Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-24 / 171. szám, kedd

Duba Gyula: E letünk közege és létünk mére­te két fogalom: tér és idö. A hármas kiterjedésű tér - bár an­nak, akik negyedik dimenziót is sej­tenek -, tehát a newtoni fizika három dimenziója, melynek méreteit koor­dinátarendszer - x, y és z tengely - határozza meg. Képzeletünkből (i.s) csak ennyire futja, térérzékelé­sünk más kiterjedést nem ismer. Az idő pedig... hát igen, az idő! Bonyolultabb eset. A térhez hason­lóan vele - az időben - élünk, ösz­tönéletünkben birtokoljuk és tuda­tunk folyamatosan számol vele, lép­ten-nyomon hozzá igazodunk, azo­nosulunk. Ebből az következne, hogy bizonyára ismerjük! Tudjuk meglétét, érezzük lényegét. Hiszen nappalok és éjszakák váltakozása, az évszakok sorrendje, életünk idő­beni állomásai - csecsemő- és gyermekkor, serdülő- és kamasz­évek, ifjú- és felnőtt korunk, érettsé­günk és öregedésünk, aggkorunk és vénségünk egészen az aggastyán­korig (mennyi definíció az ember­időre!), mindeme számos fogalom a múló időre figyelmeztet. Meglétére és mozgására emlékeztet. Valós je­lenség tehát, mert mérhető, kvarcó­ránk abszolút pontossággal mutatja az órákat, perceket és másodperce­ket, naptárunk nyomon követi a na­pok, hetek, hónapok és évek múlá­sát, a történelem pedig számon tart­ja az emberöltőket, évszázadokat és évezredeket. Ám ha mélyebben be­legondolunk, lehet némi hiány­érzetünk, végül is... mi az idő?! Vagy így: az Idő. A kérdés filozófiai választ igényel­ne, ám ne bölcselkedjünk felkészü­letlenül. Tájékozódásunk gyakorlati tapasztalatokon alapul. Miért bonyo­lítanánk, ha valami egyszerű? Ám: miért egyszerűsítenénk elméletté, ami. oly§n összetett, hogy megbor­zongunk, ha mélyebben belegondo­lunk? Tehát jöjjön az empíria, a min­dennapi tapasztalás, jöjjenek a té­nyek! H árom évtizede szerkesztő va­gyok. Közben folyamatosan írok, irodalmi munkásságom mint­egy kiegészíti szerkesztő-létemet. Nem ellentétes tevékenységek, de nem is azonosak. Immár egy ember­öltő óta megvalósítom egységüket. Kettős létem történelmi terméke va­gyok. Meghatározott feltételeken belül önálló lény, szellemi munkás, önállóságom a régi parasztokéra hasonlít, függetlennek és szabad­nak érezték magukat, mégis mindig azt tették, amit tenni kellett. Év­szakok változása és munkák rendje szabták meg szabadságuk méreteit. Engedelmeskedtek az idő törvényé­nek. Hát én is, mint a parasztok...! Tennivalóimat megszabták a szer­kesztőség igényei. (Bizonyára más szakmák-hivatások is így tettek má­sokkal, de én ezt ismerem!) Szük­ségszerű tetteim meghatározva és elosztva az időben, a kevésbé fonto­sakra - szabadosságra - nincs le­hetőség. (A munkahelyi szabadság mélyebb fogalom, mint hinnénk! Fel­szabadít az idő terrorja alól!) A szer­kesztő munkája - akár a másoké - ismétlődő, önmagába visszatérő körforgás. Periódusai a képes heti­Az idő rabságában lapnál egy hétig, a folyóiratnál egy hónapig, a kiadóban egy évig tarta­nak-változnak. Ennyi idő alatt ké­szült el a lapszám, a kéziratterv, a könyv. A lapnál a hét nap alapegy­ség: szerkesztés, kiutazás, riport­írás. Kiutazás, riportírás, szerkesz­tés. Riportírás, szerkesztés, kiuta­zás. Váltakozva, de mindig ugyanaz! Heteken át, hónapokig, évekig. E létformának megvannak az idő­beli és térbeli keretei. A munka kitölti a kereteket. Más tevékenységre lop­ni kell az időt, írásra is! Azt hinnéd, hogy a folyóiratnál és a kiadóban lassúbb az ütem, tehát több az idő, de ez csak látszat. Az idő itt is fogvatart. Jelentés, terv, értekezlet fokozza a zsúfoltságot. Átfolynak rajtad a dolgok, de néha alig érinte­nek. Elvégzel valamit s már a követ­kező munka foglalkoztat. Életed fo­lyamatos eleme lett a gond. Ám a helyzet nemcsak nehezíti életedet, hanem könnyíti is, bár ez meglepő lehet! Megszabja tennivalóidat, te­hát kitölti idődet s így felment az önálló tettek csábítása alól. Apró kerék vagy a nagy gépezetben, csak azért vagy felelős, hogy jól forogj, pontosan járj és ne kopj el idejeko­rán. Hasznos eszközzé tesz helyze­ted, hajlamos vagy hinni, hogy alko­tó munkát végzel, bár gyakran önál­ló kezdeményezés nélkül töltöd be hivatásodat, Az idő mindig kevés s a tennivaló sok, sosem érzed meg rabságodat. (Nincs rá időd!) Az idő fegyelme a tér méreteit sem hagyja érintetlenül. Mozgáste­red ésszerű, a legszükségesebbre szűkített. Koordinátáinak rendszere - matematikai törvény, a szükség­szerűségnek engedelmeskedik. Ra­vasz az idő térszűkítő mesterkedé­se, mert célszerű! Szűk háromszög (négyszög, sokszög) felé terel; lakás - munkahely - hivatal. Körbejársz a háromszögben, átlósan vagy a ha­tárvonalak mentén. Megdöbbent a felismerés, hogy úgy élek a fővá­rosban, mint egy faluban: néhány hely, néhány utca, néhány tér, négy­zetkilométernyi terület a mindennapi életterem. Ami ezen kívül esik, alig ismerem. Valami nagy közös háttér­valóság része és kifejeződése va­gyok, melynek méreteit és irányult­ságát azonban nem tudom. Aztán valami történik, a helyzet egyszerre más! Azt mondják: hagyd a hivatalt, ezután csak írjál! (Alkotó­szabadság.) A zsarnok idő hatalma megszűnik, meghatározó létformád elenged. Repülj madár, rabbilincs lehull, ember, menj a magad útján! Nyújtózol, hunyorogsz a fényben, szabadságod egyszerre valós és úgy érzed, határtalan. Az idő nem legyőzhetetlen, rabsága véges, feszülj szembe vele s legyőzöd! N aiv bizakodó! Felszabadultan ujjongó perceid; a kötetlen­ség érzetének ideje is elszomoritóan véges és szűkre szabott. Az új hely­zet csábító látomásai - patyomkin faluk! Az időnek (talán) még inkább rabja lettél, s ha nem vigyázol ma­gadra, megnyomorít. Régi létformá­ban fogva tartott, de részben fel­mentett a tettekben megnyilvánuló felelősség alól, a nagy célokban és végső eredményekben testetöltö stratégia tudatossága alól, akarato­dat és céljaidat felzabálták a hétköz­napok. Most azonban újból meg kell tanulnod élni, mert a magad ura vagy. Szabad vagy! Saját akaratod szerint tervezheted a holnapot, a jö­vőt. Vagy alárendeled magad a vé­letlennek, sodródsz az idővel. Min­den bizonnyal könnyebb és kényel­mesebb lenne! Régi létformád köve­telményeket támasztott veled szem­ben, melyeket teljesítened kellett, most magad szabod meg a követel­ményeket. Nagyon kell akarnod! Az esetlegesség és tétlenség nyilván nem elégítene ki, szembe kerülnél önmagaddal. Nagy kérdés tornyosul eléd: megtervezett alkotómunka az időben! Felteszed a kérdést: mit akarok? Akarni, probléma (is) lehet, a szabadság - teher? A múlt saját képére formált, mint isten az embert; ösztönös utasítás-várást, előírt ten­nivalók után való fülelést, beléd ivó­dott reflexek és kényszerek árnyait kell naponta leküzdened. Végrehaj­tóból alkotó lettél! Meg kell szervez­ned az időben - és magadban - az alkotómunka folyamatát. S az idő ismét - nem segít! Kényszerít s gá­tol egyidőben. Semmittevésre csábít - nem