Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-20 / 168. szám, péntek

Művészi megközelítés más szemszögből A kísérletező művészet gyökerei a futurizmusba, dadaizmusba, szürrealizmusba nyúlnak vissza, tehát a századelő korszakába, mely anynyira gazdag volt ötletekben, leleményekben és újításokban. Nem csupán a technika, de a művészet, a gondolat forradalmát is magával hozta e korszak. Napjainkban viszont az „akkori tréfacsinálókat" a huszadik századi művészét nagyjaiként tartják nyilván, s az utánuk következő nemzedék tanúsította e forma idötállását. Vizuális költészet, számítógépes zene, happening, performance, sőt antiperformarice - mindezen kifejezési formákat alkalmazták a Stúdió erté által, immár harmadízben megrendezett nemzetközi alternatív művészeti fesztiválon Érsekújvárban. A rendezvény kettős célja ismeretes: lehetőséget ad a kísérletező művészek számára, ugyanakkor az érdeklődőknek lehetőséget nyújt ahhoz, hogy megismerjék, elfogadják, elsajátítsák ezeket a hazánkban kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert művészeti kifejezési formákat. Az persze nem véletlen, hogy az első ilyen fesztiválra csupán 1988ban kerülhetett sor, addig a megvalósítását célzó kezdeményezések sorra kudarcba fulladtak. Ha belegondolunk, hogy a máskéntgondolkodás, a megszokottól való elhajlás a diktatórikus rendszerek réme, tehát elfogadhatatlan, s mint ilyet, csírájában elfojtották. Ezzel magyarázható az is, hogy a képzőművészeti akadémiák oktatási anyagából kimaradt a kísérletező művészettel való foglalkozás. Ezért véleményem szerint iskolateremtő dologra vállalkoztak a fesztivál alapító tagjai, s egyben szervezői: Juhász R. József, Németh Ilona, Mészáros Ottó és Simon Attila. Az idei Stúdió erté '90 fesztivál csúcspontját a szombati nap jelentette. A rendkívül szoros program délelőtt vette kezdetét a Számítógépes szimpóziummal, ahol elsőként Miroslav Klivar prágai számítógépes grafikus, egyetemi tanár tartott előadást a számítógépes grafikáról, a lézergrafikáról, a számítógép alkalmazásáról a képzőművészetben, valamint a szobrászatban. Előadását cseh és szlovák avantgard művészek alkotásainak illusztrálásával tette érzékletesebbé. Ezután Rudolf Ružičkának, a brünni zeneművészeti főiskola tanárának előadása következett, aki elektroakusztikával és számítógépes zenével foglalkozik. Rudolf Ružička egyik főszervezője a Brünni Elektroakusztikai és Számítógépzenei Fesztiválnak, így előadása keretében saját kompozícióin kívül a fesztivál anyagából is bemutatót tartott. Papp Tibor, a párizsi Magyar Műhely alapítótagja és szerkesztője, valamint az Európa-szerte közismert Pholyphonix művészeti fesztivál alelnöke a számítógépes irodalom lehetőségeit körvonalazta. Főként vizuális költészettel foglalkozik, s a számítógép alkalmazási módozatait kutatja az irodalomban. Kötetei közül utolsóként a Vendégszövegek látott napvilágot, melyben az elmúlt tíz esztendő vizuális költeményeit foglalta össze. Nézete szerint egyedül a kísérletező művészet rendelkezik azokkal a sajátosságokkal, melyek a művészet továbbfejlődését biztosítják. Remélhetőleg Franciaországhoz hasonlóan nemsokára mi is elmondhatjuk, hogy megnőtt a figyelem és az igény az alternatív kifejezésmód iránt, hiszen negyven év tiltása után végre elfogadottá váltak nálunk is a kísérletező kifejezésformák. Ezt támasztották alá jelenlétükkel a fesztiválnak olyan vendégei, mint Ladislav Snopko kulturális miniszter, Zászlós Gábor, a szlovák kormány alelnöke és A. Nagy László, az SZNT alelnöke. A délutáni műsor gazdag programjából kiemelkedett Dóra Attila és Kiss Sándor magyarországi művészek happeningje, melynek kiindulási pontjául a főtér Győzelem szobra alatt elhelyezkedő üres talpazatot választották. A művészek egymás testét díszletként alkalmazva, gézzel összekötött kézfejekkel, ugyancsak gézzel egymáshoz rögzített fejjel, oldalra nyújtott karokkal, görcsös mozdulatlanságba merevedve formáltak élő keresztet a tűző napsütésben. Egyikük csaknem mezítelen volt, a másik talpig feketébe öltözött. Vagy félóra elteltével a kereszt megmozdult, s ügyetlen próbálkozások után leszállt a „Golgotáról". A szobortalapzat tövéhez és a városban szerteszét emberalakú stációt festettek, erre feküdtek le összeborulva a továbbra is megkötözött performerek. Három egymástól távollévő stációt jártak végig, mígnem levették gézbilincseiket, s a rituálé egymás - stációtól stációig történő - háton történt vonszolásával folytatódott tovább. A látszólag egyszerű üzenet rendkívül intenzíven hatott a megvalósulás pillanatában. A megerőltető, önuralmat és kitartást igénylő erőpróba a szemlélőkből ösztönös érzelmi reakciókat váltott ki, melyek a részvét és a segíteni akarás között hullámzottak. Az akció méltó befejezésében nagy szerepet játszott a véletlen. Tudnivaló, hogy a happening az improvizációkészségre, a pillanat adta lehetőségek kihasználására épül sokkal inkább, mint a performance. Egy happening kezdetekor a befejezés ideje, módja és véghezvitele ismeretlen. Dóra Attiláék akciójának befejezésébe oly módon avatkozott közbe a véletlen, hogy az utolsó stációt, melyhez közel kétórás megfeszített erőpróba útján jutottak el, elzárta előlük egy időközben lakatra zárt vasajtó. Ez a próbálkozás eredményességét megkérdőjelező momentum elementáris erővel hatott a szemlélőkre. Magával hozta a felismerést, miszerint cselekedeteink eredményessége, tevékenységünk célszerűsége, életünk igazságossága - kérdéses. Lehet, hogy Krisztus útja a Golgota felé nem volt más, mint fanatikus hitbe ágyazott önámítás...? Az említett happeni'nggel egyidőben került sor a Csemadok székházában Szombath(y)' Bálint Futballogramm című akciójára. Ezt követően Székely Ákos és Németh István videóját tekinthették meg az érdeklődők, majd Krausz Tivadar magyarországi költő performance-ának lehettek szemlélői és szenvedő alanyai egyben. Jozef Supek jugoszláviai szlovák irodalmár a kultúrház előtti teret találta legalkalmasabbnak akciója megvalósításához. Több mint háromórás megfeszített munkával hozta létre élő bélyegét, melyet a későbbiekben nagylelkűen a városnak ajándékozott. Lois Viktor pozsonyi művésztársulatával, a Lois szimbols-szal koncertet adott elő, ahol zenei célokra ez idáig alkalmatlannak tartott gépalkatrészekből (mosógépdob, szivattyú) konstruált hangszereken játszottak. Művészetük közeli rokonságban áll a nemzetközi Fluxuscsoportéval, mely nagymértékben kiaknázza azt a happening által is meghirdetett lehetőséget, hogy műalkotások bárhol, bármilyen körülmények között, bármilyen eszközök igénybevételével létrejöhetnek. Az esti műsor egyik kiemelkedő alkotása volt Július Kollernek és Rónai Péternek, a pozsonyi Új Komolyság irányzat megalapítóinak antiperformance-a, mely Jozeph Kossuth emlékére készült. A jelenlévőkre nagy hatással volt Lantos László késő éjszakai akciója, aki az újvidéki Aphasia színtársulat tagjaként marginális színházzal foglalkozik. Előadásai során minimális kellékkel dolgozik, s főként a mitikus elemek transzcendentálását alkalmazza. Lantos akciója véghezviteléhez az épület dohos, sötét pincehelységét szemelte ki. A színtér sötétjében félig lemeztelenedve állt az aktor, egyik kezében égő fáklyát tartott. Furcsa, természetellenes pózban állt, roggyantott térdekkel, mozdulatlanul, arcvonásai elmélyült belső koncentrációt tükröztek vissza. Majd a misztikus mozdulatlanságot hirtelen megtörte a mélyből előkúszó szöveg, melyre az aktor szinte azonnal reagált. Bal kezét felemelve ritmikus, egyre erőteljesebbé váló ütéseket mért a mellére, miközben kézfejével a szív pulzálását mímelte. A Stúdió erté '90 fesztivál záróprogramjában az Omoroca Fan Club díjának átadása volt, melyet ezúttal Bíró Jánosnak ítélték oda, valamint Tsúszó Sándor sírjának megkoszorúzása szerepelt. Tsúszó Sándor, világhírű történész, irodalmár, és jövőkutató három héttel ezelőtt hunyt el hosszantartó, súl^bs betegség után. Eddig tisztázatlan okok miatt jeltelen sírba temették, melyre nagy nehézségek árán, Tsúszó Sándor tisztelőinek és követőinek hosszadalmas, kitartó kutatása által találtak rá. Rátaláltak? Hazánkban, akárcsak Kelet-Közép-Európában a végbement változások előidézték az alternatív művészeti kifejezésmód átalakulását. Ennek érzékletes példája, hogy az idei fesztivál résztvevői közül hiányoztak azok a pályatársak, akik korábbi művészetükben a hatalom tagadását célozták meg, így tiltakozva az állampárt megkívánta egyengondolkodás ellen. A Stúdió erté '90 fesztivál résztvevői szinte kivétel nélkül az apolitikus irányzat képviselői voltak, azé az irányzaté, mely - Papp Tibor szavaival élve - feltehetően egyre nagyobb teret hódít majd a jövő művészetében. HORVÁTH GABRIELLA Az Orenburgí területen éló Petlnovék a szovjetunióbeli magánszektor úttörői közé tartoznak. Egy kolhoztól farmot béreltek szarvasmarhákkal, gépesített fejóházzal és hűtőházzal. A képen látható emeletes téglaház földszintjén zöldségraktár, szauna, fürdőszoba és garázs, első emeletén pedig hat lakóhelyiség található. (Foto: ČSTK - TASZSZ) Egy új szovjet film lerántja a leplet a kommunista rendszerről A glasznoszty öt esztendeje sok szovjet tabut oszlatott el, s ami megmaradt belőle - Lenintől a szocializmus fölényén keresztül magának a glasznosztynak a fogalmáig -, azt is szétzúzza egy új film, amelyet az idén tavasszal mutattak be Moszkvában. Az így nem lehet élni című alkotást az 52 éves Sztanyiszlav Govoruhin készítette, akinek már előző munkái is viharokat kavartak. Új műve azonban minden korábbi határt áttör, sommás bírálatát adja mindannak, aríii a Szovjetunió lényege. A film végső szentenciája szerint a kommunista párt „javíthatatlan", és egy nürnbergi típusú perben felelősségre kell vonni „népellenes bűncselekmények" vádjával. Nem állíthatjuk, hogy a film Gorbacsov, a peresztrojka és a glasznoszty - mint olyan - ellen irányulna, bár a glasznosztyot, mint „újabb hazugságot", elveti. Ez a film a szovjet történelem egész alakulása ellen irányul -1917 óta kezdve a bolsevikokkal és Leninnel. Az egyik filmkockán az utolsó cárnak és családjának a képe látható. Mindegyik gyereknek közli a nevét és halálának a módját: golyó, vagy szurony. „Ezekért a bűncselekményekért senkit sem állítottak bíróság elé - mondja Govoruhin,-aki egyúttal a film narrátora is. - Társadalmunk egy büntetlenül maradt mészárlás alapjára épült." A bűnözés egyébként a film egyik fő témája. A gyilkosokat és áldozataikat ábrázoló, riasztó nyitó képsorok az erőszakos bűncselekmények növekvő hullámát igazolják (1988-1989 között a súlyos bűncselekmények száma 75 százalékkal nőtt a Szovjetunióban). A film beszámol arról, hogy a szovjet rendőrség tehetetlenül áll a kaukázusi zavargásokkal szemben A nézők meggyőződhetnek róla, mennyire lenézi a szovjet rendőröket a kenyéradó állam és a közvélemény is. Govoruhin közli, hogy ez a film a Szovjetunió régi és új vezető köreihez szól: a politikai bizottsághoz, a központi bizottsághoz, az új parlament képviselőihez és a helyi tanácsokhoz. Mint mondja, ha ó hivatali személy lenne, betiltaná a filmet, de már megkapta a moszkvai városi tanács engedélyét, hogy bemutathassák a szovjet főváros két legnagyobb mozijában. Ezzel kapcsolatos vegyes érzelmeit is közli a rendező: „Egyszerre vagyok boldog és szomorú, mivel ez vezetőségünk gyöngeségére vall, amelynek már nincs módja megakadályozni, hogy az emberek ilyen filmeket lássanak " A filmet Vagyim Bakatyin belügyminiszter is látta - és nem tiltotta be. Govoruhin közli, ő megígérte Bakatyinnak, hogy először neki vetíti le (mert engedélyt kapott arra, hogy a szovjet rendőrséget is filmezze), és Bakatyin kérésére számos vágást végzett. Ezek a felsorolt kihagyások elárulják, mi az, amit a szovjet „establishment" még a legfelvilágosultabb szemlélettel sem tud egyelőre elviselni. Ezek között voltak a szovjet rendőrség korruptságáról és becstelenségéről árulkodó képsorok. (A rendőrök általában szánalmasnak, olykor hirtelen haragúnak, de nem rosszindulatúnak látszanak a filmeken) A kihagyott részek között volt a Ceausescuék uralmának erőszakos megdöntését ábrázoló képsor, amely eredetileg a zárószakasz jelentős részét képezte. A vágások ellenére a szovjet vezetőknek szóló üzenet egyértelmű: az ország helyzete veszedelmesen ingatag, a törvényes rend az összeomlás szélén áll. A szovjet rendőrtisztek életének összehasonlítása az egyesült államokbeli és nyugat-németországi kollégáikéval, hű képet ad a szovjet, közönségnek arról, mennyire elmaradott az országuk, és mennyire reménytelennek tűnik a kívülálló számára. M.DEJEVSKY ORVOSI TANÁCSADÓ A cukorbetegek Achilles-sarka Annak megértésére, hogy miért a láb a cukorbetegek legérzékenyebb és .legveszélyeztetettebb testrésze, nincs szükség különösebb egészségügyi ismeretekre. (Vigyázat! Az orvosi szaknyelv lábnak csak az alsó végtag boka alatti részét nevezi és nem az egész, köznapi értelemben vett „lábat".) A fokozott veszély okait hét pontban lehet összefoglalni. Ezek közül az első három nemcsak a cukorbetegekre, hanem minden emberre vonatkozik, a többi négy pedig elsősorban azokra a cukorbetegekre, akik nem tartják be a kezelési és étrendi előírásokat, tanácsokat és emiatt vérükben magas a cukor (pontosabban a glukóz) koncentrációja. 1. Járás közben és álló testhelyzetben a láb csontjai és izmai viselik a test teljes súlyát, s nagyon gyakori a tíz-húsz kilónyi súlyfölösleg is. 2. A vér a gravitációs erő hatására lefelé törekszik és ezért álló testhelyzetben az alsó végtagok ereiben nagyobb a nyomás, mint a test felső részében. A vérnek az erek falára kifejtett nyomása fontos tényező az érelmeszesedés folyamatában. 3. A láb a nap nagy részében el van zárva a levegőtől és ez kedvez a gombás fertőzések kialakulásának. 4. Cukorbetegeknél az érelmeszesedés általában hamarabb jelentkezik és gyorsabban fejlődik ki, mint a többi embernél. 