Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-29 / 151. szám, péntek

Az új szövetségi kormány tagjai JOSEF VAVROUŠEK, miniszter KVÉTOSLAVA KOŔÍNKOVÁ, miniszter 1944. IX. 15-én Prágában született. Nemzetisége cseh. A Cseh Műszaki Főis­kola Gépészeti Karának elvégzése után az Ipari és Építőipari Gazdasági Intézet kutatója lett. Tanulmányai alatt bekapcso­lódott a diákmozgalomba és 1968-ban részt vett a Lambaréne expedícióban. 1975-ben megvédte kandidátusi disszer­tációját. 1975-tól 1990. márciusáig a Tu­dományos-Múszaki Fejlesztési Kutatóin­tézet munkatársa volt. öt szakkönyv és számtalan tanulmány szerzője. Bekap­csolódott a Független ökológiai Mozga­lom szervezésébe. Tagja volt a Független Értelmiségi Kör vezetőségének, egyik alapítója a Polgári Fórumnak. 1990 áprili­sától a Tudományos-Műszaki Fejlesztési és Beruházási Állami Bizottság alelnöke. Josef Vavroušek pártonkívüli. 1940. július 10-én született český Brodban. Cseh nemzetiségű. Középisko­lai tanulmányai befejezése után a Český Brod-i vasútállomáson dolgozott. 1967­ben levelező tagozaton végzett a Zsolnai Közlekedési Főiskolán, s a prágai Közle­kedési Kutatóintézet munkatársa lett. 1971-ben a Műszaki- Fejlesztési és Beru­házási Minisztériumban dolgozott. A kö­vetkező évben a Közlekedési és Távköz­lési Minisztériumhoz került. 1989 decem­ber 3-án nevezték ki miniszterré és a Csehszlovák Népi Ellenőrzési Bizottság elnökévé. 1964-tól tagja a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaságnak. 1972 és 1987 között a társaság cseh­országi tanácsának elnökségi tagja volt. Kvétoslava Kofínková nem tagja egyetlen pártnak sem. HÁROM INTERJÚ A PARLAMENTBEN Szükséges a nemzetiségi bizottság Amint lapunk tegnapi számában közöltük, a Szövetségi Gyűlés Elnökségének két magyar nemzetiségű tagja van: Duray Miklós, az Együttélés, és Szőcs Ferenc, a Magyar Kereszténydemokrata Mozga­lom képviselője. Duray Miklóst arról kérdeztük, milyen jelentőséget tulajdonít a mozgalmak és a nemzeti kisebbségek szemszögéből az elnökségben való részvételüknek. - Az elnökség munkájában való rész­vétel nem a hatáskör növelését, de két­ségtelenül fokozottabb reprezentációt je­lent. Elsősorban azt a szempontot kell figyelembe venni, hogy az elnökség való­színűleg létrehoz olyan bizottságokat is, amelyek más témakörrel foglalkoznak majd mint az állandó parlamenti bizottsá­gok. Fontos, hogy a nemzeti kisebbségek részéről ketten is ott vagyunk, mert így közvetlenebbül részt vehetünk a határo­zatok megfogalmazásában. Vannak kér­dések, amelyekben az elnökség dönt. Indítványozhatjuk az egyes törvényhozási folyamatok megkezdését. A demokrácia megnyilvánulásának tulajdonítjuk az el­nökségben való részvételünket, mivel a Szövetségi Gyűlésben koalíciónk a leg­kisebb csoportot alkotja. Még inkább szembeötlő ez, ha azt vesszük, hogy az SZNT elnökségében csak egy magyar nemzetiségű képviselő van. - A parlament bizottságait is megvá­lasztották, de a nemzeti kisebbségekkel és etnikai csoportokkal foglalkozó nem alakult meg. - Tény: a nemzetiségi kérdés ily mó­don nem kapott helyet, nincs állandó bi­zottság. A tanácskozást megelőző kerek­asztal-tárgyalásokon javasoltam a létre­hozását, de ezt a többségi pártok képvi­selői elvetették. Arra hivatkoztak, hogy ez a nemzeti törvényhozás illetve kormányok hatáskörébe tartozik... Ez viszont.azt a ve­szélyt rejti magában, hogy megbomlik a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársa­ság alkotmányos egysége, illetve megtör­ténhet, hogy egyes kérdéseket a Cseh Köztársaságban másképp ítélnek meg, mint a Szlovák Köztársaságban. Több képviselőtársamnak az a véleménye, hogy ez veszélyes helyzetet teremthet. Nézetünk szerint a parlament elnöksége mellett kellene létrehozni egy nemzetiségi bizottságot. Ez egyelőre csak ötlet, de remény van arra, hogy nem marad az. Sokat kell még tanulnunk Reggeltől a késő éjszakai órákig húzódott el a Szövetségi Gyűlés első tanácskozása. A választások körülményessége miatt többször tartottak szünetet. Egy ilyen alkalmat használtunk ki, hogy megkérdez­zük Novltzky Bélát, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képvise­lőjét, milyenek az első parlamenti tapasztalatai. - Nehézkessen indult el a munka, ren­geteg időt veszítettünk az ügyrendi teen­dőkkel. Meg kell tanulnunk rugalmasab­ban dolgozni. -ön szerint a kezdő, tapasztalatlan képviselők okozták ezt a lassúságot? - Egy találó hasonlattal jellemezhet­ném a parlamenti munkát. Nemrég egy holland professzor járt a főiskolánkon, aki arra a kérdésünkre, miben látja nálunk a lemaradás legfőbb okait, a következő­ket sorolta fel: teljesen tájékozatlanok vagyunk, kiestünk az európai kutatóter­vekből és nincsenek korszerű gépeink. Ó mindezt a számítástechnikára vonat­koztatta, de azt hiszem, életünk minden területére érvényesek megállapításai. A politikában szintén hiányoznak a kellő tapasztalataink. Tehát van mit behoz­nunk. - Milyen törvények elfogadását tartja a legfontosabbnak ahhoz, hogy előbbre tudjunk lépni? - Nem lesz könnyű a helyzetünk. Egy­szerű ugyan kijelenteni, hogy szociális piacgazdaságot kívánunk létrehozni, de a hogyan a döntő kérdés. Olyan törvé­nyekre van szükség, melyek tág teret teremtenek a- nyugati tőke beáramlásá­hoz, a nyugati technológiák behozatalá­hoz. Aktív külföldi segítség nélkül ugyanis nehezen tudunk talpraállni. Megakadályozni a visszaéléseket A Szövetségi Gyűlés tegnap megválasztotta bizottságait, így a képvi­selők már tudják, mely területtel fognak a jövőben behatóan foglal­kozni. Sándor Eleonóra, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen-Független Magyar Kezdeményezés képviselője a honvédelmi és biztonsági bizott­ságban dolgozik majd. - Nem találja furcsának, hogy nőként éppen egy ilyen „férfias" bizottságba ke­rült? - Egyáltalán nem, ez ugyanis a parla­ment legfontosabb bizottsága, és örülök, hogy az elképzelésünknek megfelelően éppen ebben tevékenykedhetek. - Melyek lesznek a közeljövőben a legfontosabb feladataik? - Valószínűleg az első napirendi pon­tok között szerepel majd a lusztráció megbízhatóságának kérdése. Ezen kívül a Belügyminisztérium felügyeletét igen fontosnak tartom. Meg kell akadályoz­nunk a visszaéléseket és nagyon lénye­ges, hogy a titkosrendőrség hálózatát valóban leépítsük. - Közbiztonságunk helyzete nyugtala­nító. Véleménye szerint sikerül változtatni a helyzeten? - Bízom benne, hogy igen. Már az előző parlament is hozott olyan törvénye­ket, melyek ezt elősegítik. A rendőraka­démia létrehozása további törvényes le­hetőséget nyújt ahhoz, hogy javuljon a la­kosság biztonságérzete. DEÁK TERÉZ Törvényes keretek között Mihez vezetett a kettős alárendeltség • Műszaki szempontból lemaradtunk • Új feltételek között dolgozik a katonai elhárítás A múltban sok olyan intézmény volt, amelyet különös mítosz vett körül, mivel munkáját nem ismerte a közvélemény. Ezek közé tartozott a katonai elhárítás is. Munkatársunk, Németh János ezzel kapcsolatban a legilletékesebbhez, dr. Miroslav Čerňanský ezredeshez, a katonai elhárítás szóvivőjéhez fordult, hogy válaszoljon olvasóinkat is érdeklő fontos kérdésekre. -A katonai