Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-08 / 133. szám, péntek

Gyermekkéz és a felnőttek Bábjátszók a XV. Duna Menti Tavaszon Sohasem a gyermekek, mindig a felnőttek viselik a felelősséget mindazért, amit a kicsik tesznek. Egy-egy gyermeki adottságot, képességet tehetséggé fejlesztő felnőtt - legyen az szülő vagy pedagógus -, mindig önmaga felkészültségének függvényében cselekszik. Éppen ezért a nevelés minősége reá vet jó vagy rossz fényt. Szakismeret híján olykor a legnemesebb szándék, a legemberibb gesztus is lehet téves vagy vétlenül elhibázott. A legnagyobb kárt azonban a szeretet nélkül végzett munka nyomán kialakuló szeretetlen közeg okozza. Éppen ezért a pedagógus bábcsoport-vezetóként sem tévedhet olyan nagyot, s nem véthet akkora szakmai hibát, mintha szeretetlenül, valamifajta rossz belső és külső kényszerűségből foglalkozna a bábozó gyerekekkel. Aki viszont szereti azt, amit csinál, s így teremt gyermekei lelkében az övéhez hasonló érzelmi töltetű viszonyt - például a bábozáshoz-, az már nem elégedhet meg „csupán" ezzel a nevelői erénnyel. A pedagógus szakmai ismeretéhez kell a bábozás művészetének szakismerete is. De hol lehet megszerezni ezt a tudást, hol lehet szert tenni ilyen ismeretekre? - teheti fel a kérdést az a rendező, aki igen erőteljes pedagógusi indíttatásból, illetve megfontolásból mostanában kezdte el ezt a munkát. Egyetlen járás a Dunaszerdahelyi, ahol közművelődésének és oktatásügyének irányítói rendszeresen rendeznek tanfolyamokat a bábozás pedagógiai és bábszínpadi elméleti-gyakorlati ismereteinek megszerzésére. Sajnos, a csehszlovákiai magyar gyermekés felnőttbábozásnak évek óta nincs sem kezdők, sem a gyakorlott rendező-pedagógusok számára ismereteket közvetítő tanfolyama. így amikor a Duna Menti Tavasz gyermekbábcsoportjairól írok, legkevésbé az egyes csoportok rendezőit bírálhatom. Tisztességes szándékuk, ügyszeretetük minden esetben rendkívüli. A mezőny minden csoportja - a díjazottak különösen - rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek a tapasztaltabbaknál már egyértelmű tehetségként nyilvánulnak meg. A gyermekek mellett ott állnak a pedagógusok, akiknek most már igazán kellene a segítség, hiszen az idei mezőny fele kezdőnek számít. A Duna Menti Tavaszon való részvétel tekintetében mindenképpen azok. Igy ahelyett, hogy a sajtó nyilvánosságara aligha tartózó bábszínpadi hibákat sorolnám, inkább azon töprengek, miként lehetne tanfolyamot indítani valamennyi érdeklődő számára. Tudom, hogy egyre kevesebb az állami dotációból érkező pénz. Ugyanakkor kételyeim vannak afelől, hogy a Csemadok, a Népművelési Intézet és most már a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége is, megtesznek-e mindent azért, hogy segítsék a gyermekek százaival, a kreativitás fejlesztésének szándékával foglalkozó pedagógusokat. Az sem lenne érdektelen, ha felmérnék: közülük hányan vannak olyanok, akik hajlandók hozzájárulni a tanfolyam költségeihez? Megkereshetnék annak a lehetőségét is, hogy az aktívan csoportokat vezető rendező-pedagógusokra eső költséget az iskola térítse, amely így bizonyos mértékű erkölcsi kötelezettséget is vállalna arra, hogy az érintett pedagógus továbbra is rendszeresen dolgozhat a csoportjával. Az idei Duna Menti Tavasz mezőnyére tekintve megállapítható, hogy a szembetűnő hiányosságok a dramaturgiai munka esetlegességében mutatkoztak meg. Egyetlen csoport volt, amelynél a dramaturgiai munkát bizonyára a bábdarab szerzője végezte el. Ez is igazolja, hogy a pedagógiai felkészültségével és a gyermekek iránti szeretetével bábozni kezdő pedagógus számára nélkülözhetetlen a segítség. Igaz, a marcelházi Prücsök bábcsoportot vezető Gál Lívia évek óta az egyik legjobb bábosunk. Hű ahhoz a hagyományhoz is, hogy hazai magyar szerző, legtöbbször Soóky László darabjait álmodja bábszínpadi formába. A népmesei ihletésű A bőgős fia című játékuk a tőlük megszokott pontos stilizáltság ú, karakteres bábukkal és egyszerű díszletekkel tűnt ki a mezőnyből. Nagydíjas produkciójuknak ennek ellenére igen erős párja is akadt, amelyet a dunaszerdahelyi Százszorszép mutatott be. Marták Katalin a fesztivál első évfolyamaitól kezdve minden évben tudott valami meglepően újat, amolyan igazi bábszínpadi varázslatot produkálni. Cecil Brun úr kalandjai című játékuk az angol nonszensz irodalmi hagyományából merít, amelyhez segítőtársával, Vígh Katalinnal, a korszerű bábszínpadok hagyományaihoz kötődő képzőművészeti formát találtak. A legjobb rendezésért és képzőművészeti megoldásért kapott díj minősíti ezt az együttest. Igen érdekesen alakult a bábcsoportok idei mezőnye, hiszen a többi díjazott együttes - a pozsonyeperjesi Ugri-bugri, vezetőjük Ágh Erzsébet; az izsaiak, vezetőjük Markovits Gizella, - olyan középmezőnyt alkotott, amely felemelte az idei versenyt a korábbi évek megszokott színvonalára. Igen reményteljes bemutatkozásuk volt a nagymegyerieknek, vezetőjük Szabó Aranka; a párkányiaknak, vezetőjük Himler Zsófia; a kistárkányiaknak, vezetőjük Orlovszky Erzsébet, és a várkonyiaknak, vezetőjük Vígh Katalin. Az eredményeket számba véve sem lehet mást megállapítani, mint hogy esetenként olyan hiányosságok voltak észlelhetők, amelyek egy-egy tanfolyamon könnyen kiküszöbölhetők. A dramaturgiai sikerületlenségeket akár oly módon is el lehet kerülni, hogy a tanfolyam résztvevői elé tárják a gondokat, a megoldatlannak tetsző rendezői és dramaturgi feladatokat. Nem véletlenül forszírozom a bábcsoportok mostani és leendő rendező-pedagógusainak rendszeresen megtartandó tanfolyamait. Köztudott, hogy dr. Szőke István bábjátszó szakember, a mozgalom első tíz esztendejében néhány hivatásos bábművésszel együtt igen jelentős, mindeddig kellőképpen nem méltányolt, csupán jóváhagyólag tudomásul vett eredményeket ért el. Nélkülük aligha lehetne elmondani, hogy most legalább egyetlen járásunkban (a dunaszerdahelyiben) tudatosan irányított és szervezett módszertani munka folyik. Amikor manapság sokan a nemzeti kisebbségi kultúránk megőrzéséért beszélnek, vitatkoznak, jajonganak (ki-ki mentalitása és meggyőződése szerint), alig hallani olyan hangot, amely a lényeget - a mindennapi hangyamunkát és annak segítését - is számba venné. Úgy tűnik, hogy ismét az üres szónoklatok, a politikai demagógia és a tragikus életfelfogás befolyásolja sokak szemléletét, s egyre kevesebben vannak, akik a nemzeti kisebbségi kultúra szervezését, gyakorlati támogatását tekintenék életcéljuknak. A november 17-e óta eltelt időszakban sokan - pedagógusok, amatőr rendezők, koreográfusok, bábjátszók - bebizonyították, hogy a szabadság és demokrácia mennyire segíti, táplálja az amatőr művészetet. Remélem, eljön az idő, amikor valamely politikai mozgalom, politikai csatározásainak ürügyén, nem a Csemadok kulturális és közművelődési munkáját terhelve politizál majd, hanem a Csemadoktagságot a szabad gondolkodásra serkenti. DUSZA ISTVÁN Mint felvételünk is mutatja, a szavazóhelyiségekben minden készen áll az első szabad, demokratikus választások lebonyolítására. A képen Jozef Ruža (jobboldalt) és Ľubomír Sloboda az urnát helyezi el a pozsonyi Malinovszkij utcában. (Vlastimír Andor felvétele - ČSTK) MERRE TARTASZ, IDEGENFORGALOM? Részvénytársaságok és privatizáció Kívülállóként mindenki képes tanácsot adni, hogyan is kellene szervezni Szlovákia idegenforgalmát, hogy a gazdaság húzó iparágává váljon. Ám ha a szakemberek elemzik a helyzetet, azt, hogy a jelenlegi viszonyok közepette mivel várhatjuk az országba látogató idegent, nemcsak az von redőt homlokukra, hová vezessék, hanem az is, hová fektessék le a turistát. Mert igaz ugyan, hogy az eltelt évtizedekben is épültek szállodák, turistaházak, ám ezek berendezése időközben tönkrement. A minél nagyobb kihasználtság érdekében az üzemeltetők nem gondoltak a felújításra. S ha gondoltak is, gyakran a legszükségesebb hiányzott: a felújítást vállaló kivitelező és a pénz. - Ma már az idegenforgalomban is nyitni szeretnénk a világ felé - hangsúlyozta a minap egy újságírókkal folytatott beszélgetésen Gustáv Sládek professzor, kereskedelmi és idegenforgalmi míniszterhelyetORVOSI TANÁCSADÓ Az öröklött betegségek és rendellenességek elleni harc3. Az öröklődés szerepe a többi betegségben A gének a többi betegség létrejöttében is szerepet játszanak, de hatásuk kevésbé feltűnő, mint az öröklött betegségeknél. Ezekben az esetekben ugyanis nem a betegség, hanem az anyagcserének több olyan apró eltérése öröklődik, amelyek önmagukban még nem kórosak. A betegség létrejöttéhez két feltételnek kell teljesülnie. Az egyik az, hogy az érintett egyén sejtjeiben minél több legyen a kóros génekből. A másik feltétel a környezeti hatások kedvezőtlen alakulása. A helyzet hasonló ahhoz, mint amikor síkos, esős, időben kell vezetnünk kanyargós úton. Ahhoz, hogy baj nélkül célba érjünk, több tényező szükséges - jó állapotban levő abroncsok, jól beállított fékek és működő ablaktörlő. Ha ezek bár^ melyike hibás, növekszik a baleset valószínűsége. Ha mindegyik rossz, akkor nagyon valószínű, hogy az árokban kötünk ki, de szerencsére nem teljesen biztos. Óvatos vezetéssel még így is elkerülhetjük a balesetet. így van ez a génekkel is (azzal a különbséggel, hogy azokat egyelőre nem cserélhetjük, mint az abroncsokat. Ha szüléinktől a gének rossz konstellációját örököltük, akkor mindent meg kell tennünk, hogy a külső tényezők ne ronthassák tovább az esélyünket a hosszú és egészséges életre). A gyakori megbetegedéseket okozó géneket még nem ismerjük pontosan, de azt már fel tudjuk becsülni, milyen mértékben felelősek az egyes betegségekért. Ezt számszerűen is ki lehet fejezni, így az örökletesség mértéke a korai szívinfarktusnál 75 százalék, magasvérnyomás betegségnél 60, az allergiánál és az asztmánál kb. 50 és a rákos megbetegedéseknél csak 25 százalék. Ez a szám azonban megtévesztő, mert egyrészt túlságosan leegyszerűsíti a gének és a környezet közötti bonyolult összefüggéseket és másrészt a „rák" és „cukorbetegség" a szakember számára nem egységes betegségek. Az egyes rosszindulatú daganatoknál és a cukorbetegség két fő formájánál nagyon különböző lehet az öröklött tényezők szerepe. A magasvérnyomás betegség öröklődése A vérnyomás úgy keletkezik, hogy a szív a vért a rugalmas verőerekbe pumpálja miközben ezek ellenállást fejtenek ki a véráram ellen. A vérnyomás a szívműködéssel párhuzamosan ingadozik, a két szélső értéket szisztolikus és diasztolikus vérnyomásnak nevezzük. Nyugodtan ülő, egészséges felnőtt ember vérnyomása a felkaron mérve 120/80 torr (higanymilliméter), az SI rendszer szerint 16/9, kPa körül van. Idős emberek vérnyomása ennél valamivel magasabb is lehet, mert az erek a korral vesztenek rugalmasságukból, de ha a nyomás tartóan 150/90 torr (20/12 kPa) fölött van, az már kóros jelenség. Fizikai megterheléskor a vérnyomás természetesen növekszik, mert fokozódik a szív munkája és a szervezet vérellátása is. Sajnos a szervezet hasonlóan reagál a stresszre is, bár ekkor nem is lenne szükség a szívdobogásra, mert az agy anélkül is elég vért kap. A terhelés hatására megnövekedett vérnyomás nyugalomban rövid időn belül višzszatér eredeti szintjére.. Kivételt azok képeznek, akik hajlamosak a magasvérnyomás betegségre. Ezeknél a magas vérnyomás először néhány percig vagy óráig tart, később néhány napig és végül kialakul a betegség, amely kifejlődött formájában súlyosan terheli a szívet és az ereket, károsítja a vesét és a többi fontos szervet. (Nem tartozik a magasvérnyomás betegség fogalomköréhez az elsődleges beteg vese vagy más szerv által okozott kóros vérnyomás.) A pszichikai stresszen kívül az ételek túlzott sózásának és a túlsúlynak is fontos szerepe van a magasvérnyomás betegség kialakulásában. Természetes, hogy egészséges életmóddal, sószegény étrenddel az arra hajlamos egyének is megelőzhetik a betegség megjelenését. De miben rejlik az öröklött hajlam természete? A kutatók eddig három gént azonosítottak, amelyek ezért felelősek. A nevük, akár a mesebeli három gonosz boszorkányé: Flux, Cat és Bat. A hasonlat azonban nem pontos, mert mind a három génnek van egy jó és egy rossz változata (a valóság valószínűleg sokkal bonyolultabb). Mind a három génből egyet-egyet örököltünk mind a két szülőnktől, így a legjobb esetben hat „jó" vérnyomást meghatározó génünk van, a legrosszabb esetben hat „rossz". Sokkal valószínűbb azonban, hogy az összesen 27 változat valamelyike található meg sejtjeink kromoszómáiban. A Flux gén a sóháztartással függ össze, akik ebből egy vagy két rossz változatot örököltek, hajlamosak a nátrium és kálium anyagcsere egy biokémiailag csak nehezen felismerhető apró zavarára, amely azonban elősegíti a magasvérnyomás betegség kialakulását. A Cat gén a katecholaminokkal függ össze. A laikusok között is jól ismert, hogy stressz hatására a mellékveséből adrenalin kerül a vérbe (ez az egyik legfontosabb katecholamin) és ez harcra kész állapotba helyezi a szervezetet. A harmadik gén a zsírszövet anyagcseréjével, így a túlsúlyra való hajlamossággal függ össze és ily módon hat a vérnyomásra. Dr. RÁCZ OLIVÉR tes. A hogyanról tanulmány készül, amelynek lényege - mind a szállodaiparban, mint a közétkeztetésben - a monopolhelyzet eltörlése, részvénytársaságok létesítése és nem utolsó sorban a privatizáció. Hamarosan versenytárgyalásokról hallhatunk majd, s habár manapság még hihetetlennek tűnik, magánkézre kerülhetnek szállodák, éttermek is. Mert, s ezt sem tagadta a miniszterhelyettes, az állami dotáció megszűnik, viszont szinte valamennyi szálloda felújításra szorul. Az 1995-ös világkiállításba Szlovákia is, érezve a kitűnő bemutatkozási és (anyagi) lehetőséget, társulni szeretne. Pozsonyon keresztül utazhatna Bécsbe illetve Budapestre Kelet- és Észak-Európába - 30-50 ezer látogatóval számol a város - ám ahhoz, hogy ez megvalósulhasson szálláshelyekre, étkezési lehetőségekre és szabadidőközpontokra is szükség lesz. Nem csupán csillagos létesítményekre, hanem főleg a „normál" turista zsebéhez mértekre. ígéret van arra, hogy kisegítenek a munkásszállók, a diákkollégl«mok, s 8-12 ezer ágy szerezhető magánszállások révén. Sőt, vannak vállalatok, amelyek üdülőjüket is felajánlották. A Dunán két hotel felállítását tervezik, ám a felsoroltak ellenére szükség van még további szállodákra. Annál is inkább, mert a híres; öreg Carlton szállót az év végén végleg ki kell üríteni. Hogy ez már évek óta esedékes? így igaz, de sajnos még a mai napig sem világos, hogyan végzik majd el az épület tatarozását. Egyesek a külső falak meghagyását elengedhetetlen követelménynek tartják, mások viszont amondók, le kell az egészet rombolni, s újjáépíteni a szálloda pontos mását. Ez a megoldás gazdaságosabb is (140 millióval), s ráadásul a szálloda 140 hellyel bővülne. Az idő sürget, hiszen a világkiállítás idején a szállónak üzemelnie kell (ene). Érdekes volt hallani, hogy Szlovákia vállalati és szakszervezeti üdülőinek ágy kapacitása több mint 50 ezer, s ebből közel 15 ezer eléri a négy, illetve ötcsii.agos szállodák színtjét. A jelenlegi gazdasági helyzetben a vállalatok talán észbekapnak és a többpyire ráfizetéses üdülőket megnyitják a hazaiak, de a külföldiek előtt is. S ma már az sem lehetetlen, hogy saját utazási irodáikon keresztül. Az elképzelések szépek, ám valóraváltásuk nem lesz egyszerű. Viszont reális lehetőség mutatkozik arra, hogy az idegenforgalom - mint mindenütt a világon - nyereséges vállalkozássá fejlődjék. (péterfi) ÚJ SZÚ 3 1990. VI. 4.