Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-22 / 145. szám, péntek

GYŐZŐK ÉS LEGYŐZÖTTEK Gondolatok egy film ürügyén H itelesség és maradandóság próbájaként fogadhatta a né­ző azt a háborús filmet, amelyet a budapesti televízió tűzött műsorá­ra a minap. Hisz a normandiai part­raszállásról szóló dokumentáris já­tékfilm - A leghosszabb nap - majd harminc évvel ezelőtt, 1962-ben ké­szült. Ez a három évtized Nyugaton és Keleten, s a közöttük levő hata­lompolitikai viszonyban olyan válto­zásokat hozott, amelyek folytán egy film mind'szakmailag, mind a törté­neti látásmódot tekintve könnyen elavulhat, elvesztheti vonzerejét. Persze a kelet-európai bemutató a televíziós nyilvánosság számára még ma is eleve érdeklődést keltő és kíváncsiságot felcsigázó szellemi izgalmakat jelent. Tulajdonképpen magyarul csak most került a képer­nyőre, s a nagy többség Magyaror­szágon és nálunk is alighanem ez alkalommal láthatta először ezt az alkotást. Szerencsének vették azok, akik Szlovákia fővárosában szinte a nyu­gati bemutatóval egyidőben végig­nézhették. A brünni filmfórumon kö­tött megállapodás alapján egyszeri, három nyelvű szinkrontolmácsolás­sal megoldott bemutatásra Po­zsonyba is eljutott. A több mint há­romórás film szinte a tiltott gyümölcs ízével hatott. A korábbi történelmi torzkép után felfedezés erejűnek számított a dokumentumhűséget ígérő múltidézés. S mindez kissé az alkalom kivételességével együtt a személyes beavatottság sajátos, magával ragadó erejével ruházta fel •a látványt. Mára persze már nálunk is gaz­dagodott a második front megnyitá­sára vonatkozó ismeretanyag. A fa­sizmus leverésében játszott szerep megítélése ugyanis az elmúlt évtize­dekben sem volt mentes az ideoló­giai, sőt kifejezetten politikai beállí­tottságtól. A fasizmus felett aratott győzelem idei, immár 45. évforduló­ja alkalmával szovjet történészek beismerték; a szövetségesek sokkal nagyobb szerepet játszottak a má­sodik világháború hadszínterein, mint ahogy azt eddig maguk a szov­jet kutatók láttatták. A féligazságok, ködösítések és egyoldalúságok még inkább leegyszerűsítő képet ered­ményeztek a publicisztikában. S ez a kelet-európai országok sajtójában is tükröződött. P ár évvel ezelőtt egy csehszlo­vákiai szerző szinte felhá­borodásának hangot adva azon epéskedett, hogy Nyugaton a nor­mandiai partraszállási hadműveletet csupa szuperlatívuszokkal látták el. Bárki is említést tesz róla, csakis a felsőfok jelét használva, leg-gel nyomatékosítva teszi ezt - nehez­ményezte az illető. Az erről szóló legismertebb filmet is emiatt vette célba. Már magában a Rommel marsall állítólagos kijelentéséből származó címben is nyilvánvaló ten­denciózusságot vélt felfedezni. Rommel ugyanis szárnysegédjének azt mondta, hogy az invázió első 24 órájától függ Németország sorsa, s „Németország és a szövetsége­sek számára ez lesz a leghosszabb nap". Vita tárgya lehet, miként is értelmezhető ez a kijelentés. Vajon arra gondolt-e Rommel, hogy betel­jesedik a német katonai iskolának a két "fronton folytatott harcról alko­tott végzetszerűsége. Vagy talán egészen konkrétan úgy érezte, hogy az antifasiszta koalíció felbomlásá­hoz és a különbéke megkötéséhez fűződő remények szertefoszlottak. De az sem zárható ki, hogy szavai­ban kapaszkodót találtak azok, akik úgy vélték, hogy Hitler a Szovjet­unióval képes lett volna maga is megbirkózni. Egy dolog bizonyos: a szövetségesek európai hadbalé­pése harapófogóba szorította a náci Németországot, s az együttes kato­nai erőfeszítés valóban megpecsé­telte sorsát. Nyilvánvaló, hogy a múltban a „kapitalizmus-szocia­lizmus" pólusokra felfűzött eszmei­politikai érvelések, az előítéletek és