Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-24 / 171. szám, kedd

Duba Gyula: E

letünk közege és létünk mérete két fogalom: tér és idö. A hármas kiterjedésű tér - bár annak, akik negyedik dimenziót is sejtenek -, tehát a newtoni fizika három dimenziója, melynek méreteit koordinátarendszer - x, y és z tengely - határozza meg. Képzeletünkből (i.s) csak ennyire futja, térérzékelésünk más kiterjedést nem ismer. Az idő pedig... hát igen, az idő! Bonyolultabb eset. A térhez hasonlóan vele - az időben - élünk, ösztönéletünkben birtokoljuk és tudatunk folyamatosan számol vele, lépten-nyomon hozzá igazodunk, azonosulunk. Ebből az következne, hogy bizonyára ismerjük! Tudjuk meglétét, érezzük lényegét. Hiszen nappalok és éjszakák váltakozása, az évszakok sorrendje, életünk időbeni állomásai - csecsemő- és gyermekkor, serdülő- és kamaszévek, ifjú- és felnőtt korunk, érettségünk és öregedésünk, aggkorunk és vénségünk egészen az aggastyánkorig (mennyi definíció az emberidőre!), mindeme számos fogalom a múló időre figyelmeztet. Meglétére és mozgására emlékeztet. Valós jelenség tehát, mert mérhető, kvarcóránk abszolút pontossággal mutatja az órákat, perceket és másodperceket, naptárunk nyomon követi a napok, hetek, hónapok és évek múlását, a történelem pedig számon tartja az emberöltőket, évszázadokat és évezredeket. Ám ha mélyebben belegondolunk, lehet némi hiányérzetünk, végül is... mi az idő?! Vagy így: az Idő. A kérdés filozófiai választ igényelne, ám ne bölcselkedjünk felkészületlenül. Tájékozódásunk gyakorlati tapasztalatokon alapul. Miért bonyolítanánk, ha valami egyszerű? Ám: miért egyszerűsítenénk elméletté, ami. oly§n összetett, hogy megborzongunk, ha mélyebben belegondolunk? Tehát jöjjön az empíria, a mindennapi tapasztalás, jöjjenek a tények! H

árom évtizede szerkesztő vagyok. Közben folyamatosan írok, irodalmi munkásságom mintegy kiegészíti szerkesztő-létemet. Nem ellentétes tevékenységek, de nem is azonosak. Immár egy emberöltő óta megvalósítom egységüket. Kettős létem történelmi terméke vagyok. Meghatározott feltételeken belül önálló lény, szellemi munkás, önállóságom a régi parasztokéra hasonlít, függetlennek és szabadnak érezték magukat, mégis mindig azt tették, amit tenni kellett. Évszakok változása és munkák rendje szabták meg szabadságuk méreteit. Engedelmeskedtek az idő törvényének. Hát én is, mint a parasztok...! Tennivalóimat megszabták a szerkesztőség igényei. (Bizonyára más szakmák-hivatások is így tettek másokkal, de én ezt ismerem!) Szükségszerű tetteim meghatározva és elosztva az időben, a kevésbé fontosakra - szabadosságra - nincs lehetőség. (A munkahelyi szabadság mélyebb fogalom, mint hinnénk! Felszabadít az idő terrorja alól!) A szerkesztő munkája - akár a másoké - ismétlődő, önmagába visszatérő körforgás. Periódusai a képes hetiAz idő rabságában lapnál egy hétig, a folyóiratnál egy hónapig, a kiadóban egy évig tartanak-változnak. Ennyi idő alatt készült el a lapszám, a kéziratterv, a könyv. A lapnál a hét nap alapegység: szerkesztés, kiutazás, riportírás. Kiutazás, riportírás, szerkesztés. Riportírás, szerkesztés, kiutazás. Váltakozva, de mindig ugyanaz! Heteken át, hónapokig, évekig. E létformának megvannak az időbeli és térbeli keretei. A munka kitölti a kereteket. Más tevékenységre lopni kell az időt, írásra is! Azt hinnéd, hogy a folyóiratnál és a kiadóban lassúbb az ütem, tehát több az idő, de ez csak látszat. Az idő itt is fogvatart. Jelentés, terv, értekezlet fokozza a zsúfoltságot. Átfolynak rajtad a dolgok, de néha alig érintenek. Elvégzel valamit s már a következő munka foglalkoztat. Életed folyamatos eleme lett a gond. Ám a helyzet nemcsak nehezíti életedet, hanem könnyíti is, bár ez meglepő lehet! Megszabja tennivalóidat, tehát kitölti idődet s így felment az önálló tettek csábítása alól. Apró kerék vagy a nagy gépezetben, csak azért vagy felelős, hogy jól forogj, pontosan járj és ne kopj el idejekorán. Hasznos eszközzé tesz helyzeted, hajlamos vagy hinni, hogy alkotó munkát végzel, bár gyakran önálló kezdeményezés nélkül töltöd be hivatásodat, Az idő mindig kevés s a tennivaló sok, sosem érzed meg rabságodat. (Nincs rá időd!) Az idő fegyelme a tér méreteit sem hagyja érintetlenül. Mozgástered ésszerű, a legszükségesebbre szűkített. Koordinátáinak rendszere - matematikai törvény, a szükségszerűségnek engedelmeskedik. Ravasz az idő térszűkítő mesterkedése, mert célszerű! Szűk háromszög (négyszög, sokszög) felé terel; lakás - munkahely - hivatal. Körbejársz a háromszögben, átlósan vagy a határvonalak mentén. Megdöbbent a felismerés, hogy úgy élek a fővárosban, mint egy faluban: néhány hely, néhány utca, néhány tér, négyzetkilométernyi terület a mindennapi életterem. Ami ezen kívül esik, alig ismerem. Valami nagy közös háttérvalóság része és kifejeződése vagyok, melynek méreteit és irányultságát azonban nem tudom. Aztán valami történik, a helyzet egyszerre más! Azt mondják: hagyd a hivatalt, ezután csak írjál! (Alkotószabadság.) A zsarnok idő hatalma megszűnik, meghatározó létformád elenged. Repülj madár, rabbilincs lehull, ember, menj a magad útján! Nyújtózol, hunyorogsz a fényben, szabadságod egyszerre valós és úgy érzed, határtalan. Az idő nem legyőzhetetlen, rabsága véges, feszülj szembe vele s legyőzöd! N

aiv bizakodó! Felszabadultan ujjongó perceid; a kötetlenség érzetének ideje is elszomoritóan véges és szűkre szabott. Az új helyzet csábító látomásai - patyomkin faluk! Az időnek (talán) még inkább rabja lettél, s ha nem vigyázol magadra, megnyomorít. Régi létformában fogva tartott, de részben felmentett a tettekben megnyilvánuló felelősség alól, a nagy célokban és végső eredményekben testetöltö stratégia tudatossága alól, akaratodat és céljaidat felzabálták a hétköznapok. Most azonban újból meg kell tanulnod élni, mert a magad ura vagy. Szabad vagy! Saját akaratod szerint tervezheted a holnapot, a jövőt. Vagy alárendeled magad a véletlennek, sodródsz az idővel. Minden bizonnyal könnyebb és kényelmesebb lenne! Régi létformád követelményeket támasztott veled szemben, melyeket teljesítened kellett, most magad szabod meg a követelményeket. Nagyon kell akarnod! Az esetlegesség és tétlenség nyilván nem elégítene ki, szembe kerülnél önmagaddal. Nagy kérdés tornyosul eléd: megtervezett alkotómunka az időben! Felteszed a kérdést: mit akarok? Akarni, probléma (is) lehet, a szabadság - teher? A múlt saját képére formált, mint isten az embert; ösztönös utasítás-várást, előírt tennivalók után való fülelést, beléd ivódott reflexek és kényszerek árnyait kell naponta leküzdened. Végrehajtóból alkotó lettél! Meg kell szervezned az időben - és magadban - az alkotómunka folyamatát. S az idő ismét - nem segít! Kényszerít s gátol egyidőben. Semmittevésre csábít - nem hajtanak! -, szirénhangon dúldolja a céltalanság mámoros gyönyörét. Lubickolj a nyugalomban, oldódj fel az áhított csendben! Olvass, vándorolj, ne vállalj felelősséget, tedd, ami jól esik! Bizony, egy ideig ingadozol, fogvatart a múlt s az idő ismét markába szorít. Nagyon erős a csábítás. Ám a jobbik - az író - éned olyan természetű, hogy nem vágyik könynyűségre, nem kívánja azt tenni, amit lehet, hanem amit kell! Szerencse, nagy szerencse! Csak az író tudhat új létformát teremteni, ő ismerheti fel és hozza létre tér és idő új méreteit. Nélküle - az írás kényszere nélkül - úgy érezhetnéd: a semmivel nézel szembe! Kosztolányi Dezső írja: „... öntudatunk alatt ...az emberi élet két legtitkosabb tündére kísért, a tér és az idő." Kedves tündérek, de néha zsarnokok, gondunk van velük. Különösen az idővel. Bele kell férnie rendszeres írásnak és olvasásnak, elmulasztott ismeretek pótlásának és felvillant gondolatok rögzítésének, előtanulmányoknak és témagyűjtésnek, tájékozódásnak és elmélyülésnek. Milyen az írói létforma? Nem tudom! Nem tudhatom! Meg kell teremtenem. Úgy tűnik f^l, a szabadság ismét távolodik tőlem. Vagy a szabadság (valóban) a felismert szükségszerűség? Nincs abszolút szabadság, nincs korlátlan élet? Olyan szabadság van, melynek korlátait magunk építjük, mert tudjuk, hogy az idő rabságából nincs szabadulás?! A

problémát általánosíthatjuk és kiszélesíthetjük, a jövő igényli az individuális képzelet és akarat érvényesülését, a kezdeményező alkotó tevékenységet. Nem csak az írónak fontos, hanem a mérnöknek, tervezőnek, üzletkötőnek, szerkesztőnek is. Mindenkinek! Akár reklámozni is lehetne: új létformát mindenkinek! Nem lesz könnyű, már tudjuk, az idővel továbbra is szemben állunk. Az idő marka kérlelhetetlen, kemény. - Több, mint húsz éve tűnt el a föld színéről a battyáni Sennyey-kastély. Az épület eme csonka része már senkinek sem kellett, végül lebontották. (A szerző felvétele) Sántító műemlékvédelem Segítségért kiáltó kúriák, kastélyok Az ötvenes években nálunk város- és műemlékrombolás folyt, de senki sem tiltakozott. Talán azért, mert mindez olyan címen történt, hogy a falvakat, a vidéki városokat korszerűsítik, fejlesztik, a háborús károkat pedig helyreállítják. Hangulatos utcák, városrészek, de főleg történelmi nevezetességű objektumok tűntek el egyszer s mindenkorra. Az utóbbiak felett sok helyen a korabeli vezetők mondták ki a halálos ítéletet, mert hibás értékítéletükből kiindulva kétségbe vonták azok jövőbeni szükségességét, illetve kihasználhatóságát. így volt ez a Bodrogközben és az Ung-vidéken is. Példaként említhető a zétényi Fuksz-kúria, amely helyén labdarúgópálya épült. Battyánbán a Senynyey-kastély nemcsak egykori tulajdonosának, hanem az első világháború idején katonai kórházként a nemzetnek is jó szolgálatot tett és tehetne még ma is. Helyét gyom fedi. És sorolhatnánk tovább. A megmaradtakat viszont a kisajátítók - akik tatarozásra nem költöttek - tették tönkre. A nehéz időket túlélt épületek számára a hetvenes évek végétől, a nyolcvanas évek elejétől a jövő már biztatóbbnak látszott. Menteni, ami menthető - mondták az illetékesek. De melyiket részesítsék előnyben a műemlékek közül? Pénz is csurrant-cseppent a műemlékek felújítására, kisebb tatarozására. Csakhogy a tőketerebesi Andrássykastély (Károlyi Mihályné, Andrássy Katinka szülőháza) felújítása felemésztett minden fillért. A járási nemzeti bizottság már évekkel ezelőtt foglalkozott a többi műemlékjellegű épület - köztük a borsi Rákóczi-kastély és a bélyi Sennyey-kastély - helyreállításának gondolatával. így kimondták, hogy •Rákóczi szülőházát eredeti állapotában helyreállítják. Már a költségekről is beszéltek, de mindeddig semmi sem történt a Bodrog partján. Roszszabb helyzetben van a Sennyeyek - hajdan gyönyörű, ma düledező - bélyi családi fészke. (A battyánit csupán a vadászatok idején használták szállásként). A néhány hektárnyi parkkal övezett épület - tékozló kihasználatlansággal - a helyi nemzeti bizottság tulajdona, s nem tartozik az államilag védett műemlékek közé. A még valamennyire használható része a Jednota raktáraként szolgál, két helyiség pedig az eredeti tulajdonos lányának, a 88 éves Sennyey Anna grófnőnek nyújt ,,otthont", néhány roma család szomszédságában. Tehát ez a műemlék, barokk folyosóival, még mindig vonzó parkjával mecénásra vár. A bélyiek remélik, hogy az épület, mely az ötvenes évek pusztítását elkerülte, mert iskolaként közhasznú célokat szolgált, mihamarabb gazdára talál. És vele együtt a pusztulás szélén álló több műemlék is (Borsi, Deregnyő, Legenye stb.), amelyek bármilyen otthonnak, múzeumnak is megfelelnének, mindenki örömére és hasznára. Ha már megmenekültek, ne bízzuk az idő vasfogára sorsukat. (katócs) Ízelítő a Computerworld első hazai számaiból Végre nálunk is... ... megjelent a Computerworld. Első hazai számait minden bizonynyal örömmel vették kezükbe a számítástechnikával foglalkozó itthoni szakemberek. A lapot az IDG (International Data Groub Incorporated) adja ki. Egyébként összesen 125 lapot és folyóiratot jelentet meg 40 ország mintegy 19 millió olvasója részére. A Computerworld cseh és szlovák mutációjának elkészítését a prágai ORBIS vállalta magára. Tallózva az első három szám anyagában néhány érdekesebb írásra külön is felhívnám a figyelmet. A hazai PC számítógépek többsége az MS-DOS rendszer valamelyik változatának irányításával működik. Jelenleg... Mert a nagyobb teljesítőképességű számítógépek fokozatos elterjedésével más, igényesebb rendszerek bevezetése is szükséges lesz. Közülük talán az UNIX és az OS/2 a legismertebbek. Olvashatunk arról, hogy egy felhasználó milyen következtetéseket von le e két rendszer összehasonlítása után. Egy további írás az OS/2, valamint a Windows és Macintosh rendszerek előnyeit-hátrányait mérlegeli. Egyre nagyobb méreteket ölt az illegális szoftwerkereskedelem, beleértve a szoftwerek másolását és cseréjét is. Negatív hatásait elsősorban a gyártó cégek érzik meg. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy egyre szigorúbb intézkedéseket, jogi garanciákat hoznak a szoftwerek védelmére. Ez utóbbiak egy részéről számol be a „Kemény intézkedések a szoftwerkalózok ellen" című írás. Egyébként a témával másik számítástechnikai szaklapunk, az Elektronika is sokat foglalkozott legutóbbi számaiban.Több szempontból szorosan .összefüggnek a kérdéssel a vírusok is. Az 1988-ban Jelbukkant Internet vírusról is olvashatunk a Computerworldban, akárcsak a számítógépes hálózatok biztonságának alapjairól, ugyanakkor egy seregnyi újdonságot találnak a lapban a számítógépes játékok kedvelői. Külön megismerkedhetnek az olvasók a Compag LTE/286 és a Toshiba T3100SX hordozható számítógépekkel. ÚJ SZÚ 4 PUNTIGÁN JÓZSEF 1990. VII. 24.