Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-01 / 127. szám, péntek

Helyzetek és távlatok /V kárpátaljai magyarságról —- hazai szemmel Utólagos sejtéseket ébreszthetett a szlovákiai magyar hallgatóban a Kossuth Rádió Tanakodó című egyik legutóbbi műsora. A kisebbségi magyar oktatásüggyel foglalkozó sorozat munkatársai ezúttal - Komárom és Újvidék után - Ungvárra látogattak el. A riportokkal tarkított kerekasztal-beszélgetés a kárpátaljai helyzetképet igyekezett feltárni. A résztvevők, kárpátaljai pedagógusok, rögtön az elején a problémák sűrűjébe vágtak, statisztikai áttekintést nyújtva. Ebből kiderül, hogy a nyolcvanhat magyar iskolából tulajdonképpen csak ötvenháromban folyik tényleges anyanyelvi oktatás. A többi vegyes tanítási nyelvű, párhuzamos, orosz-magyar, illetve ukrán-magyar, sőt hármas tagozódású osztályokból álló iskola. Ezekben a magyar nyelvű osztályok diákjai számára a szaktantárgyak nagy többségét nem anyanyelven oktatják. Ezután önkéntelenül is képzettársításokat elszabadító erővel hatott az a tájékoztatás, hogy valójában 1968 után kezdődött, s öltött egyre nagyobb méreteket az iskolák összevonása. Hisz Szlovákiában is a hetvenes évek folyamán vált mind nyomasztóbbá a magyar iskolákat fenyegető, hasonló kétnyelvű oktatás szorgalmazása. Vajon a kárpátaljai törekvések és állapotok nem szolgáltak-e mindehhez ösztönzésül? A hivatalos politika szintjén ez nemigen volt érzékelhető. Persze, lehet, hogy csak azért, mert a nemzetiségi hídszerep merev csehszlovákiai elutasítása nemcsak Magyarországgal szemben érvényesült. Alighanem élt a gyanú, hogy a kárpátaljai magyarság iránti, akár ilyetén figyelem is ezzel ellentétes, s a politika számára kellemetlen hatást vált ki. Egyébként is a csehszlovák-szovjet kapcsolatokkal nem fért össze - a határmenti együttműködés ellenére sem - az államiság és az államközi kapcsolatok értelmezésének ilyesfajta, úgymond felhígítása. E csapdaszerűen fonák helyzetnek azonban volt egy másik vetülete is. A Szovjetunióra hivatkozó érveEgy levél tartalmán töprengek. Az írója még egy nyolc évvel ezelőtt indult kertkisajátításról, illetve annak szándékáról értesít. Fájdalmas téma a beltelkek köztulajdonba vétele. A falvakban, városokban nem ment ritkaságszámba még november 17dike előtt sem, hogy a telektulajdonosok pecséttel ellátott hivatalos értesítést kaptak arról, hogy a közérdekre hivatkozva kisajátítják tíz-, húszáras kertjüket. Harcolni a fentről jött döntés ellen egyfajta szélmalomharc volt, s jobbára a kisember húzta a rövidebbet. Levélírónk dokumentumokkal bizonyította, hogy neki volt igaza, mert a hivatal jogtalanul akarta az ő kertjét felvásárolni, hogy azon egészségügyi központot építsen. (Meghamisított aláírások, kétes bírósági végzés az érintettek nélkül stb. is szerepet játszik az ügyben.) A több éves huzavonának egy több ezer lakosú község látja kárát. Nem épült, nem épülhetett fel az egészségügyi központ, mivel a tulajdonosnak volt kitartása, a hivatalnak meg csak paragrafusai voltak. Azóta a helyzet változott. A levélírónak vannak (lettek) paragrafusai, az elöljáróknak meg elfogyott a türelme: máshol, másképp építettek, békén hagyván a kisembert, A közérdek tehát maradt, de a magánügy közüggyé nőtt. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert a hivatal a tulajdonost bűnbakká kiáltotta ki, mondván, ha nem akadékoskodik, az egészségügyi központ már rég a lakosságot szolgálná. - Ez sértő, és a múlt diktatórikus rendszerének módszereire emlékeztet - mondja a meghurcolt tulajdonos. - A közügy mindig a magánérdek felett áll - dobja vissza a labdát a hivatal. De vajon mikor válik közüggyé a magánügy, mikor válik közérdekké az egyéni érdek, és vajon magánügyként könyvelhető el a becsületsértés? Sajnos az ilyen és ehhez hasonló ügyekben gazdag volt az elmúlt negyven év. Töprengeni lehet. Tanácsot adni is. Átérezni a jogtalanságot, már nehezebb. Mert hol is kezdődik a jog? Szitás Gabriella lés nemritkán kapaszkodót jelentett a deklarált elveket sértő intézkedésekkel szemben. Ilyenkor a kiragadott, egyedi szovjet esetekkel előhozakodó védekezéshez hivatalosan nem férhetett kétség. Általában olvasmányélmények alapján s rövid látogatások során szerzett futó benyomások töltötték be ezt a szerepet. Miközben többek számára mindez a tűzzel játszás rémképét idézte fel. Főként Kelet-Szlovákiában ugyanis számos szülő és pedagógus jól ismerte a tényleges kárpátaljai helyzetet. S alighanem fohászkodtak: a szovjet példát nehogy a kárpátaljai oktatásügyi gyakorlatból eredeztetve, itt is megpróbálják betáplálni a közvéleménybe. Bennünket közvetlenül nem érintő, a hazai oktatásügy számára ismeretlen gondokról is szó esett az ungvári rádióbeszélgetés során. Említés történt arról, hogy bevezetik az oroszon kívül az ukrán nyelv kötelező oktatását. A nemrég jóváhagyott nyelvtörvény értelmében kerül erre sor, mely egész Ukrajna, s így Kárpátalja területén is hivatalos nyelvvé nyilvánította az ukránt. Nemzeti-nemzetiségi viszonylatokban óhatatlanul is hazai érzékenységeket vált ki a többségi nemzet nyelvének állami rangra emelése. Ismeretes viszont, hogy az intézkedés egyfajta igazságtevés az orosz nyelv korábbi fennhatóságával, a szovjetunióbeli nemzetek nyelvének használatát korlátozó szerepével szemben. A nemzetiségeket illetően viszont az ukrajnai törvény szavatolja a kisebbségek nyelvének, így a magyarnak is a teljes egyenjogúságát. Terheket jelentő, újabb nemzetiségi oktatásügyi problémaként érintette a beszélgetés az ukrán nyelv oktatásának öt éven belül esedékes bevezetését. Meg kell azonban jegyezni, hogy e kérdés szélesebb körű társadalmi üggyé vált a Kárpáti Igaz Szó hasábjain. Tucatnál is több, pedagógusok, szülők, értelmiségi szakemberek tollából származó ide vágó véleményt, észrevételt közölt a lap az elmúlt hónapokban. Ezek nemcsak pedagógiai és oktatáslélektani szempontokra szorítkozva, hanem szélesebb társadalmi-politikai és szociológiai összefüggésekre kiterjedve mérlegelik e lépés hasznát. Ellentmondásos, egymásnak feleselő nézetek ütköznek meg a hozzászólásokban. Úgyszólván minden racionális érvnek megvan a maga ellenpólusa. A szovjetunióbeli átalakulás bonyolultsága éppúgy tükröződik ebben, mint a kelet-európai rendszerváltás okozta helyzet figyelembevétele. Egyetemi oktató adott hangot annak a meggyőződésének, hogy - a teljes anyanyelvi oktatáshoz ragaszkodva - az ukrán nyelv iránti érdeklődés az egymással szembeni megbecsülés jele. Éppen ezért nemcsak a nyelvi tudás, hanem az ukrán szellemi kultúra megismerésére is törekedni kell. Mások főként a célszerűségi indítékokra hívták fel a figyelmet. A helyzetet bonyolítja, hogy két szláv nyelv elsajátításáról van szó, amelyek meglehetősen keverednek. Ezért is felvetődik a rangsorolás követelménye. Vannak, akik az ukrán nyelv mellett voksolnak, minthogy a kárpátaljai magyarok többsége Ukrajna területén talál érvényesülési lehetőséget, ezért az együttélés közvetlen környezete a meghatározó. A perspektívák felmérésére figyelmeztetve erősíti fel e gondolatot Hleba Endre ungvári matematikus. Érdemes idézni írásából: „Köztársaságunk állami státust kaphat, tért hódíthat a gazdaságirányítás decentralizálása, a regionális önállóság. Ezen belül Kárpátalja szabad gazdasági övezetté válhat, létrejöhet a magyar autonóm körzet, de lehetségesnek tartom egy közös magyar-ruszin autonóm körzet megalakulását is... Ilyen körülmények között az orosz nyelv elveszti azt az előnyét, amit a mai erősen Moszkva-centrikus struktúrájú Szovjetunióban élvez". Mások viszont az orosz nyelv továbbra se lebecsülendő szerepét hangsúlyozzák. Utalnak arra, hogy az orosz nyelv ezután is a Szovjetunió népeinek érintkezési nyelve marad. Valójában ennél teljesebb a „bőség zavara". Hiszen e két nyelvhez világnyelvek oktatása is társul. Vannak, akik ennek kötelező jellegét megszüntetve szeretnék enyhíteni a terhelést. Erőteljes tiltakozással találkoztak az ilyen irányú fejtegetések. Lélekcsonkításként reagált rájuk a vita több résztvevője. Felhívták a figyelmet arra, hogy ez a kárpátaljai magyar fiatalok számára olyan féket jelenthet, mely szinte meghiúsíthatja az Európához való, egyébként sem akadályoktól mentes felzárkózást. Csehszlovákiából nézve lehetséges, hogy épp a nyelvtanulás - tanítás gondjai ösztönözhetik a közös útkeresést. Igaz, nem irigylésre méltó a kárpátaljai helyzet. Hisz diákokat és pedagógusokat valóságos - a középiskolában már négy nyelvből összeálló - zuhatag éri. De ez minden valószínűség szerint kikényszeríti az idegen nyelvek differenciált, az anyanyelvi oktatás pótolhatatlan szerepére épülő tanításának modern, sajátos módozatait. KISS JÓZSEF Magyar az C jelöltek -ös listán Név: GÁL SOÓKY LÁSZLÓ Született: 1952. február 24. Lakhelye:: Marcelháza Foglalkozása: író, szerkesztő ŕ- % / v Gál Soóky László ismerős név az irodalom varázskörén belül és azon kívül is. A négy kötettel rendelkező író és költő másfél évtizeden keresztül vállalta a gyámszerepet a két, egymástól elidegenedett testvér: az irodalom és a kultúra felett. Kisszínpadi rendezvényeivel sorozatban nyerte a járási kerületi és országos versenyeket, a Jókai Napok rendezvényeit stb. Kiderült: az irodalomnak nem válik kárára némi élettapasztalata, a politika pedig - minden korábbi feltevés ellenére - nem veti ki idegen szövetként az irodalmárt! Búcson született, parasztcsaládból származik. Nős, egy gyermek édesapja. A Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájába jelölték az 5-ös listán. ÚP-217 yáfasitási tudnivalók Szavazólaponként legfeljebb négy sorszámot! Sz. J.: Az utóbbi napokban rendszeresen meghallgattam, illetve elolvastam minden választásokkal kapcsolatos műsort, cikket, tájékoztatást. A leginkább az elsőbbségi szavazatok kérdése érdekel, hiszen a VPN (NYEE) listájáról az FMK jelöltjeinek szeretném adni szavazataimat. Csak azt nem tudom, hogyan. Itt azt olvasom, a jelölt sorszámát kell bekarikázni, ott meg azt, hogy a jelölt nevét. Hogyan is van ez? Vagy teljesen mindegy, a sorszámot vagy a nevet karikázom-e be? Egyáltalán nem mindegy! Ha a jelölt nevét karikázza vagy keretezi be, elsőbbségi szavazatát nem veszik figyelembe. Érvényes elsőbbségi szavazatnak ugyanis csak a jelölt sorszámának bekarikázását szabad tekinteni választási törvényeink, s a választási bizottságok számára kiadott utasítások értelmében. Sőt, azt is csak akkor, ha egy szavazólapon legfeljebb négy jelölt sorszámát karikázta be. Mivel a legfeljebb négy elsőbbségi szavazattal mindhárom jelölőlistán, szavazólapon élhet, legfeljebb 12 jelölt sorszámát karikázhatja be. A választási törvények értelmében a párt javára leadott szavazólapnak minősül az a szavazólap is, amelyen mondjuk öt vagy ennél több nevet karikázott be, de az ön szempontjából nézve ez elvesztett szavazat, mivel az FMK jelöltjeire leadott elsőbbségi szavazatait egyáltalán nem vennék tekintetbe. F. M. Az öröklött betegségek és rendellenességek elleni harc 2. VELESZÜLETETT ÉS ÖRÖKLÖTT BETEGSÉGEK, ÖRÖKLÖTT HAJLAM Nem minden veleszületett betegség és rendellenesség öröklött. Egyes, az újszülöttön látható fejlődési rendellenességek keletkezhetnek úgy is, hogy a génjeiben egészséges magzatot a méhen belüli fejlődés során éri károsodás. Ennek oka lehet radioaktív sugárzás, a cigarettafüst bomlástermékei, magas glukózkoncentráció az anya vérében stb. A fenti állítás megfordítva sem igaz. Nem minden öröklött betegség jelentkezik az élet első napjaiban, ezekre a „veleszületett" jelző nem illik. Igen nagy a különbség az öröklött betegség és valamely betegségre való hajlam öröklése között is. Az első csoportba nagyszámú, de viszonylag ritka betegséget és rendellenességet sorolunk. A ritkaság ebben az esetben azt jelenti, hogy ezer - tízezer emberből maximum 1-2 szenved ilyen betegségben, de vannak olyan kórképek is, amelyekből az egész világon eddig csak négy-öt esetet írtak le. A másik csoportba viszont a leggyakoribb betegségek, az érelmeszesedés, magasvérnyomás betegség, cukorbetegség és a rák tartoznak, amelyek együttvéve az összes halálokok háromnegyed részét teszik ki szerte a világon. Az első csoport tagjaival ellentétben ezeknél a betegségeknél az öröklődés szerepe a háttérben bújik meg, a mendeli genetika szabályai nem alkalmazhatóak rájuk. AZ ISMERTEBB ÖRÖKLÖTT BETEGSÉGEK Az ide tartozó betegségek két fő csoportba oszthatók. Az egyik psoportba azok a betegségek tartoznak, amelyekben a hiba magukban a génekben van, a kromoszómák mikroszkópos vizsgálata nem mutat rendellenességet. Ebbe a csoportba számos anyagcsere-betegség tartozik, több, nálunk nagyon ritkán előforduló formája a vérszegénységnek, egyes izom- és idegbetegségek. Ezek a betegségek a klasszikus genetika szabályai szerint öröklődnek, ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy egy család minden generációjában megjelennek. Általában ugyanis azok, akik a kettős génkészletből egészséges és egy beteg génnel rendelkeznek nem betegek, csak hordozói a hibás génnek. A betegség csak akkor jelentkezik, ha a gyerek mind a két szülőjétől a hibás gént örökli. Ezt az öröklődési formát recesszív öröklődésnek nevezzük. Az öröklött .súlyos betegségek között ritkák azok, amelyek dominánsan öröklődnek - ilyenkor egy hibás gén is betegséget okoz. Fenilketonúria. Minden húszezer újszülött közül egy szenved ebben a betegségben, amelynek oka az, hogy hiányzik az egyik aminosavat átalakító enzim. Ennek következtében káros anyagcseretermékek szaporodnak fel a vérben és ez az értelmi fejlődés súlyos visszamaradásához vezet, ha a betegséget nem ismerik fel és kezelik időben. Galaktozémia. Hibás a tejcukrot (laktóz) lebontó enzim génje. Az anya - vagy tehéntejjel táplált csecsemő ismételten hány, étvágytalan és fogy. Ha nem ismerik fel idejében, májkárosodáshoz vezet. Porfíria. A hemoglobin (a vörös vérfesték) szintézisének zavara. A betegség dominánsan öröklődik, de van nem öröklött, mérgezés után szerzett változata is. Sarlósejtes vérszegénység. Afrikában és az amerikai négerek között fordul elő. Ez volt az első olyan öröklött betegség, amelyben pontosan azonosították a hibás gén termékét - a hemoglobin egyetlen aminosavjának a cseréjét másikra (L. Pauling, 1948). Az abnormális vérfestéket tartalmazó vörös vérsejtek rövidebb ideig élnek, mint a normális vérsejtek és ez vérszegénységhez vezét. Vérzékenység (hemofília A) és színvakság. Ez a két látszólag nagyon különböző betegség azért került egymás mellé, mert különleges módon öröklődnek. A két betegség génje ugyanis az X kromoszómán található és ebből a férfiak csak egy darabbal rendelkeznek. A nők, akiknek két X kromoszómájuk van, ezeknek a betegségeknek tünetmentes hordozói (egy egészséges és egy hibás génjük van), de fiaikba 50 százalékos valószínűséggel örökítik át a hibás gént és ezáltal a betegséget. Átlagosan minden második lányuk szintén kap egyet a hibás génből, de ez csak a következő generáció fiaiban derül ki. Az öröklött betegségek másik csoportjában a kromoszómák száma vagy formája kóros. Az ilyen jellegű hiba természetesen sok gént érint és ezért a legtöbb gén hiánya vagy súlyos károsodása összeegyeztethetetlen az élettel. A gyakoribb kivételek közé a mongolizmus és a nemi krQmoszómák eltérései tartoznak. Down kór, mongolizmus. A sejtekben a 21 kromoszóma két példány helyett háromban van jelen. A betegség fő tünetei közé a jellegzetes fejforma és arckifejezés, a testi és a szellemi fejlődés visszamaradottsága tartoznak. A nemi kromoszómák eltérései. A csírasejtek rendellenes osztódása során előfordul, hogy a magzat sejtjeiben nem XX vagy XY lesz a nemi kromoszómák összetétele, hanem XO, XXY vagy XXX. Az érintettek rendszerint értelmi és testi fejlődésben visszamaradottak és rendszerint képtelenek utódok nemzésére. Dr. Rácz Olivér Közügy, közérdek, magánügy? . ...... . , - . • .. :.: f' >••"; ORVOSI TANÁCSADÓ .v... : • • +