5. Rosszul kezelt, fegyelmezetlen cukorbetegeknél fokozatosan leszűkülnek a kis artériák (a folyamat neve diabetesz mikroangiopátia) és ez tovább rontja a láb bőrének és belső szöveteinek vérellátását. 6. Ugyanezeknél a betegeknél idővel kóros elváltozások jelentkeznek az idegrostokon is (diabeteszes neuropátia). Ennek legfontosabb káros következménye az, hogy csökken a láb bőrének az érzékenysége. A beteg gyakran nem veszi észre az apró sérüléseket, amelyeken a fertőzés bejuthat a belső szövetekbe. 7. A helyzetet tovább rontja, hogy a magas vércukor csökkenti a szervezet fertőzéssel szembeni védekező képességét. A láb károsodásának a tünetei. A nem megfelelően kezelt cukorbeteg lábának bőre rendszerint sápadt, száraz és vékony. Gyakoriak a gombás fertőzések jelei és mindazok a bőrtünetek, amelyekről nemrég írtunk ebben a rovatban. Az idegek károsodásának tipikus jele a kellemetlen égő vagy bizsergő érzés, amely rendszerint éjszaka és hideg, esős időben jelentkezik. A bőr érzékenységének a csökkenése ritkán tűnik fel a betegeknek, esetleg azon csodálkoznak, hogy nem tudják, mikor és hol szerezték a lábon látható sérüléseket. A bőrtünetek mellett a láb körmein is jelentkeznek elváltozások: a körmök sárgás vagy barnás elszíneződése, köröm alatti bevérzések, a köröm leesése. Nagyon fontos tünet az alsó végtag izmaiban keletkező görcsös fájdalom, amely járás közben jelentkezik és olyan erős, hogy megállásra készteti a beteget. Ez a tünet (orvosi neve klaudikáció intermittesz) nem függ közvetlenül össze a cukorbetegséggel, hanem annak a jele, hogy az alsó végtag fő artériája már nagyon elmeszesedett és képtelen elegendő vért szállítani az izmokba. Súlyos, elhanyagolt esetekben bekövetkezhet a lábfej üszkösödése, a szövetek elhalása is. Megelőzés, gyógyítás. Sajnos, az elhanyagolt, súlyos eseteket csak sebészeti úton lehet gyógyítani. Az a tény, hogy a sebészek még ma is minden hat amputáció közül négyetötöt cukorbetegeken kell, hogy végrehajtsanak, önmagáért beszél. Pedig a diabeteszes láb megelőzéséhez nincs szükség drága gyógyszerekre. A megelőzés alapja az alapbetegség megfelelő kezelése és a gondos lábápolás. Az étrenddel, testmozgással és gyógyszeresen helyesen kezelt, fegyelmezett betegnek jó esélye van arra, hogy elkerülje a fent említett szövődményeket, főleg akkor, ha betartja a következő tanácsokat: A beteg naponta mosson lábat nem túl meleg vízben, jó minőségű szappannal. A túl forró víz és a hosszú áztatás árt a bőrnek. Gondos szárítás után glicerines kenőcscsel lehet a száraz bőrt kezelni, hintőporral a nedves bőrt, főleg a lábujjak közötti részt. Antibiotikumokat tartalmazó kenőcsöket, erős fertőtlenítő szereket csak orvosi előírás alapján szabad használni. Minden lábmosás közben meg kell vizsgálni, nincs-e a lábon sérülés, vagy kezdődő gombás fertőzés. Ezekkel feltétlenül orvoshoz kell fordulni. Nagyon nagy figyelmet kell szentelni a körmök ápolásának. Idősebb betegeknél helyesebb, ha ezt családtag, vagy megbízható pedikűrös végzi, akit természetesen figyelmeztetni kell a betegségre. A körmök és a körömágy sérüléseivel sebészhez kell fordulni. Minden igyekezet hiábavaló, ha a beteg nem megfelelő cipőt hord. A JCU korbetegeknél fokozottan érvényes az, hogy ne divatos, hanem kényelmes cipőt válasszon (bár a kettő elvben nem zárja ki egymást). Nyáron megfelel a könnyű szandál, strandcipő is, de a csökkent érzékenység és a sérülések veszélye miatt a mezítláb járást cukorbetegeknek nem ajánljuk. Dr. Rácz Olivér Dr. Darina Kuzmová ÚJ SZÚ 4 1990. VII. 20.