Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-26 / 173. szám, csütörtök

Havel Salzburgba látogat - az osztrákok tiltakozó akciókat terveznek Szomszédaink kampánya atomeriműveink ellen (ČSTK) - Ausztriai útja előtt Václav Havel köztársasági elnök nyilatkozatot adott a Salzburger Nachrichten című napilapnak. Ebben kifejtette, hogy egyfajta sztereotípiává, játékká vált Kurt Waldheim szövetségi államfő bojkottálása a külföldi államférfiak által. Have! szerint ennek az álláspontnak eredetileg volt bizonyos etikai-erkölcsi alapja, ám rituálissá válásával üressé lesz, elveszíti eredeti erkölcsi tartalmát. Ebben viszont nincs egy csipetnyi erkölcsi bátorság sem, csak hidegvérű mérlegelés - ha nem megy oda valaki, akkor nem mennek a többiek sem. Félnek egymástól - szögezte le a csehszlovák államfő. Arra a kérdésre, lehetségesnek tartja-e, hogy 1992 nyaráig még ellátogat Ausztriába, Havel röviden azt válaszolta, hogy előzetesen nem terveznek ilyen látogatást. Interjújában sajnálkozását fejezte ki a kialakult csehszlovák-osztrák ellentétek miatt, amelyek egyik országnak sem válnak a javára. Szavai szerint Csehszlovákia egyelőre nem mondhat le teljes mértékben a nukleáris energia kihasználásáról, s a prágai kormány csak most lát hozzá az energetikai koncepció kidolgozásához. Franz Vranitzky osztrák kancellár kedden Bécsben ismét egyértelműen ahhoz a feltételhez kötötte a Csehszlovákiába irányuló esetleges energiaszállítást a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű két energiablokkjának leállítása alatt, hogy a csehszlovákiai energetikai kapacitások ellenőrzésében részt vehessenek az újonnan megalakult, a nukleáris kérdésekkel foglalkozó osztrák fórum szakemberei. Az APA hírügynökség szerint Vranitzky azt mondta, elképzelhetetlen, hogy a nukleáris fórum szakemberei az ellenőrzéskor csak megfigyelői státuszt kapjanak. Ausztriának óriási érdeke fűződik ahhoz, hogy a határai közelében bezárják a veszélyes nukleáris létesítményeket, s ebből az okból hajlandó támogatni is a bezárásukat. Ennek feltétele azonban, hogy a különböző tudományos ágazatők független osztrák szakemberei értékelhessék a bohunicei helyzetet. A kancellár szerint a leállítás után egy német cég ellenőrizné Bohunicét. Vranitzky hangsúlyozta továbbá, Ausztria követelni fogja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségtől, hogy az osztrák szakemberek részt vehessenek az IAEA által októberre tervezett bohunicei ellenőrzésen. Az ÁPA hírügynökség - amely számtalan állásfoglalást kért és véleményt közölt ezzel a témakörrel kapcsolatban - közzétette Josef Riegler alkancellár javaslatát is, amely egyfajta „háromfokozatos terv" az atomenergiáról való lemondásra „az energetikai politika európai stratégiájának" keretében. Riegler javasolta, hogy először átfogó információkat kell szolgáltatni a nukleáris létesítmények biztonságáról, a második szakaszban be kellene zárni a veszélyt jelentő atomerőműveket, s végül végérvényesen lemondani a nukleáris energetikáról. Az alkancellár ugyanakkor elismerte, hogy Csehszlovákia nem mondhat le egyik napról a másikra az atomenergia kihasználásáról, de követelte, hogy állítsák le a biztonsági problémákkal küszködő erőműveket. Helmut Zilk, Bécs polgármestere sajtóértekezletén javaslatot tett egy energetikai Marshall-tervre, amely a kelet-európai országok számára lehetővé tenné a fokozatos lemondást az atomenergiáról. Ezzel összefüggésben indítványozta, hogy első lépésként Csehszlovákiának ajánljanak fel tervezési, irányítói és pénzügyi kapacitásokat, összesen 25 milliárd schilling értékben. Az APA hírügynökség arról is tájékoztatott, hogy az osztrák energiaszállítók felajánlották a szlovák partnereknek; augusztus végéig 880 megawatt villamosenergiát szállítanak cserében a Jaslovské Bohunice-i erőmű első és második blokkjának leállításáért. A hírügynökség arról is beszámolt, hogy Václav Havel salzburgi tartózkodása idejére Ausztriában tiltakozó akciókat terveznek. MOSZKVA Elnöki rendelet a fegyveres csoportok felszámolására A fejlődő országok megsegítése - ideológiai és katonai szempontok nélkül (ČSTK) - Moszkvában tegnap közzétették azt az elnöki rendeletet, melynek értelmében két éven belül fel kell oszlatni a Kaukázusi és a közép-ázsiai illegális fegyveres csoportokat, amelyek kötelesek a belügyminisztérium szerveinek átadni fegyvereiket és haditechnikájukat. A követelés megtagadása esetén a helyi és a köztársasági szervek, valamint a szövetségi belügyminisztérium és a KGB köteles garantálni a fegyverek elkobzását. Ebben a hadműveletben nemcsak a belügyi csapatok vehetnek részt, hanem a hadsereg is. Moszkvában már néhány napja terjednek a hírek arról, hogy rövidesen hadat üzennek mindenekelőtt az Örményországban működő fegyveres csoportoknak. Az elnöki rendelet azonban egyetlen köztársaságot sem említ, általában szól azokról a fegyveres csoportokról, amelyek a helyi szervek hanyagságának köszönhetően jöttek létre különböző területeken, s szítják a feszültséget, destabilizálják a helyzetet és fenyegetik az emberek életét. A közzétett rendelet tehát zöld utat enged a hadsereg és a belügyi csapatok hadműveleteinek a gyakran nagyon jól felszerelt bandákkal szemben, s ez különösen az örmény-azerbajdzsán határvidéken és Hegyi Karabahban kemény harcokhoz vezethet. A dokumentumban azonban csak a fegyverek és technika elkobzásáról van szó, a rendelet nem tesz említést magukkal a fegyveresekkel szembeni eljárásról. A szovjet sajtóban tegnap megjelent elnöki rendelet alapján 1991. január 1-től a Szovjetunió áttér a KGST-országokkal folytatott kereskedelemben a világpiaci árakon való elszámolásra, nyugati valutákban. A fejlődő országoknak nyújtott gazdasági és katonai segítség átértékelésére is sor kerül. A jövőben elsősorban humánus szempontból segítik a fejlődő és elmaradott országokat, a Szovjetunió gazdasági lehetőségeihez mérten. Az ideológiai és katonai stratégiai szempontból nyújtott eddigi gazdasági segítség bizalmatlanságot szült a nyugati világban. A Kubának nyújtott sokoldalú szovjet anyagi és katonai segítség az Egyesült Államok lakosságának az ellenszenvét váltotta ki, elsősorban a Kubában található szovjet katonai támaszpontok és megfigyelő állomások tevékenységét bírálja. A lap véleménye szerint nincs szükség a továbbiakban a két katonai, ideológiai rendszer állandó „harci készültségére". A szovjet megszállási övezetben, az internáló táborokban 1945-50 között 42 889 német lelte halálát - jelentette ki tegnap moszkvai sajtókonferenciáján a külügyminisztérium egyik munkatársa. Cáfolta keletnémet és nyugatnémet hírközlő szervek állítását, hogy a sztálinizmus áldozatai lettek volna a németek, és eltervezték volna tömeges elpusztításukat. A szovjetek által megszállt területen összesen tíz internáló tábor működött, 122 670 német nemzetiségű fogollyal. Ezek elsősorban nácisták, a fasiszta ifjúsági szervezetek vezetői, vagy a szövetségesek számára is veszélyes német katonák voltak. A táborokban szörnyű körülmények uralkodtak, amelynek következtében 43 ezer fogoly pusztult el különböző betegségekben, elsősorban tüdőbajban. Válságban a keletnémet kormány (Folytatás az 1. oldalról) gát tölti Ausztriában. Bonni információk szerint a két német kormány vezetője változatlanul kapcsolatban áll egymással, a keletnémet miniszterelnök még kedd este tájékoztatta Kohl kancellárt a keletberlini helyzetről. Wolfgang Schäuble nyugatnémet belügyminiszter a keletnémet koalíció fenyegető széthullása ellenére nagyon derűlátóan nyilatkozott, amikor beszámolt a szövetségi kormánynak az egyesítéssel foglalkozó bizottsága keddi üléséről. Úgy vélekedett, augusztus végéig sikeresen lezárulhatnak a tárgyalások a keletnémetekkel az egyesítési szerződésről. A tárgyalások második fordulója augusztus 1 -e és 3-a között lesz, ekkor kell megoldani az utolsó fennálló véleménykülönbségeket, amelyek elsősorban a pénzügyi politikát, valamint a főváros kérdését érintik. Hírmagyarázatunk Nem érti az átlagpolgár, s talán nem is érdekli őt olyan nagyon, hogy a parlamentben a politikusok miért vitatkoznak, miért robbantották ki a mostani kormányválságot. Az NDK-ban az átlagpolgár akkor is, ha termelő, akkor is, ha vásárló - szorong, aggódik. Az egyesülés előnyei túl távolinak tűnnek a számára, most csak a pillanatnyi hátrányokat érzi. Olyannyira, hogy az elmúlt napokban több miniszter, s maga Lothar de Maiziére kormányfő is rengeteget nyilatkozott a gazdasági bajok orvoslásának lehetőségeiről. A kormány azzal számol, hogy rövid időn belül hatszorosára emelkedik a munkanélküliek száma, vagyis a jelenlegi 220 ezerről közel másfél millióra. Az iparban egymillió, a mezőgazdaságban kétszázötvenezer dolgozó elbocsátását helyezték kilátásba, s ehhez még hozzá kell számítani a közigazgatásban, a nagykere6kedelemben és az építőiparban foglalkoztatottakat. Ezeket az adatokat Regine Hildebrandt munkaügyi miniszter közölte, rámutatva a lakosság körében érezhető kétségbeesésre is. Amit természetesen nem csupán a munkanélküliség ugrásszerű növekedése okoz. Most például a kenyér ötször annyiba kerül, mint korábban. A boltok polcait főleg Nyugatról importált cikkekkel töltik fel, csakhogy az NDK-ban ezek is 30-60 százalékkal kerülnek többe, mint az NSZK-ban. A kereskedelmi miniszter szerint az ügyeskedők kihasználják a konkurencia hiányát. A kormányfő is önmérsékletre szólította fel a kereskedelmet az árak kialakításakor. Pénzbírsággal, üzletbezárással is megfenyegette azokat a kereskedőket, akik szégyentelenül magas árakat alkalmaznak. Elkeseredettek a termelők is, nem tudják felvenni a versenyt a jobb minőségű és tetszetősebb termékekkel. Sok szó esik a drámai helyzetbe került mezőgazdaságról. Hiába a megemelt állami támogatás, a gazdaságok súlyos értékesítési, likviditási gondokkal küszködnek. Nem csoda hát, ha az emberek unják a pártközi csatározásokat, a parlamenti vitát szócséplésnek tartják. Mert a mostani kormányválság nem gazdasági és szociális hátterű, hanem politikai. Helyesebben fogalmazva: a pártok választási, taktikai manőverei állnak a háttérben. A tét: ki kerül a jövőben, az egyesítés után a kormányrúdhoz. Nézzük, mi áll a honatyák szócsatáinak hátterében. A múlt vasárnap az egyesítés időpontja és a választások lebonyolítása körül robbantak ki nézeteltérések a kormánykoalíciót alkotó kereszténydemokraták (CDU), szociáldemokraták (SPD) és a liberálisok között. A legerősebb kormánypárt, a Maiziére miniszterelnök vezette CDU szerint a választásokat (december 2-án) egyszerre, de az NDKban és az NSZK-ban külön-külön kell megtartani, s csak ezt követően kerülhet sor az egyesülésre. A liberálisok és a szociáldemokraták szerint viszont a választások előtt, tehát legkésőbb december elsején kellene az NDK-nak csatlakoznia az NSZK-hoz. Az átlagpolgár számára mindegy, hogy elsején vagy harmadikán lesz-e az egyesülés, de a pártok számára nem. Mert ha a csatlakozás megelőzi a választást, akkor nem a keletnémet, hanem a nyugatnémet választási törvény szerint kell voksolni. Az NSZK-ban pedig 5 százalékos alsó határ érvényes a pártok parlamentbe való bejutásához. Ez pedig a kisebb keletnémet pártokra nézve súlyos csapást jelentene. Elsősorban a CDU két kis szövetségesére a márciusi keletnémet választásokban, vagyis a DSU-ra és a DA-ra. De veszélybe kerülnének a szocialisták is (a volt NSZEP), s ily módon alakult most ki az a faramuci helyzet, hogy a kormányzó kereszténydemokraták a vita során szövetségesre leltek a volt kommunistákban, saját koalíciós partnereikkel szemben. Maiziére, vagyis a CDU szempontjából azért lenne jobb a külön-külön lebonyolított választás, mert így a keletnémet baloldali pártok továbbra is egymás ellen voksolnának. A szociáldemokraták pedig azért akarják az egységes választást, mert akkor esélyük lenne arra, hogy megszerezzék a volt kommunisták, a szocialisták voksait is. Ugye, kissé bonyolult a dolog. Amihez csak annyit lehet hozzátenni, hogy az NDK jelenleg nem engedhet meg magának egy olyan válságot, amely a kabinet esetleges teljes széthullása után káoszhoz, zűrzavarhoz vezetne. Ez ugyanis rendkívül súlyos következményekkel járhat. Az NSZK számára sem közömbös a dolog, s valószínű, hogy kompromisszumra tudja majd ösztönözni a torzsalkodó keletnémet politikusokat. (-nák) ,,A magyarok harcolnának inkább az eszkimókkal" Romania Mare: Tőkés a torkunkat szorongatja A Népszabadság bő terjedelemben ismertette a Romania Mare (Nagy Románia) című hetilap vasárnap megjelent számában közölt cikket, amely rendkívül élesen támadja Tőkés László nagyváradi püspököt. Mi most ezt az ismertetést ajánljuk olvasóink figyelmébe. A Népszabadság rövid kommentárt közölt a cikkhez. Csak egy mondatot idézünk belőle: „A fasizmusra volt jellemző az ellenfél dehumanizálása, megfosztása emberi arcától, hogy utána minden gonosztett vele szemben igazolható legyen." Ez a kulcsmondata a pár sornak, amely helyére teszi az ominózus írást. De kell-e hozzá kommentár? ÚJ SZÚ 1990. VII. 26. A Romania Mare a legképtelenebb állításokat sorakoztatja fel. A magyarellenes kirohanásairól már a diktatúrában is jól ismert szerző, Corneliu Vadim Tudor, a honfoglalásig vezeti vissza a Tőkés elleni támadást. Azt akarja bizonyítani, mennyire barbár, civilizálatlan és elviselhetetlen nép a magyar, hiszen még királya, Attila is - saját hányadékába fulladt bele. Véleménye szerint a magyarok mindmáig nem tértek magukhoz abból a megrázkódtatásból, hogy ezer évvel ezelőtt itt már fejlett kultúrát találtak, és ezért nem is lelik a helyüket Európában: elvándoroltak, szétszóródnak a világban. A szerző sajnálkozva állapítja meg: jobb lett volna, ha a magyarok szülőhazájukból, Ázsiából Alaszkán keresztül egyenesen Észak-Amerikába mennek, és ezzel megkímélik Európát évezredes pusztító jelenlétüktől. Ezzel mindenki csak nyert volna, még a magyarok is, akik most nem viszálykodnának a románokkal Erdélyért, a csehszlovákokkal, a szerbekkel és más nemzetekkel mindenféle ügy miatt, ehelyett viszont a rézbőrűekkel és az eszkimókkal harcolnának, nekik bizonyítanák be teljesen szabályos iratokkal, hogy a magyarok érkeztek elsőnek az ősi földre vagy gleccserre. Ezt követően tér rá „egyesek megalomániás túlkapásaira": Tőkés Lászlóról van szó, akiről a cikkíró szerint 1989 decemberéig senki sem hallott, a véres eseményeket követően azonban legalább olyan híressé vált, mint Báthory Erzsébet vagy Cicciolina, hogy csak „két példát említsünk a neves magyar nőkre". A szerző kifejti: „Mi, románok, csodálkoztunk is rajta, hogy a megváltás egy magyar paptól jöjjön számunkra". A temesvári református lelkipásztor ellenállását mindenki lélegzet-visszafojtva kísérte figyelemmel Romániában, s erről gondoskodott a Szabad Európa Rádió is. „De miért? Alig hét hónappal a decemberi események után egyre világosabban körvonalazódik a gyalázatos temesvári színjáték. Végül is az történt, hogy a lakosság elégedetlenségét kihasználva, a szófiai és a berlini események nyomán, néhány ezer Budapestről beszivárgott ügynök a halálba taszított - magam éppenséggel úgy tartom, hogy saját kezűleg lelőtt - több tucat ártatlan románt" - írja a szerző; A temesvári per kapcsán a szerző kifejti: a milliárdos károkat okozó vandálokra a világ bármely hadserege lőtt volna, mindennek ellenére a szerző azt gyanítja, hogy - legalábbis az első szakaszban - nem a románok használtak fegyvert. E színjátékra csak azért sem volt szükség, mert Bukarestben már előkészítették az államcsínyt, és talán jobb is lett volna, ha az eseményekre a magyarok segítsége és véradása nélkül kerül sor. Annál is inkább, mivel az, akit a magyarok a román forradalom zászlóvivőjeként kiszemeltek, rothadófélben van, akár a formaiinba helyezett magzat. A továbbiakban a szerző ezeket írja: „Hallottam, jelölteti magát a Nobel-díjra is, amelyet minden bizonynyal elnyerhet majd, ha kissé változtatnak a dinamit feltalálójának végrendeletén, és a díjat adományozzák majd kurválkodásért és a szégyenérzet hiányáért is. Szomorú, de az egoizmusról szóló legtalálóbb közmondások egyike magyar eredetű: minden szentnek maga felé hajlik a keze. Csakhogy Tőkés egyik kezét a mellén tartja, a másikkal pedig a torkunkat szorongatja. És ha arra gondolunk, hogy több tucat fiatal halt meg érte, akiket megtévesztettek a csípőspaprika által tüzelt szomszédaink..." Tőkés immár fél éve járja a világot - mutat rá a cikkíró - bujtogató interjúkat ad. Bemocskolja azt az országot, amely iskoláztatta, és eltűrte, hogy felrúgja nemcsak a papság, de az emberség szabályait is. Igazi kocsishoz illő módon, vaskos szavakkal szidalmazza a Vatra Romaneasca több millió tagját, gyűlölettel paranoiásnak és reakciósnak nevezi ä szövetséget, az erdélyi román lakosságot vádolja a bekövetkezett zavargásokért. Bemocskolja a bukaresti hatóságokat is, azt állítva, hogy ismét sikerült félrevezetniük az Amerikai Egyesült Államokat. „Mi bajod velünk, papocska? Eridj a tieidhez Budapestre, abba az antennákkal teletűzdelt és elektronikus poloskáktól hemzsegő épületbe, ahonnan az utasításokat és a dollártízezreket kapod! Nem tetszik neked Romániában? Eridj hát, atyuska, a tieidhez, úgyis oda vezetnek a szálak! Apostoli küldetésed véget ért Románia földjén. Most már nyíltan fölrakhatod a váll-lapokat, de nem itt, mert a románok nemigen kedvelik az idegen ügynököket. Most már világosabb, mint bármikor, hogy nem Isten vezérli a lépteidet, hanem Horthy öröksége, amelyet úgy szolgáltál, mint az Evangéliumot; világossá vált, hogy Néróhoz hasonlóan arról ábrándozol, hogy egyetlen mozdulattal elnyisszantsd a románok torkát. Menj, még mielőtt kiötölnél egy újabb politikai színjátékot arról, hogy a bukaresti kormányzó hatalom ebben vagy abban mesterkedik, hogy a magyarok nem gagyoghatnak nyelvükön. Szedd a sátorfádat, Laci bácsi, mert igencsak ostoba puliszkafalóknak képzeltél bennünket... Szeretnénk, ha már nem éreznénk a tarkónkon a leheletedet, te gőgös és bűnös farizeus, aki a szeretetről prédikál, és tudatosan teszi tönkre az embereket; aki a családi élet keresztény nyugalmáról harsog, de titokban arról álmodozik, hogy ostorral uralkodhat egy hárem felett; aki az emberek közötti békesség nevében szenveleg, de örömet érez a gondolatra, hogy Románia az öreg kontinens Libanonjává válhat, ördögi dolog azt kérni, hogy ne adják meg Romániának a legnagyobb kedvezményt és a többi támogatást. Sátáni dolog hozzájárulni annak a népnek a kiéheztetéséhez, amely valamikor vérét ontva védelmezett - miközben te agyoneszed magad a világ valamennyi fogadásán, sült galambot falsz, fazéknyi gulyásadagokat eszel, tokaji bort iszol. Ha semmi közöd nincs Istenhez, hogyan gondolod, hogy közöd lehet a román néphez? Távozz, sátán!"