az előfeltételezések hatása nem szűnhet meg egyik napról a másikra. S a történészek vitatkozni fognak a katonai részvétel arányainak sze­repéről, a második front megnyitását elodázó érvelés tényleges hátteré­ről. Az átlagember azonban meg­próbál eligazodni a szélsőségek és a kizárólagosságok között. Fenntar­tásokkal él a Szovjetunió második világháborús szerepét különböző közvetett módszerekkel lekicsinylő, de a szövetségesek érdemeit elho­mályosító megideológizálásokkal szemben is. Az emberek kíváncsiak rá, miként is zajlott le a maga nemé­ben egyedülálló hadművelet, ahogy azt egykor diplomáciai megfontolá­sokból Sztálin, s a hadvezér tárgyi­lagosságával Zsukov is elismerte. Kelet-Európában azonban inkább csak arról szerezhetett tudomást, hogy az angol-amerikai hadsereg, bár kedvező feltételek között indított támadást, lassan, túl sok áldozat árán haladt előre, a tervezettnél ki­sebb hídfőt foglalt el. Talán épp a valós kép iránti igény ösztönözte a hatvanas évek elején a szóban forgó 'film elkészítését - nemzetközi részvétellel. A puszta történelmi tények és a dokumen­tumerejűvé vált egyéni élmények öt­vözésére vállalkozott az amerikai Annakin cég. E törekvésében kivé­teles irodalmi forrásvidékre talált. A háború után népes munkatársi gárdával együttműködve felkereste a partraszállás életben maradt résztvevőit egy amerikai újságíró, Cornelius Ryan. Több ezer.amerikai, angol, kanadai, francia és német veteránt szólaltatott meg. Ezekből, a hadtörténeti dokumentumokat is felhasználva, több mint 300 emlék­képet használt fel. így készült el az a dokumentumregény, mely ma is tényirodalmi leleménynek számít. Nem érdektelen, hogy a könyvet magyar fordításban a jugoszláviai Fórum Kiadó is megjelentette. A könyv szerzője forgatókönyvíró­ként is közreműködött a filmrevitel­ben. Végül is az emberi élmények filmbeli elevenségére nyújtott így többszörös biztosítékot. I gen, emberközpontúság, alig­hanem ez ma is a film hiteles­ségének titka. S ennek megvan a földrajzi behatároltságon átívelő ereje. Visszaemlékezésekből példá­ul kiderült, hogy a németek az Atlanti Falba a plzeňi Škoda Művekből származó lövegeket is beépítettek. Az első világháborús, monarchiabeli tengerészeti hadizsákmány élte így tovább a maga életét, francia majd német tulajdonba kerülve. Mindez inkább csak kuriózum. Emberi köz­vetlenséget sugároz viszont az a tény, hogy az idén hazai lapok felfedezték: még van egy élő részt­vevője annak az 1945-ös plzeňi ak­tusnak, amikor a főtéren amerikai és szovjet katonák együtt kitüntetést kaptak. A ma 73 éves chicagói Theodor Dodol őrmester 1944. júni­us 6-án a talán legnehezebb, Oma­ha Beach-nek elkeresztelt norman­diai terepszakaszon ért partot. An­nak a hadosztálynak a katonájaként, amelynek Georg Taylor ezredes volt a parancsnoka. A filmben egyébként többször iš felvillan az ezredes alak­ja, amint a lényét átható feszültséget és katonáinak féltését egykedvű szi­varozással igyekszik leplezni. Majd hirtelen felugrik, s azóta már legen­disztikussá vált szavakat intéz har­costársaihoz a rohamcsapat élén: „Most már csak olyanokat ismerünk, akik meghaltak és akik ezután fog­nak meghalni". Dodol őrmester szá­zadából négyen maradtak élve. An­gol történészek a partraszállás előtt kiszámították, hogy a hadművelet kb. 10 ezer áldozatot követel majd. A számok a múlt örökségeként vesztettek emberi megrázó erejük­ből. Állítólag a film készítői is kissé tanácstalanul álltak azzal a ténnyel szemben, hogy a partraszállásról fennmaradt fényképeken mindenütt csak pár tucat ember látható. Ráéb­redtek, hogy az áldozatokat az em­berek valóban csak önmagukban átélve érzékelhetik. E zért is figyelemre'méltó a film zárójelenete. Halott német, nyomorékká vált angol őrnagy és riadt, elkeveredett amerikai kiskato­na kerül egymás mellé. A német katona nem gyűlölt ellenség, hanem hullaként esendő ember, aki a nagy pánikban fordítva húzta fel a csiz­máját. Lehet, hogy talán épp ez a jelenet szolgált alapul a múltbeli fenntartásokhoz, hogy a film túlsá­gosan idillikusán ábrázolja az ellen­séget. Azonban Nyugaton már a film bemutatásakor is visszhangra találó kicsengése volt az amerikai kiskato­na merengésének: vajon ki közülük az igazi győztes. Igen, a fasizmus leverése mérhetetlen emberáldoza­tot kívánt. De egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy az igazi győzelmet csak az jelent­hette, ha a fasiszta métely áldozatai­vá vált embert is sikerül megszaba­dítani a rontástól. S akkor azok, akik egymással szemben álltak, ismét emberré válnak a maguk gyarlósá­gaival együtt. S ez nem fért össze a kollektív felelősség elméletével. A film szinte önkéntelenül is felidézi Fábry Zoltánnak a Vádlott megszó­lal­ban kifejezésre juttatott katartikus erejű lényeglátását „Győzők vannak és legyőzöttek! örök törvény, hábo­rús törvény - embertelen törvény. Vae victis!" Megnyugtató, hogy ma tájainkon is érvényét veszteni látszik ez a tehetetlenségi nyomatéK. S A leghosszabb nap mint film talán ennek egyik korai sugalmazója. KISS JÓZSEF V állalkoznak: pedagógusok, szülők és szakmunkástanu­lók. Cservenka János mérnök (je­lenleg a dunaszerdahelyi Ister Szak­munkásképző Intézetének igazgató­helyettese) kezdeményezésével szeptembertől Hidaskürtön a ma­gyar tanulók számára magán szak­munkásképző intézet nyílik, ahol fodrászokat, varrónőket, villanysze­relőket, autószerelőket, asztaloso­kat képeznek majd. Az intézményről Cservenka Jánost kérdeztük. - Miben tér majd el ez az iskola a mai napig létező állami szakmun­kásképző modelljétől? - Iskolánkban a Waldorf-pedagó­giát tekintjük útmutatónak. (A Wal­dorf-pedagógia gyakorlata a Rudolf Steiner által képviselt antropozófiára - a természettudományos kutatás eszközeivel nem igazolható nézetek az ember mivoltáról, rendeltetéséről - épül, Új Szó, 1990. V. 2.) Ugyanis az elméleti oktatással elfojtott egészséges szakmunkásképzés elindított egy olyan folyamatot, amelynek következtében a szak­munkásképző intézetek ma már nem teljesítik az eredetileg megha­tározott feladatukat. -Jelenleg egyedülálló vállalko­zásról van szó. Mit tekint fő cél­jának? - Elsősorban bővíteni szeretném a szakmunkásképzőbe készülő ma­gyar tanulók lehetőségét, továbbá hozzájárulni ahhoz, hogy a szak­munkásképző intézetek megfelelje­nek a jelenlegi követelményeknek és szükségleteknek. A szakmunkás­képzés jelenlegi gyakorlatával, mód­szereivel nem lehet olyan szakem­bereket nevelni, akik a szakterületü­kön érvényesülni tudnak. A rossz hatékonyságú üzemeket óhatatlanul felváltják a kisüzemek. Ideje, hogy a mennyiség minőségbe csapjon át, hiszen a jelenlegi szakmunkáskép­zők sem a gyakorlati, sem az elmé­leti tudást illetően nem érik el azt a színvonalat, amely kívánatos lenne. - E terv megvalósításához termé­szetesen felkészült és rátermett szakemberekre, pedagógusokra van szükség. -Az iskola pedagóguskarát tíz gerinces, gyakorlati tudással rendel­kező, intelligens szakember, peda­gógus alkotja. Az említett Waldorf­pedagógia alapján az iskolavezetés­nek azt a formáját érvényesítjük majd, amelyben a tantestület min­den tagja egyenrangú. - Az iskola Hidaskürtön, az alap­iskola modern épületében nyílik meg. Milyen feltételek között dolgoz­nak majd? - Ševčík úr, a helyi alapiskola igazgatója támogatott bennünket. Két tantermet, két tanműhelyt és egy szaktantermet bocsát rendelkezé­sünkre. Véleményem szerint a cso­portos oktatáshoz ezek megfelelő feltételek. -Mennyiben tér majd el az itt folyó oktatás a hagyományostól? -A tanítás, alternatív tanterv alapján váltakozva, egy hét gyakor­lati és egy hét elméleti oktatással valósul meg. Célunk, hogy a nálunk tanuló fiatal átfogó ismereteket sze­rezzen arról a munkaterületről, ame­lyen dolgozni fog. Ezzel a módszer­rel még inkább igyekszünk felkelteni érdeklődését a választott szak iránt. - Az órarendben a közgazdaság­tan is szerepel. - Célunk, hogy a gazdasági élet­ben eligazodó és jártas szakem­bereket neveljünk. Miután fiataljaink megkapják a szakmunkás-bizonyít­ványukat, jó pénzért bérbe adhatják munkájukat valamely magánvállal­kozónak vagy saját maguk lehetnek vállalkozók. A hagyományos szak­munkásképzőben a közgazdaság­tant és a szervezést heti két órában tanítják. A mi óráinkon az adóbeval­lással, ügyvitellel, számvitellel, bér­elszámolással foglalkoznak majd, s ezeknek az ismereteknek tanuló­ink nagy hasznát veszik a jövőben. - Milyenek a felvételi követelmé­nyek? - A felvételüket kérő s felvett fia­talokból szakmunkások lesznek, esetükben tehát nélkülözhetetlen a kézügyesség, a munkához való megfelelő viszony, a választott szakma iránti érdeklődés és nem mellékes, hogy milyenek a jelentke­zők távlati elképzelései. A tanulókat nem a bizonyítványuk alapján vesz­szük fel vagy utasítjuk el. A felvételin részt vesznek a pályaválasztási, va­lamint a pedagógiai és a pszicholó­giai tanácsadó dolgozói. Mi megfi­gyelőként leszünk jelen ezeken a beszélgetéseken. - Mennyi lesz a tandíj? - Megközelítően 500 korona ha­vonként, tehát egy tanévben 5000 korona. Ebben az összegben azon­ban benne van a tankönyvek, és a munkaeszközök ára is. A hagyo­mányos szakmunkásképzőben a ta­nulóknak folyósított jutalmat korri­gálják ugyan érdem szerint, de ez olyan alacsony összeg, amelyen nem volt mit le- vagy felkerekíteni. Nálunk a tanuló a második év vége felé lényegesen nagyobb jutalom­ban részesül. A harmadik évben magánvállalkozóknál dolgoznak majd tanulóink. Újdonság, hogy a szülő betekintést nyer az iskola és az illetékes magánvállalkozó költ­ségvetésébe egyaránt. - Hogyan teszik érdekeltté a ma­gánvállalkozót, hogy felvegye önök­kel a kapcsolatot? - A magánvállalkozói törvény be­vezetését követően, valószínű, a mostaniaknál sokkal nagyobb adók sújtják majd a vállalkozót. A gyakorló tanulót a magánvállalko­zó egyrészt kulturáltan foglalkoztat­ja, másrészt adókedvezményben ré­szesül. - Honnan és hol jelentkezhetnek az érdeklődők? - A tanulók nagy része már bead­ta kérvényét a választott iskolába. De még van lehetőség arra, hogy esetleg hozzánk jelentkezzenek. El­sősorban a Galántai járásból várjuk a fiatalokat, főleg Diószegről, Galán­táról, Sókszelőcéről, Vízkeletről, Tallósról. Tekintettel a közlekedés kedvezőtlen körülményeire, úgy ter­vezzük, hogy egy különbusz megvá­sárlásával lehetővé tennénk a tanu­lók gond nélküli utaztatását a járási székhelyre. Az érdeklődők a Galán­tai Járási Pedagógiai és Pszicholó­giai Tanácsadóban jelentkezhet­nek. SZÁZ ILDIKÓ Magánvállalkozással... Waldorf-iskola nyílik Hidaskürtön A horkolás problémája általá­ban társasutazások, üdülé­sek kapcsán vetődik fel. Azt hihet­nénk, hogy a horkolás egyetlen ve­szélye abban rejlik, hogy az illető szobatársai nem tudják magukat ki­aludni. Aki horkol, az ugyanis mindig elsőnek alszik el (ez Murphy egyik alaptörvénye) és nagyon csodálko­zik, miért rosszkedvűek reggel a társai. Olykor-olykor mindenki horkol. Gyerekek általában ritkábban, mint a'felnőttek, soványak ritkábban, mint a. kövérek, férfiak gyakrabban mint a nők. Többször jelentkezik a horko­lás mély álomban, háton fekve és akkor, ha lefekvés előtt az érintett a kelleténél több pohárnak nézett a fenekére. Alvás, közben testünk legtöbb iz­ma' ernyedt, nyugalmi állapotban van. Ez természetesen nem érvé­nyes a szívizomra és a légzést irá­nyító izmokra. Ennek ellenére a fel­ső szájpadlás izmainak feszültsége mély álomban rendszerint csökken, ORVOSI TANÁCSADÓ I : ' ' ••• • •• •-•••••..••• •-• • • -• •• - -» A horkolás veszélyei a nyelv kissé hátracsúszik és a szű­kült légutakon beáramló levegő rez­gésbe hozhatja a lágy szájpadlást. Igy keletkezik a jellegzetes horkoló hang. Ha a horkolás csak ritkán fordul elő, nem tart egész éjszaka és nem túl hangos, akkor ez felnőtt ember­nél nem tekinthető kóros állapotnak és nem igényel gyógykezelést. Gyerekeknél más a helyzet. Egészséges gyerek álmában az or­rán keresztül lélegzik. Ha nátha, al­lergiás gyulladás következtében, vagy a légutak anatómiai rendelle­nessége miatt ez nem lehetséges, akkor a kisgyerek is a száján ke­resztül lélegzik és gyakran horkol. Az idült légúti gyulladásokhoz társult nagy mandulák és adenoid vegetá­ció (ún. orrmandula) is gyakori oka a gyerekek horkolásának. A horko­lás akkor válik veszélyessé, ha ah­hoz a légzés olykori megállása, az úgynevezett alvási apnoe (apnoe = légzés megállása) is társul. Gye­rekkorban ez szerencsére nem túl gyakori, de egyes szakemberek szerint sok esetben ez okozza a kis­gyerekek váratlanul bekövetkező halálát. A légzéskimaradással súlyosbí­tott horkolás egy másik korosztályra jellemző - a negyven év körüli elhí­zott férfiakra. Ezek az emberek rendszerint egész éjszaka horkolnak és közben 5-30 alkalommal né­hány másodpercre elakad a légzé­sük. Ennek következtében csökken a vér oxigéntartalma és a létfontos­ságú szervek oxigénellátása. A lég­zéskimaradás rendszerint horkan­tásszerű mély belégzéssel végző­dik és utána elkezdődik újból a han­gos horkolás. Felébredéskor az érintett semmi­re sem emlékszik, de kialvatlan, fá­radt, ideges és agresszív a környe­zetével szemben. Idővel tartós sze­mélyiségzavar is kialakulhat. A szer­vek oxigénhiánya a központi ideg­rendszeren keresztül növeli a vér­nyomást, amely a kövér embereknél gyakran már eredetileg is magas. A horkolás és az alvási apnoe nem önálló betegség, hanem más betegségek kóros tünete. Gyerekeknél ez elsősorban a fer­tőzések gyógyítása, az allergiás tü­netek megelőzése és kezelése és az anatómiai rendellenességek, nagy mandulák és az adenoid vege­táció sebészi eltávolítása. Pozsonyi orvosok úgy segítettek egy fejlődési rendellenesség miatt horkoló tíz­éves fiún, hogy a fogszabályozóhoz hasonló gépecskét szerkesztettek számára, amely éjszakánként meg­akadályozza a szájpadlás süllyedé-, sét és a nyelv hátracsúszását. Re­mélik, hogy találmányuk más ese­tekben is használható lesz és azt is, hogy a szerkezetet nem kell majd túl sokáig használni - a szájpadlás iz­mai és a nyelv „megszokják" majd a helyes helyzetet és akkor a gé­pecske fölöslegessé válik. Felnőtteknél szintén az alapbe­tegség gyógyítása a legfontosabb. Ennek két alapvető tétele a túlsúly és a vérnyomás csökkentése. Az elsőhöz megfelelő étrend és élet­mód szükséges, a másikhoz gyak­ran gyógyszer is, amelyet csak szakorvos ajánlhat. Az elmondottakat annyiban lehet összefoglalni, hogy ha kisgyerek horkol, feltétlenül kérjük ki a gyerek­orvos vagy az orr-, fül-, gégeszak­orvos tanácsát. Ha felnőtt, túlsúlyos férfiaknál jelentkezik légzéskimara­dással súlyosbított horkolás, akkor belgyógyászhoz kell fordulni, a vér­nyomás ellenőrzése és a szív vizs­gálata céljából. Dr. RÁCZ OLIVÉR, Dr. MARTA HENDELOVÁ ÚJ SZÚ 1160 1990. VI. 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom