, azt a keveset is, amit sikerült megőriznie azáltal, hogy csak a legszélsőségesebb megnyilatkozásaikat bírálta. Kérdéses az is, hajlandó lesz-e távozni posztjáról Sadli Bendzsedid, amit Ben Bella elkerülhetetlennek tart, mivel - véli - ellenkező esetben „olyan sors várhat rá, mint Ceausescura". N

em valószínű, hogy az FLN megakadályozná Ben Bella visszatérését. Ugyanakkor az sem, hogy neki sikerülnek tervei. Még akkor sem, ha a nép ismét őt választja. Algériában most túl vészterhes a légkör ahhoz, hogy bízni lehessen az egyszerű és gyors megoldásban. GÖRFÖL ZSUZSA ÚJ SZÚ 1990. VII., 31. A kormány ezt csupán az első lépésnek tekinti, s számol a nyugdíjak és családi pótlékok további emelésével még ebben az évben. Antall József miniszterelnök ugyancsak szerdán, a magyar diplomáciai képviseletek vezetőinek értekezletén kijelentette, hogy a kormánykoalíción belül folyó viták folyamán necp találkozott olyan elemekkel, amelyek a koalíció széteséséhez vezetnének. Részletesen elemezte Magyarország külpolitikai orientációját. A kormány igyekszik fenntartani a Kelet és Nyugat közti egyensúlyt. Antall József szavai szerint Magyarország nem tarthat fenn jó kapcsolatokat olyan államokkal, amelyek rosszul bánnak a magyar kisebbséggel. Budapest számára fontos a magyar kisebbségek helyzete, ezért ő a tizenötmillió magyar miniszterelnökének tartja magát. Magyarországon több mint 10,6 millió magyar él, külföldön pedig 5 millió. Kijelentette, hogy Magyarország és Csehszlovákia kapcsolataijónak mondhatók. A Szovjetunió viszonylatában pedig leszögezte, hogy a világ egyik legjelentősebb államával új alapokra kell helyezni a kapcsolatokat, amelyeket a korrekt politikai és államközi együttműködés jellemez. Ha az idén nem számolják fel a Varsói Szerződés katonai szervezetét, akkor Magyarország még ebben az esztendőben kilép kötelékéből -jelentette ki Antall József, a külügyminisztérium által a magyar külpolitikai célkitűzésekről, a Budapesten akkreditált diplomáciai testület számára szervezett konferencián. A magyar kormány június elsején még 1991 végére tervezte a Varsói Szerződésből való kilépést. A terv módosítását az új parlament állásfoglalása indokolja - közölte a miniszterelnök. Az elképzelésekben szerepel a Varsói Szerződés politikai szervezetéből való kilépés is. Egy országgyűlési képviselő évente 1 millió forintjába kerül a magyar államnak. Ezt az Országgyűlés költségvetéséből fedezik, amely - a legutóbbi emelés után - évi 1,25 milliárd forintot tesz ki. Az új törvény szerint a képviselő havonta 32 ezer forintot kap, amelyhez még különböző pótlékok járulnak. így például a parlamenti bizottsági tag havonta még 10-15 ezer forintig terjedő öszszeget kaphat, egy bizottsági elnök jövedelme pedig összesen elérheti a 65 ezer forintot is. A progresszív adó levonása után ez az említett összeg felét teszi ki. A Havel-látogatás nemzetközi visszhangja (ČSTK) - Az ismert előzmények miatt élénk visszhangot váltott ki Václav Havel ausztriai látogatása és a salzburgi napilapnak a vizit előtt adott nyilatkozata. , A Westfalischer Anzeiger napilap is kitért tegnap a három államfő salzburgi találkozójára. Azt írta, sokak számára sokkoló ez a hármas csúcs. A vendégek szemére vetik, hogy ösztönösen esélyt adnak Kurt Waldheimnek arra, kitörjön az elszigetelésből és ismét hozzáláthasson megtépázott tekintélye helyreállításához. Havel már akkor védekezett, amikor salzburgi útját az osztrák nép iránti barátság megnyilvánulásának minősítette, Waldheim bojkottálását pedig üres rituálénak. Weizsäcker eddig hallgatott, de azzal, hogy a vehemens kifogások ellenére ragaszkodott a találkozóhoz, sok mindent kinyilvánított. Nem lehet két szomszédos ország érdeke, ha egy megválasztott elnök a másik számára annyira embertelen, hogy még egy beszélgetésre sem lehet vele találkozni - írta a lap. Hasonlóan kommentálta a találkozót a Lübecker Nachrichten is és jogtalannak minősítette az ellene irányuló tiltakozásokat. Hozzáfűzte: Waldheimet nem kell szeretni, s el is lehet őt ítélni azért, hogy évtizedeken át titkolta Wehrmacht-múltját. Csakhogy eddig még senki sem tudta bizonyítani, hogy jobban belekeveredett volna a nácizmus bűntetteibe, mint a Wehrmacht más tisztjeinek ezrei. A brit Thet Guardian napilap szerint éles kritikának teszi ki magát a Waldheim elleni négy éves nemzetközi bojkott megsértésével. Felhívja rá a figyelmet, hogy a bírálat nemcsak külföldről érkezik, hanem Csehszlovákiából is. Arról is tájékoztat, Havelnak ugyancsak szembe kell néznie a csehszlovákiai atomenergetika elleni tiltakozásokkal, és beszámol arról: a szlovákiai atomerőmű leállításaiért Ausztria heti ötmillió dollár értékű villamosáramot kínál Csehszlovákiának. A The Times azt írta Havelra, jellemző, hogy inkább filozófusként mint politikusként veti bele magát az ellentmondásos helyzetekbe. A lap tájékoztatott Havel interjújáról is, amelyet úgy jellemzett, mint Waldheim nyugati bojkottálásának kritikáját. A hármas elnöki találkozó kapcsán a jugoszláv Politika napilap visszatér Kurt Waldheim múltjára. Waldheim a Wehrmacht összekötő tisztjeként 1944 októbere és 1945 májusa között a megszállt Jugoszlávia területén tevékenykedett az Abwehr délkelet-európai központjában. A Politika a jelenlegi osztrák államfő háborús múltjáról egy cikksorozatot indított. A tegnap megjelent első írásban beszámol arról, hogy a Waldheim által aláírt több mint 150 dokumentum tanúsága szerint nemcsak katonai akciókra vonatkozó utasításokat adott ki, hanem a polgári lakossággal szembeni megtorlásokra is. A Politika arra is rámutat, hogy eddig semmilyen nemzetközi bizottság, sem a történészek nem foglalkoztak Waldheim irataival az Abwehrben, amelyek jugoszláviai tevékenységére vonatkoznak.