hajtanak! -, szirénhangon dúldolja a céltalanság mámoros gyönyörét. Lubickolj a nyugalom­ban, oldódj fel az áhított csendben! Olvass, vándorolj, ne vállalj felelős­séget, tedd, ami jól esik! Bizony, egy ideig ingadozol, fogvatart a múlt s az idő ismét markába szorít. Nagyon erős a csábítás. Ám a jobbik - az író - éned olyan természetű, hogy nem vágyik köny­nyűségre, nem kívánja azt tenni, amit lehet, hanem amit kell! Szeren­cse, nagy szerencse! Csak az író tudhat új létformát teremteni, ő is­merheti fel és hozza létre tér és idő új méreteit. Nélküle - az írás kény­szere nélkül - úgy érezhetnéd: a semmivel nézel szembe! Koszto­lányi Dezső írja: „... öntudatunk alatt ...az emberi élet két legtitko­sabb tündére kísért, a tér és az idő." Kedves tündérek, de néha zsarno­kok, gondunk van velük. Különösen az idővel. Bele kell férnie rendszeres írásnak és olvasásnak, elmulasztott ismeretek pótlásának és felvillant gondolatok rögzítésének, előtanul­mányoknak és témagyűjtésnek, tá­jékozódásnak és elmélyülésnek. Mi­lyen az írói létforma? Nem tudom! Nem tudhatom! Meg kell teremte­nem. Úgy tűnik f^l, a szabadság ismét távolodik tőlem. Vagy a sza­badság (valóban) a felismert szük­ségszerűség? Nincs abszolút sza­badság, nincs korlátlan élet? Olyan szabadság van, melynek korlátait magunk építjük, mert tudjuk, hogy az idő rabságából nincs szaba­dulás?! A problémát általánosíthatjuk és kiszélesíthetjük, a jövő igényli az individuális képzelet és akarat érvényesülését, a kezdemé­nyező alkotó tevékenységet. Nem csak az írónak fontos, hanem a mér­nöknek, tervezőnek, üzletkötőnek, szerkesztőnek is. Mindenkinek! Akár reklámozni is lehetne: új létformát mindenkinek! Nem lesz könnyű, már tudjuk, az idővel továbbra is szem­ben állunk. Az idő marka kérlelhetet­len, kemény. - Több, mint húsz éve tűnt el a föld színéről a battyáni Sennyey-kastély. Az épület eme csonka része már senkinek sem kellett, végül lebontották. (A szerző felvétele) Sántító műemlékvédelem Segítségért kiáltó kúriák, kastélyok Az ötvenes években nálunk vá­ros- és műemlékrombolás folyt, de senki sem tiltakozott. Talán azért, mert mindez olyan címen történt, hogy a falvakat, a vidéki városokat korszerűsítik, fejlesztik, a háborús károkat pedig helyreállítják. Hangu­latos utcák, városrészek, de főleg történelmi nevezetességű objektu­mok tűntek el egyszer s mindenkor­ra. Az utóbbiak felett sok helyen a korabeli vezetők mondták ki a ha­lálos ítéletet, mert hibás értékítéle­tükből kiindulva kétségbe vonták azok jövőbeni szükségességét, illet­ve kihasználhatóságát. így volt ez a Bodrogközben és az Ung-vidéken is. Példaként említhető a zétényi Fuksz-kúria, amely helyén labdarú­gópálya épült. Battyánbán a Seny­nyey-kastély nemcsak egykori tulaj­donosának, hanem az első világhá­ború idején katonai kórházként a nemzetnek is jó szolgálatot tett és tehetne még ma is. Helyét gyom fedi. És sorolhatnánk tovább. A megmaradtakat viszont a kisajátí­tók - akik tatarozásra nem költöttek - tették tönkre. A nehéz időket túlélt épületek számára a hetvenes évek végétől, a nyolcvanas évek elejétől a jövő már biztatóbbnak látszott. Menteni, ami menthető - mondták az illetéke­sek. De melyiket részesítsék előny­ben a műemlékek közül? Pénz is csurrant-cseppent a műemlékek fel­újítására, kisebb tatarozására. Csakhogy a tőketerebesi Andrássy­kastély (Károlyi Mihályné, Andrássy Katinka szülőháza) felújítása fel­emésztett minden fillért. A járási nemzeti bizottság már évekkel ezelőtt foglalkozott a többi műemlékjellegű épület - köztük a borsi Rákóczi-kastély és a bélyi Sennyey-kastély - helyreállításának gondolatával. így kimondták, hogy •Rákóczi szülőházát eredeti állapotá­ban helyreállítják. Már a költségekről is beszéltek, de mindeddig semmi sem történt a Bodrog partján. Rosz­szabb helyzetben van a Sennyeyek - hajdan gyönyörű, ma düledező - bélyi családi fészke. (A battyánit csupán a vadászatok idején hasz­nálták szállásként). A néhány hek­tárnyi parkkal övezett épület - té­kozló kihasználatlansággal - a helyi nemzeti bizottság tulajdona, s nem tartozik az államilag védett műemlé­kek közé. A még valamennyire használható része a Jednota rak­táraként szolgál, két helyiség pedig az eredeti tulajdonos lányának, a 88 éves Sennyey Anna grófnőnek nyújt ,,otthont", néhány roma család szomszédságában. Tehát ez a mű­emlék, barokk folyosóival, még min­dig vonzó parkjával mecénásra vár. A bélyiek remélik, hogy az épület, mely az ötvenes évek pusztítását elkerülte, mert iskolaként közhasznú célokat szolgált, mihamarabb gaz­dára talál. És vele együtt a pusztulás szélén álló több műemlék is (Borsi, Deregnyő, Legenye stb.), amelyek bármilyen otthonnak, múzeumnak is megfelelnének, mindenki örömére és hasznára. Ha már megmenekül­tek, ne bízzuk az idő vasfogára sor­sukat. (katócs) Ízelítő a Computerworld első hazai számaiból Végre nálunk is... ... megjelent a Computerworld. Első hazai számait minden bizony­nyal örömmel vették kezükbe a szá­mítástechnikával foglalkozó itthoni szakemberek. A lapot az IDG (Inter­national Data Groub Incorporated) adja ki. Egyébként összesen 125 lapot és folyóiratot jelentet meg 40 ország mintegy 19 millió olvasója részére. A Computerworld cseh és szlovák mutációjának elkészítését a prágai ORBIS vállalta magára. Tallózva az első három szám anyagában néhány érdekesebb írásra külön is felhívnám a figyelmet. A hazai PC számítógépek többsége az MS-DOS rendszer valamelyik változatának irányításával működik. Jelenleg... Mert a nagyobb teljesítő­képességű számítógépek fokozatos elterjedésével más, igényesebb rendszerek bevezetése is szüksé­ges lesz. Közülük talán az UNIX és az OS/2 a legismertebbek. Olvasha­tunk arról, hogy egy felhasználó mi­lyen következtetéseket von le e két rendszer összehasonlítása után. Egy további írás az OS/2, valamint a Windows és Macintosh rendsze­rek előnyeit-hátrányait mérlegeli. Egyre nagyobb méreteket ölt az illegális szoftwerkereskedelem, be­leértve a szoftwerek másolását és cseréjét is. Negatív hatásait elsősor­ban a gyártó cégek érzik meg. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy egyre szigorúbb intézkedéseket, jogi garanciákat hoznak a szoftwerek védelmére. Ez utóbbiak egy részéről számol be a „Kemény intézkedések a szoftwerkalózok ellen" című írás. Egyébként a témával másik szá­mítástechnikai szaklapunk, az Elekt­ronika is sokat foglalkozott legutóbbi számaiban.Több szempontból szo­rosan .összefüggnek a kérdéssel a vírusok is. Az 1988-ban Jelbukkant Internet vírusról is olvashatunk a Computerworldban, akárcsak a számítógépes hálózatok biztonsá­gának alapjairól, ugyanakkor egy seregnyi újdonságot találnak a lap­ban a számítógépes játékok kedve­lői. Külön megismerkedhetnek az olvasók a Compag LTE/286 és a Toshiba T3100SX hordozható számítógépekkel. ÚJ SZÚ 4 PUNTIGÁN JÓZSEF 1990. VII. 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom