Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-20 / 143. szám, szerda

A boltokban albán, a fóliaházakban hazai paradicsom rothad Miért akadozik a felvásárlás? • Nyerészkedik a Zelenina - kinek a zsebére? terem - és miért versenyképes - a VEGATRANS? Mi fán A múlt hét derekán-végén több helyről jelezték olvasóink, ismét bajban vannak a szerződéses háztáji árutermeléssel foglalkozók, akadozik a zöldségfélék - főleg a paradicsom - felvásárlása. A valós helyzet felmérésére kertészkedői mozgalmáról valószínűleg az ország minden zeg-zugában ismert dél-szlovákiai községet ímelyt választottuk. Hiába kopogtattak Pénzes Imre, a csaknem kilencszáz tagot számláló kiskertész-szervezet titkára szemmel láthatóan nem lelkesedett az ötletért, hogy úgymond „megpiszkáljuk" az ügyet. - Ugyan mit segíthet, ha elkezdünk panaszkodni? Odafönt nagyon jól tudják, milyen bőséges a hazai kínálat, mégis vagonszám hozzák külföldről a nem éppen kifogástalan minőségű paradicsomot. Az ember hajlik arra, hogy elhiggye, a boszszantásunkra teszik. Csak tudnám, miért beszélnek ezzel egyidőben a vállalkozás szükségességéről, a miniszter minek hirdeti fennhangon, hogy a zöldségnek legalább 60 százalékát ezentúl is a háztájiban akarják megtermeltetni? - Az ímelyi kertészkedők átlagosan mennyivel tudnak hozzájárulni a piac ellátásához? - Tavaly 26 millió korona forgalmunk voL ennél az idén többet akartunk elérni. Konkrétan 2200 tonna zöldségre és gyümölcsre kötöttünk szerződést, de amint látja, az efféle megállapodás nem kötelezi szótajlásra a felvásárló szervezeteket. -Általában gond az értékesítés, vagy csupán a paradicsom felvásárlása akadozik? -Az uborkával és a paprikával egyelőre nincs baj, persze a hajtatott paprika főidénye még csak ezután kezdődik. Egyszerre 40-50 láda paprika jön össze, azt el is viszik örömmel. Az uborkánál meg, hogy egy ideje visszaesett a kínálat, még az árat is megemelték, csakhogy fel ne tépjék a termelők. Ezzel szemben paradicsomból legfeljebb az időtervben szereplő, előre megállapodott mennyiség 10 százalékát hajlandók átvenni. A termelők 4-5 ezer ládát jelentgetnek, de jó, ha egyszerre 300-350-et elfogad a partner. - Még nem mondta, ki is a partnerük? - A Szlovákiai Kertbarátok Szövetségének Ógyallai Kertészeti Szolgáltatások vállalata. Részben őket is megértjük, hisz mindenki látja, tele a boltok albán paradicsommal. Viszont azt is látjuk, egyes szervezetek még ilyen feltételek között is találnak piacot a paradicsomnak, csakhogy enyhítsék a velük kapcsolatot tartó kistermelők gondjait. - Konkrétan? - Tavasz óta tanyát vert a faluban egy magánvállalkozó. Nem tudom hogyan csinálja, de miközben a Zelenina, a Jednota és a Kertészeti Szolgáltatások csak 10-20 százalékát viszik el a szerződött mennyiségnek, ő 60-70 százalékot is átvesz. Nem is szólva arról, hogy jobbára az árainkat is túllicitálja. Nem irigységből mondom, csak bosszant, hogy ha neki sikerül, a mi partnereink vajon miért nem tudnak piacot találni az árunak. Talán nem is nagyon kutatják a lehetőségeket? - Miért nem keresnek maguk piacot az árujuknak? Esetleg közvetlen szállításokra is vállalkozhatnának. - Erre már mi is gondoltunk, de valahogy nem jártunk szerencsével. Tavaly végigjártunk több északszlovákiai járást, de mindenütt hiába kopogtattunk. Pedig a boltok kínálatából arra következtettünk, a fogyasztók bizonyára másként fogadnák az ajánlatunkat, mint a Zelenina és Jednota vállalatai. Talán faképnél hagyhatnánk a Kertészeti Szolgáltatásokat, de minek tegyük, amikor a Zelenina sem jobb? Meg aztán nem a partnerünk tehet arról, hogy főleg a csehországi megrendelők egy idő óta mindenfelé kacsingatnak, csak éppen a nálunk leszerződött áru iránt nem érdeklődnek. Pedig tudják, mennyi áldozatba került a tavaszi viharok által széttépett fóliaházak felújítása, hogy az elemi csapás ellenére teljesíteni tudjuk a megállapodást. Új partner a láthatáron Rudolf Mituch, áz alapszervezet ellenőrző bizottságának elnöke megerősítette a titkártól hallottakat. Ami biztató, egy alakuló, új kapcsolatról is említést tett, amely talán enyhítheti a falu kertészkedőinek értékesítési gondjait. - A napokban felkeresett egy volt osztálytársam. Név szerint Ján Turňa, a Lom nad Rimavicou-i Földműves-szövetkezet elnöke. Elmondta, hogy az ellátás javítása érdekében saját üzleteket akarnak nyitni, s szívesen fogadnának egy megbízható partnert, aki folyamatosan és teljes választékban ellátná őket zöldséggel és gyümölccsel. - Akkor hurrá... - A dolog nem ilyen egyértelmű. Kísérleti jelleggel egyelőre csupán egy boltról van szó, ami ekkora falunak nem sok segítséget jelent. Ráadásul én elsősorban szövetkezeti tisztségviselő vagyok, és a szövetkezetünk is hasonló cipőben jár, mint a kistermelők. Más lapra tartozik, hogy kapcsolataink útján már eddig is igyekeztünk a lehető legtöbb árut elvinni a háztájiból. Ha új partnereket találunk, az a kertészkedők számára is további értékesítési lehetőségeket jelent, elvégre a háztáji termelpk zöme a szövetkezetünk tagja. VEGATRANS, a nagy ellenlábas Némi utánjárással sikerült kiderítenünk, hogy a kiskertész-szervezet titkára által említett magánvállalkozó megjelölés mögött Kajan András rejtőzik. - Nem magánvállalkozó vagyok, hanem az egyházkarcsai székhelylyel működő VEGATRANS vállalkozói kisszövetkezet fizetett felvásárlója - helyesbített a fiatalember, aki nemrég még az érsekújvári Elektrosvitben dolgozott. - Viszont a szövetkezet valóban egyéni vállalkozásból született. - Érdekes dolgokat mesélnek magukról a faluban. Például, hogy mindig találnak piacot és általában jól fizetnek. - Arra vállalkoztunk, hogy megpróbáljuk megoldani, de legalábbis enyhíteni a kertészkedők értékesítési gondjait. Ebből élünk, tehát csak természetes, hogy kétszer-háromszor is megkérdezzük a potenciális vásárlókat, ha van áru. Ezzel segíthetünk a termelőnek, s ezzel gyarapíthatjuk a hasznunkat. Fizetni pedig mindig annyit tudunk, amennyit a kereslet-kínálat megenged. Egy biztos, mi még nem küldtünk el senkit azzal, hogy nem kell az áruja. - Hogyan csinálják, hogy többet „bírnak", mint a Zelenina vagy a Kertészeti Szolgáltatások? - Nem tudom, örülne-e a főnök, ha erré a kérdésre válaszolnék. Talán kérdezze meg inkább őt. Végh György, a VEGATRANS alelnöke „elfogadta" a kérdést, de kitérő választ adott. - Igaz, csak április végén alakultunk, de már van telexünk, számítógépes adatfeldolgozást végzünk, és tulajdonképpen az ország minden részébe kínáljuk az árut. Partnereink között állami vállalatok, szövetkezetek, kereskedelmi egységek és egyéni vállalkozók egyaránt akadnak. Számunkra nem az a fontos, hogy kinek, hanem hogy eladjuk az árut. A 2-3 mázsa és a 2-3 vagon zöldséget rendelőket azonos megbecsüléssel szolgáljuk ki. Ugye nem veszi rossz néven, ha nem nevezem meg a partnereinket? Nem szeretnénk elveszíteni őket. - Akkor legalább azt árulja el, miből tudnak kedvezőbb árajánlatokat tenni felfelé is, lefelé is? " - Nagyon egyszerű. Minimális improduktív munkaerővel dolgozunk így 5 százalék nyereséggel is fenn tudjuk magunkat tartani. A többi felvásárló szervezet ebbe a keretbe nem tud „beleférni". Ebből következik, hogy mindig rugalmasan tudunk reagálni az árakkal a kereslet-kínálat alakulására. Igaz, feláldozzuk a nyereségünk egy részét, hogy megfogják a termelőt vagy a megrendelőt, de segítünk a kertészkedőkön, és mivel több árut tudunk forgalmazni, mi is találkozunk a pénzünkkel. - Nem csodálom, hogy a Zelenina rossz szemmel nézi a ténykedésüket. S ha még saját boltokat is nyitnának... - Márpedig akarunk nyitni, az engedélyt már megszereztük hozzá. Könnyen meglehet, hogy az első boltot éppen Tmelyben nyitjuk meg, ugyanis ez az egyik feltétele annak, hogy bérbe vehessük a kertészkedők szervezetének egyik felvásárló központját. Azon túl, hogy még több zöldséget viszünk majd el a faluból, ennek a megállapodásnak olyan előnye is lesz, hogy a mi boltunkban mindig találnak majd a vásárlók déli gyümölcsöt. Sőt, olyanokat is, amelyek nálunk ritkaságszámba mennek. - Ezt úgy értsem, hogy külföldi kapcsolataik is vannak? - Nos, igen. A külkereskedelem iránt is érdeklődünk, s már komoly ajánlatokat is kaptunk. Ez további lehetőség a háztáji termelók értékesítési gondjainak megoldására, és egyben a hazai piac kínálatának bővítésére. És itt nem kizárólag a déli gyümölcsökre gondolok, de erről egyelőre többet nem mondhatok. - Ma még bírják a versenyt, de mi lesz akkor, ha a közelmúltban érkezett, albán paradicsomszállítmányokat esetleg újabbak követik? És később a paprika, dinnye, őszibarack esetében is megismétlődhetnek ezek a gondok. - Félő, hogy ez a múltból ránk maradt külkereskedelmi politika megnehezíti az életünket. Például tudom, hogy az albán paradicsom után rövidesen a bolgár is megérkezik, s mi a kertészkedők által kínált 650 mázsából már csak 200-at tudunk átvenni. De majd csak lejár az előre megkötött szerződések időszaka. Én bízom abban, hogy az új kormány, az új miniszterek a hazai lehetőségek kihasználására fognak alapozni, nemcsak szóban, de konkrét intézkedésekkel is támogatva a kistermelők kezdeményzését. Hadd tegyük hozzá: és véget vetve a piaci mechanizmus leple alatt űzött, olyan árspekulációknak, amilyenekkel a Zelenina mesterkedik. Ugyanis az érsekújvári Zelenina kereskedelmi osztályának vezetője a Pravda munkatársának kérdésére válaszolva elmondta, azért vásárolunk hirtelenjében ilyen sok paradicsomot külföldön, mert olcsóbb mint a hazai. Mármint a kereskedelmi vállalatoknak, amelyek a hazai termelőknek fizetett 18 korona helyett külföldön 10 koronáért kapnak egy kiló paradicsomot. Ebben - a vitathatatlan minőségi eltérésen kívül - az a spekuláció, hogy a fogyasztónak ezt is, azt is kilónként 25 koronáért adják (adták) tovább. Jaj nekünk, ha ez is belefér az óhajtott piacgazdaság etikai kódexébe! KÁDEK GÁBOR „ « < „ Az utolsó szovjet katonák április végén hagyták el a Bruntáli járást. Ami utánuk maradt - olajpocsolyák a gödrök mélyén, betört ablakok, lerombolt falak, hulladékhegyek - azt most veszik számba a nemzeti bizottság dolgozói. (Pavel Khol felvétele - ČSTK) Hasznosítják a gyakorlótereket 56 ezer hektár szabadul fel • Helyre kell hozni a környezeti károkat Nagy szükség van hazánkban minden talpalatnyi földre. Ezt a tényt ma már a hadsereg parancsnoksága is elismeri. Ezért intézkedett, hogy a csapattestek létszámcsökkentésével párhuzamosan hasznosítsák azokat a földterületeket, amelyek korábban helyőrségi gyakorlótérként szolgáltak. Miroslav Vacek hadseregtábornok, honvédelmi miniszter kijelentette, még ebben az évben ezer-ezerötszáz hektárnyi földterületet adnak át a polgári szerveknek mezőgazdasági hasznosítás céljára. A közvéleményt ugyanakkor érdekli, hogy mi lesz hazánk földterületének 2,06 százalékával (mintegy 266 ezer hektárral), amelyen ma tábori kiképzőbázisok vannak. Igaz, ezek kétharmadán a katonai erdőés mezőgazdasági vállalatok gazdálkodnak, évi 170 millió korona nyereséggel. Tavaly 290 millió korona értékű mezőgazdasági terméket értékesítettek közellátásra, bár mezőgazdasági tevékenységet csak az említett terület öt százalékán lehet folytatni, hatvanhét százaléka ugyanis erdő, huszonhat százalékán pedig a gyakorlatok folynak. Az említett vállalatoknak a termelői tevékenység-mellett jelentős szerepük van a környezetvédelemben is. A hadsereg vezetősége úgy döntött, hogy Sušiče térségében felszámolja a Dobrá Voda-i kiképzőbázist, valamint Kelet-Szlovákiában a Kamenica na Cirichou-it, azokat - összesen 10 098 hektár földterületet, ebből Szlovákiában 1400 hektárt - a katonai erdő- és mezőgazdasági vállalatok művelésébe adja át. A szovjet hadsereg távozása után felszámolják a mimoňi gyakorlóbázist, amely mintegy huszonnégyezer hektárnyi területet tesz ki. A hadsereg az említetteken kívül a megmaradt kiképzőbázisain további huszonegyezer hektárt tesz hozzáférhetővé a lakosok számára. A katonai tábori kiképzőbázisok területén számos település található. Ezek lakosai az elmúlt évek során sok-sok megpróbáltatást éltek át. A szomszéd településekre is csak kerülő úton juthattak el. A hadsereg vezetése ezen is változtatni akar, ami lényegében azt jelenti, hogy ezeknek a településeknek is lehetőségük nyílik a nagyobb ütemű fejlődésre. Ha figyelembe vesszük, hogy az elmondottak egy fél év alatt történtek, nem mondható ez rossz eredménynek, hiszen mintegy 56 ezer hektár szabadul fel. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a meglevő tizennégy tábori kiképzőbázis közül a hadsereg mindössze háromról mond le, s ez bizony kevés. Mérlegelni kell, hol és milyen bázisra van szükség, milyen további területekről mondhatna le a hadsereg. Nem egy helyen a környezetben okozott károkat is helyre kell hozni, mert nemcsak a szovjet, hanem a csehszlovák hadsereg sem kímélte mindenütt a növény- és állatvilágot. Erre mutatott rá a népi ellenőrző bizottság közelmúltban elkészült jelentése is. (németh) Kies tanítói lak A felvétel 1974-ben készült, Hrnčiarske Zalužany községben, s rajta az a háznak csúfolt, istállóból létesített építmény látható, amelybe kiskorú gyermekeivel együtt, beköltöztették az ozsgyáni tanítót. Akkoriban ugyan a hasonló, péróbeli viskókból jobb lakásokba költöztették át a romákat, dehát ennek a tanítónak az esete nem szociális ügy volt. Munkájának minősítésével nem volt probléma sem az 1972-73-as tanév első félévének értékelésekor, sem előtte. Meg is lepődött, amikor 1973. április 10-én a tanfelügyelőségre hívatták és ott tudtára adták: „Nem taníthatsz, másik lakásba költöztetünk, és ennek oka az 1968ban tanúsított jobboldali, opportunista magatartásod." Történt ugyanis, hogy 1968. augusztus 23-án részt vett a párt székháza előtt rendezett alkalmi tüntetésen, végighallgatta a pártba zottság vezető titkárának beszédét, felhívását. És persze, erről - szintén a járási pártbizottság felszólítására - fél év múltával írásbeli nyilatkozatot is adott. A kaján ügyintézéshez az is hozzátartozott, hogy a felmondást, a szükséglakásba való beköltöztetést sürgető, tanfelügyelőségi alkalmazottak sorában ott volt az is, aki annak idején a járási pártbizottság tagjaként azt a beszédet és felhívást, közkívánatra, többször is megismételte. Egyébként a történet részletes leírása megtalálható a Rimaszombati Jnb oktatási osztálya rehabilitációs bizottságának archívumában, Gembicky Sándor ügyirata címmel. Ami pedig a jelenlegi helyzetet illeti: a sértett fél már kapott néhány kedves szót, a többiek pedig bizonyára röhögnek a markukba, mert a gyengéd forradalom vezető beosztásukat, a fizetésüket, a rangjukat, de még a becsületüket, jó hírüket is megkímélte. (hajdú) ÚJ SZÚ 4 1990. VI. 20.