elhárítás munkáját kevés ember ismerte. Miért volt ez a szigorú titoktartás? - A katonai elhárítás tevékenysé­gét meghatározó szolgálatot ismer­ték a hadsereg vezetői, de még az ezredparancsnokok is. (gy tehát nem mondható, hogy a hadsereg­ben ne ismerték volna az elhárítás hatáskörét. Az emberek ma hajla­mosak munkánkat kapcsolatba hoz­ni az államrendőrséggel. Erre okot adhat a kettős alárendeltség. Bár a nemzetvédelmi minisztérium ré­szére dolgoztunk, a belügyminiszté­rium kötelékébe tartoztunk. Szeret­ném leszögezni, hogy a katonai el­hárítás sohasem fonódott össze az állambiztonsággal. Az utánpótlást, a műszaki ellátottságunkat is a had­seregtől kaptuk és adatainkat is az használta fel. - Hogyan alakulhatott ki ez a ket­tős alárendeltség, amelyet külső szemlélőként nehéz megérteni? -A felszabadulás után, ponto­sabban 1945 áprilisában az új hon­védelmi minisztérium szerkezetének kiépítésekor létrejött a védelmi-el­hárító részleg, amelynek feladata a hadsereg és a hadiipar felderíté­sére irányuló külföldi tevékenység felfedése, ha úgy tetszik megakadá­lyozása volt. Ennek az intézmény­nek a főigazgatósága önállóan tevé­kenykedett, a honvédelmi miniszté­riumhoz tartozott, vezetőjét minden­kor a miniszter nevezte ki. 1951-ben az elhárítás a nemzetbiztonsági mi­nisztériumhoz került, ekkor kapta a mai nevét: katonai elhárítás. Ez a minisztérium 1953-ban egyesült a belügyminisztériummal, így a ka­tonai elhárítás is oda került. Helyte­len döntés volt ez, szorgalmazói a szovjet példához ragaszkodtak. Ez a döntés az évek során nemegyszer problémát okozott elhárító tevé­kenységünkben. 1968-ban lépése­ket tettek az illetékesek, hogy az intézmény átkerüljön a honvédelmi minisztérium hatáskörébe, de az is­mert események nem adtak lehető­séget erre. • A múltban a katonai elhárítás csak az államtitok és a köztársaság védelmét szolgálta, vagy adatait a pártapparátus is felhasználta? - Úgy tudom, nem. Az elhárítás jelentéseit mindenkor a honvédelmi minisztérium, annak vezérkara, illet­ve a belügyi tárca használta fel. A pártapparátussal nem volt kap­csolatunk, sőt a hadsereggel ellen­tétben az elhárításnál politikai tisz­tek sem voltak. Az viszont igaz, hogy a hadsereg politikai tisztjei az elhárí­tás számára tabunak számítottak, de mindez már a múlté. Az új embe­rek felvételénél a szakmai tudás, a jó egészségi állapot és a feddhe­tetlen előélet számít. Hadd mondjam el, hogy a hadseregben megváltunk azoktól, akik a múltban törvénysér­tést követtek el, vagy visszaéltek beosztásukkal. • Sikerült elérniük, amit 1968­ban is célul tűztek ki: április elsejétől a honvédelmi minisztériumhoz tar­toznak. Milyen hatással van ez az önök munkájára? - Kedvezően befolyásolja. Tevé­kenységünk fő iránya a régi maradt, de jobban meg tudjuk szervezni munkánkat. A honvédelmi tárca ha­tározza meg feladatainkat, csakis neki tartozunk munkánkról számot adni. A hadsereg létszámának csök­kenésével nekünk is lépést kell tar­tanunk, és ez lehetőséget ad arra, hogy a katonai elhárításban csak a legjobb szakemberek maradjanak. • Elhárító szolgálatunk összeha­sonlítható-e más országokéval? -Az elhárító tevékenység mód­szerei az egész világban hasonlóak, csupán a műszaki felszereltség tér el egymástól. Sajnos, ezen a téren mi lemaradtunk, főleg a korszerű számítógépek hiányoznak, de remé­lem, hogy ezt a hátrányunkat foko­zatosan be tudjuk majd hozni. • Megnyitottuk az államhatáro­kat, egyre nő a hazánk iránti érdek­lődés. Nem okoz ez gondot az elhá­rításnak? - Kétségtelen, hogy több lett a munkánk, de megjegyzem, hogy a hazánk iránti érdeklődés a múlt­ban sem volt lebecsülendő. Most, hogy a nemzetközi helyzet megvál­tozott, az emberek milliói érkeznek hozzánk, kétségtelen, hogy nem mindenki üzletember vagy egyszerű turista, vannak köztük olyanok is, akiket meghatározott céllal küldenek hozzánk. Bár nehezebb körülmé­nyek között, de igyekszünk a törvé­nyes keretek között az ország javát és biztonságát szolgálni. Milena, Eva és a többiek MAGÁNVÁLLALKOZÓI KÖRKÉP A magánvállalkozói törvény érvénybe lépése óta a Garam menti járási székhelyen, Léván is gomba módra szaporodnak a magánüzletek és szolgáltatórészlegek. A kínálat: szauna és masszázs, videocentrum, kozmetika és fodrásszalon, virágke­reskedés, butikok és különböző szolgáltatások. Kedvcsináló­nak bemutatunk néhányat. A pozsonyi Milena butik lévai részlege az egykori ifjúsági klub helyiségében van. Az ízlésesen berendezett üzletben ele­gáns ruhák, szoknyák, blúzok várják a vá­sárlókat. Halk zene teszi nem mindenna­pivá a vásárlást. - Pozsonyból kapjuk az árut- mondja Eva Bogdanová eladó. - A kínálatot főleg esküvői és más alkalmi ruhák alkotják. Fontosnak tartjuk az egyediséget, s ez természetesen meg is mutatkozik az ára­kon. A ruhák alapanyaga sem minden­napi. Eva Bogdanová elmondja, hogy a bu­tik tulajdonosa hirdetés útján keresett munkatársakat. Nehezen találtak megfe­lelő helyiséget, végül az ifjúsági szervezet ajánlotta fel egyik klubhelyiségét. -Április 17-én nyitottunk ki először. A kínálatot a jövőben férfiruházattal is bővíteni szeretnénk. A vásárlók minden kívánságának eleget akarunk tenni. Mu­tatóba néhány kiegészítőt is hoztunk a ru­hákhoz. Csak idővel válik el, megérte-e a befektetés. Léva belvárosában a megszokott szür­ke üzletek között üdítő látvány csodálatos kirakatával, boltíves ablakával Michlo András virágkereskedése. A múlt év no­vemberében nyílt üzlet szinte becsalogat­ja a járókelőt. Mikor a kezdetekről faggat­juk a tulajdonost, elmondja, hogy már Epiil a Stop centrum Az első magánáruház Losoncon Meglepetést okozott a Jilemnický utca fasora mögött hosszan elnyúló épület látványa. Az előregyártott elemekből emelt-épület inkább egy költséges állami beruházásra emlé­keztetett, mintsem egy magánvállal­kozásra. Losoncon mindenki tudja - az épület előtti parkoló üzemelését csöppet sem zavarva, a fákat és a környező természetet maximáli­san kímélve, a másutt szokásos nagy felvonulási területet nélkülözve - Turek László mérnök magánvállal­kozó építkezik, illetve építtet itt. A név nem mindenki számára takar ismert személyt, de a város­ban és környékén kevesen akadnak, akik ne ismernék, ne csodálnák a Vasút-utcai virágbolt szolgáltatá­sait. Ott mindig van három-négy féle friss virág, cserepes virágok és szo­banövények gazdag választékban kaphatók, ízléses virágkosarak ren­delhetők, ha menyasszonyi csokor, vagy tán gyászkoszorú kell, azzal is szolgálhatnak. Az idén áprilisban nyílt az üzlet, mely vonzza a látoga­tókat, sokan csupán azért térnek ide vissza, mert már egyszer voltak itt és megtetszett nekik ez a hely. Az üzletben kedvesen és szolgálatké­szen felesége, Ida szolgálja ki a vá­sárlókat. A mezőgazdasági mérnök a virágok mintegy hatvan százalékát maga termeszti családi házuk kert­jében, míg a többit Csehországból, szövetkezetek szállítják ide. Az üzlet közgazdász elárusítónő­je eredetileg arra gondolt, hogy koz­metikumokat is kellene árusítaniuk. Majd amikor egy jóbarát üzlettársra leltek, aki kötöttárut készít, ezzel is bővíteni akarták a kínálatot. Lassan a bérelt üzlethelyiség kicsinek bizo­nyult, a terveik pedig nagyok voltak. - Mivel nem tudtunk elképzelé­sünknek és céljainknak megfelelő helyen épületet bérelni, barátommal, Igor Menekkel megvettünk a város­központban egy családi házat. Egy építőművész barátunk a tél folya­mán elkészítette a terveket és április végén egy-két nap alatt lebontottuk a régi épületet. Májusban már épít­keztünk, előregyártott elemekből, maszek kőművesek és segédmun­kások bevonásával. Június végére tető alatt lesz a Stop centrum, és gyors ütemben folytatjuk a belső munkálatokat. Október elején nyitjuk a földszint üzlethelyiségeit: a virág­üzletet, egy romantikus cukrász­dát, a kozmetikai és kötöttárú rész­leget. Még nem döntöttünk, hogy az emeleti részben nyugati elektronikát fogunk-e árusítani, vagy cipőboltot, esetleg valami más luxusboltot nyi­tunk-e. POLGÁRI LÁSZLÓ régebben foglalkozott virágtermesztéssel. -Idővel beláttam, hogy nem tudom előteremteni a nélkülözhetetlen anyagia­kat, és úgy éreztem, hogy növényter­mesztő lévén, a munkahelyemen sem tudok az elképzeléseim szerint érvénye­sülni, így aztán a feleségemmel együtt a nóvéremékhez társultam, s létrehoztuk ezt a virágkereskedést. Megtudtuk, a legnagyobb gondot nekik is a helyiség okozta. Az épület, amely otthont adott ennek az üzletnek, a lévai evangélikus egyház tulajdona. - Tulajdonképpen puszta véletlen, hogy sikerült megszerezni. Az evangéli­kus egyház tiszteletese felajánlotta, hogy bérbe adnák. Mindjárt meg is egyeztünk. Michlo András nem titkolja, hogy a vi­rágok nagy része nagyüzemi termesztés­ből származik. Nagyon jó, korrekt kapcso­latot sikerült kialakítanunk a brnói, Turany Mír Efsz-el, akik az ország legjobb dísz­növénytermesztői közé tartoznak. A ró­zsákat és orchideákat magántermesztők­től szerzik be. - Rózsából sajnos mindig kevés van. Amennyit sikerül beszereznünk, az mind elfogy a menyasszonyi csokrokra. Úgy gondolom, csokraink elérik az európai színvonalat. Brigitta, a feleségem tagja a Magyar Virágkötők Országos Szövetsé­gének, rendszeresen eljár a különböző bemutatókra, azokon sok ötletet meríthet. A csokrokat az általunk összeállított kata­lógusból választhatják ki a mind igénye­sebb menyasszonyok. * * * Éva butik. Annak ellenére, hogy itt is női ruhákat kínálnak, nem konkurálnak a másik butiknak. Mindennapi ruhatá­runkba illő darabokat ajánlanak, az egye­diséget nem tartják mérvadónak. Eva Szabóovát, az üzlet vezetőjét ott­honában, kattogó varrógépek rengeteg befejezésre váró ruha között találjuk. - Egy évvel ezelőtt nyitottuk meg az üzletünket- tudjuk meg tőle. - Hogy miért döntöttünk ilyen megoldás mellett és megéri-e? Amíg nem teljes a felszerelé­sünk, nehéz válaszolni. Talán néhány év múlva... Sok gondot okoz, hogy csak hosszas utánjárással tudjuk beszerezni a megfelelő anyagokat. Meggyőződésem szerint, a vásárlók elégedettek a választékkal. Az árak is az átlegvevők pénztárcájához igazodnak. A modelleket maga tervezi, csak ritkán merít ötletet a divatlapokból. Azt vallja, nem fél a konkurenciától, hiszen, amíg nem fogy ki az ötletekből, nincs veszteni­valója. Körbenéztünk, gyönyörködtünk. Elme­rültünk az orchideák, szegfűk, gerberák és a többi számunkra ismeretlen virág színskálájának csodálatában, a szebbnél szebb ruhakölteményekben és arra gon­doltunk, bárcsak több ilyen magánvállal­kozó lenne. Olyan, akinek az üzletét szí­vesen látogatja az ember, mert kedves mosoly, néhány jó szó, kellemes környe­zet és gazdag kínálat fogadja. ISKI IBOLYA GUBÍK ANDREA ÚJ SZÚ 1208 1990. VI. 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom