Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-26 / 148. szám, kedd

Bízzunk a koronában Az állami bank igazgatója pénzpolitikánkról Árfolyamok, konvertibilitás, pénzpolitika - gazdasági reformunkkal kapcsolatos leggyakrabban használt kifejezések. Csupa olyan fogalom, amely állandó vita tárgya és számos kérdést von maga után. Közülük néhányra Josef Tošovsky mérnök, ja Csehszlovák Állami Bank elnöke válaszolt a Rudé právónak adott interjújában. A beszélgetést kivonato­san közöljük. • A vállalatok tizenhét koronáért, a lakosok harminc koronáért vásá­rolják a dollárt. Belső konvertibilitás esetén azonban csak egy árfolyam­nak kellene érvényben lennie. Vajon milyen lesz az? - örülnénk, ha az árfolyamokat mielőbb egységesíthetnénk s remél­jük, már a jövő év elején sikerül ehhez megteremtenünk a feltétele­ket. Tény viszont, hogy devizahely­zetünk szempontjából kereteket kell megállapítanunk az állampolgárok részére. A fogyasztás növekedése miatt nem adósodhatunk el, mert gazdaságunknak pillanatnyilag nem futja az ilyesmire. A turistaárfolyam egyelőre a keresletet szabályozza. • Milyen árfolyamra számítha­tunk tehát a jövő évben? - A kormány jóváhagyásával a kereskedelmi árfolyam tizenhét -huszonnégy korona között mozog majd. Mi inkább a felső határral számolunk, mivel a devizák ala­csony árfolyama egyensúlyt nélkülö­ző gazdaságunkban gyors ütemű eladósodáshoz vezetne. Gyorsan kimerülnének devizatartalékaink, s mi ezt nem akarjuk. Stabilizálni szeretnénk az árfolyamot, hogy ezáltal biztonságot nyújtsunk a vál­lalati szférának. • A 17-24 koronás árfolyam a tu­risták számára is érvényes lesz? - Még nem tudjuk. Szívesen egy­ségesítenénk az árfolyamokat, de ha ez sikerül is, nem zárhatjuk ki, hogy valamilyen formában szabá­lyozzuk a lakosok devizavásárlását a bankokban. • Az árfolyam nyilván majd attól függ, hogy a központi banknak mi­lyen devizatadalékokat kell létre­hoznia. -Körülbelül háromnegyed milli­árd dollár értékű deviza és 105 ton­na arany van tartalékban. Az arany és a devizák jelenlegi piaci árai alap­ján tartalékaink 1,75 milliárd dollár értékűek. Úgy gondoljuk, hogy a bel­ső konvertibilitás bevezetéséhez, il­letve ahhoz, hogy működtethessük az egész rendszert, ki kell egészíte­nünk tartalékainkat. Még nem tudom pontosan megmondani, mekkora összegre lesz szükség. Most végez­zük a számításokat. • Nyilván nagy összegről van szó. Miként szerezhetjük meg? - Erre több mód is van. Részben tárgyalhatunk nemzetközi szerveze­tekkel, a legfejlettebb országok köz­ponti bankjaival, vagy elmehetünk a tőkepiacra és megpróbálhatjuk megszerezni Csehszlovákia számá­ra az első államkölcsönt. • L/gy gondolja, kapunk majd hi­telt? - Attól függ, hogy gazdasági re­formprogramunk megnyerő lesz-e a külföldi országok számára. Be kell bizonyítanunk a világnak, hogy re­formunk fellendíti gazdaságunkat. Ha úgy találják, hogy a lépések formái, módjai és eszközei megfelel­nek elképzeléseiknek, úgy hiszem, adnak nekünk hitelt. • A sajtó már közölte a hírt: a cseh kormány javasolja, hogy a szabadságok időszakában mes­terségesen erősítsék meg a korona turistaárfolyamát. Miként vélekedik a bank erről a javaslatról? - Az árfolyam megszilárdítása abban az esetben lenne reális és előnyös, ha a beváltást az így meg­állapított értéken tudnánk kikény­szeríteni. Véleményem szerint ez pillanatnyilag lehetetlen. Az ilyen in­tézkedés elfogadása azt jelentené, hogy behunyjuk a szemünket, s nem vesszük észre, hogy bővül a fekete­piac. Ahelyett, hogy a pénz a külföldi turistáktól a bankba kerülne, a feke­tézők Kezébe vándorol. Még mindig tartja magát az illúzió, hogy a turista­árfolyam megváltozása mindent megold. Sajnos, sem a feketézők sem pedig a bécsi piac nem igazodik árfolyamlistánkhoz. • Na és a felvásárlás? - Úgy gondolom, megtettük a szükséges adminisztratív intézke­déseket. A benzint talonokra lehet vásárolni, az élelmiszerárak szintén a turistaidényben emelkednek. Ha­tárátkelőhelyeinken új vámintézke­dések léptek életbe. Értesüléseink szerint az osztrák turisták részéről érezhetően csökkent a tömeges fel­vásárlás. A másik oldalon viszont a szolgáltatásokban növekednek devizabevételeink. • Nem foglalkoztak azzal a gon­dolattal, hogy a korona árfolyamát valamely szabadon átváltható valu­tájához kötik? Például a márkához, mivel feltételezhető, hogy az egye­sült Németország lesz legnagyobb kereskedelmi partnerünk. - A pénzpolitikában az egyik al­ternatíva, hogy a hazai pénz árfolya­ma valamelyik külföldi valutához kapcsolódjon. Mi is gondoltunk már erre. Kérdés persze, hogy ez a valu­ta éppen a márka legyen-e. A dollár vagy az ECU - az európai pénznem - is számításba jöhet. Másfajta megoldás, ha a korona árfolyamát semmilyen konvertibilis valutához sem kapcsoljuk. • A gazdasági reformmal bajlódó környező országok némelyikében elhatározták, hoav a kiválasztott konvertibilis valutától teszik függővé az árfolyamokat... - Lengyelország a zlotyt a dollár­hoz, Jugoszlávia pedig a dinárt a nyugatnémet márkához kapcsolta. Ausztria és Svájc pénzük árfolyamát szintén a nyugatnémet márkától tet­te függővé. E területen fontos szere­pet játszik a külkereskedelem volu­mene, amely a meghatározott pénz­nemben valósul meg. A szilárd árfo­lyam biztonságot nyújt az exportő­röknek, s megőrzik áruik exportké­pességét. Ezt a tényt mi is fontolóra vesszük. A kérdésről, hogy igen vagy nem, a második félévben dön­tünk. • Mit jelent majd vállalataink szá­mára a belső konvertibilitás, amelyet a feltételezések szerint 1991. január 1-jén vezetünk be? - Országunk devizagazdálkodá­sának minőségi változása ez. A de­vizát mindig valamilyen módon elosztottuk. Most másként ítéljük meg a helyzetet. Azt szeretnénk elérni, hogy a váljalatok koronában gondolkodjanak, s ne rendeljenek mindent alá a devizaszerzésnek. • Megszüntetik a vállalatok devi­zaszámláit is? - Ezek a számlák a belső konver­tibilitás esetén elvesztik értelmüket. Hiszen a vállalatoknak január 2-tól lehetőségük lesz devizát vásárolni. Ami a már létező számlák sorsát illeti, tanulmányozzuk a lengyel ta­pasztalatokat. A vagyonszámláknál és a devizaigénylési számláknál az eljárás kölcsönösen összefonódik. Elég, ha a vállalatoknak lesz koro­nájuk. • Miként működik majd a belső konvertibilitás rendszere? - Az árfolyamot piacszerűen álla­pítjuk meg. Bankközi lesz és a ke­reslet-kínálat szerint alakul majd ki. • Tehát ez egy nagy, rendszeres devizaaukció lesz? - Igen, naponta változnak majd az árfolyamok. • Ennek azonban műszaki felté­telei is vannak. Már kialakították ezeket? - Most szervezzük a bankközi devizapiacot. Egyelőre még nincs annyi ilyen bankunk, hogy ne tud­nánk megszervezni a munkát. • Komoly feladat vár önökre - meg kell erősíteni a koronába vetett bizalmat. - Ez egyúttal az egész rendszer működésének kulcskérdése. A pénzbe vetett bizalomnak széle­sebb gazdasági összefüggései van­nak és sok tényezőtől függ. Pénz­ügyi szempontból az árfolyamnak, a kamatnak és a pénzkibocsátásnak van fontos szerepe. Ha nem a pénz­be vetett bizalom légkörében fogunk dolgozni, akkor mindig valahol a sa­rokba szorulunk majd - szemben a devalvációval, a spekulációval, az inflációval. A képen látható falumúzeum épületeinek eredeti helye már évtizedek óta víz alatt van - a Liptovská Mara-i vízgyűjtő fenekén. A zsolnai Műemlékvédelmi Építóvállalat a Pribylinába áthelyezett épületeket most hozta rendbe, s így ezt a skanzent már útitervükbe iktathatják, akik szabadságra a hegyekbe indulnak, (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Túlzsúfolt utak, kevés parkolóhely Rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztályának parancsnokhelyettese - Hogyan értékeli a közúti közle­kedés helyzetét a szlovák fővá­rosban? - Őszintén megmondva, nem a legjobb. Az utak műszaki állapota sok helyen nem megfelelő, gyakori­ak az útbontások, az átépítések, ami sok bosszúságot okoz a járműveze­tőknek és nekünk is. Nem megfelelő a gépjárművek műszaki állapota sem és baj van a közlekedési fegye­lemmel. Az idén öt hónap alatt 2204 balesetet jegyeztünk fel, mintegy öt­százzal többet, mint a múlt év ha­sonló időszakában. Kilencvenkilenc karambolnál játszott közre az ittas­ság, ami több, mint tavaly. Tizenkét ember vesztette életét és az anyagi kár meghaladja a tizenkét millió ko­ronát. Durva szabálysértésért 158 jármű vezetői engedélyt vontunk be, hatvannyolcat ittas vezetésért. - Mi okozza a legtöbb balesetet? -Elsősorban a figyelmetlen és fegyelmezetlen vezetést kell meg­említeni. Csupán májusban 52 sze­rencsétlenséget az előnyszabály meg nem adása, harmincegyet a nem megfelelő követési távolság okozott és nem kis gondot jelent a gyorshajtás is. A balesetveszélyes helyeken rendszeresen ügyeletet tartunk. El szeretném mondani, hogy negyvenegy útkereszteződés irányítását már hosszabb ideje szá­mítógép vezérli, de sajnos, csak négy útkereszteződésben van ipari televíziós kamera felszerelve. Az volt az elképzelésünk, hogy a tech­„Nem veszítettük el Csehszlovákiát" Munkatársunk kérdéseire Yves Barrelli, Franciaország prágai nagykövetségének tanácsosa válaszol ÚJ SZÚ 1990. VI. 26. Néhány hónappal ezelőtt végleg elköszön­tünk a régi Európától. Újat építünk, felülbírál­va közben az egyes, főleg a nyugati orszá­gokhoz fűződő kapcsolatainkat, s új alapokra helyezve valamennyit. De vajon hogyan te­gyük ezt? Mire építhetünk? Miként alakulhat­nak a jövőben kölcsönösen előnyös kapcso­lataink? Ahány ország, annyiféle szokás, le­hetőség, elképzelés. Epp ezért talán jobb, ha Nyugat-Európát országaira bontva elemez­zük. Ezúttal olyan szakembert kértem fel erre, akinek Franciaország a hazája, de jelenleg Csehszlovákiában él. Beszélgetőpartnerem Yves Barrelli. Franciaország prágai nagykö­vetségének tanácsosa. • Ha arra gondolunk, hogy Kelet- és Nyugat­Európa országainak kapcsolatai milyenek voltak, milyenek ma és várhatóan miként alakulnak, akkor ezúttal talán könnyebb jósolni, mint értékel­ni. Már csak azért is, mert nem nagyon van mit értékelni, ön Csehszlovákia és Franciaország esetében miként ítéli meg a kérdést? - örülünk, hogy nem veszítettük el Csehszlo­vákiát, hogy együttműködésünk új, s reméljük kölcsönösen sok hasznot hozó időszakba lép. Az elmúlt negyven évről sajnos nem sokat lehet elmondani. A csaknem fél évszázad különösebb nyomok nélkül múlt el. A novemberi események­nek köszönhetően folytathatjuk a közös munkát. S ez nagyon fontos: nem kezdjük, hanem folytat­juk az együttműködést. Egyébként mi mindig azt vallottuk, hogy Csehszlovákiának aktív kapcsola­tai kell hogy legyenek Nyugat-Európával, s ben­ne Franciaországgal. A lehetőség most érkezett el. • Jelenünk, s következésképpen jövőnk mind­inkább összefonódik. Véleménye szerint melyek azok a területek, amelyeken a legeredményeseb­ben együttműködhetünk? - Komoly lehetőségeket látok a kultúrában. Ezen a területen rengeteg ötletünk van. A közel­jövőben például kultúrközpontot létesítünk Po­zsonyban, szeptemberben pedig ugyanitt meg­nyílik a szlovák-francia gimnázium. Tulajdonkép­pen a kulturális kapcsolatokon keresztül rakhat­juk le a gazdasági-kereskedelmi együttműködés alapjait, amelyet két irányban valósíthatunk meg. Az első az állam és a különféle intézmények hatásköre, amelybe elsősorban a szakem­berképzés tartozik. Sokat segíthetünk az elméleti és gyakorlati képzésben, gondolok itt a pénzügyi és bankszakemberek oktatására, az indikatív tervezéssel, a piacgazdasággal való megismer­tetésre. A másik irány megvalósítása viszont már nem az állam dolga. Franciaországban a piac­gazdálkodás elvei érvényesülnek, ebből kifolyó­lag az állam nem mondhatja senkinek, hogy jöjjön hozzánk és vállalkozzon, illetve francia vállalatok külföldön fektessenek be. Az ilyen jellegű együttműködéshez mindkét országban meg kell teremteni a feltételeket, amelyek most már Csehszlovákiában sem hiányoznak. Az önök országa a francia vállalatok számára több szem­pontból is vonzó, ezért szorgalmazzák a koope­rációt és keresik a tőkebefektetési lehetőségeket. • • Az együttműködés még inkább csak a part­nerkeresés szakaszában van, vagy netán már konkrét példákról is beszámolhat? - Az autógyártásban már aláírtuk az együtt­működési szerződést az AVI A-val. Kamionok készülnek majd csehszlovák-francia kooperáció­ban. A távközlésben szintén sokrétű és eredmé­nyes a közös munka. A kohászatban az USINOR francia cég a kassai Kelet-szlovákiai Vasművel készül szerződést kötni. A vegyipari együttműkö­dés szintén komoly lehetőségeket rejt magában. • Ebből tán arra lehet következtetni, hogy Franciaország fokozottan érdeklődik a hazai piac iránt? - Számunkra Csehszlovákia fölöttébb érdekes terület. Külföldi, köztük francia szakemberek ta­nulmányt készítettek a kelet-európai államokról. Az összehasonlításban az önök országa került az első helyre. Csehszlovákiának kevés az adóssá­ga, gazdag ipari és mezőgazdasági hagyomá­nyai vannak, s az emberek képzettsége is meg­felelő. Épp ezért azt gondolom, hogy néhány év múlva, miután az ország áttért a piacgazdaságra, sok érdekes dolgot lehet majd itt megvalósítani. Tudatosítani kell, hogy befektetni vagy együttmű­ködni nem a szimpátiára építve jönnek majd a vállalatok, hanem a nyereség érdekében. Hi­szen a nyugati államokban a gazdasági ered­mény az elsődleges. Egyébként - mind országuk gazdasági-társadalmi fejlődését, mind a cseh­szlovák-francia együttműködést illetően - derű­látó vagyok. KOVÁCS EDIT' nika segítségével a forgalmas uta­kon zöldhullámot létesítünk, megte­remtjük a folyamatos közúti közleke­dés feltételeit. Ez a rendszer sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött remé­nyeket, gyakori a meghibásodás. A felújításra nincs pénz, illetve valu­ta, pedig a korszerűsítés sok problé­mát megoldana. - Itt a fő turistaidény, hogyan ké­szültek fel rá? - Mint a múltban, az idén is állo­mányunk nagyobb része szolgálatot teljesít majd, de ahhoz, hogy a meg­növekedett közúti forgalomból reánk háruló feladatoknak maradéktalanul eleget tudjunk tenni, nem vagyunk elegen. A szlovák fővárosban az utóbbi öt évben negyven ezerre nö­vekedett az autók száma. Hogy mennyi turista érkezik hozzánk, azt nehéz megmondani. Talán nem ér­dektelen megemlíteni, hogy tavaly a szlovák főváros közelében levő két határátkelőhelyen több mint 1 millió autó hagyta el az országot, ezek érintették a várost is. A kamionok­nak csupán kis része halad át a vá­roson. Nyáron a legtöbb gondot a parkolóhelyek hiánya okozza, fő­leg a városközpontban. Két fontos parkolóhelyen szálloda épült, illetve épül. Jó volna, ha az autósok a vá­rosszéli parkolóhelyeket vennék igénybe. Azokat a járműveket, ame­lyek nem megengedett helyen par­kolnak és akadályozzák a közleke­dést, kénytelenek vagyunk elvon­tatni. - A megnövekedett közúti forga­lomban hogyan szándékoznak a rendet, a fegyelmet megtartani? - Elsősorban szép szóval, de ha másképpen nem megy, a bírságo­lástól sem riadunk vissza. A szolgá­latot teljesítő rendőreink számot vi­selnek, így a durva rendőrről hama­rosan tudomásunk lehet. Azt valljuk, hogy az állampolgárokat szolgáljuk, akiknek ugyanakkor kötelességük a törvényt, a közúti közlekedés sza­bályait betartaniuk. Bár műszaki fel­szereltségünk nem mondható a leg­jobbnak, több fontos készülékünk van, amelyek lehetővé teszik, hogy a konfliktusokat elkerüljük, és a sza­bálysértőt a későbbiekben bizonyí­tékok alapján vonjuk felelősségre. - A szlovák főváros épül, fejlődik, egyre nagyobb az utak megterhelé­se. Mi kell ahhoz, hogy a közúti közlekedés helyzete javuljon? - Azt hiszem, a Fővárosi Nemzeti Bizottság vezetői az illetékesek vá­laszolni erre a kérdésre, de termé­szetesen véleményem nekem is van. Jobban oda kellene figyelni az utak átépítésére, karbantartására. Remélem, ha az Ifjúság hídja elké­szül, a városközpontból a forgalom jelentős részét el lehet majd terelni. Mindenekelőtt a műszaki fejlesztés enyhíthetne a főváros közlekedési gondjain. (németh)

Next

/
Oldalképek
Tartalom