Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-26 / 148. szám, kedd

Perpatvar a Szolidaritásban Milyen legyen a demokrácia Lengyelországban? (ČSTK) - A tegnapi lengyel sajtó számolt be Tadeusz Mazowiecki miniszterelnök vasárnapi sczeczini látogatásáról. A kormányfő óva intett attól, hogy letérjenek a fejlődés ed­digi útjáról, és eltékozolják a már elért eredményeket. Hangsúlyozta, Lengyelországnak egy olyan rend­szer felé kell haladnia, amely már kialakult az európai demokratikus államokban. Az óriási feladatok megkövetelik a lengyelektől, hogy közösen tegyék meg a legfájdalma­sabb lemondáson átvezető utat, széles demokratikus konszenzust érjenek el, és mondjanak le a köve­telésekkel és ajánlatokkal való demagóg licitálásról - jelentette ki Mazowiecki nyilvánvalóan utalva Lech Walesára. Mazowiecki szerint a Szolidaritás vezetésén belüli konfliktus, valamint Walesa és a kormány közti ellenté­tek lényege az a kérdés; olyan de­mokrácia legyen-e Lengyelország­ban, amelynek alárendelik magukat valamennyien, a legnagyobb érde­mekkel rendelkezők is vagy ellenke­zőleg, az érdemeket szerzetteknek rendeljék-e alá a demokráciát. A figyelem középpontjában áll Lengyelországban a Szolidaritás polgári bizottságának vasárnapi rendkívüli viharos ülése is. A lapok szerint a Szolidaritáson belüli szaka­dást már nem lehet megakadályoz­ni. A Zyczie Warszawy napilap sze­rint nemcsak a Szolidaritás hősi idő­szaka zárult le, a múlté már a Szoli­daritás eszméje is a rossz elleni közös harcról. A Szolidaritás elvesz­tette ellenfelét és ezzel együtt az alapját képező szellemet is, megma­Alkotmányos válság Kanadában (ČSTK) - Súlyos alkotmányos válságba került a hét végén Kana­da, konkrét fenyegetéssé vált ugyanis a jobbára francia nyelvű Quebec tartomány elszakadása és a konföderáció széthullása. Szom­baton lejárt a hároméves határidő, amely alatt mind a tíz kanadai tarto­mánynak hozzájárulását kellett vol­na adnia azokhoz a kompromisszu­mos megállapodásokhoz, melyek maguk után vonták volna az alkot­mány kiegészítését olyan értelem­ben, hogy Quebecet elismerik „elté­rő társadalomnak" és széles auto­nómiával ruházzák fel. Két tarto­mány nem adta még hozzájárulását, Quebec vezetői viszont nem hajlan­dók elfogadni a tartomány autonó­miája megerősítésének további ha­logatását. radt a politika mint játék, amelyben Lengyelország jövője a tét. Az üggyel kapcsolatban a Reuter hírügynökség megállapította, hogy a Walesa és volt szövetségesei közti hatalmi harc elvezetett az első hiva­talos szakadáshoz a Szolidaritáson belül a lengyelországi kommuniz­mus veresége után. A hírügynökség szerint Walesa hatalmi bázisát meg­rendítette, hogy a szervezet elnöke mellett működő 200 tagú polgári bi­zottságtól távozott, mégpedig drá­mai módon 63 kiemelkedő személyi­ség, a Szolidaritás intellektuális elit­je. Walesát ez meglepte és állás­pontját azzal magyarázta, hogy a forradalom eddig még nem veze­tett semmilyen eredményre, ezért kénytelen barátai ellen is harcolni. A Reuter megjegyezte, hogy a va­sárnapi vereség ellenére Walesa változatlanul impozáns politikai erő, s mindenekelőtt a munkások és az egyszerű emberek támogatására számíthat. A Szolidaritás négy fő regionális szervezetének vezetői is támogatták Walesa irányvonalát és figyelmeztették a kormányt, hogy a társadalom nem fogja sokáig tűrni a gazdasági nehézségeket. A The Washington Post vasárnapi számában azzal fog­lalkozott, hogy a szovjet zsidók bevándorlása az USA-ba nem mindig pozitív ügy, ugyanis je­lentős százalékuk illegális tevé­kenységet folytat. A lap szerint az utóbbi tíz évben kb. 172 ezer szovjet zsidó érkezett az USA-ba, több mint 30 ezer New York térségében telepedett le. S éppen New York, a város Brighton Beach kerülete lett a szovjet zsidó maffia új központja. A Szovjetunióból származó maffiózók nagy pén­zekkel dolgoznak, benhe vannak a zsarolásokban, a kábítószer­kereskedelemben, az adó- és biztosítási csalásokban, de a gyilkosságokban is. New York­ban csak ebben a negyedévben 1100 nyilvántartott bűnöző van a szovjet zsidó emigránsok kö­zött. Az idézett lap szerint a KGB a saját ügynökeit is zsidó emig­ránsokként juttatja el külföldre, sőt a Szovjetunió az emigráció engedélyezésével megszabadul bűnözői egy részétől. A Wa­shingtoni lap úgy véli, az ameri­kaiak már kezdik megtanulni, hogy a glasznosztynak is vannak kellemetlen vonatkozásai. (ČSTK) A LIPOVÉ NOVINYBAN OLVASTUK Valtr Komárek igaza Egy ideje komoly vita folyik a szakemberek között arról, hogy Csehszlovákia a radikális avagy a megfontolt gazdasági reformlé­pések útját válassza-e. Érdekes véleményt közölt ezzel kapcsolat­ban minap a Lidové noviny című független napilap. Az írást teljes terjedelmében közöljük. Polgári Őrség a megszállt területeken Izrael módosítja letelepítési politikáját (ČSTK) - Mose Arensz izraeli had­ügyminiszter úgy döntött, a megszállt te­rületeken a reguláris hadsereget meg­erősítik a telepesek fegyveres alakulatai­val. A Polgári Őrség neve új fegyveres egységek jelentős jogköröket kapnak. Arensz arról is döntött, hogy a hadsereg számlájára minden telepes gépkocsiját felszerelik olyan védőeszközökkel, ame­lyek megvédik a kocsikat a kövekkel és a gyújtópalackokkal elkövetett támadá­soktól. Ariel Sáron izraeli lakásépítési mi­Ez még nem Kuvait (ČSTK) - Sczeczin közelében, Dargoslawban szombaton egy próba­fúrásból nagy nyomás alatt olaj tört fel. Vasárnapig kb. ezer tonna olaj folyt ki, a gejzír magassága elérte a 40 métert. Nem sikerült azonban megállítani az olajkitörést, és így megmenteni ezt a drága nyersanya­got. Szakértők véleménye: az olaj ugyan nagy erővel tört a felszínre, de ez még nem jelenti azt, hogy itt egy komoly lelőhely van. A térségben már több fúrást hajtottak végre, Lengyel­országból mégsem lett „második Ku­vait". niszter a bevándorlási ügyekkel foglalkozó miniszteri bizottság elnöke újságírók előtt vasárnap kijelentette, a Szovjetunióból bevándorló zsidókat nem fogják a meg­szállt területeken letelepíteni. Tel Avív hivatalos politikájának váratlan módosu­lása azzal magyarázható, hogy nemcsak az arab országok és a Szovjetunió, hanem az USA is nyomást gyakorol Izraelre eb­ben az ügyben. Mihail Gorbacsov a kö­zelmúltban kijelentette; a Szovjetunió esetleg felülbírálja a zsidó kivándorlókkal szembeni magatartását, ha továbbra is a megszállt területekre telepítik őket. Az USA pedig azzal fenyegetőzött, hogy nem folyósítja azt a 400 millió dollárt, amelyet új lakások építéséhez hitelezett volna. Meglepő nyilatkozatához Sáron hoz­záfűzte: a többi zsidó lakos természete­sen letelepedhet Ciszjordániában és Gá­zában, ha ez iránt érdeklődést tanúsít. Egyiptom Tel Aviv-i nagykövete a The Jerusalem Post napilapnak adott nyilatko­zatában kijelentette, ha nem változik meg a jelenlegi közel-keleti helyzet, ha nem újulnak ki a tárgyalások a PFSZ-szel, akkor háború robbanhat ki. A nagykövet a párbeszéd felújítására szólította fel az Egyesült Államokat, bár Arafat, a PFSZ vezére nem ítélte el egyértelműen a pa­lesztin kommandó támadását az izraeli partvidék ellen. A nagykövet szerint azon­ban Arafat semmilyen terrortámadásban sem vesz részt. Valtr Komárek, a szövetségi kor­mány elnökhelyettese a közelmúlt­ban az egyik sajtókonferencián óva intett az elhamarkodott gazdasági változásoktól, amelyek véleménye szerint inflációhoz és tömeg'es mun­kanélküliséghez vezetnek. Hasonló­an, mint nemrég a Financial Times­nak adott nyilatkozatában, hangsú­lyozta, hogy iparunk jelenlegi állapo­ta, szerkezete és elhasználtsága - ha csak nem akarunk az olcsó munkaerő és nyersanyag exportőre­ivé válni - nem teszi lehetővé a gyors átmenetet a piacgazdaság­ra, s nem engedi a külkereskedelem liberalizálását. Ez a megközelítés két rejtett felté­telből indul ki. Először is abból, hogy választhatunk a reform bármilyen lassú (úgynevezett megfontolt) és bármilyen gyors (úgynevezett sokk­terápia) formája között. A valóság­ban azonban nem állunk gazdag választási lehetőségek előtt; a re­form ütemét fentről az egyes reform­lépések előkészítésének és beveze­tésének időigényessége határolja be. Lentről viszont az az időszak szab határt, amely alatt a gazdaság hatékony koordinációs és szabályo­zó rendszer nélkül még képes mű­ködni. Vitathatatlan, hogy az eddigi koordinációs rendszert, vagyis a központi tervezést nagyon rossz állapotban örököltük a múlt rend­szertől; egyébként is kétséges, hogy egyáltalán valamikor jól működött. Szétesését a rendszer bukása te­tőzte be, tehát a régi tervezés ma­radványai, amelyek elsősorban a félkésztermékek piacán még min­dig gátat vetnek a teljes széthullás­nak, rohamosan eltűnnek. Ha még sokáig vitatkozunk arról, hogy az eddigi rendszert mielőbb mivel és miként helyettesítsük, akkor nem hogy nem akadályozzuk meg a gaz­daság széthullását, hanem a java­solt megfontoltsággal önként roha­nunk a csődbe. A másik feltétel, amely Komárek professzor okfejtése mögött áll, az a meggyőződés, hogy a kormány­nak a reális gazdaságot kell irányíta­nia, vagyis a nemzetgazdaságban végbemenő anyagi folyamatokat. Másként nem tudom megmagyaráz­ni azt az állítást, hogy az ipar széles körű szerkezétváltásának és kor­szerűsítésének meg kell előznie az alapvető rendszerbeli változásokat (a külkereskedelem liberalizálását). A reális gazdaság irányításának egy módja - a közpon^ tervezés - jól ismert. Talán a korábbi rendszer romjain ugyanazt kellene felépíteni? Természetesen nem feltételezem, hogy Komárek professzornak ilyen céljai vannak. Azonban a széles kö­rű szerkezetváltási manővernek va­jon milyen más módját kínálhatná? Az állam bizonyára másként is meg­valósíthatja a szerkezetváltást, pél­dául dotációk segítségével. Azon­ban az állami költségvetésen ke­resztül már most a nemzeti jövede­lem 70 százaléka folyik keresztül, s ezt az arányt semmi esetre sem szabad tovább növelni. Miből fedez­zük tehát a szerkezetváltást? Külföl­di hitelekből - de hol a biztosíték arra, hogy az állam gazdaságosan bánik a szerzett pénzzel? Komárek professzor gyakran a lengyel való­sághoz hasonlítja reformelképzelé­seinket, ebben az esetben az Ed­ward Gierek kora beli Lengyelország lehet számunkra a tanulság. Természetesen, nem akarom állí­tani, hoqy országunk úgy néz ki, mint lekopaszított Sámson a fi­liszteusok között - vakon és gyen­gén. Van köztük különbség. Sám­sonnak az Atya segített az utolsó percben, s igaz, csak egy pillanatra, de visszaadta elveszített erejét. Ilyesmit a kormány nem várhat; vi­szont gyengesége és vaksága a másik oldalon nem annyira bénító. Világos koncepciót kell kimunkálnia, amely magában foglalja az aktív szerkezeti és iparpolitika néhány elemét is. Pillanatnyilag azonban meg kell akadályozni a gazdaság széthullását. Ülésezik a magyar parlament BUDAPEST GONDJA AZ ARAB BEVÁNDORLÓKKAL (ČSTK) - Budapesten tegnap megkezdődött az Országgyűlés két­napos tanácskozása, napirendjén a földtörvény tervezete szerepel, va­lamint a parlament álláspontjának kidolgozása Magyarországnak a Varsói Szerződésből való tervezett kilépésével kapcsolatban. Várható­an folytatódik a vita a köztársasági elnök megválasztásának módjáról és időpontjáról is, hiszen arról a múlt héten nem született megállapodás. J ö vöf or mái ló Jelen ÚJ szú 1990. VI. 26. (Folytatás az 1. oldalról) közép politikai mozgalmak közé so­rolja? - Azt hiszem, találóbb lenne vál­tozatos színképű középáramlatról beszélni. E körül rendeződik véle­ményem szerint egész mozgal­munk, s meggyőződésem, a jövőt is ez a „mezőny" határozza majd meg. • A választások során sajnálato­san nem mindig a programokról folyt a vita és gyakran nacionalista, sőt, soviniszta megnyilvánulások mér­gezték a légkört. Az NYEE mind­ezek ellenére hü maradt programjá­hoz, beleértve a nemzetiségi kér­désről és az ország egységéről val­lott felfogását is. Mi a véleménye erről? - Hasonló, mint a választások előtt. • Az NYEE korábban választási koalícióra lépett az FMK-val. Ho­gyan ítélték meg ezt a szövetséget a választások előtt; s elvárásaikat a választások mennyiben igazolták? Más szóval, mit vártak önök a koalí­ciós partnertól? -Azért döntöttünk az együttmű­ködés mellett, mert tudatában vol­tunk annak, hogy a politikai együtt­működés olyan formája van születő­ben, amely nálunk mindeddig nem létezett. A politikai együttműködés olyan formáiról van ugyanis szó, amelyek nem csak a nemzeti és nemzetiségi gondok megoldásával számolnak, hanem a társadalmi problémák széles skáláját is felöle­lik. Ebben pedig mindkét mozgalom közel áll egymáshoz. A nemzeti és a nemzetiségi kérdés területén min­denekelőtt indokolt a két mozgalom programjának csiszolása. Végtére is olyan korszak áll előttünk, melybe Lőrincz János felvétele nem elsősorban konkrét programok­kal, hanem valójában bizonyos ja­vaslatokkal, elképzelésekkel érke­zünk. Ez tehát gyakorlatilag azt je­lenti, hogy majd a konkrét kérdések megoldásakor dől el, mennyire tud összhangba kerülni a két mozgalom egymással, s mennyire nyílik majd lehetőség valamilyen konszenzusra. • A Verejnosť című napilap be­számolt arról, hogy a közgyűlés ta­nácskozásán bíráló megjegyzések hangzottak el az FMK tevékenysé­gével kapcsolatban. Az újságban az a következtetés is megfogalmazó­dott, hogy az FMK vagy nem elégíti ki a magyar nemzeti kisebbség igé­nyeit, vagy az Együttéléssel az NYEE rovására politizálgat. Úgy vé­lem, ez utóbbi feltételezés minden alapot nélkülöz, hisz a választási kampány éppen a ,,szembenállást" erősítette. Hogyan ítéli meg ön ezt a kérdést? - Véleményem szerint a tájékoz­tatás pontatlan, félreértésre ad okot. A közgyűlésen különböző vélemé­nyek hangzottak el, és ez a véle­ménycsere a jövőben bizonyára folytatódik. Megítélésem szerint azonban az FMK épp olyan szüksé­ges partnere az NYEE-nek, mint az NYEE az FMK-nak. Tény viszont az is, hogy a jövőben a nemzetiségi kérdést illetően is világosabb képet kell kapnunk a valós helyzetről. Túl kell lépnünk a mítoszok és a „köz­vetített" elképzelések síkján, hogy a nemzeti és nemzetiségi kérdést a valóságnak megfelelően lássuk. A jövőben sokkal szélesebb össze­függéseket kell figyelembe vennünk. • Javában folynak a koalíciós tárgyalások. A kormánykoalícióban számolnak az FMK-val is? Netán szóba jöhet az Együttélés, mint koa­líciós partner? -Az előzetes tárgyalások ered­ménye alapján természetesen szá­molunk az FMK-val. Ami a kérdés másik félét illeti, úgy gondolom, az Együttélés olyan politikai mozgalom, amely elfoglalja a parlamentben a helyét és az igazi parlamentariz­mushoz illő módon fogunk egymás­sal szót érteni. Tehát reális politikai társadalmi erőként tartjuk számon, annak ellenére, vagy mindamellett, hogy feltehetően ellenzékben ma­rad. • Nehéz elképzelni a nemzeti ki­sebbségek helyzetének megoldását a nemzeti kisebbségek képviselői nélkül. Van-e ön szerint remény arra, hogy nem a sovén érzelmek, hanem az európai igények szerint kerüljön sor a megoldásra? Valóban Európába tartunk-e e téren, vagy újra, akárcsak a választási kampány idején, az inkább 19. századi szem­lélettel kell majd viaskodnunk? - Megítélésem szerint ez min­denképp a kulcskérdések egyike. A rá adott válasz dönti majd el azt is, hogy európai állammá válunk-e, vagy továbbra is fuldokolni fogunk örökös gondjainkban. Úgy fogal­maznék, hogy ezt a felelősséget déli szomszédainknak is tudatosítaniuk kellene, főleg a hírközlő szerveknek, amelyek a választási kampány ide­jén nagyon átlátszó módszerekhez folyamodtak. Köszönöm a beszélgetést. FÓNOD MARIANNA Július 15-én lép életbe a Buda­pesten tegnap aláírt magyar-norvég megállapodás a vízumkényszer el­törléséről. Ez az egyik konkrét ered­ménye a norvég külügyminiszter hi­vatalos magyarországi látogatá­sának. Magyarországnak egyre több gondja van az arab országokból ér­kezett illegális letelepülőkkel, a probléma kezd diplomáciai konflik­tussá fajulni. Szíria budapesti nagy­követe nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy június 17-én csak sok­órás várakozás után léphetett be Ma­gyarország területére egy érvényes útiokmányokkal rendelkező turista­csoport. Nemcsak szíriaiak, hanem libanoniak és palesztinok is voltak közöttük és a határőrök többüktől úgy értesültek, nem akarnak vissza­térni Damaszkuszba, Magyarorszá­gon kívánnak letelepedni, annak el­lenére, hogy valamennyiüknek érvé­nyes repülőjegye volt a visszatérő gépre. Az üggyel kapcsolatban nyi­latkozott a Népszabadság tegnapi számában dr. Bényi József, helyet­tes államtitkár. Miután a határőrök nem akarták őket beléptetni - hiszen az országban már 13 ezer arab él engedély nélkül -, vita és tumultus keletkezett. Ez egy ponton addig fajult, hogy a csoport tagjai azzal fenyegetőztek, megölik saját gyer­mekeiket, ha nem léphetnek magyar területre. Ezután a repülőtér beren­dezésének szétverésével is fenye­getőztek. Miután a szír ügyvivő ga­ranciákat adott, estefelé a csoport tagjai beléphettek Magyarországra. Közülük húszat már másnap visz­szaadtak az osztrák hatóságok azzal, hogy illegálisan lépték át a határt. Az államtitkár-helyettes elmondta, igen sok bizonyíték van arra, hogy élénk emberkereskedelem folyik, az em­bercsempészek azzal hozzák Ma­gyarországra az arab csoportokat, hogy ott a határok nyitottak, innen akadály nélkül lehet kijutni a Nyu­gatra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom